Folytatva a 3.4. pontbeli témát, alapvető vizsgálati terület (pl. É. Kiss 1992) a több kvantorkifejezést tartalmazó mondatok jelentésének a függése a szórendtől, különös tekintettel az egy- vagy többértelműség kérdésére (2.D.,E.).
(12) a. Tavaly mindhárom barátomat három alkalommal is meghívtam.
a’. Tavaly három alkalommal is mindhárom barátomat meghívtam.
b. Meghívtam tavaly három alkalommal is mindhárom barátomat.
b’. Meghívtam tavaly mindhárom barátomat három alkalommal is.
Az „ökölszabály” az, hogy az ige előtt az operátorok sorrendje kijelöl egy egyértelmű jelentést; amiből az következik, hogy ha az ige előtti mondatszakaszban felcserélünk két kvantorkifejezést, akkor eltérő jelentést kapunk. Ezt figyelhetjük meg a (12a-a’) minimálpáron. A (12a’) egyértelműen azt mondja, hogy három alkalommal együtt hívtam meg a barátaimat; a (12a) ezt nem zárja ki, de azt a jelentést is megengedi, hogy soha nem volt egyszerre két barátom is meghívva. Az „ökölszabály” másik fele szerint az ige mögötti kvantorkifejezés viszont úgy szól bele a jelentésbe, mintha az ige előtt állna (12b-b’). Mivel ez többféleképpen is lehetséges, mind a (12b), mind a (12b’) oly módon kétértelmű, hogy a (12a)-hoz kapcsolódó jelentést éppúgy társíthatjuk hozzá, mint a (12a’)-höz kapcsolódót.
A magyar formális-generatív nyelvészet mikroszkópján keresztül megpillantható csoda 24
A (12b-b’) változatok esetében is egyértelműsít viszont az intonáció (2.B.); ennek pontos módja azonban még kurrens kutatási téma.
3.6. A kérdés
A kérdőszói kifejezésnek – egészen más módon, mint például az angolban – a magyarban is sajátos szórendi „elvárásai” vannak (2.A.,E.).
(13) a. *Ki hazautazott? a’. Ki utazott haza?
b. Lili ?(például) hazautazott. b’. Lili utazott haza.
c. Ki mikor utazott haza? c’. ?Mikor ki utazott haza?
Alapvetően mind a kérdőszó (13a’), mind a neki megfelelő válaszkifejezés (13b’) az igető–igekötő-sorrenddel járó fókusz-konstrukcióban (3.4.) jelenik meg –
„azonosító–kirekesztő” választ várunk el; bár a fordított sorrend lehetőségét is (13b) sok tanulmány tárgyalja (Maleczki 2006). Ez utóbbi esetben a válaszadónak célszerű egy például-lal jeleznie, hogy nem kimerítő választ ad.
Az 1992-es É. Kiss-fejezet legszebb elemzésének tartom a kérdőkifejezés-lánc tárgyalását (13c-c’). Arra a konklúzióra jut, hogy az első kérdőszó úgy funkcionál, mint a (8b)-ben bemutatott mind-kvantor (2.D.), tehát csak a közvetlenül igető előtti kérdőszó funkcionál valóban kérdezést megvalósító operátorként. A (13c) tehát ezt jelenti: „minden szóba jöhető személy kapcsán válaszolj arra, hogy mikor utazott haza!”. A (13c’) szórendi változat a sorkatonai szolgálat idejében lehetett releváns kérdés: „minden szabadságolásra kijelölt nap kapcsán válaszolj arra, hogy azon a napon ki utazott haza!”
3.7. A tagadás
A tagadás is sokféle érdekes szórendi lehetőséggel járhat, amivel párhuzamosan különféle jelentéshozadékokat lehet megfigyelni (2.D.,E.).
(14) a. Lili NEM ült le. a’. LIli nem ült le.
b. NEM Lili ült le. b’. NEM Lili nem ült le.
Letagadhatjuk az állítmányi részt (14a), azt állítva, hogy „Lili állva maradt”; sőt megtehetjük ugyanezt fókusszal kombinált változatban is (14a’): „Lili, és csakis ő, maradt állva.” Más esetben viszont éppen azt állítjuk, hogy valaki leült (14b); a negáció ebben az esetben csupán azt a célt szolgálja, hogy azt deklaráljuk, hogy Lilitől különböző személy ült le. A kétféle tagadás társítható is (14b’), amiből adódóan így társulnak a megfelelő jelentéselemek:
„Lilitől különböző személy maradt állva.
4. Összefoglalás
A magyar nyelvtudomány mindazon fórumain, ahol a közoktatás tananyagának megújítására befolyást gyakorolni van némi remény, érezhetően fokozódik a versengés abban, hogy mely tudományos iskolák időszerű kutatási eredményei kerüljenek be a közoktatásba (1. szakasz).
E tanulmány hét csoportba rendezi azokat az érveket, amelyek amellett szólnak, hogy nagyon fontos és érdekes lenne – és egyáltalán nem lehetetlen – a generatív nyelvtudomány közoktatásbeli megmutatása (2. szakasz). Hét témakört emeltem ki a bemutatásra leginkább érdekesek közül (3. szakasz). Bár ez utóbbi rész elsősorban azoknak szól, akik már többé-kevésbé ismerik a magyar generatív nyelvészeti iskola alapműveit, azt remélem, hogy aki
A magyar formális-generatív nyelvészet mikroszkópján keresztül megpillantható csoda 25
szűz szemmel olvasta, az most kapott kedvet ahhoz, hogy elmélyüljön a nyelvészeti kutatási eredmények ama csodálatos kincstárában, amit ennek az iskolának köszönhetünk.
Irodalom
Alberti, Gábor – Dóla Mónika – Károly Márton – Rózsavölgyi Edit (2017): Magyar nyelvtan helyett Magyar nyelvtan és általános nyelvi világkép tanóra. In: Prax Levente – Hoss Alexandra (szerk.): Találkozások az anyanyelvi nevelésben 3.: Szabályok és/vagy kivételek. PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék, Film-Virage Kulturális Egyesület, Pécs, 9–28.
Alberti, Gábor – Dóla Mónika – Kárpáti Eszter – Kleiber Judit – Szeteli Anna – Viszket Anita (2019): Kérdéses világaink. Jelentés és Nyelvhasználat 6., 11–35.
Alberti Gábor (2006): Generatív grammatikai gyakorlókönyv III. HEFOP Bölcsész Konzorcium. http://mek.oszk.hu/04800/04892/04892.pdf.
Alberti Gábor – Medve Anna (2002/2005): Generatív grammatikai gyakorlókönyv I-II.
Janus/Books / Gondolat, Budapest.
Bánréti Zoltán (1992): A mellérendelés. In: Kiefer Ferenc (szerk.): Strukturális magyar nyelvtan, Mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest, 715–796.
Chomsky, Noam (1957): Syntactic Structures. Mouton, The Hague.
Chomsky, Noam (1965): Aspects of the Theory of Syntax. MIT Press, Cambridge, Mass.
Magyarul: Antal László (szerk.) (1986): Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény VI/1.
ELTE, Budapest.
Chomsky, Noam (1981): Lectures on Government and Binding. Dordrecht, Foris.
Chomsky, Noam (1986): Barriers. Cambridge, Mass.: MIT Press.
Chomsky, Noam ed. (1995): The Minimalist Program. MIT Press, Cambridge, Mass.
É. Kiss Katalin (1983): A magyar mondatszerkezet generatív leírása. Nyelvtudományi Értekezések 116. Akadémiai Kiadó, Budapest.
É. Kiss Katalin (1987): Configurationality in Hungarian. Reidel, Dordrecht & Akadémiai Kiadó, Budapest.
É. Kiss Katalin (1992): Az egyszerű mondat szerkezete. In: Kiefer Ferenc (szerk.):
Strukturális magyar nyelvtan, Mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest, 79–179.
É. Kiss Katalin (1998): Mondattan. In: É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter (szerk.):
Új magyar nyelvtan. Osiris, Budapest. 15–184.
É. Kiss, Katalin (2001): Hungarian Syntax. Cambridge Univ. Press, Cambridge.
É. Kiss, Katalin – Henk van Riemsdijk eds. (2004): Verb Clusters; A study of Hungarian, German and Dutch. Linguistics Today 69. John Benjamins, Amsterdam / Philadelphia.
Farkas Judit (2017): Generatív mondattan középiskolásoknak. In: Prax Levente – Hoss Alexandra (szerk.): Találkozások az anyanyelvi nevelésben 3.: Szabályok és/vagy kivételek. PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék, Film-Virage Kulturális Egyesület, Pécs, 56–64.
Farkas, Judit – Magdolna Ohnmacht (2012): Aspect and Eventuality Structure in a Representational Dynamic Semantics. In: Alberti Gábor – Farkas Judit – Kleiber Judit (szerk.): Vonzásban és változásban. PTE Nyelvtudományi Doktori Iskola, Pécs, 353–379.
A magyar formális-generatív nyelvészet mikroszkópján keresztül megpillantható csoda 26
Fiatal Nyelvészek Munkaközössége (1978): Magyar nyelv a gimnázium számára. Ember és nyelv. Budapest – Pécs.
http://www.nytud.hu/oszt/elmnyelv/komlosy/magyarnyelv/mf1.pdf (letöltve: 2019.
április 9.; de 2020. január 29-én már nem volt elérhető a link).
Haegeman, Liliane (1994): Introduction to Government and Binding Theory. 2nd edition.
Blackwell, Oxford.
Imrényi András – Kugler Nóra – Ladányi Mária – Markó Alexandra – Tátrai Szilárd – Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) (2017): Nyelvtan. Osiris Kiadó, Budapest.
Kamp, Hans – Josef van Genabith – Uwe Reyle (2011): Discourse Representation Theory.
In D. Gabbay – F. Guenthner (eds.): Handbook of Philosophical Logic 15. Springer, Berlin, 125–394.
Kenesei István (szerk.) (2011): A nyelv és a nyelvek. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Kiefer Ferenc (szerk.) (1992): Strukturális magyar nyelvtan, Mondattan. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Laczkó Tibor (2017): Aspects of Hungarian Syntax from a Lexicalist Perspective. Akadémiai doktori értekezés. Debrecen.
Maleczki Márta (2006): Kérdések és válaszok a fókusz szemantikájáról. In: Kálmán László (szerk.): KB 120: A titkos kötet: Nyelvészeti tanulmányok Bánréti Zoltán és Komlósy András tiszteletére. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 317–335.
Medve Anna – Farkas Judit – Szabó Veronika (2010): 4 12 mondat, Elemzések.
Iskolakultúra, Veszprém. http://mek.oszk.hu/10100/10114/ 10114.pdf.
Riemskijk, Henk van – Edwin Williams (1986): Bevezetés a grammatika elméletébe. In:
Antal László (szerk.): Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény VI/2. ELTE, Budapest.
Surányi Balázs – Turi Gergő (2016): Az információs szerkezet szerepe a kvantorok hatókör-értelmezésében. In: Kas Bence (szerk.): „Szavad ne feledd!” Tanulmányok Bánréti Zoltán tiszteletére. MTA NyTI, Budapest, 233–246.
Szeteli Anna – Alberti Gábor (2018a): Az univerzális kvantor aszimmetriája a magyar grammatika rendszerében. In: Dombi Judit – Farkas Judit – Gúti Erika (szerk.):
Aszimmetrikus kommunikáció – aszimmetrikus viszonyok. SZAK Kiadó, Bicske, 622–640.
Szeteli, Anna – Gábor Alberti (2018b): The interaction between relevant-set based operators and a topic–predicate dimension. Linguistics Beyond and Within 4, 161–172.
Tolcsvai Nagy Gábor (2018): Átadás vagy közös értelemképzés. PeLiKon absztraktfüzet.
Eger, 9–9.
Varga László (2016): The Intonation of Topic and Comment in the Hungarian Declarative Sentence. Finno-Ugric Languages and Linguistics 5. Vol., 2. No., 46–77.
Webelhuth, Gert (1995): Government and Binding Theory and the Minimalist Program.
Blackwell, Oxford UK & Cambridge USA.