[Budapest, 1921. jún. 13.]
Budapest, 1921. junius 13.
Nagyságos
Babits Mihály urnak Budapest
Köszönettel vettük a Pokol és a Purgatórium uj kiadásához való korrekturáknak kijelölését, azonban sajnálattal kell arról értesitenünk Nagyságodat, hogy ezeket a jegyzékeket abban a formában nem tudjuk értékesiteni. –
Bátrak vagyunk egyidejüleg ugy a Pokol, mint a Purgató-riumból egy-egy példányt azzal a kéréssel megküldeni, hogy azokban a már szükséges javitásokat sziveskedjék bejelölni, hogy ezek alapján a nyomdában a korrekturát megcsináltat-hassuk, amelyről annak idején egy reviziót leszünk bátrak im p-rimálás végett Önnek megküldeni. –
Kiváló tisztelettel Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Dr Lőrincz
2905. RÓZSA Miklós – BABITSNAK
[Budapest, 1921. jún. 14.]
Bpest, 921 14/VI.
Kedves Mester,
Zsuzsanna Mária – aki, mellesleg, atyafia a feleségemnek – egy kis ismerkedési délutánra hívta meg hozzánk az „ifju költőket” és előadókat, köztük természetesen az Ön K. neje Ő Nagyságát is. Minthogy ismeretlenül nem mertek az Ön színe elé járulni, engem kértek meg: közöljem Önnel, hogy szerencséjüknek tartanák – velem együtt persze – ha Ő Nagy-ságával együtt Önt is körünkben tisztelhetnők.
Szép kert van ott a Kelenhegyi-úton s tisztelői lesznek ott valamennyien – tán nem fogja magát rosszul érezni nálunk.
Igaz nagyrabecsüléssel mindig kész híve Rózsa Miklós
2906. BABITS Angyal – BABITSNAK
[Szekszárd, 1921. jún. 16. előtt]
[Hiányzik]
2907. BABITS Angyal – BABITSNAK
[Szekszárd, 1921. jún. 16.]
Kedves Misi!
Pisti vasárnap vagyis most 19.-én hajnalban indul innen, s igy délelőtt 11 óra körül Pesten lesz, kérlek lássátok ismét szíve-sen. A folytonos tanulástól megint idegesebb, ezért irok én helyette és arra kérlek |: ha :| dr. avatásra kerülne a sor, légy
szives és kölcsönöz neki megfelelő fekete öltözetet arra az alkalomra, szóval amikor szüksége lesz ilyenre. Hogy vagy-tok? Mért nem irvagy-tok? Sajnos hogy csak másoktól hallhatunk rólatok és az nem elégít ki bennünket. Tehát irjatok. Remélem megkaptatok leveleinket.
Ilonkával együtt sokszor csókolunk Angyus.
Sz. 1921. jun. 16.
[Címzés:]
Nagyságos Babits Mihály Urnak.
Budapest.
VIII. Reviczky u. 7. sz. III. e.
2908. BUDAY László – BABITSNAK
[Budapest, 1921. jún. 18.]
Kedves Miska,
Ma délben kaptam Pista levelét, az iránt érdeklődik, hogy hol-nap itthon vagyok-e?
Itthon, és örömmel várom. Ügyében már írtam a dékánnak.
Kedves feleségednek ismeretlenül is meleg üdvözletét küldve
Szeretettel ölel BL
2909. HENDEL Ödön – BABITSNAK
[Budapest, 1921. jún. 27.]
Ujpest 1921 junius 27 Vasút u. 61.
Kedves Barátom!
Elismerem, neveletlenség, hogy csupán ma köszönöm meg gyö-nyörű ajándékodat. De úgy érzem, nem az én bűnöm, hanem a könyvedé. Galeotto fu il libro. Hiszen oly régóta vágyódtam ol-vasni Purgatoriumodat, hogy ki kellett előbb elégiteni vágyamat, ami a mostani mérsékelt munkaképességem mellett sokáig tar-tott és íráshoz sem engedett. Mondanom se kellene, hogy roppant örömet szereztél ajándékoddal. Bár némi lelkiismeretfurdalásaim vannak, mert hisz ez több, mint amit kértem és igényeltem, mégis az öröm túlszárnyalja, mert így mindvégig velem marad az igazi magyar Purgatorio és bármikor elmerülhetek benne gyöngyöket keresni. Nyujtsd hát kezedet kedves Mihályom, hadd szorítsam meg erősen, melegen, nemcsak az ajándékért, hanem mindenek-előtt azért a mély gyönyörűségért, amit vele nekem szereztél.
Szeretném e gyönyörűséget nyomban meghálálni, hogy kriti-ka révén mindenkinek kikiabáljam. Sajnos egyelőre nem tehe-tem. De hinni akarom, nem marad el, mint a Pokol esetében.
Ami engem illet, sajna, még mindig itthon vagyok. Persze ezt úgy értsd, hogy szívemmel maradnék, s csak a testemmel mennék. De a budakeszi szanatorium körül olyan ádáz protek-ció dúl, hogy könnyebb ma miniszteri tárcát kapni, mint ágyat odaki. Amint azonban hazakerülök, remélem épebb egészség-ben, a kényszer vesztegzárból, első dolgom lesz bekopogtatni Hozzád azaz hogy Hozzátok. Addig még egy szíves köszönet.
Szeretettel ölellek. Kedves Feleségednek jelentsd kérlek tisz-teletteljes kézcsókomat.
Igaz híved Ödön
2910. HAJDU Henrik – BABITSNAK
[Budapest, 1921. júl. 3.]
Mélyen tisztelt Uram,
végleges válasza előtt, (amelyek ügyében Palasovszky Ödön fel fogja Önt szólitani), nagyon kérem, engedje meg, hogy újra kifejezzem, mennyire megtisztelne bennünket, ha a szakosz-tályi tagságot elfogadná. Ha már esetleges habozását nem is tudom újabb érvekkel eloszlatni, bocsássa meg, hogy ismét ki-jelentem: a M.I.M.O.Sz. egyáltalán nem foglalkozik politiká-val, aminek legegyszerűbb bizonyítéka, hogy irodalmi szak-osztályát a legteljesebb autonómiával ruházta föl s mégcsak az sem érdekli, hogy a szakosztály tagjai – szocialisták-e vagy sem. Csupán egyet szeretne: hogy e tagok a legkitűnőbb ma-gyar irók legyenek. – De ennél a pontnál Babits Mihály úgyis fölment minden dícsérettől és széptevéstől.
Igenlő válaszát várva, maradok mélységes tisztelettel igaz híve Hajdu Henrik Budapest, 1921 július 3.
2911. KLEIN, Stefan I. – BABITSNAK
[Frankfurt am Main, 1921. júl. 5.]
Frankfurt a M. Eschersheimer Landstr. 38/I den 5. Juli 1921 Igen tisztelt Uram,
ma kaptam meg a kis regényt és a két novellát; sok köszönet.
Azonnal elolvastam a három művet: a legnagyobb örömmel vállalom a forditást. Sajnos, arra köteleztem magam, hogy Lengyel Menyhért amerikai naplójat legkesobben f. h. 20ikaig
leforditom, és igy a kisregényt csak julius második felében tudom leforditani. Azt hiszem, ennek dacára megfog jelenni karácsonyra. – Van kifogása az ellen, hogy a kiadóval ugy szerzödöm, hogy a honorárium felét direkte Önnek küldje és a tantiémek felét is egyenesen Önnel < számítsa el > számolja el? – Azt hiszem, ez igy kényelmesebb. –
Kérem mielobbi válaszát!
Sokszor üdvözli és minden jót kiván igaz tisztelője Stefan I. Klein
2912. BABITS és BABITS Mihályné TANNER Ilona – TANNER Bélánénak
[Szekszárd, 1921. júl. 2–7.]
Drága kis Anyuskám!
Elutazásunk napján üzentem Mártával, hogy ha nem esik na-gyon nehezedre, gyere ki a vasútra – nana-gyon vártalak Anyu-kám, Liczi, aki velünk utazott, egy óráig bucsúzott az anyjától, – engem senki sem sajnált, hogy elmentem.
Egy heti nyafogás után végre odáig ért a dolog, hogy hol-nap talán már kimehetünk a szőllőbe. Ma fogtam a piacon egy kis cselédet, 14 éves parasztlányka, remélem holnapig nem gondolja meg magát – akkor jó lesz, fogok a szőllőben gaz-dálkodni, meg fótozni, ott talán Mihály is nyugodtabban tud dolgozni, ahol egész nap egy kutyát se lát. – Ma eltettem egy üveg rumos meggyet meg néhány zöld diót, remélem a télen már jobban fogunk élni, nem aféle bohém-cigány módon.
Anyiék nagyon szívesen fogadtak; csak az a baj, hogy sen-ki sem tud a házban cselekedni, ezért aztán állandóan zsör-tölődnek egymásra. A ruháink tegnapig összevissza hányód-tak az utazó kosárban, míg végre szoritothányód-tak egy kis helyet a Pisti szekrényében, amit Pisti morogva vett tudomásul. Ettől
eltekintve azért jól érzem magam, Angyus egy szelid, kedves teremtés, szegény még most is reggeltől estig tanit, Anyi nem-sokára jobban fog engem szeretni, mint a Misikéjét, mindig heccel engem, hogy ne kényeztessem úgy el, mert még a fe-jemre nő, Mihály egész dühös, hogy még elrontanak engem itt, azt mondja, csak hadd kényeztessen, úgysem fogom később már kényeztetni. – Azt mondja tegnap Anyi, akartam neked hozni zsemlyét, mondtam is egy asszonyismerősömnek, a kis menyem olyan finom kis teremtés és ilyen falusi kosztot kény-telen szegény enni. Pedig nagyon jó kosztjuk van, pláne most a tiszteletünkre többet is főznek, de én mégis inkább magam főzök majd a szöllőben, mert anyinak csak egy kis naplopó gyereklány cselédje van és nagy strapa ez neki – segiteni pedig nem szeretek, ezt Te Anyukám tudod, inkább magam főzök.
Olyan szép itt az udvar, csupa fa, s a közepén egy befuttatott lugas, most itt irok. Az élelmiszer is olcsóbb itt, bár nem sokkal.
Szép nyugodtan lehet itt élni, azért Anyiék mégis tele vannak bajjal – sokba kerül a szöllő megmunkálása álandóan 5-6 mun-kás dolgozik benne 60 K napszámmal –nagyon haragusznak Imréékre hogy jogtalan dolgokat akarnak, meg hogy a két nővér-rel szemben mindennel ő rendelkezik, holott Pesten ül és a gond, dolog meg költség a nenne és anyi vállán van, –mégis ha egy szem gyümölcs terem, hát rögtön Pestre küldik, anélkül, hogy megkóstolnák. Annyi apró bajuk van, hogy nem cserélnék velük.
Irtatok-e már Arkára? Ha Varanaiék nem adnak lakást, a ta - nitókisasszony biztosan tud másutt is szerezni, édes kis Anyu-kám nagyon kérlek, ne hagyjátok ezt el, egy kis akarattal minden megy. Ugy gondoltam, aug. közepén, mielőtt Arkára mennétek a dupla ünnep előtti szombaton ide utazhatnál pár napra, Anyiék nagyon kiváncsiak rád, Pisti elmesélte milyen szép fiatal és elegáns asszony vagy. Itt alhatnál Anyiéknál és nálunk a szöllőben ennél, feltétlenül eljöjj Anyukám a költsé-geidet majd megfizetem – legalább megismered az új
rokonai-mat. Igazán nagyon kedves jószívű emberek, olyan gondos és gyöngéd anyós, mint az enyém kevés van.
Pubi beszélt nekem valami fényképező gépről, 500 K-ba kerülne – Anyukám Te vagy a Tónika nem néznétek utána, hogy be ne csapják, annyit megadnék érte, ha jó a gép, de többet nem tudok reszkirozni. Lőrincznek irtam, adjon Pubi-nak pénzt 700 K-ig, de 100 K-ért vegyen nekem lemezeket és 100-ért a felszerelést, de Anyukám mondd neki nehogy másra költse! Azt mondta, a héten megy Kériékhez, akkor magával hozza, ide állitolag nincs messze Sáregres, persze csak egy-két napra jöhetne, mert anyiéknak kevés a helyük. – De ha nem jön hamarosan, adjátok a gépet postára.
Mi újság nálatok? Mártus elvitte azt a pár apróságot a kony - hából? Hát a házüggyel mi van? De jó volna, ha sikerülne, csak ne hagyjátok abba! Édes drága kis Anyukám, olyan na-gyon sajnállak hogy hivatalba kell járnod, bár csak lenne ab-ból a varrásab-ból valami. És olyan boldog lennék, csak ne fájna folyton a gyomrom. Anyi meg a nenne sokszor üdvözöltet (de igazán) Tonikát Pubit Mártust csókolom, Téged ezermilliószor csókollak Anyukám
kislányod Ilonka Kezeit csókolja Mihály
2913. BABITS – MIKES Lajosnak
[Szekszárd, 1921. júl. 7.]
Kedves Mikes ur!
A regényem cime ez:
Halál fiai.
Ugy tünik föl hogy ez a legalkalmasabb cím. Halál fiai: ez
vonatkozhatik a háboruelőtti kor gyermekeire, az egész há bo-ruelőtti Magyarországra; de vonatkozhatik általában az embe-rekre is: mert nem vagyunk-e mindannyian a halál fiai?
Minden regénynek ez lehetne a cime.
Az én regényem a kilencvenes években kezdődik, és Nagy-Magyarország utolsó évtizedeiről szól. Egy halálra itélt világ rajza. Inkább családok, mint egyének története; s e családok látszólagos ereje s hirtelen széthullása párhuzamos az ország sorsával.
Munkámnak komoly irodalmi igénye van: de, ugy gondo-lom, mindenkit érdekelni fog – azt is aki egészen távol áll az irodalomtól. A magyar középosztály – a lateiner – végzete, mint igazi regény áll előttem, a történés teljes romantikájában.
A megalkotás artisztikuma megbirkózik a nehéz feladattal:
a közelmult hangulatait a müvészet tiszta távlatába lökni. Az utolsó fejezetekben szétszakad a romantikus fátyol, keselyük suhanása hallatszik és örvények nyilnak meg...
Amit irtam, csak önnek szól és nem a publikumnak: ön érezni fogja, mit lehet abból fölhasználni a beharangozásra.
Hirtelenében akarok önnek valami fogalmat adni céljaimról.
Talán még valami közelebbit is kellene irnom. Azt hogy a re-gény elejének miliője a kilencvenes évek vidéki magyar társa-sága, később a fővárosba torkollik a mese. Azt hogy a regény-nek voltakép hőse nincs: az iró mindenkit egyforma messziről néz. De enyi talán elég...
Hogy vannak? Én nagyon jól dolgozom, s ha a napokban kiköltözünk a szőllőbe, valószinüleg még többet dolgozha-tom. Sok reményem van hogy szeptemberig az egész munká-val készen leszek.
Addig is melegen üdvözli igaz hive Babits Mihály
[Címzés:]
Nagyságos Dr Mikes Lajos iró urnak Budapest
Erzsébet körút 7.
Az Est szerkesztősége
Feladó: Babits Mihály Szekszárd László u.
2914. KLEIN, Stefan I. – BABITSNAK
[Frankfurt am Main, 1921. júl. 15.]
Frankfurt a M. Eschersheimer Landstr. 38/I den 15. Juli 1921 Igen tisztelt Uram,
ma találkoztam Eugen Diederichs-sel (Tolstoi és Bergson ne-met kiadójával) és megemlítettem neki az ön Essay-kötetét.
– Esetleg kiadná, – állítsam neki is ossze a tartalomjegyzéket és kuldjem be a munkákat. Kettőt ma már el is kuldtem. Ké-rem, küldje el az essaykat lehetoleg postafordultával. Mivel az utóbbi idoben magyar irok müveiböl nagy visszaélések tör-téntek, nemelyik kiadó a forditási engedély bemutatását kéri.
Legyen kegyes, nekem külon levélben a kovetkezö írásbeli fordítási engedélyt megküldeni:
Herrn Stefan I. Klein Frankfurt a. M.
Ich erteile Ihnen hiermit die Autorisation für die deutsche Überset z- ung meines Romanes „Timár Virgil fia” und ermächtige Sie über das Buch mit einem Verlager einen Vertrag abzuschliessen. Für die Autorisation stehen mir 50 (fünfzig) % sämtlicher Honorare zu.
aláirás. –
A fordítást már a napokban meg akarom kezdeni és kérem, feleljen lehetöleg posta fordultával. –
Sok üdvözlettel igaz tisztelője Stefan I. Klein
2915. ANDERSEN György – BABITSNAK
[Budapest, 1921. júl. 17.]
Budapest, 1921 jul 17.
Mélyen tisztelt Szerkesztő Uram,
talán érdekelni fogják ezek a sorok, amelyeket A Napba irtam s amelyek megküldése mellett sok tiszteletem, kézcsókom is postára teszem e levéllel.
Kellemes nyarat, jó egészséget kiván Szerkesztö Uram kiválóan hív tiszteloje Andersen György
2916. KLEIN, Stefan I. – BABITSNAK
[Frankfurt am Main, 1921. júl. 20.]
Frankfurt a M. Eschersheimer Landstr. 38/I den 20 Juli 1921 Igen tisztelt Uram,
mivel kis regénye forditását hétfőn vagy kedden megkezdem, kérem, legyen kegyes, nekem a németnyelvű fordítási enge-délyt póstafordultával elküldeni.
Sok köszönet elöre is!
Sokszor üdvözli igaz tisztelöje Stefan I. Klein
2917. KLEIN, Stefan I. – BABITSNAK
[Frankfurt am Main, 1921. júl. 30.]
Frankfurt a. M. Eschersheimer Landstr. 38/I den 30 Juli 1921 Igen tisztelt Uram,
a küldött kisregény fordításával két, legkésőbben három napon belül elkészülök, – aztán legépeltetem a forditást, átnézem, és bekűldőm a kiadóknak.
Legyen kegyes póstafordultával a német szövegü fordítási engedélyt elkűldeni. – „Odysseus és a szirenek” c. novellaja legközelebb a „Frankfurter Zeitung”ban jelenik meg. –
Kérem, feleljen erre a levelemre póstafordultával. – Sokszor üdvözli igaz
tisztelöje Stefan I. Klein
2918. SZILASI Vilmos – BABITSNAK
[Freiburg, 1921. júl.]
Drága Miskám!
Már mióta elkerültem hazulról majdnem minden nap rajtam ült a vágy, hogy írjak neked. De oly nehéz életem volt s annyi belső küzködésen mentem át, hogy nem tudtam hangot találni, – még kevésbé elfogulatlanul s a régi közvetlenséggel nyulni kezed után. Minden oly hirtelen< n >ül idegenné vált körü-löttem, – a magam élete is, hogy teljesen lehetetlen volt úgy gondolni magamra, mint élőre, – mint a régi életemben élőre s rád, mint oly emberre, akivel még a régi hangon lehet beszél-ni s távoli, elmult emlék voltál számomra. Hozzájárult, hogy egy ideig tényleg jobb volt nem nagyon irkálnom haza, meg nem is tudtam, hogy neked lelkileg nem idegenítő e, vagy nem
kellemetlen-e rám emlékeztetve lenned, oly időkben mikor úgyis minden uj nyomás alatt minden vonatkozásoddal ujra tisztába kellett jönnöd. Nagyon boldogan hallottam az idén té-len, hogy megházasodtál. Tudod mindig a legnagyobb vágyam volt, hogy a benned lévő rengeteg szeretet-kivánság egyszer méltó kielégülést találjon, s a sok szenvedés után igazán bol-dog lehess. Remélem, kivánom, legföbb kivánságom, hogy ez most úgy legyen, s nagyon nagy megnyugvás számomra, hogy ezt rólad ily távolból elképzelhetem. Most feleségem szülei látogatására Bécsben volt s elhozta verses könyvedet s a Dan-te fordítást. Az első könyveid, amelyeket nem tőled kaptam.
Most már nem tudom tovább megállni, hogy ne írjak neked, – noha nem tudom kiszámítani, hogy hogyan hathat ma még rád tölem üzenetet kapni. E versek nagy részének készülténél jelen voltam, – s úgy összenőttek velem, mint életem részei.
A hangod, az egész lényed, minden körülmény hangulata, mely alkotásuknál bele játszott s az a mély szeretet, mely engem változatlanul, akkor és most hozzád fűz, oly rendkívül erösen megrázott s oly izgalomban s vágyódásban tart hetek óta, hogy most meg kell hogy kérjelek, adj egy sor életjelt magadról, írd meg hogy vagy, s remélhetem-e még, hogy a régi szeretetben látjuk egymást viszont. – A versekröl alig tudok mit mondani.
Amelyeket ismertem, – régen részei életemnek s velem van-nak szünetlenűl. Amelyeket most egyszerre mint ujakat kap-tam oly drága gazdag ajándék, hogy hosszú időre tele vagyok örömmel. Gondold el, mit jelentenek számomra ezek a szép régi szavak, – épen ezek a versek, melyekben mély jóságod, szemérmes gyöngédséged s halhatatlanul tiszta lirikusságod, amelyben számomra eddig legerösebben vált költöivé az em-beriesség, s az a rejtélyes valami, amit emberszeretetnek ne-veznek. – |: úgy élnek :| ezek a versek csodái annak a hangnak, amelyben a vers már nem vers, hanem természetes állapota a léleknek, – jó bennük élni s az ember általuk hazatalál. –
Na-gyon nehéz már számomra ilyenekről írni, azonkívül lassan-ként el is tanulok magyarul, – mert alig beszélek így néha-né-ha s majdnem sonéha-né-hasem irok. – Most nem is akarok mást, mint életjelt adni magamról, s életjelt kérni rólad. – Több mint más-féléve itt kinn élünk Freiburgban, Baden legszélén, a francia és svájci határon, nagyon kitünő külső körülmények között.
Van szép lakásunk gyönyörű hegyek között s feleségemmel nagyon-nagyon boldog vagyok. Vannak jó barátaim is, első-sorban Husserl, akihez mély közösség füz, – s mások, fiatalok is. Régi embereim közül, Mannheim Károly fiatal feleségé-vel itt él a közeli Heidelbergben s elég gyakran összejövünk.
A nagy szenvedésem azonban, hogy a filozofiát nagyon háttér-be kellett szorítanom hogy megélhetésünkről gondoskodhas-sam. Apósom csak addig volt hajlandó eltartani, míg valami reális pénzkereső foglalkozást kitanulok. Az elmult időben ezt meg is tettem, – letettem az egyetemen a chemiei vizsgákat s most kész chemikus vagyok, csak még a doktoratus hiány-zik. Közben azonban egy másik chemikussal egy kis gyárat (gyár az már tulzás, de nem tudok mást mondani) alapítottunk;
– nem hiszem ugyan, hogy ez jó módja a pénzkeresésnek, – in-kább hiszem, hogy olcsóbb lett volna, ha habilitálok az egyete-men, – mert akkor ugyan pénzt nem keresek, de nem is adok ki fölöslegesen, mint így egy üzemnél, melyről Isten tudja, hajt e valaha valamit. Sok belső küzködésemnek és szenvedésemek minden esetre megvan az az egy előnye, hogy sok minden iránt van érzékem, ami iránt azelött nem volt, – s talán las-sanként igazán filozofussá leszek, – mennél inkább levetem a Gelehrtség terheit; sok mindenről gondolkoztam s dolgoztam itt ebben az elszigeteltségben s talán sok mindenről tudnánk beszélni, drága barátom, ha Isten megengedné, hogy találkoz-zam veled. – Mindíg arról beszélünk feleségemmel, hogy nem jönnétek-e egyszer te és feleséged ki hozzánk vendégségbe.
Barátok mind látogatják egymást, mért épen mi nem. Van elég
nagy lakásunk, hogy nálunk kényelmesen lakhatnátok, a vi-dék, egyike az elképzelhető legszebbnek, – a Schwarzwald ma gaslataival,– köröskörül szebbnél szebb kis <...> német városok. Igaz, hogy az utazás hosszú, s az utiköltség nagy, – de egyrészt az <ut> emberek nyáron tesznek nagy utazáso-kat, – sőt egyesek még Amerikába is elmennek, – ami meg az utiköltséget illeti, behozza magát, ha néhány hétig nálunk maradtok. Nekünk háztartásunk van s igy nálunk létetek sem-mi megterhelést v. nehézséget nem jelentene. Istenem, de jó volna, ha elhatároznád magad. – Nem tudok most mást írni.
Ha az emberek egy pár hétig nem látták egymást, már akkor is nehézséggel jár az első negyedórában beszélgetni egymással, míg át nem hídalták a változásokat, amelyek közben voltak s nem orientálodtak egymással ujra. Hát még ha ilyen két esz-tendő mult el, – amelyben annyi minden történt, – mégis ha láthatnálak azt hiszem úgy volna, mintha két nappal ezelőtt üldögéltünk volna |: együtt utoljára :| este a Barossban. Pe-dig már nem is tudom, hogy néz ki a József körút. De hogy a Reviczky utca hogy néz ki, azt még jól tudom. – Szeretnék tudni Paliról és Aladárról is. Paliról azt a hírt hozta feleségem, hogy elvált Valitól. Nagyon lesujtott ez a lehetőség. Cimét nem tudta hozni. De nagyon szeretnék vele érintkezésbe lépni, hogy halljak róla közvetlenül. És Aladár tanulmányai? Talán igazán írna nekem ő is egyszer. – De a legfontosabb, hogy te irj. – Feleségem is, én is nagyon nagy szeretettel üdvözlünk – én ölellek régi hűséggel és ragaszkodással és nagyon örülök
Ha az emberek egy pár hétig nem látták egymást, már akkor is nehézséggel jár az első negyedórában beszélgetni egymással, míg át nem hídalták a változásokat, amelyek közben voltak s nem orientálodtak egymással ujra. Hát még ha ilyen két esz-tendő mult el, – amelyben annyi minden történt, – mégis ha láthatnálak azt hiszem úgy volna, mintha két nappal ezelőtt üldögéltünk volna |: együtt utoljára :| este a Barossban. Pe-dig már nem is tudom, hogy néz ki a József körút. De hogy a Reviczky utca hogy néz ki, azt még jól tudom. – Szeretnék tudni Paliról és Aladárról is. Paliról azt a hírt hozta feleségem, hogy elvált Valitól. Nagyon lesujtott ez a lehetőség. Cimét nem tudta hozni. De nagyon szeretnék vele érintkezésbe lépni, hogy halljak róla közvetlenül. És Aladár tanulmányai? Talán igazán írna nekem ő is egyszer. – De a legfontosabb, hogy te irj. – Feleségem is, én is nagyon nagy szeretettel üdvözlünk – én ölellek régi hűséggel és ragaszkodással és nagyon örülök