ÉS ÍMÉ A TEMPLOM KÁRPÍTJA FÖLÉTŐL ALJÁIG KETTÉ HASADA; ÉS A FÖLD MEGINDULA, ÉS A KŐSZIKLÁK MEGREPEDEZÉNEK;
Jézus halálának egyik kísérőjelensége az volt, hogy a templom kárpitja kettéhasadt. Ennek nagyon nagy jelentősége van, mintegy jelképe annak, ami az Ő halálával történt.
A templomban a szenthelyet a szentek szentjétől egy nagy függöny, egy kárpit választotta el. A szentek szentjében,
vagy-136
is a szentélyben volt elhelyezve a szövetség ládája, a kőtáblára írt tízparancsolattal. Ide bemenni nem volt szabad a papoknak se. Ezt a helyet elválasztotta tőlük a kárpit. A szentek szentjé-be, ahol maga Isten lakozott, ember nem léphetett szentjé-be, mert bűnös volt, ezért nem közelíthetett hozzá. Ember nem láthatja meg az Istent élve, mert Ő tökéletes, bűnnélküli (2. Mózes 33:
20). Ahhoz, hogy valaki az Istent megláthassa, tiszta szív kell, bűnnélküli állapot (Máté 5: 8).
A szentek szentjébe évente egyszer ment be a főpap, hogy vérrel áldozzon magáért és a nép bűnéért (Zsid 9: 7). Ez a szertartás Jézus Krisztusra, az örökkévaló Főpapra utalt, aki egyszer ment be a szentélybe a saját vérével áldozva, hogy örökre megtisztítsa azokat, akik hit által elfogadják az Ő áldo-zatát. „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tet-te a megszentet-teltet-teket.” (Zsidók 10:14) „Mivelhogy azért atyám-fiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, a melyet ő szentelt nékünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által” (Zsidók 10:19-20).
Jézus vére az egyedüli lehetőség arra, hogy a bűnös ember az Atyához menjen, mely által megtisztulhat a rossz lelkiis-merettől.
A zsidók jól ismerték a főpap szertartását, amint évente egyszer bement a szentélybe az áldozattal, ezért fedi fel nekik az apostol, hogy minden addigi áldozat csak példaként utalt Krisztus tökéletes áldozatára. És mivel a papok és maga a fő-pap is csak a mennyei dolgok ábrázolásában szolgáltak, me-lyek kézzelfogható, szemmel látható dolgok voltak, ezek adat-tak azért, hogy általuk megérthető legyen a mennyei valóság.
A valóság azonban sokkal nagyobb, sokkal különb, mert itt Jézus Krisztus hoz áldozatot az Ő saját vére által, egyszer s mindenkorra megszentelve és tökéletessé téve azokat, akikért ezt az áldozatot hozza.
137 Így ír erről a Zsidókhoz írt levél: „Krisztus pedig megje-lenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéle-tesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulaj-don vére által, ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, meg-szentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártat-lanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt csele-kedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. (Zsidók 9:11-14) Sok vallás azt tanítja, hogy az Istenhez jutáshoz, a vele va-ló szövetséghez emberi közbenjárás szükséges. Arra rendelt szolgák kell, hogy megkereszteljenek valakit ahhoz, hogy Is-tennel szövetséget köthessen. Ehhez bizonyos feltételeket szabnak, melyek ehhez a keresztséghez szükségesek. Ha pe-dig nem keresztelkedik meg valaki – általuk, akkor nem lesz üdvössége.
Ez nagyon súlyos bűn, mely Jézus Krisztus vérét hiábava-lóvá teszi. Beáll a kettéhasadt kárpit elé, és azt tanítja, hogy csak rajta keresztül lehet Istenhez eljutni. Ő magát teszi köz-benjáróvá, a kezében gondolja tartani a kulcsot, mellyel meg-nyitja vagy bezárja az utat az ember előtt, aszerint, hogy en-gedelmeskedik-e neki, vagy nem. Sok-sok ember próbál meg így eljutni Istenhez, és reméli üdvösségét egyházán keresztül.
Ó szegény emberek, akik soha nem tisztulnak meg a rossz lelkiismerettől, és mindig megfelelési kényszer alatt állnak.
Azt gondolják, hogy ha vallási vezetőiknek engedelmesek lesznek feltétel nélkül, akkor vár rájuk az üdvösség. Mindig kínosan odafigyelnek arra, hogy az elvárásoknak megfelelje-nek. Sokan közülük, akik komolyan veszik az erkölcsös, tiszta életet, depresszióba kerülnek, meghasonlanak önmagukkal, mert soha nem képesek a rossz lelkiismerettől így
megszaba-138
dulni. De ahelyett, hogy Krisztus áldozatával megelégedné-nek, még egyházi vezetőikre figyelmegelégedné-nek, és még inkább igye-keznek megfelelni az elvárásaiknak.
Bűnök szörnyű bűne, melyet még fokoznak azzal, hogy csakis őrajtuk keresztül lehet eljutni, és más evangélisták, más közösségek hamis pásztorok. Így az ilyen vezetőket hallgatók nem is akarnak meghallani olyat, aki az igazi evangéliumot, Jézus Krisztust hirdeti, Aki egyedül képes a benne való hit ál-tal a bűntől megszabadítni.
Önmagában a vízkeresztség által lehetetlen Istenhez jutni, vele szövetséget kötni, mert aki ezt hiszi, az kikerüli az Újszö-vetség egyetlen közbenjáróját (Zsid. 9: 15). Aki az élő és győ-zedelmes Krisztust hirdeti, az azokat kereszteli meg az ő bű-neik bocsánatának bizonyságára, akik egyedül és kizárólag Őrajta keresztül járultak Istenhez, és immár bocsánatot nyer-tek a tökéletes Bárány áldozatában való hit által.
Ez az egyetlen út és nincs másik. Az összes vallás, aki ezen kívüli feltételeket állít fel, az csaló és félrevezeti az embe-reket. Súlyosan vétkezik a kegyelem vére ellen, amikor meg-kötözve tartja azokat, akik lelkiismeretét megbélyegzi azáltal, hogy úgy tanítja őket, hogy az üdvösséghez csakis az ő köz-benjárása által lehet eljutni. Ehhez feltételeket szab, melyet a szegény emberek elfogadnak üdvösségük reménysége érde-kében, és hisznek abban, hogy csakis őáltaluk lehet eljutni Is-tenhez. Ezért, bár szájvallomással hisznek Jézus áldozatában, cselekedetükkel mégis azt vallják, hogy ez nem elégséges az üdvösséghez.
Jézus Krisztus azt mondta a bűnös embereknek: „Az Is-tennek országa bennetek van.” Hogy lehet az, hogy ezt a bű-nösöknek mondja?
Amikor az embert megteremtette az Úr, akkor vele köz-vetlen kapcsolatban állt, beszélt vele az Éden kertjében, a bol-dogság állapotában. Amikor az ember bűnössé vált, akkor
el-139 veszítette a boldogságot, ezt jelképezi, hogy kiűzetett az Éden kertjéből, és megszakadt az élő Istennel való kapcsolata. Az Éden kert bejáratához Kérubokat és villogó pallos lángját állí-tott, hogy őrizzék az élet fájának útját.
A bűn elzárta az embertől az élet fájához, az élet forrásá-hoz, magához az Istenhez vezető utat. Ez egy titok, mely azt mutatja, hogy Isten országa, az eredeti állapot az emberben van, minden lehetőség az Istennel való boldog kapcsolatra. Az egyetlen dolog, ami elválasztja, ami hozzáférhetetlenné teszi, a bűn. Az a kárpit, mely Jézus Krisztus halálával hasad el, mely így lehetővé teszi azt, hogy az ember önmagában ismét megtalálhassa Isten országát, melytől a benne lakozó bűn mi-att el volt választva.
Jézus Krisztus ezért jött el áldozni, ezért halt meg, hogy ezt a kárpitot kettészakítsa mibennünk. Mivel ezt az utat ma-gában az ember lelkében nyitja meg, ezért ehhez semmiféle emberi hozzájárulás, közbenjárás nem szükséges.
Csodálatos megtapasztalás az, amikor valakiben elhasad ez a kárpit, eltörölve lesz minden bűne és ismét közösségbe kerülhet a Teremtő Istennel!
Ezt az ember csak a kereszthez érkezve élheti át:
Terheddel jöjj a kereszthez, fáradt, bűnös szív, Krisztus megbocsát békéd lesz, csend van itt.
Lásd, mint tör rá az ítélet fent a keresztfán, Lásd, mint szenved s vérzik érted a Bárány!
Békén hordta a kereszten bűnöd terheit Nézd, Ő mindig szeret téged s megsegít Minden fájdalmad enyhíti s szenvedésedet,
Béke érzetével tölti szívedet.
Élet, vigasz, bűnbocsánat lészen itt veled;
Itt az égi nyugodalmat megleled.
140