Bp. 1900 Jan 12 [Budapest, 1900. január 12.]
Igen Tisztelt Szerkesztő Úr!
Még egyszer bocsánat a menthetetlen késedelemért. Egész éjjel dolgoz-tam, – de mostanig sem tudtam elkészülni az ígért czikkekkel. Ha tehát le-het, még egy percz türelmet kérek. A kézirat holnap reggel 8-ig feltétlenül a Kegyed lakásán lesz. Abban a reményben, hogy nem késő, vagyok a Kegyed
tisztelő szolgája
Osvát Ernő K: OSZK Kt. Fond 471. (Ambrus Zoltán-hagyaték, számozatlan) – Névjegy-kártya verzóján, a Névjegy-kártya nyomtatott szövege: Osvát Ernő | Király-utcza 54. I. e. 3.
Ambrus Zoltán (1861–1932) a Földhitelintézet tisztviselőjeként dolgozott 1882-től; hivatali főnöke, Arany László figyelt fel írásaira, és segítette pályakezdését.
Az 1890-es években A Hét vezető munkatársa, a Magyar Hírlap és a Pesti Napló színi-kritikusa; fiatal tehetségek bátorítója. 1891–1892-ben a Magyar Hírlap adta közre Mi-dás király című, önéletrajzi ihletésű művészregényét, amellyel országos hírnevet szerzett.
Blaskovich Sándor (1869–?) országgyűlési képviselő 1900 januárjában in-dította meg az Új Magyar Szemlét, és a szerkesztéssel Ambrus Zoltánt bízta meg.
Blaskovichnak elsősorban pártpolitikai céljai voltak, de az Új Magyar Szemle jogi, közgazdasági, művelődéstörténeti írások mellett szépirodalmat is közölt, és az egyes számokat az Értesítő rovat zárta (Osvát cikkei általában itt kaptak helyet). Az Új Magyar Szemlének nem sikerült megvetnie lábát a magyar lappiacon, egy év után megszűnt – a későbbiekben Várnai Sándor, illetve Blaskovich és Ambrus is megpró-bálkozott az újjáélesztésével (lásd 60., 76., 77.).
Osvát cikkei az Új Magyar Szemle 1900. január 15-i számában O. E. szignóval jelentek meg: Wenn wir Toten erwachen. Ibsen drámai epilógja. [Henrik Ibsen Ha mi, holtak, feltámadunk című drámájáról.] 189–190; Hevesi Lajos új könyve. Wiener To-tentanz. 190–191; Magyarok Rómában. Riedl Frigyes új könyve. 191.
6. OSVÁT ERNŐ – AMBRUS ZOLTÁNNAK
Budapest 1900 Február 1.
[Budapest, 1900. február 1.]
Nagyon Tisztelt Szerkesztő Úr!
Ez a levél egy kellemetlenséget közöl Kegyeddel, – ez az oka, hogy oly nehezen határozom magamat a megírására. Már a legközelebbi napokban át kellene adnom az ígért Tolstoi-tanulmányt1 – s én ép[p]en most, ily közel a megállapított terminushoz vagyok kénytelen erről lemondani. És sajnos – ez egyszer nem az én örök hanyagságom és kiszámíthatatlanságom ennek a bosszantó dolognak az oka; hiszen az anyag, amelyből dolgoznom kellene itt hever összehalmozva előttem; de egy családi calamitas2 – melynek részlete-zése ugye fölösleges? – akadályoz meg annak a lelkiismeretes bevégzésében, amit annyi ambitióval kezdtem. Én ez essai[-]t megírom, mihelyt képes le-szek újra ily, nyugodtabb lelkiállapotot feltételező munkára – és amit írok, azt természetesen senkinek sem írom oly szívesen, mint ép[p]en Kegyednek.
Ha ugyan ezentúl reflektál majd reá és ha, a jóindulatát, mely nekem oly be-cses, nem vonja meg tőlem ezért az akaratlan megtévesztésért. Ez igazságta-lanság volna. Az ígért apró czikkeket azonban febr. 5–10 között okvetetlenül elküldöm.3 Bocsánatát kérve is
kiváló, őszinte tisztelettel
Osvát Ernő K: OSZK Kt. Fond 471. (Ambrus Zoltán-hagyaték, számozatlan)
M: KOsztOlánczy 2009, 205–206. – [Budapest, 1900. február 1.]
1Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910) orosz íróról Osvát csak két év múlva, Tö-rök Gedeon néven publikált: Tolstoj. = Magyar Géniusz, 1902. szeptember 28., 652–653.
2calamitas (lat.): kár, baj, veszteség
3Osváttól az Új Magyar Szemle február 15-i számában Maupassant hagyatéka címmel mindössze egyetlen rövid írás olvasható (357) – lásd a következő levelet is.
7. OSVÁT ERNŐ – AMBRUS ZOLTÁNNAK
[Budapest, 1900. február első felében]
Igen Tisztelt Szerkesztő Úr!
Három napja ülök az íróasztalomnál, hogy beváltsam az ígéretemet és megírjam a kért apróságokat. De képtelen vagyok egy valamirevaló mon-datot összehozni. Csak dadogás és nyögés és szenvedés – egy csomó foszlá-nyokra tépett papíroson: ez az eredmény. Valójában szégyen az ilyesmit be-vallani. De nem tudok és nem is akarok mentséget hazudni. Egyszerűen csak azt jelenti ez, hogy beteg vagyok, hogy az utóbbi hetek nagyon megviseltek – és hogy nem szabad {. . . .} Tudom, hogy ennek az én állapotom-nak a megértése nem segíti kegyedet túl azon a kellemetlenségen, hogy míg az én írásaimra várt – elkésett a másokéitól. Az én sajnálkozásom őszintesége itt mit sem ér. Elhagyom tehát és vagyok
tisztelője
Osvát Ernő K: OSZK Kt. Fond 471. (Ambrus Zoltán-hagyaték, számozatlan)
M: AZL, 105. – [1900. jan. eleje]
Osvát az Ambrus Zoltánnak írt 1900. február 1-jei levél „apró czikkekre” vo-natkozó ígéretét vonja vissza; az „elhagyom” kifejezés nem a laptól való távozásra utal, hanem „sajnálkozásának” mellőzésére.
8. OSVÁT ERNŐ – AMBRUS ZOLTÁNNAK
Budapest 1900 Február 25.
[Budapest, 1900. február 25.]
Nagyon Tisztelt Szerkesztő Úr!
Nagyon lekötelező, szíves sorait köszönöm. De most már – ha nem ha-ragszik érte – igazán nem ígérek. Csak ép[p]en – annyit, hogy szorgalmasan dolgozom a Tolstoi-essai[-]n és majd azon is igyekszem, hogy a szorgalmam ne lássék fontoskodásnak. Áprilisra – most úgy hiszem – készen leszek vele.1
De kisebb-nagyobb apróságokat most is küldök, Marczius 5-ig.2 Mauclair könyvéről (L’Ennemie des rêves) egy nagyobb tollfuttatást rendeztem. De ez is jöhet majd az Értesítőben.3 Ha különösen óhajtaná, hogy egyik-másik könyvről czikket írjak, – rendelkezzék velem,
tisztelő szolgája
Osvát Ernő K: OSZK Kt. Fond 471. (Ambrus Zoltán-hagyaték, számozatlan)
M: AZL, 110–111. – Budapest, 1900. febr. 25.
1Lásd 6.
2Az Új Magyar Szemle 1900. március 15-i számában két Osvát-cikk található: kriti-kája Herczeg Ferenc Idegenek között című regényéről (517–522) és glosszája Március 15. címmel (525–526).
3Camille Mauclair (1872–1945) francia író regényéről Osváttól csak három évvel később jelent meg írás: T. G.: Camille Mauclair: L’Ennemie des rêves. = Magyar Gé-niusz, 1903. január 25., 13–16. – A fennmaradt kézirat alapján (OSZK Kt. Fond 253/688.) valószínűsíthető, hogy Osvát az Új Magyar Szemlének szánt ismertetést dolgozta át (vö. KOsztOlánczy 2009, 159–161).
9. OSVÁT ERNŐ – AMBRUS ZOLTÁNNAK
Budapest 1900 Szeptember 26.
[Budapest, 1900. szeptember 26.]
Nagyon Tisztelt Szerkesztő Úr!
Az apró czikkeket holnap délelőtt, még idejekorán elküldöm. A „Mor-gen, Mor„Mor-gen, nur nicht heute”1 most az egyszer nem ép[p]en a lustaságomat jelenti, hanem inkább azt, hogy minden mulandó ugyan, csak a bajok, a gondok, a kellemetlenségek örökkévalók. Ez a nem annyira fenséges, sőt in-kább kicsinyes örökkévalóság foglalta le magának a Kegyed
nagyon tisztelő hívét
Osvát Ernőt K: OSZK Kt. Fond 471. (Ambrus Zoltán-hagyaték, számozatlan)
M: AZL, 116. – Budapest, 1900. Szept. 26.
Osvát Ernő 1900. június 15. után már nem publikált az Ambrus által szerkesz-tett Új Magyar Szemlében.
1Morgen, morgen, nur nicht heute! Sagen alle faulen Leute. (ném.): Holnap, hol-nap, csak ne ma, mondják mind a lusta emberek (szállóige Christian Felix Weiße nyomán).
10. OSVÁT ERNŐ – AMBRUS ZOLTÁNNAK
Budapest 1900 Deczember 27.
[Budapest, 1900. december 27.]
Nagyon Tisztelt Szerkesztő Úr!
Szépen kérem: ha lehetséges, ne haragudjék én rám. Mindenekelőtt erre kérem – és nagyon röstellem, hogy „egyúttal” mindjárt másra is kérem.
És mégis – tehát muszáj! Legyen olyan kegyes és írja vissza, hogy ma délután (talán ebédután?) melyik kávéházban, vagy egyáltalán hol várhatnám vagy kereshetném – egy rám nézve nagyon is fontos, negyedórás beszélgetésre.
A lakásán nem szeretném háborgatni – az Otthon,1 a sok falával és sok fülé-vel, nem igen alkalmas helyiség…
Őszintén tiszteli
Osvát Ernő K: OSZK Kt. Fond 471. (Ambrus Zoltán-hagyaték, számozatlan)
1Írók és Hírlapírók Otthon Köre
•