frAnCIA vIszonyok

A 17. század – Descartes kora – francia viszonyok között a racionalista gondolkozás fokozott előtérbe kerülését jelenti. Ennek fő jegyei a következők:

• a fizikai jelenségeknek van térbeli kiterjedésük, a szellemieknek nincs;

• a fizikai jelenségek determináltak, a szellemiek nem;

• a szellemi jelenségek holisztikusak (együttes létezésűek), a fizikaiak atomisztiku-sak (összetevőkből felépülők), a test és a szellem között kétirányú kölcsönhatás van.¹⁹⁴

mindez sajátos később hatással lesz a francia oktatási rendszerre. descartes mellett a francia felvilágosodás fontos előkészítője Blaise Pascal (1623–1662) Gondolatok című művében a következő emberképet vázolja:

„mert végre is mi az ember a természetben? semmi a végtelenséghez, minden a semmihez viszonyítva, közép a semmi és minden között. végtelen messze van tőle, hogy felfogja a szél-sőségeket, a dolgok végcélja és lételve leküzdhetetlenül rejtve van számára egy áthatolhatatlan titokban, mert egyaránt képtelen meglátni a semmit, amelyből vétetett, és a végtelent, amely-ben elmerül. mi egyebet tehet hát azonkívül, hogy megsejt valami látszatot a dolgok közepéből […]”¹⁹⁵

magának a tanulásnak és a tudásnak a megközelítése is sajátos Pascal koncepciójá-ban, könyörtelen igazságkeresése nem nélkülözi a lehetőségek mérlegelését, ami kitű-nik a következő idézetből is:

„A tudásnak két véglete van, s ez a kettő összeér. Az egyik a tiszta természetes tudatlanság, ebbe születünk bele mindannyian. A másik az a véglet, amelyhez a nagy szellemek jutnak el, miután végigtanulmányozzák mindazt, amit csak tudni lehet, s rádöbbennek, hogy semmit sem tudnak, hogy ugyanabba a tudatlanságba jutottak el, amelyből elindultak; csakhogy ez már önmagát ismerő tudós tudatlanság. A két véglet között vannak azok, akik kiemelkedtek ugyan a természetes tudatlanságból, de a másikhoz nem tudván eljutni, szereznek maguknak valami kis nagyképű tudományos mázt, és adják a mindentudót. Ezek zavarják össze ember-társaikat, és ítélnek rosszul mindenről.”¹⁹⁶

193 mikonya 2014. 334. o.

194 Popper 2007. 85. o.

195 Pascal, blaise (2000): Gondolatok. lazi kiadó, szeged, 24. o.

196 uo. 111–112. o.

87 E világos gondolatfűzés kiegészítésére a tudományos életben szervezeti változások

is történnek. XIII. Lajos – Richelieu ösztönzésére – 1635-ben meglapította Párizsban a francia akadémia intézményét. A forradalom előtti időszakban már öt akadémia fogta össze a tudományt és a művészetet.

A 18. századi franciaországban jelentős a polgárság létszáma és politikai befolyása, amely az adott korban mind nagyobb gazdasági hatalommal párosult. A korábbi időszak nagy tudományos eredményei és vívmányai révén a kor polgári származású értelmiségijei számára a világ megismerhetőnek, leírhatónak és megváltoztathatónak tűnt. A raciona-lizmus diadalmaskodott a korábbi eszmeáramlatok felett és az alkotók az emberiséget az észre való ráhatással, felvilágosítással óhajtották megjavítani. Innen az időszak neve:

felvilágosodás, amelyet francia körülmények között nem a fénnyel kapcsolatos formában (illuminatio) említenek, hanem par la raisonként. Ezzel a változatással arra utalva, hogy a személyiség belülről fakadó egyéni aktivitása helyett jelen esetben társadalmi-politikai fo-lyamatról van szó. A szellemi megújulásban vezető szerepet játszottak az angolszász gon-dolkodók (John Locke, David Hume) elképzelései, melyek a szabadságra, toleranciára vo-natkoztak. Ezeket azután a nagy francia filozófusok (Montesquieu, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau) fejlesztettek tovább. A kor másik jellegzetessége a szabadkőműves páholyok nagy száma, amelyekbe sok nemes is belépett. számszerűen ez azt jelenti, hogy 1793-ban mintegy 830 páholyról van tudomás közel 100000 fős tagsággal, a tagok pedig többnyire a városi elit soraiból kerültek ki.197 A szabadkőművesek a szabadság, egyenlőség, testvé-riség jelszavait hangoztatták és közreműködtek a forradalom ideológiai előkészítésében.

A francia felvilágosodás meghatározó műve a végül 28 kötetesre sikeredett nagy francia Enciklopédia, alcíme szerint „A tudományok, a művészetek és a mesterségek értelmező szótára” amit 1751-ben kezdték el kiadni és 1772-re fejezték be. A kötetek a filozófia, a vallás, az irodalom és esztétika, politika és közgazdaságtan, a természet-tudomány és a technika akkor ismert minden kérdését tárgyalták. Az enciklopédia címszavait ábécé-sorrendbe rendezték, és ahol lehetett, igényes rézmetszetekkel egé-szítették ki. A szerzők igyekeztek táblázatokkal, ábrákkal, empirikus adatokkal segíteni a tájékozódást, de a legnagyobb újdonság a teljességre törekvés, amennyiben a kritikai véleményeket is megjelentették. A cenzúra megkerülésére azt a metódust alkalmazták, hogy a hivatalos állásponttól eltérő nézeteket nem az adott tárgyszónál, hanem egy má-sik helyen közölték. Ennek ellenére az érdeklődő igényes olvasó előbb-utóbb a rejtett célzások révén eligazodhatott az enciklopédiában. Az egész vállalkozás összefogója a rendkívül sokoldalú Denis Diderot. Az Enciklopédiát második kiadóként d’Alembert jegyezte, ő a matematikai cikkeket szerkesztette.

A francia forradalom egyik jellegzetessége az ókorhoz fordulás, pontosabban annak a gall lélekhez közelebb álló részét a római republikánus időszakot egyfajta mintának tekintő szemlélet átvételét tartották fontosnak. Említést érdemel, hogy a neohumanista hatások francia körülmények között a németekétől eltérő módon jelentek meg, mert a franciák inkább a római jogi és az erkölcsi tanítások felé fordultak.¹⁹⁸ Ennek szóhasz-nálati és külsődleges megnyilvánulásai is vannak. Ilyen a hónapok nevének megvál-toztatása – a bőség hava például Thermidor, a gyümölcsé fructidor, az aratás hónapja

197 sdvizkov, denis (2006): Das Zeitalter der Intelligenz. Zur vergleichenden Geschichte der Gebildeten in Europa. vandenhoeck&ruprecht, göttingen. 39. o.

198 sdvizkov, denis (2006): Das Zeitalter der Intelligenz. Zur vergleichenden Geschichte der Gebildeten in Europa. vandenhoeck&ruprecht, göttingen. 33. o.

88

messidor lesz; a földrajzi elnevezésekben is újítanak – Hollandiából batávia, svájcból Helvécia, genovából liguria lesz. A külsődleges jegyek között a jakobinusok átvették a piros fríg sapka viselését, a női ruhadarabok között újra divatba jött a chemise-nek mondott tunika, hússzínű trikóval és kasmírsállal kiegészítve.

A nagy francia forradalom egyik vezéralakja Maximilian Robespierre (1758–1794), aki jogi végzettséget szerzett Párizsban. életrajzi adataiból ismert tanulmányi útja és eb-ből tudható, hogy édesanyja halála és ügyvéd édesapja eltűnését követően az árvaságra jutott ifjú püspöki támogatással a híres louis-grand líceum egyik ingyenes helyén tanul-hat kiváló eredménnyel. A római kultúrához való különleges vonzódása is innen ered.¹⁹⁹ társai közül Saint-Just hasonlóan vélekedik, úgy véli „A római kultúra értékei nélkül üres a világ”.²⁰⁰ A meghatározó gondolkodók között fontos lesz Rousseau, akinek az írásait Ro-bespierre szorgalmasan tanulmányozta. A „visszatérés a természethez” jelszót követve egy az egyenlőség elvét követő agrárállam lenne az elérendő cél. A francia forradalommal kapcsolatban gyakran emlegetett szabadság háttérbe szorul az egyenlőség mellett, mert

„a szabadság nem más, mint ajándék, amivel jutalmazni lehet a népet, ha éppen nincs más sürgősebb feladat.”²⁰¹ Saint-Just nagy vonalakban ilyen elérendő célokat és feladato-kat tervezett:

• A gyermekek felett ötéves korukig az édesanyjuk, efelett halálukig a köztársaság rendelkezik.

• A gyermekek nevelése 10 és 17 éves koruk között mezőgazdasági munkából és katonai képzésből áll.

• Az ifjakat hatvan főből álló osztagokba sorolják be, hat osztag alkot egy zászlóal-jat. A tanárok minden hónapban új vezetőt jelölnek ki közülük, mégpedig azok sorából, akik a legtöbbet haladtak előre.

• Az ifjak részt vesznek a betakarítási munkálatokban. katonai gyakorlatokat szerveznek számukra közös táborozással, ahol tüzérségi képzést is kapnak.

• 16 éves koráig minden ifjú egyforma ruhát visel, 16 és 21 éves kor között mun-karuhát hordanak, ezután 25 éves korukig egyenruhában járnak.

• Azok a férfiak és nők, akik szeretik egymást, házastársnak számítanak, a válási szándékot három hónappal a véglegesítés előtt a közösség előtt be kell jelenteni.

• büntetik az iszákosságot. A gyilkosságot elkövetőknek életük végéig fekete ru-hában kell járniuk.

• Az a személy, aki nem gyakorol valamilyen kézműves mesterséget és nem visel bírói tisztet, 25 és 50 éves kor között köteles földműveléssel foglalkozni.

• Az a katona, aki háborúban elhagyja a szolgálati helyét, dezertál, vagy elhagyja fegyverét, sohasem térhet vissza a szülőföldjére.

• Azok a férfiak, akik nem vétenek a szabályok ellen, hatvan éves koruktól kezdve fehér sapkát viselhetnek.

• minden forradalomnak szüksége van egy diktátorra, hogy ha kell, erőszakkal védje az államot és ugyanígy szükség van cenzorokra, hogy őrködjenek az erköl-csi szabályok betartásán.²⁰²

199 sieburg friedrich (1967): Robespierre. Napoleon. Chateubriand. deutsche verlag-Anstalt, stuttgart, 28–29.o.

200 uo. 107. o.

201 uo. 374. o.

202 uo. 110–111. o.

89 A teljesség igénye nélkül ezek azok a deklarált célok, amelyekkel elkezdődik a

fran-cia kultúrában egy olyan nagy átszerveződési folyamat, aminek később maradandó ha-tása lesz. robespierre rémuralma 1793 januárjában a király lefejezésével kezdődik és 18 hónapig tart.

A forradalom idején 1793-ban törvényi úton megszüntették az akadémiákat. A nagy vérontás közepette nem kímélték a tudósokat sem. A híres vegyészt Lavosier-t vérpadra küldték. Ennek hátterében a következő események állnak:

A kémikus lavosier az oxigén felfedezőjeként és a gázok viselkedésének tanulmányozójaként hirdeti az anyagmegmaradás törvényét, ismert tudományos tevékenysége ellenére a forra-dalmi törvényszék elé kerül. ugyanis lavosier korábban, hogy kísérleteihez pénzt szerezzen kéréssel fordult a királyhoz, aki – a tudós szerencsétlenségére – adóbérlői jogot adott át neki.

A forradalmi törvényszék pedig minden adóbérlőt giotin általi kivégzésre ítélt. lavosier nyugodtan várja az ítéletét, szomorúságát az okozza, hogy nem tudja befejezni sikeresnek ígérkező kísérleteit, mert a kémcsövei és a lombikjai mellől viszik el. Arra kéri a törvényszék elnökét Coffinthalt, hogy legalább néhány napig engedje még dolgozni. Az elnök kegyetlen döntése így hangzott „A köztársaságnak nincs szüksége tudósokra és kémikusokra sem.”²⁰³ 1795-ben a nagy túlélő Talleyrand ösztönzésére létrehoznak egy nemzeti intézetet (Institut national de france) néven és az egész oktatási rendszert átalakítják. Az alapfokú oktatást a helyi hatóságok irányítják és többnyire az egyház vagy a szerzetesrendek végzik.

később a napóleoni közoktatási rendszer legfontosabb eleme a középfokú képzés lesz, ennek két formája ismeretes: az államilag finanszírozott líceumok és a valamivel alacso-nyabb szintűnek tekintett állami vagy magánintézmények, collèges elnevezéssel, utóbbiak többnyire katolikus igazgatás alatt. A líceumi rendszerre építve vezetik be 1808-ban a baccalauréat elnevezésű záróvizsgát, ami megegyezik a német érettségivel olyan értelem-ben, hogy képesít felsőoktatási intézményben való továbbtanulásra, de eltér ettől abban, hogy nem helyi iskolai szervezésben történik a vizsga, hanem központi állami vizsgát tartanak. 1806 és 1809 között napóleon egy új intézményt hoz létre université elnevezés-sel. Ennek nem sok köze van a hagyományos egyetemhez, mert kifejezetten hasznossági szempontok érdekében hozták létre hierarchikus szervezeti felépítéssel, állami finanszí-rozással. A célja specialisták képzése, később leginkább a középfokú intézmények tanárait képezték itt.

A napóleoni rendszer iskoláit a katonai mintájú szerveződési elv alkalmazása jel-lemezte, ahol szigorú fegyelmi szabályokat kellett követni. Napóleon azért tudta meg-mozgatni a nemzetet és azért volt rendkívül népszerű – legalábbis sikerei idején katonái között – mert alapvetően úgy viszonyult az emberekhez, hogy azok mindig többek, jobbak akarjanak lenni és olyan erőket fedezett fel és élesztett fel bennük, amelyeket a hétköznapi történések elnyomtak, elfojtottak. napóleon azt mondta: „katonáim álma-iból eredeztetem hódításaimat.”²⁰⁴

A professzorok gyakran család nélkül éltek, közösen étkeztek és közös épületben laktak. Ez az aszketikus életmód még jóval napóleon bukása után is folytatódott. A professzori kar ebben a helyzetben nem törekedhetett intellektuális téren sem vezető

203 Idézve In: koch 2008. 140. o.; a történések részletes leírása sieburg friedrich (1967): Robespierre.

Napoleon. Chateubriand. deutsche verlag-Anstalt, stuttgart, 94. o.

204 sieburg friedrich (1967): Robespierre. Napoleon. Chateubriand. deutsche verlag-Anstalt, stuttgart, 270.. o.

90

szerepre a társadalomban, erre főleg az írók és a közírók vállalkoztak. A professzorok jövedelme – más országokhoz hasonlóan – franciaországban két részből tevődött ösz-sze; egyrészt a fix állami fizetésből, másrészt pedig a baccalauréat vizsgákért beszedett díjakból állt. A jövedelmeket erősen determinálta a működés helye, egy fővárosi pro-fesszor jövedelme akár a tízszerese is lehet a kisvárosi iskola oktatójáénak.

Az 1795-ös törvény az utolsó iskolai fokozat elé még beiktatta az ún. speciális iskolákat, ezek nagyjából a szakfőiskolának felelnek meg. Ilyeneket terveztek az anatómia, a geometria, a mechanika, az orvostudomány és a jogi oktatás céljára. Ezekben a tanulmányi idő két évig tartott. Hasonló jellegűek a mérnököket képző intézmények, mint az école Polytechnique,²⁰⁵ ahol a tanulmányi idő kezdetben három év, amit 1799-ben két évre csökkentettek.

napóleon részben követte a forradalom művelődési törekvéseit: hadseregében be-vezeti szimbólumként a római sasokat, külsőségekben utánozza Augustus császárt, egységesítő közigazgatást, pretoriánus testőrséget tart és a legyőzött területek fejedel-meit igyekszik „szövetségesévé” tenni.

napóleon rövid uralkodása idején sok hadi tevékenységgel összefüggő természettu-dományos eredmény született. Ebben fontos szerepet kap Gaspard Monge – napóleon barátja – aki a konvent idején az ágyúöntöde vezetője, később pedig az utászati mun-kák szakértője. ő egy időben az école Polytechnique vezetője és az ábrázoló geometria avatott művelője. A geometriai ismeretek segítségével testeket lehetett kivetíteni síkra, háromdimenziós alakzatokat kétdimenziós formában lehetett ábrázolni, ami igen fon-tos a mérnökök és az építészek számára. Egy másik tudóst Cuvier-t a császár a közokta-tás átszervezésével bízott meg és 1805-ben ő adott közre egy új szemléletű összehason-lító anatómiát, amelynek a gerinctelenek pontosabb megkülönböztetése szempontjából lett később jelentősége.²⁰⁶

napóleon idején tervbe vették az akkor katonai képzést szolgáló école Polytechnique-ből egy, a civilek oktatását célzó matematikai tagozat leválasztását. Ez a szándék később azért hiúsult meg, mert néhányan nem helyeselték a császár politikáját, aki ezért beso-rozta és a katonai fegyelem szigora alá helyezte az intézmény egész diákságát. Egyéb-ként itt a felvételi korhatár 16 év volt, előtanulmányokEgyéb-ként pedig egy líceumban vagy kollégiumban jó eredménnyel befejezett hároméves tanulmányi időszakot követeltek meg. 1802-ben mérlegelték, hogy szedjenek-e tandíjat, de 1805-ben lemondtak erről.

Időközben a civileknek szánt matematika, algebra, asztronómia és fizika oktatása a Collège impèriale de france nevű intézménybe került át. Az école polytechnique-t a sokféle reformtörekvés zűrzavarában az 1807-es rendelkezések már nem is említik. A tudományok hierarchiájában bekövetkezett átrendeződés egyik napóleon által hatha-tósan támogatott változása az erődítéstan és az általános katonai ismeretek előnyben részesítése, ami együtt járt a kémia és a matematika oktatásának visszaesésével. Ezen csak némiképp segített, hogy 1811-ben e két tárgy tekintetében igyekeztek behozni az elmaradást. nem eredménytelenül, mert az école polytechnique-en a Humpres davy által vezetett galvanizmuskutatás hozta a legnyilvánvalóbb eredményt, hiszen ő elekt-rolízissel bizonyítani tudta, hogy a víz oxigénből és hidrogénből áll.

205 érdekes, hogy az 1735-ban alapított majd 1770-ben főiskolává fejlesztett selmecbányai bányászati és Erdészeti Akadémia olyan kiváló iskolának számított, hogy laboratóriumai mintaként szolgáltak az ekkor alapított école polytechnique számára. In: szögi lászló (1994): Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790–1850. EltE levéltára budapest-szeged. 15. o.

206 részletesen In: friedell 1992. 291–293. o.

91 napóleon katonai zsenialitása megmutatkozott az új hadvezetési technika

beve-zetésében, aminek jórészt sikereit is köszönhette. Ennek részelemei a következők: az egész férfilakosság besorozása; hosszú ütőképes hadoszlopok bevetése; a szétszórt harc-modor alkalmazása koncentrált össztűz helyett; a katonaság raktárakból való ellátása helyett rekvirálás a polgári lakosságtól; valamennyi fegyvernem jelenléte a magasabb egységeknél; a tartalékerők felhasználása; a katonák bátorságának, öntudatának foko-zása lélektani módszerekkel; a rendkívül gyors mozgás lehetőségeinek megteremtése.

mindezen elemek – bár csak részben vannak közvetlen kapcsolatban az oktatással, de mindenképpen – maradandóan befolyásolták az elkövetkező időszak alsó-, közép- és felsőoktatással szembeni igényeit.

szerencsére a napóleon generálta gyökeres átalakítás meghagyott korábbi kiváló-an működő intézményeket, ilyenek a Collège de frkiváló-ance, a híres botkiváló-anikus és állatkert (jarden du roi), a művészeti és Ipari múzeum és főleg az Institut de france (ez egy öt akadémiát összefogó központ) és a keleti nyelvek főiskoláját.