3. OKTATÁS
3.2. A participatív oktatótárs szerepe
Antal Zsuzsanna – Csángó Dániel – Futár András – Katona Vanda – Sándor Anikó
A participatív oktatótárs fő feladata az inkluzív szemináriumok során, hogy át -adja a tapasztalatát abban a témában, amiben érintett. A kutatásokhoz hasonlóan, megélt tapasztalatával egészíti ki a nem fogyatékossággal élő hivatásos oktatók szerzett tudását. Például, amikor az önrendelkezésről beszélünk, a nem fogyaté-kossággal élő oktató felvezeti az ezzel kapcsolatos szakirodalmi, elméleti hátteret, feladatokkal facilitálja a beszélgetést, amely során a fogyatékossággal élő oktató-társ megosztja a témához kötődő személyes tapasztalatait.
Az inkluzív szemináriumokon rendkívül fontos az oktatók és társaik közötti partneri viszony, amely szerepmodellként is szolgál a hallgatók számára. A hall-gatók gyakran ezeken az órákon találkoznak először fogyatékossággal élő embe-rekkel. Mivel a projektek során kötelező elem, hogy a hallgatók együtt dolgozza-nak legalább egy érintett személlyel, így a közös munkát is megtapasztalhatják.
A fogyatékossággal élő emberek jelentőségteljes részvétele az órákon egyértel-műen közelebb hozza az ő világukat a nem fogyatékossággal élő oktatók és hall-gatók számára. Segít megérteni azt is, hogy a fogyatékossággal élő emberek is sokfélék, nincsenek mindenkire érvényes kommunikációs „receptek”.
A nem participatív, hivatásos oktatók előkészítik az óraterveket, biztosítják a szakirodalmi hátteret, amit a participatív oktatók élettapasztalata egészít ki.
Kezdetben nagyobb arányban vettek részt a közös munkában a nem participatív oktatók, de ma már kiegyenlítettebb ez, és egyre több feladatban tud mindenki szerepet vállalni. Az együttműködésünk minősége folyamatosan javul, egyre jobban egymásra hangolódunk, ami annak is köszönhető, hogy az oktatótársak felsőoktatási gyakorlatot szereznek. Néhány olyan helyzetet is teremtettünk már, amelyben az oktatótársak a hivatásos oktatók jelenléte nélkül tanítottak és a hall-gatói visszajelzések alapján tudjuk, hogy ez is fontos lehet az oktatótársak egyen-rangúságának és kompetenciájának hangsúlyozásához.
A jelentőségteljes részvételt segíti a pedagógiai megközelítésünk, ami a szabad tanulásra épül. Nem frontális módon, hanem csoportmunkában, projektmód-szert alkalmazva dolgozunk, ami egy fesztelen bizalmi légkört, élményekre ala-puló tanulást tesz lehetővé.
A participatív kutatás és oktatás nem egy mindenre alkalmazható sablon.
Támogatási szükséglettől függetlenül, mindenkinek a bevonására törekedni lehet és kell, de ha nem körültekintően tervezünk, kiüresedhet a módszer. Ennek ve -szélye, hogy a részvétel csupán jelenlétté válik. Magunk is észrevettük, hogy
azok-ban a helyzetekben, amikor nem készülünk fel alaposan az órai tartalom KÉK változattá alakításával, az értelmi sérült oktatótársaink nem tudják jól követni a beszélgetéseket.
A következő sorokban participatív oktatótársaink tapasztalatait olvashatjuk az inkluzív szemináriumokon való részvételről.
Antal Zsuzsanna: TESZEK EGY KÍSÉRLETET ARRA, HOGY BEMUTASSAM AZOKAT A GYÖKEREKET, AHONNAN KIBONTAKOZTAK AZ INKLUZÍV OKTATÁS ALAPJAI. A PARTICIPÁCIÓ SZÓ RÉSZVÉTELT JELENT. RÉSZT VENNI VALAMIBEN SOKFÉLEKÉPPEN LEHET.
2015-BEN KAPCSOLÓDTAM BE EGY FOGYATÉKOSSÁGTUDOMÁNYI KUTATÁSBA ÉRINTETTSÉGEM OKÁN. EGY ASZTALNÁL ÜLTÜNK AZ EGYETEMEN DOLGOZÓ, MAGAS SZINTŰ AKADÉMIAI TUDÁSSAL REN-DELKEZŐ OKTATÓK ÉS MI, TAPASZTALATI TUDÁSSAL BÍRÓ ÉRINTET-TEK. HOSSZÚ IDŐ TELT EL, AMÍG MEGÉRTETTEM ÉS ELFOGADTAM, HOGY VALÓBAN ARRA A SAJÁTOS TUDÁSRA VAN SZÜKSÉG, AMIT ÉN ÉS CSAK ÉN, TÁGÍTVA A KÖRT MI ÉS CSAK MI TUDUNK HOZZÁTENNI AZ EGYES TÉMÁKHOZ. A LEGFONTOSABB, HOGY ÉRTŐEN FIGYELJEK A FELTETT KÉRDÉSEKRE ÉS A TAPASZTALATAIM SZERINTI LEGPON-TOSABBAN VÁLASZOLJAK. MAJD ÉN IS KÉRDEZZEK, ÉS A KOLLÉGÁK VÁLASZOLJANAK, AMI ÚJABB KÉRDÉSEKET ÉS ÚJABB VÁLASZOKAT GENERÁL, ÉS ÍGY EGYRE MÉLYEBBRE HALADTUNK A MEGISMERÉS-BEN. ÉRTÉKE VAN ANNAK, HOGY EBBŐL A HELYZETBŐL, AHOGY MOST ITT ÜLÖK, MINDEN MÁSKÉPP LÁTSZIK. EZT NEKEM IS FEL KELLETT ISMERNEM. NEM TÖREKEDTÜNK AZ IGAZSÁG MEGTALÁLÁSÁRA, HA EL TUDJUK MAGYARÁZNI, MIÉRT LÁTUNK ÍGY VAGY ÚGY VALAMIT, AKKOR IS IGAZUNK VAN, HA NINCS IGAZUNK. A MUNKA SORÁN LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE EGYÜTT TÁRTUK FEL A LEHETŐSÉGEKET ÉS KÖLCSÖNÖSEN SZEREZTÜNK ISMERETEKET. A PARTICIPÁCIÓ LEG-NAGYOBB, LEGÉRTÉKESEBB PILLANATAI AZOK, AMIKOR ELTŰNIK A KÜ LÖNBSÉG A TUDOMÁNY MŰVELŐI ÉS AZ ÉRINTETTEK KÖ -ZÖTT. KI GURUL ALÓLAM A KEREKESSZÉK, ELTŰNIK ÉRINTETT KUTATÓTÁRSAM KEZÉBŐL A BOT, ÉS AZONOS GONDOLATI SÍKON, AZO -NOS HULLÁMHOSSZON MOZOGVA SZÜLETNEK ÚJ MEGKÖZELÍTÉSEK, OLYAN TUDÁS, AMELYIK CSAK EGYÜTTGONDOLKODÁS EREDMÉNYE LEHET. MA IS MEGTISZTEL AZ, HOGY NEM UDVARIASSÁGI FORMULA, HA KOLLÉGÁNAK HÍVNAK A KUTATÓ ÉS OKTATÓTÁRSAK, VALÓBAN KOLLÉGÁK VAGYUNK HATALOMMAL FELRUHÁZOTT, A SAJÁT ÉLETÜNK LEGJOBB ISMERŐI, FELELŐSSÉGGEL TARTOZÓ MUNKATÁRSAK.
EBBŐL AZ EGYÜTT-GONDOLKODÁSBÓL NŐTT KI AZ OKTATÁSBAN VALÓ EGYÜTT TANÍTÁS IGÉNYE. A LEHETŐSÉG, HOGY OKTATÓKÉNT IS BEKAPCSOLÓDHATTAM A MUNKÁBA, MEGTISZTELT, JÓ ÉRZÉSSEL TÖLTÖTT EL. UGYANAKKOR ELGONDOLKODTATOTT ÉS SZÁMTALAN ÚJ KÉRDÉST VETETT FEL BENNEM ANNAK ELLENÉRE, HOGY A PAR-TICIPATÍV KUTATÁS SORÁN MEGÉRTETTEM, HOGY AZ OKTATÓK, ÉS ALAPVETŐEN A HALLGATÓK A SAJÁT, MEGÉLT TAPASZTALATAIMRA KÍVÁNCSIAK. MÉGIS! NEM VAGYOK OKTATÓ, HOGY TANÍTHATNÉK EGYE
TEMI HALLGATÓKAT? HOGY NYIL VÁNULJAK MEG AZ ÓRÁKON ADOTT TÉMAKÖRBEN A SAJÁT GONDOLATAIMMAL, HOGY AZ ÉRTHETŐ ÉS JÓL KIFEJEZŐ LEGYEN?
EZ A KÉRDÉS MA IS FOGLALKOZTAT, ÁLLANDÓ TANULÁSRA ÖSZTÖ
NÖZ. SZÜKSÉGÉT ÉRZEM ANNAK, HOGY A PARTICIPATÍV OKTATÓI STÁTUSZ KERETEIT, FELTÉTELEIT ÖSSZEFOGLALJUK, LEÍRJUK ÉS MEG-ISMERTESSÜK A LEENDŐ KOLLÉGÁKKAL. FONTOS, HOGY AZ ÉRIN-TETT SZEMÉLY, AKI HATALOMMAL RUHÁZÓDIK FEL, ISMERJE ÉS ÉRTSE MEG, MI A SZEREPE ÉS MI A FELELŐSSÉGE ABBAN, HOGY A LE ENDŐ GYÓGYPEDAGÓGUSOK SÉRÜLT EMBERRŐL ALKOTOTT KÉPÉNEK HITELES FORMÁLÓJA LEHESSEN.
Csángó Dániel: Participatív oktatóként a saját életünkről és élményeinkről beszélünk, amivel bensőséges módon nyílunk meg. Személyiségünket nyersen tárjuk fel a hallgatók előtt. Ez a helyzet azt igényli, hogy folyamatosan tudatában legyünk az általunk betöltött szerepnek és fókuszáltan, a tananyagot érintő témákban szólaljunMódszerünk a hallgatók számára is új, ami egyes esetekben eredményezheti azt, hogy minket “kevésbé tekintenek tanárnak”. Fontos együtt tudatosítani a hallgatókban, hogy a participatív oktató is egyenrangú a nem participatív oktatóval. Ennek empowerment szempontból is nagy szerepe van, ami felhatalmazást jelent. Fel vagyunk hatalmazva, hogy mi határozzuk meg, kikmik vagyunk. Egyetemünkön ez a fajta részvétel, jelenlét a tudományos ku -tatásban, az oktatásban és az intézmény más rendezvényein is egyre természete-sebb módszer.
Futár András:
Régóta vágyam és álmom volt, hogy a Bárczinak tagja legyek.
Kutató- és oktatótársnak lenni nagy felelősség.
Segíteni az új participatív oktatótársakat megtisztelő és megható érzés nekem.
Fontosnak tartom az érzékenyítést is.
Fontosnak tartom, hogy a másságomról is beszéljek.
A fogyatékos szó nem jó szó nekem, mert a rossz tulajdonságomat fejezi ki.
A sérült szót szeretem.
A diákoknak mesélünk az életünkről.
Az órákon mindenki egyenrangú a másikkal.
Fontos, hogy segítsünk egymásnak és szeressük a másik embert.
A diákokkal kölcsönösen segítünk egymásnak.
Fontos, hogy önmagunkat adjuk és megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek.