Az iskolák állami kézbe adása alapítványi vagy egyházi fenntartónak történő átadással volt megelőzhető. Különösen az utóbbi kínálkozott előnyösnek, a 2010-ben kormány-ra került politikai pártok ugyanis könnyítettek ennek anyagi feltételein. Az egyházi iskolák száma a korábbinál valóban erőteljesebben növekedett, de az oktatási rend-szert alapvetően megmozdító folyamatról aligha beszélhetünk (Híves, 2013). Egyrészt csak az egyházi iskolák alapításának üteme nőtt meg, de arányuk így is csekély maradt, másrészt az új egyházi iskolák nem mindenhol önkormányzati iskolák átadása révén jöttek létre.
Kutatási tapasztalataink azt jelzik, hogy a kezdeményezések száma több volt a ténylegesen megvalósultnál. Átadásra általában ott került sor, ahol mindhárom érin-tett fél, vagyis az átadó önkormányzat, az átvevő egyház és az átadandó iskola veze-tése is egyetértett ebben. Ha bármelyik fél ódzkodott ettől, az átadás-átvétel meghiú-sult, így az iskola az állami intézményfenntartóhoz került. Mindhárom érintett oldal szándékán buktak el ilyen kezdeményezések. A két nagy hazai egyház iskolafenntartó törekvései korlátozottnak látszanak: helytől, helyi viszonyoktól és iskolai szinttől egy-aránt függnek. Az időnként tartózkodó álláspont hátterében egyrészt erőforrás-prob-lémák állnak, másrészt visszafogott ambíció rajzolódik ki: az átvevő egyház számára nem feltétlenül éri meg az olyan térnyerés, amely mögött nincs valós társadalmi igény.
Találkoztunk olyan esettel, amikor az egyházi vezetés nem így gondolkodott, s a hívek közül többen erősen kritizálták az intézmény átvételét.
A vélt vagy valós helyi érdekek időnként az egyházi fenntartásban látták a jövőt még akkor is, ha a döntésük mögött vallási megfontolások aligha állhattak: az egyik település iskolájának átadása egy kisegyháznak például úgy történt, hogy az adott te-lepülésen nincs is gyülekezet. Sok esetben (2010 és 2012 között) az önkormányzatok jelentős részét erősen sújtó pénzügyi nehézségek játszottak szerepet a fenntartóvál-tásban, máshol az állami kézbe adástól, s így az önkormányzati befolyás lehetőségé-nek megszűnésétől tartottak. Tömegeslehetőségé-nek egyáltalán nem nevezhetők az ilyen esetek, de jelzik az állami intézményátvétellel kapcsolatos félelmeket.
Kérdés, mire vonatkozhattak a félelmek, milyen helyi érdekeket sérthet az állam, amennyiben átveszi az iskolát. Mi az a helyi érdekeket sértő intézkedés, amit egyházi iskola esetén a fenntartó felekezet feltételezhetően nem tesz meg, ám az állam meg-tehet. A félelmek részben az alapítói jogok elvonásához kapcsolódtak. Nem az iskola megszüntetésére, inkább az összevonásra, illetve a tanárok esetleges elbocsátására kell gondolnunk. Ez utóbbi komoly feszültségeket tud gerjeszteni egy-egy kisváros-ban is. Korábbi kutatásunk is utalt erre: a munkaerő megtartása mind a kis-, mind a nagyobb települések esetében fontos önkormányzati szempont volt.
A nagyobb településeken a helyi társadalomban meghatározó szerepet játszó ré-tegek gyerekeinek oktatása is biztosítandó, vagyis kerülendők az olyan átszervezések, amelyek csorbítják az általuk igényelt, magas színvonalú oktatást. Bár egyik felekezet16 sem utasítja el hátrányos helyzetű rétegek oktatását, az alkalmazott szelekció nyomán (egyházhoz tartozás, az iskolaválasztással kapcsolatos döntési igény) mégis inkább az ambiciózusabb szülői háttérrel rendelkező tanulók gyűjtőiskoláivá válnak, kivéve, ha az új egyházi intézmény kifejezetten hátrányos helyzetű diákok felvételére törekszik, ilyennel azonban kutatásunkban nem találkoztunk
A fentiek ellenére nem állítható, hogy egy-egy egyházi iskola alapítása egyértel-mű szegregációt eredményez. Az ilyen jellegű törekvéseket keresztezheti a valláshoz és/vagy az érintett felekezethez való viszony: láttunk példát arra, hogy a korábban egyházi fenntartásba átadott iskola helyett, sokan egy másik település egykori önkor-mányzati, ma állami iskoláját választják. Feltételezhető, hogy a szegregációs
törekvé-16 Kutatásunk alapján csak a katolikus és a református egyházra gondolhatunk, más egyházi intézmény ebben az időszakban nem jött létre a vizsgált térségek városaiban.
sek erőssége az adott település társadalmi viszonyaitól, az egyes rétegek egymástól való távolságától is erőteljesen függ.
A nagyobb egyházak kevésbé visszafogottak a középiskolák átvétele tekintetében, nem volt precedens elhatárolódásra intézményátvétel felajánlásakor, igaz, e tekintet-ben kutatási terepeink korlátozott lehetőséget nyújtottak. Önkormányzati oldalról döntően a fenntartás nehézségei játszhattak szerepet a középiskolák átadásában.
Az, hogy végül hol kezdeményezték az iskola egyházi kézbe adását, nehezen feltár-ható, s (kutatásunkban nem vizsgált) helyi társadalmi, politikai és személyi tényezők-nek köszönhető. Átadás jellemzően a városokban fordult elő, ahol a tanuláshoz fűződő társadalmi igények erőteljesebben differenciálódnak, illetve ahol a felekezeti oktatás mellett megtartható az állami intézmény is.
Utalnunk kell arra is, hogy az egyházi fenntartás az önkormányzat számára ugyan-olyan jogvesztéssel jár, mint az állami kézbe adás. Az előbbi választását (vagy a kísérle-tet erre) az ismeretlentől való félelmen túl az magyarázta, hogy az egyházak szorosabb kapcsolata a helyi társadalommal nagyobb reményt jelentett a helyi érdekek érvénye-sítésére, mint egy járási szinten működő, utasításokat végrehajtó állami intézmény.
Az iskolák átadása az államnak, nemcsak a korábbi jogok (érdemi beleszólás az oktatás ügyeibe) átadását jelentette, hanem az ezzel kapcsolatos – jelentős részben anyagi – felelősségét is. Ez alapvetően befolyásolta az önkormányzati döntéseket, hi-szen az anyagi terhek – ezt a 2010–2012 közötti sajtóhíradások és kutatásunk tapaszta-latai egyaránt jelzik – a 2013-at megelőző időszakban nagyon sok település, különösen a kisebbek esetében már annyira megterhelő volt, hogy az iskola átadása megköny-nyebbülést jelentett számukra, amint az iskolavezetőknek és a pedagógusoknak is, mert azzal a reménnyel kecsegtetett, megszabadulnak a napi pénzügyi gondoktól.
A MŰKÖDTETÉS
Az állami fenntartó intézmény megalakulásával az önkormányzatoknak a működte-tés átvállalása maradt az egyetlen érdemi lehetőség arra, hogy iskoláik tevékenységét a későbbiekben is befolyásolják. A statisztikai kiadványok még nem közöltek ada-tokat arról, összességében hány és milyen típusú intézmények működtetését vállal-ták az önkormányzatok, s melyeket advállal-ták át. Kutatásaink – összhangban a korabeli sajtóhírekkel – azt jelzik, hogy az önkormányzatok túlnyomó többsége ezt a felada-tot is átadta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak (a továbbiakban KLIK).
A 3000 főnél kevesebb lakosú településeken ez csaknem egyértelmű, miután a feladat finanszírozását az állam átvállalta. Az átadás az ennél nagyobb helységekben igényelt érdemi döntést, ugyanis a feladatról való lemondás esetén pénzügyi hozzájárulást kell fizetniük a KLIK-nek.
Esettanulmányaink azt jelzik, hogy az önkormányzatok nehezen, s nem eléggé megalapozottan hozták meg döntéseiket. Ennek okai részben a korábbi, 2010 előt-ti pénzügyi nyilvántartások hiányosságaira, részben pedig az átadás körülményeire vezethetők vissza. Az előbbi ok következtében a fenntartók nem tudták pontosan, mennyit fordítottak iskoláik egyes kiadásaira. A rendelkezésre álló kimutatások nem feltétlenül igazodtak a későbbi, a KLIK és az önkormányzatok közötti
költségmegosz-tás szempontjaihoz, s nem is feltétlenül jelent meg minden, az oktaköltségmegosz-tással kapcsolatos kiadás az iskolák költségvetésében.
Ami a másik okot, az átadás körülményeit illeti, a döntés idején nem (időnként még kutatásunk terepmunkái során sem) volt egyértelmű, pontosan mi sorolandó a működési kiadások közé, azaz mit kell fizetni a működtetőnek, mit a fenntartónak, illetve mit a működtetőnek s mit az iskolák épületét tulajdonló önkormányzatoknak.
Megalapozott pénzügyi döntést csak úgy lehet hozni, ha egybevethetők a kü-lönböző alternatívák várható kiadásai. Ehhez ismerni kellett volna a KLIK-nek nyúj-tandó működtetői hozzájárulás összegét, amit az önkormányzatok néhány nappal a döntési határidő lejárta előtt tudtak meg. További bizonytalanságot jelentett, hogy az önkormányzatok saját bevételeikre sem láttak rá. Tekintettel arra, hogy az oktatás átszervezése csak az önkormányzati költségvetésbe történő erőteljes beavatkozással volt elképzelhető, nem lehetett a korábbi évek adataiból kiindulni. Nem volt felmér-hető, hogy akár a működtetői kötelezettségeket, akár a működési hozzájárulást miből tudják kifizetni, s képesek-e vállalni az esetleg magasabb összeget kívánó alternatívát (ha az más szempontból előnyös lenne számukra).
Mindennek megfelelően a döntések sötétben tapogatózva születtek, racionalitá-suk pedig erősen megkérdőjelezhető. A nagyobb önkormányzatok igyekeztek számí-tásokat végezni, de a jelzett adatok hiányában, a forrás-kiadás alapú kalkuláció eleve lehetetlen volt, a kiadás-kiadás alapú, vagyis az alternatívákat összevető kalkulációk pedig sok bizonytalanságot tartalmaztak. A döntések így felszínes, inkább az érzelmi hozzáállást tükröző érvek mentén jöttek létre, ilyen – meglehetősen egyoldalú – kér-désekre adva választ, mint mennyi kiadástól szabadul meg az önkormányzat, ha átadja, illetve mennyit nem kell átutalnia, ha megtartja az iskola működtetését.
„Mert a minisztériumtól kapott információk alapján lehetetlen volt kiszámítani, hogy pénzügyileg ho-gyan jár jobban az önkormányzat. […] Nem tudtak a városok mire igent, és mire nemet mondani.
Utolsó előtti éjszaka kihozta az önkormányzat által beküldött anyagokból, azt hiszem, a BM vagy nem tudom melyik minisztérium hozta ki azt, hogy melyiknek melyik hozzájárulást kell fizetni. Nem tudták a települések, hogy jobban járnak, ha leadják, vagy jobban járnak, ha megtartják. Tehát bizonytalan-ság volt a települések részéről is.” (volt kéthalmi oktatási referens, jelenleg a szomszédos tankerület vezetője)
A kérdésfelvetések mögül alapvetően hiányoznak a szakmai, tehát az oktatási szempontok, vagyis nem arról szólnak, milyen befolyása lehet az önkormányzatnak az oktatás minőségére, eredményességére ilyen vagy olyan döntés mellett. E megköze-lítés nemcsak az adott helyzetre vezethető vissza, hanem az önkormányzatok korábbi (elsősorban nem szakmai alapokra épülő) oktatási szerepvállalása magyarázza, vala-mint az, hogy a működtetői feladatok ellátása a köznevelési törvény értelmében in-kább csak asszisztálást jelent az iskolák tevékenységéhez, mintsem érdemi beleszólást.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a működtetéssel kapcsolatos döntés nem minden esetben volt szuverén: több, a kutatás terepei közé bekerült település is csődel-járás alatt állt, így a csődgondnok döntött. Volt olyan eset, amikor az önkormányzati szándék ellenére átadta a működtetési jogot.
A pénzügyi alapú mellett, néhány esetben politikai alapú döntés született: a saját is-kolához, illetve a legjobb iskolához ragaszkodás vezetett a működtetés megtartásához.
Vizsgált térségeink kisebb települései között egyet találtunk, amely vállalta a mű-ködtetés költségeit. Az önkormányzat magáénak érzi az iskolát, s feltételezhetően az idegenforgalomból származó jövedelme révén, a szükséges fedezet is rendelkezésére áll. A helyzet értelmezéséhez hozzátartozik, hogy egy korábban már bezárt, majd önkor-mányzati kezdeményezésre újranyitott iskoláról van szó, amelynek fenntartására az önkormányzat korábban is sokat fordított, most pedig mindent megtesz azért, hogy ide csábítsa a környező kistelepülések magasabb státuszú szülői háttérrel rendelkező tanulóit.
AZ ÁLLAMI INTÉZMÉNYFENNTARTÁS