MIUTÁN MEGETTÉK A HÚSVÉTI BÁRÁNYT, JÉZUS VETTE A KE-NYERET, MEGTÖRTE ÉS A TANÍTVÁNYOKNAK ADTA EZT MONDVA: VEGYÉTEK, EGYÉTEK, EZ AZ ÉN TESTEM, MELY TI ÉRETTETEK ADA-TIK; EZT CSELEKEDJÉTEK AZ ÉN EMLÉKEZETEMRE.
Krisztus azon a vacsorán valami csodálatos dologra muta-tott, melyet akkor még a tanítványok nem érthettek. Az a ke-nyértörés jelképezte az ő küszöbönálló halálát, melyet a kö-vetkező napon nagy kínszenvedéssel kellett kiállnia.
De az a megtört kenyér még többet jelképezett. Abban benne volt szenvedéseinek célja, amiért vállalta a kínhalált: az Ő testét jelképezte, mely a gyülekezet, akiért jött, akiért szen-vedett, akit olyan nagy áron váltott meg magának. Senki nem fizet ki egy nagy árat, ami nem értékes számára, és a kifizetett összeg mindig utal az értékére. Jézus nagyon nagy árat fizetett a gyülekezetéért, mert nagyon drága volt neki. Ott abban a ti-zenkét tanítványban látta az ő gyülekezetét, azért mondta ne-kik: nagy kívánsággal kívántam elfogyasztani veletek, mielőtt szenvednék.
A vacsora alatt azt mondta a tanítványoknak: „Új paran-csolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13:34-35) Ez a gyülekezet alapja. Mi-ért mondta, hogy új parancsolatot ad nekik, hiszen már a tíz parancsolatban is benne van, hogy szeresd felebarátodat, mint magadat.
Azért új parancsolat, mert itt nem felebaráti szeretetről szólt. Itt egy sokkal mélyebb, egy sokkal bensőségesebb szere-tetről szólt, amikor egy új szövetséget köt velük, és azt mond-ja, hogy úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket.
37 A felebaráti szeretet nem több mint úgy szeretni a mási-kat, mint önmagát. Amit akar, hogy cselekedjen vele a másik ember, azt cselekedje ő is vele. De az új parancsolat sokkal több ennél. Úgy szeressétek egymást, mint én szerettelek tite-ket.
Azt mondja Jézus Krisztus ugyanezen az estén: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki az ő életét adja az ő barátaiért.” Ez Jézus Krisztus szeretete, és ennek em-lékezetéről szól az úrvacsora. Ez a szeretet képes továbbárad-ni az övéi szívébe, hogy ők is úgy szeressék egymást, mint ahogy Ő szerette őket. János apostol azt mondja: „Arról ismer-tük meg a szeretetet, hogy ő az ő életét adta értünk: mi is köte-lesek vagyunk odaadni a mi életünket a mi atyánkfiaiért” (1.
János 3: 16).
Ott, ahol ez a szeretet van, ott van Krisztus teste, a gyüle-kezet. Krisztus teste szétválaszthatatlan ő magától, mint ahogy a fő is szétválaszthatatlan a testtől. Az úrvacsora kö-zösségvállalás; „A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisz-tus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.”
(1. Kor. 10: 16-17).
Azért aki méltatlanul eszik a kenyérből, vétkezik az Úr-nak teste ellen, a gyülekezet ellen (1. Kor. 11: 29). Jézus Krisz-tus nem vállalhat közösséget a bűnnel, ezért tisztítja meg gyü-lekezetét, hogy abban ne legyen semmi tisztátalan. Ha valaki ennek ellenére bűnnel megterhelve eszik abból a kenyérből, így vállal részt Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyüle-kezetében, az vétkezik Ő ellene, mert kovász a gyülekezetben.
A kovásznélküli kenyér az Ő kovásznélküli testét, a gyüleke-zetet jelképezi.
Az izraelitáknak ki kellett minden kovászt tisztítaniuk a házból, semmi nem maradhatott benne. Pál apostol azért írja, hogy semmiképpen nem tűrheti meg a gyülekezet a bűnöst
38
maga közt, mert az, mint kovász, megposhasztja az egész tésztát. Olvassuk végig figyelmesen, mit ír erről a Korintusi levél 5. részében: „Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tud-játok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megpos-hasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hi-szen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott éret-tünk. Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazság-nak kovásztalanságában. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálvány-imádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek.
Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? Avagy ti nem a belüllévők fö-lött tesztek-é ítéletet? A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül. (1 Korinthus 5:6-13)
Ott, ahol nyilvánvaló bűnben levőkkel veszik az úrvacso-rát, azaz vállalnak lelki közösséget, ott nem becsülik meg az Úrnak testét. Ezért mennek tönkre az egyházak. Nem csupán azért, mert a bűnössel eszik az úrvacsorát, hanem azért, mert megtűrik a bűnöst a közösségben.
A páska ünnepe az elkülönülésről szólt Izrael népénél. Az Úr szétválasztotta a kiválasztott népet a pogány néptől. Így volt ez az első keresztyéni gyülekezetekben is. A világ fiai, a bűnös emberek nem mertek közéjük elegyedni (Ap. Csel. 5:
13), viszont a megtérőkből naponként szaporította az Úr a gyülekezetet.
39 A kenyér megtöretése Krisztus testének megtöretésére utal; így egyidejűleg szól a gyülekezet megtöretéséről is. A szenvedésben részt vállal a gyülekezet, mely Krisztus szenve-déseinek maradékát betölti (Kol. 1: 24). Krisztus most is szen-ved az Ő gyülekezetének szenszen-vedése folytán, mert ami törté-nik az Övéivel, az Ővele is törtétörté-nik. Az üldözött, sok nyomo-rúságon átmenő gyülekezet az Ő teste, mely szenvedéseiben neki is, mint Főnek része van.
A kenyér, melyet Jézus megtört az utolsó vacsorán, az Ő teste, mely megtöretett a következő napon; a gyülekezet, mely szenvedésekben követi Jézust, szintén megtöretik. Ennek a gyülekezetnek egységét az egy kenyérből való részesedés által jelképezi a kenyér megtörése és elfogyasztása. Ez a kenyér a Krisztus testével való közösség jelképe, ha pedig bűnösökkel együtt részesedünk benne, akkor a bűnnel is közösséget válla-lunk.