OSVÁT ERNŐ ÉS OSVÁT ERNŐNÉ – ELEK ARTÚRNAK Budapest 1903 Deczember 28

[Budapest, 1903. december 28.]

Kedves Arthur,

tudja, hogy barátai vagyunk, akik mindig szeretettel gondolunk Önre és bánatában résztveszünk.

Kézszorítással

Osvát Ernő és Ernőné [Címzés:]

Tekintetes Elek Artur Úrnak Budapest

VI. Podmaniczky u. 73. III. 23

K: OSZK Kt. Fond 253/438. – Osvát Ernő kézírása, autográf aláírásokkal.

Dat.: fpb: Bp., _ _ _. (a boríték csonka)

Elek Artúr nagyobbik öccse halt meg 1903 decemberében.

Osvát Ernő felesége, Steiner Cornélia háztartásbeli a Bihar megyei Bodono-son született 1880. február 28-án, és 1903-tól lakott Budapesten (lásd Bejelentőlap a nemzetgyűlési, a törvényhatósági és a községi választójogosultság megállapításához.

Budapest, 1919. december 27. = OSZK Kt. Fond 253/438.).

A FIGYELŐRŐL

Amikor Osvát Ernő megvette a Magyar Géniuszt, talán nem is gondolt arra, micsoda munka lesz a lapot hétről hétre igényes írásokkal megtöltenie. Kö-vetkező kísérleténél, a Figyelőnél jó előre megpróbálja kiküszöbölni az efféle esetlegességeket: Elek Artúrral és Fenyő Miksával kávéházi megbeszélések, éjszakai séták során állítják össze a feldolgozandó témák jegyzékét. A lap fi-nanszírozását szintúgy „biztos alapokra” helyezik: a belső munkatársak havi 20 koronával járulnak hozzá a költségekhez.¹

Az új folyóirat első számát teljes egészében a Magyar Géniusz „törzsgár-dája” írja meg. Osvát, Elek, Fenyő, Kovács Jenő, Szini Gyula és Szilágyi Géza most is többféle műfajban publikálnak, és később ők egészülnek ki (többek között) Biró Lajossal, Hatvany Lajossal, Tóth Wandával és Kosztolányi De-zsővel. Időközben Ady is megtalálta a hangját, új versei közül a Harc a Nagy-úrral és A Gare de l’Est-en a Figyelőben olvasható először.² Mindazonáltal a lapból hiányzik az egyenletesen magas színvonalú líra. Osvát intenciója világos: ha nem adódik minden hónapban kiváló vers, inkább fordításokat jelentet meg, de már nem vállal dilettáns dolgokat a saját égisze alatt. A Fi-gyelő drámafordításai is jobbak, mint Kovács Jenő és Cholnoky Viktor „ere-deti” próbálkozásai, mindemellett Osvát szépprózát is csak mutatóba közöl.

Találó Fráter Zoltán megállapítása: „A Figyelő […] az új irodalom lapja kí-ván lenni, mikor egészében véve új irodalom nincs még. Tanulmányok, kriti-kák, esszék láncolata a folyóirat.”³

A Figyelőre vonatkozó régebbi szakirodalom a lap közéleti, konfliktuske-reső jellegét domborította ki.⁴ Mi egészen másnak látjuk a Figyelő szemléleti irányultságát. Úgy véljük, hogy egyfajta szenvedélyes morális-művészetonto-lógiai kísérletezés kerül a dolgok fókuszába. S ennek kapcsán nem is annyira az Osvát által közölt (s nem is mindig elsőrangú) filozófiai szemlékre

gondo-1 Feljegyzések, 67, 68.

2 ady Endre: Harc a Nagyúrral, A Gare de l’Est-en. = Figyelő, 1905. május 15., 329–331, illetve július 15., 449–451.

3 Fráter 1987, 72.

4 Lásd KOsztOlánczy 2009, 172–173, 185–194.

lunk, inkább Biró Lajos, Elek, Fenyő, Hatvany, Jób Dániel és Kovács Jenő esszéire, amelyekben köznapi logikával, de ritka éleslátással vonják revízió alá a gondolkodó ember sorsát meghatározó dilemmákat.

Szembeötlő a teológiai konstrukciókban, az abszolút értékekben és az értelem bizonyosságában való kételkedés. Az emberben rejlő ellentétes ösztönkésztetések és motivációk felmutatása. A felismerés, hogy bár társa-dalmi konvencióink esetlegesek, valami miatt képtelenség szabadulni tő-lük. A döbbenet, hogy a törvények és az ember alkotta intézmények – ame-lyeknek feladata a közjó érvényesítése volna – a hazugság és a manipuláció eszközeivé degradálódtak, és hogy a velük való, jobbító szándékú szembe-helyezkedés végül a kivételes erkölcsi tartással rendelkező személyiséget is megroppantja. És hová tűnt az ítéletek formalizálhatóságába, a világ le-képezhetőségébe vetett hit? Mi alapján döntünk az ellentétes vélemények között? Lehetséges, hogy a határozott álláspontok legmélyén is csak érzések rejlenek? Ezért oly bizonytalan a szövegjelentés? Igaz-e, hogy a művészet lé-nyege szerint „a nagy világtitokba” ágyazódik,⁵ és hogy nincs is más rendelte-tése, minthogy „gondolatviharokat keltsen és érzéshullámokat verjen fel”?⁶ Az előbbi „kétségek” természetesen nem a Figyelőben fogalmazódnak meg először. A Hét íróit kell megemlítenünk, Ignotus, Ambrus Zoltán és Bródy Sándor hatását, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy míg Kiss József lapja az említett kérdéseket ritkábban, főként publicisztikában, kidolgozatla-nul, gyakran csak utalások és sejtések, olykor paródia formájában tálalja, a Figyelő egyes számai megkomponált egészként hatnak. Egy tágabb írói kör szembesül az erkölcsi relativizmussal, az igazságokba és a fejlődésbe vetett hit megrendülésével. Nietzsche lesz a Figyelő leggyakrabban hivatkozott gon-dolkodója. E fiatal szerzők most élik meg a konvencióktól történő „nagy el-szakadást”, amelynek a lelkekre gyakorolt földrengésszerű hatását Nietz sche a következőképpen érzékelteti: „Hirtelen rémület járja át és gyanú fogja el mindennel szemben, amit szeretett, villámcsapásszerű megvetést érez az-iránt, amit »kötelességének« hívott, elemi erejű, lázadó vágy hajtja a ván-dorlásra, az idegenbe, az elidegenedésbe, a jeges kijózanodás felé. […] Go-nosz nevetéssel fedi föl a szemérem által elrejtett dolgokat: szeretné tudni, milyenek is ezek a dolgok, ha megfordítják őket. […] Vajon nem lehet-e minden értéket átfordítani? A Jó talán Rossz? […] Végső soron talán minden hamis? És ha becsaptak minket, vajon nem vagyunk-e éppen ezáltal magunk

5 szini Gyula: A modern líra. = Figyelő, 1905. március 15., 192–197, i. h. 196; eleK Artúr:

A művész paradoxona. = Figyelő, 1905. április 15., 221–227, i. h. 225.

6 Biró Lajos: Elintézett ügyek. = Figyelő, 1905. július 15., 433–436, i. h. 433.

is csalók? Lehetünk-e mások, mint csalók?”⁷ Nietzsche tulajdonképpen a be-avatás – vagy inkább: a kibe-avatás – szembesítő erejét közvetíti: a lelkesítő vagy rémisztő felismerést, hogy abszolútnak hitt értékeink mögött is az ember áll, a legmagasztosabb koncepció is, amellyel szembekerülünk: emberi – túlságo-san emberi.

*

A fentiekben érzékeltetett koncentrált figyelem azonban csak a Figyelő első öt számát jellemzi. Osvátot 1905 nyarán súlyos egzisztenciális gondok nyo-masztják. Felesége családja folyamatosan gyötri, hogy „valami »látható«

foglalkozásba” kezdjen,⁸ s míg a Figyelő íróit vakációs tervek lelkesítik, nyu-gatra utazik Osvát is, ám ő más céllal: a feleségével külföldön új életet akar kezdeni.

A Figyelő irányítását Elek Artúr és Fenyő Miksa veszik át – Osvát távo-zásának tényét diszkrécióval kezelik –, ám a folyóirat ügyei óhatatlanul ké-sedelmet szenvednek, és fontosságukból is veszítenek. A jeles esszéisták ösz-szességükben felületesebb műveket közölnek, amelyeknek többsége mintha mindig az utolsó pillanatban érkezne meg a hírlapszerkesztőségekből. A ko-rábbi koncentrált, legfeljebb 6-8 oldalas publikációk most kétszeresükre hízva elnehezülnek, tematikájukban esetlegessé válnak. Számos cikknek Elek, illetve Fenyő a szerzője: bírálnak, szemléznek, fordítanak és kompi-lálnak – régi és új álneveken. Fenyő találja ki a Nietzsche-szakértő Piuko-vits Ivánt, de ő rejlik Kuthy Mihály és Pállya Márton mögött is. Cikkeket emel át a Magyar Géniuszból, és a helyet – amely oly értékesnek tűnt még néhány hónappal korábban – terjedelmesebb szépirodalmi közlemények-kel tölti ki. Mindeközben Elek Artúr a baráti köréből próbál új munkatár-sakat toborozni.⁹

Osvát azon a nyáron többször jár Drezdában és Berlinben, de a külföldi letelepedés hiú ábrándnak bizonyul. Amikor augusztus végén hazaérkezik, Elek Artúr a letörtség és a testi-lelki kimerültség jeleit észleli rajta: „meg-őszült, megsoványkodott s bár kissé enyhíteni igyekszik a látszatot, nem jól van” – írja a Münchenben tartózkodó Fenyőnek, és Elek már ekkor ké-telkedik abban, hogy Osvát képes lesz-e a Figyelő háza táján való

„rendte-7 Friedrich nietzsche: Vorrede 3. = nietzsche 1980, 15–17. (A szerző fordítása Romhányi Török Gábor munkájának felhasználásával, lásd Friedrich nietzsche: Emberi – túlságosan is em-beri. Szeged, Szukits, 2000, 10.)

8 Fráter 1987, 71.

9 Lásd KOsztOlánczy 2009, 180–183.

remtésre”, azaz gondjaiba veszi-e újra a lapot.¹⁰ Az augusztusi számot – még elutazása előtt – Fenyő állította össze, a szeptemberi Elek reszortja lesz, az októberi szám munkálataiba Szini Gyula is bekapcsolódik.¹¹ Osvát mintha jelen sem volna.

A november közepére keltezett majdnem százoldalas utolsó szám ugyan-akkor bizonyítja, hogy „helyettesei” is elsajátították a szerkesztői munka mesterfogásait. Révész Béla októberben kezdett regénye szerencsésen nem folytatódik, Elek Artúr is érezhető megkönnyebbüléssel varrja el erősen is-kolás regényének, A kemény Zendovszkynak szálait. Zárkózott természetéhez jobban illik mások sorsának elemzése, a művész-esszé: Poe-ról szólva áttéte-lekkel, szabadabban beszélhet önnön metafizikai kételyeiről.¹² Fenyő befejezi a nagy szellemek gondolatainak kivonatolását; nyárvégi utazásaiban új ins-pirációkat nyert: közvetlen modorban írott, de kíméletlen kritikájával indul a lap.¹³ Egyre merészebbek, és végre nem csak a helyet foglalják a fordítások.

Megérkezik Tóth Wanda. Új kezdet? Nem. Kovács Jenő – „búcsúképpen”, a „mindent elmondani még, ami a szívemen fekszik” gesztusával – lezárja az általa kezdett vitákat.¹⁴ Szini pedig egy döbbenetes tárcában bocsátja el ba-rátait, akik vele együtt „dalolták kis bújósdi revükben a féllábú pacsirták da-lát”, s akik számára most már csak az újságírás marad: „Kivertek bennünket a világból, és nekünk adták a disznóságok nagy területét. Túrjunk ott, ahol piszok, szenny, bűz van úgyis bőven. Anyák, akik neuraszténiásokat és újság-írókat szülnek, értsék meg ezt.

Bojkott, falanszter nem szó erre. Plátó köztünk nem széklábakat faragna, hanem sorát tíz fillérrel fizetnék, és igyekeznék mentől több sort írni, men-nél kevesebb őszinteséggel. […] Hazugság és hazugság az egész vonalon.”¹⁵

Abba kell hagyni a lapot, mert a közönséget nem érdekli.

Kosztolánczy Tibor

10 Elek Artúr – Fenyő Miksának. [Budapest, 1905. szeptember 2.], M: Feljegyzések, 330–331.

(Elek Artúr a keltezésben a hónapot eltévesztette, lásd a kéziratot: PIM V. 3181/7/6.)

11 Szini Gyula – Elek Artúrnak. [Budapest, 1905. október 16.], K: MTA KIK Ms 5720/580.

12 eleK Artúr: Poe Edgar. = Figyelő, 1905. november 15., 703–714.

13 [Fenyő Miksa] Pállya Márton: Magyar regényekről. = Figyelő, 1905. november 15., 665–678.

14 [KOvács Jenő] róBert Jenő: Polémiák. = Figyelő, 1905. november 15., 726–731, i. h. 726.

15 szini Gyula: Egy vadkan naplója. = Figyelő, 1905. november 15., 684–688, i. h. 685, 687.

•

1904