KÖZÖSSÉGE / HISZ WAR ISKOLA DOLG. KÖZ
KISZESE1NK ELSŐ TALÁLKOZÁSA A LEENDŐ FŐISKOLÁSOKKAL
{Az Egri Tanárképző Főiskola KISZ-szervezetének tapasztalatai a felvételi vizsgákkal kapcsolatban)
KIRÁLY GYULA
T
A felsőoktatási intézmények felvételi rendszere, annak pedagógiai alapja, lebonyolítási módszere az elmúlt években hozott miniszteri r e n -delettel, az 1963-as és 64-es tapasztalatokkal körülbelül kidolgozottnak mondható. Az ezzel foglalkozó írások említenek még itt-ott számítás-beli vagy módszerszámítás-beli problémákat, ezek azonban i n k á b b a további finomítást segítik: a felvételi rendszer alapjában jó, legfeljebb tovább kell tökéletesíteni. A tökéletesítés iránya pedig (a tárgyi tudás leméré-sén túl) az, hogy a hallgatók erkölcsi-politikai magatartásáról, világ-nézeti meggyőződéséről is megnyugtató k é p e t n y e r j e n a felvételi vizsga-bizottság. Jelenleg ez a felvételi vizsgák legvitatottabb kérdése.
E dolgozatnak n e m feladata a felvételi rendszer általános é r t é k e lése. Csak azokat a kérdéseket igyekszik tárgyalni, amelyek ezzel k a p -csolatban a K I S Z - r e vonatkoznak, pontosabban: megkeresni a főiskolai KISZ-szervezet közreműködésének célját, helyét, m ó d j á t .
A felvételi vizsgák és a KISZ
Az i f j ú s á g i szervezetnek az intézmény nevelőmunkájában való é r -dekeltté tétele, abba való bekapcsolásának szükségessége közismert.
Mivel a felvételiztetés az intézmény egyik legkomolyabb tevékenysége, ebbe is b e kell kapcsolni a KISZ-szervezetet, hiszen ú j a b b hallgatók meghonosítása az intézményben szorosan érinti azt. Ü j KISZ-tagokról is van szó, ú j közösségekről, akiknek mindennapi életét m a j d szervezni, irányítani kell. így tehát a felvételiztetés kétoldalú, komplex m u n k a . Mindkét szervet m a j d n e m egyenlő súllyal érinti: az intézmény ú j hall-gatókat vesz fel, a KISZ-szervezet ú j tagokat fogad soraiba. S m i u t á n
181^
ugyanazokról a fiatalokról van szó m i n d k é t helyen, leghelyesebb a v á -logató m u n k á t a két szerv legszorosabb együttműködésével végezni.
N e m szükséges részletezni az egyéb indokokat, amelyek politikai szempontból teszik szükségessé a KISZ-szervezet felvételiztető közre-működését, hiszen ezek n e m mai keletűek, mindenki ismeri, természe-tesnek t a r t j a . A KISZ Központi Bizottságának határozata is úgy szabja meg a felvételi m u n k á k k a l kapcsolatos mozgalmi feladatokat, hogy t e r mészetesnek veszi a főiskolai, egyetemi, sőt a középiskolai K l S Z s z e r -vezetek gyakorlottságát e téren.
A probléma nem is a b b a n van, hogy közreműködjeneke K l S Z s z e r -vezeteink a felvételi m u n k á b a n , v a g y sem. Ez természetes, szükség-szerű. Továbblépésről v a n szó: a közreműködés módjáról, tartalmáról, formájáról.
*
* *
A felvételikkel foglalkozó v a l a m e n n y i tudományos írás egy v a g y több fontos, a további beiskolázások szempontjából hasznos k é r d é s t tárgyal, amelyeknek figyelembevétele mindenképpen előrelépést f o g jelenteni. Adataik, megállapításaik helytállóak, s következtetéseik is hasznos tanulságként szolgálnak. Az intézményi társadalmi szervek, ezeken belül az ifjúsági szervezet munkájával azonban ezek nem
foglalkoznak, nyilván m á s aspektusból készültek az értékelések. T a l á l h a -tók u g y a n megjegyzések, vélemények, amelyek érintik a KISZ közre-működését, de azonkívül, hogy észreveszik ezt, nem elemzik a m u n k á t . Csak egy ilyen megjegyzést: ,,A közép és főiskolák vezetésének, p á r t ós KIS Zszervezeteinek céltudatos m u n k á j a révén sikerült a n e -hézségeket leküzdeni" (BALOGH—JÁNK1NÉ i. m. 55. o.). A megjegyzés igaz, de kevés. Hiszen m á r m a j d n e m két, de legalább másfél é v -tizede „lelkes", „öntudatos" m u n k á t végeznek i f j ú s á g i szervezeteink e téren is. Ú t m u t a t á s t adó hagyomány, módszer mégsem található az irodalomban. A miniszteri rendelkezés is csak bekapcsolja a K I S Z - t a beiskolázásba, de azonkívül, hogy „ . . . a nappali tagozaton vizsgabizott-sági tag a KISZ e g y e t e m i szervezetének megbízottja is . . . " (MM. ut.
5. o. 24/b) — semmiféle egyéb t á j é k o z t a t á s t n e m ad.
A KISZ Központi Bizottságának határozata m á r ad feladatokat az intézmények KIS Zszervezeteinek, de ezek a feladatok is csak t a r t a l m ú k a t illetően konkrétak, a módszerek szempontjából általánosak. T e r -mészetesen, a különböző intézmények körülményeihez m é r t e n az illető KISZ-bizottságok f e l a d a t a ezek átgondolása, megvalósításuk m ó d j á n a k kidolgozása. „A vizsga- és felvételi bizottságokba a legtapasztaltabb KISZ-vezetőket k ü l d j é k " — mondja a határozat. Első olvasásra érthető, egyszerű kérdés. Amikor azonban k o n k r é t a n kerül sor a KISZ-tagok
„válogatására", és 'ha az ügy sikerére is, valamint a hallgatók belső problémáira is tekintettel kívánunk lenni, m á r kissé bonyolultabb a feladat. Vagy: „Készítsék fel megfelelően a KISZ képviselőit, hogy a vizsgabizottságokban segítsék elő a kötetlen légkör k i a l a k í t á s á t . .
„ . . . érjék el, hogy a felvételi bizottságok jobban vegyék figyelembe az iskoláztatási bizottságok véleményét." — Szép, érthető feladat. Csak megoldása nem is olyan egyszerű. Hallgatóink reális véleményének nyilvánítását, a bizottságok vitáiba való bekapcsolódását nehezíti:
a) a résztvevő tanárokhoz viszonyítva kevés pedagógiai és szaktárgyi jártasság; b) a személyi kérdésekben való gyengébb tájékozódó, elemző képesség; c) s ezek következtében a t a n á r i tekintély hatása. A vizsga-bizottságokban mégiscsak oktatók: adjunktusok, docensek, különböző tudományos fokozattal rendelkező tanárok vannak Milyen szava lehet ott egy KISZtag hallgatónak? Vane bátorsága és e r e j e értékelő p a r t -n e r k é -n t jele-n le-n-ni? Igaz, hogy egy egész szervezet v é l e m é -n y é t „képviseli", de ott egy emberként kell azt tolmácsolni. Sablonosan, f o r m á -lisan is „közreműködhet" a KISZ; csak akkor fölösleges dolog időt, energiát fordítani rá. Az is lehet megoldás, hogy egy-egy KISZ-tag
„beül a bizottságba", és „képviseli a K I S Z t " : végignézi az ügyek m e -netét, vagy éppen adminisztratív, hivatalsegédi feladatokat lát el.
Több helyen nem ismerték fel a. KISZ-szerepét, közreműködésének lényegét és módját. A meg nem értés jele az, ha a KISZ-tagoknak nincs k o n k r é t feladatuk, vagy fontos dolgokba nem nyerhetnek betekintést,, vagy n e m veszik komolyan figyelembe véleményüket a vizsgabizottsá-gok, tehát az intézmény nem bízik a közreműködő hallgatókban. De az is az összhang hiányára vall, 'ha a KISZ-esek nem t u d n a k , vagy nem m e r n e k véleményt nyilvánítani. Ez esetben a KISZ előkészítő m u n k á -jának gyengeségéről, felületes megszervezéséről is szó van.
Az azonban igaz, hogy ezeknek kiküszöbölését, vagyis a KISZ—
szervezet lehetőségeinek, a hallgatók adottságainak hasznosítását n e m lehet a véletlenre bízni. A KISZ bekapcsolása a felvételizésbe az intéz-ménytől a fiatalok iránti teljes bizalmat és a m u n k a mindenoldalú koordinációját kívánja. A KISZ részéről ugyanezt az intézmény felé.
Szervezeten belül pedig az alapos előkészítést, a mindenoldalú átgon-doltságot. A tartalmas, a beiskolázást segítő K I S Z - m u n k á t meg kell tervezni, tartalmában, módszerében meg kell komponálni.
A K I SZszervezet egyik legfontosabb f e l
-adata: a felvételihez szükséges, diákok közötti közvetlen légkör megteremtése.
„A felvételi vizsgán való sikeres helytállás több egymással összefüggő tényező eredménye. A jelölt személyes ismérvein kívül (a f e l -halmozott tudás, annak kezelése, magatartás) sok függ a középiskolai előkészítő m u n k a színvonalától (szakmai felkészítés, lélektani előkészí-tés, pályaválasztási segítség stb.), de sok függ a felvételi bizottságok által alkalmazott módszerek hatékonyságától, attól, hogy sikerült-e a bizottságoknak emberséges, nyugodt légkört teremteni a hallgató szá-mára, amelyben levetkőzheti esetleges indiszponáltságát, realizálhatja felkészültségét" (TAPOLCSÁNYI LÁSZLÓ i. m. 718. o.). Ez azt jelenti, 183^
hogy nyugodt, gondolkodásra alkalmas hangulatot, viszonyt t e r e m t s ü n k a jelentkezők és a felvételizteiőJc között. Megfelelő módja, alkalma legyen minden hallgatójelöltnek arra, hogy nyugodtan, káros feszélye-zettség nélkül, felszabadultan, természetesen t u d j a képességeit előtárni.
N e m az általános „vizsgaláz" kiküszöböléséről van szó. Ezt egyrészt n e m is lehet kiküszöbölni. Másrészt helyes értelemben: abban, hogy a vizsga komoly, súlyos dolog, jó, ha van vizsgaizgalom, sőt az lenne baj, ha helyette hányavetiség, az ügy felületes felfogása l e n n e ú r r á a fel-vételi vizsgákon. A közvetlen légkör azt sem jelenti, hogy hamis, va-lami dermedt mosolyú illúziót teremtsünk felvételizőinkben. Azt azon-ban jelenti: t u d a t á b a n van minden jelentkező és felvételiztető, — tanár, KISZ-tag e g y a r á n t —, hogv minden vizsgázót jóindulattal, egyenlő eséllyel, előítélet nélkül, igazságosan értékelnek; hogy a vizsgák n a p -j á n egymás között h e l y e van a -jómodorú, kötetlen viselkedésnek. T u d -j a minden hallgatójelölt — a szabályok és az erkölcsösség határain belül
—, hogy mi m i n d e n történik körülötte: nincs felesleges, túlzott titko-lódzás, mesterségesen keltett rejtelmesség.
Az eddigiek a felvételi vizsgákon alakítandó légkörre vonatkoztak.
Pedagógusképző intézményben azonban egy másik f a j t a légkör is szóba kerül. Az, ami az intézmény, de különösen a KISZ-szervezet egész évi
légkörét, tónusát, szellemét jelenti. Valami különös bensőség, belső m e -legség, elég magas f o k ú érzelmi telítettség jellemezte és ma is jellemzi a nevelőképző intézményeket. Érthető, természetes is. Itt az ember a „tananyag", méghozzá lelki vonatkozásban: a szakmát az emberi jel-lem alakításának t u d á s a jelenti. Ennek elsajátítása közben maga a ,,mester", a leendő pedagógus is alakul. Ha jó közösségeket a k a r u n k t e r e m t e n i iskoláinkban, első követelmény, hogy a leendő pedagógus ilyen jó közösségben szerezzen élményeket, és ennek tapasztalatait vigye magával. A gyerekek, az emberek szeretetét, a másokkal való helyes törődést m á r i t t meg kell tanulni, szokássá fejleszteni.
Erről a légkörről v a n tehát szó. A felvételre jövő jelölt n e rögtön-zött, és főleg n e f e s t e t t világot lásson, h a n e m az intézménybe lépése pillanatától kezdve érezze e légkör fuvallatát. Vegye észre, hogy n e -velőjelöltek közösségébe törekszik, és számára ez az első perctől kezdve figyelmeztetés legyen. Ha ilyen közösségből jött: igyekezzék jó szoká-sait magával hozni. Ha gyengébb közösségből érkezett: mégha a meglepetés érzésével is, de rögtön törekedjék a közösség tagjává f o r m á -lódni.
Ezt a f a j t a légkört is be kell m u t a t n i jelöltjeinknek. A b e m u t a t á s r a pedig a KISZszervezet a legalkalmasabb. A fiatalok egymás közt h a n gulatosan, közvetlenül, merevség nélkül, kedvesen elvégzik a b e m u -tatást.
A jelentkezőkről való ismeretszerzés kérdése.
A másik célunk a jelentkezők minél alaposabb megismerése volt.
Konkrét ismereteket kellett szerezni jelöltjeinkről, hogy a KISZ k é p -viselői reális v é l e m é n y e k e t tolmácsolhassanak a vizsgabizottságokban.
Ahhoz, hogy a KISZmegbízottak lámpaláz, elfogódottság nélkül, t é n y leges értékelő partnerként t u d j a n a k közreműködni, elsősorban m e g f e -lelő ismeretekkel kell rendelkezniük. Milyen lehetőségei vannak a KISZ-nek a jelentkezők megismerésére?
Az elmúlt években szokásos „káderezések" nem alkalmasak erre.
Ennek gyakorlati m ó d j a intézményenként különbözött, de alapjaiban megegyezett. A káderező bizottság közepére állított vagy ültetett jelölt-nek az udvariasan feltett kérdésekre válaszolni, n é h á n y semmitmondó megjegyzés után eltávozni — az izgalom élményén kívül n e m sokat jelenthetett. Különösen akkor, ha a feltett kérdések is formálisak, á l t a -lánosak voltak. De ha még alaposan ki is kérdezték jelöltünket a bizott-ságok: megfelelő ismeretet nyertek-e itt az illető jelleméről, egyénisé-géről, politikai helytállásáról, hivatásszeretetéről, pedagógiai rátermett-ségéről? Azt hiszem, nem. „Ez a tájékozódás amellett, hogy igen sok erőt és energiát követelt az egyetemektől, lényegében elvileg hibás álláspontból indult ki. Hiszen az ilyen káderezés végső fokon n e m a hallgatóval, hanem a szülővel foglalkozott." (BALOGH—JÁNKINÉ: i. m.
59. o.) Nyilván, hiszen a kérdések zöme a hallgató családi viszonyaira, más része pedig sokszor egészen távol álló, alaposan megfogalmazott politikai, ideológiai kérdésekből állt.
Tegyük tehát helyére ezt a módszert. A káderezés módszere a maga idejében társadalmunk megfelelő fejlődési szakaszában megfelelt: jobb nem volt. Mai szemmel nézve: ha hibásan is, d e helyes célt szolgált.
Az igényeknek és körülményeknek megfelelően megoldotta az e m b e r e k megismerési, jellemzési problémáit. Hiszen hány olyan jeles ember dol-gozik ma, aki a káderezés módszerén átesve került egyetemre, főisko-lára, és az ország értékes polgárává vált. Nem becsülhetjük le t e h á t e módszert, mert az osztályharc, a forradalom egyik fontos f e g y v e r e volt. F o r r a d a l m u n k n a k m a is szüksége van ilyen fegyverre. Csakhogy ma ez a módszer nem eredményes: kevés. Nincsenek sablonjaink, s n e m is kellenek sémák az emberek kategorizálására. Ma nem kategóriát, h a n e m egész embert vizsgálunk. Ez pedig sokkal bonyolultabb, e l m é -lyültebb munkát, de több energiát és hozzáértést kíván.
Csakhogy milyen legyen az újabb, jobb módszer? Az emberek m e g -ismerésének. értékelésének igénye megvan, ezt továbbra is végezni kell.
Ennek forradalmi f e g y v e r jellege továbbra is él, sőt egyre inkább ú j a b b jelleggel is bővül: a f i n o m műszer jellegével. Mai életünk egyre i n k á b b azt követeli, hogy az emberek értékelése mélyebb, differenciáltabb, é r -zékenyebb, mindenki számára érthetőbb és pontosabb legyen.
A beiskolázások tekintetében a minisztérium rendelkezése és a KISZ Központi Bizottság határozata lényegében megoldja ezt. Azzal, hogy a középiskola társadalmi és hivatali erőivel hosszabb idejű tapasztalat, ismeret alapján készíti el jellemzését a felvételizőkről, m á r m e g -bízható és lelkiismeretes tájékoztatást jelent a felsőoktatási intézmény számára. Persze, más dolog az — e g y e t é r t v e BALOGH—JÁNKINÉ t a -nulmányával —, hogy „ezek a jellemzések csak akkor n y ú j t h a t n a k se-gítséget az egyetemnek, ha megközelítően kimerítő tájékoztatást adnak
185^
a hallgató tudásáról, tehetségéről, magatartásáról és a szülők anyagi helyzetéről (ez utóbbira kizárólag a szociális támogatás m é r t é k é n e k meg-állapításához van szükség). Őszintén meg kell mondani, hogy az emlí-tett jellemzéseket az egyetemi felvételi bizottságok e b b e n az évben még s e m m i r e sem t u d t á k felhasználni általánosságban mozgó szűksza-vúságuk és a lényegtelen kérdésekre irányuló mondanivalójuk miatt.
A jövőt illetően ebből is l e kell vonni a megfelelő következtetéseket"
(i. m. 59. o.). Hadd jegyezzük meg rögtön, hogy a KISZ Központi Bi-zottsága elég hamar és helyesen reagált e r r e is, és a pedagógusképzés feletti védnökség keretében hasznos intézkedéseket honosított meg a középiskolás KlSZ-szervezetekben. (L. 1963. nov. 28-1 határozat.) Ennek hatása m á r némileg jelentkezett az 1964. évi felvételi vizsgákon: a k ö -zépiskolai jellemzések m á r valamivel használhatóbbak voltak.
Ha a középiskolák mégoly „kimerítő" jellemzéseket is adnának, amelyet tényleges a l a p k é n t elfogadhatnak az egyetemek, főiskolák, a k -kor is szükség van arra, hogy a felsőoktatási intézmények is igyekez-zenek közvetlen személyes ismereteket szerezni leendő hallgatóikról.
Már csak azért is szükség van erre, hogy — mivel általában t ú l j e l e n t kezés van — legyen válogatási alap, és a válogatás m i n d az i n t é z m é -nyek, mind a jelentkezők számára m e g n y u g t a t ó legyen. N e m elég t e h á t csak a papírok alapján dönteni e m b e r e k sorsáról, ha azok a papírok mégoly alaposak is. A lehetőségek h a t á r a i n belül szükségesek a sze-mélyesen szerzett ismeretek. Ennek m ó d j a pedig bonyolultabb, amit a szokásos módszerű káderezés ma m á r n e m végezhet megnyugtatóan.
Ki, m e l y szerv végezze tehát a felvételik alkalmával az elemzéseket, a jelentkezők megismerését? A vizsgabizottságok körülbelül h a r minc percet foglalkoznak a jelentkezőkkel. Ez a félóra a tárgyi t á j é -kozottság megállapítására elegendő. Az egész ember megismerésére összejönnek a középiskolai papírok, jellemzések —, de az innen szerzett ismeretek másodlagos jellegűek: n e m eredeti, nem közvetlenül szerzett benyomások. Ez a félóra még a papírokkal együtt is kevés i s m e r e t -anyagot n y ú j t az illetőről.
Mindezek kiegészítéséül tölbb lehetőség nyílik a KISZ keretein b e -lül a megismerés végzésére. Egyrészt azért, mert a fiatalok egymás közt
közvetlenebbek, természetesebbek. Másrészt — mivel a felvételik alkal-mával csak ez a feladatuk — több i d e j ü k és alkalmuk is van erre.
II.
A jelentkezők előkészítése a felvételi vizsgákra
A KISZ-bizottság e l ő r e felvette a kapcsolatot a jelentkezőkkel, mintegy előkészítette őket néhány mozgalmi vonatkozású kérdésben.
Ezért levélben keresett f e l minden jelentkezőt. A főiskolával ugyanis eddig csak „hivatalosan érintkezik" a jelentkező: m e g í r j a jelentkezését, A kapott válasz hivatalos vonatkozású, és természetesen hivatalos hangú is. Bizalomgerjesztőén hat azonban, ha e mellett ott van egy
'baráti hangú levél a KISZ-től — az említett légkörből az első ízelítő — tónusa megnyugtató, tanácsot ad, a főiskola életéből megcsillant egy-egy dolgot. Hadd idézzünk az első levélből:
„Kedves B a r á t u n k ! Szeretettel köszöntünk abból az alkalomból, hogy főiskolánkon felvételizni készülsz. Egyik legnehezebb, de legszebb élethivatást választottad —, ezzel bizonyára Te is tisztában vagy. ö r ü -lünk jelentkezésednek, és számítunk arra, hogy m i n d főiskolánkon, mind nevelői pályádon m a j d becsülettel látod el feladataidat. Első ízben most, a felvételi vizsgán találkozunk. Addig is igyekszünk időben f e l -keresni Téged levelünkkel, hogy segítségként néhány dologra f e l h í v j u k f i g y e l m e d e t . . ." (ilyenek: hol találkozik ifjúvezetőjével, hozza el KISZ tagkönyvét is, étkezésről, szállásról stb., m a j d ) „ . . . megérkezésed n a p -ján közös programunk lesz. Szeretnénk megismertetni Veled főiskolán-kat, diákéletünket, szép városunkat. Szeretnénk, ha első találkozásunk kellemes emlék maradna számodra. H í v u n k tehát, igaz, jókedvű, i f j ú KISZ-tag m ó d j á n végy részt foglalkozásainkon . . ." „. . . Bízunk talál-kozásunk és felvételi vizsgád sikerében. Addig is otthoni munkádhoz, felkészülésedhez sok sikert kívánunk. Baráti üdvözlettel a KISZ V. B."
Az ilyen kapcsolatkereső levél nem t e r j e d h e t ki mindenre, még-csak sok m i n d e n r e sem. Nem is az a célja, hogy általános tájékoztatást adjon. Mindössze annyit kíván elérni (amit tapasztalataink szerint el is ért gondolatain, de inkább hangnemén keresztül), hogy gondolatokat ébresszen leendő hallgatónkban, hogy íme, a nevelői hivatás nemcsak tudományok, szabályok, módszerek összessége, hanem az emberi gon-dolatok, érzelmek keresése, vizsgálata is; hogy a közösségben az alap-vető h a n g n e m n e m a ridegség, hanem a meleg barátság hangneme;
hogy a leendő nevelők közösségének természeténél, hivatásánál fogva eleve ilyennek kell lennie; hogy a pedagógus nem elsősorban „szak-tanár", hanem nevelő. A levél mindezt n e m említi. Csupán első jelzést kíván adni a jelentkezőnek. aminek bővebb és alaposabb folytatását a főiskolán találja meg. De hogy mégis keletkeztek ilyen irányú észre-vételeik, azt válaszleveleik bőven illusztrálják.
A KISZ programja a f e l v é t e l i vizsgák napján..
A célkitűzéseknek megfelelően — a n y u g o d t légkör megteremtése és a róluk való ismeretszerzés céljából — a felvételizőket szervezett napi program várta. Évek tapasztalatai szerint a felvételizők programja az írásbeli és szóbeli vizsgákon kívül teljesen szervezetlen. A legtöbb j e -lentkező először j á r az intézmény székhelyén. Ha csak azt vesszük, hogy az első alkalommal is tele izgalommal kerül ide, bizonytalan érzé-sekkel távozik, az intézmény, a város, a k ö r n y é k szépségeiből nem so-kat élvez. De a r r a sincs alkalom, hogy feloldódjék, és nyugodt idegek-kel m e n j e n vizsgázni. A vizsgán a félórás találkozás alatt — bármilyen
„mosolygós" legyen is az — kevés az idő feloldódásához. Nincsenek élményei, nem talál összefüggéseket a vizsgái légkör és az intézmény általános szelleme között. A gyakorlat szerint a felvételizők a vizsgák előtti időt általában izgalommal, szinte remegéssel töltik, s így —
külö-187^
nősen a hosszas várakozás után — megterhelt, sokszor kimerített ide-gekkel kerülnek a vizsgaibizottságok elé.
Ezt az időt olyan tartalommal célszerű tehát megtölteni, ami — a figyelem némi elterelésével is bár —, d e egyrészt levezeti, másrészt ki-küszöböli az idegrendszert kimerítő hosszas szorongást. S ha m á r progr a m van, az legyen éprogrdekes, taprogrtalmas, élményt adó. Ne teprogrhelje a f i a -talok gondolkodását, lehetőleg pihentessen, szórakoztasson.
*
* *
Az első nap az érkezés után az ifjúvezetők összefogták csoportjai-kat.* Tájékoztatták őket néhány technikai jellegű problémáról (étkezés, szállás, ismerkedés, rendezkedés, felkészülés az írásbelire), Beszélgetés közben n e m érintették a vizsgák lényegi részét, azért, hogy a felvéte-lizők figyelme jobban összpontosulhasson a közös tájékoztatásra.
Írásbeli után csoportonként e g y ü t t ebéd, délután közös program.
Ezen a programon való részvétel senkinek nem volt kötelező. Egyéb-ként a vizsga hivatalos részein kívül semmit sem kötelezett a KISZ a jelentkezőknek, csak hangulat, érdeklődés szerint történt az ezeken való részvétel. Mégis az volt a tapasztalat, hogy a felvételizők legna-gyobb, m a j d n e m száz százaléka részt vett a közös foglalkozásokon.
Programbeli foglalkozások a következők voltak, amelyekből a csoportok kollektív döntés a l a p j á n választhattak:
Ebéd után elszállásolás, pihenő, közös kötetlen beszélgetés, vagy a főiskola épületének, nevezetességeinek bemutatása; séta a városban, strandlátogatás. Volt olyan csoport is, amelyik sportjátékokat rögtön-zött, vagy kollektív fagylaltozás közben tartotta ismerkedő beszélgetését.
Este a csoportok ismét találkoztak, és vacsora u t á n rögtönzött m ű -sorral klubestet rendeztek. Kiváló alkalom ez az első nap lezárására.
Önkéntes jelentkezés alapján a d j á k össze jelentkezőink szellemi kin-cseiket. Ének, dal, szavalat, zene, egyéni és a nap folyamán rögtönzött, kollektíven előadott műsorszámok váltogatják egymást. A pihentetés, szórakoztatás mellett egy kicsit egymásnak is bemutatkoznak ilyenkor leendő főiskolásaink. Nyoma sem volt a feszültségnek, vizsgaláznak, szorongásnak. Felszabadult kacagás, vidámság, jókedv jellemezte a résztvevőket. A klubestet rövid t á n c zárta, majd kilenc órakor nyugo-vóra t é r t a jókedvű had.
Másnap reggel a csoport közös reggeli után v o n u l t a szóbeli vizs-gákra. A csoportvezetők már jóelőre t u d t á k a „menetrendet", így zök-kenő nélkül folytak a szóbeli vizsgák is. Valamennyi csoportvezető a vizsgabizottságban volt saját vizsgázójának szóbelije alkalmával, ami
— felvételizőnk v é l e m é n y e szerint — nagyon megnyugtatóan, bizalom-keltően hatott. így f o l y t a m u n k a addig, míg a csoport minden t a g j a
* A jelentkezők csoportbeosztása az i n t é z m é n y szerveivel közösen történt. Egy cso-portba t a r t o z t a k azok a jelentkezők, a k i k egy napon azonos szakokon felvételiztek.
Létszá-m u k a t az dönti el, hogy gyakorlatilag h á n y jelentkezőt tudnak f o g a d n i egy napon az egyes vizsgabizottságok. Az 1963., 64. és 65. évi tapasztalatok szerint 14—15 főre tehető egy vizsga-bizottság egy napi teljesítménye.
levizsgázott, s ahol még volt lehetőség (vonat indulása stb.), a csoport még összejött röviden megbeszélni az élményeket, tapasztalatokat.
*
A felvételizők idejének így, p r o g r a m m a l való kitöltése sok szem-pontból hasznosnak bizonyult. Feloldotta a vizsgaizgalmat, nyugtatólag hatott, sokszínű élményeket n y ú j t o t t , kellemes emlékeket teremtett, s nem kevésbé segítette a felvételizés gördülékenységét. Ezenkívül azon-ban lényeges szerepe az volt, hogy megfelelő alkalmakat n y ú j t o t t je-lentkezőink megismerésére, anélkül, hogy merev, formális, kényelmet-len formát, például a káderezés módszerét használtuk volna erre. A kötetlenség, a séták, beszélgetések, általában a felsorolt foglalkozási f o r -mák alkalmai lehetővé tették, hogy i f j ú n k természetesen mozogjon, megszabaduljon kötöttségeitől, s gondolatait, véleményeit szabadon nyilváníthassa, hogy egyéniségét több oldalról bemutathassa.
A felvételizők megismerésének folyamata*
S most nézzük: hogyan segített a KISZ a vizsgabizottságoknak a felvételizők megismerésében? Miből állt az a folyamat, amely alatt KISZ-eseink reális képet nyerhettek jelöltjeinkről? Milyen lehetőségek
S most nézzük: hogyan segített a KISZ a vizsgabizottságoknak a felvételizők megismerésében? Miből állt az a folyamat, amely alatt KISZ-eseink reális képet nyerhettek jelöltjeinkről? Milyen lehetőségek