AZ ÖNKORMÁNYZATOK SZEREPE, LEHETŐSÉGEI A HELYI ÉRDEKEK KÉPVISELETÉRE

A tankerületek kialakulása, illetve a működtetési jogkör átadása nagymértékben átszabta az oktatási intézmények és az önkormányzatok kapcsolatát. A terepen ta-pasztalt viszonyok teljesen divergensek: bizonyos esetekben az önkormányzat érde-két sértheti például még egy összevont osztállyal működő iskola bezárása is (ennek különböző fórumokon hangot is adnak, sőt, ők szervezik a fórumokat), míg másutt a képviselő-testület és a polgármester minden követ megmozgat az intézmény fej-lődéséért. Azon intézmény mögött, amely az elmúlt évek demográfiai trendjeinek ellenére megduplázta a gyermeklétszámát, szintén egy támogató önkormányzat és a polgármester áll, máshol viszont – elsősorban egyes tagiskolák esetében – feszültség van az iskola és az önkormányzat között. A konfliktusos viszony több esetben már a társulások létrejöttekor felszínre került.

A két szféra közös céljait és azok megvalósulását segítheti, ha az iskola vezetősé-géből valaki tagja a képviselő-testületnek, amire több kistelepülésen is láthattunk példát. Valamilyen mértékben azonban minden iskola kap segítséget az illetékes ön-kormányzattól: ez megfogható például a közmunkások kihelyezésében, az iskolabu-szok működtetésében vagy a tanulmányi versenyek költségeinek előteremtésében.

Fontos kiemelni, hogy e támogatások többször a működtetés területét is felölelik, és akkor is érkeznek, ha ezeket a jogköröket a KLIK gyakorolja. A két intézményi terület közötti kapcsolatot több esetben a személyes ellenszenvek és rokonszenvek is alakít-ják. Összességében azonban az látható, hogy az elmúlt években lezajlott változások az iskolákat eltávolították az önkormányzatoktól. Megfogalmazódott az a vélemény, hogy túl kevés az átjárás és a kapcsolat, illetve az iskolák mintha kikerültek volna az önkormányzatok látóköréből. Ezt az iskolavezetők sérelmezik, mert úgy látják, a he-lyi kötődésű emberek képesek adekvátabb reakciókat adni a felmerülő problémákra.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az önkormányzatok és a tankerületek feladatmeg-osztásának elemei jelenleg még nem minden esetben tisztázottak.

„A szakképző iskolát megyei fenntartásba adta Érliget város képviselő-testülete. A mai napig nem tisz-tázódtak le a viszonyok. A szakképző átadása kapcsán például a polgármester nem kapott meghívót az egyeztetésre, mert […] nem önkormányzati [hanem megyei – BV] fenntartású volt. De az épület önkormányzati volt.” (Érliget, jegyző)

Az interjúk alapján a legtöbb iskola vezetője szorosabb formális kapcsolatot sze-retne az önkormányzattal, ami véleményük szerint gyorsabb reagálást is jelentene az egyes helyzetekre. A lokális szálak ugyanis, vélik többen, magasabb hatékonyságot és a helyi viszonyok jobb ismeretét eredményezik, bár adott esetben éppen a hatékony-ság kérdőjelezhető meg.

„Amíg az önkormányzat fenntartásában működtek az intézményeink, addig az önkormányzat kvázi érdekelt volt abban, hogy az oktatási intézményeink kiszolgáló képessége 100%-on működjön. Kicsit burkoltan fogalmazok, tehát az egyik iskolába mindenképpen két első osztály kerüljön, a másikba pedig egy. Lehet, hogy nem volt teljesen kihasznált a dolog, lehet, hogy elég lett volna egy-egy. De a városvezetés abban volt érdekelt, hogy olyan körülményeket biztosítson, amelyek jogszabályi kerete-ken belül még működnek.” (Érliget, jegyző)

„Személyesen nagyon jó a kapcsolatunk, de jogi kapcsolatunk egyáltalán nincsen. Ez elég furcsa. Sze-mélyesen én is képviselő vagyok, s tényleg azt mondom, hogy sokat segítünk egymáson. […] De ez informális jellegű. Hivatalos kapcsolatunk egymás között nincsen semmilyen platformon.” (Besenyő-szög, intézményvezető)

Az intézményi autonómiák és jogkörök is eltérően alakulnak az egyes fenntartók esetében. A baptista iskolában az intézményvezető elmondása alapján éppen egy de-centralizációs folyamatot lehet megfigyelni az igazgatás területén. Más egyházi isko-lákban a fenntartói jogkörök hasonlítanak az állami tankerületi rendszerhez, ugyan-akkor a rendszer a megkérdezettek szerint rugalmasabb, gyorsabban tud reagálni az egyes helyzetekre.

„A költségvetést, azt mi készítjük el, de a fenntartó véleményezi és elfogadja. […] A pedagógiai progra-munkat szintén véleményezi és jóváhagyja.[…] Félévente mi is beszámolási kötelezettséggel tartozunk a fenntartó irányába. Ha bármi változás van, azt vinnem kell a fenntartó irányába.” (Besenyőszög, református iskola vezetője)

A felekezeti iskolák kiépülési folyamata még nem tekinthető lezártnak. Az egyik szakképző intézmény átvétele az interjúalanyok egy része szerint eldöntött dolog, s a motivációk egyértelműen anyagiak. Egy másik iskola vezetője pedig arról számolt be, hogy az egyik intézményi egység átadásáról már beszélnek a szakmai fórumokon, azonban őt még személyesen nem keresték meg az ügyben, s nem is hallott a lehe-tőségről. Az egyházi intézménnyé válás támogatását az állami intézmények vezetői egyrészt oktatáspolitikai szándékként értelmezik, másrészt egyfajta menekülési útvo-nalnak tartják.

ÖSSZEGZÉS

A tankerületi rendszer kialakítása óta még kevés idő telt el, s a rendszer működése messze nem tökéletes, így abban szinte minden interjúalany egyetértett, hogy a je-lenlegi helyzet átmenetinek tekinthető. A változások az elmúlt évtizedben folyamato-sak voltak, s az iskoláknak komoly kihívást jelentett az alkalmazkodás az állandóan változó fenntartókhoz és törvényi környezethez. Ez történt ottjártunkkor is, s az in-terjúalanyok szerint a közeljövőben is várhatók változások, ami a jelenlegi rendszer nehézségeire, buktatóira vezethető vissza. Igaz ez az egyházi intézményi hálózatra is, nem beszélve a logopédiai, gyógypedagógiai és egyéb szolgáltatásokról, amelyek kiépítése sok esetben még csak körvonalazódik. Az egyházak a jövőben várhatóan olyan iskolatípusokat fognak működtetni, amely területen eddig nem sok gyakorlatuk volt: a szakképző intézmények átvétele a megszokotthoz képest teljesen más tanulóál-lományt jelent. Kérdés, hogyan boldogulnak majd velük.

A centralizáció és a nagyobb fokú ellenőrzés megítélése az interjúk alapján nem egyértelmű. Egyrészt megjelenik annak szükségessége (például a tanfelügyeleti rendszer kapcsán), másrészt pedig kirajzolódnak azok a területek, ahol a rendszeren finomítani lehetne. Az egyik ilyen pont a lokális elemek erősítése, tehát a települé-si-megyei színterek jogainak a bővítése. Fontos igényként jelenik meg a differenciálás valamilyen szintű megvalósítása is, a jó gyakorlatok bemutatása, értékelése, az egyedi körülményekhez való alkalmazkodás. Markánsan megragadhatók azok a vélemények is, amelyek az intézményi autonómiák és az igazgatói jogkörök bővítése mellett törnek lándzsát. A két, látszólag egymásnak ellentmondó elképzelés akár egymás mellett is megjelenhet: nem arról van szó tehát, hogy az iskolavezetők nem látják létjogosult-ságát a centralizációnak, hanem azt tartják célravezetőnek, hogy a rendszer egészét a meglévő adottságokhoz, a helyi sajátosságokhoz jobban igazítva valósítsák meg.

„Tehát én úgy gondolom, hogy valahogy köztes megoldást kellene kihozni. Az intézményeknek az adottságát jól felmérni. Jó volna egy pedagógiai kultúrát számon kérni, és ahol jól működnek a dolgok, azt preferálni. (Meggyes, tagiskola-vezető)

„De ha valaki ezt így tervezte [a tankerületi rendszert – BV), akkor így is fogadjuk el, így kell dolgozni.

Én nem szeretek mindig szemben szaladni a széllel, mert az nem biztos, hogy eredményes lesz, meg akkor elfáradok. […] Bízok abban, hogy a jövő év az más lesz. Kicsit könnyebben tudunk indulni, kicsit gördülékenyebb lesz. Most még kicsit szögletes a dolog, de majd csak gördülékenyebb lesz.” (Mónos, tagiskola-vezető)

NAGY ZOLTÁN: „NEM ZÁRTUK BE, CSAK KIVONTUK”

Kétvár megyeszékhely, amely a járás és a tankerület központja is. Lakosságának száma stagnál, nagyjából 35 000 fő. Az elmúlt harminc év nagyarányú demográfiai csökkené-sét csak részben követte az oktatási intézményrendszer változása, ennek megfelelően az iskolahálózat meglehetősen kiterjedtnek mondható. Formálisan egyetlen általános iskola működik a városban, a KÁIK (Kétvári Általános Iskola és Kollégium), amely nyolc tagintézményt tömörít, beleértve a kollégiumot, valamint az öregnénei tagintéz-ményt. Az összevont iskola fenntartója a KLIK, működtetője pedig az önkormányzat, azonban az öregnénei tagiskola esetén a működtetési feladatokat is a KLIK látja el.

A 2007-es összevonás után a korábbi elitiskola (Tyereskova Általános Iskola) lett az ösz-szevont intézmény központi tagintézménye. Ezt követően két korábbi tagintézményt szüntettek meg: 2011 augusztusában a Kisfaludi Strobl Zsigmond Tagiskolát, valamint a Thököly Imre Tagiskolát. Előbbit, mint igen gyengén teljesítő iskolát, lényegében az átlagos teljesítményű Hermann Ottó Tagiskolába olvasztották. A Thököly Tagiskola tanulói a Bartók Tagiskolába kerültek, amelyet abban az évben bővítettek és újítottak fel. Ezzel egy átlag fölötti teljesítményt nyújtó iskolába egy, a Kétvári kistérség átlagát teljesítő iskola olvadt bele.¹

„Ezzel lett a 420 után ugye hirtelen megnövekedett tanulólétszám, tehát nekünk a legnagyobb válto-zást ez a fajta épületkifeszítés, az új épület az nagyon pozitív, hogy nagyon szép új iskolát kaptunk, de a tanuló-összetétel változás az kicsit a heterogenitás irányába mutat azóta. Tehát leképezi a város összetételét, a városösszetétel negatív irányú elmozdulását a 3H-sok, a 2H-sok száma növekedik az iskolánkban. Ez a fajta tendencia egy kicsit fölerősödött, tehát követi a városi összetételt az iskolánk összetétele.” (Bartók, tagintézmény-vezető)

A városban működik egy gyógypedagógiai intézmény is, a tankerületben pedig tíz kisebb településen található általános iskola. A középfokú oktatás rendszere vi-szonylag kiterjedt: az elitgimnázium mellett egy további gimnáziummal (amely szak-középiskola is), egy kereskedelmi és egy gépipari szakközépiskolával, továbbá egy szakképző iskolával rendelkezik. Az elitgimnázium működtetését megtartotta az ön-kormányzat, a többiét viszont átadta a KLIK-nek. Az utóbbi években nem került sor ezen a szinten sem intézmény-összevonásra, sem pedig megszüntetésre. A város okta-tásában enyhén növekvő súllyal van jelen egy kisegyház által fenntartott gimnázium, amelynek diákjai elsősorban a városban élő nagyszámú gyülekezeti tagokból kerül-nek ki. Elvben nem feltétel a bekerüléshez a gyülekezeti tagság, ugyanakkor a felvételi során rendkívül erős „világnézeti szűrés” van, amelynek szerepe az utóbbi években sem csökkent.

1 A 2008. évi Országos kompetenciamérés olvasást mérő feladatain a kistérségi átlagpontszám 1560.

A Bartók mint a „második számú elitiskola” magasan az átlag fölött teljesített (1687), míg a Thököly Tagiskola diákjai 1567 pontot értek el. A Hermann Ottó teljesítménye ugyanezen mérésen szintén átlagos (az átlagnál kicsivel gyengébb: 1547 pont), míg a Kisfaludi Strobl Tagiskola rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott (1375 pont).