A participatív kutatások kulcsjellemzői, minőségi feltételei

Heiszer Katalin

Bár a participatív kutatásoknak is számos változata létezik, amelyek különböz-nek egymástól ideológiai nézeteiket, intellektuális gyökereiket és gyakorlati meg-oldásaikat tekintve, mégis valamennyi formában hangsúlyos az érintett szemé-lyek felvilágosításának és a kutatásba történő bevonásának jelentősége, a kutatói szubjektivitás tudatos figyelembevétele, a tapasztalaton alapuló tudás elisme-rése, az önreflexió szerepe illetve az akció és reflexió váltakozásának biztosítása (Reason, 1994). Chambers (1997), Chappell (2000), Walmsley és Johnson (2003), French és Swain (2004) szempontjait összesítve a participatív kutatásoknak a kö -vetkező kulcsjellemzőit és minőségi feltételeit találtuk:

– A téma szempontjából összes releváns kulcsrésztvevő kapjon lehetőséget a kutatásokban való részvételre, főleg a kisebbségi csoportok képviselői.

– Közös, kollaboratív legyen a munka a fogyatékos és nem fogyatékos embe-rek között.

– Az érintett személyek szempontjából valós és releváns problémákkal foglal-kozzanak a participatív kutatások.

– Biztosítsuk az akadálymentességet, az egyenlő esélyű hozzáférést a kutatás egész folyamatában.

– Igyekezzünk megszüntetni a szakadékot a tudomány és az érintett szemé-lyek között.

– A participatív kutatások valós, kézzelfogható eredményekkel szolgáljanak az érintett személyek számára.

– A részt vevő érintett személyek fejlődjenek a részvétel által.

– A kutatásban mindvégig tartsuk szem előtt az elnyomott személyek képvi-seletét és az önálló érdekérvényesítést.

– Vegyük figyelembe a kutatásban részt vevő személyek egyéni és a tágabb, kollektív kilátásait, céljait egyaránt.

– Biztosítsuk a folyamat során a demokratikus részvételt, valamint igyekez-zünk a hatalmi viszonyok kiegyenlítésére a kutatásban.

– Fontos a participatív kutatások tudatos tervezése (részvétel mértéke, hatá-rai, különböző források megléte: anyagi, képzési, időbeli stb.)

– Fontos a participatív kutatások rugalmas megvalósítása a résztvevők igé-nyeinek, jellemzőinek megfelelően.

A hagyományos társadalomtudományi kutatások és az új fogyatékosságkutatá-sok közötti összehasonlításban fontos szerepet játszik a kutatott személyek rész-vételének minősége. A két paradigma összevetését segíthetik különböző elméleti megközelítések.

Az első ilyen a részvétel minősége alapján kategorizáló részvételi létra, amely Arnstein (1969) nevéhez fűződik. Ez a részvételi skála párhuzamba állítható a fent leírt hagyományos kutatások elnyomó attitűdjétől az új, demokratikusabb kutatási irányzatok felé való átmenettel, kimondottan a kutatott személyeknek a döntéshozatalban való részvételének a minőségére fókuszálva.

Eszköz Részvétel

Empowerment

Valós részvétel

Ellenőrzés, átadott döntési hatalom

Egyenrangú

részvétel Partnerség

Konzultáció Látszólagos

részvétel

Kompenzáció Konzultáció Tájékoztatás

Információ,

Tájékoztatás Egyoldalú Terápia

Manipuláció

1. ábra. Az Arnstein-féle részvételi skála illusztrációja

Párhuzamunkban a létra alján helyezkednek el a hagyományos társadalomtudo-mányi kutatások, a tetején pedig az új fogyatékosságkutatások. Arnstein skálájá-ban a létrának a legalsó foka, a manipuláció, eggyel e fölött pedig a terápia talál-ható. Ezen a két fokon valójában nincs biztosítva a kutatott személyek részvétele a döntéshozatalban. A létrának a legalsó fokán a döntéshozók manipulálni sze-retnék az érintetteket, általában azért, hogy elnyerjék támogatásukat. A második létrafokon még szintén egyoldalú a kommunikáció, a döntés igazából már meg is született az érintettek nélkül. A következő három fok (tájékoztatás, konzultáció, kompenzáció) a látszólagos részvétel szintje. Itt már ugyan kétirányú az infor-mációáramlás, a döntéshozók/kutatók tájékoztatják az érintetteket és nekik is lehetőségük van a visszajelzésre, azonban nem biztosított, hogy végül figyelembe veszik az ő szempontjaikat a döntés során. Ezen a szinten a részvétel még nem cél, hanem inkább eszköz a döntések támogatottságának biztosítása érdekében.

A létra legfelső három foka (partnerség, átadott döntési hatalom, ellenőrzés) va -lós részvételt jelent a döntéshozatalban. Az érintettek részt tudnak venni a döntési probléma megfogalmazásában, a döntési lehetőségek kidolgozásában, a tényleges döntésben, majd később a megvalósításban és annak ellenőrzésében is (Arnstein, 1969, idézi Bodorkós, 2010). Davidson (1998) szerint a hibát ott követjük el, hogy bár törekszünk a létra legfelső fokain működni, nem a megfelelő eszközöket alkalmazzuk céljaink elérése érdekében. A részt vevő érintett személyek esetleg nem állnak készen az adott technikák elsajátítására, alkalmazására. Lehet, hogy a szándék megvan, ám nem az adott csoport sajátosságainak figyelembevételével vagy nem elegendő idő ráfordítással dolgozunk. Davidson szerint egymásra épülő fokozatok végigjárásával érhetjük el a létra felső fokait, vagyis a hatalmi struktúrákból való kilépést. Az első fokozat az információ és a tájékoztatás, a kö -vetkező a konzultáció, a harmadik az egyenrangú részvétel, az utolsó pedig a fel-hatalmazás, más néven empowerment.

Kapcsolatba hozható még a hagyományos és az új fogyatékosságkutatás szem-beállításával egy másik szempontú megközelítés is, ami nem a hatalomra fóku-szál, hanem a kutatás folyamatában való részvételre és a bevonódás minőségére vonatkozik. Ez a megközelítés Heron (1996) nevéhez fűződik, aki a bevonódás mértéke alapján különböztet meg két csoportot. Az egyik az ún. tényleges bevo-nódás, amely a kutatott személyek részéről érzelmi érintettséget, felelősségválla-lást, elkötelezettséget jelent a kutatás vagy a téma irányába – ez az új fogyatékos-ságkutatásra jellemző. A másik az ún. episztemikus (egzisztenciális) részvétel, ami csak „fizikai jelenlétet”, részvételt jelent. A résztvevők itt nem vállalnak sze-repet a kutatási folyamat alakításában, a változások létrehozásában. Ez értelem-szerűen a hagyományos társadalomtudományi kutatásokra jellemző.

Összegzésként a szakirodalmi elemzések alapján a „hagyományos” (a fent em -lített medikális vagy orvosi modellen alapuló, pozitivista) társadalomtudományi kutatásokat és az új fogyatékosságtudományi kutatásokat az alábbiak szerint különböztethetjük meg.

1. táblázat. A „hagyományos” társadalomtudományi kutatások és az új fogyatékosságtudományi kutatások összehasonlítása

„Hagyományos”

társadalomtudományi kutatások

Új fogyatékosság­

tudományi kutatások Ki irányít? Kutató vagy megrendelő találja ki

a kérdéseket, adatokat gyűjt, elemez, összefoglal

a kutatásba „Fizikai jelenlét”; nincs érzelmi bevonódás egyik részről sem;

a kutató alakítja a kutatási folyamatot

érintettsége Általában nem fogyatékos ember Sok esetben fogyatékossággal él

Inkább a kutatók önmegvalósítása a cél, mint az, hogy konkrét haszonnal járjon a fogyatékos embereknek

a kutatások? Akadémiai közegnek, a kutatók

nyelvén Bárki hozzáférhet,

akadálymentes.

„Hagyományos”

van a hatalom? Tudás mint a hatalom eszköze a kutató kezében: ellenőriz, ural, megfigyel a tapasz talat egyaránt fontos érték

Kutató és kutatott személyek közötti viszony

Hierarchikus viszony, amelyben a kutató van felül és a kutatott személy alul, megőrzi az elnyomást

Akár baráti viszony a kutató és a kutatott

A kutatott személy nem vesz részt a döntéshozatalban: manipuláció, terápia

vagy látszólagosan vesz részt:

tájékoztatás, kompenzáció,

konzultáció által Egyenrangú részvétel, empowerment útján

Felhasznált források

Arnstein S. R. (1969). A ladder of citizen participation. Journal of the American Planning Association, 35(4). 216–224.

Bodorkós B. (2010). Társadalmi részvétel a fenntartható vidékfejlesztésben: a rész-vételi akciókutatás lehetőségei. PhD-disszertáció. Gödöllő: Szent István Egye-tem Környezettudományi Doktori Iskola. https://szie.hu/file/tti/archivum/

Bodorkos_B_ertekezes.pdf Letöltve: 2018. 02. 06-án.

Chambers, R. (1997). Whose reality counts? Putting the first last. London: Inter-mediate Technology Publications Ltd (ITP).

Chappell, A. L. (2000). Emergence of participatory methodology in learning dif-ficulty research: Understanding the context. British Journal of Learning Dis-abilities, 28(1), 38–43.

Davidson, S. (1998). Spinning the wheel of empowerment. Planning, 1262(3), 14–15.

French, S. & Swain, J. (1997). Changing disability research: Participating and emancipatory research with disabled people. Physiotherapy, 83(1), 26–32.

Heron, J. (1996). Co-Operative Inquiry. Research into the Human Condition. Lon-don: Sage.

Reason, P. (1994). Three approaches to participative inquiry. In N. K. Denzin &

Y. S. Lincoln (Eds), Handbook of Qualitative Research (pp. 324–339). Thousand Oaks: Sage.

Walmsley, J. & Johnson, K. (2003). Inclusive Research with People With Learning Disabilities: Past, Present, and Futures. London: Jessica Kingsley Publisher.