A dIákok szAbAdságküzdElmEI 1800–1834 között

Az első modern diákmozgalmak a felvilágosodás és a romantika gondolatvilágának utóhatásaként a 18. század végén jelennek meg. A szabadság, egyenlőség, testvériesség jelszavai egész Európa diákságát lelkesedéssel töltik el, olyannyira, hogy hajlandók lesz-nek barikádokat emelni és a kitörő harcokban cselekvően részt venni.

Az egyik első ilyen lázadás 1870-ben Cambridge-ben tör ki. Az angol felvilágoso-dás radikális képviselői Samuel Taylor Coleridge (1772–1834) és barátai a szabadság és egyenlőség jegyében állandó csoportot hoznak létre a diákok között. A francia forra-dalom kitörése után az angol liberális értelmiségi körök visszafogták magukat és lénye-gében forradalomellenes hangulat lett úrrá közöttük. A kitörést a romantikában talál-ták meg, ennek híres képviselői Coleridge mellett, William Blake (1757–1827), William Wordsworth (1770–1850), Percy Bysshe Shelley (1792–1822) és John Keats (1795–1825).

ők napóleon bukása után mindannyian síkra szálltak a restaurációs törekvések ellen, de a diákokat ezek a hatások már nem érték el.

lengyelországban 1793-ban az ország második felosztása összefogásra késztette a diákokat. Tadeusz Kościuszko (1746–1817) vezetésével 1794-ben felkelés kezdődött el, a harci cselekményekben diákok is részt vettek, mégpedig a krakkói egyetemre beiratko-zott 387 főből mintegy 200 fő harcolt. Persze a túlerővel szemben a legcsekélyebb esé-lyük sem volt a győzelemre. A lengyel nagyhercegség csak akkor jöhetett létre, amikor Johann Heinrich Dombrowski (1755–1818) vezetésével 1807-ben napóleon seregeihez csatlakoztak.

Amíg a lengyel diákok napóleonban potenciális segítőjüket látták, addig a német diákok Poroszország 1806-os vereségét követően veszélyforrást láttak a francia uralko-dóban. A megszálló franciákkal szembeni ellenállás feléleszti a porosz polgárokban a nemzeti összefogás vágyát, ehhez kapcsolódik még a német szellemi megújulás óhaja.

Ebben úgy a diákok, mind professzoraik részt vesznek. fichte híres beszéde A német nemzethez címmel igazolja ezt a szándékot. Ernst Moritz Arndt (1769–1860) nem vé-letlenül utal erre, a maga korában általánosan ismert mi van a német hazával? című, később megzenésített versében. Az események hatására sorra alakulnak a diákegye-sületek. berlinben. Fiedrich Ludwig Jahn (1778–1852) életre hívja a sportmozgalmat – különösen nagy figyelmet szentelve a szertornának és az ehhez kapcsolódó életviteli szabályoknak. magát a testnevelést egyre szélesedő mozgalommá fejlesztette, egyrészt azáltal, hogy a szertorna mellett fontosnak tartotta a játékot, az úszás, a vívás és a ter-mészetjárás propagálását. másrészt mindezt kapcsolatba hozta a franciák elleni felsza-badító háború által kiváltott felerősödött nemzeti gondolattal. nem véletlen, hogy a né-met közgondolkodásba a „turnvater jahn” (a tornászás atyja) jelzővel emlegetik. Jakob Friedrich Fries (1773–1843) a diákok által kedvelt filozófiaprofesszor 1811-ben meg-alapítja a titkos „német szövetséget” a majdani felszabadító háborúra való előkészület érdekében. 1813-ban jénában a diákok professzoraik segítségével „urburschenschaft”

(ősszövetség) elnevezésű szervezetbe tömörülve gyülekeznek. jelszavuk „becsület, szabadság, Haza” és céljuk egy nemzeti diákmozgalom létrehozása, annak érdekében, hogy németország liberális alkotmányt kapjon, a diákok pedig partikuláris érdekei-ken felülemelkedve szövetségbe lépjenek egymással. Elvetették az akadémiai privilégi-umokat és az arisztokratikus szokásokat, síkra szálltak a diákság erkölcsi tisztasága és megújulása mellett, az egykori diákokat „akadémikus polgárrá” kívánták változtatni.

Ezzel együtt korábbi diákszokásokat is átvettek, köztük a teuton romantika és az anti-szemitizmus bizonyos megnyilvánulásait is. közülük sokan önkéntesként részt vettek a

166

szabadcsapatokban, különösen híressé vált a Ludwig Adolf Wilhelm von Lützow őrnagy (1782–1834) által vezetett 2800 fős kommandó. ruházatuk feketére festett polgári ruha piros szegéllyel és réz gombokkal, zászlójuk színe a későbbi német nemzeti színekkel azonos: fekete, piros, arany.

A felszabadító harc befejezése után az önkéntesek egy népszuverenitás elvén nyugvó alkotmányt reméltek. A harci tapasztalatok jelentősen megnövelték az önbizalmukat, amit a későbbi események igazolnak is. A kezdeményezést újra a jénai diákok veszik át.

1816-ban a szász-Weimarhoz tartozó jénában liberális alkotmányt vezettek be. A vá-rost földrajzi helyzete – hiszen nagyjából az akkori németország közepén helyezkedik el – alkalmas találkozási helyszínné teszi. 1815. június 2-án 143 taggal létrehozták jénai egyesületüket. Azonnal új intézkedéseket vezettek be az egyetemen, a továbbiakban minden diák élhetett a véleménynyilvánítás jogával, s a téli szemeszterre már 500 fős tagsággal rendelkeztek. Ezek a kezdeményezések jelentik a német diákmozgalmak kez-detét, bár a köznyelvben ekkoriban még csak „rajongóként” emlegetik őket.

Hamarosan freiburgban, gießenben, Heidelbergben és tübingeben is egyesületek alakulnak. Halléban a „teotonia” szövetség jön létre, ennek célja a német nyelv és a kultúra ápolása, valamint a hazaszeretet fokozása. göttingenben, kielben és a kisebb egyetemeken a diákegyesületek valamivel később alakultak meg.

Az időszak kiemelkedő eseménye 1817-ben a híressé vált Wartburgfest. Az Eise-nach³²⁷ melletti Wartburgban a reformáció 300. évfordulója alkalmából október 18-án 450–500 diák gyült össze, nagyjából a fele a jénaiak közül került ki, a többiek más egye-temekről jöttek. Céljuk a liberális német nemzetállam létrehozása, tüntetőleg elégetik a korábbi szimbólumokat és bevezetik az új nemzeti színek használatát.

1818-ban 14 német egyetem (összesen 18 van) diákságának egyesítésével ün-nepséget tartanak és megalakul az általános német diákegylet (Allgemeine deutsche burschenschaft), amelynek tagjai az összdiákság mintegy 30%-át alkotják. A német di-ákmozgalmat erősen befolyásolta jahn 1819-ben megjelent, A német nép eszménye (das deutsche volkstum) című könyve. Ebből a romantika jegyében íródott népies és hazafias gondolatokat tartalmazó műből, hamarosan idegen és főleg antiszemita tartalmat is ki-olvastak. Ezzel magyarázható, hogy 1819-ben a külföldi és a zsidó származású diákok kimaradtak a szövetségből, később pedig további politikai irányzatok is megbontották az egységet. A liberális-nemzeti szárny hamarosan radikális csoportosulássá alakult. A

„giesseni feketék”-nek nevezett csoport a karizmatikus privátdocens, Karl Follen (1795–

1840) támogatásával jött létre. koncepciójukban a francia forradalom eszményeit vegyí-tik a romanvegyí-tikával. Céljaik között szerepelt az alsóbb néprétegek elnyomásának megszűn-tetése és felemelése az intelligencia által vezetett népfelkeléssel. Ezért propagandájuk ha-tározottan az utca emberére irányult. A hatóságok árgus szemmel figyelték az egyesületet, és amikor a „giesseni feketék” egyik tagja, a heidelbergi teológushallgató, Karl Ludwig Sand (1795–1820) 1819-ben merényletben megölte az orosz szolgálatban álló August von Kotzebue (1761–1819) írót, metternich herceg – kapva az események adta alkalmon –beavatkozott. A csehországi karlsbadban tartott konferencia döntéseit 1819. szeptem-ber 1-jén a német bundestag ratifikálta. Ennek következményeként bevezetik a cenzúrát, betiltják a diákegyesületeket, és más egyesületek működését is korlátozzák. A karlsbadi határozatok mintegy harminc évre lehetetlenné tették a liberális megnyilvánulásokat, az ilyen gondolkodókat pedig rejtőzködésre kényszerítették.

327 martin luther szülővárosa

167 A német diákmozgalom hatása elérte az 1808-ban orosz nagyhercegséggé vált

finn-országot is. Åbo és turku egyetemének professzorai és diákjai előtt ott lebegett a jénaiak példája és 1816-ban autonóm diákszövetséget alapítanak. Az akadémiai körök tartva a diákok romantikus túlzásaitól, a professzorok és a diákok kiegyensúlyozott kapcsolatá-ra törekedtek. közben a konfliktusok egyre élesebbé váltak és a diákok 1817-es kiáltvá-nyukban több szabadságot követeltek. 1826/27-ben a diákok és az orosz katonák között támadtak összetűzések, közben egy nagy tűzvész felégette a várost, ezért a hatóságok és az egyetem is Helsinkibe, a nagyhercegség új fővárosába költözött át. 1828-ban új statútumot fogadtattak el az egyetemmel, a diákság feletti kontroll pedig erősebbé vált.

olaszországban az ország egyesítése már napóleon idején megtörtént, de az 1815-ös bécsi kongresszus visszaállította a régi viszonyokat. Ennek ellenére az újjászervező-dés igénye (risorgimento-mozgalom) folyamatosan az akkori élet része. Ebben kiemelt szerepet kap a nemzetnevelési mozgalom. Ennek egyik képviselője Vincenzo Gioberti (1801–1852). Ez a hazafias gondolkodású pap megfogalmazza, hogy

„tanuljanak meg az olaszok gondolkodni, mert a gondolkodás minden szabadságnak és minden szolgaságnak a gyökere. (továbbá) hangsúlyozta, hogy a keresztény nevelést a mo-dern kultúra tudományos nevelésével (természettudomány és momo-dern kultúratudomány) is ki kell egészíteni és mindezt a nemzeti és egyetemes filozófiai neveléssel, a művészi és irodal-mi oktatással szervesen össze kell kapcsolni.”³²⁸

gioberti követője a filozófus és politikus Giuseppe Mazzini (1805–1872) 1831-ben a száműzetés körülményei között szervezte meg az „Ifjú olaszország” mozgalmat, ame-lyik az idegen uralkodók elűzését és a szabad, független köztársaság létrehozását tekin-tette elsődleges céljának. Az olasz viszonyokra jellemző, hogy számos pap érzékelte az ellentmondásokat és igyekeztek az egyszerű emberek és a nemzet érdekeit szolgálva cselekedni és cselekvésre ösztönözni híveiket. Ilyen szerepet vállalt Antonio rosmini (1797–1895) és bosco szent jános (1815–1888) is. 1848-ban az olasz népben is újra fellángolt az egységesülés igénye, ezt a harcot Giuseppe Garibaldi (1807–1882) vezet-te.³²⁹ Az 1848-as custozzai csata elvesztésével, amelyik az olaszok vereségét hozta, a forradalom véget ért.³³⁰

spanyolországban csak a liberális jogászok vettek részt az 1820-as forradalomban, annak érdekében, hogy az 1812-es alkotmányt újra bevezessék. 1821-ben, amikor kitört a görög forradalom, szinte minden görög diák és professzor visszatért a hazájába, hogy részt vegyen a harcokban. modern elképzelésekkel tértek vissza hazájukba és 1824-ben kezdeményezték Athénban az egyetem megalapítását, ami 1837-ben meg is valósult.

lengyelországban a diákok jórészt kisnemesi környezetből származtak és önmagukat – még a felvilágosodás hagyományaként – a nemzet legfőbb védelmezőinek tartották.

áthatotta őket annak a tudata, hogy az egyetemnek a nemzeti függetlenség elvesztése után a nemzet továbbélését kell szolgálnia. varsó, vilnius, krakkó és lemberg egyete-mein a lengyel diákok hamarosan a liberális és nemzeti törekvések szószolóivá lettek.

328 kurucz rózsa (2015): A Montessori világ gyermekei. In: gyermekek különböző és hasonló kultúrák-ban. (szerk. bús Imre) Pécsi tudományegyetem Illyés gyula kar, szekszárd 36. o.

329 fontos magyarokra vonatkozó kiegészítés, hogy tüköry lajos és türr István is harcolt garibaldi olda-lán. maga Petőfi sándor pedig a „szabadság Istene“ című ódájában kért támogatást az olasz népnek.

330 Aleardo Aleardi (1812–1878) olasz költő 1861-ben hét énekből álló eposzban (I sette soldati) az eu-rópai szabadságharcban elesett hét katonának – többek között Petőfi sándornak is – állít irodalmi emléket.

168

Ezt a célt követte 1817-ben a vilniusban hat diák által alapított, a „tudományok barátai-nak társasága” elnevezésű szervezet. tagjai között Adam Mickiewiczcsel (1798–1855). A diákok 1819-től élénk politikai szervezkedésbe kezdtek és működésüket kiterjesztették minden lengyel egyetemre. Ez a csoport elutasította a hagyományos egyetemi rendet és a romantika jegyében egy új nemzeti ideál megteremtését tűzték ki célul. A hit és a szeretet fontosabb számukra, mint a stúdiumok, ahogy ezt mickiewicz óda az ifjúsághoz és a romantika című művében ki is fejti. 1817 és 1823 között félszáznál is több lengyel diák-szervezet jött létre, ezek közül néhány egy ideig fennmaradt, mások idővel megszűntek vagy átalakultak.

svájc különleges helyzete a mozgalmak terén is megmutatkozik, ugyanis 1820-ban az ország a politikai emigránsok olyan fontos gyülekezési helye, ahol keresztezik egy-mást az összeesküvők szálai. Itt egy diákokat tömörítő forradalmi bizottságot, sejtek egymásra épülő rendszerére épülő „férfiszövetség” (männerbund) elnevezésű titkos társaságot hoznak létre. Céljuk németországot népfelkelés és forradalom útján szabad köztársasággá tenni. A szervezkedésben részt vesznek a „giesseni feketék” és tanácsadó-juk, karl follen is. miután a nemzetközi összeesküvés részletei a hatóságok tudomására jutnak, 1823-ban karl follen kénytelen az Amerikai Egyesült államokba távozni.

A német emigráns diákok számára példaképül szolgáltak az olasz carbonarik. Ez a szerveződés 1807-ben kezdődött kalabriában és gyorsan elterjedt szicíliában, nápoly-ban és salernónápoly-ban. Ebben az esetben katonai alapon légiókba, centuriókba és oszta-gokba rendeződött olyan titkos szövetségről van szó, akiknek a tagjai személyesen, a titoktarás érdekében nem ismerhették egymást, de vakon engedelmeskedniük kellett a kiadott parancsoknak. vezetőjük Filippo Bounarotti (1761–1837) akkoriban svájcban élt és egy német, francia, lengyel diákokból álló hálózatot vezetett. természetesen a po-litikai rendőrség figyelemmel kísérte a szervezkedést és beépített ügynökei révén még átláthatatlanabbá tette az amúgy is titkos ügymenetet.

franciaországban 1819 tavaszán Párizsban és montpellier-ben tüntettek a diákok a cenzúra és a kötelező misehallgatás ellen. ráadásul még ugyanezen év novemberében a kormány a választójog konzervatív irányultságú megváltoztatása mellett döntött. Ez nagyjából egybeesett a karlsbadi határozatok megismerésével és tiltakozó akciókhoz ve-zetett. Az „Igazság barátai” páholy fegyveres diákokból alakult meg egy jövőbeni felkelés előkészítése érdekében. A trónörökös meggyilkolása 1820 februárjában újabb tiltakozó hullámot indít el, először a sorbonne-on, majd Aix-en-Provence-ban, ezt rennes, tou-louse, dijon, strassburg és grenoble követi. 1820. június 3-án egy párizsi tüntetést civilbe öltözött rendőrök oszlattak fel. A menekülő tüntetők között egy eltévedt lövedék eltalálta Nicolas Lallemand joghallgatót, aki mártírhalált halt. Ez az esemény gyorsan elterjedt a külvárosban és a munkások is csatlakoztak a diákok megmozdulásaihoz, a tüntetés idővel szinte az egész országra átterjedt. A kormányzat 1820 júliusában kemény lépésekre szánta el magát, a grandes écoles-okban új fegyelmi szabályzatot vezettek be, a diákokat teljes kontroll alá helyezték, ez annál is könnyebb volt, mert éppen vizsgaidőszak volt. Ahol szükségesnek láttak, így grenoble-ben egész karokat szüntettek meg. A júliusi mozgalom egyik utolsó felvillanása az 1820. augusztus 19-i tüntetés, ebben részt vett az „Igazság barátai” páholy 600 fegyveres tagja, a francia carbonari-mozgalom vezetőjének Saint-Arman Bazard-nak (1791–1832) és a filozófiaprofesszor Victor Cousin-nak (1792–1867) az irányításával. A diákok aktivitása ezúttal leginkább az egyházi ceremóniák megzavará-sában mutatkozott meg.

A carbonarik szekcióját 1821 májusában alakítja meg két diák Párizsban. ők koráb-ban a liberális nápolyiak oldalán harcoltak és elsajátították a carbonarik konspirációs

169 technikáit. A mozgalom gyorsan tért nyert Párizsban az egyetemi karokon és vidéken. A

támogatók között a legnagyobb arányban mintegy 40%-ban katonák voltak, az „Igazság barátai” páholy csak 11,5%-al van jelen ebben a szerveződésben. fő cél a hazaszeretet és a nemzeti szuverenitás kivívása. Ez azért fontos, mert a bourbonok idején franciaország a metternich-féle szent szövetséghez csatolva elvesztette korábbi vezető pozícióját. X.

Károly (1757–1836) király alatt 1824-től erősödik az egyházi befolyás, a szerzetesrendek terjeszkednek és sok egyházi építkezés kezdődik. összességében úgy nézett ki, mintha az egyház mellőzné vagy kiszorítaná a laikusokat.³³¹ A cenzúra ellenére a francia sajtó jó-részt megmaradt liberálisnak. A legnagyobb befolyású sajtóorgánum a „le globe” – ame-lyet 1824-től fiatalok és diákok szerkesztenek. Ebben az időben virágkorát éli a politikai költészet, a fiatalok forradalmi hangulatot árasztó verseket írnak a görög szabadságharc támogatására. A francia történészek egy csoportja is aktivizálja magát és új felfogásban tanítják a francia forradalom történetét. Ezek a történések hozzájárulnak ahhoz, hogy 1827 májusában diáklázadások törhetnek ki, a kiváltó ok ezúttal egy klerikálisnak tartott professzor egyetemi katedrához juttatása. A lázadás résztvevőit megbüntetik, de ez nem csillapítja a kedélyeket és megteremtődnek egy további nagyobb megmozdulás feltételei.

3. forrAdAlom és rEstAuráCIós törEkvésEk 1830–1845 között

Az 1830-as forradalmakban a diákok egész Európában kezdeményezők vagy aktív résztvevők. A francia júliusi forradalomban az écoles politechnique diákjai jártak az élen, egyenruhájuk miatt jól láthatók voltak és őket tekintette a közvélemény „július hő-seinek”. orvostanhallgatók és jogászok is harcoltak a barikádokon, de nem egyenruhá-ban és a nem az előzőekhez hasonló zárt formációegyenruhá-ban. A franciák soraiegyenruhá-ban megoszlot-tak a vélemények az új államformát illetően. A diákok többsége az angol példát követve alkotmányos monarchiát képzelt el Louis Philipp von Orléans (1773–1850) uralkodásá-val. ő sietett is megnyerni a diákok támogatását és kitüntetéseket adományozott nekik.

A republikánusok klubjaikban és tüntetéseken tiltakoztak ez ellen, de alul maradtak.

1830-ban a tanév kezdetét a párizsi diákok felhasználták arra, hogy erősítsék politikai befolyásukat, egyesületek alapítását és saját szervezet létrehozását követelték, demokra-tikusan választott vezetőkkel és sajtóorgánumokkal. A célok között ott lebegett egy új az európai intelligenciát összefogó hálózat kiépítése.

A forradalom szele időközben más országokat is elért. Az egyesült németalföld déli részén fiatal német professzorok támogatásával szervezkedés kezdődött. 1821-ben löwenben német mintára alapítottak diákegyesületet. 1827-ben a katolikus és a libe-rális oppozíció fuzionálásával löwenben és lüttichben élénkebb politizálás kezdődött, gent csendesebb maradt. A diákok részvétele 1830-ban a belga forradalomban meg-erősítette őket öntudatukban. A katolikus egyház és a szabadkőműves-mozgalom kö-zötti nézeteltérések 1834-ben brüsszelben új szabad egyetem alapításával végződtek.

1835-ben a löweni állami egyetem katolikus egyetemmé alakult át.

331 gevers, lieve; vos, louis (2004): Studentenbewegungen. rüegg, Walter (2004): Themen, Probleme, Erkenntnisse. In: geschichte der universität in Europa (1800–1945) III. Hrg. Walter rüegg, verlag C. H.

beck. münchen, 236. o.

170

Az Egyesült németalföld északi területein a diákok elszigetelődtek a lakosság többi részétől, mert saját szokásaikat követték. 1815-ben groningenben jön létre az első di-ákegyesület, amit hamarosan más egyetemek egyesületei követnek.

A belga felkelés a patriotizmus hullámait indította el a diákok körében, utrecht, leiden és groningen diákjai közül számosan jelentkeztek önkéntesnek, szerencsére a francia hadsereg támogatása miatt a harcok nem követeltek jelentős áldozatokat, a diá-kok öntudatát viszont nagymértékben erősítette a harcokban való részvétel lehetősége.

1830 novemberében felkelés tört ki az oroszok ellen varsóban. A kiváltó ok a cár be-avatkozása a belga forradalomba. Piotr Wysocky (1797–1874) a kadettiskola parancsno-ka vállalta a vezetést és hozzá csatlakoztak a varsói egyetem és később a krakkói egye-tem diákjai. A tízhónapos küzdelem vereséggel végződött, sok diákot bebörtönöztek, mások emigrációba kényszerültek. A varsói és a vilniusi diákok több mint fele emigrált, többnyire franciaországba. 1832-ben varsó és vilnius egyetemét bezárták.

A lengyelek felkelése szimpátiát váltott ki egész Európában és egyúttal az orosz cár iránti gyűlöletet is élesztette. Párizsban az 1830-as gazdasági krízis főleg a szegényeket sújtotta és újra demonstrációk kezdődtek. A szervezők között ott vannak a radikális re-publikánus diákok Jules Sambuc (1804–1834), Auguste Blanqui (1805–1881) és a későbbi kommunár Charles Delescluze (1809–1871). A tüntetéseken kifejezték a szolidaritásukat a lengyelekkel és egyesületek alapításának szabadságát követelték. A hatóságok két ve-zetőt sambucot és blanquit kizárták az egyetemről, ami további tüntetésekhez vezetett.

1831. szeptember 15-én a lengyel kapituláció hírének elterjedésével szolidaritási akciók kezdődtek, az emigrációba kényszerült lengyel tábornokokat strassburgban éljenző diá-kok fogadják. 1831 decemberében a gazdasági válság okozta bizonytalanságot fokozta egy kolerajárvány kitörésének veszélye. A radikális republikánusok újra mozgolódni kezdtek, robespierre néhány írására alapozva egyenlőségre épülő köztársaságot követeltek, ennek jegyében kapcsolatot kerestek a munkásokhoz. 1832-ben kitört egy járvány, diákok százai önkénteskednek a kórházakban. ugyanebben az évben munkásfelkelés tört ki, amelyben diákok is részt vettek, ezt két nap alatt leverik, így a republikánusok újra rejtőzködésre kényszerültek. A titkos társaságok, például az „Emberi jogok társasága” egyre több taggal és szimpatizánssal rendelkezik. 1834. április 14-én a republikánusok újra fellázadnak a Quartier latinben, de még aznap leverik őket. Ezután egy mintegy tíz évig tartó csendes időszak következik, amikor a diákok figyelmét a tanulás mellett a divat, a tánc és a mu-latságok kötik le.

A később újra kezdődő sorozatos tüntetések, lázadások, felkelések a diákmozgalom radikalizálódásához vezettek. A spanyol király VII. Ferdinánd (1784–1833) 1830-ban két évre bezáratta az egyetemeket. finnországban sok konfliktus támadt az oroszokkal, a kulturális különbségek és az uniformizálási törekvések miatt. A cári hatóságok a finn diákokat felszólították arra, hogy viseljenek egyenruhát, amit azok el is fogadtak. loja-litásuk elismeréseként a cár 1833-ban támogatta a finn nyelv, az irodalom és kultúrtör-ténet egyetemi oktatásának bevezetését, sőt személyesen is meglátogatta az egyetemet.

A finn nyelv és irodalom tanítására az első professzort 1840-ben nevezték ki, Alexander

A finn nyelv és irodalom tanítására az első professzort 1840-ben nevezték ki, Alexander