Co-design – Oktatási programsorozat a gondoskodó tervezés jegyében

Dezső-Dinnyés Renáta

„A fogyatékossággal élő emberek tapasztalati ismereteinek bevonása a tervezési folyamatba nem könnyű feladat. A meg-felelő kontextus irányába való elmozdulás hiánya újfajta kutatásokat, például kulturális próbákat és generatív eszkö-zöket igényel, amelyek felvázolják a felhasználói élmény-spektrumot.”

(Sanders és Stappers, 2008, idézi De Couvreur és Goosens, 2011: 109, a szerző fordítása)

Bemutatom a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) tárgyalkotó tanszé-kén újító szándékkal indított oktatási kurzussorozatot. A több lépcsőből álló programsorozat a kritikai fogyatékosságtudomány szemléletét előtérbe helyezve, tervezői feladatokon keresztül egyetemi MA szintű hallgatók részvételével való-sult meg.

Akadémiai munkámat a digitális design területén végzett korábbi tapasztala-taim és a 3D-nyomtatás ismerete előzte meg. A digital craft technológiák adta lehetőségekből eredően a személyre szabott design területeire fókuszálok a dok-tori kutatásomban (Chen és mtsai, 2015). A designt mint tevékenységet és a tevé-kenység eredményét kutatom, a fogyatékossággal élő emberekhez kapcsolódó designterületek kritikai elemzésének segítségével a designdiskurzus kortárs terü-leteit értelmezve. A gyakorlati tapasztalatot (knowing-in-action) igyekszem átül-tetni a gyakorlati tudatosságba (knowledge-in-action), amire a design praxis-elemzése választ adhat.

Doktori kutatásom kezdeti szakaszában alkarprotézis tervezése alatt felmerült kérdéseket elemeztem, reflektálva a saját designpraxisomra, az esettanulmányt reflektív practice módszerével értelmezem. Tervezői megközelítésből kiinduló gyakorlati tapasztalatokban felmerülő jelenségek induktív logikai értelmezésén keresztül a grounded therory módszertani eszközrendszerében dolgozom. Ennek érdekében a kapcsolódó tudományterületken a poszthumanizmus kortárs terü-leteit érintve irodalomkutatást végeztem. Munkám tudományos hátteréül a Post-human disability studies és Rosi Braidotti Critical Disability című tanulmánya szolgáltak.

A fogyatékosságtudomány kritikai szemléletrendszerének használatával az egyénközpontú normatívákból kilépő tervezői eszközök felhasználásával a kap-csolódás tapasztalásának repertoárjára terelődött a figyelmem. A munkám több

formában tesz javaslatot a designkutatás alapjául szolgáló tudatosság és a reflexió dimenzióit felerősítő összekapcsolódás jelenségének megismerésére. Tanársegéd-ként a MOME Design Intézet Tárgyalkotó tanszékén oktatási gyakorlati helyze-tekben vizsgálom a co-design lehetőségeit, emellett az egyetem különböző labor-tevékenységeiben veszek részt.

A jelen tanulmányban bemutatandó kurzussorozat a kezdeti kisebb léptékű elképzelésből generatív jelleggel fejlődött, az utóbbi két évben életszerű hatásokra flexibilisen reagálva. A kezdeti elképzelés a kutatásomhoz kapcsolódó, pályázati forrásból támogatott workshop volt, ami később egy féléves kurzust is tartal-mazó, több intézményt és kollégát összefogó programsorozattá nőtte ki magát.

A program során az organikus fejlődési folyamatot a részvevő oktatók, laborok és a MOME tárgyalkotó tanszékének támogató és nyitott hozzáállása segítette, amit a tudásmegosztás és a kollaboráció jellemzett. Kiemelt fontosságú a szociális struktúra meghatározó jellege. Az egyes szakaszok bemutatásakor fontosnak tar-tom a folyamatot meghatározó komplex kapcsolati háló felvázolását, a kronoló-giai események és az elméleti szempontok mellett.

4.4.1. Az alapok

A kritikai fogyatékosságtudomány és a designkultúra kapcsolatából kiindulva 2017 elején, a MOME Tárgyalkotó tanszék a MOME Digital Craft Lab, MOME TransferLab részvételével, a MOME Design Intézet támogatásával Nemzeti Kul-turális Alap (NKA) pályázaton egy tudásmegosztó program (knowledge sharing exchange program) megvalósításához kaptunk támogatást. A pályázat megvalósí-tásában a University of Applied Arts Vienna intézetével vettük fel a kapcsolatot.

A bécsi egyetemen a szociális design tanszék vezetője, Ruth Mateus-Berr ao.

Univ.-Prof. Mag. art. Dr. phil. segítette a munkánkat. A pályázat megvalósítá-sához kötődő szervezési feladatokat a tárgyalkotó tanszék menedzsere, Kovács Andrea irányította.

A MOME Transferlab Mozgástér projektjeihez kapcsolódva részt vettem az enable design túrákon, ami nagymértékben segítette a doktori kutatásom mene-tét. A labor vezetőjének, Veres Bálint PhD egyetemi docens (Elméleti Intézet) megkeresésére, 2017 őszi félévében a kritikai fogyatékosság tudományos szem-léletét előtérbe helyezve alakítottuk ki a Design For Care megnevezésű féléves tervezői kurzust. A kurzus kiindulópontját a labor MOZGÁSTÉR projektjeihez kapcsolódó korábbi munkái és tapasztalatai alapozták meg. A felvetés oktatási rendbe illesztését a tárgyalkotó tanszék vezetője, Lipócky Ákos DLA egyetemi docens segítette. A 2017 szeptemberi kezdésre Csernátony Fanni csatlakozott az

oktatói csapathoz. Fanni a doktori kutatásához kapcsolódó Design Thinking gya-korlati tapasztalatával erősítette az együttműködést.

A kurzus címét Veres Bálint felvetésére a kurzus szellemiségével összhangban Peter H. Jones Design for Care: Innovating Healthcare Experience című könyve ihlette.

„A gondoskodás erős értéket képvisel, érdemes komolyan venni. A gondos-kodás nem csak a jelenben adott válasz. Az aggodalommal és reménnyel a közös jövőért tervezzük, amikor az emlékeink és a terveink a gondozottról szólnak. A gondoskodás túlmutat az időn, ellentétben az általános tervezés közben felhasználói tapasztalatokra irányuló közvetlen szükséges empátiá-val. Milton Mayeroff filozófus úgy határozta meg a gondoskodó cselekede-tet, mint az empátia aktív megélését, közben úgy vagyunk képesek megér-teni a másik embert, mintha eggyé válnánk. A megfelelő gondoskodáshoz szükséges a tudás, a bizalom, a türelem, az alázatosság, az őszinteség és az élet ritmusának előre helyezése. Mayeroff szerint, akkor történik meg a gon-doskodás, ha »mindketten fejlődünk; valójában a fejlődést segítjük a gondos-kodással«.” (Jones, 2013: xvi– xvii, a szerző fordítása)

Az oktatási programsorozat alatt a Csillagház Általános Iskola biztosította szá-munkra a konkrét felhasználói kört, és a felmerülő igények mélyebb megértésé-nek lehetőségét. A III. kerületi iskola halmozottan fogyatékos mozgáskorlátozott gyerekek oktatását és nevelését végzi magas színvonalon, szakértelemmel, lelke-sedéssel. Az intézmény igazgatója, Horváthné Illés Barbara nyitottan fogadta a kezdeményezéseinket, személyesen mutatta be az iskola történetét és célkitűzé-seit látogatásunkkor. Takár Anita komplex művészeti nevelés terapeuta segítette és szervezi jelenleg is a kölcsönös kommunikációt. Az intézményen belül dolgozó szakemberek (Villányi Dóri kommunikáció és mozgás, F. Sz. Viola kommuniká-ció, Molnár Kriszti mozgás és látás, Sumeth Judit mozgás és komplex művészeti nevelés, Takár Anita komplex művészeti nevelés) aktív visszacsatolásokkal vettek részt a tesztelési folyamatokban és a bevezető érzékenyítő munkában.

4.4.2. 2017 őszi szemeszter, Design For Care féléves tervezési kurzus és Design For Hack workshop

Fontos kezdeti lépés volt a tanszék rendszeréből adódóan, hogy szabadon felve-hető kurzusként lett meghirdetve az oktatási program. A félév megkezdésekor a tárgyalkotó tanszéken a rendszeresen megrendezésre kerülő kurzusbörzén

oktatóként bemutattuk a kurzus menetét, céljait, elvárásait a többi párhuzamo-san zajló kurzus mellett. Ez lehetővé tette, hogy olyan hallgatók jelentkezzenek, akik személyesen érdeklődnek a program iránt.

8. ábra. A kurzus hallgatói, balról jobbra: Burány Veronika, Kövér Dóra Rea, Lányi Anna Borbála, Szőke Barbara, Furó Bernadett, Bodnár Henrietta Rózsa, Alscher Bettina

A kurzuson résztvevő diákok a textiltervezés, design menedzsment, fémműves tervezés, üvegtervezés és kerámiatervezés területéről érkeztek. A kurzus elméleti és gyakorlati oktatásból állt, ami hetente egy egész napos lefedettséget adott.

Bevezető elemként, kísérleti tanulás szemléletében, gondolatébresztő jelleggel beszélgetés és csoportos szerepjáték formájában ismertettem meg a hallgatókkal a fogyatékosság általános kérdéseit. Ezt követte a Csillagház Iskola által meg-valósított érzékenyítő program, ahol az egyetemi hallgatók játékos formában, gyakorlati lehetőségeken keresztül tapasztalhatták meg, hogy milyen helyzetek-kel találkoznak az Csillagház diákjai. A foglalkozás négy részre oszlott, ahol az egyetemi hallgatók rotációs rendben kipróbálhatták a fizikai rehabilitációs eszközöket, az argumentatív kommunikáció kihívásait és a komplex kreatív nevelés eszközeit, valamint a boccia játékot. A bevezetés harmadik szakaszában ellátogattunk a Csillagház Álltalános Iskolába és személyesen is találkozhattunk a gyerekekkel, betekintést nyertünk az iskola működésébe, a főbb órákat meglá-togattuk.

A gyakorlati bevezetések után a munka elméleti és tudományos hátterének mélyebb megértésére, előadások formájában Veres Bálinttal együtt a kritikai fogyatékosságtudomány témakörét és a designkultúra kapcsolódó kérdéseit jár-tuk körbe. Meghívott előadóként Mikola Orsolya Phd, a fogyatékosság jogi hátte-rének alapjairól, és főbb kérdéseiről beszélgetett velünk. Ivicsics Borbála mint tapasztalati munkatárs mesélt az éltéről és a mindennapi tapasztalatairól. A

beve-zető időszak végén a hallgatók a Csillagház munkatársaival együttműködésben olyan tervezési irányokat fogalmaztak meg, amelyek az oktatási-nevelési és terá-piás munka hatékonyabbá tételét vagy kibővítését segíthetik.

9. ábra. Érzékenyítő workshop

A szemeszter közepén a MOME oktatási rendszeréhez igazodva, az egy hetes kurzushét időszaka alatt Csernátony Fannival Hack For Care megnevezéssel, workshop formájában folytattuk a kurzust. Célunk a korábbi bevezetés feldolgo-zása és a tervezési munka megkezdése volt. A hallgatók feladata a design thinking gyakorlati módszereivel oktatói visszajelzések mellett a kialakított három terve-zési témakör kísérleti kutatói feldolgozása volt.

A három fő tervezési témakör a Csillagház Álltalános Iskola igényeihez iga-zodva:

– rehabilitációs eszközök,

– kommunikációt segítő eszközök,

– komplex művészeti nevelést segítő eszközök.

A bevezető kurzusmunka alapján concept mapping készítésével dolgozták fel a diákok az addigi információkat. Ez a designmetódus akár egyedileg, akár cso-portokban, vizuális és diskurzív jelleggel segíti a tanulókat a fogalmak kritikai tisztázásában. A kölcsönös összefüggések meglátását előmozdítja, valamint segít megkeresni az egymással szoros összefüggések értelmezésének alternatív mód-jait (Buchanan, 1992).