Fjodor Jankovic életútja 213
10. fInnország EgyEtEmE
1809-ben a korábbi svéd királyság keleti része az orosz birodalomhoz került autonóm nagyhercegségként tagozódott be az egyébként is soknemzetiségű országba. A püspöki székhelyen Åboban (turku) levő régi egyetem 1811-ben az alapítványoknak és adomá-nyoknak köszönhetően fejlődésnek indult. Ezt segítette az is, hogy az új hatalomnak hozzáértő hivatalnokokra volt szüksége. 1817-től ez az egyetem biztosította az igaz-gatási, jogi és a teológiai képzést. ugyanebben az évben az egyetem kikerült az egyház
222 A további kurátorok változó eredményességgel működtek. 1833–1856 között Gustav Crafftström tá-bornok Szergej Uvarov gróf és miniszter működése idején annak reakciós szellemiségű művelődési prog-ramját közvetítette az egyetem felé. más volt a helyzet 1862–1869 között a régi baltikumi családból származó Keyserling gróf idején, ő a minisztériummal szemben az egyetemi érdekek védelmét tekintette feladatának, amelyet, amennyire lehetett, egy ideig sikeresen végzett..
223 klinge, matti (2004): Die Universitätslehrer. In: rüegg, Walter (2004): Themen, Probleme, Erkenntnisse.
In: geschichte der universität in Europa (1800–1945) III. Hrg. Walter rüegg, verlag C. H. beck. münchen, 113. o
99 felügyeleti köréből – ezt a szerepet a továbbiakban az állam gyakorolta, mégpedig az
orosz szokások szerint a kancellárhelyettesi feladatot egy tábornok látta el. Ebben a döntésben kulcsszerepe volt az orosz államférfinek, Speransky grófnak (1772–1839) aki a porosz mintát tekintette követendő példának és itt látott alkalmat arra, hogy ezt va-lamilyen szinten megvalósítsa. 1828-ban ezt az egyetemet az új fővárosba, Helsinkibe helyezték át.
11. A délkElEt-EuróPAI nEmzEtEk
A délkelet-európai nemzetek függetlenségük kivívása után az első intézkedések kö-zött nemzeti egyetemek létrehozására törekedtek. Ennek a területnek a szisztematikus feldolgozása azért körülményes, mert a balkán belső határainak állandó és gyakori vál-tozása megnehezíti a politikai és a nemzeti határoknak megfelelő besorolást. Ennek ellenére 1837-ben Athénban, 1860-ban Iasiban, 1863-ban belgrádban, 1864-ben bu-karestben, 1886-ban szófiában került sor egyetemek alapítására. Ez utóbbi kezdetben történeti-filológia karból állt, ami később matematikai természettudományos képzéssel egészült ki, így 1888-ra vált teljessé a képzés. Az itteni nemzetek fiai korábban főleg a Habsburg birodalom egyetemein folytatták tanulmányaikat.224
224 szögi lászló (1994): Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790–1850. EltE le-véltára budapest-szeged. 14. o.
100
III. az okTaTásI módszErEk válTo-zása a fElvIlágosodás korában
A felvilágosodás idejében a változások a polgári családok életében kezdődtek. Ennek mindennapi életben való megjelenése lassú folyamatban történt és új helyzetet terem-tett a hétköznapokban is. de jelentősen változik a társadalmi környezet, tágulnak a közéleti megnyilvánulások terei. Egyre több kávéház nyílik meg németországban és franciaországban, Angliában ezt a szerepet a klubok töltik be. de még a kocsmákban is törzsasztalok és törzsvendégek lesznek, ahol az üzleti ügyek megbeszélése, a művelődés és fogyasztás egysége jön létre. nem véletlenül keletkezett az a mondás, miszerint
„A felvilágosodás idejét sajátos illat lengi körül – a nyomdafesték, a dohány és a kávé illata.”225 mindez kedvez a szervezettebb művelődési formák létrejöttének, azaz sokféle egye-sület kialakulásának. Az egyeegye-sületek kezdete mindig egy házi összejövetel, sokszor egy-egy professzor, magas beosztású hivatalnok környezetében, itt minden klasszikus pol-gári hetirend szerint zajlik – vizitidőben összejön a keddi társaság, a csütörtöki társaság stb. Az időt beszélgetéssel, kártyajátékkal és gyakran zenehallgatással vagy akár közös zenéléssel töltik el. Ez a kis létszámú csoport idővel körré alakul, ennek már lesz for-mális vagy inforfor-mális vezetője és a működés helye már lehet a családi otthonon kívül.
Ha egy ilyen formáció létszáma tovább növekszik, akkor egyesületté alakul, székhellyel választott vezetőséggel, tagdíjjal és költségvetéssel biztosítva működését. társadalmi hatását tekintve akkor erősödik meg egy egyesület, ha saját folyóiratot tud kiadni, mert ez egyrészt összefogja, művelődésre ösztönzi a tagokat, másrészt kifelé növeli az egye-sület elismertségét. Egy számszerű példán bemutatva: míg 1780-ban németföldön 170 egyesületet tartanak nyilván 1800-ban ez a szám már 430.
A művelődés szempontjából különösen fontosak az olvasókörök. Ez azzal függ össze, hogy a 18. század közepétől a 19. század közepéig intenzív olvasási láz tör ki.
Úgy tartják „a könyvek vezetik az olvasót (docere), bátorítják (delectare) és ösztönzik (movere).”226 rousseau azonban erről egészen másként vélekedik:
„már az első szellemi tevékenység során az érzékszervek vezessenek bennünket. nincs szük-ség más könyvre csak a természetre, nem kell másféle oktatás, mint a tények ismerete. Ame-lyik gyermek olvas, az nem gondolkodik, csak olvas. nem képzi magát, csak szavakat tanul meg. tegyétek fogékonnyá növendéketeket a természeti jelenségek felfogása iránt, akkor kí-váncsivá lesz. de sohase siessetek a kíváncsiságát gyorsan kielégíteni. tegyetek fel neki
felfo-225 sdvizkov, denis (2006): Das Zeitalter der Intelligenz. Zur vergleichenden Geschichte der Gebildeten in Europa.vandenhoeck & ruprecht, göttingen 75. o.
226 bosse, Heinrich (2012): Bildungsrevolution 1770–1830. universitätsverlag Winter, Heidelberg, 72. o.
101 góképességének megfelelő kérdéseket, engedjétek, hogy ő maga keresse a megoldást. semmi
olyant ne tudjon, amit ti mondtatok meg neki, hanem azt, amit ő maga értett meg. ne tanulja a természettudományokat, hanem fedezze fel.”227
Ez az esetek többségben nem magányos olvasást jelent, hanem ismert az ún. kommen-tált olvasás fogalma, amely vagy közös, egymást felváltva történő olvasást jelent, közben tartott szünetekkel és megbeszéléssel; vagy egy személy beszél és értelmezi az általa ol-vasottakat, esetleg idézettel színesítve, mások pedig saját véleményükkel kiegészítik azt.
Az olvasás funkciója és módszerei is jelentősen megváltoztak. johann Adam bergk A könyvek olvasásának művészete (die kunst, bücher zu lesen) című könyvében abban látja az olvasás művészetét, hogy az idegen eredetű gondolatokat reprodukáljuk saját magunk számára. Arra kell törekedni, hogy kedélyünk aktivizálásával és cselekvéssel a könyv tartalmát önmagunk számára érthetővé tegyük és újraalkossuk azt. A költő novalis mindezt így fogalmazta meg
„nem ismerek általános érvényességű mindenki számára egyforma olvasást. Az olvasás sza-bad tevékenység. mit olvassak és hogyan, azt senki nem írhatja elő számomra.”228
Az egyetemi életben a hatékony értő olvasás technikáinak megismerése a metodikai változások szerves része. Ez a komplex módszer több, egymással kapcsolatban álló ösz-szetevőből áll, abból az előfeltevésből kiindulva, hogy a céltalan olvasás sehová sem ve-zet, hiszen ez csak benyomásokhoz, befejezetlen töredékek epizodikus emlékezéséhez vezet. Ezzel szemben a hatékony olvasás a következő részelemekből áll:
1. Igyekezni kell megérteni és emlékezetbe vésni a szerző gondolatmenetét – ennek alapos megértése azért fontos, hogy később ítéletet alkossunk erről, és megfogal-mazzuk saját véleményünket.
2. Az olvasás közbeni jegyzetelés ugyan lassítja a haladást, de megéri a lényeg kieme-lésének fontossága miatt. Ez történhet a fontosabb gondolatok leírásával, aláhúzás-sal, lapszéli megjegyzésekkel.
3. fontos az olvasás során analógiákat keresni, párhuzamot vonni korábbi ismeretek-kel, tapasztalatokkal.
4. gyakorolni és ösztönözni kell az olvasót kérdések megfogalmazására. Aki tud kér-dezni, az előbb-utóbb megtalálja a választ is.
5. fontos az ismétlés – egy jó könyvet legalább kétszer kell elolvasni, bármilyen fur-csa, ha így teszünk, mindig mást fogunk megérteni belőle.
6. A fontosabb könyveket célszerű megvásárolni és megfelelő jegyzetekkel, emlékez-tetőkkel ellátni, majd saját házi könyvtárban elhelyezni.
7. gyakorolni kell a gyorsolvasást is, de főleg átlapozás és gyors betekintés céljából.
8. A tartalomjegyzéket még a könyv részletes olvasása előtt célszerű tanulmányozni, nem árt előre elgondolkozni azon, vajon mit tartalmaznak az adott fejezetek.
9. Az olvasottakat célszerű megosztani minél több emberrel, ez segíti a lényeglátást és az emlékezetbe vésést.
227 rousseau, jean-jacques (1978): Emil vagy a nevelésről. tankönyvkiadó, budapest, 100. o.
228 Idézve In: bosse, Heinrich (2012): Bildungsrevolution 1770–1830. universitätsverlag Winter, Heidel-berg, 112. o.
102
10. A társas olvasást a legjobb olvasókörökben gyakorolni, ahol szisztematikus könyv-ismertetésekre, előadásokra és vitákra is lehetőség adódik. ugyanez érvényes ke-véssé rendszerezett formában az e célból is létesült kávéházakban. utóbbiak külö-nösen a sajtótermékek szemlézésére kínálnak jó lehetőséget.229
A korai német felvilágosodás egyik fontos felismerése az autodidakszis – az önkén-tességen alapuló iskolán kívüli tanulás – jelentőségének felismerése. Ebben különösen fontos szerepük van a szülőknek, akik gyakran az alapvető kultúrtechnikák – olvasás, írás, számolás – megtanítását vállalják atyai vagy anyai kötelességként. A népoktatás hatásfokát jelentősen növelte az a tény, hogy aki bajorországban a konfirmációig nem tanult meg olvasni, az nem köthetett házasságot és házat sem vehetett magának. A fel-világosodás kezdetén az iskolamesterek még többnyire olyan kézművesek, akik mellék-tevékenységként, megszabott díjazásért oktatnak. lipcsében például az olvasás tanítá-sáért heti 1 groschent, az írás és számolás oktatátanítá-sáért heti 2 groschent kellett fizetni.230
A felvilágosodás lényege az önálló gondolkodás igényének felélesztése és ennek segíté-se. maga az alapgondolat nem új, már Descartes felveti a maga idejében, hogy
„egy adott dolgot sokkal kevésbé tudunk elsajátítani, ha azt másoktól vesszük át, mintha magunktól fedeznénk azt fel.”231
Kant 1765-ben königsberg egyetemén tartott előadásában arra hívja fel a figyelmet, hogy a filozófia oktatásának és tanulásának legfontosabb feladata az ítélő erő fejlesztése, mert
„a diákok valójában azt a jártasságot szeretnék megszerezni, hogy milyen módszerrel tud-nak saját maguk gondolatokat és következtetéseket megfogalmazni, számukra ez az egyik leghasznosabb cél.”232
Basedow filantropiuma vezéreszméjévé teszi a „gondolkodj magad” követelményét és módszertanai vezérkönyvében (methodenbuch) ki is dolgozza ennek metodikáját. 1768-ban azt javasolja a gimnáziumoknak, hogy ösztönözzék diákjaikat saját véleményalko-tásra olvasmányaik során és adjanak nekik önálló kutatási területet, lehetőség szerint a
„legjobban felszerelt laboratóriumi keretben”, azaz a természetben. Heinrich Steffen az 1808/09-es tanévben tartott előadásában az egyetem ethoszáról értekezve (vorlesungen über die Idee der universitäten) az egyetem és alsóbb szintű oktatás közötti különbséget abban látja, hogy az előbbiben egy saját maga által talált probléma megoldását keresve, mindenki saját természetének megfelelően a tiszta kutatás céljától vezérelve tevékenyked-het és tanulhat.233
régi új módszerként ismét fontossá válik a szókratészi eredetű kérdve-kifejtő módszer és ennek alkalmazása az diákok közötti beszélgetés formájában. A metódus érdekes
mó-229 Idézve in: Paulsen, friedrich (1902): Die deutschen Universitäten und das Universitätsstudium. verlag von A. Asher & Co, berlin, 407–411. o.
230 bosse, Heinrich (2012): Bildungsrevolution 1770–1830. universitätsverlag Winter, Heidelberg, 35. o.
231 Idézve uo. 90. o.
232 uo. (bosse 2012) 94. o.
233 uo. 118. o.
103 don a vallástan oktatása során válik fontossá. göttingenben már 1735-ben felmerült a
szentírás szókratészi módszer szerinti oktatásának igénye. Az oktatónak ebben az esetben nem vizsgáztatási célból kell kérdéseket feltennie, hanem a diákok egyéni gondolkodásá-nak fejlesztését kell szem előtt tartania. Matthias Gesner a hannoveri választófejedelemség számára szerkesztett szabályzatában azt a didaktikai tanácsot adja, hogy a diákok ítélő-képességét megfelelő kérdésekkel és diákok egymás közötti beszélgetésének szervezésé-vel fejlesszék. zürichben 1772-ben olyan vallástankönyvet adnak ki, amelyik kifejezetten gondolatébresztő kérdéseket és az ezekre adott feleleteket tartalmaz.234
A felvilágosodás eszmeiségéhez szervesen hozzátartoznak az egyre nagyobb szám-ban létesülő egyetemi könyvtárak. A megújulás egyik érdekes részletkérdése a könyvtár nyitvatartási idejének alakulása. 1776-ban még a reformegyetemnek tekintett göttin-genben is csak egyetlenegy óra időtartamban volt látogatható a bibliotéka. Az indok az, hogy ügyelni kell arra, hogy az egyéni olvasás ne kösse le túlzottan az ifjakat és főleg ne szalasszák el emiatt a (professzori kiegészítő jövedelmet jelentő) előadásokat. Ezzel együtt terjed az a szemlélet, mi szerint „a könyvtár az egyetem lelke.”235 A jelentősebb egyetemek 1777-től az előadások rendjéről kiadott évi jegyzékében már tájékoztatnak a könyvtár nyitvatartási idejéről, ami már egybeesik az előadások idejével. A könyv-tárhasználathoz hozzátartozik, hogy a diákok egy része – főleg azok, akik a professzori házaknál voltak elszállásolva – használhatták a professzor magánkönyvtárát.
Az oktatás segédeszközeit tekintve a könyvek nyomtatatása és terjesztése egyre szer-vezettebb formát ölt. Az egyetemi városok szerves része a kiadó-nyomda-elárusítóhely hármasa az itt foglalkoztatott szakemberekkel és az olvasóközönséggel. Egy-egy ilyen komplexum találkozóhely, véleményt formáló közéleti tér. Új elem a művelődésben az enciklopédikus tudás jegyében a nagy összegző jellegű művek, azaz a gyűjteményes kö-tetek és a lexikonok megjelenése. német nyelvterületen ilyen a Johann Burkhard Mencke által kezdeményezett „Gelehrtenlexikon” Johann Heinrich Zedler szerkesztésében. még nagyobb teljesítmény az 1732–1754 között lipcsében és Halléban szerkesztett, Karl Günther Ludovici által 64 kötetben kiadott nagy lexikon (große vollständige universal-lexikon).236
A felvilágosodás idején általánosan elterjedt a művelt társalgás – a konverzió gyakor-lása – a sajátos szófordulatokkal, a beszélgetés megkezdését könnyítő technikákkal. Ez kiegészült a divatba jött gyakori levélváltás és a naplóírás szokásával. mindezen ténye-zők összeadódása adja a felvilágosodás nemzeti sajátosságokból adódó további olyan jellemzőit, amelyek előkészítik, fontossá teszik és megváltoztatják az egyetemek világát.
A felvilágosodás idején az egyik legfontosabb metodikai változás a professzori diktálás és felolvasás helyett egy új előadói stílus, a magyarázó jellegű előadás megjelenése, amely a reformegyetemekről kiindulva terjedt el. míg korábban az egyetemi oktatást az az előfel-tevés uralta, hogy az igazság adott és az oktatás feladata nem más, mint a tudás átszármaz-tatása az egyetemi vezetés gondos felügyelete mellett, addig az új körülmények között úgy vélik, a mindenkori igazságot keresni kell, és ennek segítésében látják az oktatás felada-tát.237 A korábban gyakran alkalmazott diktálás, illetve egy-egy tankönyv kommentálás
234 uo. 96–97. o.
235 uo. 103. o.
236 Magister und Scholaren, Professoren und Studenten. Geschichte deutscher Universitäten und Hochschulen im Überblick. (Hrg. steiger, g. – flächenräger W.) urania verlag, leipzig-jena-berlin 1981. 65. o.
237 Paulsen, friedrich (1902): Die deutschen Universitäten und das Universitätsstudium. verlag von A.
104
nélküli felolvasása helyett ez az új metódus lehetőséget adott a tudományos összefüggések és kritikai mozzanatok keresésére. Ennek a hatása többféleképpen is érzékelhetővé vált, hiszen egy-egy kiváló előadó tanítási órái nagyszámú diákot és érdeklődőt vonzottak, aminek híre kelt és az előadás beszédtémát jelentő eseményszámba ment. Adott esetben az előadás nyomtatott formában is megjelenhetett, munkához és jelentős bevételhez jut-tatva az egyetemi nyomdát és a könyvárust. másrészt nagyobb befogadóképességű ter-mekről – akár 400 főt befogadó helyiségekről – kellett gondoskodni, ami kihívást jelentett az építészek számára. Harmadrészt a nagy létszámú előadások sokat javítottak a diákság fegyelmezettségén, ugyanis ilyen nagy létszám mellett minden zajforrás zavaróan hatott, különösen akkor, ha az előadó halk szavú volt.
Az alábbi képen az oxfordi jesus College-ben tart előadást egy professzor, könyvé-nek címe egy kétértelmű kifejezés – datur vacuum. A diákok láthatóan nem túl nagy érdeklődéssel hallgatják az előadást. érdekesség, hogy a fejfedő alapján következtetni lehet a diákok szociális helyzetére: a négy csúcsos magiszteri barett viselői ösztöndíja-sok, a kerek barettet viselők – ami a baccalauretusok megkülönböztető viselete – maguk fizetik a tandíjat, a középen és a szélen álló erősen figyelni látszó diákok a szolgadiákok.
11. kép: William Hogarth: Diákok előadáson (1736)
Forrás: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b9/Hogarth_-_Studenten_bei_der_
Vorlesung_1736.jpg
Asher & Co, berlin, 55–56. o.
105 A német és angol professzorok előadói gyakorlatát a következőképpen jellemzi a
szatirikus írásairól ismert, Angliát megjárt lichtenberg professzor:
„A német tudósok nagyon sokáig hagyják nyitva a könyvet, az angolok viszont túl korán csukják be.”238
A professzorok előadásai valójában kétféle típusba sorolhatók: 1. a kötelező, álta-lában négyórás előadások rendjébe, amelyeket a professzornak kötelessége alapfizeté-séért megtartani és 2. a privát előadások, amelyekért a diákoknak külön fizetniük kell.
Ezen utóbbiakat sokáig saját lakásán tartotta a professzor és csak a 18. század végén – azaz a hallgatóság számának növekedésével és az előadások szertári eszközigényének fokozódásával – került be az egyetem épületébe. A privátelőadások tartásának joga sok egyetemi konfliktus forrása, különösen abban az esetben, amikor egy professzor az ér-dekesebb és fontosabb témákat a kötelezőből a privát előadásokba tette át, ezzel növelve az ottani hallgatók számát és egyúttal extra jövedelmét.239
A másik fontos változás abban rejlik, hogy fokozatosan visszaszorult a latin nyelv és átveszi a helyét a nemzeti nyelvek használata. Ennek ütemezése és mértéke országon-ként eltérő, mindenesetre a protestáns egyetemek ebben élen járnak. lipcse egyetemén Johann Burkhardt Mencke 1711-ben kapott a konzisztóriumtól engedélyt arra, hogy a német történelmet anyanyelven adja elő.240 Ez értelemszerűen hatással van a vizsgakö-vetelményekre is. A nyelvhasználat terén a fokozatosság érvényesül, a latin nyelv nem tűnik el teljesen, az ünnepségek fényét még mindig a latin nyelv használata emeli, a doktori disszertációkat még jó ideig latinul írták. A doktori címek okleveleit – magyar-országon is – pedig mind a mai napig latin és a nemzeti nyelven is kiadják.
Egyes haladó szellemiséget képviselő professzorok már tartanak a mai értelemben vett szemináriumokat. Ilyen például freiburgban Heinrich Schreiber professzor, aki 1821-ben az előadásait követően szemináriumi foglalkozást hirdet meg. Itt szükség esetén kiegészíti, újra elmondja, értelmezi az előadáson elhangzottakat, illetve a diá-koknak önálló írásbeli feladatokat ad, ezeket a beadott munkákat azután kijavítja és a következő szemináriumi órán értékeli őket úgy, hogy a többi hallgató is észrevételeket tehet, javaslatokkal élhet.241
A jezsuita kollégiumok és a lovagi akadémiák átalakulása sem egyik napról a másik-ra történt, hanem fokozatos átmenetek során valósult meg. Az átmenet egyik formája a jezsuita intézményekben szokásos filozófiai bevezető kurzus bizonyos ideig történő megtartása. Ennek időtartama változó, hol kétéves biennium, másutt pedig megmarad hároméves trienniumnak nevezett alapképzésként. Az egyetemen a lovagi akadémiák gyakorlatából az erődítéstanhoz kapcsolódó matematikai ismeretek egy részét, továbbá vívómesterek, tánctanárok alkalmazását, valamint a modern nyelvek oktatását vették át. Az egyetemek egy részének ezzel praktikus céljai voltak, ugyanis a nemesség köré-ben szokásos európai tanulmányutak színhelyévé szeretnék tenni az intézményeiket,
238 Idézve In: klant, michael (1984): die Universität in der Karikatur. Böse Bilder aus der kuriosen Geschichte der Hochschulen. fackelträger-verlag gmbH, Hannover, 36. o.
239 Paulsen, friedrich (1902): Die deutschen Universitäten und das Universitätsstudium. verlag von A.
Asher & Co, berlin, 109. o.
240 Magister und Scholaren, Professoren und Studenten. Geschichte deutscher Universitäten und Hochschulen im Überblick. (Hrg. steiger, g. – flächenräger W.) urania verlag, leipzig-jena-berlin 1981. 67. o.
241 speck, dieter (2006): Eine Universität für Freiburg. rombach verlag, freiburg/berlin 121. o.
106
mert ez jelentős jövedelemhez juttatja az egyetemeket és a professzorokat. Ez azt is jelenti, hogy előnyös olyan épületegyütteseket létrehozni, ahol együtt vagy egymás mel-lett van a gimnázium, az akadémia és az egyetem, a vívótermek és a többi kiszolgáló létesítmény. kezdetét veszi a campus-szerű elrendezés, ami később a könyvtárpaloták építésével teljesedik ki.
A jogi karokon bevezetik a természetjog és a történelem oktatását, amit korábban csak a protestáns intézményekben tanítottak. rendkívüli tanárokat alkalmaznak a köz-jog, a büntető jog és a pénzügyi jog oktatása céljából.
Az I. ratio Educationis (1777) a jogi képzéssel kapcsolatban részletesen foglalkozik az ún. akadémiai vitatkozás módszerével, ennek kétféle technikájával, azaz a defensióval és a tentamenekkel.
„defensiókat, vagyis kiválasztott tételeket védő előadásokat valamely tudományág egyik vagy összes részeiből azok szoktak készíteni, akik valamely karon tudományos fokozat elnye-résére törekednek, vagy akik szüleik, gyámjaik, gondnokaik kívánságára előmenetelüknek ilyen nyilvános bizonyítékát szándékoznak adni. A defensiókra vonatkozólag a tudományos fokozat elnyerése tekintetében a királyi egyetem minden jogot magának tart fenn.
A tentamenekre (próbálkozásokra) azonban, miként ismeretes, nem mindnyájan szoktak vállalkozni, hanem csak egyesek vagy szüleik kívánságára, vagy a tanárok választása szerint.
tárgyuk vagy valamely egész tudományág, vagy legalább annak egyik nevezetes része, vagy több tudományszak is egyszerre. Az utolsó eset főleg azokra vonatkozik, akik királyi
tárgyuk vagy valamely egész tudományág, vagy legalább annak egyik nevezetes része, vagy több tudományszak is egyszerre. Az utolsó eset főleg azokra vonatkozik, akik királyi