Meg kell vallanom, hogy már több napja az Angol Királynőben laktam, és ott nagyon jól éreztem magamat anélkül, hogy eszembe jutott volna, hogy ennek a háznak a szerkezetét jobban megnézzem magamnak, azt a többi pesti vendégfogadókkal összehasonlítsam, és azokat aztán a bé-csi és más városok szállodáival is összevessem. Pedig ez biztosan nem érdektelen, különösképpen egy olyan feltörekvő, forgalmat és látogatá-sokat elősegíteni igyekező városban, mint Pest.
A megszámlálhatatlan jó és előkelő vendégfogadók létrejötte Német-országban és az ezzel járó hatalmasan megnövekedő forgalom az utóbbi évtizedek békeidejében olyan jelenség, ami bennem mindig csodálatot keltett. De azt kell mondanom, hogy amit Pest az utóbbi 20 évben ebben a tekintetben az idegenek érdekében tett, azt össze sem lehet hasonlítani azzal, ami a német városokban történt, annyira felülmúlja mindet.
A pesti vendégfogadók nagyszerűsége annál jelentősebb, ha az em-ber azzal hasonlítja őket össze, amilyenek évtizedekkel ezelőtt voltak.
Ebből lemérhető, hogy mivé fejlődött azóta az egész város, és azt is jelzi, hogy még milyen fejlődésnek néz elébe. Ebben a tekintetben Buda nem jön szóba, mert ugyan ott is van nem kevesebb mint 20 vendégfoga-dó, de azok közül egy sem vetekedhet a legelőkelőbb pestiekkel. Ezek a következők: az Angol Királynő, a Vadászkürt, a Palatínus, a Hét Vá-lasztófejedelem, a Fehérhajó, a Magyar Király és még néhány, összesen kb. egy tucat, de elsősorban a Tigris, amit ebben a formájában, ez év-ben (1841-év-ben) nyitottak meg, és mind közül ez nyeri el a koronát. Be kell vallanom, hogy ezek a szállodai berendezések célszerűség és nagy-vonalúság tekintetében kétség nélkül felülmúlják a bécsi szállodákat.
Ha az ember egyet közülük bemutat, úgy valamennyit ismertette, mert mindegyik hasonlít a másikhoz, csak a luxus és a ragyogás mértéké-ben különböznek egymástól. Eszembe se jutna, hogy egy német város bemutatásánál részletesen foglalkozzak a vendégfogadókkal, de ennek, mint már mondtam, Pest esetében, kétnapi útra a török határtól, kü-lönös jelentősége van, egyebek között azért is, mert még csak kevéssé ismertek.
Valamennyi pesti vendégfogadó nagy palotaszerű, négyszögletes épület, melybe általában kétfelől, elölről és hátulról lehet behajtani, így a vendégek poggyászai és kocsijai azonnal fedél alá kerülnek. Minden fogadóban két étterem van, az egyik az alsó, a másik a felső emeleten.
Az előbbi az udvar felé félig nyitott, és mint egy kert, tele van virágokkal, az utóbbi az épület belsejében van, és az előkelőbb vendégek látogatják.
Az alsóban délben és este általában zenét szolgáltatnak, ez egy olyan kellemes jelenség, amit sok más város vendégfogadóiban hiányol az
em-ber. A legújabb fogadóban, a Tigisben az éttermeket olyan pompásan, szépen rendezték be, hogy Párizsban se számíthat az ember különbre.
Minden fogadóban az alsó szinthez egy kávéház is csatlakozik, ami mindazokat a lapokat is kínálja, amihez csak Pesten hozzá lehet jutni, így a magyar és a német újságokat is (köztük az Allgemeine Zeitungot).
Egyetlen fogadóból sem hiányzik egy óra, ami jelzi a ház életének idő-pontjait, ezt általában az udvaron állították fel. A szobák és a lakosztá-lyok oly tágasak, ragyogóak, amit csak tele pénztárca birtokában kíván-hat magának az ember, a konyha pedig, ezt pártatlan ízlésem birtokában állíthatom, semmi kívánnivalót nem hagy maga után.
A belső berendezések minden tekintetben oly fényűzőek, amiben má-sutt nem minden tekintetben részesül a vendég, a széles, világos lépcsők pl. mindig márványból készültek. Különben, ahol csak erre lehetőség kí-nálkozik, magyar nemzeti színekben, azaz piros-fehér-zöldben pompá-zik minden. A zöld azt a halmot jelzi, ahonnan a magyar királyok a koro-názáskor meglengetik a kardjukat (a magyar címerben is ott van), a fehér (a címerben ezt négy ezüst csík képviseli) a Királyság négy legfontosabb folyóját, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelenti, végül a piros, a magyar pajzs alapszíne, valószínűleg a királyi bíborpalástra utal.
Pesten mostanában a nap sugara is mindenütt erre a három színre bomlik szét. Piros-fehér-zöldre ül le az ember, mert a székek, díványok, kanapék ilyen színű anyaggal vannak bevonva, ezekkel a színekkel szűrik meg a nap erős fényét az ablakokon, sok házban piros-fehér-zöldbe öl-tözik a szolganép, pl. a pesti lövölde szolgái, akik a céltáblákra ügyelnek.
Egyáltalán mindenütt, de főleg vendéglőkben és kávéházakban áldoznak a hazafiságnak, színekkel, formákkal, feliratokkal, képekkel figyelmeztet-nek a legnagyobb értékre, a hazára. Több vendéglő és kávéház a magyar koronát, a magyar címert, a magyar királyt választotta cégérül. Az egyik vendéglő falán a magyar címer látható, amint két angyal lebegve a leve-gőben tartja. Ha egy kávéházban leenged az ember egy redőnyt, hát ott látja a piros pajzsban a négy fehér csíkot, a zöld halmot és a tetején az apostoli kettős keresztet. Ez a magyar címer látható az egész kávéház vá-szonredőnyein. A Zrínyiben, a Palatínusban és a Mátyás Királyban más hazafias cégéreket és jeleket is láthat a vendég. Deák Ferencnek, az utolsó országgyűlés legnevezetesebb küldöttjének, a szintén hazafias képvise-lőknek, Wesselényinek és Bezerédynek, a kiváló költőnek, Kölcsey Fe-rencnek, a Széchenyi, Erdődy, Batthyány, Pázmándy grófoknak jól sike-rült portréit sokszor látja az ember a falakon függeni. Szent István neve (ő volt Magyarország első királya) a nemzeti ünnepeken megkoszorúzva és kivilágítva ragyog a középületek falán. Érdekes a pesti polgári lövölde falán végignézni az évek óta kiakasztott céltáblákat, hogy mikor tűnnek fel a magyar nemzeti színek. 1829 óta valamilyen formában már
mind-egyiken szerepelnek. Az mind-egyiken még az angyalok is, akik nem is tudom már, mit tartottak, nemzetiszínű ruhába voltak öltöztetve.
A vendéglősök és a pincérek Pesten, de Magyarországon mindenütt, egészen a török és az oláh határig, németek, és a legjobb bécsi iskolák-ból kerültek ki. A magyarok részben túl büszkék, részben túl ügyetlenek ahhoz, hogy a készséges és figyelmes vendéglős szerepét betöltsék. „Ők túl közömbösek,” vélte egy bécsi főpincér, „és nem is olyan barátságo-sak, mint a németek. Meg az itteniek nem is vágnak bele szívesen egy ilyen vállalkozásba, mindjárt azt hiszik, hogy tönkremennek. Magasabb alkalmazást nem is kapnak a magyarok a vendéglőkben. Legfeljebb ala-csonyabb munkakörben, ahol nem kell németül tudni, lehet magyaro-kat találni.” Így aztán az étlapok és a számlák is minden vendéglőben német nyelvűek, csak az ételfajták általános megnevezésére, mint ’sül-tek’, ’halak’, ’levesek’, használják a magyar szavakat.211 Az egyes ételek né-met vagy osztrák elnevezését egyelőre még nem fordítják le magyarra.
A művelt magyar közönségnek kell segítségére lennie a vendéglősnek ezek lefordításában, ami esetenként nem valami könnyű dolog, hiszen némely osztrák ételnevet németre is nehéz lefordítani, pl. Beischel (egy levesfajta), Blamage (egyfajta kocsonya), Galantine mit Aspick (hideg húsétel), gesetzte Eier, Jungschweineres, Krapfen, Schmankerl (fagylalt-fajta).212
Ezt a különös németet meg kell tanulniuk azoknak az idegeneknek, akik pesti vendéglőkbe térnek be, legyenek szerbek, törökök, szászok, poroszok vagy akár hazafias magyarok. Más föliratot azonban minden más nyelven is kiírnak, találtam olyan vendéglőt, ahol a feliratok néme-tül, magyarul, görögül, törökül és latinul voltak.
A vendégfogadók nagyszabású stílusban épültek, akár a gazdagok új lakóházai is Pesten. Megkérdeztem egy pesti polgárt, hogyan lehetne ezt a stílust jellemezni, vajon német, olasz vagy keleti stílus ez? „Hát ez csak amolyan közönséges építészeti stílus”, válaszolta. – Úgy hiszem, lé-nyegében ez olyan növény, amit Bécsből ültettek át, s amelyik aztán az it-teni helyi viszonyok között tovább fejlődött. Többet is megnéztem kívül is, bévül is ezek közül az új, pompás lakóházak közül, és mondhatom, nagyon meg voltam lepve. Nem hiányoztak bennük a kutak, faragott oszlopok, a bejárattól mindig jól megtervezett rálátás nyílt az épületre.
Nagyszerűek mindenütt a lépcsők, amelyek, mint már említettem, a jobb házakban vörös márványból készültek. Ez a különleges márvány,
ame-211 Kohl helyenként hibásan, a magyar megjelöléseket adja meg, de németre is le-fordítja.
212 A három ételfajta, amelyeket Kohl csak bécsi nyelvjárásban nevez meg: tükörto-jás, malacpecsenye és fánk.
lyet Pesten mindenütt használnak, a Dunán érkezik a már leírt neszmé-lyi kőbányából. Azon a környéken több híres bánya van: Neudorf, Küh-Grand, Domosloch.213 Ugyanezt a vörös márványt, ami Pesten olyan sok helyütt kerül feldolgozásra, síremlékekhez is használják a temetőkben, mert ahogyan Pest mai lakói ragyogó palotákban élnek, úgy a halottak sírjaira is jobb kőtömbök kerülnek. Ennek a fajta kőnek a tulajdonsá-gait és a feldolgozás módját tanulmányozni lehet a kőfaragó műhelyek-ben, ahol részműhelyek-ben, legalábbis én úgy találtam, zsidók dolgoznak. Ez a kő nem túl kemény, minthogy a csiszoláskor nem lesz nagyon fényes. Sok kagylót és más megkövesült élőlényt (cordiát, cyclostomot, ammonitát) találni benne, melyek a csiszolás során nagyon szépen előtűnnek. Egy pesti sírkőben szép nagy, finoman rajzolt, mintegy 3 láb átmérőjű kagy-lót láttam, ez az élettelen kagylóhüvely most egy elhunyt ember porhü-velye fölött pompázik. Ezt a fajta követ, minthogy nem nagyon kemény, könnyen meg lehet munkálni, a zsidó kőfaragó a szemem láttára véste egy sírkőre az egykor bizonyára csinos Louise, Amalie, Fride[rike] nevét (a családnév elkészültét már nem tudtam megvárni).
Emlegettek és jellemeztek nekem olyan építőmestereket, akik Pesten vál-tak híressé. „Ez nagyon szolid, de nehézkes épületeket emel, amaz nagyon elegáns, de nem elég stabil házakat épít”, mondták, ami jele annak, hogy Pes-ten megbecsülik a jó építészeket. Nem a magyar főurak kezdték el a várost szépen, ízlésesen kiépíteni, hanem a pesti polgárok és kereskedők. A neme-sek csak mostanában követik őket. Sok nagyon jelentős magyar ember van, akinek eddig nem is volt saját háza Pesten, hazája fővárosában, mert eddig a több szórakozási lehetőséget nyújtó Bécset részesítették előnyben.
A legszebb polgárház, a gazdag U…n tulajdonában214 (övé volt a vá-rosi dohánymonopólium), már évekkel előbb állt, mint hogy a pes-ti mágnáspaloták ékszere és koronája, a gróf Károlyi-palota megépült volna.215 Ez az utóbbi valóban az elődje lehetne egy talán hamarosan megépülő pesti királyi várnak, és azt kell mondanom, hogy a Bécsben látott főhercegi lakrészek luxus tekintetében mögötte maradnak. Mi- után egy nagyobb, urakból és hölgyekből álló társasággal megtekintet-tük a szobák hosszú sorát, amelyekben, amint mondták, csak a bútorok huzatának és a tapétáknak felhasznált selyem 14 000 forintba került, megnéztük a súlyos, Bécsből származó pompás csillárokat és
a csodála-213 Neszmély és Dunaalmás térségében egész sor régi kőfejtő van. A Kohl által meg-adott nevek nem azonosíthatóak.
214 Talán az Ullmann-házról van szó, amely a mai belügyminisztérium épülete he-lyén állt.
215 Kohl csak kezdőbetűjét írja ki a Károlyi névnek. A Károlyi-palota az 1830-as évek bővítése során nyerte el mai alakját.
tos könyvtártermet, mindnyájan el voltunk ragadtatva – és fel voltunk háborodva – ettől az eleganciától, és utána hosszan vitatkoztunk, hogy mi magunk szeretnénk-e ilyen gazdagságtól körülvéve lakni. A Károlyi grófok a leggazdagabb magyar mágnások közé tartoznak, és példájuk talán másokat is arra indít, hogy tanyájukat – őseik talán azt mondták volna, hogy sátrukat – Pesten építsék fel. Csak 7-10 éve kezdenek a ma-gyar mágnások Pest felé orientálódni. Azt a tekintélyes maa ma-gyar csalá-dot, amely egyáltalán az első házat építette Pesten, a továbbiakban még megnevezzük. Ha összevetjük az ő mintegy ötven évvel ezelőtt épült alacsony, ízléstelen házát a Károlyi-palotával, ezen le lehet mérni azt az óriási fejlődést, ami az építészet terén Pesten végbement.
E két palotán kívül párhuzamot lehet még vonni a régi és az új Vi-gadó, a régi és az új, még épülőben lévő múzeum, a régi és az új, még csak tervben létező megyeház és száz más régi, részben már eltűnt és a helyükön épült új házak között. A magyaroknak most semmi sem elég jó a fővárosukban, amelyet alapjaiban fognak újjáépíteni, részben már újjá is építették. Ebben segített nekik az utolsó szörnyű árvíz által történt pusztítás is,216 ami elsősorban a szegények kunyhóit és kicsiny házait tet-te tönkre. Míg ez a nagy árvíz be nem következett, Pest hasonlatos volt egy olyan hölgyhöz, aki felül már csinosan öltözködik, de lábai csupa-szok és piszkosak. Ez a bizonyos árvíz a város lábait mosta meg, persze nagyon durva kefével, ami fájó sebeket hagyott hátra. Mára ezek a sebek nagyrészt begyógyultak, a régi piszkos lakások, vályogházak, fabarak-kok helyére tetszetős házsorok épültek. Csak kívánni lehet, hogy ezek a házak sokáig ilyen szépek maradjanak, de éppen Széchenyi gróf írta le egyik könyvében, hogyan piszkítják be a szép, elegáns dunai gőzhajók fedélzetét a Magyarországon átutazó népek, és valószínű, hogy a Pesten lakó népek sem tisztaságszeretőbbek, akkurátusabbak, elővigyázatosab-bak, mint az utasok, így aztán feltehetőleg nem fog sokáig tartani, míg egy újabb mosdatásra nem lesz a városnak szüksége, ha nem is olyan kegyetlen módon, ahogyan ezt a Duna tette.
Valójában nem lehet elhallgatni, de ez tulajdonképpen magától értető-dő, hogy a szép házakon kívül van egy másik Pest is, amely nagyon nyo-masztó hatást tesz, és amelyet az év egyik felében beborít az állandó por, a másik felében pedig elsüllyed a sárban. Az egész városra, a palotáival együtt, mint mindenre, ami még alakulóban van, rányomja a bélyegét az elsietettség, a tökéletlenség, valamint a teljesség és befejezett ség hiánya.
Azt különben nem is vetném a pestiek szemére, hogy a legújabb épületek között nem egynél az építőanyagok felhasználásában nagy könnyelműséget láttam, pl. egy éppen elkészült ház gerendáiban olyan
216 Az 1838-as árvízre gondol a szerző.
repedéseket tapasztaltam, hogy azokba a tenyeremet is bedughattam, mert úgy tűnik, hogy az elővigyázatlan építkezés olyan káros jelenség, ami a békés fejlődésben előrehaladt emberiséget mindenütt veszélyezte-ti. Amikor Prágát elhagytam, az előző éjszaka egy nagy, újonnan épült ház omlott össze. Berlinben jelenleg is egy nagy, új épület hatalmas re-pedéssel a falában áll a szomszéd házak között, és kérdéses, hogy ezek meg tudják-e támasztani, vagy összeomolva őket is magával rántja. Ezt ott megmutattam egy franciának, aki azt mondta, hogy Franciaország-ban egy hajszálnyira sem jobb a helyzet. ÚjabFranciaország-ban ott is sok hanyagul megépült házat látni.
A pesti Vigadóban két olyan nagy és pompás teremre találtam, ami-lyeneket az előkelő világ nyilvános báljainak megrendezésére szolgáló más épületekben (pl. Drezdában) nem lehet találni. Az egyik nagy tánc-teremben akkora csillárt láttam (itt lüszternnek nevezik!), hogy a tel-jes felszereltségéhez 3000 viaszgyertya tartozik. De valamennyit nem is merik egyszerre meggyújtani, mert olyan nagy lenne a hőség, hogy a rengeteg gyertya megolvasztaná egymást.
A nyilvános szórakozásokat szolgáló legnagyobb épület a Pesti Ca si-no, amelynek léte, amint már említettem, sok hasonló intézmény létesíté-sét mozdította elő. Ez az intézet, ez alatt, ahogyan itt mondják, a Nemesi Casinót értem,217 elsősorban a társas összejövetelek (bálok, koncertek, vacsorák) rendezésére akar lehetőséget nyújtani, ezenkívül azonban az újságolvasásra is. Több elegáns és kényelmes szobában elsősorban a ma-gyar újságokat (kivétel nélkül valamennyit!) találja meg az ember, de a németeket, sőt néhány angol és francia, de még amerikai lapot is tarta-nak. A könyvtár számára beszereznek minden magyar nyelven megjelent művet. Itt a teljes magyar irodalmat megtalálja az ember, alighogy kike-rült a nyomdából, de azokat is, amelyek bármi más nyelven Magyaror-szágról szólnak, mindezeken kívül pedig még sok kiváló munkát.
Azt kell mondanom, hogy a Casinónak rendkívül kellemes és élveze-tes pillanatokat köszönhetek. Három szép, ízlésesen berendezett olvasó-szoba és egy kényelmes, karosszékekkel berendezett könyvtárterem állt itt rendelkezésemre. A biliárdszobát is beleszámítva harminc jó fényt árasztó lámpa volt ezekben a helyiségekben, meg is gyújtották számom-ra valamennyit, a szép könyvszekrények készségesen megnyíltak előt-tem, az irodalom teljes kincsestára kínálta magát nekem, mert, be kell vallanom, minden alkalommal egyes-egyedül voltam ezek között az ér-tékek között. Csak nagyon ritkán akadtam még egy olvasóra, de az is hamarosan ásítozva odébbállt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy
217 Az intézményt 1827-ben alapította Széchenyi István Pesti Casino néven, 1830 óta Nemzeti Casino. Nemesi Casino sohasem volt a hivatalos neve.
a pesti Casinót állandóan kevéssé vagy ritkán látogatják, csak annyit ál-lítok, hogy én így találtam a termeket, és nagyon élveztem a könyvek terén nyújtott bőséges kínálatot. Azt is hozzá kell tennem, hogy általá-ban a színházi előadások után mentem oda, amellett augusztus vége volt már, amikor sok család vidékre költözik. Lehetséges, hogy télen szorgal-masabban látogatják.
A Casino egyik olvasószobájában készen állt sok magyar dohánnyal megtömött pipa. A húsz pipa egyikét meggyújtottam a harminc lámpa egyikének lángjánál, összeszedtem egy csomag érdekes újságot és köny-vet, elhelyezkedtem az egyik kényelmes, puhán kipárnázott karosszék-ben, és megnéztem, mi az új, és mi az, ami már elmúlt a nagyvilágban.
Fellapoztam gróf Marsigli nagy művét is, a Danubius Pannonico Mysicust (azaz a magyar-oláh Dunát).218 Ebben a műben még a nagyító-üveg alatt rajzolt dunai homokszemcsék ábrái is közölve vannak, és meg voltam döbbenve, hogy ezeket a folyókat ilyen részletességgel írta le és ábrázolta a szerző.
Rátaláltam a Casinóban Miss Pardoe Magyarországról írt könyvére is,219 és meg kell vallanom, hogy ő is, mint általában az angol szerzők, egy kissé túlságosan dicsérik Magyarországot.220 Nem hiszem, hogy ez a hölgy olvasta volna, ami kritikát és elmarasztaló megjegyzést gróf Szé-chenyi és a korán elhunyt gróf Dessewffy és más magyar hazafiak ír-tak saját országukról, sőt hogy az említett urak bátran és előítéletektől mentesen milyen filippikákkal ostorozták a hazai visszás szokásokat és körülményeket. Ha mindezekről tudomása lett volna, aligha illetett vol-na egyoldalú dicséretben mindent, amit látott. Mindenesetre bizonyos vonatkozásban csak a mindent áttekintő hazaiaknak van ahhoz joga, hogy erről vagy arról a jelenségről, telve hazafias javító szándékkal, bí-rálóan nyilatkozzanak, és a népek általában az idegenektől származó, az őket gáncsoló, bár javító igyekezetet visszautasítják. Másrészt azonban éppen az előítéletektől mentes idegen képes és hivatott arra, hogy kri-tikus és a másutt látott viszonyokkal összevető megjegyzéseivel némely dolgokra felkeltse a hazaiak figyelmét, amennyiben ezt igazságszeretet és szerénység kíséri. Azonban sem a külföldieknek, sem a hazaiaknak
218 Luigi Ferdinando Marsigli (1658−1730) Lipót császár szolgálatába állt olasz ter-mészettudós, Kohl által említett 6 kötetes, gazdagon illusztrált munkája 1626-ban jelent meg Amszterdamban.
219 Julia Pardoe: The city of the Magyars, or Hungary and her institutions 1839−40.
1−3. London, 1840 c. műről van szó.
220 Az angol szerzőkre vonatkozó többes számú megjegyzés talán arra utal, hogy Kohl ismerte John Paget könyvét is: Hungary and Transylvania with remarks on their condition, social, political and economical. London 1839, amely Kohl magyarországi út-leírásával egy időben, Lipcsében németül is megjelent.
nem használ az, aki mindent megszépítő megvilágításba helyez, és di-cséretben részesít.
Az angolok rokonszenveznek a magyarokkal, részben a kereskedelmi kapcsolataik miatt, elsősorban azonban azon nemes okból, hogy ők lel-kes hívei a politikai szabadságnak, és ebben találkoznak a magyarokkal.
Eközben azonban könnyen megfeledkeznek a magyar és az angol alkot-mány közötti különbségekről, amelyek, anélkül hogy hosszas fejtegeté-sekbe kezdenék, röviden, néhány szóban abból állnak, hogy náluk az arisztokrácia a mérlegen ugyan (képletesen) ezer fontot nyom, de a har-madik rend a maga ezer fontjával egyensúlyban tartja a mérleget. Ma-gyarországon a nemesség ugyanilyen nagy súlyt jelent, de a többi rend
Eközben azonban könnyen megfeledkeznek a magyar és az angol alkot-mány közötti különbségekről, amelyek, anélkül hogy hosszas fejtegeté-sekbe kezdenék, röviden, néhány szóban abból állnak, hogy náluk az arisztokrácia a mérlegen ugyan (képletesen) ezer fontot nyom, de a har-madik rend a maga ezer fontjával egyensúlyban tartja a mérleget. Ma-gyarországon a nemesség ugyanilyen nagy súlyt jelent, de a többi rend