MONDA NÉKI JÚDÁS (NEM AZ ISKÁRIÓTES): URAM, MI DO-LOG, HOGY NÉKÜNK JELENTED KI MAGADAT, ÉS NEM A VILÁG-NAK? FELELE JÉZUS ÉS MONDA NÉKI: HA VALAKI SZERET ENGEM,
MEGTARTJA AZ ÉN BESZÉDEMET: ÉS AZ ÉN ATYÁM SZERETI AZT, ÉS
AHHOZ MEGYÜNK, ÉS ANNÁL LAKOZUNK.
Miután Júdás elvette a falatot és elment, hogy véghezvi-gye tervét, Jézus maga maradt hű tanítványaival az asztal kö-rül. Ekkor történt az a meghitt és tartalmas beszélgetés, me-lyet János lejegyzett Evangéliumában a 13-17. részekben.
Ezen a beszélgetésen figyelemreméltó, hogy Jézus már nem a világról és nem a világnak szól, hanem az övéinek. Még az egyik tanítvány kérdezte is tőle: Uram, mi dolog, hogy ne-künk jelented ki magadat, és nem a világnak?
Tudta jól, hogy sok kétség fog támadni a szívükben a jö-vőt és az örökkévalóságot illetőleg, ezért mondta nekik, hogy ne háborodjanak meg és ne nyugtalankodjon a szívük, mert Ő azért megy el, hogy helyet készítsen nekik. Ez egy ígéret egy olyan valakitől, akiben mindig bízhatunk. Azért ne legyen kétségünk üdvösségünk felől, mert ha mi is részesei vagyunk Krisztus szenvedéseinek, azaz halálában részesek lettünk, ak-kor nem kell félnünk, hogy ama napon minket itt fog hagyni.
Ezt így fejezi ki Pál apostol: „Mert ha az ő halálának hasonla-tossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk.” (Róma 6:5)
Ha bensőséges kapcsolatunk van Krisztussal, akkor bizo-dalmunk lehet Őhozzá. Lehet, hogy mi is csak olyan gyarlók vagyunk, mint a tanítványok, lehet, hogy mi is sok mindent
53 nem értünk meg az Ő útjából, de ha szeretjük Őt, akkor ne-künk is szól: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzá-tok.”
Az, hogy szeretjük Őt, abban látszik meg, hogy megtart-juk az Ő parancsolatait. Krisztus szeretetének bizonysága éle-tünkben az, hogy nem szeretjük a világot, ezért megmarad bennünk az Atyának szeretete (János 2: 15).
Jézus ezen az estén búcsúbeszédet mondott az Övéinek.
Tudta, hogy néhány óra választja el őt a haláltól, amikor itt kell hagynia tanítványait, azért vigasztalta őket, hogy nem maradnak majd egyedül, hanem elküldi nekik a Szent Lelket, Aki Őt fogja helyettesíteni. Ahogy az Ő személyes jelenlétével biztonságot érezhettek, ugyanúgy fognak a Szent Lélek jelen-létével is biztonságot érezni. Ő lesz majd megtartatásuk zálo-ga, Aki megtanítja Őket mindenre és majd eszükbe juttatja mindazt, amit Ő beszélt nekik.
Erre nagyon nagy szükségük lesz, mert jóllehet még nem értették mind azt, ami közvetlenül Jézus előtt állt, de miután majd beteljesednek az ígéret Lelkével, nekik is hasonló úton kell majd menniük, mint Mesterüknek.
Ott az asztal körül az Úr Jézus nagyobb hangsúlyt fekte-tett arra, hogy azok, akik Őt követik, üldözést és háborúságot szenvednek. „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e vi-lágból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek meg ama be-szédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtart-ják majd.” (János 15:18-20)
54
Itt az Úr a világ gyűlöletéről szólt. Ezt könnyebb is megér-teni, hiszen a világ nem ismeri Őt, így nem ismerheti az Övéit se; ezért gyűlöli és üldözi őket.
De sokkal nehezebb megérteni azt, amikor a saját népe, a saját keresztyén gyülekezete üldözi az Úr követőit. Hiszen ők is Krisztus nevében szólnak. Jézus tudta, hogy ez nagyon ne-héz lesz az Övéinek; nem csak az üldözés, hanem sokkal in-kább annak megértése, hogy ez miként lehetséges. Ha előre nem mondta volna meg, valószínű, hogy megbotránkoznának hívei, nem volnának képesek megérteni, hanem úgy vélnék, hogy Krisztus testében keletkezik egy meghasonlás, és ők minden igyekezetük és az Úr iránti szeretetük ellenére szem-bekerültek Jézus Krisztussal. Azért mondja: „Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlé-kezzetek róluk, hogy én mondtam néktek.”
„Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok.
A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy aki megöl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni cselekedetet cselek-szik.”
Itt egyértelmű, hogy nem a világ üldözéséről beszél, ha-nem az álkeresztyénekéről. Olyan emberekről, akik külső lát-szatra, beszédükről ítélve igazi követői Krisztusnak, de mint ahogy mondja: „Ezeket azért cselekszik veletek, mert nem is-merték meg az Atyát, se engem.”
Olyan emberek teszik ezt, mint amilyenek voltak a farize-usok az Ő idejében. Álszentek, akik a nép előtt valóban szen-teknek tűnnek; de az Övéi felismerik bennük a hamisat, a fél-revezetőt. Miért?
Azért, mert ők ismerik a jó pásztort, és így ezen emberek-nek gyümölcseit összehasonlítják az Övével. Csak az ismeri fel az idegen pásztort, aki ismeri a jó Pásztort. Csak az, aki nap mint nap hallja az Ő hangját, aki csak Őt követi.
55 Jézust se a pogányok adták halálra, hanem a választott nép vezetői. Ugyanígy volt ez sokszor a keresztyénség elmúlt évszázadaiban is, amikor saját egyháza üldözte Krisztus híve-it. Csak azért, mert nem vallották azt, ami az egyház hitvallá-sa volt, függetlenül attól, hogy az az Igén alapult-e vagy csu-pán hagyományon. Üldözték őket, mert igaz cselekedeteikkel rávilágítottak hamisságukra.
Jézus ezeket közvetlenül szenvedése előtt mondta el a ta-nítványoknak, hogy így megérthessék majd mindazt, ami Őrá következik, és mindazt, ami őrájuk is fog következni. Így ké-pesek az Őt követők megérteni, hogy miért és miképpen kell az Övéinek is végigjárniuk a fájdalmak útját.
56