Buda és Pest voltaképpen ugyanaz a város, az egyik a másik közremű-ködésével keletkezett, az egyik a másikat segíti, nagyságukat ugyan-azoknak a körülményeknek köszönhetik, csak a Duna választja el, de egy híd szorosan össze is kapcsolja őket. Nagy ügyetlenségnek tartom, hogy még külön igazgatás alatt állnak, és nem olvadtak össze már ré-gen egy városközösséggé. Megkezdődött ugyan már ez a folyamat, és nem is tarthat már sokáig, amíg eredményesen befejeződik. Nevére már megszületett a javaslat: Buda-Pest, és amiért én is már ezt a nevet hasz-nálom, annak az oka az, hogy ezt az egyértelműen helyes tervet nálunk is pártolják és úgyszólván előkészítik. Néhány magyar történész úgy is véli, hogy a két város eredetileg is egy volt, és a Pest nevet viselte. A jobb parton lakók, ahol különösen sok német élt, később különültek el a bal partiaktól, miközben településüket Ofennak nevezték,146 ami pontos for-dítása az eredeti szláv Pestnek.147
A régi időkben, még a török hódoltság előtt, volt már Buda-Pestnek egy fénykora, mint sok más magyar városnak is. De a ma létező város története voltaképpen a török idők után kezdődik, mert a törökök után romhalmazként került az osztrákok kezére. Mindent elborított a török piszok és rendetlenség, a megmaradt épületek csak alacsony viskók és istállók voltak. Pestnek nem voltak külső kerületei, csak városfalakon belüli házakból állt. Ahogyan Esztergom, Vác, Belgrád és más magyar városok, úgy Pest is egy évszázad alatt tucatnyi ostromot, hódítást, visz-szavételt ért meg. Ezek után a városok olyan állapotban lehettek, ami-lyenben most még Belgrád és néhány más Duna menti város van, ame-lyekben még mindig az átkos török idők következményei láthatók.
A török uralom után a magyar városok esetében hasonló fellendü-lést lehetett tapasztalni, mint amilyet az orosz városok értek meg a tatár birodalom összeomlása után. A 18. század elején Pest még nem tudott
146 Ez Buda német neve.
147 Ez megegyezik a mai helynévkutatás eredményeivel. Mindkét név jelentése:
’kályha’, ’kemence’.
igazán fejlődésnek indulni, mert a törökök a magyar viszonyokra még nagy befolyással voltak, és a Rákóczi-felkelés idején a birodalom nyugal-ma még nem állt helyre. Pest önnyugal-magában, Buda nélkül abban az időben az ország legnyomorultabb állapotban lévő települései közé tartozott, most pedig, nem egészen 100 évvel később, nem csak a királyság egyik legszebb városa, de külföldi városokkal is vetekedhet.
Általában Amerikára hivatkozunk, ha gyors növekedésről és rend-kívüli városfejlődésről beszélünk. De Európában is találunk hasonló, talán még jobb példákat. Angliában ma sok nagyváros létezik, amelyek száz, vagy csak ötven évvel ezelőtt is jelentéktelenek voltak. Németor-szágban az utolsó háború óta minden város jelentősen megváltozott, és növekedésnek indult. Oroszországban Odessza, Pétervár, Taganrog és több más város szinte a semmiből keletkezett. Magyarországon is egész sor, a törököktől elhagyott város az utóbbi száz vagy ötven évben porból és romokból emelkedett fel és indult virágzásnak. Pest fejlődése Mária Terézia uralkodása idején kezdődött, és növekedése lépést tartott az egész országot jellemző energikus fejlődéssel, területe mára hallatlanul megnőtt.
Még Mária Terézia idejében is a város még csak az óváros, vagy aho-gyan most mondják, a belváros szűk területére korlátozódott, és a mai város területének hetedrészét sem foglalta el. Most azonban négy jelen-tős, messzire kiépült elővárossal rendelkezik, amelyek részben pompá-sabb épületekkel rendelkeznek, mint a tulajdonképpeni város, és hason-lóan kapcsolódnak hozzá, mint Bécs külső kerületei a régi városmaghoz.
Nevüket a négy utolsó magyar király után kapták, akiknek idejében ki-épültek, így Teréz-, József-, Lipót- és Ferencvárosnak hívják őket.
Pest nagyon tervszerűen épült, tervét részletekbe menően, rendkívül ésszerűen gondolták ki. A központból, a belvárosból minden irányba nagy, széles sugárutak vezetnek, amelyeket keresztben elég könnyen megtalálható, a belső mag körül koncentrikusan ívelő utak kötnek ösz-sze. Egyedül a Terézváros nem követi a keresztutaknak ezt az átlátható tervét, és nehéz ezeket megtalálni. Tervét ugyanis a szomszéd városré-szekkel nem hangolták össze, utcáik vonalvezetése nem irányul a szom-szédos utcákba, sőt nemegyszer ellenkező irányba megy.
Ha Budát vizsgáljuk, úgy ott nem láthatunk semmiféle tervszerűsé-get. Az utcákat nem vezették sem egyenes vonalban, sem koncentriku-san, a városnak nincs könnyen felismerhető központja, de a terjeszkedés iránya sem állapítható meg. Ennek okai a területi adottságok, a terjesz-kedés útjába álló hegyek, melyek nem engedik meg a lakosoknak, hogy házaikat ésszerűen építsék egymás mellé.
Ha Buda-Pest földrajzi helyzetét és a városnak az ebbe való beillesz-kedését összefoglalja az ember, úgy Prágához viszonyítva olyan nagy
hasonlóságot lehet felfedezni a két város között, hogy azt érdemes rész-letesen megvizsgálnunk.148
Mindkét város folyó mellett fekszik, amely őket két részre osztja.
Ezek a különböző korszakokban más-más fejlődésen mentek keresztül, és különböző intenzitású kapcsolatban álltak egymással.
Buda = a prágai „Kisoldal” Hradzsin várával, Pest = a prágai ó- és újváros.
Budán egy keskeny, elnyújtott hegyhát húzódik a Dunával párhuza-mosan, erre épültek a legrégibb házak, paloták, templomok, királyi kas-télyok, kormányzósági épületek, erődítmények.
A prágai „Kisoldalon” is egy hosszú, keskeny, szinte ugyanolyan ma-gas és meredek hegyhát húzódik a Moldva mentén, ezen, Prága Akro-poliszán emelkednek a város legrégibb, legfontosabb és legérdekesebb épületei.
Egy másik, beépítetlen, széles hegy, a Lőrinchegy körbeveszi a „Kis-oldalt”, a két hegyvonulat közötti völgyben házak épültek.
148 A településeket befolyásoló földrajzi adottságokkal Kohl már korábban külön kötetben is foglalkozott: Der Verkehr und die Ansiedelungen der Menschen in ihrer Ab-hängigkeit von der Gestaltung der Erdoberfläche. Dresden−Leipzig 1841, Később újból visszatért a témához: Die geographische Lage der Hauptstädte Europas. Leipzig, 1874.
Pest-Buda látképe
(Rudolf Alt metszete, 1854)
Ugyanígy Budán is van egy másik széles, kopasz hegy, a Kelenhegy,149 a közte és az előbb említett hegy közötti völgy itt is beépült.150
A Duna lapos partján fekszik Pest, a kettős város fontosabbik része, amely messze benyúlik a síkságba.
A Moldva lapos oldalán van ugyanígy Prága nagyobbik része, az óváros és az újváros. Ahogyan Prágában ezen az oldalon a legélénkebb a városi élet, legnagyobb a lakosság, legsűrűbb a közlekedés, és mind magában a városban, mind a külterületek felé a legintenzívebben folyik az építkezés, ugyanúgy Buda-Pesten is mindezt a pesti oldalon talál-hatjuk meg, miközben Buda visszamaradt, csak hivatalnokok, nemesek, szőlősgazdák és más olyan polgárok lakják, akik a város életében nem vállalnak szerepet. Ezen a téren a prágai „Kisoldal” is lemaradt, mutatják ezt lakatlan palotái, míg a másik oldalon sok az új épület.
Ha az ember a Kelenhegyről végigtekint egész Buda-Pesten, hasonló látvány terül elé, mint amikor a Lőrinchegyről Prágát veszi szemügyre.
Csakhogy Buda-Pesten minden sokkal nagyobb, sokkal kiterjedtebb, térigényesebb, miközben Prágában az egész város központosítottabb, tömöttebb, gazdagabb, de szűkebb és keskenyebb is, hasonló mértékben, mint ahogyan a Moldva is keskenyebb a hatalmas Dunánál.
Összefoglalva azt mondhatnám, hogy Buda-Pest Prágának homorú tükörben szemlélt, szétfolyó képe, figyelembe véve a nagy különbséget, hogy az utóbbiban a tiszteletreméltó régiség benyomása uralkodik in-kább, viszont Pestre az új, elegáns városkép a jellemző.
A két ország is, melyeknek a fővárosa az ország közepén fekszik, hasonló viszonyba állítható egymással. Nemcsak az építkezés módja, a városrészek elhelyezkedése, hanem a két ország földrajzi helyzete is hasonlít egymáshoz. Csehország is és Magyarország is jól körülhatárolt, csaknem minden oldalról hegyek által körülvett ország, melyeket kö-zépen az ország fő folyója választ ketté: Csehországot a Moldva, Ma-gyarországot a Duna. E folyók mentén, körülbelül az ország közepén fekszik Budapest is és Prága is, melyeket a birodalom többi tartománya vesz körül.
Amióta a Duna középső folyása körül elterülő Magyarország létezik, fővárosa nagyjából mindig Buda-Pest központi helye táján feküdt. A ró-maiak szívesen húzták meg határaikat nagy folyók mentén, ami meg-könnyítette a határok őrzését, felügyeletét, az őrhelyeknek élelemmel és fegyverzettel való ellátását. Így Ázsiában a Tigris menti, Európában a Rajna és Duna menti határt építették ki. Ezáltal azonban megszakítot-ták nagy vízgyűjtő területek természetes összefüggését.
149 A mai Gellérthegy, Kohl a német Blocksberg nevet használja.
150 Kohl itt a Tabánt említi.
Ameddig a rómaiak a Dunánál álltak, nem tudtak egy olyan város fejlődésére befolyást gyakorolni, amely a folyó mellett az Alpok, a Kár-pátok és az oláhországi hegyek által határolt síkság középpontjában fek-szik. Mihelyt azonban a hunok, az avarok, majd a magyarok átkeltek a Dunán, és a sík legelőket egészen az Alpokig meghódították, azonnal emelkedett a központ jelentősége, ahonnan az egész területet uralni le-het. Persze itt nem matematikailag meghatározható alakzatokról és kö-zéppontokról van szó, nem is szabad egyedül Budára gondolni, hanem egy nagyobb kiterjedésű területre.
Ilyen nagyobb, fővárosnak alkalmas központi területnek tekinthet-jük a Duna-kanyart, a folyónak azt a derékszögű kanyarodását, ami az ország közepére esik. A Duna Ausztriában nyugat−keleti irányban fo-lyik egészen Magyarország közepéig, az imént leírt hegyszorosig, melyet a középhegység kb. Vácig alkot. Itt a folyó nagyot kanyarodik, délnek fordul, és ezt az irányt mintegy 40 mérföldön át megtartja. A nyugat−ke-leti és az észak−déli folyamszakasz derékszöget zár be, és ennek csúcsa képviseli azt a helyet, ahol az ország életének centrumát kell keresnünk.
Már az avar kagán körvára is ennek a központi helyen lévő folyó-kanyarnak a közelében volt, Attilának is itt volt a legfőbb szálláshelye, ahová sokszor vonult vissza, amint arra Buda régi nevéből (Etelvár, né-metül Etzelburg) következtethetünk. A hunok, a magyarok és az orszá-got meghódító más népek is mind a Kárpátokon keresztül értek a Tisza partjára. Mint Attila, úgy Árpád is a Tiszánál ütötte fel első táborát. De a magyar Géza fejedelem már Esztergomban, az említett Duna-szakasz kezdeténél lakott, ahol utódai, Szent István és még mások szilárd várat építettek. A tatárjárás után a királyok Székesfehérvárra tették át szál-láshelyüket, amely csak 6 mérföldnyire fekszik Budától.151 De Székesfe-hérvár inkább csak a koronázás városa volt, a magyar Versaille. Ugyan-is addig Ugyan-is, amíg IV. Béla uralkodása alatt a királyok nem költöztek át Budára, ennek a központnak a környéke volt a legfőbb politikai meg-mozdulások, a rákosmezei országgyűlések színhelye, ahol törvényeket hoztak, királyokat választottak. Székesfehérvárott csak mindezt meg-erősítették, a királyt megkoronázták. Fehérvár akkoriban úgy viszonyult Buda-Pesthez, mint most Pozsony. Mert ugyan ma az országgyűlése-ket itt, a határhoz közel tartják, mégis Pest maradt a nádor, a főrendek, az ország legfelsőbb hatóságainak székhelye, a nemzeti és tudományos képzés tűzhelye, az akadémia, az egyetem itt kapott helyet, ez az elsődle-ges központja a magyar bel- és külkereskedelemnek, a leggazdagabb és legnépesebb település, egyszóval az ország fővárosa.
151 Valójában már Szent István ide tette át székhelyét, palotát és székesegyházat építtetett Fehérváron. Fia, Imre, is itt született.
A város példátlanul gyors növekedése ezért – minthogy központ – pontos, hű mértéke egész Magyarország általános, gyors fejlődésének, mert a népesség, az ipar, a műveltség, az egész ország aktivitásának gya-rapodása először a központban mutatja meg eredményeit, és innen hat ki az egészre.
Buda-Pestnek ma több mint 100 000 lakosa van, míg arra vonatkozó-an nincsenek pontos adataink, hogy száz évvel ezelőtt hányvonatkozó-an lakhattak itt. A magyarok büszkén tekintenek fővárosukra, és már arról álmodoz-nak, hogy egykor újra királyi székhely lesz. Sőt nem csak álmodozálmodoz-nak, hanem nyíltan beszélnek is róla, hogy ennek hamarosan meg kell tör-ténnie. A város évről évre kellemesebb, szebb és kulturáltabb lesz. Egyre több magyar mágnás határoz úgy, hogy Bécsből Buda-Pestre költözik.
„Ha egyszer királyunk úgy határoz, hogy hozzánk jön – mondják a ma-gyarok –, olyan palotát építünk neki, amilyen nincs Bécsben!”
A pesti vásár
Pest mint az ország földrajzi középpontja, központi helye a magyar ke-reskedelemnek is. Négy nagyvásárt tartanak itt, amelyeket jelentőségük-nél fogva joggal neveznek országos vásárnak. Legfontosabb ezek közül az, amely augusztus végén kezdődik, mert ekkor az ország összes keres-kedelmi útjai a lehető legjobb állapotban vannak, a Duna szabadon fo-lyik, az országutak szárazak, és ilyenkor vásárolnak be az emberek télire.
Nagyon örültem, hogy éppen ebben az időben érkeztem meg a vá-rosba, és a továbbiakban megkísérlem, hogy a vásár okozta nagy nyüzs-gésről beszámoljak, amelyhez hasonlót nálunk nem lehet találni. A pesti nagyvásár színhelyei a következők:
először is a dunai rakpart, ahol a hajók kikötnek, és egy sor raktárház áll;
másodszor a zsidónegyed, ahol minden udvar tele van áruval és embe-rekkel;
harmadszor a belvárosi piacterek, melyeken bódék sorakoznak, végül negyedszer a Józsefvárosban a Hatvani út menti szabad terület, amit
ló-vásártérnek vagy parasztló-vásártérnek neveznek.
A megérkezésemet követő napon első látogatásom a dunai rakpartnak szólt, amely máris szép és kényelmes, ha pedig az új híd elkészül, egye-dülálló lesz a maga nemében. A rakpart mintegy óra járásnyi hosszú, széles terület, amelynek egyik oldala a Duna, másik oldalán egy sor szép, nagy épület áll, amelyek földszinti traktusaiban majdnem kizárólag rak-tárak és üzletek vannak.
Már reggel vásárosok ezreivel volt tele a rakpart. A part mentén ha-jók sorakoztak: nagy dunai gőzösök, tiszai haha-jók, osztrák vízi járművek a Duna felső szakaszáról, mások Zimonyból, Belgrádból és a Szerém-ségből. Áruik egy részét a parton halmozták föl.
Először a hajókat néztem meg, aztán néhány raktárt mutattattam meg magamnak. A hajók orráról egy hosszú rúd nyúlik ki, amelyre va-lami tárgyat akasztottak: egy főzőedényt, egy borosüveget, egy széket, egy asztalt, egy söprűt, egy keresztet, egy dézsát, egy óriási kanalat stb.
Először azt hittem, hogy így jelzik azt az árucikket, amit kínálnak, de az-tán hallottam, hogy ezek csak amolyan ismertetőjelek, mintegy címerek, hogy a vevők messziről felismerjék a hajókat. Csak azon csodálkoztam, hogy ezeket nem felfestik, mint nálunk a vendéglők cégérére, hanem in natura152 kilógatják. A legnagyobb, legmegbízhatóbb folyami hajókat, melyeket ezen a középső Duna-szakaszon használnak, azaz a Pozsony és Győr közötti sekélyes szakasztól lefelé Zimonyig, ahonnan az Al-Duna zuhatagos része kezdődik, telyfohajónak nevezik, ami teljes vagy tökéle-tes hajót jelent.153 Ezek a legnagyobb dunai hajók, melyek a folyón járnak, 1000-1200 mérő búzát tudnak befogadni, amennyivel egy nagyobbfajta tengeri hajót lehet megterhelni. Ezek a Tiszán Szegedig is feljárnak, mint-hogy ennek a folyónak a hajóforgalma is csatlakozik a középső Duna-sza-kasz közlekedéséhez. Sőt ezek közül a hajók közül a legjobbakat a tiszai hajó- és kereskedőforgalom központjában, Szegeden építik, másokat Eszé-ken, a Dráva mentén. Az eszékiek a hajóépítéshez szükséges szép, kemény tölgyfát a szlavóniai erdőkből szerzik be, a szegediek pedig Erdélyből.
Alaposan megnéztem egy ilyen szegedi hajót, és meg kellett állapí-tanom, hogy ez volt a legnagyobb és legmegbízhatóbb dunai hajó, amit csak láttam, jóllehet 27 évvel ezelőtt készült. Ezek a hajók megérnek 30 évet is, vagy még többet, mivel, legalábbis a vízvonalon alul, a leg-jobb tölgyfából készülnek. A magyar folyókon a forró nyári napsuga-raknak kitett hajók felépítménye hamarabb szorul felújításra. A javítást végző mestereket schopereknek hívják.154 A javítás a következőképpen folyik: A fúgákba és a repedésekbe kócot kalapálnak be, föléje deszkákat szögeznek, olyan sűrűn, hogy a szegek feje szinte egymást éri, úgyhogy a csillogó szögfejek díszül is szolgálnak, ahogyan nálunk a kárpitosok a régi bőrszékeket készítik.
Ezek a hajók évről évre elegánsabbak és jobbak. De azért persze lát-tam a Tiszán olyanokat is, amelyeket a Duna felső szakaszán
közleke-152 In natura (latin): természetben, természetes voltukban.
153 Kohl bizonyára a ’tetejes hajó’ elnevezést értette félre, vö. Magyar Néprajz, III.
Kézművesség, Budapest, 1991, 453.
154 A régies schoppen (’tömni’, ’bedugni’) igéből képzett főnév.
dő pompázatos hajókkal összehasonlítva nehézkesebbeknek, otrom-bábbaknak nevezhetnék. A hajóközlekedés javulása részben az ország növekvő kereskedelmének jele, amely a közlekedést még tovább fogja fejleszteni.
A vastag, művészien font kötelet, amellyel a hajókat vízzel szemben vontatják, s amit az osztrákok Zwiselnek neveznek, Magyarországon rúdnak hívják. Annak a kötélnek, amely a hajó árbocáról a rúdhoz vezet, allatsáy a neve,155 a horgonyé pedig vasmacska, amely elnevezés nagyon jó hasonlatot rejt.156
A nagy hajók általam megszemlélt kajütjeit elég terjedelmesnek talál-tam, hátul mindegyikben négyszögű tűzhely volt.157 A folyók által átszelt magyar sztyeppéken uralkodó forró napsütés miatt a hajókat erősen kátrányozni kell, sok helyen láttunk nagy mennyiségű kifolyt kátrányt.
A hajók által szállított leggyakoribb áru a bánáti és bácskai búza, de ezenkívül sok mást is szállítanak. Útjuk fő célja az egyik irányban Pest, a másik irányban Szeged, de mennek Győrbe, Eszékre, Újvidékre és máshova is.
Ezeken a nagy hajókon kívül más hajók is jönnek Pestre az Al-Duna felől. Most éppen tíz nagy bárka volt a pesti rakpart mentén, valamennyi edényekkel, tarka párnákkal, bútorokkal, kézműves termékekkel, nagy szurokdarabokkal és más áruval volt megrakva, amiket a vásáron sze-reztek be, és Törökországba készültek szállítani.
Az itteni németek sokszor „kemény” és „puha” hajókról beszélnek.
Az utóbbiakon a tölgyfából készülteket, elsősorban a szegedi és eszéki nagy hajókat értik, az előbbieken azokat, amelyeket fenyőfából ácsol-nak össze, elsősorban a passaui zilléket.158 De azt hiszem, itt az összes Passauból, Linzből, Bajorországból és Ausztriából érkező hajót így ne-vezik. Ezeket többnyire nem vontatják vissza, felfelé a Dunán, hanem itt maradnak, és mint faanyagot értékesítik, vagy kijavítják, tetővel lát-ják el, és elindítlát-ják őket tovább, lefelé a folyón. Ezek többnyire agyagot, fazekasterméket, kehlheimi követ, grafitot, épületfát és más egyéb árut szállítanak. A finomabb osztrák kézműves termékek gőzhajón vagy szá-razföldi úton érkeznek. Míg a magyar hajókat vastag gerendákból építik, a passaui zilléket deszkákból szegezik össze.
Semmiképpen sem tudom megmondani, hogyan viszonylik a Pestre érkező folyami szállítás a szárazföldihez. De csaknem bizonyos, hogy az
155 Bizonyára félreértett, azonosíthatatlan kifejezés.
156 Kohl: jelentése Eisenkatze.
157 Kohl a magyar elnevezést használja, németül értelmezi.
158 A Zille: lapos fenekű, alacsony vízállású folyókra (pl. a felső Duna-szakaszra) tervezett hajó.
előbbi gyorsabban növekszik, mint az utóbbi. Amint már említettem, a rácok a legjobb hajósok ezen a Duna-szakaszon, és bizonyára feltéte-lezhető, hogy a legtöbb hajós ilyen nemzetiségű.
A hajókhoz legközelebb volt a fazekaspiac, és meg kell mondanom, még életemben nem láttam ilyen sok, főleg ennyi különös alakú és ren-deltetésű fazekasterméket egy helyen. Néhányat leírok közülük, ez alkal-mat ad a magyar szokások megismertetésére.
Mindenekelőtt óriási, urnaszerű edények álltak hosszú sorban, ami-lyenben a magyarok a disznózsírt és -hájat tartják, ami a magyar ház-tartásban és konyhai gyakorlatban olyan fontos szerepet játszik. Voltak még itt cserépserpenyők hússütéshez. Ez igen kelendő a magyaroknál, mert nagy mennyiségben fogyasztják a húst. Aki nálunk sült húst eszik, az meg tudja fizetni a vasserpenyőt is. De azt hiszem, a szegény embe-rek nálunk is megelégednének a cserépedénnyel, csak hús kerüljön bele.
Nagy kupacban álltak a tésztaszűrők. Ezek is cserépből készülnek, és az alján lyukak vannak. A magyaroknál ilyenben tálalják a vízben főtt tésztát, a lyukakon át kifolyik belőle a víz. Megszámlálhatatlan meny-nyiségben álltak ott a magyar nemzeti eledelhez, a kőtés159 készítéséhez használt különleges serpenyők. Ez az étel búzából készül, melyet először vízben csíráztatnak. A csírákat aztán, miután a búzaszemeket megszá-rították, összezúzzák, és az így nyert tésztát ebben a serpenyőben addig sütik, amíg barnás kéreg nem képződik a tetején. Cukor és fűszer nélkül
Nagy kupacban álltak a tésztaszűrők. Ezek is cserépből készülnek, és az alján lyukak vannak. A magyaroknál ilyenben tálalják a vízben főtt tésztát, a lyukakon át kifolyik belőle a víz. Megszámlálhatatlan meny-nyiségben álltak ott a magyar nemzeti eledelhez, a kőtés159 készítéséhez használt különleges serpenyők. Ez az étel búzából készül, melyet először vízben csíráztatnak. A csírákat aztán, miután a búzaszemeket megszá-rították, összezúzzák, és az így nyert tésztát ebben a serpenyőben addig sütik, amíg barnás kéreg nem képződik a tetején. Cukor és fűszer nélkül