BŐHM Éva Irén merzsan@gmail.com
Abstract Roses and hawthorns on Szentendre Island. In the study I present the typical plant communities, the rose and hawthorn species, their distribution, frequency on Szentendre Island and the first results of the changes in these shrub communities related to anthropogenic effects.
keywords: növénytársulások, Crataegus, Rosa, antropogén hatás.
BEVEZETÉS
A magyarországi Duna szakasz egyik legnagyobb szigete a Szentendrei-sziget.
Amikor évmilliókkal ezelőtt a Duna áttörte magát a Dunazug hegyvidéken, a síkságra érve lelassult (GÓCZÁN, 1955). A különálló kis szigetek és zátonyok úgy alakultak ki, hogy a folyam a mederben levő sziklákra rakta le a homok-kavics hordalékát (GÓCZÁN, 1955). Fokozatosan így alakult ki a nagy sziget, a természetes szukcessziós folyamatok mellett a XIX.században az árvízvédelmi beavatkozások, a Dunaszabályozás műveletei, valamint az 1970-es években Bős-Nagymaros építésének előkészítése idején mesterségesen is egyesítettek szigeteket a parttal (NAGY –SZLÁVIK, 2004).
IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A Szentendrei-szigetről igen kevés irodalom áll rendelkezésre, alapmű ZSOLT
János (1943): A Szentendrei-sziget növénytakarója című disszertációjában a több ezer éve kultúrtáj florisztikai és cönológiai vizsgálatát végezte el; A természetvédelmi területek kijelölése érdekében végzett felmérés során a Fővárosi Vízművek Zrt. nagy tájalakítása utáni, még fellelhető értékes területek, védett növényfajok felmérését és térképezését SEREGÉLYES T., STANDOVÁR T., SZOLLÁT
Gy. és S. CSOMÓS Á. végezte 1993-ban. A Szentendrei-sziget növényzete, botanikai értékei és természetvédelmi zónabeosztása című kézirat, illetve a saját publikációk voltak elérhetők számomra, míg a Rosa nemzetség kutatásához KERÉNYI-NAGY
(2012) kismonográfiája, Crataegus nemzetség esetében SOÓ (1966), KIRÁLY (2009–
2011) és KERÉNYI-NAGY (2010, 2012) munkái volt segítségemre.
CÉLKITŰZÉS
A 30,8 km hosszú szigeten a növénytársulásokban élő Crataegus és Rosa fajo-kat szerettem volna felkutatni és azonosítani. A nagy távolságok és a kisebb-na-gyobb árvizek miatt ez különösen a hullámtérben nehéz feladatnak bizonyult. A közlekedés sem egyszerű, ebben nagy segítségemre voltak a fő védvonali gátakon az ivóvíztermelő telepek („vízműkutak”) ipari útjai, amelyek csak engedéllyel használhatók.
ANYAG ÉS MÓDSZER
A természetes növénytársulások mellett a másodlagosak (pl. váci legelő) gala-gonyáiból néhányat egyenként is megnéztem és azonosítottam, kihajtás és virágzás, valamint termésérés idején is. Az ültetett cserjés egységesnek tűnt, mint C. monogyna JACQ., illetve a C. monogyna f. szaferii GOST.-JAK. (syn. f. macrocarpa SZAFER) is előfordul, míg a keményfás ligeterdő maradványában azonban minden galagonya többé-kevésbé eltért ettől, ott a C. monogyna subsp. acutiloba (J. S. KERNER) T.
BARANEC gyakori. A R.micrantha BORR. ex SM. mellett a R. canina L., R. corymbifera BORKH. fajcsoportok és a kultúreredetű R. blanda AIT. fordult még elő.
EREDMÉNYEK
A sziget kialakulása hosszú szukcessziós folyamat eredménye. A dunai zátonyok egyre nagyobbra növekedtek, mindkét ágban megjelentek rajtuk az erősebb sodrású szakaszokon a csigolya-bokorfüzesek (Rumici crispi-Salicetum purpureae), másutt mandulalevelű bokorfüzesek (Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae). A feltöltődés következő fázisában a zátonyok szigetekké növekedtek, ekkor már a fehér füzesek (Leucojo aestivi-Salicetum albae), a feketenyárligetek (Carduo crispi-Populetum nigrae) és a fehérnyárligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) növénytársulások a jellemzőek. A szukcesszió következő fázisában a belső ágak egyre szűkűlnek, feliszapolódnak, a sziget egyesült a parttal, csak egy horpadás emlékeztet ma is az egykori Dunaágra. A feketenyárligetekben természetes körülmények között nem fordulnak elő, vagy ritkák a C. monogyna cserjék, illetve a Rosa fajok. A fehérnyárligetekben már gyakoribb a C. monogyna. A ma már csak nyomokban felismerhető (és a folyamtól gátakkal elvágott) keményfás ligeterdők (Scillo vindobonensis-Ulmetum) a fajkészletéhez tartozik a cseregalagonya (C. laevigata) és az egybibés galagonya (C. monogyna), valamint a gyakori gyepűrózsa (R. canina agg.) és a kisvirágú rózsa (R. micrantha) is (KEVEY 2008).
A sziget belső területein, a homokdombokon (legmagasabb pontjuk 123,2 m) az egybibés galagonya (C. monogyna) és a gyepűrózsa (R. canina agg.) mindenütt gya-kori, mivel ezeket régebben mindenütt legeltették, a felhagyás után elszaporodtak.
A gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris) foltokban (ezeket évtizedekkel ezelőtt még legelőerdőkként hasznosították) mind az egybibés, mind a cseregalagonya gyakori, a nyílt homoki tölgyesekhez sorolt szürkenyáras pusztai tölgyesekben (Populo canescenti-Quercetum roboris) igen gyakori az egybibés galagonya és a kisvirágú rózsa is előfordul (KEVEY, 2008).
Antropogén hatás: a szigetet több ezer éve lakja az ember, a tájhasználat je-lentős mértékben átalakította természetes élőhelyeit. A XIX–XX.században (de részben még ma is végzett) ármentesítés miatt az ártéri ligeterdők csupán a mester-ségesen a parttal egyesített kisebb-nagyobb szigeteken, illetve a belső holtágak men-tén maradhattak fenn. Másutt alig 8–10 méter széles sávban van másodlagosan ki-alakult ártéri ligeterdő (JANATA, 1999.), ezekben nagyon ritka a cseregalagonya (C.
laevigata (POIR.)DC.), gyakori az egybibés galagonya (C. monogyna) és a gyepűrózsa alakkör fajai. Ahol a túlparti város (Vác) védelmében nagy víztározót alakítottak ki
(ez az úgynevezett „váci legelő”), ott galagonyás-kökényes cserjések (Pruno spinosae-Crataegetum) alakultak ki, több Rosa fajjal, kökénnyel (Prunus spinosa), fagyallal (Ligustrum vulgare), veresgyűrűvel (Cornus sanguinea). A parton nincs ártéri ligeterdő, helyette magaspart jelleggel, széles sávban idősebb egybibés galagonya cserjést találunk, ez ültetvény.
A tahitótfalui Csordaút és a váci révi út mellé ültettek kisvirágú rózsát (R.
micrantha), és nagyobb sarjtelepeket alkot az ültetett R. blanda. A homoki szőlők (Szurdok-tető) helyére telepített, tájidegen fafajokból álló ültetvényben (Celtis occidentalis, Robinia pseudacacia) kizárólag a gyepűrózsa (R. canina agg.) fordul elő.
A ma is szarvasmarhákkal, birkákkal és leggyakrabban lovakkal legeltetett (sőt olykor túllegeltetett) homoki gyepekből módszeresen irtják a cserjéket, így ott csak néhány példánnyal találkoztam.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a Szentendrei-sziget nem igazán a rózsák és a galagonyák „paradicsoma”, de mert a nagy árvizek a fő védvonali gátak kiépítése ellenére is időnként elöntik nemcsak a hullámteret, de a lakott területek egy részét is, a talajvíz eléggé magasan áll, nyári aszályban sem szárad ki teljesen.
Ártéri társulások ritka cserjéje a kétbibés galagonya (C. laevigata). A felhagyott területek nagysága növekszik, a két zavarástűrő faj, illetve fajcsoport (C. monogyna és R. canina, R. corymbifera) megtalálja az életterét.
IRODALOM
BŐHM É. I. (2008): Vizes élőhelyek zárt területen. III. – Ártéri kaszálók, mocsárrétek, legelők vegetációja a Szentendrei-szigeten. – VIII. Aktuális flóra- és vegetációkutatás a Kárpát-medencében Gödöllő. – Kitaibelia 13(1): 100.
BŐHM É. I. (2009): Zsolt János nyomában a Szentendrei-szigeten. A “Vízművek erdejének” flórája és vegetációja.
– Magyar Biológiai Társaság VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium. 2009. november 12–13. Előadáskötet.
Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest. p. 155.
GÓCZÁN L. (1955): A Szentendrei-sziget geomorfológiai fejlődéstörténete. Földrajzi Értesítő. 4(3): 301–318.
JANATA K. (1999): A Szentendrei-sziget kezelési terve. Duna- Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp.6–59.
KERÉNYI-NAGY V. (2010): Piros áltermésű ritka galagonya fajok – Crataegus spp. – Tilia 15: 75–111.
KERÉNYI-NAGY V. (2012): A Történelmi Magyarország területén élő őshonos, idegenhonos és kultúr-reliktum rózsák kismonográfiája. Nyugat-magyarországi Egyetem, p. 434.
KERÉNYI-NAGY V. (2012): Piros áltermésű ritka galagonyafajok – In. BARTHA D. (ed.): Magyarország ritka fa- és cserjefajainak atlasza – Kossuth Kiadó, Budapest. pp. 185–193.
KEVEY B. (2008): Magyarország erdőtársulásai. – Tilia. 14: 1–489.
KIRÁLY G. (szerk.) (2009–2011): Új Magyar Füvészkönyv. I–II. – Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság.
NAGY L.–SZLÁVIK L. (2004): Árvízvédelem a gyakorlatban, Közlekedési Dokumentációs Kft. 400 pp.
Seregélyes T. – Standovár T. – Szollát Gy. – S. CSOMÓS Á. (1993): A Szentendrei-sziget növényzete, botanikai értékei és természetvédelmi zónabeosztása. 20 pp.
SOÓ R. (1966): A magyar flóra és vegetáció rendszertani növényföldrajzi kézikönyve II. – Synopsis systematico-geobotanica florae vegetacionisque Hungariae II. – Akadémia kiadó, Budapest, pp. 225–243.
ZSOLT J. (1943): A Szentendrei-sziget növénytakarója. – Index Horti Botanici Universitatis Budapestiensis. 22 pp.
A GYÓGYNÖVÉNYKUTATÓ INTÉZET RÓZSA ÉS GALAGONYA