ÉS EGY KEVÉSSEL AZUTÁN MÁS LÁTVÁN ŐT, MONDA: TE IS
AZOK KÖZÜL VALÓ VAGY! PÉTER PEDIG MONDA: EMBER, NEM
VAGYOK! ÉS ÚGY EGY ÓRA MULVA MÁS VALAKI ERŐSÍTÉ,
MOND-VÁN:BIZONY EZ IS VELE VALA: MERT GALILEÁBÓL VALÓ.MONDA
PEDIG PÉTER: EMBER, NEM TUDOM, MIT MONDASZ!ÉS AZONNAL,
MIKOR Ő MÉG BESZÉLT, MEGSZÓLALT A KAKAS. ÉS HÁTRA FOR-DULVÁN AZ ÚR, TEKINTE PÉTERRE. ÉS MEGEMLÉKEZÉK PÉTER AZ ÚR SZAVÁRÓL, A MINT NÉKI MONDTA: MIELŐTT A KAKAS SZÓL,
HÁROMSZOR MEGTAGADSZ ENGEM. ÉS KIMENVÉN PÉTER,
KESER-VESEN SÍRA.
Jézus az utolsó vacsora alkalmával megjövendölte Péter-nek, hogy még azon az éjszakán meg fogja Őt tagadni három-szor. Péter ezt nem hitte el neki, ezért fogadkozott, hogy ha meg is kell halnia Ővele, akkor se fogja Őt megtagadni. A Megváltó nem szólt erre semmit. Nem mondta, hogy hidd el Péter, ez akkor is úgy lesz, ahogy megmondtam.
Péter nagyon szerette Jézust. Teljesen elképzelhetetlennek tartotta azt, hogy Őt, akit annyira szeret, egyszerűen megta-gadja az emberek előtt. Olyan bensőséges, olyan meghitt volt az a vacsora, az Úrral és tanítványtársaival való közösség. Bé-kesség volt, senki nem háborgatta őket.
Szegény Péter, valóban nem tudta azt, amit Jézus már tu-dott, hogy a sötétség leple alatt mi készül, hogy alig telik el egy néhány óra, és minden megváltozik. A szeretett Mestert megfogják, ők pedig majd megbotránkoznak és elszaladnak.
Amikor valaki a gyülekezet előtt ígéri, hogy ha eljönnek majd az üldözések Krisztus nevéért, akkor is kitart mellette és nem fogja Őt megtagadni, nem tudja, mit ígér. Olyan könnyű ígéretet tenni egy olyan időben, amikor nem kell attól tartani, hogy bármelyik pillanatban bejöhetnek a katonát, és fogságba
95 viszik azokat, akiket ott találnak. Amikor keresztyénnek lenni nem kerül semmiféle üldözésbe, akkor a megtérő nem tudja, mit jelent az Ő nevéért háborúságot szenvedni. Könnyen ígér, nem érezve ígéreteinek súlyát.
Dehogy fogadkozott volna Péter, ha tudta volna, mi tör-ténik vele néhány óra múlva. Dehogy tenne ilyen ígéretet a megtérő, ha tudná, hogy az elkövetkezendő időkben hányszor tagadja majd meg az Urat, még akkor is, ha nem is kell neki Vele együtt akkor meghalnia.
Hányszor tagadja meg, amikor egy felismert igazság mel-lett ki kellene állni akkor is, ha olyanok előtt kell bizonyságot tenni, akik jóllehet keresztyének, talán még barátai is, de más-képpen gondolják, másmás-képpen élik meg. Amikor sokkal ké-nyelmesebb hallgatni, mint bizonyságot tenni az igazságról;
kényelmesebb úgy tenni, mint ha mi is úgy hinnénk, ahogy a másik mondja. Velünk egyformán gondolkozók között mi is könnyen bizonyságot teszünk; de ha ugyanarról a dologról kell olyanok előtt szólni, akikről tudjuk, hogy másképpen gondolják, akkor már hallgatunk.
Krisztus az igazság. Valahányszor nem állunk ki az igaz-ság mellett, hanem kényelemszeretetből vagy félelemből el-hallgatjuk, mindig Krisztust tagadjuk meg.
Ha egyik testvérünkben felismertük Krisztust, az Ő életét és igazságát, milyen szívesen töltünk vele időt. Egymás hite által erősödünk, és bizonyságot teszünk róla, hogy milyen ál-dás ő az életünkben. De ha eljönnek az ő életében is az üldö-zések és megvetések, és akkor mi eltűnünk mellőle, akkor mi is megtagadjuk Krisztust, aki őbenne van. Hiszen Ő maga mondja: „amit eggyel cselekedtetek az én kicsiny atyámfiai-val, azt velem cselekedtétek. „
Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az
96
én mennyi Atyám előtt (Máté 10: 32,33). Itt Jézus ugyanúgy azonosul az övéivel, mint mindenben: ha valaki megtagadja őket, akkor magát Jézust tagadja meg.
Pedig még szó sincs arról, hogy minket is háborgatni fog-nak őmiatta, hogy nekünk is szenvednünk kell majd az igaz-ságért ővele. Ugyanúgy, mint Péternél; neki se kellett volna meghalnia Jézussal együtt, ha nem tagadta volna meg Őt, hi-szen még akkor nem jött el az ő órája, mint Mesterének.
Nekünk se jön el addig az óránk, amíg a Szent Lélek nem készít fel rá minket. Ha kiállunk üldözött testvérünk mögül, ha komfortosabban érezzük magunkat nélküle, amikor őt há-borgatják és megvetett lesz az emberek előtt, akiket a vallási vezetők felindítanak, akkor azzal azt bizonyítjuk, hogy még messze van a mi óránk. Még messze vagyunk attól, hogy minket is az a méltóság érjen, hogy Krisztus nevéért megves-senek és üldözzenek minket. Gyávák vagyunk, akiknek sok-kal fontosabb az emberek elismerése, mint Krisztus gyalázata.
Mert úgy gondoljuk, hogy a mi biztonságunk, a mi nyugodt életünk tőlük függ. Ezért tagadjuk meg Krisztust a mi testvé-rünkben. Mi is ugyanolyan gyávák vagyunk, mint amilyen Péter volt.
Jó, ha felismertük azt, hogy mi is megtagadtuk Őt. Ha a mi szívünkben is megszólal a kakas, a lelkiismeret, mely em-lékeztet arra, hogy mi is megtagadtuk azt, akit pedig szeret-tünk. Ilyenkor összetörik bennünk magunkról alkotott ké-pünk, mint Péternek. Micsoda fájdalmas csalódás lehetett, amikor a kakas megszólalt, és ő abban a pillanatban tudta jól, mit jelent ez számára. Amikor tekintete összetalálkozott a Mester fájdalmas tekintetével. Amikor ő, Péter, aki olyan biz-tos volt magában, most összetörve a kudarc súlya alatt, látta szeretett Urát megcsúfolva, meggyalázva és megverve, az el-lenség gyűlöletének körében; és ő, aki szerette Őt, még ő is megtagadta, hogy soha nem ismerte!
97 Ha Krisztus útján járunk, mi is átélhetünk hasonlókat, amikor testvéreink, akikkel azelőtt áldott időket töltöttünk, nem akarnak megismerni. Elmennek mellettünk, elkerülnek minket. Ha leülünk az asztalhoz, akkor nem szívesen ülnek mellénk, különösen ha ott vannak ellenségeink is.
Ez fáj a lelkünknek, mint ahogy fájt Jézusnak is. Nekünk is végig kell menni a fájdalom útjának e szakaszán is. Boldo-gok lehetünk, ha ebben is hasonló életszakaszt járunk mint az Úr Jézus. A legnagyobb vigasztalásunk pedig éppen ebben van: tudjuk, hogy ugyanaz történik velünk, mint ami Jézussal történt.
98