[Budapest, 1921. aug. 6.]
Budapest, 1921. augusztus 6.
Nagyságos
Babits Mihály urnak, Szekszárd
Kaposy József ur volt olyan kegyes és kiválogatta a Purgatóri-um diszkiadásához való illusztrációkat, amelyeknek jegyzékét van szerencsénk szives jóváhagyás végett mellékelten meg-küldeni.
Legyen szabad arra kérnünk, hogy amennyiben ez az összeállitás Önt kielégiti, erről bennünket mielőbb értesiteni sziveskedjék, hogy a klisék elkészitése és azok sürgős kinyo-matása iránt intézkedhessünk.
Önnek további kellemes nyaralást és üdülést kivánunk, s vagyunk
igaz tisztelettel
Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Dr. Szántó Dr Lőrincz
2923. TÓTH Árpád és mások – BABITSNAK [Budapest, 1921. aug. 9.]
Lőrinc
Tóthné Üdvök! Pádi Horvát Henrik Turóczi József
Schöpflin Aladár Király Dr. Hoffmanné
Elek Artúr Nagy Zoltán Dr Hoffmann [Címzés:]
NgsBabits Mihály Úrnak
Szekszárd László ucca
2924. SZABÓ Lőrinc
– BABITSNAK és BABITS Mihályné TANNER Ilonának [Budapest, 1921. aug. 13.]
Kedveskéim,
1000 koronát átadtam Tanner néninek; még körülbelül ezer van nálam, de erre szükség lehet, mindig van valami kiadás,
amit nem tud előre az ember. Ezt az 1400 k-t 4000 osztrák korona fejében küldöm. –
Jaj! Most tévedtem: 1000 jár értük. Na, mindegy! Ugyis 1000 kért Ilonka, és ha még kell, írjatok! Levél is megy.
Üdvözöl L.
[Feladó:]
Szabó Lőrinc Budapest
Reviczky u. 7. III. 15.
2925. BABITS – KOMJÁTHY Aladárnak
[Szekszárd, 1921. aug. 14. előtt]
[Hiányzik]
2926. KOMJÁTHY Aladár – BABITSNAK
[Újpest, 1921. aug. 14.]
Ujpest, 1921. aug. 14.
Édes Misikém!
Oly régnek tűnik, mikor otthon nálatok utoljára beszélgettünk Szekszárdra utazástok előtt. Bizony előbb is írhattam volna, ha te nem is irtál, mert hiszen fiatalabb vagyok meg azután örüljön mindenki aki neked bármi címen egyáltalán levelet írhat. Hogy miért nem tettem előbb? Tudja isten. Emlékez-hetsz, hogy már elutazástokkor életem folyásának szokásos és szabályszerűen bekövetkező mélypontjainak egyikén állottam valószínűleg nemcsak lelki de szervezeti okok alapján is, mert akkoriban állandóan hőemelkedésem volt, ma sem tudom mi-ért, mert háziorvosunk aki gyermekkoromtól ismer
leghatáro-zottabban kijelentette, hogy tüdőmnek semmi baja, de feltétlen pihenést ajánl. Elutazni nem utazhattam el, azért elhatároztam, hogy úgy próbálok magamhoz térni, ahogy itthon azt a legjobb módon tehetem. Rögtön kezdtem lejárni a Dunára napra, vizre, levegőre barátaim csónakjait véve igénybe, eveztem, usztam egészen a legutóbbi időig, mikor a végre hűvősebbre fordult időjárás ezelőtt két nappal ennek végét vetette. A hűvösebb idő nagy megkönnyebbülés számomra, mert a nagy meleg en-gem úgyszólván paralizál és csak minimális munkára vagyok képes, de viszont vége a dunázásnak, legalább is egyelőre.
A hely ahol fürödni, csónakázni szoktunk nagyon szép, egy kis sziget a Dunán a Szunyog és Szentendrei szigetek között. Az egész egy nagy zárt színpadra emlékeztet, mert a jobb (budai parton) a folyó kanyarodását követő hegyek elzárják a látha-tárt. Sok gyönyörű naplementét néztem végig egyedül ülve a csónakban, míg a víz szeliden folydogált és vitt lefelé. Eze-ket az örömöEze-ket csak néha-néha zavarta meg egy-egy fullado-zási jelenet, ami itt elég ritka dolog volt. Mégis saját szemeim- mel láttam négyet fulladozni és szerencsésen megmenekülni a csónakosok segítségével. Párosan szép a halál: mindég egy férfi volt egy nővel.
Ez volt egész nyáron a mulatságom. Közben fordítgattam a Fumée d’Opiumot. Fenyő fiát nem tanítottam mert az orvos ezt semmi áron sem akarta engedni. Megmondtam neki is az okot, amit teljes mértékben akceptált. Igaz is, hogy ebben az esetben úgyszólván semmi pihenésem sem lett volna. Most a fiú ha jól tudom Drezdába ment ki nyelvtanulás céljából. Fe-nyő megígértette velem, hogy ha visszatér, foglalkozni fogok vele. Őszre vonatkozó terveimet annyiban ismertethetem hogy Elemérnek szóltam valami jobb állás érdekében. Ezt meg is igérte, de közelebbit még a dologról magam sem tudok. Egyet mindenesetre megállapítottam magamról; azt t.i. hogy ez a mostani idő nekem sehogysem konveníál. Vannak
természe-tek akiket egyszerűen felfal. Én sajnos ezek közé tartozom. Bé-kés víszonyok közt és az általad oly jól ismert családi szeren-csétlenségek nélkűl talán lett volna belőlem valami. De így!?
E tekintetben már egyáltalán nem áltatom magamat. Lassan kiőrlődik belőlem még a jobbra, különbre való akarás is. Aki ilyen korban mint amiben én vagyok olyan fáradt és tétovázó tud lenni mint én szoktam, annyira zavart és összefolyó, az csukja be élete könyvének lapjait és írja rá: Et ego in Arcadia fui. Ezzel körülbelül el is mondtam mindent magamról ahogy most állok és csak azt tehetem még hozzá, hogy külsőleg elég jó színben vagyok.
Nagyon örültem édes Mihályom annak, hogy dolgozol a re-gényeden. Bár magad is meg lennél vele elégedve. Ez lenne a legfontosabb és tudom, hogy milyen nehezen megy ez ná-lad. Tímár Virgil fia c. kis regényedről beszéltek a Centralban és többen azt állították hogy ez a legjobb műved. Ez megint csak azt ígazolja, hogy saját magaddal szemben táplált skru-pul< a >usaid csakis ídegességedben lelik magyarázatukat.
E tekintetben tovább tart e a javulás amit már Pesten lehetett rajtad az utóbbi időben észlelni? A szénsavas fürdőket haszná-lod e? Ezt semmiesetre el ne mulaszd! Az élet amit élsz úgy látszik egészen idilli és ha egy kicsit unalmas az nem is baj, mert legalább a munkához hajt.
Levelemhez mellékelve küldöm el Szilasinak ezt a hosz-szú, kedves levelét amit Lőrinc tévedésből bontott fel, mert azt hitte, hogy Stefan I. Kleintől jön. Nagyon kérlek okvetlenül válaszolj rá minél előbb; az igazi szeretet és barátság hangján van írva.
Ezek után hosszú, boldog életet víg örömöket és jó munkát kivánok néked tiszta szívből. Ilonka kezeit sokszor csókolom, téged pedig ölellek.
Az otthonlevőknek < szint > kik nem a hegyen lakoznak miként a próféta, szintén sok kézcsókot és üdvözletet küldök.
Mégegyszer melegen ölellek és kérlek hogy ezt a levelemet ne add oda senkinek. Ugy-e ezt megteszed?
Isten Veled!
Élj boldogul, mint a virág a patak partján:
Aladár.
2927. DIENES Barna – BABITSNAK
[New York, 1921. aug. 18.]
New York 1921 aug 18.
Kedves Mihály!
Nagyon kevesen vagyunk itt Amerikában, akiket el ne ra-gadott volna az ár és el ne kábított volna a levegő, akik az ideg roncsoló pénzhajszán kívül másra is gondolnának. Sivár és sablon ez az ország s mert nagyon szegény, görcsösen ra-gaszkodik sablonjaihoz. Mégis van egy pár müvész, egy pár magyar müvész, akik próbálnak müvészetet.
Egyik legérdekesebb pár Kovácsék. A férfi ref. pap volt, de otthagyta, egy kemény, nyakas kálvinista, a nö Páll Rózsa, akinek több verse jött a Nyugatban s akinek tényleg van egy pár nagyon érdekes pastelje.
Képzelhetö, hogy mennyi harcot kell vívniok nem csak a megélhetésért, de a barátaik ellen. Mire való a művészet!
– vágják oda nekik – Mit értek el vele?
Mint minden művész, természetesen Kovács is nagyon sze-retné, ha megbecsülnék, ha nem lenne „ismeretlen”, ha írná-nak róla.
Én azt hiszem, hogy ő tényleg meg is érdemli, hogy a Nyu-gat a Figyelőben megemlékezzen róla. Nagy buzdítás lenne neki s annak a nehány <...> magyar müvész embernek, akik nem adták meg magukat teljesen a pénznek.
Itt küldöm ezt a kis cíkket, ha csak lehet, tétesd be a Figye-lőbe s számukra egy számot küldess el a címemre.
Hogy magunkról se felejtkezzem meg, hát csak élünk. Ilust sajnos a nagy bajok annyira megviselték, hogy még most is munkaképtelen, bár – végre – kezdi már a kedvét visszanyer-ni és tervezzük, hogy mit csínáljunk télen. Eltekintve Ameri-ka sivár szellemétől nagyon boldogan élünk, mert nyugodtak vagyunk. Megszűnt a <...> „mi lesz holnap?” rémes kérdése s nyugodtan számitjuk, hogy jövőre ezt és ezt fogjuk csínálni.
Szóval normális életbe potyantunk vissza s amíg önmagunk-ban gazdagok vagyunk, nem nagyon érezzük a környezetünk lelkisivárságát. Nehány ísmerősünk van úgyis, akikkel lehet beszélgetni s ezer tervűnk annyira lefoglal, hogy észre se vesz-szük, hogy a többiek vakon mennek el az Élet szépségei előtt.
Állásomból kifolyóan magyar kultur munkát kell végez-nem, iskolát vezetni, társadalmi, irodalmi és színielőadásokat rendezni (nagyrészt mükedvelökkel) s igy látom csak, hogy milyen ősmüveletlenség az, ami itt van.
Egy előadáson elmondtam a „Könnytelenek könnyei”t és az „Alkalmi vers”-et s a közönség sirt s a legigazibb tetszését tapsolta. Magam se hittem, hogy igy fog menni. Míg ellenben Karinthy kissebb dolgai, amikkel próbálkoztam, nagyon keve-seknek tetszett. Nem értették. Ők már hozzá is vannak szokva az amerikai humorhoz, amely főleg egyszerű cselekvésekben nyilvánul. Egy pofon, az igen, az hat.
Hogy mit fogunk csinálni? Azt még nem tudjuk. Egyelőre pénzt kell keresnünk, hogy bebútorozkodjunk és felöltözzünk.
Ilus talán a mozihoz fog menni, talán táncolni fog, esetleg iparművészetet csinálni – az főleg attól fűgg, hogy mennyire fogja összeszedni magát a saison-ra. Jómagam is pénzt akarok szerezni, hogy nyugodtan irhassam aztán azt, amit jól esik.
Hát ti mit csináltok?
Mi áhítozzuk hallani az otthoni híreket, hogy várhatunk-e nemsokára egy pár szép könyvet?
Lőríncznek írtam egy hosszú levelet, igy is üdvőzőljük őt, feleséged kezeit csókolom s Ilussal együtt sok-sok meleg üd-vözletet küld
Barnus.
Cím:Mr. B. Dienes. Social director. First Magyar Church.
233 East 116 St.
New York.
2928. KŐNIG György – BABITSNAK
[Balatonfüred, 1921. aug. 23.]
Kedves Mihályom!
Már hosszu idő óta készülök irni Neked, de mindeddig az a lázas tevékenység, mely a nyaralókat általában jellemzi, en-gem azonban különösen, ebben megakadályozott. Ez a lázas tevékenység délelőtt fürdésből és uszodai kaszinózásból, dél-után pedig alvásból, kis tóparti sétákból és megint diskurálás-ból áll. Az átmenetet a külömböző étkezések alkotják. Komo-lyabb dolgokra még eddig bizony nem igen volt kedvem, bár eleinte sok időt töltöttem a Braille olvasással, mely azonban nem hallad abban a tempóban, melyben kellene haladnia ah-hoz, hogy ne keserves kinlódás, hanem eredményes munka, vagy legalább is szórakozás legyen. Mint szórakozás sokkal többet ér az irógép, melynek használatát hamar és tökélete-sen elsajátitottam. Nagy szerencse, hogy lehoztam magammal a Balaton mellé, mert ha nagyobb conceptióju müalkotásokra nincs is képességem, legalább leveleket irhatok, a mi szintén valami.
Társaságom az idén bőven volt, épencsak a junius hónapot
töltöttük egyedül s akkor az idő is rosszlévén, nyarunknak ez tette ki kevésbbé élvezetes részét. Julius elejével azonban az idő melegebbre fordultával a fürdővendégek is beköszöntöttek Füredre s attól kezdve társaság is volt elég és fürdőzésben sem volt hiány.
Aladár is átjött Keneséről két napra hozzám s nagyon kel-lemes órákat töltöttünk együtt. Legtöbb időt azonban ezen a nyáron a constructiv prózairodalom mestereinek társasá-gában töltöttem, kiket Herceg Ferencnek és Csathó Kálmán-nak hivKálmán-nak. Most azonban ők is elutaztak s a szeptembert valószinüleg ismét nagyobb magányban fogjuk eltölteni.
Megyery, kit ismersz, szintén nálam töltött egy hónapot s neki köszönhetem, hogy figyelmeztetett a Nyugatban megje-lent regényedre. Nagy élvezettel olvastuk. Engem különösen kettő érdekelt benne. Először is a probléma, melyet nagyon ér-dekesnek tartok, azután meg Timár alakja, ki nézetem szerint a regény legjobban sikerült alakja. Sikerült beléje csöpögtet- ned pedagógusi lényed mindazon folyadékait, melyek egyé-niek és emberik egyszersmind. Vitányi alakjával kevésbbé voltam megelégdve, ez csak mint Ignotus-portrait elsőrendü, a regényalaknak, ki Pista lelke fölött győzedelmeskedik, egy ideálnak kellene lennie, Vitányi azonban még komikus is.
(Annyira elevenül állott előtted Ignotus, hogy még olyasmit is felvettél róla Vitányi jellemébe, a mi a kivánt jellemképet egészen fölösleges módon, vagy pláne helytelen irányba tol-hatná el. Arra gondolok, mikor elmondod róla, hogy két na-pilapnak dolgozik, még pedig egy conservativ lapnak és egy progressivnek.)
A probléma rendkivül érdekes és Pista jellem rajzában néhány finom vonással már sejtetve van, hogy apja s az élet kedvéért ott fogja hagyni szegény Virgilt, a falusi magányt.
Eszembe jut, hogy Párisban láttam Bernstein egy darabját, Is-rael volt a cime, nem tudom adták-e Pesten, melynek hasonló
volt a problémája. E darabban egy fiatal francia arisztokrata, nagy név örököse, a Camelots du Roi egyik vezére stb. meg-tudja, hogy egy zsidó bankár fia, a mit magától édes anyjától (!) tud meg. Ez az ifju öngyilkos lesz.
No de elég, máris soká untattalak. Remélem, Utánad kül-dik e levelemet Szegzárdra, ha ott volnátok. Már érik a szőllő és ilyenkor jobb falun. Ha irsz egy kártyát, közöld, mikor térsz vissza Pestre. Én szeretném itt kihuzni legalább is szeptember végéig.
Pestre viszatérve, reméllem, többször fogunk találkozni, mint az elmult télen. A Nagyságos Asszony kezzeit csókolva, Téged őszinte barátsággal ölel
Balatonfüred, 1921 aug. 23.
Tisztelő, igaz hived Kőnig Gyuri.
2929. MIKES Lajos – BABITSNAK
[Budapest, 1921. aug. 24.]
Már Lőrinccel megüzentem, hogy semmi akadálya nincsen, hogy a Halálfiait október elején, lehetőleg legelején kezdje kö-zölni a Pesti Napló. Úgy tervezem, hogy szeptember közepe táján kezdjük el majd hirdetni a regényt. De ezt már élőszóval megbeszéljük... A nagymoguloknak is nagyon tetszett a regény témája és gondolata... Azt már biztosan tudják és valószínűleg örömmel vették tudomásul, hogy Lőrinc már fent dolgozik Az Est-nél, Pádi pedig szeptemberben kezdi meg ugyancsak Az Est-nél a belső rendes munkásságát. Lassan kialakul a jövő, úgy, ahogy képzeltem hónapok óta...
2930. ELEK Artúr – BABITSNAK
[Medina, 1921. aug. 25.]
Medina, 1921. aug. 25.
Kedves Babits,
itt vagyok második napja Medinában, Fülep Lajosék árnyé-kában. Azzal a szándékkal jöttem el, hogy valamelyik nap elrándulok Szekszárdra és meglátogatom. Ha Fülepék velem tartanak: meglátogatjuk. Hírvivőnek – és hozónak küldöm ezt a levelet. Azt szeretném tudni bizonyosan, hogy Szekszárdon van-e még?
Várom válaszát, s addig meleg érzéssel köszöntöm mind a kettejüket.
A viszontlátásig Elek Artúr Medina (Tolna m.)
2931. BABITS Mihály – ZICHY Rafaelnénak [Szekszárd, 1921. aug. 25.]
Kézcsókját és üdvözletét küldi a szekszárdi szőlőhegy tetejéről Babits Mihály [Címzés:]
Méltóságos Zichy Rafaelné grófnénak Sárszentmihály
2932. A RÉVAI TESTVÉREK IRODALMI INTÉZET