KAJAFÁS ELŐTT
ÉS AZOK A FÉRFIAK, A KIK FOGVA TARTÁK JÉZUST,
CSÚFOL-JÁK VALA, VERVÉN ŐT. ÉS SZEMEIT BETAKARVÁN, ARCZUL
CSAPDOSÁK ŐT, ÉS KÉRDEZÉK ŐT, MONDVÁN: PRÓFÉTÁLD MEG KI AZ, A KI TÉGED VERE? ÉS SOK EGYÉB DOLGOT MONDÁNAK NÉKI,
SZIDALMAZVÁN ŐT. ÉS A MINT NAPPAL LETT, EGYBEGYŰLE A NÉP VÉNEINEK TANÁCSA, FŐPAPOK ÉS ÍRÁSTUDÓK: ÉS VIVÉK ŐT AZ Ő GYÜLEKEZETÜKBE, MONDVÁN:HA TE VAGY A KRISZTUS, MONDD
MEG NÉKÜNK.MONDA PEDIG NÉKIK:HA MONDOM NÉKTEK, NEM
HISZITEK: DE HA KÉRDEZLEK IS, NEM FELELTEK NÉKEM, SEM EL
NEM BOCSÁTOTOK. MOSTANTÓL FOGVA ÜL AZ EMBERNEK FIA AZ
ISTEN HATALMÁNAK JOBBJA FELŐL. MONDÁNAK PEDIG MIND-NYÁJAN: TE VAGY TEHÁT AZ ISTEN FIA? Ő PEDIG MONDA NÉKIK: TI MONDJÁTOK, HOGY ÉN VAGYOK!AZOK PEDIG MONDÁNAK: MI
SZÜKSÉGÜNK VAN MÉG BIZONYSÁGRA? HISZEN MI MAGUNK HALLOTTUK AZ Ő SZÁJÁBÓL.
Jézust az Olajfák hegyéről a főpaphoz vitték, azzal a céllal, hogy ott bűnösnek mondhassák ki és átadhassák a római helytartónak, hogy feszítse meg.
Amikor kezük közé került, az addig ellene irányuló gyű-lölet a tetőfokára hágott, és amit régóta vágytak, azt most sza-badon megtehették. Semmi és senki nem tartotta vissza őket attól, hogy megcsúfolják, ököllel verjék az arcát, leköpjék és minden gonoszságot megtegyenek vele, amit elképzeltek.
Miért gyűlölték ezt az embert, aki soha nem ártott nekik?
Miért haragudtak rá ennyire, mikor pedig Ő az emberek jóte-vője volt? Úgy bántak vele, mint ahogy még bűnözőkkel se bánnak. Az ember még állattal se bánik ilyen irgalmatlanul.
81 Jézus korábban megmondta, miért gyűlölik őt a zsidók:
„Engem gyűlöl a világ, mert bizonyságot teszek felőle, hogy az ő cselekedetei gonoszak…” „Aki hamisan cselekszik, gyű-löli a világosságot”. Igen, Jézus világosságul jött a világra, ahogy mondta magáról: „Én vagyok a világ világossága.” Az igék, az örök igazságok, melyeket Jézus szólt, bántották őket, mert hamisak voltak. A legnagyobb fájdalom az volt számuk-ra, hogy Jézus felfedte valós énjüket, melyet az emberek előtt takargattak, és lehúzta a képmutatás leplét róluk. Számukra az volt a legfontosabb, hogy az emberek előtt igaznak láttas-sanak, és hogy belől mi van a szívükben, nem érdekelte őket.
Ezt fedte fel előttük többször az Úr, és ezt hozta világosságra a nép előtt is. Ezért gyűlölték őt. Ezért akarták megölni Őt, mint azt már korábban is mondta nekik: „Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek.”
Az emberek közt szólássá vált, hogy: fáj az igazság. Igen, ne-kik ez nagyon fájt, hiúságuknak óriási, elviselhetetlen ütést jelentett, hogy a nép megismerte igazi arcukat.
De miért mondta el a népnek Jézus, hogy mi van a farize-usok álszenteskedése mögött?
A farizeusok és az írástudók a nép szellemi vezetői voltak.
A nép pedig olyan, aki könnyen követ olyan embert, ahol többlet ismeretet, nagyobb tudást tapasztal. Mivel a farizeu-sok képmutató emberek volta, nagyon könnyen félrevezették az embereket Azért mondta Jézus, hogy őrizkedjenek a fari-zeusok kovászától, mely megfertőzi őket. Ha Jézus csak az Is-ten országáról való dolgokról szólt volna, akkor annak bizo-nyos jeleit felismerhették volna az emberek a farizeusokon, és beazonosították volna őket, mint követendő, jó vezetőket. A félrevezetés így a leghatásosabb. Ezért kellett Jézusnak felfed-ni a farizeusok hívséget mutató külső életük mögött rejlő ha-misságot.
82
Sokan azt mondják, hogy beszéljünk a szép dolgokról, azokról, amelyek pozitívak, és ne beszéljünk a mai idők fari-zeusainak valódi lényéről. Amíg ezt tesszük, miket se fognak gyűlölni, hiszen nem ártunk semmit nekik, se az ő félreveze-tésüknek. De Jézus nem ezt tette, se a próféták, akik szintén felfedték a gonoszságot. Ezért lettek a gyűlölet tárgyává, és lesznek ma is mindazok, akik felfedik hamisságukat.
Attól a naptól fogva, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt, a zsidók arról tanácskoztak, hogy megölik Őt (János 11: 53). Ez a nap volt számukra a legnagyobb érvágás; Az amúgy is gyű-lölt ember olyan csodát tett, amely egyértelműen bizonyította a nép előtt, hogy ő sokkal hatalmasabb náluk. Negyednapi ha-lottat feltámasztani – ez nagyon nagy szó volt. Ez miatt sokan hittek őbenne (János 11: 45). Minél többen hittek benne, minél többen tisztelték Őt, annál inkább csorbult az ő népszerűség-ük.
Az addigi pozíciójukat nagyon féltették. Ha a nép felisme-ri Jézusban a többlet képességeket, akkor ők veszítenek a ha-talmi helyzetükből. Azért mondták: „Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.” (János 11:48)
Úgy állították be a vallási vezetők, mint ha a népért ag-gódnának, mint ha számukra a nép biztonsága lenne a legfon-tosabb, és ezért akarnák Jézust eltávolítani. A főpap így szólt:
„Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.” (János 11:50)
Ez képmutatás volt. Buzgólkodásuk egyáltalán nem a né-pért volt, hanem saját hiú becsvágyuk miatt. A farizeusok rendkívül hiú emberek voltak, akiknek az volt a legfontosabb, hogy az emberek mit gondolnak róluk, hogy miként tisztelik őket. Korábban mondta róluk az Úr Jézus: „Minden ő dolgai-kat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák őket az emberek:
83 mert megszélesítik az ő homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét; (Máté 23:5) Ez a hiú dicsőségvágy haj-totta őket, Jézusban ezért láttak potenciális vetélytársat. Az Ő bölcsessége, jósága, emberek iránti szeretete vonzóvá tette Őt a nép előtt, ezért a farizeusok második helyre kerültek. Csu-pán ezért a dologért is már ennyire gyűlölték Őt.
Sok vallási vezető hiúságának óriási ütést jelent, ha egy másik hívő képességeinél, jelleménél fogva kedves lesz az emberek előtt. Sokszor nyíltan is hangot adnak fájdalmuknak, hogy sokan veszik őt körül, sokan hallgatják őt. Elviselhetet-len fájdalmat okoz hiú lelküknek az, hogy valaki ismertebb, kedveltebb legyen náluk. Náluk, akiket az első hely illet meg a gyülekezetben, akiknek pozíciójuknál fogva is kijár a tisztelet.
Ezt már nem tűrhetik el, valamit tenni kell. El kell tenni az ilyen embert az útból, mert rendkívüli módon veszélyezteti elfoglalt helyüket.
Természetesen soha nem beszélnek arról, hogy milyen in-díték rejlik valójában szándékuk mögött. Még maguk közt is ugyanúgy szólnak, mint a főpap: a gyülekezet egysége érde-kében tenni kell valamit! Nem nézhetjük tétlenül, hogy félre-vezeti a népet!
Micsoda szerető aggódás! És ezt valóban el is hiszik egy-másnak. A hatalomvágy, a féltékenység olyan, mint az ital:
elveszi a józan megítélést. Megtalálják a legmeggyőzőbb sza-vakat, hogy miért nem szabad tovább eltűrni azt a személyt a gyülekezetben.
84