BESE Gergő Péter
Magyar Katolikus Egyház, Pannonhalmi Területi Apátság; Szent Benedek Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium Balatonfüredi Széchényi Ferenc Tagintézménye, 8230 –
Balatonfüred, Hősök tere 1. besegergo@gmail.com
A Katolikus Egyház történetének közel 2000 éve alatt mindig jelen volt a Róma püspökének – Szent Péter utódjának – járó különleges tisztelet. Királyok, uralkodók, nemesek és egyszerű emberek keltek útra, hogy életükben legalább egyszer lássák Szent Péter és Szent Pál apostolok sírját és tiszteletüket tegyék a legfőbb pásztor előtt. A zarándoklat, látogatás alkalmával illett ajándékot adni az Egyházfőnek, ami nagymértékben a mai Vatikáni Múzeum kincseit gazdagítja.
Azonban nem csak a pápa kap ajándékot, hanem ő is ajándékoz. Nem valami különleges ékszert, serleget, hanem rózsát, mégpedig a pápák rózsáját. De mi rejtőzik az óriási kitüntetés mögött, kik kaphatják meg ezt a különleges ajándékot, amit a pápák szinte 1000 év óta adományoznak? Az erény rózsája egy aranyból kovácsolt virág, amit balzsam, tömjén eszenciával és szenteltvízzel töltenek meg. A virágot személy vagy hely kaphatta meg. Az adományozás ünnepe összekapcsolódott nagyböjt 4. vasárnapjával, amikor leginkább Krisztus szenvedésére figyelünk.
Miért pont rózsa?
A virág Jézus Krisztust szimbolizálja. Az arany szín Krisztust jelképezi, a tövis a szenvedésre, a Passióra utal, az illat pedig a feltámadás dicsőségét hirdeti – III. Sándor (1159–1181) pápa szavait idézve, melyet a francia királynak írott levelében olvashatunk. Az arany rózsa illatával az erényesség és a szépség ékességét kell hirdetnie, amikkel egy kereszténynek életét kell díszítenie. Számos uralkodó, közöttük több női uralkodó is részesült abban a kegyben, hogy a pápa megajándékozza őket arany rózsájával. V. Sixtus pápa (1585–1590) Jakoba von Jülich – Kleve hercegnőnek, XIV. Benedek pápa (1740–1758) a szász Mária Amaliának juttatta el a megáldott rózsát. A Habsburg család számos női tagja is részesült a kitüntető pápai figyelemben pl.: IX. Pius pápa (1846–1878) Erzsébet királynénak adományozott egyet. A rózsa átvétele nemcsak hatalmas megtiszteltetés, hanem a Rómához való hűség és a katolikus hit tanításaihoz való engedelmességre is emlékezteti a megajándékozottat.
A rózsa megáldásának szertartása
„Domenica delle rose - Rózsavasárnap“, így nevezik még mai is a rómaiak a nagyböjt negyedik vasárnapját. Az örvendezés vasárnapja (Laetare) még emlékeztet bennünket arra, hogy ezen a vasárnapon került sor az aranyrózsa megáldására. A rózsa megáldására a 11. századtól maradtak fenn írásos dokumentumok. A szentmise Róma egy ismert bazilikájában a Santa Croceben (Szent Kereszt) került bemutatásra, az Avignoni fogságig, a fogság után az Apostoli Palota lett a ceremónia helyszíne. A pápa az ünnepély reggelén a „Parament” terembe vonul,
ahol felveszi a miseruhát. Mielőtt a pápát a mantum-mal vagyis a nagy pápai palásttal felöltöztették, a balzsamot és illatos olajat, a rózsába helyezte. Ezt követte a szenteltvízzel való meghintés és tömjénezés. Majd a hordszékbe ülő pápát elviszik az Apostoli Palotába (korábban a Szent Kereszt bazilikába) kápolnájába, ahol a palást levétele után elkezdődött a szentmise. A szertartás végén a kápolna bejárati ajtajában történt az arany rózsa átnyújtása. Az Avignoni fogság előtt lóháton, körmenetben vonult a pápa és kísérete a bazilikáig. A szentmise homíliáját követően a pápa felmutatja és megáldja a rózsát. A szertartás végén pedig ismételten körmenetben vonultak vissza a rezidenciára. Róma város prefektusai ünnepi díszruhában kísérték a Szent Atyát, aki a körmenet megérkezésekor átnyújtja a város vezetőinek a rózsát, amit körbe visznek a városon (a pápai udvartartással, bíborosokkal együtt). Későbbiekben, amikor a pápa akadályoztatva volt, küldöttsége útján juttatta el ajándékát a címzettnek. A XII. század második felétől már nem a Római prefektúra privillégiuma az ajándék, más magas rangú személyek, az egyházat szolgáló méltóságok és egyszerű emberek is megkaphatják ezt a kitüntetést.
Honnan eredeztethető a szertartás?
III. Honorius pápa egyik prédikációjában még 1216-ban kijelentette, hogy Nagy Szent György lehet a hagyomány megteremtője. Mi azonban csak IX. Leo pápa bullája által tudunk az arany rózsáról: a pápa ezt a szülei által a lotaringiai Woffenheim-ban alapított Szentkereszt Kolostornak adta át. Mindenesetre a rózsák már a római liturgiában is szerepet kaptak. A diakónusok megemlékeznek augusztus 5-én a Santa Maria Maggiore Bazilikában a havazásra, ami Isten házának megalapításához vezetett. Az történt ugyanis, hogy a bazilika tetéjének belső részéről az összegyűlt közösségre hó esett. Krisztus mennybemenetelének vasárnapján volt egy hasonló ceremónia a Pantheon-ban, amit IV. Bonifatius pápa szentelt fel. Ennek alkalmából rózsaszirmokat szórtak a kupolából. A hívek összegyűjtötték a rózsaszirmokat és haza vitték, hogy megvédelmezze őket a bajtól.
Korábban Rómában nagyszombaton szokás volt, hogy a papság a körmenet során a keresztelőkápolnáig és vissza virágcsokrokat többek között rózsát is tartott a kezében. III. Innozenz és III. Honorius bőséges információt ad a rózsával kapcsolatban. Erre a napra vonatkozó miseszövegben III. Innozenz a következőket mondja: „Nagyböjt vasárnapja a gyűlöletet felváltó szeretet napja. ”Örvendj Jeruzsálem! Jöjjetek mindnyájan, kik szeretitek Isten városát!” , „kik szomorkodtok és éheztek teljetek meg örömmel, és vigasztalással.” Ezeket a kijelentéseket a rózsa három tulajdonsága szimbolizálja. A rózsa színe jelenti a szeretetet, az illata az örömöt, a látványa pedig teljesség érzését adja. III. Honorius pápa megjegyezte, hogy a rózsa piros színe a szenvedést és az Úr önfeláldozását jelenti. Az illat Jézus Krisztusra emlékeztet, akiben minden jó él. A rózsa ereje abban van, hogy enyhülést és gyógyírt ad a szenvedésben és az élet fájdalmaiban. A rózsa formája is jelképes tartalommal bír. Egy rózsa ugyanis lent vékony, de fent széles, éppúgy, mint Jézus, aki a Földön szegény volt, de mégis megtöltötte az egész világot az ő gazdagságával. Minden, ami a Földön kevésbé értékes, az a mennyben nagyra becsülendő. Mindkét pápa utal arra, hogy az arany rózsa három alkotóelemből
tevődik össze: aranyból, balzsamból és pézsmából. Az arany szimbolizálja Jézus isteni mivoltát, a pézsma, ami az állatvilággal áll kapcsolatban, illetve Isten emberi oldalára utal. Ezt a két dolgot köti össze a balzsam. Honorius hangsúlyozta, hogy a Szentháromság az, amiben az Atya a hatalmat (arany), a Fiú a bölcsességet (pézsma) és a Szentlélek a szeretetet (balzsam) szimbolizálja. Isten átadja minden keresztény-nek a Szentháromságot: az Atya ajándéka a képesség, a Fiú ajándéka a tudás, a Szentléleké az akarás. Összefoglalva az arany rózsa felszentelésével bepillantást nyerhetünk Isten népének a babiloni fogságból való kivezetésébe és az égi Jeru-zsálembe vetett örömmel teli reménybe. Mindenki, aki Jesse törzsének virágából származik, az arany rózsában megtalálja az üdvösség szimbólumát. Augustunus Patritius másként tekint minderre a XV. századból való ceremóniakönyvében.
Szerinte magát a megajándékozottat is lehet a rózsához hasonlítani. Egy1684.
március 25-i pápai levélben, ami a lengyel királynénak Kazimirának íródott, XI.
Innozenz pápa kifejti az ajándék jelentését: apostoli áldással küldjük neked az arany rózsát. Így az ajándék szorosan összekapcsolódott a pápai áldással is.
Kik voltak az arany rózsa címzettjei?
Eredetileg, ahogy ezt már említettem, Róma városi elöljárói. Később olyan személyek kapták, akik magas / nemesi tisztséget viseltek vagy az egyházon belül, felelősségteljes állásuk volt, illetve támogatták a katolikus hitet. III. Sándor 1177-ben nyújtotta át az arany rózsát a velencei dózsénak, mint a Szentszék kitüntetését.
1383-ban Örményország királya kapta meg az arany rózsát, hálaként azért a támogatásért, amit az országa egyházával folytatott, mely Rómától elpártolt. V.
Miklós pápa az aranyrózsa adományozásával köszönte meg a bajor III. Albert hercegnek az Andechi bencés kolostornak nyújtott adományát. 1496-ban Mantova őrgrófja Francesco Gonzaga kapta meg VI. Sándor pápától az arany rózsát személyes bátorságáért, amiről a VIII. Károly elleni harcában tett tanúbizonyságot.
Néhány pápa városoknak is adományozott arany rózsát, amivel azt fejezte ki, hogy a város kapcsolódik a Szentszékhez. Ilyen volt V. Márton, aki az arany rózsát 1419-ben Firenzének adományozta. II. Pius pápa szülővárosát Siena-t, II. Julius pedig Genovát tüntette ki az arany rózsával. Az arany rózsát tudatosan használták a diplomácia eszközének is. 1464-ben II. Pius pápa Milánó hercegének küldött arany rózsát, azért hogy ezzel bátorítsa a keresztes hadjáratban való részvételre. X. Leo 1518-ban a szász választófejedelmet tüntette ki ezzel, aki Luther Márton védnöke volt. Az arany rózsa azonban csak 1519-ben érkezett meg Sachsen-be. Átvételekor Bölcs Frigyes nem jelent meg személyesen, hanem egy kamarása veszi át az arany rózsát, ami egyértelmű sértés volt a pápával szemben. Hogy valóban igaz-e, hogy a választófejedelem a pápai levelet széttépte, történelmileg nincs elfogadva, mindenesetre erről az eseményről Luther kárörvendően számolt be. X. Leó VIII.
Henriknek az angol királynak küldte el az arany rózsát, mellékelve hozzá egy apostoli levelet, amiben VIII. Henriknek, a „hit védelmezője” címet adományozta.
Idővel a pápák inkább katolikus elöljárókat választottak ki erre a kitüntetésre. Az utolsó uralkodók, akik az arany rózsát megkapták, a következők voltak: a velencei dózse Francesco Loredan (1759), Johann Karl osztrák főherceg és lombardiai főhelytartó (1780). Polgári származású emberként csak az amerikai Mary
Gwendoline Caldwell részesült ebben az óriási kitüntetésben. XIII. Leo pápa tüntette ki az arany rózsával az Amerikai Katolikus Egyetem megalapításában való közreműködéséért. XI. Piusz pápa a spanyol királynőnek 1923-ban, a belga királynőnek 1925-ben és az olasz királynőnek 1937-ben adományozott arany rózsát.
1956-ban a luxemburgi nagyhercegné Charlotte utolsóként kapta meg ezt a pápai kitüntetést. Ezután már csak magas rangú egyházi intézmények, kegyhelyek kaphatták meg az arany rózsát. XII. Piusz pápa az indiai Goa patriarkális templomának adományozott, VI. Pál pápa a portugáliai Fatima Mária kegyhelyének 1965-ben és a következő esztendőben pedig a mexikóvárosi kegyhelynek, Guadalupénak. II. János Pál pápa különösen szívén viselte Szűz Mária szent helyeit és Krisztus édesanyjának tiszteletét, ezért számos szent helyet tüntetett ki arany rózsával. 1979 júniusában, szülőhazájának legnagyobb kegyhelyét Czestochowát és az írek kegyhelyét, Knock templomát ajándékozta meg. 1995-ben Loreto kegyhelye következett, 2004 augusztusában a jelenések 150. évfordulóját ünneplő Lourdest érte a megtiszteltetés. 2000-ben, a jubileumi szent évben Loreto-i kegyhely újabb rózsát kapott, melynek hátterében a családok szerepének kiemelése, fontossága áll.
Alfonso Lopez Trujillo bíboros, a pápai tanács elnöke, ezt az arany rózsát 2000.
december 9-én Sata Casa-ba (Szent Házba) vitte. Ez ugyanis a katolikus családok ajándéka volt a szentélynek, melyet a pápa is megáldott. A rózsa szárán két egymásba fonódó gyűrű volt, szimbolizálva ezzel a házastársi szeretetet és hűséget.
Eredetileg maga a pápa adta át az arany rózsát, de később, ha nem volt az örök városban, vagy akadályoztatva volt, egy a pápa által véletlenszerűen kinevezett küldöttség is átnyújthatta azt. A küldöttség egy legátusból/követből állt, aki a pápai levél átnyújtója. XIII. Leo főpapsága során Edoardo Soderini grófot nevezte ki az arany rózsa átnyújtásával foglalkozó hivatalnak a vezetőjévé. A kinevezésben hangsúlyozva van, hogy ez a tisztség egy személyes kitüntetés és a pozíció viselőjének halála után nem tölthető be újra. Csak 1941. június 18-án hozza létre XII. Pius pápa az „arany rózsa átnyújtására hivatott hivatalt, mint folytonosan működő hivatalt. Ennek a tisztségnek az első viselői Enrico Barberini és Luigi Massimo Lancelotti római fejedelmek lettek. Azonban a hivatal rövid életű volt a pápai udvarban, ugyanis VI. Pál pápa 1968-ban megreformálta udvartartását és eldöntötte, a pozíció eltörlését.
AZ ŐSHONOS GALAGONYAFAJOK TERMÉS BELTARTALMI