ELTE Tanító- és Óvóképző Kar
Mikonya György
AZ EURÓPAI
EGYETEMEK TÖRTÉNETE
(1700–1945)
Az európAi
egyetemek története
(1700–1945)
Mikonya GyörGy
Az európAi egyetemek
története (1700–1945)
eLte tók Budapest
Lektorok: Németh András és Szögi László
Alkotó szerkesztő: M. Pintér Tibor (orcid.org/0000-0002-5212-4107)
© A szerző, 2017
© ELTE TÓK, 2017
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
További támogatók:
Osztrák–Magyar Akció Alapítvány (OMAA) és az Archiv der Universität Wien
ISBN 978-963-284-851-8 Első kiadás: 2017
Tudományági besorolás: Neveléstudományok (oktatás és képzés, pedagógia és egyéb kapcsolódó tudományok)
Borítóterv és technikai szerkesztés: M. Pintér Tibor
A kiadásért felel az ELTE TÓK dékánja.
Nyomtatta és kötötte:
Komáromi Nyomda Zrt.
TarTalom
Előszó ... 10
I. Az EgyEtEmtörténEtI kutAtás forrásAI, módszErEI és fontosAbb témáI ... 12
1. Az egyetemtörténeti kutatás irányai és témái ... 12
2. Egyetemtörténeti tipológia ... 24
3. Újabb egyetemtípusok megjelenése, új trendek az egyetemtörténeti kutatásban ... 28
II. EgyEtEmEk A fElvIlágosodás korábAn (1700–1800) ... 32
1. A felvilágosodás általános jellemzői... 32
2. Angol viszonyok ... 38
3. német felvilágosodás és az egyetemek ... 39
4. további észak- és nyugat európai egyetemek ... 69
5. további Habsburg birodalmi felsőoktatási intézmények ... 78
6. lengyel egyetemi viszonyok a felvilágosodás idején ... 83
7. francia viszonyok ... 86
8. olasz viszonyok ... 91
9. orosz viszonyok ... 92
10. finnország egyeteme ... 98
11. A délkelet-európai nemzetek ... 99
korábAn ...100
1. Egy új tudomány, a pedagógia megjelenése a német egyetemeken ... 110
2. Professzorok mindennapi élete az egyetemen ... 111
3. életkép az egyetemi mindennapok világából friedrich schiller példája alapján ... 120
4. Egyetemi tisztségviselők, személyzet az egyetemen ... 126
5. A diákok életmódja, elhelyezkedési lehetőségeik ... 128
6. diákélet és német diákszervezetek a felvilágosodás idején... 135
7. Egyetemi terek, épületek... 148
8. Az egyetemi élet kritikája a felvilágosodás korában ... 156
9. összefoglalás ... 159
Iv. dIákmozgAlmAk Az EuróPAI EgyEtEmEkEn ...161
1. Az egyetemi diákmozgalmak ... 162
2. A diákok szabadságküzdelmei 1800–1834 között ... 165
3. forradalom és restaurációs törekvések 1830–1845 között ... 169
4. diákok és professzorok szerepe az 1848-as európai forradalmakban ... 172
v. EuróPAI EgyEtEmEk 1800 és 1945 között ...185
1. A tudományszemlélet változása ... 186
2. Az európai egyetemek 19. századi alapmodelljei ... 189
vI. Az EuróPAI EgyEtEmEk történEténEk vázlAtA 1800–1945 között ...193
1. Angol viszonyok ... 193
2. Az angol és skót egyetemek további fejlődése ... 198
4. A magyar felsőoktatás ... 214
5. belgium felsőoktatása ... 220
6. bulgária felsőoktatása ... 221
7. francia viszonyok ... 221
8. görögország felsőoktatása ... 226
9. Hollandia felsőoktatása ... 226
10. lengyelország felsőoktatása ... 228
11. német viszonyok ... 232
12. olasz viszonyok ... 248
13. orosz viszonyok ... 251
14. románia felsőoktatása ... 260
15. skandinávia felsőoktatása ... 261
16. spanyol felsőoktatási környezet ... 263
17. svájc felsőoktatása ... 267
18. törökország felsőoktatása ... 273
vII. A tudomány fEjlődésE Az EgyEtEmI kArokon 1800–1945 között ...274
1. Az egyetemek és a tudomány kapcsolata ... 274
2. A teológia mint egyetemi tantárgy ... 275
3. A filológia és a szellemtudományok az egyetemeken ... 279
4. A természettudományok megjelenése az egyetemeken ... 290
5. változások az orvostudományi karokon ... 303
6. változások az egyetemi életben és az oktatás módszereiben 1800–1945 között ... 307
7. Professzorok az egyetemen 1800–1945 között ... 316
8. Az egyetemi polgárok mindennapi élete és jövedelmi viszonyaik ... 327
10. A diákok érvényesülési lehetőségei – a diplomák értéke ... 336
11. Egyetemi diákmozgalmak 1900–1945 között ... 343
12. női hallgatók megjelenése az egyetemeken ... 347
13. A népfőiskolák és az egyetem kapcsolata ... 358
14. Professzorok és diákok a szépirodalomban ... 359
vIII. Az EgyEtEm szErvEzEtE, fEnntArtásA és gAzdálkodásA Az 1800–1945 közöttI IdőszAkbAn ...365
1. Az egyetem irányítása és önkormányzata 1800–1945 között ... 365
2. Az egyetem és a fenntartók viszonya ... 367
3. Az egyetem finanszírozása ... 372
4. Az egyetemi épületek 1800–1945 között ... 374
5. összegző megállapítások az 1800–1945 közötti időszakra ... 382
IX. EgyEtEmEk Az Első vIlágHáborÚbAn, A két vIlágHáborÚ között és A másodIk vIlágHáborÚbAn ...384
1. A moszkvai egyetem az első világháborúban ... 392
2. A második világháború egyetemtörténeti vonatkozásai ... 395
3. Az európai egyetemek hatása a kontinensen kívüli felsőoktatásra ... 408
X. bEfEjEzés – Az EgyEtEm étHoszA ...413
fElHAsznált IrodAlom ...416
glosszárIum ...428
1. sz. melléklet: Az európai egyetemek jegyzéke 1200–1945 ... 440 2. sz. melléklet: német-osztrák egyetemek gyakran előforduló elnevezései ... 448 3. sz melléklet: Egyetemmel kapcsolatos jelzős szerkezetek a német
szakirodalomban ... 449
kéPEk jEgyzékE ...452
10
Előszó
Ez a könyv egy az egyetemek történetét feldolgozó sorozat második kötete. Az első kötetben az európai egyetemek története olvasható a kezdetektől 1700-ig. Ez az újabb kötet időben az 1700–1945 közötti időszakot tárgyalja, térben pedig megmarad az eu- rópai egyetemeknél, annyi kiegészítéssel, hogy néhány esetben utalás történik az euró- pai tapasztalatok más országokban történő felhasználására.
A kötet címe is némi pontosításra szorul, hiszen a téma vélt terjedelme – az európai egyetemek történetének teljes és részletező kibontása – messze meghaladja egy mono- gráfia lehetőségeit, így a töredékek vagy vázlat az európai egyetemek történetéhez cím használata közelítene inkább a kötet tartalmához. E megszorítások ellenére cél mind- végig a fenti téma bölcsészeti diszciplínákban történő részletező kifejtése volt. A jogi, orvostudományi és a műszaki képzés szaktudományos megközelítést igénylő történései értelemszerűen már terjedelmi okok miatt sem kerülhettek kifejtésre.1 A kényszerű tö- redékességet valamennyire oldhatja a trendekre, az átfogó lényegi összefüggésekre való utalás, ami felfogható egészlegesség felé mutatásnak.
A könyv az interdiszciplinaritás jegyében íródott, azaz integrálni igyekszik a törté- nelem, a tudománytörténet, az irodalom, a szociológia, a kultúrtörténet, a statisztika és a gazdaságtörténet újabb kutatási eredményeit. A legfontosabb szál – amelyre az ösz- szefüggések keresése, a trendek megállapítása vonatkozik – mégis az oktatástörténet, a felsőoktatás didaktikája és az összehasonlító neveléstörténet.
A könyv írásakor nem volt lehetőség arra, hogy minden egyes 1700 és 1945 között működött egyetem említésre kerüljön, sőt egyes országok is kimaradhattak, ha nem voltak olyan jellegzetességeik, amelyek másokhoz képest jelentős eltérést mutattak. En- nek ellenére az 1. sz. melléklet felsorolja szinte az összes ismert európai egyetemet a kezdetektől egészen a II. világháború befejezéséig.
A téma behatárolására más tekintetben is sort kellett keríteni, ugyanis a teljes fel- sőoktatási rendszerhez hozzátartozik a sokféle akadémia és főleg a kiterjedt főiskolai képzés. mindezekre vonatkozóan vannak ugyan néhány esetben szórványos utalások a monográfiában, de szisztematikus feldolgozásuk más művekben olvasható, jelen könyv kereteibe már nem fért bele a főiskolai képzés szisztémájának bemutatása.
A periodizáció sokféle kínálkozó lehetősége közül azt látszott célszerűnek válasz- tani, amelyik szerint az 1800-as éveket tekintjük az elemzésre kiválasztott időszak első fordulópontjának. Az 1800-as évek valóban egyfajta cezúrát jelentenek az európai egye- temek történetében, ugyanis ez az időszak, amikor az egyetemi életben bekövetkezik a
1 A jogtörténet, az orvostörténet és műszaki felsőoktatás története, illetve további tudománytörténeti mű- vek teljes részletességgel foglalkoznak az adott szakterülettel. Ezen művek felsorolását azok nagy száma miatt terjedelmi okokból mellőzöm.
11 korábbi kizárólagos latin nyelvűségből történő váltás a nemzeti nyelvek felé.2 Az 1848-
as forradalmi események európai jelentősége miatt az ezek körüli egyetemi történések külön önálló fejezetben kerülnek tárgyalásra. A hosszú 19. század elhúzódik egészen az első világháborúig. Ezt követi a két világháború közötti időszak történéseinek feldol- gozása és az I. és a II. világháború egyetemtörténeti vonatkozásainak ismertetése. Az egyes részek közé a diákmozgalmakkal és a tudomány fejlődésével, illetve a diákok és az egyetemi oktatók életkörülményeinek alakulásával foglalkozó részek kerültek. mindez azt is jelentheti, hogy egy-egy ismertetésre kerülő időszakban az adott ország és az egyetem neve egyszer, de néha többször is megváltozhatott. Ezt a feldolgozás során gyakran előforduló problémát csak úgy lehetett feloldani, ha az ország megnevezése helyett a nép neve kerül említésre, például németország helyett nem egyszer a német egyetemek megnevezés szerepel. A könyv írása közben különös nehézséget jelentett egyes országok, némelyik város, az egyes intézmények elnevezésének nem egy esetben kétszeres esetleg háromszoros megváltozása, amelyeket – amennyire lehetséges – igye- keztem jelezni.
A tudományok fejlődésének bemutatásához az egyetemtörténeti változathoz képest másfajta periodizációt kellett alkalmazni, mert ez nem mindig esett egybe az egyete- mek életében bekövetkezett változásokkal.
Az olvashatóság és a sok tényanyag halmozódása miatt, továbbá egy-egy fontosabb történés hátterének részletező ismertetése érdekében, helyenként mikrotörténeti rész- letek vagy éppen életutak egyetemtörténeti vonatkozásainak bemutatására került sor, ami a monográfia szerves része és remélhetőleg érdekesebbé is teszi a könyvet.
A monográfia írása közben tudatosan törekedtem hosszabb, eredeti szövegrészek beillesztésére. Ennek elsődleges célja az adott időszak szóhasználatának felidézésével a kor meghatározó szellemiségének felidézése. Így a műfaji tisztaságot a szöveggyűjte- mény felé való elmozdulás esetleg zavarhatja, de az olvashatóságot bizonyosan könnyíti.
nagyon fontos a téma rendkívül gazdag ikonográfiai anyagának e könyvben történő megjelenítése, a felhasznált képi dokumentumok vélhetően megkönnyítik és elősegítik a szövegfeldolgozást és segítik az időszak teljesebb megismerését.
Ennek a sorozatnak folytatása lehet egy következő kötet az 1945–2000 év történése- inek bemutatásával, illetve nagyon fontosak lennének további külön kötetek az ameri- kai, az ázsiai és az afrikai egyetemekről! Így lenne teljes az egyetemtörténeti feldolgozás.
Erre a feladatra azonban mindenképpen egy vagy több munkacsoportnak kell majd vállalkoznia!
2 bosse, Heinrich (2012): Bildungsrevolution 1770–1830. universitätsverlag Winter, Heidelberg, 3–4. o.
12
I. az EgyETEmTörTénETI kuTaTás forrásaI, módszErEI és fonTosabb TémáI
Az egyetem – mint különleges státuszú intézmény – új eszmék forrásaként és a társadal- mi fejlődés kritikus történéseinek ütközőpontjaként régóta jelen van a köztudatban. Az oktatás és kutatás révén az egyetem a társadalmi és a technológiai fejlődés kiemelten fon- tos hajtóereje. minden egyes generáció vezetői, meghatározó személyiségei alapvetően itt szerzik meg ismereteiket, ezért az egyetem történetének kutatása, lényegében a szemé- lyiségek és a tudás kapcsolódási pontjaihoz – a kezdetekhez, a forma és tartalom találko- zásának tanulmányozására is visszavezethető. Az egyetemtörténeti kutatások egyik nagy problémája, hogy olyan sok tudományterületet kellene áttekinteni és ráadásul azok tar- talmát is illene megérteni, amely szinte megoldhatatlan feladat.3 Erre vagy teameknek kell vállalkozniuk vagy meg kell elégedni a töredékes feldolgozással. német nyelvterületen már évtizedes tapasztalatokkal rendelkező egyesületbe tömörült kutatócsoport foglalko- zik egyetemtörténettel, Ulrich Rasche szerkesztésében 2011-ben adtak ki egy monográfiát kifejezetten a kutatás forrásaira és azok feldolgozásárára vonatkozóan.4
1. Az EgyEtEmtörténEtI kutAtás IrányAI és témáI
Az egyetemtörténeti kutatások irányát tekintve megkülönböztethetünk horizontális és vertikális irányú vizsgálatokat.
A horizontális vizsgálatok kiindulópontja egy-egy egyetem történetéből kiemelt rész- elemek összevetése más intézmények történéseivel. Az összehasonlítás alapvető módszere:
a vizsgálandó témák vagy témacsoportok meghatározása, a többféle kutatásmetodikával feltárt adatok összevetése, hasonlóságok, azonosságok és a különbözőség tényének megál- lapítása a rendelkezésre álló primer- és szekunderforrások felhasználásával. Ilyen esetben értelemszerűen csak egy kiemelt terület összehasonlító elemzése lehet a kutatás tárgya.
A vertikális irányú vizsgálat kifejezetten egy intézmény történetével foglalkozik, an- nak kezdetétől a vizsgálat időpontjáig. Ennek fő feladata a helyi jelentőségű dokumen- tált történések értékelése és értelmezése alapján fejlődési szakaszokat, törésvonalakat, a folytonosságot jelentő tradíciókat és a jövőre vonatkozó trendeket megállapítani.
3 Hammerstein, notker (2004): universitäten und kriege im 20. jahrhundert. In: rüegg, Walter (Hrg.) Geschichte der Universität in Europa (1800–1945) III., verlag C. H. beck. münchen, 516. o.
4 rasche, ulrich (2011, Hg.) Quellen zur frühneuzeitlichen Universitätsgeschichte. Typen, Bestände, For- schungsperspektiven., Harrassowitz verlag, Wiesbaden.
13 Az 1970-es évektől induló egyre kiterjedtebb egyetemtörténeti kutatások összegzése
céljából évente megrendezett konferenciák – a gesellschaft für universitätsforschung (guW) szervezésében – mindkét megközelítési formát vegyesen alkalmazzák, sőt ki- egészítik a diplomatika, a muzeológia új eredményeivel, valamint a hermeneutikai, az ikonográfiai és a mikrotörténeti kutatási módszerek eredményeinek adaptálásával.
minden egyetemtörténeti kutatás kezdete az egyetemalapítás körülményeinek tisz- tázása. Ennek vizsgálata nagyon gyakran rendkívül összetett feladat, mert előfordul, hogy nincsenek meg, vagy hiányosak a források, de előfordul, hogy szándékos vagy véletlen tévedések húzódnak meg a háttérben. Az alapítás többnyire sokféle hatás ere- dője. Ennek dokumentált megjelenési formája az alapító okirat a statútum. Az alapí- tást sokféle tényező befolyásolhatja: ilyen a földrajzi elhelyezkedés, az adott történelmi környezet és ennek részeként az uralkodók, fejedelmek, egyházi vezetők szándékai, a vallási viszonyok együttese, valamint a helyi, lokális erők összetett érdekérvényesítési törekvéseinek összegződése. különleges és alapos elemzést igénylő téma az egyetemi működés ideiglenes vagy végleges szüneteltetésének kutatása. Ennek egyik mozzanata az egyetemek egyik helyről a másikra költözésének – esetleg visszaköltöztetésének – a vizsgálata, az e körüli történések, a pozitív és negatív hatások részletezésével. Ennek a kutatási iránynak egy további vonulata az egyetemalapítás trendjeinek megismerése, hiszen történelmi távlatokból szemlélve jól megfigyelhetők az alapítás és a megszűnés
„hullámai” a mögöttük meghúzódó komplex oksági összefüggésekkel. Ferdinand Seibt az európai egyetemekre vonatkozóan a kezdetektől a napóleon-éráig terjedően a kö- vetkező hullámokat különíti el:
1. hullám: kezdeti időszak nápoly 1224, sevilla 1256 2. hullám: reakció egy akkori
politikai krízisre
1290–1354 között mintegy 20 egyetem jön létre, köztük a legfontosabb bologna, Párizs, oxford és Prága, de messze nem mindegyik marad fenn
3. hullám: a prágai mintát követő
sikertelen alapítások krakkó 1363, bécs 1365, Pécs 1367 4. hullám: alapítás és megszűnés
váltakozása
greifswald 1456, freiburg 1457, basel 1459, Ingolstadt 1472, trier 1473, mainz 1476, tübingen 1497, odera menti frankfurt 1498, Wittenberg 1502,
5. hullám: mintegy 40 év szünet után
jena 1558, Helmstedt 1576, Herborn 1584, gießen 1607, mosheim (straßburg mellett) 1618, rinteln 1621, Altdorf 1623, kassel 1632, dorpat 1632, kiel 1665, Halle 1694
6. hullám: a reformáció hatása
dillingen 1551, Prága 1556, duisburg 1562, braunsberg 1565, olmütz 1676, graz 1586, Paderborn 1614, salzburg 1622, osnabrück 1630; egyetemek bamberg 1648, Innsbruck 1673, breslau 1702
7. hullám: jezsuita kollégiumok és egyetemek alapítása
a kétkarú jezsuita egyetemek sikere majd átalakulása 1773-tól reformegyetem – kiel és Halle után
göttingen 1736, 1792-ben – 42 egyetem létezik német nyelvterületen
14
8. hullám: alapítás – megszűnés – újranyitás
1818-ra a korábbi 42 egyetem mintegy fele megszűnik, megmarad krakkó, dorpat; új alapítás varsó 1818, lemberg. megújulnak: 1816-ban berlin 1810, breslau 1811, bonn 1818
9. hullám: Napóleon-éra szakfőiskolák létrejötte (écoles grande) – új szín a felsőoktatásban
1. táblázat: Európai egyetemek alapítása és megszűnése vagy a működés szüneteltetése a Napóleon-éráig
Az egyetemalapítási hullámok mintázata több érdekes összefüggésre utal. A korai időszakot vizsgálva ilyenek az 1224–1256 (nápoly és sevilla), illetve az 1290–1354 kö- zötti alapítások részletei, különös tekintettel nápoly háttérbe kerülésére bolognával és Párizzsal összevetve.
Egy másik egyetemalapítási hullám a prágai egyetem alapításával 1348-ban kez- dődik és tart a rostocki egyetem megalapításig, egészen 1419-ig. Ebben a hullámban részben a prágai mintát követve krakkó, bécs, Pécs, Heidelberg, kulm, köln, Erfurt, óbuda, Würzburg, lipcse és rostock kap egyetemet. sokféle hatás az oka annak, hogy a lendületes alapítást ugyanolyan gyors megszűnés követi, különösen magyarországon.
A sok alapítás magyarázatára többféle elképzelés ismeretes, ezek közül a legérdekesebb azzal indokolja a történéseket, hogy bizonyos időszakokban sokkal egyszerűbb volt új intézményt alapítani, mint egy meglevőt megreformálni.5 érdemes azt is vizsgálni, hogy más kultúrkörben milyen időbeli és tartalmi eltérések érvényesülnek: orosz viszo- nyok között például csak nagy időbeli csúszással érlelődnek meg egy egyetemalapítási hullám feltételei, ennek eredményeként dorpatban 1802-ben, vilniusban 1803-ben, kazanyban 1804-ben és Harkovban csak 1805-en jönnek létre egyetemek.
Az egyetemtörténeti kutatás értékes forrásai a vizitációs okiratok. Ezek időbeli el- oszlása nem egyenletes, hiszen többnyire egyházi vezetők, uralkodók, fejedelmek a megrendelők, mégpedig többnyire meghatározott hatalmi célok teljesítése érdekében.
szerepük különösen azokban az időkben jelentős, amikor még hiányoznak azok a felet- tes hatóságok, amelyek az oktatásüggyel foglalkoznának. Ebben az esetben a vizitációs jelentések jelenthetnek pótolhatatlan primer tájékozódási forrást. A vizitációs jegyző- könyvek a tények megállapítása mellett gyakran javító szándékú reformimpulzusok kiváltói lehetnek, így hatásuk kiegészíti az alapító okiratban megjelenített tartalmakat.6
Az egyetemtörténeti kutatások speciális problémája a korszakolás, ugyanis ez or- szágonként teljesen eltérő, valamint a szokványos történelmi megközelítésnél differen- ciáltabb szemléletet feltételez. A német egyetemtörténet egy szakaszára vonatkozóan Friedrich Paulsen például a következő felosztást alkalmazta.7
5 seibt, ferdinand (2008): zum Problem der universitätsgeschichte in Europa. In: Peter Wörster (Hg.) Universitaten im Östlichen Mitteleuropa. Zwischen Kirche, Staat und Nationgeschichtliche Entwicklungen.
oldenburg verlag, münchen, 26–27. o.
6 langer, Herbert (2008): die pommersche landesuniversität greifswald. In: Peter Wörster (Hg.) Universitaten im Östlichen Mitteleuropa. Zwischen Kirche, Staat und Nationgeschichtliche Entwicklungen.
oldenburg verlag, münchen, 94. o.
7 Paulsen, friedrich (1902): Die deutschen Universitäten und das Universitätsstudium. verlag von A. Asher
& Co, berlin, 39–40. o.
15 1. A regionális jelentőségű egyetemek időszaka a 16. század második felétől a 17. szá-
zad végéig. Ezek meghatározó tartalmi eleme a teológiai kérdések körüli vita, így az egyetemi hierarchiában ekkor a legfontosabb a teológiai kar. Az oktatás mód- szerei még alapvetően középkoriak, de a reformáció–ellenreformáció hatására eb- ben lassú változás kezdődik.
2. A 18. századra jellemző a reformegyetemek megjelenése. Ez a felvilágosodás ha- tására a tudományok fejlődésének és a filozófiai gondolkodás modernizálásának köszönhető. Ekkor a filozófiai kar lesz domináns a fakultások között, a legelőke- lőbbnek viszont hagyományosan a jogi kar számít.
3. A 19. századi fejlődés mozgatórugója a tudományokban bekövetkezett változás, ami az általános képzés mellett egyre jobban előtérbe helyezi a kutatás és az oktatás összekapcsolását. A filozófiai kar mellé felzárkózik az orvosi kar, mert itt a leglát- ványosabb az új kutatási eredmények gyors felhasználása.
Az egyetemi élet különleges, kitüntetett eseménye a jubileumok megünneplése, ez kezdetben a kerek 50. vagy 100. évfordulókat jelentette, később már a 25. is betagoló- dott ebbe a sorba.8 napjainkban minden egyetem ünnepi szenátusi üléssel, doktorava- tással, felvonulással és jubileumi kötet kiadásával ünnepli meg a kerek évfordulókat.
Ilyen alkalmakra ünnepi kötetet is kiadnak. Ennek a neveléstörténeti kutatási szem- pontból azért van kiemelkedő jelentősége, mert újra és újra értelmezik az egyetem hagyományrendszerét és így nyomon követhető a hangsúlyok áthelyeződése. sajátos lehetőség az ilyen alkalmakkor elhangzó beszédek tartalomelemzése. jellemző lehet az is, hogy melyik társegyetemet hívják meg az ünnepségre, milyen képviselettel és milyen üdvözlő köszöntéssel. mindebből kirajzolódnak az egyetem aktuális kapcsolatai is. Az évfordulós események általában jól dokumentáltak, ezért történeti szempontból érde- kes lehet a kontinuitás vizsgálata a 300, 400, 500 és a 600 éves jubileum esetén például a bécsi egyetem esetében.9
Hasonlóan hasznos az évnyitó rektori beszédek megismerése és tartalomelemzése.
Ezek a beszédek egy időben az „évkönyv” szerepét is betöltötték, mert jó ideig az volt a gyakorlat, hogy a rektor személye évenként változott. Ilyen évről-évre ismétlődő be- szédek tartására mindenütt sor került, de a legkidolgozottabb formája a német és az ausztriai egyetemek gyakorlatában figyelhető meg. Ezeken az ünnepélyen az egyetem tanárai és diákjai mellett gyakran vendégként jelen voltak az állam, az adott város és az egyházak képviselői. A jelenlevők személye mindig fontos utalás az egyetem aktuális elismertségére. Az évnyitó beszédek tartalomelemzése időnként meglepő felismerések- hez vezethet. történetesen egy ilyen indíttatású kutatás alapján derült ki, hogy a tudo- mányos közvéleményben oly gyakran emlegetett berlini humboldti egyetemi modellről a 19. században még semmiféle említés sincs. Pontosabban a nem berlini rektorok az egész 19. század folyamán mindig csak német egyetemi modellt említenek, de ezt nem hozzák kapcsolatba Humboldttal. Az első szórványos, humboldti modellre történő
8 Palatschek, sylvia (2010): festkultur und selbsinszenierung deutscher universitäten. In: Thorn, Ilka und Weining, kirsten (Hrsg. im zusammenarbeit mit tenorth, Heinz-Elmar) Mittendrin. Eine Universität macht Geschichte. Katalog Akademie verlag gmbH, berlin, 88–95. o.
9 Ehhez egy forrás a következő kötet: Die sechshundertjahrfeier der Universität Wien. Offizieller Festbericht im Selbsverlag der Universität Wien.1965.
16
utalások csak 1945-re datálhatók,10 majd 1970-től említik egyre többször ünnepi be- szédeikben a rektorok a humboldti modellt. Ezért írja Dieter Langewiesche professzor, a Humboldt egyetem jubileumi kötetében megjelent tanulmányában a következőket:
„Ez az általánosan elterjedt toposz (a humboldti modell), retrospektív szemléletű 20. századi találmány. A historiográfiában csak lassan jelenik meg e mítosz ledöntése, a közvélemény pedig még tudomást sem vett róla.”11
Az összehasonlító egyetemtörténeti kutatások meglehetősen elhanyagolt része az esküszövegek tartalomelemzése. Az eskü megkövetelésével mind a mai napig él min- den fenntartó. tartalmát tekintve az esküben mindenkor megfogalmazódik a fenntartó iránti lojalitás és az eskütevőtől elvárják az elkötelezettség nyilvánosság előtt történő ünnepélyes szóbeli és/vagy írásbeli megerősítését. Esetenként ez kiegészülhet az eskü- szegés következményeire való utalással. mindenképpen fontos azonban, hogy az eskü olyan hivatalos cselekmény, ami lehetővé teszi a mindenkori fenntartó számára az eset- leges konfliktushelyzetek jogi eszközökkel történő kezelését.
vizsgálhatók az egyetemek a reformok megjelenése szempontjából is. Az ugyanis ismert tény, hogy az egyetemi élet állandó kísérőjelenségei a reformok.12 Egy másik megfigyelés viszont azt mutatja, hogy az egyetemekre nem jellemzőek a gyors „forra- dalmi” változások, inkább a lassúbb tapogatózva történő haladás a jellemzőjük.13 Persze vannak olyan egyetemek, amelyekre elnevezésként mégis „ráragadt” a reformegyetem jelző, ilyen történetesen Halle vagy később göttingen egyeteme. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések sokfélék lehetnek, például: ki(k) kezdeményezi(k) a reformokat; a külső vagy a belső hatások az erősebbek; milyen változásokat generálnak ezek? Ho- gyan fonódnak össze a reformtörekvésekben a hatalmi, financiális és a tartalmi törek- vések; mennyire eredményes és tartós egy reform? Időnként az a kétely is felmerül, hogy egyáltalán megreformálhatók-e az egyetemek? ritkán vizsgáljuk egy-egy reform tartósságát, lefutásának rendjét, illetve a reformfolyamat megmerevedését, pedig erre az egyetemek hosszú története sok jól elemezhető példával szolgál.
különleges kutatási lehetőség az egyetemi szakértői vélemények megismerése. Ezek vonatkozhatnak magára az egyetem működésére, de irányulhatnak az egyetemen kívüli világ felé is. A szakértői véleményezések azért értékes források, mert annak ellenére, hogy nem minden esetben realizálódnak a szakértői javaslatok, ezek azért mégis fontos jelzések, egyrészt azért, mert ugyanarra a problémára általában kettő vagy néha több szakértői véleményt is kérnek. Az ezekben megfogalmazott észrevételek általában az
10 Az 1945 és 1950 között elmondott 142 rektori beszéd tartalomelemzése szerint csak hét esetben említik egyáltalán Humboldt nevét. In: langewiesche, dieter (2010) 26. o.; H. E. tenorth ugyancsak az egyete- mi mítoszokról értekezik az előző szerzőnél tágabb összefüggésben tenorth, Heinz-Elmar (2013): mythos universitäten. die erstaunliche Aktualität einer Idee und die resistente realität von universitäten. In: buck, fabian m.-kabaum, marcel (2013) Ideen und Realitäten von Universitäten. Peter lang verlag, frankfurt a.
m.-bern-bruxelles-newyork-oxford-Wien, 15–35. o.
11 langewiesche, dieter (2010): das deutsche universitätsmodell und die berliner universität Wandel und kontinuität von selbsbildern. In: Thorn, Ilka und Weining, kirsten (Hrsg. im zusammenarbeit mit tenorth, Heinz-Elmar) Mittendrin. Eine Universität macht Geschichte. katalog Akademie verlag gmbH, berlin, 24–33. o.
12 bär, siegfried: A céh. 150. o.
13 Hammerstein, notker (2004): universitäten und kriege im 20. jahrhundert. In: rüegg, Walter (Hrg.) geschichte der universität in Europa (1800–1945) III., verlag C. H. beck, münchen, 516. o
17 egyetemi viszonyok hiányosságait jelzik. másrészt több vélemény tartalmi elemeinek
összehasonlításából viszonylag megbízhatóan rekonstruálhatók az adott korszak mű- velődési viszonyai. Az egyetemi szakvélemények másik vonulata az, amikor a szélesebb társadalmi környezet vizsgálata a véleményezés tárgya. általános tendencia, hogy ilyen esetben az egyetemi háttér – annak magas társadalmi elismertsége miatt – jelentősen felerősíti a szakértői vélemény értékét. számos esetben a szakértést kérők számolnak is ezzel a többlettel.
Az egyetemtörténeti kutatások egyik legjobban feldolgozott területe a professzori kar rekrutációjával, karrierjük alakulásával foglalkozik. A kutatást jelentősen könnyíti, hogy a professzorok tevékenysége jól dokumentált. A fennmaradt források között fon- tosak a kari tanácsok jegyzőkönyvei, az egyetemi évkönyvek és sok országban – ahol készíttek ilyeneket – a professzori katalógusok. viszont nehézség és zavaró tényező le- het az adatok feldolgozása során a professzori cím nagyon eltérő szándékú és tartalmú használata. Nem mindig egyértelmű, kit is neveznek professzornak. Előfordul, hogy az akadémiák, valamint az akadémiai gimnáziumok oktatóit, esetenként a lektorokat is ezzel a címmel tisztelik meg. sajátos helyzetek sokasága fordul elő az egyetemtörténet- ben. Így például a nagyobb németalföldi városokban – egyetem hiányában – a jogász és orvosképzés megoldására ún. helyi tanszékeket hoztak létre, amelyek egyik egye- temhez sem tartozva, helyi igények kiszolgálására létesültek. Az itteni oktatókat szo- kásosan professzoroknak nevezték. még különlegesebb az az ugyancsak németalföldi gyakorlat, amikor a jó képességű, kiemelkedő teljesítményű református lelkészeknek is professzori címet és szolid oktatási lehetőséget ajánlottak fel. Ezt egyfajta kitüntetésként alkalmazva a lelkész helyhez kötése érdekében.14
A professzorok és az egyetemi alkalmazottak jövedelmi viszonyairól bőséges forrásokkal rendelkezünk. Erről tanúskodnak a gondosan vezetett és megőrzött számadáskönyvek, a kinevezési okmányok – amelyekben a legtöbb esetben utalnak a bérezésre –, de az évköny- vek is tartalmaznak ilyen jellegű adatokat. A díjazás problémáját nagyon gyakran tárgyalják – sok más részlet említése mellett – a professzorok egymás közti vitáiról is tudósító do- kumentumok, köztük kiemelt forrásként a kari tanácsi jegyzőkönyvek. A jövedelmi viszo- nyok alapján tájékozódni lehet a diákok által fizetendő tandíjakról, vizsgadíjakról, illetve a kedvezmények – és alkalmanként – az ingyenesség körülményeiről. Ezekből az adatokból részben rekonstruálhatók egy-egy időszakban az universitas, azaz a tanárok, a diákok és az alkalmazottak közössége közötti differenciált kapcsolati rendszer elemei.
Az egyetemek vizsgálhatók a velük párhuzamosan működő, részben hasonló funk- ciót ellátó intézményekkel való összevetés alapján, ilyen vizsgálati szempont lehet a korai viszonyokra vonatkozóan az egyetemek és a lovagi és más akadémiák művelődési vi- szonyainak összehasonlítása. később hasonló szerepű lehet az egyetem és a szakfőisko- lák tananyagának összevetése. vizsgálhatók az egyetemek és a 18. század vívmányaként létrejött tudományos akadémiák tevékenységének tartalmi elemei és az alkalmazott kutatási módszerei is.
Az egyetemtörténeti kutatások egyik önálló vizsgálódási területe a peregrinációval foglalkozik, mégpedig két értelemben, egyrészt egy adott ország diákjainak külföldi egyetemjárásával, másrészt az adott ország fogadókészségével, azaz a külföldi diákok hazai egyetemre vonzásával. A források között kutathatók az egyetemi matrikulák, a
14 frijhoff, Willem (2012): Qualitätswahl, Kanditatenmangen oder Nachbarfreundschaft? Die internationale Berufungspraxis der niederländischen Hocsschulen zwischen 1575 und 1814. 32–34. o.
18
kari oktatói és hallgatói névsorok, a classificatiós könyvek. A vizsganyilvántartások, a tanrendek tanulmányozása és szakszerű elemzése szintén hatékony módszer lehet. A hazai peregrinációs kutatásokat többek között az EltE Egyetemi könyvtárában Szögi László és tanítványi köre műveli, illetve fogja össze.15
mindezen vizsgálati irányokat kiegészítheti az egyetemek egymás közötti kapcsola- tának, az így esetlegesen létrejött hálózatoknak a kutatása, ami szintén több szempont alapján történhet. Az első irány lehet a professzorok egyik egyetemről a másikra tör- ténő meghívása. kiváló példa erre a németalföldi viszonyok megismerése, ahol a ho- rizontális és vertikális hatalmi viszonyok között, állandó viták és konszenzuskeresés sorozatán keresztül realizálódott a hálózatosodás és az intézmények közötti átjárás.16 Ilyen például göttingen és moszkva egyetemének kapcsolata. Ennek során egy idő- ben számos német professzor oktatott az első orosz egyetemen. Egy további szint az előnyben részesített peregrinációs helyek miatti átlagnál szorosabb intézmények közöt- ti kapcsolat, ami egyfajta szellemiség érvényesítését, adaptálását is lehetővé tette. Ilyen a magyar diákok wittenbergi egyetemjárása, vagy a lett, litván és észt diákok Halleban és jénában folytatott tanulmányai. A hálózatosodás specifikus vizsgálat területe a tudás- átadás útjainak követése. Ilyen például a német mérnökök képzési szisztémájának fel- használása az Egyesült államokban. Ez viszont egy későbbi időpontban ázsia és Afrika néhány országa számára jelent majd jól felhasználható tapasztalatokat.17
A tudásáramlás vizsgálatának érdekes lehetősége az egyetemi professzorok, tudósok magánkönyvtárainak és levelezésének és az esetleg fennmaradt gyűjteményeik kutatá- sa, az erről készült leltárak tanulmányozása. vizsgálható – ha a források rendelkezésre állnak – magának a könyvtárnak az összetétele, de vizsgálhatók a beszerzés forrásai is.
Ha hozzáfér a kutató, esetenként megjegyzések, jelölések is találhatók a könyvekben, amelyek különösen értékes kiegészítő információkat jelentenek. A másik vizsgálati le- hetőség a professzori könyvtárak további sorsának feltérképezése. Az amerikai egye- temek például egy időben nagyon élénk érdeklődést mutattak európai professzorok hagyatéka iránt, így került a michigani egyetemre a német ókortörténész August Böckh (1785–1867) teljes könyvtára, és ezért vette meg a university of syracuse a híres törté- nész, Leopold Ranke (1795–1886) teljes könyvtárát.18
A viszonylag jól feltárt peregrinációtól eltérően, visszafogottabb az egyetemi nem- zetek (nációk) kutatása, igaz az ezzel kapcsolatos források töredékesebbek. Egyes egye- temeknél pontosan ismert a nációkba való besorolás rendje (bologna, Párizs, Prága, bécs, krakkó), másutt hiányosak az adatok vagy egyáltalán nincsenek meg. A kutatás azért fontos, mert kezdetben maguk a nációk (mint a diákok kizárólagos tartózkodási helyei) voltak az oktatás elsődleges színhelyei. A nációk mint behatárolt szervezeti egy- ségek körül gyakran keletkeztek konfliktusok, lásd a német náció kivonulása Prágából.
különösen hiányos a nációk későbbi sorsának a kutatása, holott tudjuk, hogy Párizsban és bolognában a 18. századig, lipcsében a 19. századig, bécsben egészen 1849-ig léte-
15 szögi lászló (1994): Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790–1850. EltE le- véltára, budapest–szeged.
16 frijhoff Willem (2012): Qualitätswahl, Kanditatenmangen oder Nachbarfreundschaft? Die internationale berufungspraxis der niederländischen Hocsschulen zwischen 1575 und 1814. 32. o.
17 shils, E. und roberts, j. (2004): Die Übernahme europäischen Universtätsmodelle. In: rüegg, Walter (Hrg.) geschichte der universität in Europa (1800–1945) III. verlag C. H. beck, münchen, 148. o 18 uo. 153. o.
19 zett az egyetemi nemzetek szerinti szerveződési forma. érdekesnek ígérkező kutatási
lehetőség az egyes nációkba való besorolás rendjének vizsgálata és az idők során – főleg a háborús események miatt – a nációkon belüli konfliktusok és a kiválások vizsgálata.
Ilyen tekintetben sajátos, hogy a bécsi egyetemen a 18. századig semmiféle konfliktust nem jegyeznek fel a magyar nációban. 1838-ban viszont változás történt, a magyar ná- cióból kiváltak a csehek, a morvák, a sziléziaiak és a galíciaiak, viszont csatlakozott szlavónia, Horvátország és Erdély diáksága.19 A nációkba való besorolás rendjében feltűnő, hogy a párizsi mintát követő egyetemek általában négy nációba fogják össze a diákságot, a bolognai mintát követők esetében viszont ennél nagyobb számmal talál- kozhatunk. Pontos magyarázat nincs erre a megkülönböztetésre. Egy feltevés ismert, mely szerint a középkori szimbolikában fontos a négy égtáj megjelenítése, amelynek középpontjában az adott egyetem van és ezt a hagyományt Párizsban hangsúlyosan figyelembe vehették.20
érdekes kutatási téma a nők megjelenése az egyetemeken. minden egyetem gon- dosan számon tartja az első diplomát védett női hallgatóját, az első doktori fokozatott szerzett hölgyet, valamint az első professzor asszonyt. Az erre vonatkozó időbeli és tar- talmi összehasonlítás már önmagában érdekes lehet. Az egyetemi élet szempontjából további kutatási lehetőség az egyetemi hallgatók közötti arányok változásának kutatása, különös tekintettel a korábban domináns férfiaktól a nők irányába való markáns elto- lódás felé. természetesen ez nem egyformán érvényes minden diszciplínára és nem is minden karra. ugyanezen változások figyelhetők meg a professzori karban és az egye- temi oktatók körében is. vizsgálható az is, hogy a karok és az egyetemek felső vezetői körében milyen a nemek aránya.
sajátos kutatási terület lehet az egyetemi mítoszképződés okainak, folyamatainak és főleg ezek valóságtartalmának a vizsgálata. Az egyetemek egy-egy nép, ország jól látha- tó szimbólumaiként sokféle elképzelés koncentrációját jelentik. Ennek is legalább két- féle vetülete lehet: egyrészt az, ahogyan egy ország, egy város polgárai és tudományos közvéleménye gondolkodik intézményeiről; másrészt az, amit külföldön gondolnak az adott egyetemről. A kétféle nézet lehet szinkronban, de alapvetően el is térhet egy- mástól, sőt a történelem folyamán ennek dinamikája is változhat. Az ilyen vélemények általában két alapvető történés körül kristályosodnak ki: az egyik az alapítás körülmé- nyeihez, a másik az egyetem hírnevéhez kapcsolódik. Előfordulhat, hogy a kutatások eredményei mítosztalanító hatásúak, ilyen például a bolognai egyetem alapítása körüli történések legújabb megítélése, vagy éppen a Humboldt-mítosz21 valóságtartalmának vizsgálata. nem véletlen, hogy legújabban az alaptalan mítoszképződést igyekeznek ob- jektív alapokra helyezéssel elkerülni, ami viszont újabb problémához, a rangsorok ké- szítésének és az értékelési szempontok összeállításának sokféleségéhez vezet. Ezzel kap- csolatban jó tájékozódási lehetőség fábri györgy több, ezzel kapcsolatos tanulmánya.22 különleges vizsgálati lehetőség az egyetemi stratégiák vizsgálata változó társadalmi formációk viszonyai között. néha nem is kell ehhez túl hosszú időszakot elemezni, a
19 steindl, Astrid (1993): Akademische Nationen. In: Aspekte der bildungs- und universitätsgeschichte: 16 bis 19. jahrhundert. Hg. von kurt mühlberger und Thomas maisel. Wien 19. o.
20 uo. 21. o.
21 Thorn, I. – Weining k. (Hrsg.) (2010): Mittendrin. Eine Universität macht Geschichte. Eine Ausstellung anlässlich des 200-jährigen Jubileums der Humboldt-Universität zu Berlin. Akademie verlag, berlin,13. o.
22 fábri györgy (2014): legyőzik az egyetemi rangsorok a tudás világát? Educatio, 4. sz. 590–599. o.
20
berlini egyetemnek például 200 éves története során hat különböző politikai szisztémá- hoz kellett alkalmazkodnia.23
Újabban került az egyetemtörténeti kutatások témái közé az ún. professzori kataló- gusok tartalmi elemeinek vizsgálata.24 Ezek olyan, többnyire számítógépen szerkesztett jegyzékek, amelyek célzottan vagy valamilyen más jellegű kutatás melléktermékeként keletkeznek. A kutatás módszere lehet kollektív biográfia készítése, ami egy adott fog- lalkozási csoport – jelen esetben az egyetemi professzorok – munkásságnak kvantitatív elemzését jelenti.25 Ennek során össze kell gyűjteni és el kell végezni az egyéni életrajzok összehasonlító elemzését. A feladat ebben az esetben a tipikus, az általánosítható moz- zanatok keresése. A kutatás során figyelembe vehető indikátorok pedig a származásra, a szociális státuszra és az oktatás körülményeire vonatkozó adatok.26 Amikor egy-egy téma kutatója anyagot gyűjt és ennek során rengeteg információ, adat birtokába kerül, akkor ezeket a modern szerkesztési és keresési lehetőségek birtokában rendszerezni és további felhasználásra bővíteni lehet. A fokozatosság elvét betartva, ezekből az adatso- rokból először jegyzékek, majd ezeket bővítve gyűjtemények és később teljességre tö- rekvő katalógusok készíthetők. A katalóguskészítés kezdete a gyűjtőkör és a jegyzékbe vehető szempontok meghatározása. Ez a rengeteg kivétel és eldöntetlen helyzet miatt egyáltalán nem egyszerű feladat. Egy ilyen gyűjteményt az esetek többségében nem is lehet lezárni, ezért meg kell teremteni a kontrollált kiegészítési lehetőségeket. A számí- tógépes feldolgozás során meg kell oldani a keresést és a több szempontú csoportosítást, ami már az adatsorok további felhasználásához nyitja meg az utat. Újabban az egyetemi jubileumi évfordulókra készülve, egyre többször készítenek ilyen jellegű katalógusokat.
Ilyen online katalógusa van a rostocki egyetemnek,27 a heidelbergi egyetemnek (ez utób- bi könyv formájában is megjelent) vagy Halle egyetemének.28 A talán legkidolgozottabb katalógussal lipcse egyeteme rendelkezik, amelyet az egyetem 600 éves fennállását ün- neplő jubileumra (2009) készítettek.29 Ennek a módszernek az alkalmazásával került sor néhány 19. századi német egyetem professzori karának részletező vizsgálatára. Ebben a kutatásban a tanszékvezetői poszt betöltésének kérdése került a középpontba. A kutatás ilyenkor mindig a tanszék alapítási idejének megállapításával kezdődik. Ez a korabeli német viszonyok alapján gyakran egybeesik egy-egy új tantárgy oktatási kánonba törté- nő beemelésével. Az adatsorok alapján vizsgálható még a tantárgyi rendszer átalakulása, azaz az enciklopédikus alapozású műveltségkoncepciótól a szaktudományok felé fordu- lás révén a specializáció folyamatának alakulása. Ezen adatok alapján pedig a korabeli egyetemek között egyfajta tipológia és rangsor is megállapítható.
23 Thorn, I. – Weining k. (Hrsg.) (2010): Mittendrin. Eine Universität macht Geschichte. Eine Ausstellung anlässlich des 200-jährigen Jubileums der Humboldt-Universität zu Berlin. Akademie verlag, berlin, 99. o.
24 morgenstern, ulf (2012): Vom Namensregister zum agilen Recherchewerkzeug. 452–454. o.
25 Ilyen például a német felsőoktatás oktatóinak nemzetiszocialista időszakbeli pártpolitikai ho- vatartozását felmérő vizsgálat grüttner, michael (2010): Nationalsozialistische Wissenschaftler: ein Kollektivporträt. In: grüttner, m., Hachtmann, r., jarausch, k. H., john, j. und middel, m. (Hg.) Gebrochene Wissenschaftskulturen. Universität und Politik im 20. Jahrhundert. vandenhoeck&ruprecht, göttingen, 149–167. o.
26 baumgarten, marita (1997): Professoren und Universitäten im 19. Jahrhundert. Zur Sozialgeschichte deutscher Geistes- und Naturwissenschaftler, vandenhoeck&ruprecht, göttingen, 20. o.
27 http://cpr.uni-rostock.de/
28 www.catalogos-professorum-halensis.de
29 http://uni-leipzig.de/unigeschichte/professorenkatalog/
21 A kollektív biográfia készítése vonatkozhat egy-egy tudományterület művelőire is,
ilyen lehet például a történészek, az irodalmárok, a művészek vagy a matematikusok karrierútjainak a feltárása. A vizsgálati irány lehet vertikális – ez lehetőséget kínál a diszciplínán belül a szakaszolásra, az irányzatok, csoportok egymáshoz való viszonyá- nak az esetleges hálózatosodásnak a vizsgálatára. A horizontális megközelítés azonos életkorú személyek karrierlehetőségeit kutatja,30 bemutatva az életutak elemzésében fellelhető megegyező elemeket, illetve az érdekérvényesítési stratégiák működését.
Az egyetemi életben fontos választóvonalat jelent a tudományos ismeretek, tények olyan mértékű növekedése, hogy azok egy személy számára szinte áttekinthetetlenné válnak. Ennek egyik jele az enciklopédikus tudású és a tudományukat ily módon előadó professzorok fokozatos eltűnése és helyettük a szaktudományok képviselőinek megjele- nése. Az egyetemi életben ez egyfajta paradigmaváltásnak tekinthető. A tudomány fejlő- dését követve a szegmentálódás tovább folytatódik, hiszen egy-egy szakterületen belül még további intenzív belső differenciálódás történik. Ennek következménye a specia- listák, azaz egy-egy terület szakértőinek megjelenése. Erre intézményes formában az ún.
reformegyetemeken teremtődtek meg legelőször a feltételek. Ilyenek a korábban létrejött Halle és göttingen mellett a későbbi alapítású berlini (1810) és a bonni (1818) egyetem.
közülük különös népszerűségre tesznek szert azok az egyetemek, ahol a professzorok alkalmanként szakterületükből távolabbra kitekintve, még meglevő enciklopédikus műveltségük alapján, hozzásegítik diákjaikat a tágabb összefüggések kereséséhez.
kevéssé kutatott téma a felsőoktatásba bekerülő diákok számának statisztikai elem- zése. A statisztikai módszer azért fontos, mert a kvantitatív elemzés eltávolít a narra- tíváktól. Az egy-egy intézmény életét bemutató egyetemtörténeti anyagok statisztikai elemzése gyakran pontosan a fordítottját mutatja annak, mint amit a leíró történetírás állít. Ez gyakran előfordul az egyes reformok megítélésénél, amelyeket úgy általában pozitívan értékelnek, a kvalitatív vizsgálatok eredménye viszont egészen mást is mutat- hat. A kvantitatív vizsgálatok egy részében a nehézséget az adatok összevethetetlensége okozza. Alapvető probléma, hogy nem minden európai ország rendelkezik erre vonat- kozóan feldolgozott és egységes kiindulási alapot jelentő adatsorokkal. vannak pró- bálkozások összehasonlításra,31 de ezek csak a hiteles adatokkal rendelkező országokra vonatkoznak. Például az egyetemre beiratkozó hallgatók statisztikai adatainak kutatása számtalan megválaszolandó kérdést vet fel:
• elkülöníthetők-e az adatsorokban rövid távú ingadozások és hosszú távú tren- dek;
• milyen kimutatható okok húzódnak meg ezek mögött;
• egyáltalán milyen összefüggések fedezhetők fel a kvantitatív vizsgálatok és az általános társadalmi–történeti változások között?
Az egyetemtörténeti kutatásokban is rendkívül hasznos lehet mikrotörténeti mozza- natok felhasználása. Igaz ugyan, hogy ezek a történések nem bizonyító erejűek és nem
30 Ilyen vizsgálatot végzett az 1943-ban született történész professzorokra vonatkozóan stambolis, bar- bara (2012): beruf und berufung(en). Historiker des jahrganges 1943 im rückblick auf ihr leben mit der geschichte. In: Professoren und Professorinnen gewinnen. Zur Geschichte des Berufswesens an den Universitäten Mitteleuropas. Christian Hesse und rainer Christoph schwinges (Hrg.), schwabe verlag, ba- sel 491–509. o.
31 ringer, fritz (2004): Die Zulassung zur Universität. In: rüegg, Walter (2004): Themen, Probleme Erkenntnisse. In: rüegg, Walter (Hrg.) geschichte der universität in Europa (1800–1945) III., verlag C. H.
beck, münchen, 199. o.
22
szabad ebből általánosítani, de az életközeli helyzetek megjelenítése érthetőbbé teszi a nagy történéseket. A mikrotörténeti metódus szakszerű felhasználása32 még új megkö- zelítési lehetőségek kiváltója is lehet.
A felsőoktatás-történeti kutatások szempontjából különösen érdekes azon visszaté- rő krízisek időbeli viszonyainak tanulmányozása, amelyek az egyetemi végzettségűek túl nagy számát kifogásolják. Ilyen időszakok érdekes módon a legtöbb európai országban a 17. században, 1830 és 1850 között; 1880–1900 között és a két világháború között, de különösen 1930 körül állapíthatók meg. A túl sok diplomás képzésének oka a rendszer érzéketlensége, merevsége lehet. Ennek működési sémája nagyjából a következő logika szerint alakult: amennyiben társadalmi igény mutatkozik egyfajta végzettségre, akkor nő az ez iránt érdeklődők száma, miután a végzettség megszerzése több évig is eltarthat, az igény csökkenése után – ha ezt egyáltalán észreveszik – még jó ideig lesznek végzettek, holott igazi szükség már nincs rájuk. A rendszer ilyen jellegű merevsége többször ismét- lődik az egyetemek történetében és mögötte nagyon sok eltérő ok húzódhat meg. A dip- lomás munkanélküliség gyakran visszatérő általános európai probléma. természetesen az ok-okozati összefüggések feltárása feltételezi a kvantitatív kutatási repertoár alkalmazását is. A magyar statisztikai elemzések között, a diákok és a professzori kar rekrutációjának és publikációs tevékenységének vizsgálatában jelentős publikációi vannak karády vik- tornak, nagy Péter tibornak, Hrubos Ildikónak.33 karády viktor franciaországra vonat- kozó publikációit a nemzetközi szakirodalom is kiemelkedőnek értékeli. kozma tamás multidiszciplináris szemléletű, de főképpen a szociológiai megközelítésre koncentráló műhelye számos fiatal kutató számára teremt folyamatos kutatási lehetőséget. kozma tamás felsőoktatás-történetre vonatkozó műveiből szinte éves bontásban kiolvasható a magyar egyetemi és főiskolai élet aktuális történéseinek tágabb társadalmi kontextusban történő értelmezése.34
A társadalom és egyetemtörténeti kutatások periférikus területe a diákmozgalmak történetével foglalkozik. feltehetőleg e témát a sokféle megközelítés és az elágazások miatt a legcélszerűbb multidiszciplinárisan feldolgozni. A sokféle történeti mozzanat a nációk belső működési rendjétől a diákegyletek színes világáig, a felkelések, tüntetések, lázadások, forradalmak előkészítéséig és kirobbantásáig sok mindenről tanúskodik. A diákmozgalmak tanulmányozásának fontosságát alátámasztó további fontos érv, hogy
32 szabolcs éva (2013): Mikrotörténelem és pedagógiatörténet. neveléstudomány: oktatás innováció 3.
60–65. o
33 nagy Péter tibor és veroszta zsuzsana (2014, szerk.): A felsőoktatás kutatása: Tisztelgő kötet Hrubos Ildikó születésnapjára. gondolat, budapest; nagy Péter tibor (2014): A felsőfokú végzettségűek számának alakulása a 20. század első felében. In: fizel natasa és nóbik Attila (szerk.) Ünnepi tanulmányok a 60 éves Pukánszky Béla tiszteletére. szegedi Egyetemi kiadó, juhász gyula felsőoktatási kiadó, szeged, . 153–170; biró zsuzsanna Hanna és nagy Péter tibor (2012): Bölcsészek és tanárok a 19 –20. században. (Szociológiai dolgozatok 3.) Wesley jános lelkészképző főiskola, budapest ; fekete szabolcs és nagy Péter tibor (2012, szerk.): A pécsi egyetem bölcsész – diplomásainak rekrutációja 1921–1940. (Szociológiai dolgozatok 2.) A Wesley Egyház és vallásszociológiai kuta- tóközpont sorozata; karády viktor és nagy Péter tibor (2012, szerk.): Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19–20.
századi Magyarországon. (szociológiai dolgozatok; 5.). Wesley jános lelkészképző főiskola, budapest.
34 forray r. katalin és kozma tamás (2014): tanuló városok: alternativ válaszok a rendszerváltozás- ra. In: juhász Erika (szerk.) Tanuló közösségek, közösségi tanulás.university of debrecen, CHErd, debre- cen,20–50. o.; kozma tamás (2011): “Egyetemvállalat” és menedzserizmus. EDUCATIO 20. 4. sz.461–471.
o., kozma tamás (2008): Politikai rendszerváltás és felsőoktatási reform. In: kozma tamás és rébay mag- dolna (szerk.) A bolognai folyamat Közép-Európában. Új mandátum kiadó, budapest, 287–315. o., kozma tamás (2004): Kié az egyetem?: A felsőoktatás nevelésszociológiája. Új mandátum kiadó, budapest..
23 a társadalmi problémákra való gyors reagálás és a nyitottság miatt ezek a mozgalmak
még jóval az eszkalálódás előtt jelzik, utalnak a nagy társadalmi konfliktusokra, ilyen értelemben fontos előjelző funkciót töltenek be.
Ehhez szorosan kapcsolódik egy szintén kevéssé kutatott téma a diáknyelv vizsgálata.
Az univerzális érdeklődésű goethe itáliai utazása során felfigyelt a diáknyelv fontossá- gára és jegyzeteket is készített erről. Ebből egy szó – a Pech kifejezés mint szerencsétlen- ség35 – teljesen átment a köztudatba. A 19–20. század óta részletesem foglalkoznak ezzel a területtel a nyelvészek és erről szójegyzékek is rendelkezésre állnak. Ezek a vizsgálatok értelemszerűen a nemzeti nyelvek változására a nyelvi transzfer kutatására szorítkoznak.
A mindenkor létező diáknyelv viszont utal egy egyedi szubkultúra mindenkori sajátos- ságaira. A diáknyelv oktatástörténeti vonatkozásainak kutatása és elemzése ígéretes pers- pektíva lehet!
kevéssé kutatott egyetemtörténeti téma a diákdalok, illetve az ilyeneket tartalmazó gyűjtemények vizsgálata. Ezek tartalomelemzése sem könnyű feladat, mert számtalan olyan utalás lehet bennük, aminek csak az adott helyszínen, vagy az adott történeti kon- textusban van megfejthető értelme. Ehhez kapcsolódó lehetőség ugyanazon szövegek és dallamok változatainak, helyi tartalommal való aktualizálásának a vizsgálata, ami a helyi viszonyok jellemző jegyeire utalhat. A diáknyelv és diákdalok megismerésének forrása lehet az egyes korokban szokásban volt emlékkönyvek tartalomelemzése is.
A legutóbbi időben jelent meg új kutatási témaként az egyetemek és a diákok hábo- rúkban való részvételének kutatása. Ez számos további kutatási témát is gerjeszt: ilyen az egyetemi kutatás és a katonai alkalmazás kapcsolata, a diákok szerepe önkéntesként, illetve a tartalékos tiszti utánpótlás bázisaként, az egyetemek és a katonai képzés kap- csolata és még több más vonatkozás is fontos lehet. Az első világháború hét országra kiterjedő felsőoktatási vonatkozásait 2005-ben göttingenben tematikus konferencián elemezték.36 érdekes annak a vizsgálata is, hogy az évszázados hagyományokkal ren- delkező országhatárokon átívelő egyetemi kultúra folytonosságát hogyan szakítják meg a háborúk, milyen szerepkonfliktusok keletkeznek az egyetemi polgárok, a tudósok és a politikusok kapcsolatában.37
Egy-egy intézmény identitástudatának legünnepélyesebb összegzése az egyetem sa- ját himnusza. Ezek a pályázat útján született, általában hosszas viták és részletező elem- zések után keletkezett művek értelemszerűen egy-egy időszak felfogását tükrözik, de mindig tartalmaznak örök értékekre, helyi tradíciókra való utalást. külön érdekesség az esetleges időközbeni tartalmi változtatások kutatása. Előfordul régi himnuszok éneklé- sének időleges szüneteltetése, majd újbóli aktualizálása. szaktudományos feldolgozást igényel a dallam jelentősége mögötti összefüggések bemutatása, illetve a dallamban be- következett változások elemzése.
A diákok végzésük utáni érvényesülési lehetőségeire, a diplomák értékére vonatko- zóan – főleg a régmúltból – viszonylag kevés adat található. önéletrajzokból egyes sze- mélyek élettörténetéből lehet erről némi adatot gyűjteni. jó források lehetnek ehhez az
35 koch, Hans-Albrecht (2008): Die Universität. Geschichte einer europäischen Institution. Wissentschaftliche buchgesellschaft, darmstadt, 151. o.
36 maurer, trude (2006, Hg.): Kollegen – Kommilitonen – Kämpfer. Europäische Universitäten im Ersten Weltkrieg. franz steiner verlag, stuttgart.
37 lundgreen, Peter (2006): Skizze einer vergleichenden Zusammenfassung. In: maurer, trude ( (2006, Hg.): Kollegen – Kommilitonen – Kämpfer. Europäische Universitäten im Ersten Weltkrieg. franz steiner verlag, stuttgart, 353. o.
24
évfordulós írások, különösen akkor, ha az egykori híres növendékeiket is felsorolják.38 A kutathatóság szempontjából könnyebb a helyzet ott, ahol vezették és kiadványokban közzé is tették a végzősök névsorát. még könnyebb a kutatás ott, ahol katalógus készült a végzettekről. Ilyenek például az angol elit egyetemek. Itt a pontos névsorok az egy év- folyamon végzettek későbbi szoros kapcsolattartását, illetve – nem utolsósorban – a ké- sőbbi potenciális támogatók nevének rögzítését szolgálják. különösen érdekes adatsor keletkezik akkor, ha a beiratkozottak névsora is rendelkezésre áll, hiszen ezt összevetve a végzősökkel következtethetünk a lemorzsolódásra és más összefüggésekre. A német egyetemeken a diákok egy időben hagyományosan emlékkönyvet vezettek, amelyekből viszonylag sok maradt fenn, amelyek bekerültek az egyetemtörténeti gyűjteményekbe.
Ezek tanulmányozása sok érdekes kutatási lehetőséget kínál, érdekesség még bennük, hogy sokszor rajzokkal, versekkel, dalszövegekkel, valamint rigmusokkal is színesítik a tartalmat.39
2. EgyEtEmtörténEtI tIPológIA
Az egyetemi tipológia korábban ismertetett variációi40 kiegészíthetők újabb felosztási lehetőségek számbavételével. Ilyen jellegű, egyre fontosabb determináló tényező a föld- rajzi elhelyezkedés. E szerint ismerünk:
1. fővároshoz kötődő vagy nagyvárosi egyetemeket41 – ezek közös jellemzője a diákok, az oktatók, a kutatók és az anyagi források koncentrációja. Ennek révén ezek az intézmé- nyek potenciálisan tartósan előnyös helyzetbe kerülhetnek, általában nem fenyegeti őket a megszüntetés, áthelyezés veszélye, így élhetnek a folytonosság adta előnyök- kel. Ezek az egyetemek központi elhelyezkedésük révén közel vannak az államhata- lom döntéshozó intézményeihez, a parlamenthez, a hatóságokhoz, az akadémiához, a tudományos testületek központjaihoz. Ez sajátos lehetőséget jelent egyrészt az in- tézményi érdekérvényesítés, másrészt a professzorok karrierépítése szempontjából.
utóbbiak másoknál könnyebben jutnak szakértői felkérésekhez, tudományos életet szervező pozíciókhoz. veszélyforrásként előfordulhat, hogy a professzoroknak a sok melléktevékenység miatt kevesebb idejük jut az oktatásra, a diákokkal való közvetlen foglalkozásra. Az ebbe a körbe tartozó professzorok viszont kiemelkedő teljesítményt nyújthatnak a publikálás terén.
2. Regionális jelentőségű egyetemek. vonzáskörzetük valamivel kisebb, mint a főváros- hoz kötődőké, de ez még mindig elég nagy a folyamatos működéshez. Ezek az in- tézmények szigorúan őrzik hagyományaikat, előnyös számukra, ha egy vagy több tudományterületre specializálódnak. Ezen utóbbi szempont tehetséges kutató taná-
38 jarausch, H. konrad (2004): Der Lebensweg der Studenten. In: rüegg, Walter (2004): Geschichte der Universität in Europa (1800–1945) III., verlag C. H. beck, münchen, 301. o.
39 A következő monográfiában számos szöveges és ikonográfiai elem is megtalálható: bauer, max (1926):
Sittegeschichte des deutschen Studententums, mit zahlreichen Abbildungen. Paul Aretz verlag, dreseden.
40 mikonya 2014.
41 Az 1800-as években hat német város – berlin, Hamburg, königsberg, breslau, drezda és bécs – lakos- sága haladja meg az 5o ooo főt
25 rok megszerzését és megtartását igényli, illetve a kutatási feltételek megteremtését,
azaz könyvtárak, gyűjtemények, botanikus kertek, laboratóriumok létesítését teszi szükségessé.
3. Egykori városi, kisvárosi egyetemek – ezek egyik alcsoportja gyakran a régi alapí- tású intézmények közül kerül ki, ilyen korábban jéna, Cambridge, lund egyeteme.
Ezen intézmények fontos jellemzője, hogy az ott élő professzorok és a polgárok sajátos helyi ihletésű öntudatot ápoltak, ami mentes a nagyvárosi hatásoktól. Eb- ben a közegben általában sokáig fennmaradnak, konzerválódik az egyetemi léthez tartozó életforma és a viselkedési normák. Ez szabályozta a társadalmi érintkezést és a mindennapi életet, de megmerevedéshez is vezethet, ezzel sajátos, egyedi lég- kört teremtve az adott környezetben.42
sajátos típust képeznek azok a változó országhatárok között elhelyezkedő intézmé- nyek, amelyek hol az egyik, hol a másik ország területére kerültek, vagy ide-oda helyez- ve ún. költözködő egyetemekké váltak.43 némelyik egyetem története során többszörös vándorlásra kényszerült, így az odera menti frankfurt egyeteme pestistől sújtva 1516–
ban, 1526-ban és 1532-ben volt kénytelen – alapítása után hamarosan – Cottbusba köl- tözni, amit a visszaköltözés nyugalma után 1811-ben újabb áthelyezés követett, ezúttal breslauba.44 Ezen utóbbi történés és minden költözés legsúlyosabb következménye a kontinuitás megszakadása, az oktatók, a laboratóriumok, a könyvtárak költözködés mi- atti – szinte mindig bekövetkező – veszteségei révén. Ez minden költözésre kényszerült egyetemre vonatkozik, ami az egyetemtörténeti kutatásra vonatkozóan – az iratvesztés miatt – különösen káros hatással van.
Egyedi sajátosság az emigránsok számára külföldön létrehozott intézmények (Exi- luniversität) szórványos előfordulása, erre példa az „ukrán Egyetem” amelyik kezdet- ben Prágába majd később münchenbe került. ugyanilyen az „orosz népegyetem” sor- sa, amelyik szintén Prágában talált magának helyet, a „balti Egyetem” pedig először Hamburgba, majd Pinnebergbe került.45
kifejezetten a német viszonyokra vonatkoztatva a következő altípus a rendes egye- temi tanárok vezető szerepét érvényesítő egyetemtípus az ún. ordinarienuniversität vagy Professorenuniversität.46 Ennek magját az ordináriusok, azaz a rendes, kineve- zett professzorok alkották.47 kialakulását az tette lehetővé, hogy az egyházi befolyás
42 klinge, matti (2004): die universitätslehrer. In: rüegg, Walter Geschichte der Universität in Europa (1800–1945) III., verlag C. H. beck, münchen, 114–115. o.
43 mikonya györgy (2001): Pädagogik an den ungarischen universitäten – das beispiel der Elisabeth- universität (Erzsébet tudományegyetem) in Pécs – fünfkirchen. In: k. P. Horn, A. németh, b. Pukánszky, H. E. tenorth (Hrsg.) Erziehungswissenschaft in Mitteleuropa. osiris kiadó, budapest,346–362. o.
44 gundermann, Iselin (2008): brandenburg-preußische universitätsgründungen. In: Peter Wörster (Hg.) Universitäten im Östlichen Mitteleuropa. Zwischen Kirche, Staat und Nationgeschichtliche Entwicklungen.
oldenburg verlag, münchen, 109. o.
45 Wörster, Peter (2008): zur Einführung. In: Peter Wörster (Hg.) Universitäten im Östlichen Mitteleuropa.
Zwischen Kirche, Staat und Nationgeschichtliche Entwicklungen. oldenburg verlag, münchen, 18. o.
46 klinge, matti (2004): Die Universitätslehrer. In: rüegg, Walter (Hrg.) Themen, Probleme, Erkenntnisse.
In: geschichte der universität in Europa (1800–1945) III. verlag C. H. beck. münchen, 118. o.
47 lundgreen, Peter (2010): Professoren-Wissenschaftler, Hochschullehrer, bildungsbürger. In: Thorn, I. – Weining k. (Hrsg.) Mittendrin. Eine Universität macht Geschichte. Eine Ausstellung anlässlich des 200-jährigen Jubileums der Humboldt-Universität zu Berlin. Akademie verlag, berlin. 251. o
