KÖZÖSSÉGE / HISZ WAR ISKOLA DOLG. KÖZ
EGY OLVASÓFELMÉRÉS TÜKRÉBEN
BALOGH BÉLÁNÉ
A nevelési intézmények feladata a társadalom céljainak, eszmé-nyeinek megfelelő embertípus kialakítása. ,,A tapasztalatok megszer-vezése, a t u d a t r a való ráhatás, a m a g a t a r t á s gyakoroltatása n e m más, mint a személyiség alakítása, nevelése" [1]. Nemcsak az iskola, h a n e m a különböző szervezetek, a művelődési és szórakozási lehetőségek, töb-bek közt a könyvtárak is a személyiség céltudatos alakításának ténye-zőjévé váltak.
A könyvtár nevelési intézmény
Régen főleg muzeális g y ű j t e m é n y volt, ma beleilleszkedik a m ű v e -lődés egész terébe. Könyvtári vonalon a szocialista építés pártos, szer-ves eleme. A kulturális forradalom kibontakoztatásáért és tető alá ho-zásáért dolgozik. Ez általános művelődéspolitikai cél, amit a k ö n y v t á r sajátos eszközeivel szolgál, és ezt semmi más intézmény nem n y ú j t -h a t j a -helyette.
A könyvtáros pedagógiai munkája
Nem elég kiszolgálni az olvasót. Igényeket kell kelteni, felébresz-teni, az embereket formálni kell tudni. Pedagógiai jelentőségű, hogy hogyan a d j u k át a könyvet az olvasónak. Döntő fontosságú: kinek?';
mit?, mikor?, hogyan? — adunk. Még a sorrend sem közömbös. Sem az, hogy ugyanaz az olvasó milyen sorrendben olvassa a különböző k ö n y -veket (fejlődése szempontjából), sem pedig az, hogy az olvasók közül ugyanazt a könyvet ki olvassa először (propaganda).
A k ö n y v t á r t u d o m á n y pedagógiai és n e m történeti tudomány. S a j -nos még m a is túlsúlyban van a könyvtártechníka benne, n e m pedig a könyvtár pedagógia. Könyvtárosaink nagy részének a könyvtár n e m a d j a meg a hivatásszerű tevékenység lehetőségét. Ezt az adott, sokszor sivár keretek között ki kell küzdeni. A könyvtáros emberi elszántságán és hivatásszeretetén múlik, hogy m e n n y i r e lesz ú r r á az elszürkülés,
169^
a hivatalnokká válás veszélyén. Az egész könyvtári jmunkát át kell' hogy hassa a pedagógiai szemlélet.
- " M i n t tanár, és elsősorban mint könyvtáros szeretnék foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy m i l y e n n e v e l é s i l e h e t ő s é g e i é s f e l a d a t a i vannak a tanárképző főiskola könyvtárának.
A főiskola és azon belül a főiskolai könyvtár egyik legfontosabb feladata megtanítani a hallgatókat a könyvtár használatára' és 'szere-tetére.
A hallgatónak t u d n i a kell, hogyan és hol t a l á l h a t j a meg t a n u l m á nyaihoz a szükséges könyvanyagot. Ez nemcsak azt jelenti, hogy r e n d -szeresen t u d j á k használni a könyvtárat, h a n e m azt is, hogy otthonosan mozogjanak a szakirodalomban is [2].
Azt, hogy m e n n y i r e használják a hallgatók a könyvtárat, k é r d ő -ívvel értékeltük ki: de figyelemlbe v e t t ü k a kölcsönzési statisztikák adatait is.
A régi keretek közt, a négyéves háromszakos képzés és a gyakorlati tanítás mellett n e m m a r a d t idő a hallgatóknak a könyvtár r e n d -szeres látogatására. Legtöbben csak a jegyzetek áttanulmányozása, s legfeljöbb a kötelező irodalom a l a p j á n vizsgáztak.
K ö n y v t á r i tapasztalatunk azt m u t a t j a , hogy még magyar szakos hallgatóink is túlnyomóan csak a kötelező irodalmat olvassák. E r r e utalnak azok az adatok, amelyet az olvasás lehetősége szempontjából a legoptimálisabb h ó n a p olvasási statisztikája m u t a t . A 250 főnyi cso-port egy hónap alatt (október) mindössze 88 m ű v e t kölcsönzött ki.
A helyben olvasott m ű v e k száma folyóiratok n é l k ü l 448, amiből 20 szórakoztató jellegű olvasmány, a többi kötelező irodalom. Ezzel az e r e d m é n n y e l nem l e h e t ü n k elégedettek.
A jövő pedagógusainak m á r a főiskolán nagymértékben olvasmá-nyaira kell támaszkodni. Ezt k í v á n j a az oktatási r e f o r m n a k az a cél-kitűzése is, hogy az előadások és a gyakorlatok a r á n y á t a gyakorlat javára kell módosítani, aminek következtében egyre fontosabbá válik a könyv és folyóiratirodalom használata [3].
Ahhoz, hogy hallgatóinkat a k ö n y v t á r használatára és szeretetére ráneveljük, a legfontosabb feltétel egy központi olvasóteremben az alapvető kézikönyvek, tankönyvek, szakfolyóiratok, szakbibliográfiák biztosítása helybenolvasásra. A k ö n y v t á r munkatársai az irodalomkuta-tás módszereibe minél alaposabban vezessék b e a hallgatókat.
A könyvék f o r g a l m á n a k emelése fontos, d e még fontosabb, hogy a könyvtár használata tényleges haszonnal járjon. A megoldás kulcsa az, hogy szokássá t e g y ü k az olvasást.
A szokássá vált olvasásnak nagy jelentősége van a tanárképzésben.
Kialakítása szempontjából igen lényeges a módszer, a technika, a m e l y -lyel az olvasást szokássá t u d j u k fejleszteni. Amikor valaki k o n k r é t tudás, k u t a t á s , információszerzés m i a t t olvas, szüksége van bizonyos könyvtártechnikai gyakorlatra. Ahhoz, hogy a könyvtárat, mint az i n -formációszerzés eszközét a tudás fejlesztése szempontjából használni t u d j á k az olvasók, öntevékeny k u t a t á s r a kell nevelni őket. Itt válik a
könyvtár az önálló munka segédeszközévé. Tudniok kell, hogy mit k a p -h a t n a k meg a könyvtárban.
Az oktatási és a könyvtári munkát koordinálni kell. Meg kell ér-tetni a hallgatókkal a könyvtárihasználat fontosságát, hogy az oktatást valóban teljessé tehesse.
„Midőn a tudományos könyvtár kutatási eszközként vagy az isme-retszerzés f o r r á s a k é n t bocsátja a könyvet rendelkezésre, e g y ú t t a l az olvasó világnézetének formálásához is hozzájárul.
A hivatástudatból fakadó produktivitás mellett kellő figyelmet kell f o r d í t a n i a szocialista munkastílus egyéb vonásainak: az ésszerűségnek, a részfeladatokban is az egészet szemmeltartó tudatosságnak és nem utolsó sorban a felelősségvállalásnak, a kollektív erőfeszítésben is meg-nyilvánuló egyéni önállóságnak megvalósítására" [4].
A hivatástudat formálásában, a hivatásra való nevelésben kisebb vagy nagyobb m é r t é k b e n szerepe van a k ö n y v t á r n a k is. A szakmai tudás a hivatás megszeretésének egyik alapja. Amikor életcélnak vá-lasztotta az I. éves hallgató a pedagógus pályát, talán még n e m is volt igazi hivatástudata. A tanári hivatástudat nevelési eredmény, amelyet a képzési idő alatt el kell érni. Pedagógiailag, szakmailag és politikailag kell felkészülni a tanári pályára. Megszerezni a k é s z s é g e t a z á l l a n d ó ö n k é p z é s r e , lépést t a r t a n i a tudomány, a pedagógia, a társadalom fejlődésével.
A t a n á r k é p z ő elsősorban az é l e t p á l y á r a k é s z í t e l ő és nem a vizsgákra. Ehhez az ismeretek rendszeres, elmélyült g y ű j t é s e fontos. Aki főiskolás korában megszokja a komoly, alapos munkát, annál ez a szokás későbbi m u n k á j á n a k is fontos jellemzője lesz.
Az olvasószolgálatban egyéni beszélgetések során s p o n t á n kínál-kozó alkalmak adódhatnak a hivatástudat formálására. De l e g j o b b n e v e l ő e s z k ö z a m e g f e l e l ő i d ő b e n k é z b e a d o t t k ö n y v !
Az órán kívüli nevelőmunka jelentőségét felismerve, keressük a kapcsolatot a szaktanárokkal, a KISZ-szervezettel. Beszéljük meg a problémákat, m e r t csak így t u d j u k segíteni a főiskolai képzés c é l k i t ű -zésének megvalósítását: a hivatástudattal rendelkező tanárok képzését.
Az általános nevelési célba illeszkedik bele a könyvtár nevelési m u n k á j a , az olvasóvá nevelés. Szándékosan írom így: ,.a k ö n y v t á r " és nemcsak a könyvtáros.
A könyvtár egész környezetével, személyi és tárgyi adottságaival nagy nevelő hatást gyakorolhat. Az olvasóterem barátságos, otthonos berendezésével, vonzó, kulturális atmoszférát áraszt, ahol évszázadok szellemi kincse t á r u l az olvasók elé. Nemcsak a kölcsönzés és olvasó-szolgálat közben a hallgatókkal állandó kapcsolatban levő könyvtáros nevel, hanem a feldolgozásban és egyéb könyvtári m u n k á b a n résztvevők is. Ha közvetve ugyan, de gyors és pontos, lelkiismeretes m u n -k á j u -k -k a l szintén az olvasót szolgáljá-k.
A személyes példamutatás is nevelő hatással van a hallgató egyé-niségének kialakítására.
171^
Amikor tehát nagy követelményeket t á m a s z t u n k a hallgatókkal szemben, mindenekelőtt magunktól kell sokat k í v á n n u n k : tudományos tárgyilagosságot, lelkiismeretességet, gondosságot az ifjúsággal való
foglalkozásban, pontosságot, jóindulatot, magas színvonalú etikát és m ű -veltséget. Ezek azok a vonások, melyeket az i f j a k bennünk észrevesz-nek és követészrevesz-nek.
Hogyan válik nevelőeszközzé a hallgatókkal szemben a fegyelme-zettség, következetesség, pontosság a könyvtári munkában. Egy egész apró kis példával élek: a kölcsönzési határidő megtartása. Egyéni be-szélgetések alkalmával tudatosítom az olvasókkal, hogy ez nem bürok-ratikus könyvtári formaság, h a n e m az olvasók érdeke. A kevés példány-számú kötelező irodalom nem j u t n a el hozzá idejében, ha az előző köl-csönző „elfelejtené visszahozni". Ki kell alakítani olyan társadalmi szel-lemet, amelyben a hanyagság bűn, csak a kötelességteljesítés, pontos-ság, rendszeretet megvalósítása érdem. Ez m á r közösségi nevelési fel-adat is egyúttal, a m e l y b e n nagy segítségünkre lehet a KISZ-szervezet.
Mindezek az a p r ó pedagógiai lehetőségek mellett n e m szabad meg-feledkeznünk az igazi olvasóvá nevelésről.
A belső nevelés: elvi-világnézeti, esztétikai-ízlésbeli tájékozódásá-nak kiszélesítése, irodalmi ismereteinek bővítése, a művek eszmei-intel-lektuális megértésén, értékelésén t ú l a műalkotás gazdag érzelmi, esz-tétikai hatásának mintegy alkotó megközelítése az élményszerű befo-gadás. Csupán a könyvtári statisztikákon keresztül nem m é r h e t ő fel, hogy viszonyulnak a főiskolai hallgatók a könyvhöz, az olvasáshoz.
Ezért kérdőíveket töltettem ki a hallgatókkal, hogy szellemi színvona-lukról, érdeklődési körükről tájékozódjunk.
A kérdőlapot a hallgatóknak nevük és szakcsoportjuk feltüntetése nélkül kellett kitölteni. Azt reméltem, hogy őszinte nyilatkozatra bír-h a t j u k így őket és gazdag adatanyagot kapunk, mely tájékoztatbír-hat benn ü benn k e t i f j ú s á g u benn k kulturális, eszmeipolitikai szíbennvobennaláról, illetve t á r -sadalmi érdeklődéséről. 360 kérdőívet osztottunk szét a KISZ alapszervi csoportoknak. Kitöltetlenül adtak vissza 24 ívet, a felmérésben részt vett 336 hallgató. A kérdőívek adataiból sok hasznos tanulságot és kö-vetkeztetést v o n h a t u n k le.
Az összes kérdőívről, mint egyöntetű panasz kiált felénk, hogy hallgatóinknak nincs idejük olvasni, sokszor még a kötelező műveket sem.
Mintha a különböző túlterhelésekkel itt is, ott is tudatosan kivennék a könyvet a f i a t a l olvasó kezéből. Ez általános tünet, a t a n u l ó i f j ú -ság életében, de fokozott m é r t é k b e n áll a főiskolai hallgatókra. Radnai t a n u l m á n y á t olvasva a szabad idő kérdéséről, úgy tűnik, hogy hallga-tóink n e m tudnak gazdálkodni az idővel [5].
Feltétlenül fel kell figyelnünk erre. Törődnünk kell i f j ú s á g u n k szabad idejének kérdésével. Nem hiszem azonban, hogy egyoldalúan csak rossz időbeosztásról lenne szó!
Lehet, hogy igaz, hogy nem tudnak gazdálkodni az idejükkel, de
itt is a helyi körülményekben, a rossz tárgyi feltételekben keresendő a hiba.
Az elsőéveseknél közrejátszhat az is, hogy nélkülözniük kell a csa-ládi ház közvetlen felügyeletét, és így az ú j környezetben sokan elkal-lódnak, a sok ú j benyomástól megzavartnak érzik magukat. Az egyet-len irodalmi olvasóterem csak 40—50 férőhelyes. Klubszoba hiányában a hallgatók r á vannak kényszerítve, hogy naponta legkevesebb 2—3 órát elfecséreljenek, presszóba mennek, vagy ide-oda sétálással különösebb cél nélkül töltik el az időt, mert a kollégium távol van az iskolától.
Ezek voltak tehát a n e m olvasás okai, de nézzük tovább a kérdéseket.
Mit olvasnak hallgatóink? Először számszerű adatók nélkül a vála-szokat nézegetve, a könyvcímekből a különböző jellegű érdeklődés tarka szőtteséből feleletet kapok azokra a kérdésekre is, amit konkréten nem t e t t ü n k fel a kérdőlapokon. Mi érdekli a mai fiatalságot? Nem irodalmi jólértesültséget, hanem emberi élményt keresnek. Mindinkább a mai problémák felé fordulnak, a fejlődés útját, perspektíváját k u t a t j á k , ami az élő irodalom növekvő olvasottságában fejeződik ki leginkább. Az élethez legközelebb eső szociográfiai írások, riportok kedvelt olvasmá-nyaik közé tartoznak. A jellemalkotás, ábrázolni tudás és megfigyelés nagy mesterei — Stendhal, Tolsztoj. Proust, Gorkij — nevét olvashat-juk, főleg a h u m á n szakos hallgatóknál. Kisebb számmal szerepelnek a politikával és irodalommal érintkező filozófiai írások Garaudy, Sartre, Camus kötetei.
Általában túlsúlyban vannak a szépirodalmi művek a szakirodalom rovására.
A szépirodalmat a könyvtári nevelőmunka szempontjainak érvé-nyesítésével öt csoportba osztottam. Klasszikus és régi magyar, mai magyar, a világirodalom klasszikusai, a m a i külföldi írók művei és útleírások, illetve ismeretterjesztő könyvekre.
Olvasottság szempontjából a mai m a g y a r irodalom vezet a követ-kező írókkal: Berkesi András 98, Szabó Magda 55, Passuth László 38, Fejes E n d r e 27, Németh László 20 alkalommal fordult elő egy hónap alatt hallgatóink olvasmányai közt. G y a k r a n szereplő nevek voltak:
Szilvási, Fekete Gyula, Bárány Tamás, Mesterházi. Meg kell említenem a versrajongók kedvenceit is: Baranyit, Váci Mihályt és a Fiatal költők antológiája, a Tiszta szigorúság, a Tűztánc köteteket. Legnépszerűbb művek a kérdéses időszakban: Berkesi: J á t é k a tisztességgel, Fejes:
Rozsdatemető, Szabó Magda: Freskó, N é m e t h László: Mai témák, Szé-kely Júlia: Halhatatlan kedves.
Érdekes feljegyezni, hogy a 336 kérdőív közül 88-on szerepel Ber-kesi: Játék a tisztességgel című regénye. Bár kétségtelenül i f j ú s á g u n k érdeklődése a mai írók felé fordul, azért a magyar klasszikusok is elég olvasottak. Jókai 42, Gárdonyi 39, Móricz 26, Móra 12, Mikszáth 7-szer fordult elő a kérdőíveken.
A világirodalom klasszikusai ilyen népszerűségi sorrendben követ-keznek: Hugo 26, Zola 22, Tolsztoj 19, F l a u b e r t 18, Stendhal 12, Gor-kij 11.
173^
Századunk külföldi írói közül a legkedveltebbek: Hemingway 30, Thomas Mann 21, Salinger 22, Tennese Williams 14, Sinclair Lewis 13, Irwin S h a w 11.
A külföldi legnépszerűbb m ű v e k : Salinger: Zabhegyező 25, Irwin Shaw: Oroszlánkölykök 20, Th. H a r d y : Lidércfény 14, Brontá: Üvöltő szelek 13, H e m i n g w a y : Akiért a h a r a n g szól 10, Nexö: S z ü r k e f é n y 9.
Az ismeretterjesztő és tudományos szakkönyvek oly kis számmal szerepeltek a kérdőíveken, hogy azokból inkább csak arra lehetett kö-vetkeztetni, hogy milyen szakos a hallgató, vagy milyen témakörből ír szakdolgozatot.
Milyen könyvek elolvasását tervezi a közeljövőben? Erre a k é r d é s r e sokan konkréten a szerzőjét és címét is leírták több könyvnek is, amit szeretnének elolvasni. Hemingway, Németh László, Szabó Magda gyak-ran szerepelnek a tervek között. Vannak, akik csak általánosságban jelölték meg terveiket. Filozófiai vagy pedagógiai műveket, útleíráso-kat, sportkönyveket szeretnének olvasni. Szakdolgozatukkal kapcsola-tos tanulmányokat, kritikákat is megjelöltek. Persze akadtak olyanok is, akik az ú j o n n a n megjelenő Rejtő-könyveket vették csak tervbe.
Milyen folyóiratokat olvas? A k é r d é s r e kapott válaszokból kiderült, hogy hallgatóink n a g y a b b része csak a népszerű, szórakoztató jellegű és aránylag alacsony kulturális színvonalú sajtóterméket olvas. Társa-dalomtudományi folyóiratot egyáltalán nem, természettudományi, iro-dalmi és pedagógiai folyóiratot is csak a népszerűbbeket és igen ke-vesen.
Népszerűségi sorrend a képes hetilapoknál: Nők Lapja 79, Ország-Világ 52, Film Színház Muzsika 37, Tükör 31, Élet és T u d o m á n y 29.
Ezeken kívül szórványosan szinte mindegyik képes folyóirat elő-f o r d u l t a Fülestől a Képes Sportig.
Irodalmi folyóiratok: Űj Írás 39, Nagyvilág 38, Kortárs 26, Élet és Irodalom 25. A többi irodalmi folyóirat közül a Kritika, Jelenkor, Al-föld, Tiszatáj, N a p j a i n k csak r i t k á b b a n f o r d u l n a k elő a kérdőlapokon.
Ezzel l e is zárul az irodalmi folyóiratok sora.
M i n t m á r említettem, társadalomtudományi folyóirattal egyáltalán n e m találkoztam a válaszok között, természettudományi is csak elenyé-szően kevés, n é h á n y technikai (Népszerű Technika, Rádiótechnika, Ezer-mester). A pedagógiai folyóiratok közül a Köznevelés, a Család és Iskola és n é h á n y módszertani folyóiraton kívül semmi mást nem olvasnak.
Még egy kérdés szerepelt a kérdőíven:
Főiskolai könyvtárunkat milyen mértékben szokta igénybe venni?
A hallgatók válaszaiban válogatva zömmel ilyeneket olvashatunk:
G y a k r a n , Hetenként, Minden délután, I t t készülök a r e f e r á t u m o k r a , Itt olvasom az irodalmi tanulmányokat.
Sajnos, hallgatóink egy része tárgyi feltételek hiányában n e m vál-h a t o t t rendszeres könyvtárlátogatóvá. Ezzel kapcsolatban ismét a köz-ponti olvasóterem szükségességét emelem ki.
A központosítás előnyeiről nincs szándékomban hosszan beszélni, csupán annyit, hogy a k ö n y v t á r b a n a gazdaságosság csaknem egyet
jelent a központosítással. A központosított gyarapítás olcsóbb, mert kiküszöböli a párhuzamosságokat. A központi olvasószolgálat egy dol-gozója 100 olvasót is képes ellátni naponta, a m i decentralizált megoldás esetén elképzelhetetlen.
—-Másik probléma a tárolás. A tanszékvezetők a könyvtár gyarapításánál elsősorban a használat szempontjait igyekeznek é r v é n y r e j u t tatni, de szem elől tévesztik a tárolás gazdaságos megoldását. A t a n széki könyvtárak gyarapodásuk során elérnek egy bizonyos m e n n y i -ségi szintet, amelyen túl a használati előnyök csökkennek, sőt fokoza-tosan meg is szűnnek: Minden szükséges — és csak a szükséges — könyv a munkahely közvetlen közelében, gyorsan áttekinthető sorrendiben.
Midőn egyes tanszékek és a központi k ö n y v t á r közt a tárolásbeli együttműködést megkezdtük, n e m csupán a gazdaságossági meggondolások vezettek, h a n e m szem előtt tartottuk a tanszéki k ö n y v t á r a k m ű -ködésének törvényszerűségeit [6].
A központosítás előnyeit az olvasóvá nevelés szempontjából jól d e m o n s t r á l j á k a péeSl főiskola: könyvtárának adatai. 1962 előtt, amikor
még n e m volt központosítás, a hallgatók csak egy-két esetben kölcsö-nöztek az egész tanév folyamán szakjukon kívül eső t é m á j ú könyvet.
Most végignézve a kartonokat, matematikusok, fizikusok, biológusok, szépirodalmi, művészeti könyveket, esztétikai, pedagógiai t a n u l m á n y o k a t is szép számmal olvasnak. Az olvasótermi nyilvántartást t a n u l m á nyozva azt tapasztaltam, hogy a pedagógiai, világnézeti, esztétikai k é r -désekkel foglalkozó tanulmányoknak egyenlő a forgalma az irodalmi, történelmi, nyelvészeti és természettudományi könyvekével. Ugyanez vonatkozik a folyóiratok olvasottságára is. A hallgatóknak igazi,
elmé-lyült olvasóvá nevelése csak központi olvasóteremmel és a kölcsönzés központosításával érhető el.
A felmérés tanulságait levonva nagyon sok pozitívumot m u t a t hall-gatóink szellemi arculata, de sajnálatosan közönyösséget, passzivitást és elvétve még cinizmust is könyvelhetünk rovásukra.
Zömmel az új, a modern, mai irodalom áll az érdeklődés közép-p o n t j á b a n . Ez érthető és helyes is. Választ v á r n a k közép-problémáikra, irá-nyítást életük további alakulására.
A felnőtté válás gondokkal teli éveiben szinte naponta felvetődik az if jakban a kérdés: „Hogyan tovább? Helyes-e, amit tesznek?" Nem m i n d e n hallgató mellett áll komoly, idősebb barát vagy bizalmába fogadott tanár, aki segít a kérdés eldöntésében, végső fokon az i f j ú
élet-ú t j á n a k irányításában. Ebben az életszakaszban nem szabad kihagyni a nevelési tényezők közül a k ö n y v nagy h a t á s á t az érzelmi-akarati életre. Ezért f o r d u l az i f j ú , mint legjobb barátjához, legjobb tanácsadó-jához — a könyvhöz.
Nevelési szempontból nem közömbös, hogy a hallgató a meglevő kevés szabad idejét hatodrangú író társaságában tölti-e, vagy művészi, erkölcsileg és világnézetileg nemesítő, értékes művet olvas. Meggyőző-désünk, hogy minden könyv hat, alakít és jó vagy rossz i r á n y b a n , de részt vesz a jellem formálásában. Benedék Marcellnak a könyvtárosok
175^
lelkiismeretébr esztőjének sorait idézve: ,, . . . én a pozitívumra gondo-lok, amikor a tisztaságról beszélek. Nem a r r a , ami nincs meg az em-b e r em-b e n és a költőem-ben, hanem arra, ami árad em-belőle. Ha a ránktörő szenny bemocskolhat bennünket, a felénk sugározó tisztaság n e tudna beragyogni és belénk hatolni? Valóban ízetlen, színtelen, súlytalan l e n n e az, ami az emberben legértékesebb, aminek hordozói kiválasztott emberek, s amit továbbadni, szétsugározni a legszebb emberi és költői kötelesség a legszociálisabb cselekedet?!" [7].
Itt van szükség a szaktanár, s kollégiumi nevelő, a KISZ-vezető és végül, de n e m utolsó soriban a könyvtáros helyes irányítására.
Igénylik-e, elfogadják-e a hallgatók az irányítást?
Minden a szemlélet és módszer kérdése.
Szükséges, h o g y a felnőttek közötti bánásmód légkörét alakítsuk ki, n e erőszakolt irányításnak vegyék könyvajánlásainkat. Érezzék, hogy a tanárképző főiskola nemcsak a szorosan vett szaktárgyi t a n u l -m á n y o k r a szorítja őket, h a n e -m széleskörű -műveltség elsajátítását igényli és a szocialista embereszmény megvalósítását követeli tőlük.
A könyvtárosnak mindig egy lépéssel meg kell előzni a társadalmi igényt. Ismernie kell az ú j m ű v e k e t , hogy egyénileg is t u d j o n ajánlani.
A személyi feltételek mindig döntőek voltak az olvasószolgálatban, csak olvasott, művelt könyvtáros férkőzhet a hallgatók bizalmába. Csak olyan könyveket a j á n l h a t u n k nyugodt lelkiismerettel, amit ismerünk.
Ha csalódást okozunk a tanácskérőnek egy felületesen a j á n l o t t k ö n y v -vel, többé ne v á r j u n k őszinte bizalmat a hallgatók részéről.
Mit tegyünk hát? A megjelenő dús könyvtermést fizikailag lehe-tetlenség nyomon követni, ismerni, még könyvismertetéseken keresztül is. Mégis k e r e s n ü n k kell megoldást.
Mint a f e l m é r é s adataiból kiderült, csupán néhány könyv volt az, ami végigsöpört minden szakcsoporton, kollégiumi szobán, t e h á t a f e l m é r é s időszakában hallgatóink érdeklődési körének középpontjába k e -rült. K é r d e z h e t n é n k : mi volt az oka ennek? Annyira jó könyvek ezek?
Vagy a külső propaganda volt oly nagy? Egyiket sem m e r n é m teljes m é r t é k b e n állítani, bár nem akarok itt a kérdéses művekről kritikát mondani. Inkább úgy közelíteném meg legkönnyebben a kérdést, ha a felmérésünk egy másik adatát vizsgálnánk közelebbről:
,,Honnan szerzi olvasmányait?"
A hallgatók olvasmányait befolyásoló tényezők közt a szaktanári, Oktatási irányításon túl a szaktársak, barátok tanácsai a legerősebbek.
Űgy is, mint tanácskérők, de főleg mint tanácsadók szerepelnek. Egy-egy k ö n y v a j á n l á s t élénk vita kísér, ami n e m m a r a d meg a kis kollek-tívában, hanem — mint a kérdőív adataiból kitűnik — az egész szak-csoportnál szinte ugyanazok a könyvek szerepelnek. Némelyik hallgató egyetlen könyvvel olyan forgalmat bonyolított le, hogy becsületére válna akármelyik k ö n y v t á r n a k (pl. Salinger: Zabhegyező). Ez e r e d m é -nyezte a szakcsoporton belüli ízlésbeli egységesülést is. Ez a belső
cserebere nevelési szempontból nem egészen veszélytelen, éppen i r á n v í t h a -tatlansága, ellenőrizhetetlensége miatt.
Sokszor hangoztatják, hogy főiskolásaink m á r felnőttek, t e h á t v á -logatás nélkül bármit olvashatnak. Valóban biológiailag felnőttek, de társadalmilag nem mindegyik, sőt igen kevés érkezett el a felnőttéérés stádiumába. A feladat éppen az, hogy a társadalmi érettség állapotát a főiskolai képzési időszak alatt feltétlenül elérjék.
Hasznosnak tartom idézni itt Kerékgyártó István cikkének n é h á n y kiragadott mondatát: „Nem mindegy tehát, hogy milyen irányba b e -folyásoljuk a felnövekvő nemzedékek kulturálódását, s ezen keresztül világnézetét és jellemét is . . .
Együttes munkára, a kultúrpolitikai és könyvkiadási szervek, írók és kritikusok, irodalomtudósok és pedagógusok, pszichológusok, könyv-tárosok közös erőfeszítésére van szükség. A tét n e m kevés: a jövő szo-cialista generációjának ízlés- és jellemformálásáról v a n szó" [8].
Ügy kell szervezni a könyvtári munkát, hogy mindenkinek, akinek e r r e szüksége van, legyen módja segítséget k é r n i : sőt legyen módunk segítséget adni, m e r t a kettő nem azonos! Csak tudatos olvasószolgálat-tal érhetünk el eredményeket az olvasás k u l t ú r á j á r a való nevelésben.
Ügy kell szervezni a könyvtári munkát, hogy mindenkinek, akinek e r r e szüksége van, legyen módja segítséget k é r n i : sőt legyen módunk segítséget adni, m e r t a kettő nem azonos! Csak tudatos olvasószolgálat-tal érhetünk el eredményeket az olvasás k u l t ú r á j á r a való nevelésben.