Fenntartás és iskolavezetés
A PÉNZÜGYI GAZDÁLKODÁS
Az önállóságvesztést megélt intézményvezetők esetében, az adatok szerint, döntően a pénzügyi gazdálkodás feletti kontroll elvesztéséről van szó. A fenntartó, valamint az intézményi gazdálkodás típusa alapján látható, hogy az állami, valamint a nem önálló-an gazdálkodó intézményekben jóval alacsonyabb mértékben vélték úgy az igazgatók (59% és 55%), hogy érdemi beleszólásuk van a pénzügyi döntésekbe, mint az alapítvá-nyi és az egyházi, továbbá a legalább részben önállóan gazdálkodó iskolák vezetői (lásd 4. ábra). Ezek az eredmények a jogszabályok ismeretében egyfelől nem meglepőek, másfelől azonban – tudva, hogy a szabályozás értelmében egyetlen állami fenntartású és nem önállóan gazdálkodó iskola vezetőjének sincs beleszólása az intézmény pénz-ügyi gazdálkodásába –, a az iskolát érintő pénzpénz-ügyi döntésekben részt vevők arányát kell magasnak tartanunk (TÁRKI-adatfelvétel gyorsjelentése, 2014). Magyarázatot ke-resve, elképzelhető az intézményvezetők különféle értelmezése: egyesek egyfajta kon-zultatív szerepkörként tekintik, például a tankerületi vezetéssel ápolt kiegyensúlyozott kapcsolatok esetén, míg mások valóban eltérő mértékben veszítették el a pénzügyi kérdésekre gyakorolt hatásukat. A tankerületek tehát eltérő politikát folytatnak e tekin-tetben, ami összefüggésben lehet az egyes iskolák és a tankerületek eltérő jellemzőivel.
4. ábra: Az intézményvezető részvétele a pénzügyi gazdálkodással kapcsolatos döntésekben a szakmai önállóság változása, a fenntartó
és az intézményi gazdálkodás típusa szerint (%)
Összes intézmény
A SZAKMAI ÖNÁLLÓSÁGFENNTARTÓGAZDÁLKODÁS
64,6
A feltett kérdés: „Az Önök intézményében kik vesznek részt az intézménnyel kapcsolatos pénzügyi gazdálkodással kapcsolatos döntések meghozatalában? Ön mint intézményvezető.
Magyarázat: a kérdésre adott „igen” válaszok aránya.
A budapesti állami intézmények vezetői jóval nagyobb arányban (72%) érzékelik úgy, hogy (továbbra is) befolyással rendelkeznek a pénzügyi döntésekre, mint például a megyeszékhelyek, megyei jogú városok iskolaigazgatói (52%). A település- és kép-zési típus szerinti együttes vizsgálat tovább árnyalja a képet. A csak általános iskolai oktatást nyújtó intézmények esetében a főváros és többi település közötti eltérés fel-erősödik, miközben a középiskolák (ahová az általános és középiskolákat, valamint a tiszta profilú középiskolákat soroltuk) esetében jelentőségét veszti. Míg a budapesti alapfokú iskolák vezetői kimagasló arányban (78%) vélik úgy, hogy befolyással bírnak a pénzügyi kérdésekben, addig a megyeszékhelyen, megyei jogú városokban műkö-dőek igazgatói csak 44%-nyian. Az állami középiskolák esetében valamennyi telepü-léstípuson kb. az igazgatók kétharmada rendelkezik döntési jogkörrel az intézmény pénzügyei területén (lásd 5. ábra).
Középiskolai oktatást (is) nyújtó intézmények
5. ábra: Az állami iskolák vezetőinek részvétele a pénzügyi gazdálkodással kapcsolatos döntésekben település- és képzéstípus szerint (%)
0 20 40 60 80 100
Budapest Megyeszékhely, megyei jogú város Város Község
72,0
78,0 52,3
44,1 56,7
51,6 58,5
58,9
66,7 64,7 62,2
68,8
Forrás: TÁRKI-adatfelvétel, 2014
A feltett kérdés: „Az Önök intézményében kik vesznek részt az intézménnyel kapcsolatos pénzügyi gazdálkodással kapcsolatos döntések meghozatalában? Ön mint intézményvezető.
Magyarázat: a kérdésre adott „igen” válaszok aránya.
A fővárosi, alapfokú oktatást nyújtó iskolák igazgatóinak vélekedése azzal lehet összefüggésben, hogy a budapesti általános iskolák és a kerületi önkormányzatok kö-zötti kapcsolat az esetek többségében az állami fenntartóváltást követően sem szakadt meg, így valószínűsíthető, hogy az iskolavezetők egyes gazdálkodási kérdések megol-dásában továbbra is számíthatnak korábbi fenntartójuk támogatására, amely egyúttal az iskola pénzügyi helyzetének, valamint a saját, erre gyakorolt befolyásuk
megítélé-Összes intézmény
Csak általános iskolák
sét is javíthatja. A kötetben szereplő esettanulmányok is azt jelzik, ha nem is teljesen általános ez a segítség, de nagyon sok esetben előfordul.
VÁLTOZÁSOK AZ ISKOLÁBAN ÉS AZ OKTATÁSPOLITIKÁBAN
Az iskolai/intézményvezetői célok és a hétköznapi munka közötti ellentmondások nem csak a döntésekben ténylegesen részt vevő szereplők közötti munkamegosztás-sal függenek össze, érdemes az elmúlt évek változásainak vezetői észlelését, megélé-sét is áttekinteni.
Egyértelműen romlónak érzett területek: az oktatás jogszabályi környezetének átláthatósága, az iskola épületének állaga, a munkaerő-gazdálkodásra vonatkozó le-hetőségek, az intézményi szintű problémák megoldhatósága és az iskola tárgyi felsze-reltségének színvonala. Ezek olyan problémák, amelyekről azt feltételeznénk, hogy megoldásuk az igazgatói munka fontos része. A legellentmondásosabbak az intéz-mény tárgyi felszereltsége színvonalával kapcsolatos vélekedések: miközben ez része az öt leginkább romlónak érzékelt tényezőnek, egyszersmind a harmadik leginkább
Nem változott
Rosszabb lett Javult
6. ábra: Az intézményvezetők által az iskolában tapasztalt változások és azok iránya (%)
70 60 50 40 30 20 10 0
Az oktatás jogszabályi környezetének átláthatósága Az épület állaga A pedagógusmunkaerő gazdálkodás lehetőségei Az intézményi szintű problémák megoldhatósága Az intézmény tárgyi felszerelt ségének színvonala A kapcsolattartás hatékonysága a működtetővel (az épület működtetését érintő területeken) A kapcsolattartás hatékonysága a fenntartóval (a szakmai működést érintő területeken) A választható oktatási programok földrajzi elérhetősége A hátrányos helyzetű gyerekek felkarolásának lehetősége A jobb képességű gyerekek/ tanulók korai elkülönítése Az intézmény helyi beágyazottsága Az intézmény és a szülők kapcsolatának minősége A pedagógiai munka minősége
Forrás: TÁRKI-adatfelvétel, 2014
A feltett kérdés: „Az Önök iskolájában az öt évvel ezelőtti helyzethez képest milyen változások történtek a következő területeken?” (Rosszabb lett, nem változott, javult)
javuló terület is. Adataink alapján nem tudjuk megmondani, hogy a válaszok ilyen erős szórása milyen mértékben vezethető vissza az iskolák közötti infrastrukturális különbség tudatos tankerületi csökkentésére, s milyen nagyságban más tényezőkre.
A leginkább pozitív megítélés a pedagógiai munka minőségével kapcsolatos, sokan (40%-nyian) éreznek kifejezett javulást; ugyanakkor fontos hangsúlyoznunk, hogy a változatlanságot érzékelők többen vannak (lásd 6. ábra).
Mind a változások abszolút érzetében, mind azok egymáshoz viszonyított erőssé-gében különbségek vannak a különböző fenntartójú intézményvezetők véleményei között. Az állami fenntartásban működőek érzékelték legrosszabbnak a helyzetet:
a fentiekben kiemelt, leginkább romlónak tekintett, öt változási területen átlagosan 43%-uk érez visszaesést; miközben az alapítványi iskolák vezetőinek 28%-a, az egyhá-ziakénak pedig 24%-a. (Ez azért említésre érdemes, mert a fenntartóhoz fűződő kap-csolat erősen befolyásolhatja az intézmény egész életét.) Egy kivétel azonban akadt:
a jogszabályi környezet átláthatósága, amelyet mindhárom másik fenntartói kategó-riában rosszabbnak (az ún. egyéb esetében kiugró mértékben) ítélnek meg, mint az államiak (TÁRKI-adatfelvétel, 2014).
Jelentős véleménykülönbségek iskolatípus szerint is kimutathatóak: az elégedet-lenség jóval nagyobb a középiskolákban, mint az általános iskolákban. Ez elsősorban az infrastruktúrát érintő helyzetképpel kapcsolatban van így: az általános iskolák ve-zetőinek 29%-a szerint romlott a tárgyi felszereltség, a középiskola-igazgatók 49%-a szerint.
A korábban említett, az iskolaigazgatók által ideálisnak tekintett célok és a fontos vezetői kompetenciák, jogkörök között feszülő ellentmondás megértéséhez érdemes megnézni, hogyan csapódnak le az oktatáspolitikai döntések az iskolákban.
A kérdezés időpontjában az intézményvezetők szerint a legnagyobb változást a pedagógusok 32 órás heti óraterhelése jelentette; további komoly hatást gyakorolt a pedagógus-életpályamodell megjelenése, a mindennapos testnevelés bevezetése és az iskolák állami fenntartásba vétele. Intézményi szinten a legkisebb átalakítást a hit- és erkölcstan oktatásának előírása, a szaktanácsadás és a tanfelügyelet bevezeté-se, valamint a délután négyig tartó működés megszervezése generálta (lásd 7. ábra).
Fenntartó szerinti bontásban az látható, hogy minden területen nagyobb mértékű átalakulást éltek meg az állami fenntartásban lévő (kerülő) iskolák, mint a többiek;
ezeket legkevésbé az alapítványi iskolák vezetői érzékelték (TÁRKI-adatfelvétel, 2014).
A változások mértéke, illetve a korábbiakban bemutatott romlásérzet magyarázatot (bár közvetett módon) kínál az ideális és a tényleges működés közötti feszültségek megértéséhez. Maga az átalakulás (akármilyen irányú legyen is) szükségképpen al-kalmazkodást kíván, többek között a napi működésben, miközben az ideálisnak vélt célokon és az értékrendeken nem változtat, így amennyiben ezek nem illeszthetők az új helyzetbe, szükségképpen feszültség keletkezik.
Forrás: TÁRKI-adatfelvétel, 2014
A feltett kérdés: „Az elmúlt egy-két év következő intézkedései milyen mértékű változást jelentettek az Ön munkája szempontjából?” (Nem jelentett változást, kismértékű változást jelentett, jelentős változást jelentett, nagyon jelentős változást jelentett)
Magyarázat: az ábrán értelemszerűen összevont kategóriák szerepelnek.
Az ideális és a hétköznapi működés közötti, részben a változásoknak betudható fe-szültségek forrásai értelmezéséhez további támpontot adhat, milyen korlátokat látnak az intézményvezetők munkájuk végzésével kapcsolatban. Döntően finanszírozási és szabályozási jellegűeket (lásd 8. ábra). Az, hogy az anyagiak kimondottan gátló ténye-zők, nem meglepő, ritka, amikor egy vezető nem érez finanszírozási jellegű gátakat munkája során, a szabályozási akadályok pedig döntően a magas munkaterhelésre vonatkoznak (lásd 8. ábra).
Nem okozott komoly változást Komoly változást okozott
7. ábra: Az egyes oktatáspolitikai döntések iskolai hatása (%)
80 70 60 50 40 30 20 10 0
71,8
32,9 66,4
A pedagógusi 32 órás, kötött munkaidő bevezetése A pedagógusélet pályamodell A mindennapos testnevelés A tanfelügyelet A szaktanácsadás A hit és erkölcstan oktatás
Az iskolák állami fenntartásba vétele Az új kerettantervek bevezetése A délután 4ig tartó iskola 35,9 34,9
48,0
40,3 37,3
48,4 56,0
31,8 27,0
69,4
51,5 53,6
62,4 62,1
27,6
Forrás: TÁRKI-adatfelvétel, 2014
A feltett kérdés: „Milyen mértékben korlátozzák a következők az Ön intézmény(egység)vezetői eredményességét ebben az iskolában? Kérem, 1-est adjon, ha az adott dolog nem, vagy alig korlátozza; és 5-öst, ha nagyon korlátozza.
Magyarázat: az ábrán az eléggé (4-es) és a nagyon korlátozza (5-ös) válaszok aránya látható.
Fenntartó szerinti bontásban szignifikáns különbség mutatkozik az állami és az egyházi iskolák vezetői vélekedésében a finanszírozási és a magas munkaterhek-kel kapcsolatos problémákat tekintve, utóbbiaknál ezek jóval kevésbé jelentkeznek.
Eltérés látható a kormányzati szabályozás és a szakpolitika hatásának megítélésében is, ezeket legkevésbé az állami fenntartásúak érzik korlátozó tényezőnek. A válaszok hátterében nem tudjuk, mi áll, mindenesetre éppen a kormányzati oktatáspolitikából fakadó finanszírozási viszonyokkal elégedetlenek az állami intézmények vezetői, így a különböző kérdésekre adott válaszaik inkább ellentmondanak egymásnak, mint-sem egy irányba mutatnának.
ÖSSZEGZÉS
Tanulmányunkban azt elemeztük, miként befolyásolják az elmúlt évek oktatáspoli-tikai intézkedései az intézményvezetők szerepelképzeléseit, attitűdjeit, és hogyan lehet mindezt harmonizálni a hétköznapi működéssel. Feltevésünk, mely szerint a le-zajlott beavatkozások alapvetően meghatározták az iskolák életét, vezetőik feladatait,
8. ábra: Az intézményvezetői munka korlátai (%)
0 2 4 6 8 Nagyon korlátozza
Eléggé korlátozza
Nem megfelelő finanszírozás, szűkös pénzügyi források
Magas munkaterhelés A pedagógusok szakmai fejlesztési, fejlődési
lehetőségének és támogatásának a hiánya Kormányzati szabályozás és szakpolitika
Jogszabályi változások Saját szakmai fejlődési, fejlesztési lehetőségek és támogatások hiánya A szülők bevonódásának és támogatásának a hiánya A pedagóguséletpályafokozatok szerinti bérezés A diákok képviselői bevonódásának
és támogatásának a hiánya 1,5 26,0
megerősítést nyertek a beérkezett válaszok alapján. Ugyanakkor az is felszínre került, hogy a központból indított oktatáspolitikai kezdeményezések közül egyesek nem fel-tétlenül éreztetik hatásukat helyi szinten, míg más, esetleg kevésbé átfogó és radikális változás alapvető hatással lehet az intézmények hétköznapjaira. Az iskolák szintjén sok más ok generálhat átalakulásokat, amelyek nem vagy csak közvetetten függenek össze az oktatáspolitikai döntéshozatallal.
A kutatási adatok alapján elmondható, hogy az iskolák vezetői által tapasztalt változások megítélésekor elsősorban az állami fenntartásúak érzékelnek romló ten-denciákat. Ennek hatását jelzi, hogy leginkább a válságmenedzsment jellegű kom-petenciákat tartják fontosnak, így időbeosztásuk is ehhez igazodik. Úgy tűnik, az in tézményvezetők folyamatosan egyensúlyozni kényszerülnek a menedzsment és a szakmai-pedagógiai feladatok elvégzése között, amely során a napi működés szem-pontjából halaszthatónak ítélt tevékenységekre az optimálisnál kevesebb energia jut. Az intézményen belüli munkamegosztás elsősorban szakmai-pedagógiai kérdé-sekben jellemző, az operatív működtetésben, az erőforrás-gazdálkodásban pedig a fenntartóval kell kooperálniuk. Az intézményvezetők autonómiájának érzékelése szempontjából kiemelt, pénzügyi-gazdálkodási területen a megosztást tekintve tele-püléstípus és képzési szint szerint eltérő erőviszonyok rajzolódnak ki az iskolavezetők és a fenntartók között.
A korlátozottság érzete az intézményvezetők körében azt eredményezi, hogy nem mindig úgy alakítják az iskola életét, ahogyan azt ideálisnak tartanák. A válaszokból egyértelműen az körvonalazódik, hogy a hétköznapi működés céljai eltérnek az álta-luk ideálisnak tartottaktól. Az állami fenntartású intézmények vezetői esetében mind-ez kiegészül azzal, hogy nem csökkentek a napi munka során megoldandó feladataik.
Az sem könnyíti meg a megfelelést a megváltozott intézményvezetői szerepnek, hogy meglehetősen ellentmondásosak a kapcsolataik azokkal a fontos külső szereplőkkel (fenntartó, működtető), amelyek felhatalmazással rendelkeznek egy sor, az intézmény életét érintő döntés meghozására.