latin nyelvhasználata a Vasa-korban - A latin nyelv szerepe és jelentősége

Bevezetés

Alábbi írásunk nem ad választ arra a kérdésre, hogy milyen szintű volt a latin nyelv és az antik kultúra ismerete a mazóviai elitréteg körében, és arra sem, mi-lyen módon használta ez a réteg a tágabb értelemben vett „antik kódot” a társa-dalmi kommunikáció keretei közt. A szerző csupán kutatási eredményeit foglalja össze, továbbá a forrásanyag hiányosságaiból, valamint a saját korlátaiból eredő nehézségeket és akadályokat kívánja felvázolni. Néhány figyelemre és további kutatásra méltó javaslat és téma is fellelhető benne, amelyekhez azonban a filo-lógusok és a történészek közös munkájára van szükség.

A mazóviai elitréteg

Kutatási tárgyunk az ún. történelmi Mazóvia politikai elitje volt. Ehhez a terü-lethez a 16. században három vajdaság tartozott: a mazóviai, a płocki és a rawai, amiket aránylag erős és tartós kötelékek fűztek egymáshoz. Mindhárom vaj-daságnak hasonló volt a társadalmi felépítése, egyetlen, óriási egyházmegyét alkottak: a płocki püspökséget, és – ami ennél is fontosabb volt – sok nem for-mális kapcsolat is összekötötte őket, amik többek között mindhárom vajdaság szejmikein¹ működtek, és amelyeknek a rokoni és házassági kapcsolatok képez-ték az alapját. A mazóviai nemesség e csoportjának elkülönítése során azokat a kritériumokat használtuk fel, amiket a régi Lengyelország más régióinak vezető rétegeiről megjelent publikációkban szokás alkalmazni.² A mazóviai politikai vezető réteghez tehát azokat a nemeseket soroltuk, akik nemcsak hogy aránylag rendszeresen vettek részt vajdaságuk közéletében, hanem akár többször is meg-választották őket szejmiki marsallnak, követnek, a Királyi Törvényszék tagjának

1 Szejm: a lengyel–litván nemesi országgyűlés. Szejmik: kisebb, területi nemesi gyűlés, kb. a mi megyegyűlésünk megfelelője. Mind a szejm, mind a szejmik vezetőjét marsallnak hívták.

(A ford.)

2 Edwars Opaliński: Elita władzy w województwach poznańskim i kaliskim za Zygmunta III, Poznań, 1981.

142 • Jolanta Choińska-Mika

vagy adószedőnek. Ide soroltuk a helybeli világi szenátorokat³ és általában már a hivatali ranglétrán elindult fiaikat is. Az ily módon értelmezett vezető réteg nem volt valami széles, főleg ha számukat az egész mazóviai nemesség arányával vetjük össze. Mégsem tudjuk pontosan, számszerűen megmondani, hogy hányan alkották ezt a réteget⁴. Azoknak a nemeseknek a száma, akik a fenti követelmé-nyeknek megfelelnek, a Vasa-kor egészét tekintve körülbelül 50-60 főre rúgott.

Olyan családok tagjai is voltak közöttük, amelyek csak egy bizonyos időszakban vettek részt Mazóvia közéletében, igazi karrierjüket azonban más országrészek-ben futották be (pl. a Niszczyckiek vagy a Sarbiewskiek). A mazóviai elitréteget túlnyomórészt a tituláris és hivatali nemességből származó egyének alkották, akiket a kutatók az egykori önálló mazóviai fejedelemség feudális vezető rétegé-hez sorolnak (pl. az Iłowski, az Oborski, a Parys, a Podoski, a Wilkanowski vagy a Zaliwski család tagjait). Mazóvia annektálása⁵ után magas társadalmi pozíció-ba került többek között a Narzymski, a Nakwaski, a Krasiński, a Kossobudzki és a Jakacki család. A Vasa-kori Lengyelország számos közéleti személyisége, sőt, szenátora is az ő körükből került ki. Az elitréteg fogalmába mindhárom vajdaság területén olyan egyéneket is besoroltunk, akik nem teljesítették ugyan a fentebb említett követelményeket, ám tulajdonságaik vagy tehetségük (akár szónoki tu-dásuk) alapján nagy tekintélynek, népszerűségnek örvendtek, és – ami a népsze-rűség nyomában jár – jelentős befolyással is rendelkeztek a nemesség körében.

Ezt az aránylag zárt helyi vezetői réteget a több nemzedékre visszamenő családi kapcsolatok is összetartották.⁶

Kutatásaink – alapvető céljukból eredően – kizárólag a politikai elitet érintet-ték, ezért nem vettük figyelembe azokat a Mazóviából származó vagy ott működő értelmiségieket, kultúrembereket, akiknek a munkásságáról már önálló monog-ráfiák készültek (mint például Sarbiewski esetében) vagy vannak készülőben.⁷

3 Szenátor: a lengyel királyi tanács (szenátus) tagja. (A ford.)

4 A mazóviai elit összetételére kiható tényezők részletesebb leírását lásd itt: Jolanta Choińska-Mika, Sejmiki mazowieckie w dobie Wazów, Warszawa, 1998.

5 Mazóvia 1138–1526 között önálló fejedelemség volt. 1526-ban, az utolsó fejedelem halála után I. Zsigmond annektálta. (A ford.)

6 A Radzimińskik például az Oborskik és a Leśniowolskik rokonai voltak. A Kossobudzkikat házassági kapcsolatok fűzték a Działyńskikhoz és Stanisław Karnkowski prímáshoz; a Po-doskik a Kobylnickikkel, a Narzymskik a Kryskikkel, a Rakowskik az Oborskikkal, a Modli-szowskik a Nakwaskikkal, az Oborscy a Parysokkal voltak atyafiságban. Urszula Augusty-niak érdekes megjegyzéseket fűzött a családi kapcsolatoknak a régi lengyel politikai életben betöltött szerepéhez, lásd Informacja i propaganda w Polsce za Zygmunta III, Warszawa, 1981, főleg 158 és skk.

7 Irena Gieysztorowa hosszú listát készített a Mazóviából származó tudós- és íróegyénisége-kről, lásd Źle i dobrze o ludziach Mazowsza XVI–XVII w, Notatki Płockie, 35(1966), ugyanitt alapvető információkat is közöl róluk.

A mazóviai politikai elit latin nyelvhasználata a Vasa-korban • 143 Az iskolai oktatás

A latin nyelv ismerete a nemesség körében nagy mértékben, sőt: alapvetően az ifjúkorban elért műveltség fajtájától és szintjétől függött. Ezért rendkívül fontos a válasz arra a kérdésre, hol és milyen szinten ismerték meg a latin nyelvet és az antik kultúrát a mazóviai politikai elit tagjai. Ha eredményeinket összeha-sonlítanánk a más tájegységekről származó adatokkal, megtudhatnánk, milyen mértékben különbözött, illetve különbözött-e egyáltalán a mazóviai közéleti sze-mélyiségek „képzési modellje” pl. a nagy-, illetve kis-lengyelországi elit körében gyakorolt megoldásoktól. Sajnos a fennmaradt források alapján nem tudjuk pon-tosan megállapítani a mazóviai helyi elithez sorolható összes nemesember ese-tében azt, hogy milyen iskolákba jártak. Hasonló nehézségekkel találták magu-kat szemben más kutatók is, ami például a Lengyel életrajzi szótár (Polski Słownik Biograficzny) életrajzain is meglátszik. Sok mazóviai közéleti személyiség életraj-za ugyanis hallgat az illető iskolai végzettségéről.⁸ Csak meghatározott esetek-ben rendelkezünk aránylag teljes ismeretekkel legalább arról, hogy ifjúkorában melyik városban tanult egy adott nemes. Rendszerint azonban csak feltevésekre hagyatkozhatunk.

Nem vállalunk nagyobb kockázatot, ha azt állítjuk, hogy ha egy-egy adott nemesember neveltetéséről nem tudunk semmit, akkor az valószínűleg kato-likus szellemben történt. Mazóviában a reformáció olyannyira felszínes volt,⁹ hogy csupán néhány nemesi család (a Niszczycki-, a Lasocki-, a Narzymski- és a Grudziński-család) tért át – bár ők sem tartósan – protestáns hitvallásra. A jezsu-ita kollégiumok megalakulása előtti időszakban a nemesifjak a plébániai iskolák falai közt részesültek alapfokú képzésben. Eugeniusz Wiśniowski megállapításai szerint a płocki egyházmegyében, amelynek közigazgatási határa Mazóvia nagy részére kiterjedt, a 16. század első felében szinte minden plébániának volt saját iskolája.¹⁰ A plébániai iskolák színvonala különböző volt, elsősorban a tanárok személyétől függött, de mint azt a fentebb idézett kutató állítja, az általános véle-ménnyel ellentétben nem volt alacsony. Ez talán annak is volt köszönhető, hogy egy tanár átlagos ellátmánya a płocki egyházmegyében a többi területen megszo-kott kétszerese, vagy akár háromszorosa is volt. Ennek az optimista látásmódnak

8 Ez mindenekelőtt Hieronim Parys mazóviai vajdára (meghalt 1605-ben), Andrzej Hieronim Parys czerski sztarosztára (meghalt 1652-ben), Konstanty Plichta sochaczewi várnagyra (me-ghalt 1631-ben), valamint Walenty Plichta rawai várúrra (me(me-ghalt 1639-ben) vonatkozik.

9 Włodzimierz Budka, Przejawy reformacji na Mazowszu w latach 1548–1572, Odrodzenie i Re-formacja w Polsce, 30(1985); Gottfried Schramm, Problem reformacji w Warszawie w XVI wieku, Przegląd Historyczny, 54(1963).

10 Eugeniusz Wiśniowski, Diecezja płocka u progu czasów nowożytnych, Studia Płockie, 3(1975).

A szerző megállapításai szerint a płocki egyházmegyében az iskolával rendelkező plébániák aránya magasabb volt, mint a krakkói és a gnieznói egyházmegyékben, ahol ez az arány 90%-ot tett ki. A płocki egyházmegye hét főesperessége közül négyben: a łomżaiban, a przasnyki-ban, a wiznaiban és a wyszkówiban minden plébániának volt saját iskolája.

144 • Jolanta Choińska-Mika

Wawrzyniec Goślicki poznańi püspök sokak által idézett negatív véleményét le-hetne szembeszegezni, amelyet egyházmegyéjének mazóviai részéről – a czerski, varsói és liwi területekről – alkotott, és amelyet az 1603-as püspöki látogatást leíró aktákban találhatunk meg. Ezt a beszámolót azonban nagy óvatossággal kell kezelni. A megyéspüspökök Rómába küldött beszámolóikban gyakran kife-jezetten feletteseik érdekében tudatosan túloztak, szinte drámai képet alkottak, hogy saját fáradozásuk és eredményeik annál szembetűnőbbek legyenek. Bár a mazóviai iskolai oktatásról már sok monográfia jelent meg, további kutatásra vár annak megállapítása, hogy milyen volt nemcsak a plébániai, hanem a je-zsuita iskolák tényleges oktatási színvonala is.¹¹ Miután Pułtuskban, Łomżában, Płockban és Rawában jezsuita kollégiumok létesültek, a Vasa-kori elitréteget ké-pező nemesek túlnyomó többsége ezekben az iskolákban szerezte műveltségét.¹² Egyes esetektől eltekintve mégsem tudjuk, hogy tanulmányaik a kollégiumok kínálta oktatási ciklus egészére kiterjedtek-e.¹³

Aránylag sok mazóviai nemesifjú iratkozott be a krakkói Akadémiára.

A krakkói egyetem különös népszerűségnek örvendett a mazuri területeken a 16.

század első felében, az annexiót követő időszakban, amikor a becslések szerint a mazóviai fiatalok a krakkói diákok majdnem 24%-át tették ki.¹⁴ A későbbiek-ben, a 17. század folyamán lényegesen csökkent az érdeklődés a krakkói Akadé-mia iránt.¹⁵ Kevesen tanultak a zamości akadémián is.¹⁶ A külföldi egyetemeken azoknak a mazóviai főembereknek a neveit találhatjuk meg, akik mind vagyo-nukra, mind politikai szerepkörükre való tekintettel az igazi, szoros értelemben vett elitkörökbe tartoztak. Külföldön tanult többek között Wojciech Opacki, 1654-től varsói kamarás (Leiden, Padova),¹⁷ Zygmunt Parys czerski várúr (Ingolstadt), Jan Kazimierz Krasiński (Bázel, Nürnberg), Stanisław Lasocki, 1619-től czerski várnagy (Würzburg, Ingolstadt, Bologna, Padova). Mazóvia szélsőségekkel meg-áldott vidék volt, ahol még a szejmikeknek is akadtak írástudatlan tagjai, de

11 A kutatók magasra értékelték a pułtuski kolostor melletti iskola színvonalát, amelyben egy-etemi tankönyvekből oktattak. Az 1449 óta működő pułtuski kolostori iskoláról és program-járól lásd: Tadeusza Żebrowski, Szkolnictwo pułtuskie w średniowieczu i pierwszej połowie XVI wieku = Dzieje Gimnazjum i Liceum im. Piotra Skargi w Pułtusku, Pułtusk, 1991, 5–17.

12 Pułtuskban tanult Jan Podoski mazóviai vajda, Wojciech Kryski płocki várnagy, Jan Lipski prímás testvére és Kasper Zygmunt, a későbbi rawai vajda. A prímás másik fivére, Franciszek Feliks Lipski, a későbbi sochaczewi várnagy a rawai kollégiumban végezte tanulmányait.

13 Wiesław Müller, Diecezja płocka od drugiej połowy XVI wieku do rozbiorów, Studia Płockie 3(1975); A pułtuski kollégium felépítését, programját és tanárjait Janusz Szczepański mutatja be, lásd Kolegium Jezuickie w Pułtusku (1566–1772) = Dzieje Gimnazjum i Liceum..., i. m., 18–55.

14 Irena Kaniewska, Młodzież Uniwersytetu Krakowskiego w latach 1510–1560 = Studia z dziejów młodzieży Uniwersytetu Krakowskiego w dobie renesansu, Kraków, 1964, 25.

15 1600 és 1642 között a diákok körülbelül 6,4%-a származott a płocki egyházmegyéből (10457 főből 669). Ez a szám egy kicsivel nagyobb lenne, ha a poznańi egyházmegye és a gnieznói érsekség mazóviai részéből származó diákokat is figyelembe vennénk.

16 Körülbelül húsz középnemes nevét sikerült azonosítani.

17 Testvére, Krzysztof tanulmányairól azonban semmit nem tudunk.

A mazóviai politikai elit latin nyelvhasználata a Vasa-korban • 145 sok tudós férfiú bölcsője is volt. Ugyanilyen különböző volt az elitréteg színvo-nala, ahol mind a tehetős nemességre jellemző alapos műveltségű, mind pedig silányabb oktatásban részesült politikusokkal is találkozhatunk.¹⁸ A legkiválóbb vezetők, akik a szenátori széket vagy valamilyen miniszteri hivatalt is elnyertek, magas fokú képzésben részesültek, és ebben a tekintetben nem maradtak el a más vajdaságokból származó méltóságoktól.

Kommunikációs helyzetek

A fenti fogalmon olyan meghatározott helyzeteket értünk, amikor a mazóviai elit tagjai nemestársaikhoz címzett közéleti megnyilatkozásaik során latin nyel-vet vagy antik kódot használtak. Az így értelmezett kommunikációs helyzeteket két fő csoportra oszthatjuk: (1) formális szituációkra, azaz helyi szinten bírósá-gi ülésekre és helyi gyűlésekre (ilyenek voltak a szejmikek is), országos szinten pedig szejmi gyűlésekre. Ez utóbbiakban a helyi vezetőknek csak egy része – a szenátorok¹⁹ és a követek vettek részt; (2) „informális” szituációkra – családi ün-nepségekre, ceremóniákra stb.

Kutatásaink jelenlegi állása mellett csupán a formális jellegű szituációk vizs-gálatára szorítkoztunk.

A forrásanyag kérdése. Korlátok és következtetések

Bíróság. A rendelkezésünkre álló forrásanyag gazdag, de nem teljes. A II. világ-háború alatt szinte teljesen megsemmisültek két rendkívül fontos mazóviai vá-ros, Varsó és Czersk bírósági jegyzőkönyvei. Hasonló sors érte Liw, Łomża, Nur, valamint a rawai vajdaság (a rawai, sochaczewi és gostyńi terület) jegyzőköny-veit is.²⁰ Bár az AGAD (Archiwum Główne Akt Dawnych – Régi Iratok

Főlevéltá-18 Sajnos sokukról nem rendelkezünk pontos információkkal. Így például nehéz bármit is mon-danunk a János Kázmér korabeli vezető államférfi és tapasztalt politikus, Walerian Petry-kowski różani kamarás neveltetéséről. Az biztos, hogy nem volt túl alapos. PetryPetry-kowski va-lószínűleg egy ideig valamelyik jezsuita iskolában tanult. Tekintettel arra, hogy a kamarás apja a bocskoros nemesek közé tartozott, nehéz lett volna elvárni tőle, hogy hosszabb iskolai neveltetésben részesítse fiát. Walerian fivére, Paweł az egyházi pályát választotta, és csak az ő befolyása tette lehetővé a család többi tagjának társadalmi előbbrejutását. Vö. Jan Dzię-gielewski, Petrykowski (Potrykowski) Walerian, herbu Paprzyca = Polski Słownik Biograficzny, Wrocław, 1980, XXV, 710–711.

19 A monográfiai jellegű kutatások azonban azt bizonyítják, hogy a szenátorokat nem foglal-koztatta különösebben a szejmeken való részvétel. Vö. Janusz S. Dąbrowski, Senat Koronny.

Stan sejmujący w czasach Jana Kazimierza, Kraków, 2000, 11–47. Ugyanitt a szenátorok szejmi részvételével foglalkozó korábbi monográfiákra is hivatkozik.

20 Az elpusztult könyvek pontos listája lásd: Straty archiwów i bibliotek warszawskich, red. Adam Stebelski, Warszawa, 1957, I.

146 • Jolanta Choińska-Mika

ra, Varsó) birtokában jelenleg több száz, Vasa-korabeli mazóviai akta található, a fennmaradt kötetek egy része olyan rossz állapotban van, hogy némely esetben még csak nem is kutathatók – ilyenek például a János Kázmér korából származó płocki jegyzőkönyvek.

A jegyzőkönyvek hivatalos nyelve a latin volt, és a bejegyzések túlnyomó többsége is ezen a nyelven készült. A fennmaradt bírósági dokumentumok felszí-nes olvasata révén is bepillantást nyerhetünk a hivatalos iratok formanyelvébe.

Általános elterjedt mintákat, jellemző formulákat is használtak bennük, a jogi kifejezések is megszokott rövidítésben szerepeltek. A bírósági jegyzőkönyvek lapjain – legalábbis a minket érdeklő korszakban – a lengyel nyelv akkor jelent meg, amikor lengyel tanúvallomásokat idéztek, vagy lengyelül készült aktákat – szejmi és szejmiki határozatokat, királyi leiratokat (ún. uniwersały królewskie) jegyeztek beléjük. A lengyel szövegbetoldásokat latin nyelvű bevezetővel látták el, amelyben a beírt szöveg fajtáját, a bejegyzők nevét, vagy – például a szejmiki határozatok esetében – az adott gyűlés résztvevőinek listáját adták meg.²¹ Ha a mazóviai jegyzőkönyveket találomra összevetjük valamelyik másik vajdaság bírósági aktáival, nagyfokú hasonlóságokat fedezhetünk fel, amik logikusan kö-vetkeznek a bírósági hivatal jellegéből.

A bírósági latin nyelv jellegzetes formalitása nem teszi lehetővé, hogy mé-lyenszántóbb következtetéseket vonjunk le arról, mennyire volt ismert a helyi elit körében. Nem mondunk újat, ha azt állítjuk, hogy a bírósági jegyzőkönyve-ket vezető hivatalnokok ismerték a latin jogi nyelv terminusait. Bizonyos, hogy ez a nyelv nem a jogi traktátusok, hanem a bírósági gyakorlat – az ajándékozási végzések, cessziók, végrendeletek, birtokfelosztási végzések stb. nyelve volt. Ne-héz megítélnünk, milyenek voltak akár a nyelvtani ismereteik, mivel olyan sok rövidítést és összevonást alkalmaztak, hogy gyakorlatilag nem sok teljes formá-ban kiírt szót találunk az érintett szövegekben.

Szejmik. A szejmikek iratanyaga jóval szegényesebb, mint a bíróságoké. Még a fennmaradt kötetekben sem találjuk meg az általunk vizsgált korszak mazóviai területi nemesi gyűléseinek teljes iratanyagát. Sok minden utal arra, hogy a Va-sa-korban a szejmiki határozatokat nem kellett kötelező jelleggel bemásolni a szejmikek jegyzőkönyveibe. Néha külön helyet hagytak a laudum-szövegnek, aztán elfelejtették beírni. Azok a határozatok, amelyeket nem másoltak be, némely esetben megtalálhatók a krakkói Czartoryski-könyvtár (Biblioteka Czartoryskich), a Zamoyski-hitbizomány (Ordynacja Zamoyskich, Wrocław, Nemzeti Könyvtár – Biblioteka Narodowa – és Varsó, AGAD), vagy a Kórniki Könyvtár (Biblioteka Kórnicka) kézirati anyagában. Azokat a laudumokat,

ame-21 A szejmikek kérdéskörével foglalkozó kutatók tapasztalatai kimutatták, hogy ezeken a gy-űléseken rendkívül ritkán sorolták fel az összes résztvevő nevét. A hosszabb vagy rövidebb listák végére szinte mindig azt írták: et alii, ezért csak feltevésekre hagyatkozhatunk arra vonatkozóan, hogy milyen nagyságrendű volt ez a csoport.

A mazóviai politikai elit latin nyelvhasználata a Vasa-korban • 147 lyek a háború során elpusztult könyvekben voltak, részben rekonstruálni lehet az ún. Pawiński-csomókban (Teki Pawińskiego) fennmaradt 19. századi másola-tok alapján. Sajnos azonban ezek a másolamásola-tok sem ölelik fel az általunk vizsgált korszak egészét, ráadásul minőségüket is nagyban befolyásolta a másoló sze-mélye és pontossága. Még szegényesebbek azok a források, amiknek az alapján rekonstruálni lehetne a vajdasági gyűlések menetét, különös tekintettel a részt-vevők felszólalásaira. A szejmiki naplók rendkívül ritkán maradtak ránk – de a többi vajdaság esetében is ez a helyzet; a mazóviai szejmikek magánlevelezésben fennmaradt leírásai pedig nem tartalmaznak olyan információkat, amik kutatási perspektívánkból lényegesek lennének.

A mazóviai szejmiki határozatok nyelve lengyel volt. A bevezető frázisokat le-számítva, amelyekben a szejmik időpontját, helyét, résztvevőit, és az adott hatá-rozatot bejegyző követek nevét adták meg, a latin nyelv leggyakrabban a lengyel szövegbe beékelődött kifejezések formájában jelent meg, csak nagyon ritkán írtak le egész mondatokat latinul. Ezeket a betoldásokat kétféle helyzetben használták:

(1) amikor a lengyel nyelv nem teljesítette a jogi nyelv támasztotta követelménye-ket;²² ilyenkor a latin kifejezést pontosabbnak, egyértelműbbnek érezték, mivel interpretációja felől nem volt kétség. Hasonló volt a helyzet azokkal a kifejezések-kel, amelyek tulajdonnévi funkciót töltöttek be, pl. pacta conventa vagy senatus consulta; (2) amikor az állampolgári értékek és erkölcsi itéletek szférájára utaltak – ilyen volt pl. az egyik płocki szejmiken elhangzott felszólalás részlete, amely szerint a lovagi rend robur et firmamentum Regni totius. Ez a szituáció akkor jött létre, amikor a beszélő ünnepélyesebb formába akarta önteni megnyilatkozását, hogy megfelelő képzettársítást keltsen – pl. az egyik liwi szejmiken elfogadott határozatban azt a kitételt találhatjuk, hogy Liw városa „eljutott ad extremam internecionem, úgyhogy már csak locus est ubi Troja fuit”.²³

A latin betoldások számát és szerepét tekintve nem találunk észrevehető kü-lönbséget a mazóviai és a más vajdaságbeli szejmikeken készült szövegek között.

Nem követünk el nagyobb hibát, ha azt állítjuk, hogy a szejmikeket egyfajta nyelvi „univerzalitás” jellemezte.

Szejm. A mazóviai követek szejmi tevékenységének alapforrásai az ország-gyűlési naplók, ám témánkat illetően ezekben sem találunk túl sok

informá-22 Erre az 1592-es łomżai instrukció egy részlete szolgáltathat példát: „constitutióval védessék meg az, hogy minden plenipotens coram quocunque iudicio seu officio, et subsilus, akinek nem lenne a citato mandatorium ex actis castrensibus vel terrestribus sufficientemque plenipotentiam promovendi causas, hogy az ilyen ne engedtessék ad actum”. Vö. Diariusze i akta sejmowe r.

1591–1592, wyd. Eugeniusz Barwiński, Kraków, 1911, 144 (Scriptores Rerum Polonicarum, XXI); vagy az 1668-as zakroczymi instrukció 16. pontjával: „hogy a sub hoc tempus interregni készült területi jegyzőkönyvekhez az aditus szabad legyen, ezen authoritate conventus pra-esentis nyíltan ex nunc elfogadjuk, obligálván azonban a tekintetes követ urakat, hogy az approbatio suscepty eorundem actorum castrensium Zacrocimensium a következő convocatión szerepeljen” (Kraków, Biblioteka PAU-PAN, a továbbiakban: B PAU-PAN, rkp 8335, 114v.) 23 B PAU-PAN, rkp 8322 (1666. február 3-ai laudum).

148 • Jolanta Choińska-Mika

ciót, legalábbis olyanokat nem, amelyekből az egész vizsgált csoportra vonat-koztatható általánosabb következtetéseket vonhatnánk le. A szejmi beszámolók magánjellegéből fakad, hogy a bennük fellelhető információk száma és fajtája a szerző érdeklődési körétől és tudásától függött, valamint attól, hogy mennyi ismerete volt az egyes országgyűlési csoportosulások közötti megegyezésekről,

In document A latin nyelv szerepe és jelentősége (Pldal 142-156)