A dIákok élEtmódjA, ElHElyEzkEdésI lEHEtőségEIklEHEtőségEIk

A felvilágosodást megelőzően a reformáció-ellenreformáció és az azt követő háborúk alapvetően befolyásolták a diákok létszámát és főleg képzésük helyszínét, azaz, hogy hol kezdhették meg a tanulmányaikat. A háborúk során és ez különösen érvényes a harmincéves háborúra – az egyik napról a másikra élés következményeként – felborult az erkölcsi rend. A 18. század végére a stabilizálódásnak köszönhetően a nagy egyetemi városokban is javulnak az erkölcsök.²⁸⁵ A felvilágosodás szerves részét képező hasz-nossági szempont előtérbe kerülése egyetemtörténeti vonatkozásban azt eredményezte, hogy a 18. század közepétől elkezdődik a diákok számának időleges csökkenése.

A 16–17. században a diákok életét még sok továbbélő középkori szokás, hagyo-mány alakította. Az akkori klerikusok ruházatukban és az egyetemi előírások rendelke-zései miatt a városi polgárokról mereven elhatárolódó csoportot alkottak. életmódjuk-ban az egyházi emberekhez álltak közelebb. A 17. század közepétől fordulat következett be ebben, a viszonyulási minta a jómódú városi gavallér lett és ez életvitelben, öltözkö-dési szokásokban is megmutatkozik. A lovagi életformához való vonzódás külsődleges jegye a fegyverviselés szokásának (kard, tör) elterjedése a diákok között, amivel német területen együtt járt – az egyetemi tiltás ellenére – a diákpárbaj szokásának általánossá válása és egyfajta jellemformáló tényezőként történő felfogása.

A korabeli Althof egyetemének diákélete ikonográfiai alapon is megismerhető. Jo-hann Georg Puschner rézmetsző művész (1680–1749) dendrono álnéven 1725 körül 14 metszetben örökíti meg diákéletet, az egyetemre való megérkezéstől a doktorrá avatá-sig. Az alábbi kép a tehetős tanulni vágyó diák életébe enged bepillantást.

284 meiners 1970. 264–267

285 bauer, max (1926): Sittegeschichte des deutschen Studententums, mit zahlreichen Abbildungen. Paul Aretz verlag, dreseden, 187–188. o.

129

17. kép: Dendrono: A tehetős diák szobája (1725) Forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/

File:Dendrono_-_Der_and%C3%A4chtige_Student.jpg

Az altdorfi egyetem alapítási éve 1578. Az egyetemet császári és pápai privilégiu-mok birtokában nürnberg városának gimnáziumára alapozzák. Altdorf és strassburg a két birodalmi városhoz tartozó alapítás. 1780-körül ez az egyetem már régen túl van a virágkorán, 3 teológiai, 4 jogász, 3 orvos és 6 filozófiai kari professzor oktat mintegy 100 diákot. Az akkori egyetemi életről olvashatunk egy lang nevű diák önéletrajzi írásában, aki egy színházi előadás betiltása miatt dühében beverte a rektor lakásának ablakait, amiért a kár megtérítésén felül nyolcnapi karcerba való elzárás lett a büntetése. visz-szaemlékezéséből kiderül, hogy a kényszerű elzárást arra használta fel, hogy javítson a csúnya kézírásán, ami azért lett ilyen, mert önállóan tanult meg írni. A karcerba viszont magával vitte egy szép kézírású barátjának a levelét és ezt gondosan másolgatva bünte-tése letelte után szép kézírást elsajátítva folytatta tanulmányait.²⁸⁶

Az egyetemi karcerekben töltött időről sok feljegyzés maradt a diákok visszaemlé-kezéseiben. Ezen írások szerint itt töltött időszakot nem annyira büntetésként, hanem csínytevéseik részeként élték meg. Erről tanúskodnak a karcerek meglehetősen dekora-tív falai a sokféle odakarcolt bejegyzéssel, ahogy ez Heidelberg egyetemén fennmaradt.

286 bosse, Heinrich (2012): Bildungsrevolution 1770–1830. universitätsverlag Winter, Heidelberg, 23. o.

130

18. kép: Karcer Heidelberg egyetemén

Forrás: Die schönsten Universitäten der Welt. Fotografiert von Guillaume De Laubier Texte von Jean Serroy, Knesebeck, 2015. München

Az egyetemet végzett ifjak számára – különösen, ha nem vagyonos családból szár-maztak – az egyik leggyakoribb lehetőség házi tanítói, vagy a gazdag nemesek, polgá-rok Európában utazgató fiai mellett a nevelői feladatok vállalása. Ez különösen az evan-gélikus teológián végzettekre jellemző, akik a lelkésszé választásukig tartó időt gyakran e tevékenységgel töltötték ki. Egy korabeli színdarabnak – így Jakob Michael Reinhold Lenz 1774-ben írt művének – a cselekménye egy ilyen házi tanító életéről szól. Egyéb-ként a 18. századi német irodalom több jelentős személye kezdte pályáját házi tanító-ként és itt szerzett élményeit, tapasztalatait később romantikus irodalmi művé formálta.

Egy göttingeni jogászprofesszor, J. St. Pütter (1725–1807) tanulmányai Pütter 1725-ben született Iserlohnban polgári családban, a kor szokásai szerint tanul-mányait magánoktatásban kezdte, más gyerekekkel együtt házi nevelő oktatta, mert szülei elégedetlenek voltak a rendes iskola színvonalával. miután a házi nevelő egy idő múlva távozott, Pütter három-négy társával együtt egy lelkészhez került, akinél három évig latint, görög nyelvet, hébert és kaldeus nyelvet, valamint némi földrajzot és tör-ténelmet tanultak. 13 éves korában 1738-ban Pütter a marburgi egyetemre iratkozik be, itt fiatal kora ellenére kénytelen kardot viselni. Wolfnál matematikát és metafizikát hallgat és ezek az előadások mély benyomást tettek rá, leginkább azért, mert Wolf nem diktált és nem is felolvasta a szövegeit, hanem egészen természetes módon, szabad be-szédben adott elő. Egy másik tanárnál logikát, általános és német történelmet, valamint intézménytörténetet hallgatott. 1739-ben Halléban találjuk, ahol a konfirmációra való felkészülés jegyében a teológus baumgartennél dogmatikát és filozófiát hallgat.

ugyan-131 itt erkölcstani, általános enciklopédikus, jogi és államtudományi előadásokat is hallgat.

továbbá francia, angol és olasz nyelvet tanul, furulyán játszik és táncórára jár. két év elteltével egy barátja tanácsára jénába megy, ahol Estor professzornál kap szállást, így az ő könyvtárát is használhatja, valamint jogi aktákat is tanulmányozhat. jogi tanul-mányai mellett alkalmazott matematikával foglalkozik és folyatja a francia és az olasz nyelv tanulását. Itt adódik először lehetősége arra, hogy ő maga is oktasson: tanítványa egy ugyanott lakó nemes ifjú. 1742-ben Estor professzort követve marburgba költözik, ahol folytatja jogi tanulmányait. 1744-be jogból doktorál és Estor professzor előadóter-mében 39 diáknak, köztük 11 nemesi származásúnak német jogtörténetet ad elő. 1746-ban 21 éves korá1746-ban münchausen rendkívüli professzornak hívja göttingenbe. Ezt a helyet több vonzó ajánlat ellenére sem hagyja el és mintegy 60 éven át folyamatosan jogtudományt tanít.²⁸⁷

19. kép: Johann Stephenn Pütter portréja (Carl Lafontaine festménye) Forrás: er#/media/File:Johann-Stephan-Puetter1-Bubo.jpg

A teológiai képzés túlsúlyából eredő problémákat legkorábban göttingenben is-merték fel, ezért felvállalták, hogy a végzős diákjaikat felkészítsék a városi latin iskolák-ban, illetve a gimnáziumokban való oktatásra. Ilyen jellegű bölcsészeti szemináriumok hirdetését már 1734-ben elkezdték. Az ilyen képzettségű személyek még korántsem tekinthetők képzett pedagógusoknak, de a korábbi állapotokhoz képest már ez is hala-dást jelentett. 1789-ből származik egy akkori végzős diák erre vonatkozó kommentárja:

„A hátrányok azonnal szembeötlőek: a) A teológusból tanárrá lett jelöltek legnagyobb ré-szénél hiányoznak az e hivatás gyakorlásához szükséges ismeretek. gyakran véletlenül, vagy szándékuk ellenére lépnek erre a pályára. nehézségeik és hiányosságaik elleplezése miatt

287 Paulsen, friedrich (1896): Geschichte des gelehrten Unterrichts auf den deutschen Schulen und Universitäten vom Anfang des Mittelalters bis zur Gegenwart. Mit besonderer Rücksicht auf den klassischen Unterricht. Verlag von Veit & Comp. leipzig, 606. o.

132

gyakran a merev pedantériát választják, hogy elkerüljék a nevetségessé válást. b) A szüksé-gesnél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak eredeti tárgyuknak (a teológiának) c) A legtöbb tanári munkát vállalt teológus nem sokáig marad az iskolában, mert a jobban fizetett, kevés-sé fáradtságos, kényelmesebb papi, lelkészi állásra áhítoznak.”²⁸⁸

A teológusok számára – mind katolikus, mind protestáns részről – az egyik leg-látványosabb tevékenység az igényes, a szónoki képzés minden eszközét felhasználó prédikációk tartása. Ez az egyéni képességek leglátványosabb megnyilvánulási formája, amivel könnyen hírnevet és végleges állást szerezhetett magának az egykori diák. Ezen a területen jó szolgálatot tett a megfelelő hangképzési gyakorlat és a jó hangminőség, különösen, ha kellemes, férfias énekhanggal párosult. sokan egyházi énekek írásával is hírnevet szereztek maguknak.

Az egyetemi képzéstől legtöbbet a jogászok vártak. nem véletlen, hogy létszámuk a reformegyetemeken, így göttingenben a diákok 50 %-át, Halléban 40 %-át tette ki, történt mindez általában a teológia rovására.²⁸⁹ A jogászok abban reménykedtek, hogy tanulmányaik befejezése után elhelyezkedhetnek a hercegi udvarokban és a formálódó közigazgatás területén. Amennyiben nem kaptak biztos állást, akkor legalább alkalmi megbízásokat igyekeztek szerezni maguknak.

Az orvostudomány számára, az újonnan egyetemi oktatás tárgyává lett sebészet el-lenére, még erős konkurenciát jelentenek a céhes alapon szerveződő, csak gyakorla-ti tudással rendelkező felcserek. bár az egyetemi képzésben érzékelhető volt egyfajta elfordulás a klasszikus antik szerzők szövegeitől, a könyvek okozta dogmatizmustól (buchdogmatismus), mindez mégsem eredményezett azonnali és gyökeres fordulatot.

A 16. és a 17. században gyakran megkeseríthette az újonnan beiratkozott diákok éle-tét a pennalizmus elnevezéssel elhíresült általános gyakorlat, amely lényegében az idősebb diákok sokszor kifejezetten durva önkényeskedését, uralkodását jelentette a fiatalabbak felett. Ennek egyik rituális megnyilvánulási formája a beavatási ceremónia (depositio) volt. A beavatott diák ezt követően viszonylag hosszú ideig egy idősebb diák szolgája lett – a szolgadiák sokféle gúnyneve is utal kiszolgáltatott helyzetére. A megpróbáltatások ak-kor értek véget, ha új fiatalt vettek fel, de ilyenak-kor illett még egy búcsúvacsorával megven-dégelni a társakat. A korábbi szolgadiák ezzel átmeneti stádiumba került addig, amíg ő maga nem lett öregdiák, amikortól is továbbadhatta mindazt, amit vele szemben elkövet-tek.²⁹⁰ A 18. század második felétől általában valamelyest szolidabbá vált a pennalizmus gyakorlása. A német kultúrkörben a bajtársi egyesületek (burschenschaftok) vitték to-vább ezt a hagyományt, szervezettebb és néha egészen szokatlan, eldurvult formában.

A beavatási ceremónia előírásai néha erős túlzásokra vezettek, ilyen például a női nem iránti tisztelet hiánya, ez a hagyomány például sokáig élő elvárás maradt a portu-gál Coimbra egyetemén. A spanyol egyetemeken kedvelték a látványos ünnepségeket és szórakozási formákat, különösen a sikeresen letett vizsgákat követően, de az erős katoli-kus befolyás miatt itt az erények gyakorlása és a szórakozás kombinációja érvényesült. A mulatozó diákok sokszor megbotránkoztatták a békés polgárokat és sok helyi konfliktus okozójává váltak.

288 Idézve In: koch 2008. 120. o.

289 koch 2008. 99. o.

290 Erről részletes leírások In: bauer, max (1926): Sittegeschichte des deutschen Studententums, mit zahlreichen Abbildungen. Paul Aretz verlag, dreseden.

133 A szegényebb diákok tanulását ösztöndíjak és alapítványok rendszere tette lehetővé.

ösztöndíjakat sokan, sokféle motivációból kiindulva alapítottak. vagyonos személyek sokszor korán elhunyt családtagjuknak, vagy akár önmaguknak kívántak így emléket állítani, ennek során nemzeti, nyelvi szempontokat és szakember-utánpótlási szükség-leteket is figyelembe vettek. Az alapítványok és az ösztöndíjak létesítése önmagában is alapos pénzügyi ismereteket igényelt, különösen arra való tekintettel, hogy az ösz-töndíjakat általában a bankoknál elhelyezett éves kamatokból fizették. A nehéz anyagi helyzetű diákoktól szegénységi bizonyítvány (testimonimum paupertatis) bemutatá-sát követelték meg. Ezt a születési hely szerinti egyházi hatóság állította ki, amelyhez általában csatolni kellett a sikeres filozófia vizsga (examen philosophicum magnum) letételéről szóló bizonyítványt és egy nyilatkozatot arról, hogy az adott személy más ösztöndíjban nem részesül. Az elnyert ösztöndíjakat évente osztották ki, az esetek több-ségében ünnepélyes körülmények között. általában igyekeztek az ösztöndíjban részesí-tett személy összes költségét – a beiratkozási díjat, az éves tandíjat, az egyes előadások díját, a vizsgadíjat a szállás, étkezés költségeit is fedezni. Az ösztöndíjak és alapítvá-nyok rendszerére a legnagyobb veszélyt a háborúk és az országhatárok megváltozása jelentette. Ezért gondoskodni kellett a pénzügyi alapok értékállóságáról. Az országha-tárok változása gyakran az alapítványok ellehetetlenülésével járt együtt. Amennyiben ingatlanokba fektették az alapítványi pénzt, akkor a tűzvészek és a természeti csapások jelenthettek még gondot. mindenesetre a hosszabb nyugodalmas időszakok lehetővé tették az ösztöndíjrendszer kiteljesedését, az előzőekben említett veszteségek esetén pe-dig mindent elölről kellett kezdeni.

A következő, 1772-ben készült rézmetszet a család „reménységének” egyetemi be-iratkozását ábrázolja. A tudomány szimbólumaival felszerelt professzorok – talár, dok-tori kalap, glóbusz, könyvek – fogadják a megilletődött újoncot, akit a háttérből a pe-dellus és a várakozó felsőbb évesek nagy érdeklődéssel figyelnek.

20. kép: Henry William Bunbury: A család reménysége. Beiratkozás az egyetemre (1772) Forrás: http://images.zeno.org/Kunstwerke/I/big/409K073a.jpg

A szegényebb diákok étkeztetésének változatos rendje jött létre. Ennek új módszereit kellett létrehozni a protestáns felekezetű területeken, mert ott megszűnt a kolostorok által nyújtott támogatás. Ezeken a területeken ún. szabad asztalokat (communiteseket) hoz-tak létre. greifswald kis létszámú egyetemén 1699-ben két, egyenként 13 fő ellátásáról

134

gondoskodó szabad asztalt tartottak fenn, bőségesebb időkben akár 40 fő is kaphatott itt ingyen ételt. Az élelem elosztásáról az ökonómus megnevezésű tisztségviselő gondos-kodott, a feljegyzések szerint nem ritkán önmagát előnyben részesítve. Előfordul a javak differenciált elosztása is, ennek szellemében egyesek ingyen, mások csekély térítési díj ellenében kaphattak ételt.²⁹¹

A diákélet szerves kísérő jelenségei a városi hatóságokkal, de főleg az iparos legé-nyekkel napirenden levő összetűzések, verekedések. A városi polgárokkal – a filiszterek-kel – főleg az éjszakai randalírozások és leányaik elcsábítása miatt alakulnak ki konf-liktusok. Ez néha egész csoportok közötti tartós szembenálláshoz vezetett, amikor a polgármester és a rektor hathatós beavatkozására lesz szükség. A konfliktusok néha elmérgesednek, ez történt 1790-ben göttingenben, amikor 700 diák tiltakozásként el-hagyta a várost. A tehetős vásárlóikat elvesztő pékek, szabók stb. csak nagy nehezen tudták visszahívni a jól fizető diákokat.²⁹² Halléban 1798-ban III. vilmos frigyes király még a botozás büntetését is bevezette – jelentősebb eredmény nélkül – a verekedések megfékezésére. nem kímélték a diákok a professzoraikat sem, számos tréfa és súlyo-sabb esetben az ablakok betörése ennek az eredménye (az utóbbi történés a jénai egye-tem prorektorával esett meg 1792-ben, mert betiltotta a diákszövetségek működését).

A felvilágosodás idején sajátos – a maitól eltérő szerepük van a bizonyítványoknak, ezek ugyanis nem utalnak a tanulmányi teljesítményre. jelentőségük csupán annyi: ar-ról tanúskodnak, hogy az adott személy egyetemre járt és bizonyos előadásokat, bizo-nyos ideig hallgatott. jó esetben személyre szóló professzori ajánlással egészül ki, de ennek az értéke meglehetősen kétséges, ahogy ez egy 1795-ben írt levélből kiderül.

Ebben a tanulmányai befejezése előtt álló diák ír édesapjának:

„Amennyiben kedves Atyám úgy gondolja, hogy testomoniát hozzak magammal, akkor ezt megteszem. de hogy ez mit jelent, azt kedves Atyám éppolyan jól tudja, mint én. Aki a professzornak rendesen megfizeti az előadásért járó díjat, a legjobb tanúsítványt kapja, még akkor is, ha egyetlen előadáson sem volt jelen. […] Ha a fejemben nincs tudás, akkor a pro-fesszorok egyik tanúsítványa sem fog kihúzni a bajból.”²⁹³

291 A stettini Pedagógiumban például 24 ingyenkosztos mellett 36 mérsékelt térítést fizető diákot támo-gattak.

292 klant, michael (1984): Die Universität in der Karikatur. Böse Bilder aus der kuriosen Geschichte der Hochschulen. fackelträger-verlag gmbH, Hannover, 24. o.

293 Idézve In: bosse, Heinrich (2012): Bildungsrevolution 1770–1830. universitätsverlag Winter, Heidel-berg, 24. o

135

21. kép: Diáktipusok a jénai emlékönyvekben (1750) Forrás: http://www.kaleidoscopehistory.hu/kepek/

Abb.%202.%20Stabu%20von%20Armbstroff.JPG

A 18. században a német egyetemi városok diákjairól, illetve azok viselt dolgairól a következőképpen vélekedtek: a lipcseiek – gálánsak a női nemmel szemben, a hallei diákok – jámbor pietisták, a jénaiak – verekedősek, a wittenbergiek – jól bírják az italt.

lipcsében különösen sok eredeti diákokkal foglalkozó komédia és szatirikus tartalmú írás látott napvilágot. maga a költőfejedelem, Wolfgang goethe is itt töltötte diákéveit 1765–1768 között. Itteni élményeinek egy része visszaköszön a faust egyes részeiben.

6. dIákélEt és némEt dIákszErvEzEtEk A fElvIlágo-sodás IdEjén

Új jelenség a felvilágosodás idején a középkori nációkat felváltó változatos elnevezésű és szerveződésű diákegyesületek, bajtársi szövetségek (burschenschaftok) létrejötte. Az ilyen szövetkezések életét alapszabályok és rigorózusan betartatott „törvények” hatá-rozták meg. A könnyen hevülő, a szórakozás és a tréfa iránt fogékony diákság – folytat-va az évszázados hagyományokat, örömteli és sok bosszúsággal járó pillanatokat oko-zott az egyetemi városok lakosságának, illetve az egyetem vezetésének, ahová panasszal fordultak a városi hatóságok, de némelyik professzornak is. Ez utóbbiak közé tartozik Hartleben syndikus, aki így ír a katolikus mainz diákságáról:

136

„Említhetnék még különféle dolgokat a párbajról […], a legényegyletekről, a szájhősökről, a rókaugratásokról,²⁹⁴ a rendjelekről stb., de a nagyra értékelt, a gót barbárság káoszából kisar-jadt akadémiai szabadság manapság egészen átalakult. Azelőtt a hősök tiszteletét kedvelte.

viadalok amelyek, ha nem halállal, akkor sebekkel végződnek: pattogó ostorok és vágtázó patkók koncertje, jól megnedvesített torkokból felharsanó badar himnuszok és trágár viccek, cserépkorsókból felszálló ital-felhők, felborított edényekből kifolyó sörpatakok, túlterhelt gyomrokból származó bűzös tócsák, széthajigált poharak, a kardok csillogó acélja által az ut-cakövekből előcsalt sűrű szikrázás, éjszakai ricsajozás, minden jólét megsértése – ezek voltak azok az áldozatok, amelyeket az egyetemi szabadság helyesléssel fogadott. templomaiban most reggeltől estig és estétől reggelig érzelmes dalocskák és regényecskék hallatszanak.”²⁹⁵ A diákegyletek sok gondot okoztak az egyetemek vezetésének, leginkább a párbajo-zás és a vívás, a kötelező ivászatok és ennek következményei okoztak problémát. Alkal-manként a többféle diákegylet egymás közötti konfliktusai is megbontották az egyetem belső rendjét. Ezekről a történésekről bőséges feljegyzések, emlékiratok maradtak fenn.

Ezek egyike a filozófus és berlini rektor Fichte konfliktusát részletezi. Ennek lényege az, hogy egy szegény zsidó származású, jól tanuló orvostanhallgatót szisztematikusan megaláznak társai, aki a rektor védelmét kéri. fichte becsületbíróságot hív össze, de az egyetem syndicusa és további szenátorok nem állnak a rektor és a bántalmazott diák mellé. fichte e döntés miatt mond le idő előtt rektori tisztéről.²⁹⁶

A német felvilágosodás a maga sokféle irányzatával, hogy csak a legfontosabbakat említsük ilyen a pietizmus, a filantropizmus, a német idealizmus, a neohumanizmus és a romantika, nem hagyta érintetlenül a diákmozgalmakat sem. A társadalmi viszonyok összetettségét bizonyos párhuzamok és összefonódások is bonyolítják. Ilyen a szabad-kőműves-mozgalmak megjelenése a 18. században, párhuzamosan a vallásos megúju-lás olyan más formáival, mint a pietizmus többféle árnyalata. A szabadkőműves gondo-latok nyíltan, szervezett intézményes formában is megjelentek Salzmann schnephentali filantrop intézményében²⁹⁷ vagy némelyik diáktársaságban, amilyen az „Amicis” vagy a göttingeni „Hainbund”. Ezek a társaságok a barátság – egymás iránti bizalom – hazasze-retet hármas célkitűzés jegyében a polgárság ideáljainak megvalósítására törekedtek.

A teljesen tiszta rendszer bemutatása szinte lehetetlen, mert az alkotóelemek között gyakoriak az átfedések, az összefonódások és az összeolvadások, ráadásul ezek egy-egy egyetemhez kapcsolódva eltérő mintázatot alkotnak. Egyes szervezeti formák kimutat-ható nyom nélkül idővel megszűntek – ilyenek például a diákrendek – más szervezetek pedig napjainkig tovább élnek ilyenek a Corpsnak nevezett testületek.

Az első csoportot a középkori nációk örököseként a területi összetartozás alapján szerveződő közösségek az un. régi Landsmannschaftok. Ezek területi összetartozás elvére épülő laza közösségek, amelyek még 15. századi hagyományokra épülnek. Ezek-be a kezdetEzek-ben még kötelező volt Ezek-belépni, az új 18. századi viszonyok között viszont már megjelent a konkurencia a diákrendek (studentenorden) formájában. követke-zésképpen működésmódjuk jelentősen megváltozott. Az új mintájú szerveződés, az új landsmannschaft 1837-ben jött létre göttingen egyetemén, 1840-ben pedig conventté

294 rókaugratás alatt az új tagok beavatási ceremóniája értendő.

295 Idézve In: bär 2005. 162. o.

296 Erről részletes beszámoló olvasható a következő forrásban: bär 2005. 191–193. o.

297 mikonya györgy (2003): Kiút vagy tévút? Reformpedagógiai újítások a német internátusi nevelésben.

297 mikonya györgy (2003): Kiút vagy tévút? Reformpedagógiai újítások a német internátusi nevelésben.