Amikor kutatni kezdtük a régi lengyel elitrétegek politikai tudatát a 15. század végétől a 16. század végéig tartó időszakban (munkánk egy kutatócsoport te-vékenységének képezte a részét),1 abból a feltevésből indultunk ki, hogy a régi korok társadalmi mentalitásáról a források nyelvi rétegéből tájékozódhatunk a legjobban. A szó, a kifejezés természetesen nem juttat el minket közvetlenül a történelmi valósághoz,2 de ha nem tudjuk megfelelően értelmezni, nem beszél-hetünk objektív múltkutatásról. A politikai szemlélet alakulását pedig végképp nem fogjuk tudni kutatni, ha nem értjük meg a forrásokban alkalmazott poli-tikai szakkifejezéseket, köztük az államberendezkedésre vonatkozókat. Megér-tésükhöz egyrészt a régi lengyel nyelv sajátos lexikáját is ismerni kell (amiről a történészek gyakran megfeledkeznek), másrészt a történelmi összefüggéseket is figyelembe kell venni (amire a polonisták nem szoktak figyelmet fordítani).
Az eddigi tudományközi kutatások eredményei nem felelnek meg sem a tör-ténészek, sem pedig a nyelvészek elvárásainak. A nemesi kultúra és mentalitás kutatásának azon eszközei, amiket a történészek használnak, és amelyekről Edward Opaliński ír összefoglalóan a Vasa-korról szóló monográfiájában,3 sze-lektív szövegválasztáson alapulnak (elsősorban kiváló szerzők munkáit tekin-tik forrásul), és túlságosan nagy szerepet kapnak bennük a példák, a belőlük levont következtetések, valamint a puszta intuíció ahhoz, hogy e kutatók állítá-sait igazolni lehessen. Ez a „politikai kultúra”,4 illetve a „nemesség” fogalmára is vonatkozik, amivel a történetírás egy jogi szempontból elméletileg egységes
1 A Régi Lengyel Kultúra Története Kutatócsoport munkája a Varsói Egyetem Történettudo-mányi Intézetének 2000–2001-es kutatási alaptevékenységének keretén belül. Jelenleg új, más módszereket alkalmazó kutatási szakasz kezdődik, ami a jövőben felülírhatja a jelen tanul-mányban olvasható megállapításainkat.
2 Vö. Kazimierz Liman, Czy słowo w źródle historycznym zawsze odsyła do zjawisk rzeczywistych otaczającego nas świata? = Werbalne i pozawerbalne środki wyrazu w źródle historycznym. Mate-riały II sympozjum nauk dających poznawać źródło historyczne, Lublin, 1981, 64–78.
3 Edward Opaliński, Kultura polityczna szlachty polskiej w latach 1587–1652, Warszawa, 1995.
4 Vö. Gabriel A. Almond–Sidney Verba, The Civic Culture. Political Attitudes and Democracy in Five Nations, New Jersey, Princeton, 1963.
96 • Urszula Augustyniak
rendet jelöl, valójában azonban ez a rend minden más szempontból – vagyo-nát, társadalmi helyzetét, műveltségét stb. illetően – heterogén volt.5 Amikor tehát „a nemesség” politikai mentalitásáról beszélünk, alapjában véve annak a formális és nem formális elitrétegnek a mentalitására gondolunk, amely te-vékenyen részt vett a közéletben, és amely az agitációs és propagandaszövegek címzettje volt. A véleményalkotó nemesi vezető rétegre összpontosító modern elemző kutatások túlságosan vékony réteget érintenek ahhoz (csak a királyi udvarral és a krakkói Akadémiával foglalkoznak részletesen),6 hogy eredmé-nyeiket általánosíthassuk.
A régi lengyel „politikai nyelv”7 iránt (tisztelet a kivételnek) nem mutatnak túlzott érdeklődést a modern nyelvészek és az irodalomtörténészek sem. Ezek a kutatók az általunk vizsgált kérdéskör szempontjából másodrendűnek számító retorikai hagyomány szerint értelmezik ezt a nyelvi műfajt.8 Különösen fájdal-mas a latin-lengyel politikai szaknyelvről és az antik, illetve újkori forrásairól szóló tanulmányok hiánya. Ebben a témában csak Claude Backvis,9 Zbigniew Ogonowski,10 Tadeusz Bieńkowski11 és Jerzy Axer munkái állnak rendelkezé-sünkre, valamint azok a lengyel és kelet-közép-európai antik hagyományra irá-nyuló kutatások, amelyeket szintén Jerzy Axer kezdeményezett.12
5 Vö. Andrzej Zajączkowski, Szlachta polska. Kultura i struktura, Warszawa, 1993, II.
6 Anna Sucheni-Grabowska, Obowiązki i prawa królów polskich w opiniach pisarzy epoki Od-rodzenia = Między monarchią a demokracją. Studia z dziejów Polski XV–XVIII wieku, red. Anna Sucheni-Grabowska–Małgorzata Żaryn, Warszawa 1994; Henryk Litwin, W poszukiwaniu rodowodu demokracji szlacheckiej. Polska myśl polityczna w piśmiennictwie XV i początków XVI wieku = Uo, 15–53; Jan Urwanowicz, Ideologia i działalność polityczna szlachty w czasach Zyg-munta III. Wokół wartości ustrojowych, Uo, 170–190; Urszula Augustyniak, Wazowie i „królowie rodacy”. Studium władzy królewskiej w Rzeczypospolitej XVII wieku, Warszawa, 1999.
7 Vö. Bogdan Walczak, Co to jest język polityki? = Język polityki a współczesna kultura polityczna, Wrocław, 1994 (Język i kultura, 11).
8 Vö. Tadeusz Bieńkowski, Szkolne wykształcenie retoryczne wobec wymogów praktyki. (Uwagi o funkcji retoryki w Polsce XVI i XVII wieku) = Retoryka a literatura, pod red. Barbara Otwi-nowskiej, Wrocław, 1984, 211–215; Edmund Kotarski, Polska polityczna proza publicystyczna wobec tradycji retorycznej, Uo, i. m., 57–76; Mirosława Korolko, Rola „retoryki” w piśmiennictwie polskim w wieku XVI. (Przegląd badań i propozycje metodologiczne), Przegląd Humanistyczny 10/5(1966), 17–34; Wiesław Stec, Retoryka a staropolska literatura antyjezuicka, Przegląd Huma-nistyczny 33/4(1989), 131–145; Stanisław Dubisz, Język i polityka. Szkice z historii stylu retorycz-nego, Warszawa, 1992.
9 Claude Backvis, Uwagi o dwujęzyczności łacińsko-polskiej w XVI wieku w Polsce = Uő, Szkice o kulturze staropolskiej, wybór tekstów i opracowanie Andrzej Biernacki, Warszawa, 1975, 588–624.
10 Zbigniew Ogonowski, Filozofia polityczna w Polsce XVII wieku i tradycje demokracji europej-skiej, Warszawa, 1992.
11 Tadeusz Bieńkowski, Antyk w literaturze i kulturze staropolskiej (1450–1750). Główne problemy i kierunki recepcji, Wrocław, 1976.
12 Jerzy Axer, „Latinitas” jako składnik polskiej tożsamości kulturowej = Tradycje antyczne w kultu-rze europejskiej – perspektywa polska, Warszawa, 1995, 71–81; Joanna Rapacka, Łacina narodu szlacheckiego (na przykładzie chorwackim) = Między „Slavia Latina” i „Slavia Orthodoxa”, War-szawa, 1995, 73–79.
Lengyel és latin államberendezkedési szakkifejezések… • 97 Mind a történelmi, mind az irodalmi kutatások alapvető hiányossága, hogy nem veszik figyelembe a különböző történelmi korszakokkal együtt járó válto-zásokat. A történészek munkáiban ez a hiba abból fakad, hogy úgy kezelik a politikai mentalitást, a nemesi eszmeiséget és kultúrát, mintha az az egész régi lengyel korszaknak nevezett időszakban, a 15. század végétől a 18. századig mit sem változott volna, a nyelvészek pedig hagyományosan zárt egészként kezelik a nyelvet, figyelmen kívül hagyva a történelmi hátteret. Módszertani szempontból mégis éppen a nyelvészek által végzett szemantikai kutatások13 ihlették kísérle-tünket, amelynek során a nyelvnek mint alapvető kommunikációs eszköznek a kutatásával kívánunk közelebb kerülni a régi lengyel politikai vezető réteg (és szélesebb értelmezésben a szellemi réteg) mentalitásához.
Kutatásunk célja annak a megállapítása, hogy milyen tényleges kapcsolat lé-tezett a lengyel nemesi Respublika politikai írásbelisége és valódi közélete között, valamint hogy a politikai szóhasználat vajon csupán a társadalmi és politikai változásokat tükrözte-e, illetve mennyiben maga kreálta őket: példának okáért, hogy vajon a régi Lengyelország területén a 17. század során megfigyelhető oli-garchikus törekvések visszhangja megtalálható-e a társadalmi berendezkedés-re vonatkozó szakszókincs változásában. Ez a nézőpontunk döntött arról, hogy további kutatások kiindulópontjaként szolgáló publicisztikai szövegeket gyűjt-sünk egybe, amelyekben különösen sok a politikai terminus. Egyúttal azonban teljes tudatában vagyunk annak, milyen veszélyeket rejthet, ha egyenlőségjelet teszünk az ilyen források frazeológiája és a nemesi olvasóközönség valódi poli-tikai nézetei közé.
Módszertani szempontból saját tapasztalatainkat,14 valamint annak a nyolc-vanas években a Varsói Egyetem Történettudományi Intézetében működő, tör-ténészekből álló kutatócsoportnak a tapasztalatait használtuk fel, amelyekre nemrég Ewa Bem-Wiśniewska is utalt.15 Az anyag feldolgozását gyakorisági vizsgálattal végeztük, amiben az alapvető – részben a klasszikus arisztotelészi,16 részben pedig a középkori és újkori államelméletből származó, általában az ál-lam fogalmára és külön a lengyel álál-lamra vonatkozó – politikai szakterminusok
13 Vö. pl. Krystyna Waszakowa, O nowych zjawiskach leksykalnych w świetle semantyki rozumie-nia = Semantyczna struktura słownictwa i wypowiedzi, Warszawa, 1997, 9–23; Jan Tokarski, Poziom konotacji semantycznej = Język i kultura, red. Jadwiga Puzynina–George Bartmiński, Wrocław, 1989, 61–71.
14 Vö. Urszula Augustyniak, Koncepcje narodu i społeczeństwa w literaturze plebejskiej od końca XVI do końca XVII wieku, Warszawa, 1989, 217–224, a kutatott kifejezések előfordulásának ös-szehasonlítása az I–VIII. táblázatokban.
15 Eve Bem-Wiśniewska, Funkcjonowanie nazwy Polska w języku czasów nowożytnych, Warszawa, 1998, 145–177, ahol a Korona (a régi litván unió „lengyel” fele), Litwa (a régi lengyel-litván unió „lengyel-litván” fele), Państwo (állam), Ojczyzna (haza), Rzeczpospolita (Respublika) kife-jezéseket értelmezi.
16 Vö. Krysztof Narecki, Słownik terminów Arystotelesowych, indeksy pojęć i nazw: Dobrochna Dębińska-Siury = Arystoteles Dzieła wszystkie, Warszawa, 1994, VII.
98 • Urszula Augustyniak
előfordulási gyakoriságát mértük mind latin, mind lengyel nyelvi változatukban.
A tanulmány címének megfelelően elsősorban az államberendezkedési és állam-igazgatási terminológiával foglalkozunk. Az elemzett kifejezéseket tematikus szempontból osztottuk fel; így megkülönböztettük a hatalommal, az uralkodó-val, az állampolgárokkal, az állammal általában, az állam céljaiuralkodó-val, állami intéz-ményekkel, valamint az államberendezkedésről alkotott pozitív, illetve negatív fogalmakkal, értékekkel kapcsolatos terminusokat.
A forrásanyag jellemzése
Forrásaink a Vasa-kori politikai publicisztika három alapvető fontosságú kiadá-sából származnak:
a) III. Zsigmond korára vonatkozóan:
Jan Czubek, Pisma polityczne rokoszu Zebrzydowskiego, Kraków, 1918, II–III (összesen 102 szöveg).
b) Az első Vasa-király uralkodásának utolsó éveiből és a halála után bekövetke-ző interregnum korszakából:
Władysław Konopczyński, Reforma elekcji czy naprawa Rzeczypospolitej. Wybór źródeł 1630–32, Kraków, 1949 (Archiwum Komisji Historycznej, XVI). 16 szö-veg, valamint három kéziratos szöveg17 (összesen 19 szöveg).
17 Głos anonima ewangelika do Króla Jego Mści i do stanów Rzeczypospolitej na sejmie anni 1631 zgromadzonych o wydanie mandatu Jego Królewskiej Mści z kancelaryji koronnej do miejskiego lubelskiego magistratu przeciw ewangelikom i o despektowanie ewangelików z nabożeństwa idą-cych, które się było tamże pod trybunał anno 1630 stało, (Névtelen evangélikus szózata Ő Királyi Felségéhez és a Respublika összegyülekezett rendjeihez az 1631-es országgyűlésen Ő Királyi Felsége által a kancellárián keresztül kiadott és a lublini magisztrátusnak szóló parancsola-tról az evangélikusok ellen és az istentiszteletről hazatérő evangélikusoknak despektusáról, amely a királyi bíróság előtt volt anno 1630), Archiwum Główne Akt Dawnych w Warszawie (a továbbiakban: AGAD), Zbiór Branickich z Suchej (Suchai Branicki-gyűjtemény), S–38–M jelzet, 129–140 (ez a krakkói Czartoryski-könyvtárban (Biblioteka Czartoryskich w Krakowie) őrzött, I 12131. jelzetű, hely és nyomda megjelölése nélkül kiadott, de valószínűleg Paweł Kon-rad 1630–1636 között működő nyomdájából származó példány másolata, vö. Jan Pirożyński, Drukarze dawnej Polski od XV do XVIII wieku, Kraków, 2000, I, 335), a továbbiakban: Głos ano-nima; Script jakiś, pod tytułem Modus interregni, pokazał się beł na przeszłem sejmie w Warsza-wie: a ten in forma konstytucyjej, która w sobie ma dwadzieścia i dwie leges, koncypowany jest, ale między niemi zda się wiele być prawu i wolności elekcyjej przeciwnych (Valamiféle Modus interregni című okirat, a legutóbbi országgyűlésen jelent volt meg Varsóban: és ez in forma constitutionis, amelyben huszonkét leges találtatik, koncipáltatott, de közöttük, úgy tűnik, sok a törvénnyel és a királyválasztási szabadsággal ellenkező), AGAD, Zbiór Branickich z Su-chej, S–38–M jelzet, 87–112, a továbbiakban: Script jakiś; Considerationes de exceptione Ich Mści Panów duchownych contra dissidentium in religione pisane po sejmie 1632 (Considerationes de exceptione az Őkegyelmes Prelátus Uraknak contra dissidentium in religione, melyek az 1632.
esztendei országgyűlés után írattak) 113–134, a Considerationes de exceptione panów duchow-nych contra securitatem dissidentium in religione, spisane po sejmie Anno 1632 (Considerationes de exceptione a prelátus uraknak contra securitatem dissidentium in religione, amelyek az
Lengyel és latin államberendezkedési szakkifejezések… • 99 c) A IV. Ulászló halála utáni interregnum korszakából és János Kázmér
uralko-dásának idejéből:
Stefania Ochmann-Staniszewska, Pisma polityczne z czasów panowania Jana Kazimierza (1648–1668), Wrocław, 1989–1991, I–III. 165 mű, amiből három A és B változatban maradt fenn (összesen 168 mű).
A fenti szövegkiadások a politikai szókészlet megfelelő történelmi kontextusban történő kutatása szempontjából igen különböző értékkel bírnak. Véleményünk szerint a legértékesebb még mindig Czubek szövegkiadása, aki a történelmi anya-got nemcsak időrendi sorrendben, hanem irodalmi műfaj18 és pártállás (felkelés-párti, király(felkelés-párti, pártatlan) szerint is rendszerezte. Władysław Konopczyński publikációja a mai szövegkiadási szabályok szemszögéből fenntartásokat ébreszt, mivel hibás olvasatok találhatók benne, kritikai apparátusa túlságosan sze-rény, és a közölt anyag is töredékes. Mégis úgy döntöttünk, hogy ezt a kiadást is felhasználjuk, mivel egyedülálló forrásanyaggal rendelkezik a III. Zsigmond halála utáni interregnum idejéből, ráadásul ezt az anyagot a kiadó – a lengyel történetírás klasszikusa – értékes magyarázatokkal látta el. Stefania Ochmann-Staniszewska modern kiadásában nincs hasonló kiegészítő kommentár. Ezt az olvasó veszteségként könyvelheti el, a szerző ugyanis jelenleg a Vasa-kor leg-kiválóbb ismerőjének számít. Ennek ellenére a kötet nagy hiányt tölt be a 17.
századi publicisztikai forráskiadásban, felbecsülhetetlen értékkel bír a nyelvi kutatások terén, mivel nagy mennyiségű és húszévnyi időszakot átfogó szöveget közöl, ami akár azt is lehetővé teszi, hogy a lengyel politikai szókincsváltozás dinamikáját kutatassuk.
A két utóbbi kiadás esetében a forrásanyag kiválasztása formai szem-pontból kétségeket ébreszthet, mivel jellegzetesen publicisztikai szövegek keverednek bennük propagandajellegű hivatalos szövegekkel (pl. Władysław Konopczyńskinál votumokkal, szejmikekre [vajdasági gyűlésekre] küldött leve-lekkel, vajdasági követutasítások részleteivel).19 Szerintünk Stefania Ochmann-nak volt igaza, aki nem helyezte el önálló műfaji kategóriában a politikai programszövegeket (törvénytervezeteket, memoriáléket, ún. exorbitantiókat),
Anno 1632-es országgyűlés után írattak össze) című nyomtatványban található írás, é. és h.
n.., a Lengyel Tudományos Akadémia Gdański Könyvtárának unikátuma (Biblioteka PAN w Gdańsku), NL 83. 7. jelzet, a továbbiakban: Considerationes.
18 Első kötet: költészet; második: próza, amit a következő részekre oszt fel: 1. invektívák és sza-tírák, 2. beszédek, párbeszédek, levelek, 3. törvényszéki iratok és más dokumentumok; har-madik kötet: próza (traktátusok, polemikák).
19 Władysław Konopczyński kiadásában a 8. számú szöveget tizennégy 1630. IX. 4.-én kelt vaj-dasági követutasítás részletei alkotják, amikből tizenegyet választottunk ki, mivel ezekben található meg az általunk kutatott terminológia. Ezek a szövegek a következők: a krakkói, nagy-lengyelországi, szandomiri, łęczycei, kujáviai és inowrocławi, ruszi, chełmi, bełżi, płocki, czerski és a sochaczewi követutasítás. A 15. számú szöveget nyolc 1632. február 19-e és 27-e között keletkezett vajdasági követutasítás részletei alkotják. A kiadás szemelvényes volta miatt ezek a szövegek a kiadó számozásának megfelelően, együtt váltak elemzésünk tárgyává.
100 • Urszula Augustyniak
hanem a gyakorlatban betöltött szerepük miatt a szorosabb értelemben vett publicisztika20 mellé sorolta be őket.
Jan Czubek szövegkiadásának mintájára tanulmányunkban az egyes művek pártállását is feltüntettük, bár tudatában vagyunk annak, hogy eljárásunk vi-tatható, mivel a névtelen szerzők ideológiai álláspontját nehéz szövegeik alap-ján meghatározni. Erre a III. Zsigmond halála utáni interregnum előkészületei-nek idejéből származó szövegek szolgáltathatnak példát, amelyeket Władysław Konopczyński királypárti politikusoknak (Zygmunt Kazanowskinak és Jerzy Zbaraskinak) tulajdonít, bár szóhasználatuk igencsak „republikánus”, de erre a problémára még később visszatérünk. Még több hasonló nehézséggel talál-juk szemben magunkat a János Kázmér idejéből származó szövegek esetében.
Itt ugyanis az aktuális udvari párttal szembehelyezkedő szövegek közé kel-lett sorolnunk kétségkívül arisztokrata, de nemesi (republikánus) műveket is, a királypártiak közé pedig azokat, amelyek oly módon igyekeztek védeni a királyt, hogy „vétkeit” feleségére, Lujza Máriára hárították. Ennek ellenére úgy véltük, az elitrétegek politikai tudatának kutatásában elengedhetetlen, hogy a szövegek szemantikai elemzését megkíséreljük összekapcsolni ideológiájuk megállapításával.
A gyakorisági eloszlás vizsgálatát és a szemantikai elemzést összesen 289 Va-sa-kori szövegre alkalmaztuk. Mivel a politikai költészet összehasonlító elem-zése problémákat vethet fel, ezért kutatásunk csak prózai szövegekre korláto-zódik. A legtöbb szöveg lengyel-latin nyelvű (257), ezután következnek a csak latin (24), csak lengyel (5) és a francia nyelvű szövegek (3). Érdemes felfigyelnünk arra, hogy forrásaink közt 1607 után már nem találunk tisztán lengyel nyelvű szövegeket, a francia nyelvűek pedig csupán epizódszerűen jelennek meg 1662-ben (egy szöveg) és 1665-1662-ben (két szöveg), és egyfajta „kis kormánypárti dolgo-zatcsoportot” alkotnak.21 Az egész Vasa-korban uralkodó latinitas (pontosabban polono-latinitas) szemmel láthatóan összekötötte az arisztokrata, valamint a kis- és középnemesi körökből származó publicistákat; a francia nyelv mint az európai arisztokrácia nyelve nem hódított teret a nemesi Respublika propagandájában.
„Pártállás” szempontjából a legnagyobb tömböt az ellenzéki szövegek alkot-ják; 142 szövegnek adtunk ilyen definíciót. A következő csoportba a királypár-ti szövegek tartoznak (81), ezután következnek a pártatlanok (szám szerint 65, hivatalosan az 1630–1632-es évekből származnak). Ebből az következik, hogy az udvarpárti és a pártatlan szövegek – összesen 146 publicisztika –, amelye-ket nem à thèse, hanem tartalmi elemzés alapján soroltunk ebbe a csoportba, majdnem pontosan ellensúlyozzák az ellenzékiek számát, ami valószínűbbé te-szi, hogy reprezentatív kutatási eredményhez jutunk. Feltűnő, hogy a királypárti
20 Vö. Pisma polityczne z czasów panowania Jana Kazimierza Wazy (1648–1668), zebrała i opr. Ste-fania Ochmann-Staniszewska, Wrocław–Warszawa, 1989–1991, I, Wstęp, VII.
21 Uo., VI.
Lengyel és latin államberendezkedési szakkifejezések… • 101 és a semleges szövegek túlnyomó többséget alkotnak 1632-ben, IV. Ulászló trónra kerülésének évében, akit a lengyelek kivételes egyetértésben választottak meg, összehasonlítva az ellenzéki szövegek arányával 1648-ban, János Kázmér meg-választásának az idején. Az ebből az évből származó ellenzéki szövegek többek között a kozákok ellen viselt hadjárat módját is kifogásolják.
Az 1649–1654-es háborúk idején veszélybe kerül az állam fennmaradása, ezért jól láthatóan csökken az ellenzéki szövegek és egyáltalán a publicisztikai szöve-gek száma. Újbóli növekedés csak 1662–1663-ban, a hadkonföderáció megalaku-lásakor tapasztalható, majd elsősorban a Lubomirski-felkelés idején, 1665-ben, amikor is az udvarhű szövegek az összes publikáció egyharmadát tették ki, és így kisebbségbe kerültek az ellenzéki (Lubomirski mellett kiálló) és a pártatlan szövegekkel szemben. Az utolsó ellenzéki publicisztikai „kirobbanás” 1667–1668-ban következett be, amikor szóba került a vivente rege királyválasztás terve (a trónjelölt Henri Jules de Condé, d’Enghien hercege volt). A sikertelen kísérlet után János Kázmér önként lemondott a trónról.
Bár a IV. Ulászló uralkodásának idejéből származó forrásaink hiányosak, úgy tűnik, hogy a már eddig felhasznált anyag is alapot ad arra, hogy két alapvető területen levonjunk bizonyos következtetéseket:
a) eljussunk a politikai szókészlet forrásaihoz és ezáltal a politikai mentalitást kialakító fogalmakhoz, mégpedig úgy, hogy megállapítjuk az antik és a len-gyel történelmi örökségre tett közvetlen utalások (exemplumok, forrásidé-zetek, olvasmányok) hatókörét, és meghatározzuk azt a pillanatot, amikor Lengyelországban is megjelennek az újkori nyugat-európai joggal és állam-berendezkedéssel kapcsolatos latin szakkifejezések;
b) meghatározzuk a két „politikai nyelv” kapcsolatát, oly módon, hogy összeha-sonlítjuk a latin államigazgatási szakterminusok és lengyel megfelelőik elő-fordulási gyakoriságát, változásuk dinamikáját, sőt, akár azt is, mennyiben függenek össze ezek a változások a történelmi háttér módosulásával.
A tanulmány terjedelmének korlátozottsága miatt csak a lehető legrövidebb formában mutatjuk be következtetéseinket, de reméljük, hogy a jövőben külön munkákban tudjuk majd részletesebben kifejteni őket.
I. rész: a szakkifejezések forrásai
A hivatkozások alapján úgy tűnik, hogy a publicisztikai szövegekben megtalál-ható latin államberendezkedési szakkifejezések forrásai elsősorban ókori és len-gyel történelmi művek voltak. A nemesi felkelések publicisztikáján belül 18 mű (az egész szövegtermés egy ötöde, ezen belül tíz királypárti, hat felkeléspárti és két pártatlan írás) szerzője hivatkozik az antik örökségre. A III. Zsigmond halála után bekövetkező interregnum előkészítésének idejéből származó szövegeknek
102 • Urszula Augustyniak
csupán egy tizedében (egy királypártiban és egy ellenzékiben) találhatunk ha-sonló hivatkozásokat, míg a János Kázmér idejéből származókban ez az arány ismét egy ötödöt tesz ki (34 szerző, ebből négy királypárti, tíz pártatlan és húsz ellenzéki).22
A szandomiri felkelés idején az antik örökség elsősorban a Római Köztár-saság és kisebb mértékben a demokratikus Athén hagyományát jelenti, ame-lyet részben konkrét történelmi személyek – hadvezérek és politikusok: Scipio, Camillus, a Gracchusok, Brutus, Catilina, Papirius Cursor, Ariszteidész – tes-tesítenek meg, de amire általánosságban, a Respublica Romana, a régi „rómaiak, Atheniensek és Lakonok” tekintélyére vonatkozó fordulatokkal is hivatkoz-nak.23 Még általánosabbak azok a példák, amelyek a filozófusokra: Ariszto-telészre (mint a de affectibus tan szerzőjére, „minden bölcsesség atyjára”) és Platónra; a törvényalkotókra (Szolónra és Lükurgoszra); az írók és szónokok közül Ciceróra és a komédiaírókra: Plautusra és Terentiusra vonatkoznak.24 A szövegek szerzői a költőkre utalnak a legritkábban, ilyenkor Horatius,25 Vergi-lius és Ovidius alakját idézik fel.26
Az antik hagyományok természetesen csak töredékesen, a szerző szándéká-nak megfelelően jelennek meg az általunk vizsgált anyagban. A szandomiri
Az antik hagyományok természetesen csak töredékesen, a szerző szándéká-nak megfelelően jelennek meg az általunk vizsgált anyagban. A szandomiri