A MAGYAR GÉNIUSZRÓL
82. BIRÓ LAJOS – OSVÁT ERNŐNEK
Berlin W. 8, december 14. 1908.
[Berlin, 1907. december 14.]
Kedves barátom,
engedd meg, hogy két kéréssel forduljak hozzád. Az első az, hogy – ha lehet – kegyeskedjél nekem elküldetni azt a pénzt, a mit még a Figyelőtől ka-pok. Nagy szükségem volna rá.
A másik az, hogy ha a lap megindul, rendeld el, hogy a címemre küld-jék. (A címem december végeig: Kaiser-Hotel, Friedrich-Strasse; azután:
Berlin-Schöneberg, Landshuter-Strasse 20.)
Szépen köszönöm a kegyességedet és szeretettel maradok igaz híved Biró Lajos
K: OSZK Kt. Fond 253/721. – A Kaiser-Hotel Berlin fejléces levélpapírján, jobb oldalon kitöltendő dátumrész: Berlin W. 8, … 190 … | Friedrich-Str. 176/178.
Dat.: A Bíró Lajos által megadott 1908-as évszám elírás, hiszen a levél még a Nyugat indulása előtt született.
Biró Lajos az 1905-ös Figyelő idején elmaradt honorárium ügyében írt Osvát-nak, aki helyett Fenyő Miksa válaszolt 1907. december 30-án, levelében egy hét ha-ladékot kérve. Időközben Biró a Nyugatban is publikált, nem tudható, hogy a régi hátralékot a szerkesztőség végül kifizette-e, de honoráriumügyben Fenyő Miksa 1908.
március 30-i levelében újólag Biró türelmét kérte (K: PIM V. 5365/34/1–2.).
Itt közöljük egy későbbi, különálló boríték adatait:
83. BIRÓ LAJOS – OSVÁT ERNŐNEK
[Berlin, 1909. május 1. előtt]
[Címzés:]
Nagyságos Osvát Ernő úrnak Budapest.
Nyugat szerkesztősége Sajó utca 5a.
Ungarn.
[Feladói cím:]
L. Biró
Berlin W 30 Landshuterstr. 20.
K: OSZK Kt. Fond 253/721.
Dat.: fpb: a boríték csonka – épb: Bp., _ _ _.
1909. május 1-jétől a Nyugat címe VII. ker. Aréna út 66. földszint 2-re vál-tozott.
84. OSVÁT ERNŐ – FENYŐ MIKSÁNAK
Budapest 1907 Deczember 15 [Budapest, 1907. december 15.]
Kedves Fenyő,
okvetetlenül jöjjön el este az „Országház”ba. Mi kilencz után ott le-szünk és reméljük Őnagysága1 is eljön.
Viszontlát –
Osvát Ernő K: PIM V. 3181/29/1. (Fenyő Miksa-hagyaték)
1Fenyő Miksa első felesége Schöffer Aurélia volt (h. 1933), alakját Egy kedves Eltá-vozottról… címmel Török Sophie idézte meg a Nyugatban (lásd töröK 1933, 325–
328).
85. GELLÉRT OSZKÁR – OSVÁT ERNŐNEK
Bp. 907 Dec. 21.
[Budapest, 1907. december 21.]
Kedves Osvát, –
ezt is megtaláltam, most már döntse Ön el, a három közül melyiket in-kább először.
Igen kérem, ne feledkezzék meg róla, hogy a lapot én is megkapjam.
Köszönettel, igaz tisztelője
Gellért Oszkár VIII. József-körút 7.
[Címzés:]
Nagyságos Osvát Ernő úrnak Budapest
New York Kávéház.
Erzsébet-körút.
[Feladói cím:]
Gellért Oszkár – József-körút 7.
K: OSZK Kt. Fond 253/762. – Névjegykártyán, a kártya nyomtatott szövege:
GELLÉRT OSZKÁR
Dat.: fpb: Bp., 1907. dec. 21. – épb: Bp., 1907. dec. 21.
Gellért Oszkár A deltánál című verse a Nyugat 1908. január 16-i számában jött (60), majd az Új sötétség és a Mindvégig egy húron a március 16-i számban (305–306).
Az alábbi levél borítéktípusa megegyezik a fentiével – Gellért 1908 első felé-ben több kritikát is írt a Nyugat számára.
86. GELLÉRT OSZKÁR – OSVÁT ERNŐNEK
[Budapest, 1907 vége – 1908 eleje]
Kedves Osvát, –
nem lehet erről másképp írni, ezt, azt hiszem, el fogja ösmerni.
Igen szeretném a levonatot, holnap korán délután benézek a New- Yorkba.
Szívből üdvözli
Gellért Oszkár A hordárt kifizettem, nem jár neki semmi.
[Címzés:]
Nagyságos Osvát Ernő úrnak Sajó utca 5a.
A „Nyugat” szerkesztősége.
K: OSZK Kt. Fond 253/762. – Nem postai küldemény.
87–88.
OSVÁT ERNŐ – SZINI GYULÁNAK
[Budapest, 1907 vége – 1908. október vége]
[Címzés:]
N. Szini Gyula Úr Mátyás tér 17.
Névjegykártya verzóján, a kártya nyomtatott szövege: OSVÁT ERNŐ | Sajó- utcza 5/a.
SZINI GYULA – OSVÁT ERNŐNEK
Cikket lehetőleg ma délután, de legkésőbb 8-ig behozom a Brisztolba [!]
Ölel
Szini [Címzés:]
Nagys. OSVÁT ERNŐ úrnak Sajó-utcza 5/a.
Szini az üzenetet ceruzával az Osvát által küldött névjegykártyára írta, a neki szóló címzést kihúzta, az Osvátnak szóló címzésbe belefoglalta a kártya nyomtatott szövegét.
K: OSZK Kt. Fond 253/874. – Nem postai küldemény.
Szini Gyula 1907 nyarán már a VIII. kerületi Mátyás téren lakott, 1908. no-vember 1-jével költözött a VII. ker. Nefelejts utca 12. szám alá (lásd Szini Gyula – Elek Artúrnak. [Budakeszi, 1907. augusztus 19.], illetve [Budapest, 1908. október 29.], K: OSZK Kt. Fond 253/587.); ezen időszak alatt Osvát a Nyugat indulásától kezdve figyelmeztethette Szinit a kéziratküldési határidőre – hasonló üzenetet kapott Cholnoky Viktor is (lásd 104.,105.).
89. BALÁZS BÉLA – OSVÁT ERNŐNEK
[Szeged, 1907. december végén]
Mélyen tisztelt szerkesztő Úr!
Itt küldöm amit ígértem. Csak kóstolóul küldöm, hogy meghalljam a véleményét és azt, feltéve, hogy tetszik, hajlandó-e máskor is közölni az írá-saimat a lapjában.
Ezeket a verseket kérem ne is közölje egyelőre, még ha tetszenének se – mert valamennyit átadtam már valakinek aki közöltetni akarja – és még nem tudom, hogy ott melyek fognak megjelenni. –
A mesét azonban ha tetszik és megfelel közlésre küldöm és nagy meg-tiszteltetésnek venném ha elfogadnák. –
Január elején eljövök egyszer személyesen a feleletért és megkérdezem akar-e Szerkesztő Úr máskor is kéziratot tőlem. –
Igaz tisztelettel
Bauer Herbert.
U. i. – A „Csend” kézirata egyetlen példányom azért kérem szépen ne veszítsék el –
Cím: Bauer Herb., Szeged Dugonics tér 2.1 K: OSZK Kt. Fond 253/710.
M: nemesKéri 1979, 6–7.
Balázs Béla Ritoók Emmának adta át verseit, s azokat az írónő az Új Időknek küldte be (lásd Balázs 1982a, 1/444), ahol 1908 első félévében Balázs négy versét közölték. Osvát a levélhez mellékelt verskéziratokat 1908. január 3-i találkozójuk al-kalmával adhatta vissza a szerzőnek. – A csend című Balázs-mese a Nyugat 1908. jú-lius 16-i számában került sorra (748–765), lásd a következő levelet.
1Balázs Béla az ünnepeket Szegeden töltötte (lásd Balázs 1982a, 1/459–460).
•
1908
•90. BALÁZS BÉLA – OSVÁT ERNŐNEK
[Budapest, 1908. január 2.]
Engedelmet kérek, hogy csak ilyen rongyon írok – Eljöttem mint írtam feleletért vagy a Halálesztetika kéziratáért mert halaszthatatlan lett – Hol-nap háromkor eljövök – Ha nem beszélhetek szerkesztő úrral kérem szépen hadjon [!] kinnt számomra feleletet illetve a Halálesztetika kéziratát – mert ha nem jelenhetik meg, legalább az első fele Februárban[,] kénytelen vagyok holnap visszavenni – Bocsánat hogy háborgatom – Szívességét köszönve igaz tisztelettel
Bauer Herbert (Balázs Béla) K: OSZK Kt. Fond 253/710. – Ceruzaírás tépett, kockás papíron.
Balázs Béla – miként Szegedről küldött levelében ígérte (lásd 89.) – 1908. ja-nuár elején felkereste Osvátot, hogy kéziratai sorsa felől érdeklődjön. A találkozóra – az előző napi sikertelen próbálkozás után – január 3-án a New York kávéházban került sor (Balázs erről naplójában többször írt: lásd Balázs 1982a, 1/453, 460–462).
Balázs Béla versei nem tetszettek Osvátnak (és kezdeti impressziói nem változtak együttműködésük évei alatt): „»Hiszen nagyon kedvesek – sok szépség van bennük, kár is érte. Túlságosan egyszerűek, üresek. Aztán meg közönségesek, semmi új eredeti hang nincs bennük.« Még magamnak is elvette a kedvemet tőlük. Végeredmény:
hogy megingott a magambiztossága. A mesém nagyon tetszett neki, és közölni fogja (június felé) a Nyugatban. De mégis úgy hallgat (pedig figyelmes és intelligens), mint száz közül egyet. Se meglepőnek, se különös örömnek semmi nyoma. Megzavart.
És épp most, mikor oly régóta semmit se csináltam. (Vagy talán épp az ilyenekért nem?)” (Lásd Balázs 1982a, 1/461.) Az Osvát által a kávéházban átnézett újabb ver-sek közül Balázs a Nagy cantate címűt – az alábbi levélhez mellékelve – utólag el-küldte a szerkesztőnek; a vers a Nyugatban nem jelent meg (kéziratát lásd OSZK Kt.
Fond 253/930.).
Osvátnak viszont tetszett a Szegedről feladott A csend című mese („annak idején még »feltétlenül szép«-nek mondotta” – emlékeztette véleményére Balázs a közlést sürgetve, lásd 127.), a mű a Nyugat 1908. július 16-i számában kapott
he-lyet (748–765). Balázs a New Yorkban az Embermesét adhatta át, és mivel ezzel kap-csolatban nem ismerte Osvát véleményét, joggal hihette, hogy a Nyugat erre nem tart igényt. Balázs az Embermese kéziratát többször próbálta visszaszerezni, cserébe az Ibolya című mesét is felajánlva (lásd 126., 127., 130., 147., 179.). Az Embermesét 1909. február 16-án közölte a Nyugat (190–202), az Ibolya kézirata Osvát hagyatéká-ban marad fenn (OSZK Kt. Fond 253/926.).
91. BALÁZS BÉLA – OSVÁT ERNŐNEK
[Budapest, 1908. január 3. után]
Mélyen Tisztelt szerkesztő Úr,
Bocsásson meg, hogy még mindig zaklatom. Két dolgot akarok még megkérdezni amire szíves feleletét kérem.
1.) Nem volna-e hajlandó ezt a ,cantate’[-]t mégis közölni? – Azért gondoltam rá, mert ez tetszett és semmiféle kifogása nem volt ellene – Talán érdemes volna a szokatlanságánál fogva is; tudtommal nem írtak még ma-gyar nyelven ilyet – Éppen ezért valószínű, hogy a bourgeoi[s]-lapok között nem akadna amelyik elvállalja – Hanem a „Nyugat”[-]ba oda illene – Nem gondolja? – Kérem szépen olvassa el mégegyszer és mondja meg majd a véle-ményét. –
A második dolog amit kérdezni akarok, ill. kérni, hogy legyen szíves és mondja meg, körülbelül, hogy mikor kerülhet sorra a mesém – Szeretném tudni hányadán vagyok, mert ha akad tisztességes lap a melyik sokkal hama-rébb közölné mégis visszakérném – Persze ha nem nagyon sok időről van szó legszívesebben a Nyugatnál hagyom.
Most jut eszembe, hogy még egy mesém van önnél – Legyen szíves és írja meg egy levelezőlapon mikor jöhetek el azért amelyik nem kell és hova?
(New-York?) – És hogy, hogyan döntötte el a ,cantate’ sorsát? Válaszát előre köszönöm.
Tisztelettel
Bauer Herbert.
Címem: Bauer Herbert, I. Verbőczi u. 16.
K: OSZK Kt. Fond 253/710.
92. GELLÉRT OSZKÁR – OSVÁT ERNŐNEK
Bp. 908 Jan. 4.
[Budapest, 1908. január 4.]
Kedves Osvát, –
bocsássa meg, hogy ígéretemet meg nem tarthatom; ma este el kell utaznom s így a Ferenczi könyvét kénytelen vagyok visszaküldeni. Máskor másról.
Igaz tisztelője
Gellért Oszkár A versemben, igen kérem, ne legyen sajtóhiba.
[Címzés:]
Nagyságos Osvát Ernő úrnak Sajó u. 5a.
K: OSZK Kt. Fond 253/762. – Ceruzaírás – Nem postai küldemény.
A Nyugat első számában Fenyő Miksa foglalkozott Ferenczi Zoltán (1857–
1927) irodalomtörténész Petőfiről szóló publikációival (Arany János egy kiadatlan le-vele. 47–48), elképzelhető, hogy Osvát a szerző egy másik munkájáról is íratni akart.
(Ferenczi Sándor pszichoanalitikusnak ekkor még nem jelent meg könyve.) Az aggodalom oka A deltánál című vers lehetett (lásd 85.).