A Helpific program mint szociális startupvállalkozás

Az egyik ilyen megvalósult fejlesztési program az észt Helpific kezdeményezés (lásd bővebben a Helpific Platform honlapján: https://helpific.com [letöltve: 2019.

07. 05-én]), amely a Tallinni Egyetem fogyatékossággal élő emberek és számos szakterület (pl. IT, media és dizájn) szakembereinek együttműködéseképpen jött létre. A különböző fejlesztési kurzusok másik jellegzetessége, hogy azok szerves módon kapcsolódnak az észt főváros aktív kreatív iparágához és startup kul-túrájához. A fejlesztés nem áll meg az egyetem falainál, a városban szervezett számos rendezvény, kurzus vagy az eredetileg az IT-szektor innovációit szolgáló ún. hackathonrendezvények ma már zavarba ejtő gazdagsága várja az ötletgazdá-kat és érdeklődőket. A hacötletgazdá-kathonrendezvények rendszerint olyan alkalmak, ahol programozók és más szakemberek intenzív együttműködés keretében nagyon rövid idő alatt eljutnak egy alapötlet prototípus szintjéig való fejlesztésében.

Mára a hackathonrendezvény már messze nem egy speciális szubkultúra és szakterület jellegzetes eseménye, hanem az innováció és az alulról jövő kezdeményezések felkarolásának egy olyan hatékony eszköze, mely sikerrel indított út -jára számos észt kezdeményezést. Az első szociális témájú hackathonrendezvény 2014 novemberében került megszervezésre Enable Hackathon címmel. A rendez-vény támogatója az észt szociális minisztérium volt, szervezője pedig az egyik legismertebb észt ún. kreatív hub, a Garage48 nevű szervezet. A felhívás szövegé-ben a szervezők hangsúlyozták, hogy olyan ötleteket és megoldásokat várnak, amelyek a fogyatékossággal élő emberek társadalmi integrációját támogatják a modern technológia segítségével.

A rendezvényre mintegy 100 résztvevő nevezett be, 20%-uk fogyatékossággal élő ember, de regisztrált számos szociális és egészségügyi szakember, IT-fejlesztők, projektmenedzserek, marketing- és dizájnszakértők is. Egy hackathonrendezvény

48 órán keresztül tart, ennyi idő alatt kell egy 90 másodperces előadástól ing) eljutni egy működőképes prototípus demonstrálásáig. A fejlesztésre érdeklő-dés és szakmai profil alapján teamek állnak össze, akiket mentorok segítenek.

A Tallinni Egyetem számos hallgatójával és oktatójával vett részt a rendezvé-nyen, aminek közönségdíjas projektje a Helpific platform lett, ami fogyatékos-sággal élő embereket köt össze a számukra segítséget nyújtani kész helyi lako-sokkal.

A rendezvényt követően az észt szociális minisztérium azonnal felvette a kap-csolatot a kezdeményezés stábjával, illetve számos további vállalkozói versenyre kaptak meghívást, például bekerültek a legjobb 30 vállalkozói ötlet közé az észt Ajujaht (elmevadászat) rendezvénysorozaton, amivel már egy állami alapítású ún. inkubátorházban iroda használati lehetőség és mintegy 5000 eurónyi men -torálás is járt.

Talán érzékelhető a leírtakból, hogy egy új, erősen innováció- és vállalkozás-orientált módját választotta az észt kormányzat a szociális fejlesztések motorjá-nak. A 2014 óta eltelt időszakban a Helpific több mint 6000 regisztrált taggal többszáz fogyatékossággal élő ember kötött össze a segítségnyújtás informális lehetőségeivel. Mára a platform mentén létrejött cég 8 országban párhuzamosan folytat modellkísérleteket a bevezetésről, és fejlesztéseket folytat az olyan terüle-teken mint a sharing economy alapú közösségi közlekedési rendszer bevezetése, vagy a személyes segítés önkormányzatokkal együttműködésben történi meg-szervezése egy okostelefonon elérhető applikáció alapján.

Az innovatív fejlesztések azonban nem csak az IKT (infokommunikációs tech-nológia) alapú megoldások mentén folynak. Ún. szociális hackathonrendez-vények keretében zajlik Észtország legritkábban lakott déli részének Vorumaa megyének a szolgáltatásfejlesztése. Ott az általános szakemberhiány, a nagy távol-ságok és az aprófalvas települési szerkezet, valamint az állami források hiánya szinte lehetetlenné teszi a hagyományos szolgáltatás szervezést (COSIE, 2018).

Az országnak ezen a részén a lakossági erőforrások mozgósítása nélkül esélye sincs a túlélésre az olyan speciális igényű csoportoknak, mint a fogyatékossággal élő emberek. A kormányzat most vidéken is azzal próbálkozik, hogy egy átfogó fejlesztési program keretében a helyi lakosság ötleteire és erőforrásaira alapozva találjon megoldást a térség társadalmi problémáira és a központi jogszabályok-ban lefektetett kötelező szolgáltatási paletta kikényszerítése helyett helyi, egyedi problémákra szabott megoldásokat részesítsen előnyben.

4.2.4. Zárógondolatok

A hagyományos jóléti rendszerek szemüvegén keresztül nézve, Észtország kelet-európai összehasonításban is szűkmarkú szociálpolitikát folytat. Ennek ellenére az országban a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatával élő emberek aránya (Eurostat, 2019) nem tér el jelentősen a térség más országaiban tapasztal-taktól. Ez azt érzékelteti, hogy az erősen piacorientált megoldások sikere képes az újraelosztás hiányosságait kompenzálni. Szembetűnő és az észt döntéshozóknak sok fejtörést okoz, hogy nagyok a jövedelmi egyenlőtlenségek. Az ország vész-jósló módon szakad ketté a sikeres, vállalkozó, kozmopolita középosztályra és a leszakadó, hátrányos helyzetű rétegek világára. Az észt megoldás erre azonban úgy tűnik nem az, hogy a hagyományos jóléti politikákat erősítik meg az újrael-osztás mértékének növelésével. Inkább a középosztály számára sikeres technoló-giai és vállalkozás-központú megoldásokat terjesztik ki és teszik a hétköznapok szintjén elérhetővé a hátrányos helyzetű csoportok számára.

Felhasznált források

Blumenfeld, P. C. & Krajcik, J. S. (2006). Project-Based Learning. In R. K. Sawyer (Ed.), The Cambridge Handbook of the Learning Sciences. Cambridge: Cam -bridge University Press.

Bugarszki, Zs. & Alapoikela, M. (2016). Teaching e-service competence with the learning by developing (LBD) action model in Finland and Estonia. In T.

Aholaakko, K. Komulainen, A. Majakulma & S. Niinistö-Sivuranta (Eds), Crossing Borders and Creating Future Competences (pp. 98−103). Helsinki:

Laurea University of Applied Sciences.

COSIE (2018). Facing the High-tech in Rural Areas of Estonia. https://cosie.

turkuamk.fi/info/facing-the-high-tech-in-rural-areas-of-estonia Letöltve: 2018.

08. 12-én.

European Commission (2015). A map of social enterprises and their eco-systems in Europe. Synthesis Report. Luxembourg: Publications Office of the European Union.

Eurostat (2019). [t2020_50] – People at risk of poverty or social exclusion. http://

ec.europa.eu/eurostat/tgm/refreshTableAction.do?tab=table&plugin=1&pcod e=t2020_50&language=en Letöltve: 2019. 07. 05-én.

Ministry of Economic Affairs and Communications (n. a.). Digital Agenda 2020 for Estonia. https://www.mkm.ee/sites/default/files/digital_agenda_2020_estonia_

engf.pdf Letöltve: 2018. 08. 12-én.

OECD (2016). PISA 2015 Results (Volume I): Excellence and Equity in Education, PISA. Paris: OECD Publishing. https://doi.org/10.1787/9789264266490en Le -töltve: 2018. 08. 12-én.

OECD (2018). Social Expenditure - Aggregated data. https://stats.oecd.org/Index.

aspx?DataSetCode=SOCX_AGG Letöltve: 2018. 08. 12-én.

Raudsaar, M.& Kaseorg, M. (2013). An exploration of Social Entrepreneurship in Estonia. International Journal of Business and Management Studies, 2(2), 19–29.

Ridley-Duff, R. J. & Bull, M. (2011). Understanding Social Enterprise: Theory and Practice. London: Sage Publications.

Trumm, A. (2006). Recent developments of Estonia’s social protection system.

EU-8 Social Policy Reviews. Tartu: Tartu University.