orosz vIszonyok

oroszország sok tekintetben „történelmi és etnográfiai szempontból Európa titokzatos ré-sze”²⁰⁷ a kultúrtranszfer sokféle áttételének részeként a latin, a görög-bizánci, a német és a francia hatások keverednek itt az originálisan orosz sajátosságokkal. Ezzel együtt időnként mégis „mostohagyermekként” van jelen az európai kultúrában, hiszen még az egyetlen ösz-szekötő kapocs a kereszténység is az elválasztás irányába hat. Az orosz fejlődés sajátossága-inak egy része már felsorolásra került²⁰⁸ így most csak ott leírtak kiegészítésére kerül sor:

• Az orosz kultúra korai formáiban nincs meg – a nyugati modellben szokásos – párhuzamosság, azaz az egyházi és az állami intézmények egymásmellettisége.

• Az orosz kultúrkört a 16. század óta nyomasztja a nyugati civilizáció mássága, ambivalensen viszonyulnak hozzá: az utolérés, a meghaladás és saját identitásá-nak megőrzése között ingadozva.

• A latin kultúra – mintegy 400 éves késéssel – a barokk építészet közvetítésével jelent meg orosz földön az orosz reneszánsz formájában.

• A nyugati kultúra iránt orosz földön egyfajta idegenkedés tapasztalható,²⁰⁹ elő-fordul, hogy a kultúrtranszfer során csak a külsődlegességeket veszik át „ne higgyünk nekik, de tudnunk kell, hogy mit csinálnak (nyugaton)”²¹⁰ olvasható egy orosz kiadású vergilius fordítás előszavában.

• Az orosz értelmiség önmagában is multinacionális jellegű: ukrán, moldáviai, ta-tár és más származású személyekből áll össze.

• A tudástranszfertől nem idegen a hirtelen és gyors váltás: a latin hatás a jezsuita-lengyel befolyás által érvényesül, később ezt felváltja a holland-német protestáns racionalizmus, még később a nemesség köreiben a francia hatás. Az adaptáció során viszont gyakori a mechanikus hasznossági szempont érvényesítése.

• nagy Péter cár és követői a felvilágosodás eszméit felülről elrendelve erőszakkal, tiltásokkal, büntetésekkel és jutalmazással kívánják megvalósítani. A nemesek-nél a házasságkötés engedélyezése egy időben iskolázottsághoz volt kötve. to-vábbá aki nem tudott legalább az alapműveltség elsajátításáról számot adni, az nem kaphatott külföldre szóló útlevelet.

• A katonaság és különösen a nemesség képzését szolgáló kadet- és garnizonisko-lák – fontos művelődési funkciót látnak el. Az orosz hadsereg – több történelmi időszakban – az értelmiség képzésének kiemelt fontosságú színhelye. A napóle-oni háború idején teljesen természetes, hogy a nagyobb katonai alakulatoknak saját szállítható könyvtáruk van.

• külföldi – főleg neves német professzorokat (leibniz, Euler, bernoulli) – nagy számban hívtak meg, ám a megbízás többnyire határozott időre szólt, így ezek a tudósok hazatérte után nem maradt működőképes tudományos műhely.

207 Idézve In: sdvizkov, denis (2006): Das Zeitalter der Intelligenz. Zur vergleichenden Geschichte der Gebildeten in Europa. vandenhoeck&ruprecht, göttingen 140. o.

208 mikonya 2014. 337. o.

209 Az 1725-ben I. Péter cár által alapított gimnázium és egyetem ötvözetét jelentő akadémia működéséről maradt fenn a következő anekdotába illő feljegyzés: a 17 németföldről meghívott professzor az orosz diákok kis száma miatt német diákokat hívott meg, de azok közül is csak nyolc fő érkezett meg, így a professzorok jobb híján egymás óráit látogatták.

210 Idézve In: sdvizkov, denis (2006): Das Zeitalter der Intelligenz. Zur vergleichenden Geschichte der Gebildeten in Europa. vandenhoeck&ruprecht, göttingen 143. o.

93

• nagy előny, hogy egy időben a nemesek és a pópák gyermekei államköltségen tanulhattak, továbbá a magasabb iskolát vagy egyetemet végzettek a végzés után azonnal rangot, nemességet és engedélyt kaptak kard viselésére. mindez növelte a magasabb szintű tanulmányok vonzerejét.

A cári oroszországban II. katalin trónra lépésétől 1762-ben többféle változást vártak. Ezek között jelentős helyet foglaltak el az oktatásüggyel szembeni elvárások. Ennek a kezdeménye-zésnek az élére Ivan Ivanovics Beckoj gróf (1704–1795) állt. Az 1767–68 évi törvénykönyv-szerkesztő bizottság szerény javaslatokat tett az iskolaügy megreformálására, ebben a nevelés vezérelve az, hogy új emberek kellenek az ország vezetésébe, de erős állami felügyelet alatt kell képezni őket. A felvilágosult abszolutizmus progresszív szakasza rövid ideig az 1773–1775 kö-zötti időszakig tartott, de a Pugacsov-felkelés kegyetlen leverésével ez a folyamat megszakadt.

II. Katalin cárnő sok tekintetben kacérkodott a francia felvilágosodás gondolatrend-szerével – leginkább azért, mert ennek képviselői kellő távolságban voltak oroszországtól – így nézeteik tényleges megvalósításának igénye fel sem merülhetett. II. katalin akti-vitása legfőképpen a neves filozófusokkal – Denis Diderot-val és Voltaire-rel – folytatott levelezésben merült ki. diderot el is készített egy tervezetet a cárnő számára az orosz iskolaügy átszervezéséről, de ezzel a cárnő nem értett egyet, a bevezetés gondolata pedig fel sem merülhetett. Ezért a cárnő 1777-ben egy konszolidáltabbnak tűnő személyhez a német Frederic-Melchior Grimmhez fordult, aki elhárította magától a felkérést, azzal az indokkal, hogy nem ismeri az ország nyelvét, de maga helyett javasolt egy másik személyt, mégpedig Karl von Dalberg würzburgi professzort. A cárnő azonban inkább a Pétervári tudományos Akadémia csillagászához Ulrich Theodor Aepinushoz (1742–1802) for-dult és őt kérte fel arra, hogy készítsen számára egy tervezetet az alsó fokú népoktatás megszervezésére. Aepinus a normaiskolai módszert kidolgozó filantropista Friedrich Eberhard von Rochowot (1734–1805) és az osztrák „Allgemeine schulordnung” meg-alkotóját Johann Ignaz Felbigert (1724–1788) ajánlotta a cárnő figyelmébe. Hamarosan létrejött egy birodalmi iskolaügyi direktórium, ahol tanulmányozni kezdték az osztrák módszer orosz viszonyok közötti alkalmazásának lehetőségét és ezzel egy időben hozzá-kezdtek tankönyvek fordításához. Ehhez hatékony segítséget jelentett II. József és II. Kata-lin 1780-beli mogiljovi találkozója, ahol az osztrák uralkodó segítséget ígért a cárnőnek.

Ennek eredményeként 1780-ban a temesvári tankerületből – a szláv nyelvi rokonságra is ügyelve 29 szerb tankönyvet küldtek oroszországba. A sokféle kezdeményezés ered-ményeként Pétervárott, moszkvában, kijevben és kazanyban – a tanítóképzést biztosító – normaiskolák létesültek. 1786-ban II. katalin további három orosz egyetem létesítését tervezte, Csernigov, Pensa és Pskov jött számításba, de ez csak terv maradt.

A lomonoszov kezdeményezésére alapított moszkvai egyetem 1755-ben jött lét-re. Az egyik utolsó polihisztornak tekinthető lomonoszov meggyőzte II. katalin cár-nő favoritját Ivan Ivanovics Suvalovot (1727–1797) az egyetemalapítás támogatására.

A felvilágosodás hívének tekinthető suvalov és Laurentius Blumentrost az Akadémia elnöke lettek az újonnan létesített intézmény első kurátorai. Ez az egyetem kivételes helyzetéből adódóan nem kapcsolódott a pravoszláv egyházhoz, így a többitől eltérő-en más lehetőségek nyíltak meg az itteltérő-eni professzorok és diákok számára, ami főleg a nyugati hatások egyszerűbb befogadásában nyilvánult meg. Az itt működő jelentősebb tudósok felsorolása és munkásságuk ismertetésére külön szakirodalmi források állnak rendelkezésre.²¹¹

211 szabó miklós (2003): Az orosz nevelés története (988–1917). Akadémiai kiadó, budapest

94

10. kép: A Lomonoszov Egyetem épülete a Vörös téren 1755–1787 között Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Moszkvai_%C3%81llami_Egyetem#/media/

File:Moscow_Red_Square_rathaus,_survey_by_Bove,_1816.jpg

Időközben sorra alakulnak orosz akadémiák: ilyen 1757-ben szentpétervárott a művészeti akadémia vagy az 1783-ban a párizsi akadémia mintájára létrehozott rosszijszkaja akadémia. Az orosz akadémiák sajátossága, hogy természettudományok-kal és társadalomtudományoktermészettudományok-kal, valamint művészetekkel foglalkoznak; laboratóriu-mok, gyűjtemények állnak rendelkezésükre és legfőképpen az itt foglalkoztatott sze-mélyeknek a tudomány művelése, a kutatás a feladatuk, ezért kapják a fizetésüket, így nem kötelező oktatniuk és más kiegészítő tevékenységet sem kell végezniük. szentpé-terváron ebbe a körbe tartozik öt gyűjtemény – a zoológiai, az ázsiai, a numizmatikai, az egyiptomi és az etnográfiai, továbbá az obszervatórium, a fizikai kabinet, a kémiai laboratórium, az ásványgyűjtemény és a herbárium.²¹²

II. katalin cárnő fia I. Pál érdeklődést mutatott az egyetemi ügyek iránt és beleszólt az orosz egyetemi élet formálódásába. Ilyen tekintetben mértékadó az ő 1798. ápri-lis 9-i rendelkezése, amelyben eltiltotta minden alattvalóját a külföldi tanulástól, sőt a göttingenben, marburgban és más városokban tanuló orosz diákokat is hazarendelte.

Egyfajta kompromisszumként viszont engedélyezte a litván, észt és mások kérésére a

212 grau, Conrad (1999): st. Petersburg. In: demandt, Alexander (Hrsg. 1999): Städten desGeistes. Große Universitäten Europas von der Antike bis zur Gegenwart. böhlau verlag, köln–Weimar–Wien. 232. o.

95 dorpati egyetem újbóli megindítását, ennek tervezetét 1799-ben fogadta el, de ennek a

megvalósítása már I. Sándor idejére esik.

A szövevényes és összetett orosz művelődési viszonyok egyik megismerési lehetősé-ge az egyes professzorok életútjának mikrotörténeti szemléletű bemutatása. Erre kiváló lehetőség F. J. Jankovic munkásságának tanulmányozása. Ez még azzal az előnnyel is jár, hogy feltárulhatnak belőle a korabeli magyar–orosz tudástranszfer részletei.