(Kutatási összefoglaló)
A 16. és 17. századi lengyel nemesi köztársaságban a latin általánosan használt nyelv volt. A régi lengyel társadalom nagy része beszélt, írt és olvasott latinul. Az iskolák arra készítették fel az ifjúságot, hogy megfelelő jártassággal rendelkezzék a latin nyelv területén; a diákok megtanultak latin panegyricusokat írni, latin betoldások-kal gazdagon ékesített szónoklatokat mondani, de gond nélkül el tudtak mélyedni a latin nyelvű almanachokban és kézikönyvekben is. Ezek a tények általánosan ismer-tek a kultúrtörténészek, irodalomtörténészek és a régi lengyel iskolatörténet kuta-tóinak a körében.* Úgy tűnik azonban, hogy nem tudjuk egészen, milyen mértékben használták a latin nyelvet a mindennapi életben. Ezért érdemes ebből a szemszögből áttanulmányozni őseink magánjellegű, spontán feljegyzéseit, amelyeket nem szán-tak kiadásra, és nem a stilisztikai konvenciók vagy a közéleti felszólalás szigorú sza-bályai szerint írtak, vagyis ezek a szövegek közel álltak a hétköznapi beszédstílus-hoz. Ilyen anyagot szolgáltatnak a silva rerum típusú kéziratok. Ezeknek a latinságát kívánom itt bemutatni abban a reményben, hogy a latin és latin−lengyel szövegek ilyetén rendszerezése további kutatásra fogja ösztönözni a neolatinistákat.
Mielőtt még áttérnék a silvákban szereplő latin nyelv ismertetésére, néhány kül-földi utazó jellegzetes véleményét szeretném idézni a régi lengyelek latin nyelvtu-dását illetően. A külföldiek megfigyelései fontos forrást jelentenek, hiszen azokat a jellegzetességeket írják le, amelyek kultúránkat valamilyen módon megkülönböz-tették az Európa más területein megszokottól. Teresa Chynczewska-Hennel írja:
„A külső szemlélők megjegyzései és megfigyelései semmilyen más forrással nem helyettesíthető kordokumentumot jelentenek. Olyan oldalukról figyelhetjük meg bennük őseinket, amiről a lengyel dokumentumok hallgatnak. Senki nem érezte ugyanis szükségét annak, hogy olyan dolgokról írjon, amelyek számára magától értetődőek voltak.”1
* A szerző igen optimista nézetet vall azt illetően, hogy milyen szinten volt ismert a latin nyelv a régi lengyel társadalomban. A különböző kutatási tapasztalatokkal rendelkező és különböző szakterületekkel foglalkozó kutatók más-más módon viszonyulnak ehhez a kérdéshez (a lengyel szerkesztő jegyzete).
1 Teresa Chynczewska-Hennel, Rzeczpospolita XVII wieku w oczach cudzoziemców, Wrocław, 1993, 8.
28 • Joanna Partyka
Jacques Auguste de Thou francia történész, amikor az 1573-ban Párizsban fogadott lengyel követek viselkedéséről ír, a következő megjegyzést ejti el: „Egy sem volt közöttük, aki ne beszélt volna folyékonyan latinul”.2A latinul beszélő lengyelek állítólag nagy megdöbbenést és riadalmat keltettek az idegen nyel-ven nem tudó párizsi udvaroncok körében. Girolamo Lippomano velencei követ megállapítása szerint, aki Valois Henrik uralkodása idején járt Lengyelország-ban, a latin nyelv annyira köznyelvszámba megy a lengyeleknél, hogy nemcsak a nemesség, hanem a polgárok és a mesteremberek körében is alig akad valaki, aki ne ismerné, és ne beszélne folyékonyan latinul. Vannak olyanok is – teszi hozzá meglepődve –, akik különösebb megerőltetés nélkül írnak latinul.3 Ha-sonló megfigyeléseket tett a 16. században egy másik külföldi utazó, Giovanni Paolo Mucante: „Sok a deák Lengyelországban, mivel nemcsak a hétszilvafás nemesek, hanem még a parasztok és a polgárok is iskolába adják fiaikat, hogy latinul tanuljanak”.4
Charles Ogier francia diplomata, aki majdnem száz évvel később utazta be Lengyelországot, szintén azt írja, hogy a latin nyelv ismerete még az egysze-rű emberek körében is elterjedt. Caroli Ogerii Ephemerides sive iter Danicum, Suecicum, Polonicum...című művében ír „a szegény kádárról, aki tudott latinul”, aminek köszönhetően a két úr könnyen szót értett egymással.5
Ezeket a megfigyeléseket Marcin Kromer szavaival is alátámaszthatjuk, aki 1574-ben Valois Henriknek ajánlott művében, a Polonia sive de situ, populis, moribusban a következőket írja: „Ad scholas quidem et magistros mittere mares liberos et Latinis litteris teneram aetatulam imbuere omnibus, pauperibus iuxta ac divitibus, nobilitatis ac plebi, oppidanae praesertim studium est”.6 A lengyel történetíró szerint a tehetősebb családok leánygyermekei is „vel domi vel in monasteriis vernacula, immo et Latina lingua legere et scribere discunt”.7
Levonhatjuk-e mindebből azt a következtetést, hogy a latin nyelv általános ismerete a 16−17. századi Lengyelországban egész Európa területén ritkaság-számba menő jelenség volt? Alá lehet-e támasztani a külföldiek meglátásait a lengyelek magánjellegű, nem kiadásra szánt feljegyzéseinek a segítségével?
Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, térjünk rá a nemesi kéziratok elem-zésére.
2 Cudzoziemcy o Polsce. Relacje i opinie, wybrał i opr. Jan Gintel, Kraków, 1971, I (Wiek X–XVII), 3 163.Uo., 169–170. A kiemelés tőlem (J. P.).
4 Uo., 189.
5 Idézi: Chynczewska-Hennel, Rzeczpospolita..., i. m., 71.
6 Martinus Cromerus, Polonia sive de situ, populis, moribus, magistratibus et Republica regni Po-lonici libri duo 1578, wydał Wiktor Czermak, Kraków, 1901, 49.
7 Uo. Ami a nők latintudását illeti, itt feltételezhetően Kromer némileg szabad teret engedett képzelőerejének. A tanítást feladatul kapott apácák minden bizonnyal ismerték a latin nyel-vet, de a kolostori iskolákban nem volt latintanítás.
A nemesi silvák latinsága • 29 A Silvae rerum valóban a „dolgok erdejét” képező vaskos kéziratos kötetek:
találhatók bennük családi és közélettel kapcsolatos dokumentumok, levelek, be-szédek, hosszabb traktátusok és irodalmi művek részletei, szónoklattani segéd-anyagok, versek, orvosi és ételreceptek, családtörténeti feljegyzések, naplók és anekdoták, magánjellegű vélemények és meglátások. A könyvtárakban sok ilyen kötetet találhatunk, sérülésnek legjobban kitett címlapjaik azonban gyakran nem maradtak fenn, ezért nem egy esetben nem könnyű kideríteni pontos származá-sukat. A 19. századi és a 20. század eleji kutatók az ilyen kódexeket a miscellanea, varia vagy egyszerűen „... témájú forrásanyag” címmel látták el. Jómagam az ösz-szes ilyen könyvet silvának nevezem, amennyiben megfelelnek a varietas elvének, azaz a közéleti és politikai szövegek mellett szépirodalmi műveket, magánjelle-gű feljegyzéseket, iskolai füzetekből kimásolt részleteket, stb. is tartalmaznak.
A silvákba olyan szövegek kerültek be, amelyeket őseink fontosnak, emlékezetre méltónak tartottak, ami tetszett nekik, vagy amit beszéd- levél- vagy versíráshoz használhattak fel. A silvák ezért a régi lengyel nemesek érdeklődési körének, né-zeteinek és tudásszintjének felbecsülhetetlen forrását alkotják.8
A silvákat nemcsak írták, hanem szerkesztették is a legkülönbözőbb, levélfor-mában keringő, szomszédoktól vagy a szejmikeken (vajdasági gyűléseken) hal-lott szövegek felhasználásával. Alkalmi, rövid életű forrásanyagot tartalmaznak tehát, olyan szövegeket is, amelyeket sehol máshol nem találhatunk meg. Ezért lehet érdekes annak a nyomon követése, hogy írásuk, illetve szerkesztésük során használták-e a latin nyelvet, és ha igen, akkor hogyan és milyen mértékben.
* * *
Az elemzés alapjául a következő könyvtárakban megtalálható 16. század végi, 17.
és 18. századi silvák szolgáltak:
– Krakkó, Jagelló Könyvtár, (Biblioteka Jagiellońska, a továbbiakban: BJ), 90., 102., 107., 110., 114., 115., 116., 119/1., 213., 910., 1047., 1896., 2277., 2390., 3709. szá-mú kéziratok;
– Varsói Nemzeti Könyvtár (Biblioteka Narodowa w Warszawie, a továbbiak-ban: BN): III 3097., III 6640., III 6641., III 6645., III 6651., III 6652., III 6696., III 3092., I 9111., BOZ 1322. sz. kéziratok;
– a Lengyel Tudományos Akadémia Kórniki Könyvtára (Biblioteka Kórnicka PAN, a továbbiakban: BK): 312., 613., 530., 956., 961., 968., 993. sz. kéziratok;
– Varsói Egyetemi Könyvtár (Biblioteka Uniwersytetu Warszawskiego, a továb-biakban: BUW): 47, 66, 68, 93 sz. kéziratok;
– a Lengyel Tudományos Akadémia Krakkói Könyvtára (Biblioteka PAU-PAN w Krakowie): 2251., 2252., 2253., 2254., 2257. sz. kéziratok;
8 Vö. Joanna Partyka, Rękopisy dworu szlacheckiego doby staropolskiej, Warszawa, 1995.
30 • Joanna Partyka
– Varsói Régi Főirattár (Archiwum Główne Akt Dawnych w Warszawie, a to-vábbiakban: AGAD), a Radziwiłł-irattár anyaga, II, 12. és 21. részleg;
– a Płocki Tudományos Társaság Könyvtára (Biblioteka Płockiego Towarzystwa Naukowego), 113. sz. kézirat.
Az elemzéshez kiválasztott silvák statisztikai próbának is tekinthetők. A silva jellegű kódexek nagy részét a Nemzeti Könyvtárból és a Jagelló Könyvtárból származó 16.
század végi, 17. és 18. századi kötetek alkotják. A többi könyvtárból származó kéz-iratokat véletlenszerűen választottam ki. Sajnos szerzőiket általában nem ismerjük.
A könyvek tartalmából azonban azt a következtetést lehet levonni, hogy többnyire a nemesi réteg képviselői voltak, de társadalmi helyzetük különböző volt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a silvákat ritkán írta egy kéz; általában apáról fiúra szálltak, de távolabbi rokonokhoz, sőt, nemegyszer idegenekhez is kerültek. Az ilyen silvák szerkezete természetesen nem volt egységes, mivel nem egyetlen szerzői szándék szerint komponálták meg őket. Az ilyenfajta kéziratok azonban pontosan arra szol-gáltak, hogy a „dolgok erdei” legyenek. Vizsgáljuk meg tehát a felsorolt kódexek latin nyelvhasználatát. Először néhány általános megjegyzést kell tennünk.
A silvákban általában latinul írták a dátumokat9 és az olyan rövid széljegy-zeteket, mint például observa, lego, notabile, notandum; a receptekhez gyakran a probavi megjegyzést fűzték, a címlapon pedig latinul adták meg, hogy kinek a könyvtárából származik az adott kötet, pl. Ex libris Martini Działyński Capitanei Naclensis. A latin kifejezéseket szinte mindig aláhúzták a szövegben, tehát nem csak akkor, amikor közmondást vagy idézetet ékeltek be a szövegbe.
A nemesi silvákban találhatunk tiszta latin szövegeket is, és olyan lengyel szövegeket is, amelyeket latin „berakás” ékesít. Külön lapra tartoznak azok a la-tin versek és prózai művek, amelyeket lengyel megfelelővel (fordítással) láttak el, valamint a rendkívül érdekes kétnyelvű közmondás-, szentencia- és idézetgyűj-temények. Vegyük sorra először a latin szövegeket.
I. Latin nyelvű silva-szövegek Megkülönböztethetünk:
– beszédeket,
– szónoklattani füzetekből kiírt részleteket, – feliratokat,
– jóslatokat,
– országgyűlési naplókat, családi és közügyekről beszámoló krónikákat, – szépirodalmat,
9 Ez még a női silvákban is előfordult, bár a nők többnyire nem tudtak latinul. Az egyik női másoló rendszeresen használta a decębra formát (decembris helyett, lengyel helyesírással és főnévragozási alakban; BK 1125.).
A nemesi silvák latinsága • 31 – teológiai és politikai szövegeket,
– egyéb szövegeket (orvosi recepteket, tankönyvrészleteket).
Beszédek
A forrásul kiválasztott anyagban nem találtam sok latin szónoklatot. A legérde-kesebbek közülük:
1. A salernói bíboros köszöntése a király Őfelsége nevében Varsóban, 1720.
április 2-án, BJ 910., 9v−9r. A kézirat, amelyben a beszéd található, tipikus miscellaneum. Jórészt közügyekkel kapcsolatos anyagokat; okiratok, levelek és szejmi beszédek másolatait tartalmazza.
2. Biztosíték Lengyelország rendjeitől a francia király számára, Gosiewski szmolenszki vajda úr mint nagykövet által 1639-ben..., BUW 66., 116−117;
történelmi−politikai miscellaneum az 1639−1664 évekből.
3. A połocki háborúból visszatérő [Báthory] István király köszöntése Jan Januszkowski által, mely először latinul, s aztán lengyelül adatott ki, AD 1581, BJ 107., 367−372.
4. Oratio regis Galliae Legali ad Sermum Regem Poloniae et ordines Regni Comitiis Varsoviensis A. 1638 celebratis, BJ 90., 19v−20.
5. Legatio Hollandorum ad Sacram Regiam Poloniae et Suesiae Maiestatem, BJ 90., 20−21r.
Vannak olyan latin beszédek is, amelyekben szórványosan találhatunk lengyel kifejezéseket. Ilyenek a következő szónoklatok:
1. Ünnepélyes üdvözlőbeszéd a méltóságos királyi országnagy, Jan Sebastian Szembek bieczi sztaroszta számára, midőn országnagyi titulusával először utazott a király Őfelsége városába, Jan Jurkowski által, 1701 die 1ma Martii, BN III 3097., 301.
2. Radziejowski bíboros hercegprímás megszavazásakor elhangzott beszéde a félbeszakított országgyűlésen, 15 Martii 1688, BJ 910, 14r−15v.
3. A prelátus urak tiltakozása a királyi bíróság határozatairól szóló szabályozá-sok ellen, BJ 102., 977−978.
A latin nyelvet a diplomatákkal történő eszmecserében használták. A lengyel urak a magyar Báthory Istvánnal is latinul beszélgettek, és jelenlétében részben ezen a nyelven folytak a szejmi (országgyűlési) tárgyalások is.10
Szónoklattani füzetekből származó szövegrészletek
Azok a gyakorlati céllal írt szövegek tartoznak ide, amelyeknek a segítségével könnyebb volt egy szónoklatot megírni és megfelelő érvekkel alátámasztani, vagy levelet, verset írni. A silvákban szentencia- és idézetgyűjtemények, vala-mint történelmi példák formájában találkozhatunk velük.
10 Lásd: Dyaryusze sejmowe r. 1585, wyd. Aleksander Czuczyński, Kraków, Akademia Umiejęt-ności, 1901 (Scriptores Rerum Polonicarum, XVIII).
32 • Joanna Partyka
1. Notata ex Tacito Historiarum Libro 1mo, Ex libro de moribus Germanorum, Ex vita Agricolae scriptore Tacito, BK 993., 162−171.
2. Sententiae ex variis excerptae authoribus, BK 613., 4−56; a lapszélre írták a kulcsszavakat, pl. concordia, gloria, vita brevis; a szentenciákba hosszabb ókori történelmi példákat is belefűztek.
3. Tárgyszavak szerint ábécérendbe írt latin szentenciagyűjtemény, BK 530, 39−41.
4. Idézetek, szentenciák és közmondások a BN III 6641. sz. kéziratban. A latin szövegek az 52−60. lapokon találhatók (az egész kézirat 66 lapos). A népszerű közmondások mellé hosszabb Nagy Szent Gergely-, Seneca-, Ovidius- és Ho-ratius-idézetek is kerültek. Az idézetek egy részét Ad conservandum sanitatem versus varii ex variis collecti címmel látták el.
5. Notata [...] ex gestio Romanorum, BK 530., 176.
Feliratok
1. Inscriptiones in Sarcophago Doloris erecto Viennae AD 1696to A Leopoldo 1mo [...]
Imperatore sub tempus Exsequiarum Ioannis Tertii, BN III. 6645., 153v−154r; 17.
sz. végi silva.
2. Annotationes variae ex variis Inscriptionibus, BN III. 6641.; 18. sz. 2. fele; itt töb-bek között egy Inscriptio Domus is található.
Jóslatok
1. Prognosticon quoddam Romae inventum in Vaticano compositum a quoddam Mathematico Regiomontano Ioanne; Revelatio..., mindkét szöveg a BUW 66. sz.
silvában, 207; 17. sz. 2. fele.
2. Prophetia inventa in Regno Neapolitano in quodam Monasterio PP. Benedictorum in Sepulchro, ubi iacet quidam Benedictus sepultus, BN III. 6645., 47r−48v; 2. 17.
sz. 2. fele; a Prophetia a következő évekre vonatkozik: 1646., 1697., 1699., 1700., 1705., 1790., 1800., 1875., 1886., 1899., 1900.
3. Jóslatok az AGAD, Arch. Radz. II 21. sz. silvából.
4. Prophetia Neapoli apud Reverendos Patres Benedictos, BJ 910., 87.
5. Latoszowa practica A. 1595 (Latosz practicája, A. 1595., BJ 90., 50).11
11 A szöveget valószínűleg a következő nyomtatványból másolták ki: Jan Latos, Przestroga przy-szłego na świecie odmienienia (Figyelmeztetés a világban bekövetkező változásról), Kraków, 1595. A jóslat latin szövege alá ezt a lengyel magyarázatot írták: „To w teraźniejszym czasie nie-dawno przysłano z Neapolim; iest pewna, że iednego Xiędza z Wielką brodą znaleziono trafunkiem w grobie, który od lat kilkuset był pochowany, bynajmniej na ciele swoim nie sprochniał, który w prawej ręce trzymał Tablicę ołowiana z tą profecją wyżej wyrażoną [...] d. questa May 1726”. (Ezt a mostani időben, nemrég küldték Nápolyból; bizonyos, hogy véletlenségből egy nagyszakállú herceg sírjára bukkantak, kit többszáz éve eltemettek volt, de teste nem indult oszlásnak;
jobbjában egy ólomtáblát tartott, melyre ezen jóslat vala írva [...] d. questa May 1726).
A nemesi silvák latinsága • 33 Országgyűlési naplók, családi és közügyekről beszámoló krónikák
1. Rövid családi és politikai krónika Kazimierz Radomicki silvájából, BK 530., családi krónika, 177., politikai krónika, 77.:
Regina Poloniae Ludovica Maria Gonzaga mortua 1667 die 10 Mai et sepulta in cella Cathedrali Cracoviensis [...] die 19 Septembris;
Sepultura Serenissimi Vladislai 4 Regis Poloniae 19 January qui mortuus in Maio Anno 1648;
Anno Domini 1661 26 Juny natus est Stephanus; Anno D[omi]ni 1671 die 24 Mai natus est Vladislaus Radomicki.
2. Kasper Michałowski rövid latin krónikája, Bibl. PAN w Krakowie, sygn. 2251, 375−380.:
Anno 1568, feria secunda, in vigilia festi S. Bartholomaei, Casper Michałowski filius Jacobi, natus est, hora 21.
Szépirodalom
1. Poemata Andreae Cricii, a BJ 2390. sz. kézirat jelentős részét teszi ki; 17. sz. eleje.
2. Latin sírfeliratok a BJ 90. sz. kéziratból, a 17. sz. közepéről, pl. Epitaphium Caroli Quinti Romanorum Imperatoris (19.).
3. Epitáfiumok a BUW 66. sz. silvából: Epitaphium Ferdinandi Quarti, Epitaphium Corolo Stuardo, Epitaphium Georgii Ossoliński, Epitaphium Ianussii Radziwiłł, Epitaphium Iulii Cardinalis Mazarini (1−9.).
4. Łukasz Opaliński sírversei apja, anyja és testvére halálára az Opaliński csa-lád könyvében (Księga rodzinna Opalińskich, BUW 47., 26).
5. Elogium Joannes de Zamoscio Zamoyski Palatinus Sandomiriensis, BUW 68. sz.
kézirat, 168r–169r; Andrzej Moszyński kézirata a 17. század 2. feléből.
6. Szatirikus versek: Germanus ad Polonos és Polonus ad Germanos, BUW 66., 118., 17. sz. 2. fele.
7. A Dies irae, dies illa himnusz Hymnus Patriae ad Confederatos Milites címmel ellátott parafrázisa, BN 6645., 65r−66v, 17. sz. vége.
8. Legatus Poloniae ad Appollinem de eligendo consiliis post fata Serenissimi Joannis III quaesiturus, BN 6645., 147v−149v.
9. Politikai költemények authore Wierzbicki nobili Polono ante nexum Swiderscii, BN III. 6652., 287.
10. Compossio cuiusdam viri super Poloniam (vers), BN III. 6652., 552.
Egyéb latin nyelvű szövegek
1. Orvosi receptek és a krakkói Akadémia orvostani előadásain készült jegyze-tek a 16−17. század fordulójáról származó silvában, BJ 1896.
2. Aritmetikai gyakorlatok (Compendium seu collectanea quodam ad exercitationem computandi modus) a Działyński-silvában, BK 530., 36.
34 • Joanna Partyka
A silvák latin nyelvű anyagát tárgyalva arról is meg kell emlékeznünk, hogy maguk a kódexcímek is gyakran latin nyelvűek voltak, például:
− Silva rerum variarum publico et pseudopoliticarum, utilium et inutilium, ordine et sine ordine conscriptarum Anno D[omi]ni 1685 (Jan Kazimierz Grabski kézirata, BK 993.);
− Miscellanea politica et privata (a Działyński-család kézirata, BK 988.);
− Penu synopticum historii-grammato-politicarum (Stanisław Różycki kézirata, BN BOZ 1162.).
II. Lengyel szövegek latin betoldásokkal
A silvákba bekerülő szövegek nagy része lengyel volt, de több-kevesebb latin be-toldást tartalmazott. A latin és a lengyel nyelv aránya gyakran 1:3, de akadnak olyan szövegrészek is, amelyeknek több, mint a fele latinul íródott.
A latin−lengyel szövegek között találhatunk:
− beszédeket és leveleket,
− okiratok és más, közügyekkel kapcsolatos iratanyagok másolatait,
− „híreket” és „beszámolókat”,
− országgyűlési naplókat és családi krónikákat,
− a szerző (másoló) megjegyzéseit és gondolatait, a különböző eseményekhez fűzött kommentárjait,
− irodalmi szövegeket.
Beszédek
A beszédeket gazdagon díszítették különböző latin kifejezésekkel, sőt egész mondatokkal is. Az érvelési menetet gyakran ókori szerzőktől és egyház-atyáktól származó szentenciákkal és közmondásokkal támasztották alá. Ál-talában megadták az idézett forrást. A latin betoldásokat rendszerint aláhú-zással jelölték.
A latin−lengyel beszédek szempontjából rendkívül érdekes egy, a Jagelló Könyvtárban, a 910. katalógusszám alatt őrzött, 17. és 18. század fordulójáról (III.
Sobieski János, II. és III. Ágost, valamint Leszczyński Szaniszló korából) szárma-zó politikai miscellaneum. Többségében szejmi beszédeket tartalmaz, de vannak benne temetési és nászbeszédek is. A „Radziejowski bíboros hercegprímás meg-szavazásakor elhangzott beszéde a félbeszakított országgyűlésen, 15 Martii 1688”
című szónoklat a lengyel betoldásokkal ékesített latin beszéd jó példája.12 Nagy számú latin kifejezést tartalmazó szejmiki (területi országgyűlési) be-szédeket találunk a BJ 110. számú kéziratban, amely szintén tartalmaz néhány
12 21v–22r.
A nemesi silvák latinsága • 35 nászbeszédet és temetési beszédet, többek között olyanokat is, amelyek Stanisław Żółkiewski13 és Jan Karol Chodkiewicz14 temetésén hangzottak el.
Sok különböző beszédet tartalmaz az 1645−1717 között vezetett, BJ 213 jelzésű silva. A scriptor Andrzej Maksymilian Fredro számos beszédét is belemásolta.15 Igen érdekes az „Őkegyelmessége Radziejowski hercegprímás beszéde az alkan-cellári pecsét letételekor Krakkóban, 1689-ben” című beszéd, amelyben a latin és a lengyel nyelv fele-fele arányban szerepel.16 A kötetbe bekerült a silva-irodalomban igen népszerű „Opaliński chełmi püspök úr Őkegyelmessége beszéde a szenátus-ban, mikor oly nagy motus támadt, hogy székestül majd az ablakon dobták ki 11 Februarii 1689” is.17 A másoló Krzysztof Opaliński több olyan beszédét is bejegyez-te, amikben a latin nyelvnek némileg eltérő szerep jut; a két nyelv nem keveredik úgy, mint a többi beszédben, viszont az érvelési menetet több latin idézet és szen-tencia támasztja alá, és a szónok pontosan megadja idézeteinek forrását.
Érdekes latin−lengyel beszédeket találunk a BN I.9111 (18. sz. 1. fele), BN I.3096 (18. sz. eleje), BN III.3092 (17. sz. 2. fele) és a BN BOZ 1322. számú kódexekben.
A BJ 116 jelzésű kéziratban, amely kulcsfontosságú lehet a silvák latinságá-nak elemzésében, érdekes szónoklati mintát találhatunk, amelynek az Examen Rationum sive thesis de portenti statu concurrentum o Pieczęć (Examen Rationum sive thesis de portenti statu concurrentuma pecsétről) címet adták.18 A kézirat, amely a katalógusban Miscellanea do czasów Zygmunta III, Władysława IV, Jana Kazimierza, Michała Wiśniowieckiego i Jana Sobieskiego (Miscellanea III. Zsigmond, IV. Ulász-ló, János Kázmér, Michał Korybut Wiśniowiecki és Sobieski János idejéig) címen szerepel, negyedrészben levél- és okiratmásolatokat tartalmaz, fennmaradó részét irodalmi szövegek – adomák, szatírák és szentenciagyűjtemények – képezik.
A BJ 102. számú silvában részben fontos személyiségek; Mikołaj Zebrzdowski, Andrzej Zborowski és Krzysztof Radziwiłł latin−lengyel beszédeit gyűjtötték össze (ez utóbbinak egy 1604-es beszédét olvashatjuk), részben pedig híres szó-nokok; Andrzej Moskorzowski, Samuel Przypkowski, Mikołaj Wolski műveit.
Érdemes megjegyezni, hogy egy olyan elismert szónok műveiben, mint amilyen Jakub Sobieski volt, nem burjánzanak túl a latin kifejezések. Erről a BJ 110 jelzésű silvát forgatva győződhetünk meg, amelyben a királyi főszabász temetésére szánt egész beszédciklusát találhatjuk meg.19
13 Uo., 194r–198r. Stanisław Żółkiewski (1547–1620): királyi kancellár, a lengyel seregek fővezére, III. Sobieski János dédapja; számos győztes hadjáratot vezetett Dancka, Moszkva, Moldávia, Svédország és a Török Birodalom ellen. (A ford.)
14 Uo., 198r–204v. Jan Karol Chodkiewicz (1560–1621): a litván seregek fővezére, a svéd−lengyel és orosz−lengyel háborúk akkori Európa-szerte ismert hőse. (A ford.)
15 163−171. Andrzej Maksymilian Fredro: 17. századi politikai-filozófiai író. (A ford.) 16 36.
17 40−41.
18 280−283.
19 A beszédek az 1616−1631-as évekből származnak.
36 • Joanna Partyka
Hasznos forrásanyagot szolgáltathatnak a BJ 3709-es silvába bejegyzett
„Kü lönb-különb oratiókból s könyvekből összegyűjtött beszédíráshoz való
„Kü lönb-különb oratiókból s könyvekből összegyűjtött beszédíráshoz való