Hogyan kapcsolódhat a co-production-koncepció

Szakpolitikák

Az innovatív ellátások című norvég szakpolitikai dokumentum (NOU 2011: 11) a jövő meghatározó inkluzív megvalósítási kereteként nevesíti a co-production-koncepciót. Ebben a keretben kulcsszerepet kapnak az olyan innovatív alternatí-vák például, mint a felhasználók által vezérelt szolgáltatásfejlesztési megoldások, a társadalmi vállalkozások, a családokkal együtt kialakított otthoni ápolási szolgáltatások, a formális és informális szereplőket mozgósító hálózatok. A dán Fo -gya tékosságpolitikai Akcióterv (2013; letölthető: https://oim.dk/media/14375/

disability-policy-action-plan-2013-one-society-for-all.pdf [letöltve: 2018. 07. 05-én]) ugyanígy megerősíti az állampolgári részvétel fontosságát a különféle szolgálta-tások megtervezésében és megvalósításában. Észak-Írország Fogyatékosságügyi Stratégiáját co-production eszközök felhasználásával alapozták meg a Disability Action nevű érdekvédelmi ernyőszervezet és az Egészségügyi, Szociális és Köz-biztonsági Minisztérium együttműködésével. A folyamatról bővebb információ a Social Care Institute for Excellence honlapján található: https://www.scie.org.

uk/publications/guides/guide51/practice-examples/northern-ireland-disability-strategy.asp (letöltve: 2018. 07. 05-én).

Empowerment és közösségi szolgáltatások

A személyi asszisztensi szolgáltatások felhasználók által történő irányítása, mene-dzselése éppen egyike azoknak a szolgáltatásoknak, ahol a co-production koncep-ció hangsúlyos szerepet kaphat. A felhasználók megkapják az ehhez szükséges

felkészítést, képzést, például arról, hogy miképp kell állásinterjút tartani, a külön-féle konfliktusokat rendezni a segítővel, munkáltatóként viselkedni. Míg a szoci-ális szolgáltatásokban dolgozó szakemberek klienseik empowermentjének támo-gatásában kapnak segítséget (Bonfils és Askheim, 2014).

Roberts, Greenhill, Talbot és Cuzak (2011) a kliensek empowermentjének egy lehetséges útját mutatják be, ahol emberi jogi felkészítés által egy akciókutatás keretében jutottak el co-production megoldásokig. Az eredetileg tervezett kutatási folyamatban értelmi fogyatékos személyek vettek részt a felkészítésben 24 hé -ten keresztül, heti 90 perces csoport megbeszélések formájában. A témák között szerepelt az önérvényesítés, a kategóriák és címkék kihívásai, az önbizalom erő-sítése, az asszertív kommunikáció, az emberi jogok, a kontroll és a felelősség kér-dése, valamint a különféle panaszkezelési folyamatok.

A csoportmegbeszélések során az előre tervezett folyamatok alapvetően más irányt vettek és más eredményt hoztak, mint azt a kutatók várták. A harmadik héten például, amikor az egyenlő bánásmódról beszélgettek, a csoporttagok fel-vetették, hogy mi az oka annak, hogy ők a csoportban végzett tevékenységükért nem kapnak tiszteletdíjat. Ugyanígy, a csoportvezetők által ajánlott, a felkészü-lést támogató, emberi jogokról szóló kézikönyvet a csoport unalmasnak találta és megalkotta a találkozások során a saját könnyen érthető kézikönyvét Kiállni magamért, felszólalni az emberi jogokért címmel. (A kézikönyv itt található:

https://www.humanrightsinhealthcare.nhs.uk/Library/advice_and_support/

events/FREDA_FINAL_COLOUR.pdf [letöltve: 2018. 07. 05-én^].) A csoportmeg-beszélések arra is lehetőséget adtak, hogy a csoporttagok saját egyéni tapasztala-taik megosztása által, hozzáadott értékként létrehozzák a Szolgáltatási útvonalak feltérképezése emberi jogi perspektívából című tervezési segédletet. A projektet egyébként újratervezték és megkapták a felhasználók is a tiszteletdíjat.

Kutatási együttműködések

A participatív akciókutatás (peer support action research) egy lehetséges co-pro-duction módszertani megoldás a tapasztalatok megosztására, a közös tudás gene-rálására. Erre érdekes példa a Purcel és munkatársai (2018) által megvalósított kutatás, mely azt célozta, hogy az ausztrál Nemzeti Fogyatékosságügyi Biztosí-tási Rendszer (National Disability Insurance Scheme) miképp tehető a fogyatékos személyek szempontjai szerint befogadóvá, felhasználó irányítottá.

A reform egyik meghatározó eleme a személyes költségvetésre való áttérés, ahol a felhasználók saját döntéseinek meghozatala, a döntések képviselete és meg-valósítása lényeges kiindulás. Az együttműködés, a Semmit rólunk nélkülünk! elv érvényesülése, valamint az innovatív szempontok beépítése okán az akadémiai

szektor képviselői mellett a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezetei (így a People With Disability Australia) vettek részt a folyamatban.

Nyolc Közösségi Akciókutatási Fogyatékosügyi Csoport jött létre országszerte, ahol 3–12 fogyatékos személy dolgozott együtt (ideértve a mozgásfogyatékos, érzékszervi fogyatékos, értelmi fogyatékos, pszichoszociális fogyatékos és hal-mozottan fogyatékos embereket). Mindannyian igénybe vettek, vagy a jövőben várhatóan igénybe vesznek majd valamilyen formális fogyatékossági támogatást.

A csoportokat a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezetei facilitálták és működtették, míg az akadémiai szektor képviselői a kutatásra való felkészítésben vettek részt, illetve ők biztosították a kutatás adminisztratív hátterét és kódolták az adatokat. A csoportok saját maguk határozták meg kutatási kérdéseiket, a hoz-zájuk kapcsolódó módszertani eszközöket (például beszélgetés, fényképek készí-tése, művészetalapú tevékenységek, a közösség tagjai körében végzett felmérések), valósították meg a kutatásokat és elemezték az eredményeket.

A tapasztalatokat a következő szempontok mentén összegezték: a különféle támogatási csomagok jellemzői, a támogató szolgáltatások szervezése, társadalmi élet, részvétel a közösség életében, megállapodások és a támogatókkal való kap-csolat, reflexió a kutatási folyamatra és az eredményekre.

Purcel és munkatársai (2018) a co-production módszertani megoldás pozitívumának tartják, hogy a résztvevők között hálózatok alakultak, melyek értékes ta -pasztalatok és információk megosztására, döntések meghozatalára voltak alkal-masak például a felhasználók által igénybe vett, irányított különféle támogatási csomagokhoz kapcsolódó előnyök, hátrányok, lehetőségek tekintetében.

További fontos eredmény a résztvevők önérvényesítési képességének az erősö-dése a saját támogatási keretük használatát, megváltoztatását, személyre szabását illetően. Volt, aki mások tapasztalatait meghallgatva új személyi segítőt keresett, aki képes volt az ő általa támasztott igényeknek megfelelni. Voltak, akik a par-ticipatív módszerek segítségével először szólaltak fel a saját érdekükben – például fényképsorozatok összeállításával a kívánt szolgáltatási minőségről.

A harmadik előrelépés pedig a participatív kutatói kapacitás bővülésének terén történt. A csoportok tagjai megértették, mit jelent kutatni, hogyan lehet ebben részt venni és hogy ez miért fontos mindenki számára.

A szakpolitika szintjén is generált változásokat a kutatás, mivel a Nemzeti Fo -gyatékosságügyi Biztosítási Rendszer már nyújt támogatást az egyének számára, hogy társaik segítségével készülhessenek fel a személyes költségvetés igénybevé-telére, saját szükségleteik mentén.

További példák co-production gyakorlati megvalósulásra pedig Lilia Angelova-Mladenova (2016) tanulmányában olvashatók.