KULTURÁLIS ÉLETÉBEN

ABKAROVITS ENDRE

A főiskolai oktatás idején nevelési törekvéseink sokféleképpen é r -vényesülhetnek. Magának a nevelésnek tantervileg t a l á n leginkább biz-tosított f o r m á j a a t a n t á r g y a k o n keresztül valósul meg, s meggyőződé-sünk, hogy az órákon folyó oktatás, a művelés nevelői elgondolások és törekvések nélkül céltalan is. Ezért van az, hogy ezúttal is, a nevelés területeit kutatva, t e k i n t e t ü n k elsőnek a szaktárgyak felé fordul.

Főiskolánknak ugyanakkor v a n egy sajátos, m i n d e n hallgatójára kötelező t a n t á r g y a is, amely minden bizonnyal leginkább van hivatva tisztázni hallgatóink előtt a nevelés legkülönbözőbb problémáit: s ez a pedagógia, a nevelés tudománya. Ám ez a t a n t á r g y valójában m á r sokkal messzibb távlatok felé m u t a t : a leendő pedagógus jövőbeli fel-adatait k u t a t j a , s hallgatónk a nevelő tevékenységnek itt m á r i n k á b b alanyaként, mint tárgyaként jön számításba.

Egy iskolában sok m i n d e n n e k lehet nevelő hatása. Nevel az okta-tók példamutatása, a KISZ, nevelnek az iskola és a kollégiumok parag-rafusokba foglalt rendszabályai, nevel a tárgyi környezet, a t a n t e r e m , a város múltja, történelmi levegője stb. A nevelésnek számtalan lehe-tősége kínálkozik a hallgatók tanítási órákon kívüli kulturális életében:

az iskolai ünnepélyek előkészítése során, s m a g u k o n a z ünnepélyeken,*

a szakesteken, a szakkörökben, a klubélet k ü l ö n f é l e formáiban, ankéteken, az irodalmi színpadok próbáin, a kollégiumi élet sokféle m e g -nyilatkozásában. Összefoglaló néven talán kulturális rendezvényeknek nevezhetnénk ezeket az alkalmakat. Benne a nevelési lehetőségek sok-színűek és szétszórtak, a ráhatás területei egymásba kapcsolódnak, s jelentkezésük is sokszor csak alkalomszerű. Van azonban valami, ami sokféleségükben is közös nevezőre hozza ezeket a rendezvényeket. Ha kívül is esnek a t a n t á r g y a k keretén, s nincs is tantervileg rögzített anyaguk, — az életszükséglet hozta őket létre és iskolánk sajátos jellege.

A tanítási órákon megtörténik a tudatformálás, az ismeretek átadása,

* Az iskolai ünnepélyekkel' külön cím alatt foglalkozunk.

117

d e az első igazi élményeket és tanulságokat későbbi hivatásukhoz i t t szerzik meg hallgatóink. Az elmélet itt kezd átmenni a leendő pedagó-gus mindennapi gyakorlatába: hallgatóink ezeken a rendezvényeken válnak maguk is cselekvő személyekké. A kulturális élet e találkozás a i n a hallgató n e m álcázottan jelenik meg tanára előtt, h a n e m t e r -mészetes közvetlenséggel. Könnyebben t á r j a fel önmagát és problémáit, s mesterkéletlen felénkfordulásában nem egyszer nyilatkozik meg ré-széről az irányító, a jóbarát keresése: t a n á r és hallgatója talán itt kerül igazi emberközelségbe.

Természetesen, mindezzel n e m a k a r j u k azt mondani, hogy e k u l t u -rális rendezvényeken a nevelésnek minden tennivalója megmutatkozik.

Ezek az alkalmak nem p ó t o l h a t j á k a nevelés egyéb területein folyó m u n k á t , de bizonyos nevelési problémák és feladatok talán éppen eze-ken a találkozásokon t á r u l n a k fel előttünk a legjellemzőbben és leg-szemléletesebben, s bizonyos, hogy megnyugtató megoldásukra is nem egy lehetőség kínálkozik.

Főiskolai hallgatóink órákon kívüli kulturális élete sokszínű, gaz-dag és eleven. Ugyanakkor a z az érzésünk, hogy e kulturális élet, mint nevelési terület, meglehetősen elhanyagolt, vagy legalábbis n e m eléggé kiaknázott.

Egy további hiányosság az, hogy e rendezvényeknek inkább csak m i n t a kulturális nevelés alkalmainak t u l a j d o n í t u n k jelentőséget, pedig m e n n y i r e á t f o g j á k ezek pl. az erkölcsi nevelés területeit is, hiszen a közösségi, a szocialista hazaszeretetre, proletár nemzetköziségre,

szocia-lista humanizmusra való nevelésnek — h o g y csak legfontosabb felada-tainkat tekintsük —, szinte kiapadhatatlan forrásai lehetnek.

Egy másik tévedésünk, hogy az ifjúsági rendezvényekben, k u l t u r á -lis megmozdulásokban az önkéntességet és az ifjúsági irányítást túlsá-gosan is hangsúlyozva, bizonyos egyoldalúsággal értelmezzük ezt a spontaneitást, m i n t h a az a mi felmentésünket is j e l e n t h e t n é a velük kapcsolatos k o n k r é t tennivalók vagy éppen a felelősség kötelezettsége alól.

Hallgatóink lelki sajátosságainak, egyéni adottságainak ismerete, a kialakítandó ember — m i n t nevelési cél >— állandó szemmeltartása mellett alapvető feladatunk a nevelés lehetőségeinek m e n n é l teljesebb feltárása.

Eddigi tapasztalataink hasznosításának szándékával ehhez a m u n -kához szeretnénk az alábbiakban néhány jószándékú tanácsunkkal, ötle-tünkkel hozzájárulni.

Szakestek

Az órán kívüli közösségi életnek egyik legkedveltebb f o r m á j a f ő -iskoláinkon a szakest. Talán azért, m e r t aránylag r i t k á n k e r ü l sor meg-rendezésükre, — azért »olyan nagyon v á r t a k ezek a rendezvények, de az is lehet, hogy a b b a n van igazság, amit egyik hallgatónőnk jegyzett meg a szakestekkel kapcsolatban neki f e l t e t t kérdésemre: ,,Itt végre m e g -m u t a t h a t j u k , -mit tudunk!"

Kétségtelen, hogy a szakesteknek teljesen kötetlen programja sok-féle lehetőséget ad a tehetségek érvényesülésére, hiszen a műsorössze-állítástól a rendezés legapróbb mozzanatáig itt m i n d e n az i f j ú s á g kez-deményezésén, illetve kivitelező m u n k á j á n nyugszik.

A szakestek általában a szórakozás jegyében és szándékával születnek meg, de a szórakoztató jellegű műsorszámok közé bőven k e r ü l -nek olyanok is, amelyek alkalmasak a hallgatóság általános, vagy éppen szakműveltségének a gazdagítására is. Minthogy az esték megrendezője mindig egy bizonyos szakcsoport, a műsor általában magán visel bizo-nyos szakjelleget. A bemutatásra kerülő számok azonban akárhányszor komoly irodalmi értéket képviselnek, ugyanakkor jóleső érzés l á t n u n k a hallgatók művészi ábrázolásra irányuló komoly törekvését is. Szeretik görbe tükörben bemutatni az iskolai és kollégiumi élet nem egy f o n á k -ságát, s jellemző, hogy míg a m ú l t b a n inkább csak tanáraikat vették előszeretettel tollhegyre, m a m á r egyre inkább t u d n a k és m e r n e k ön-magukkal is szembenézni, s a szatíra tükrében rajzolják meg önnön fogyatkozásaikat is.

A szakesteket rendező egyes szakok között nemes vetélkedés f e j -lődik ki. Minthogy a rokonszakot is meghívják az estre, alkalom nyílik az egyes szakok közti barátság elmélyítésére is. Közben a hallgatók jártasságot szereznek az előadások technikai megrendezésében is. Te-kintve, hogy csak a legegyszerűbb eszközökre hagyatkozhatnak, meg-tanulnak klubmegoldásokkal (színpad nélkül) is művészi hatást elérni és s a j á t ötletességükre támaszkodni. A műsort követő kedélyes e g y ü t t -lét során megtanulnak fehér asztal mellett, k u l t u r á l t módon szórakozni.

De kiváló lehetőségük nyílik hallgatóinknak e szakesteken a r r a is, hogy tanáraikhoz közelebb kerüljenek.

Hiányossága m a még szakestjeinknek — sok hallgatónk megítélése szerint —, hogy bár ezek a rendezvények a legnagyobb népszerűségnek örvendenek —, az előkészítő munkából, a tényleges szerepvállalásból mégis csak kevesen veszik ki részüket. Néhány lelkes és minden t e r h e t vállalni kész hallgatóval szemben ott áll a túlnyomó többség passzivi-tása, azöké, akik a műsoroknak kétségtelenül hálás nézői, s akik buzgó táncosok is, de ennél többre m á r nem hajlandók. Nagyon követésre méltó e tekintetben az ének-zene szak szakestjeinek példamutatása, ahol m á r meghonosodott szokás, hogy a szak esten mindenkinek kell valamivel szerepelnie. Csak ilyen lelkes hozzáállás és egyetemes aktív bekapcsolódással töltheti be a szakest a maga hálás szerepét.

Szakkörök

A szakkörök közel állanak a szaktárgyi kiképzéshez, mégis úgy t e k i n t h e t j ü k ezeket, m i n t a szakismeretek elmélyítését is célzó, d e ön-kéntes i f j ú s á g i tömörüléseket, hiszen a részvétel b e n n ü k nem kötelező, s m u n k a r e n d j ü k a tagság önállóságának szabad teret ad.

A gyakorlat azt m u t a t j a , ho^y elsősorban azok a szakkörök vonz-zák a hallgatókat, amelyekben lehetőségük nyílik valamilyen kedvtelé-119

süknek, vagy é p p e n nemes szenvedélyüknek a kielégítésére. A szakköri f o r m a jellemző vonása, hogy általában tartós, s nem időszaki jellegű;

résztvevőinek k ö r e meglehetősen állandó, s azok aktív, gyakorlati köz-reműködésére épül. Ezek a körülmények mind a műveltségfejlesztés, m i n d a nevelés szempontjából igen kedvezőek. Az önkéntességen ala-puló öntevékenység lehetővé teszi egy bizonyos területen az ismeretek alapos elmélyítését. Ugyanakkor ennek a tudományos m u n k á n a k n e -velőhatása is érvényesül, s az itteni tevékenység a pedagógusképzésben is részt vesz, s hallgatóinkat egyéb vonatkozásban is előkészíti a gya-korlati életre. Történelemszakosaink helytörténeti szakköre pl. miköz-b e n miköz-bevezetést n y ú j t a tagoknak a helytörténeti k u t a t á s munkájámiköz-ba, e g y ú t t a l a lakóhelyhez, a szülőföldhöz való ragaszkodást is mélyíti ben-nük, s arra neveli rá őket, hogy bárhol is legyen m a j d munkahelyük, keressék és találják meg lakóhelyüknek m i n t földrajzi egységnek, t á j -n a k a hazai föld -n a g y egységébe való beletartozását, s lássák meg mi-n- min-denkori lakói n a p i m u n k á j á b a n a nemzeti m ú l t történetének szerves folytatását, s az egyetemes munkából r á j u k eső részt.

Filmesztétikai szakkörünk jellegénél fogva elsősorban a filmművé-szet esztétikáját tanulmányozza. De amikor pl. éppen a folyó tanévben kisfilmet f o r g a t n a k a főiskolai élettel kapcsolatban „Illik, nem illik?"

címen, a szakkör esztiétikai kutató tevékenységével m á r közvetlenül tapad a m i n d e n n a p i élet gyakorlati kérdéseihez. Félévenként megren-dezett „lengyel n a p j a i " nemcsak a lengyel nép k u l t ú r á j á b a , művészetébe engednek bepillantást, de jó szolgálatokat tesznek a l e n g y e l -m a g y a r barátság, s egyáltalán a proletár internacionaliz-mus ügyének is, akárcsak a t ö r t é n e l m i szakkör külföldi útjai, vagy az orosz szakkör iro-dalmi évfordulók alkalmából megrendezett emlékműsorai.

A nagy lehetőségek realizálása azonban egyáltalán nem könnyű dolog szakköreinkben. A közösség formálása mellett a nevelő és isme-retgyarapító murikát egyének szerint is differenciálni kell. Ezért fontos, hogy egy-egy foglalkozási csoportnak n e legyen sok t a g j a , hogy így a szakikörvezető egyénileg is foglalkozhasson a kör tagjaival. De pusztán a szakkörvezetés is nagyfokú nevelői tudást és sok módszertani tapasz-t a l a tapasz-t o tapasz-t igényel. A legfontapasz-tosabb módszertapasz-tani elv a szakkörvezetapasz-tésben, hogy az oda belépők n e m egyszer kezdetleges igényeit ós ismereteit a szakköri m u n k a rendszeresen és módszeresen fejlessze tovább, még-hozzá n e m előadásokkal, n e m tanítással elsősorban, h a n e m általuk, az ő közreműködésükkel v é g r e h a j t o t t közös munkálkodással. A gyakorlati jelleg éppen ezért méreteiben n e m egyszer döntő szerepet kap a szak-köri foglalkozásokon. A gyakorlati m u n k a viszont csak a k k o r lesz ered-ményes, ha egyrészt szívesen végzik, mert vonzó, és l á t j á k távlatát és célját, másrészt akkor, ha e gyakorlati m u n k a során felvetődő kérdések elméleti vonatkozásai is f e l t á r u l n a k hallgatóink előtt: ezért kell a szakkörvezetőnek ú j r a és ú j r a r á m u t a t n i a a tények, jelenségek mögött h ú -zódó összefüggésekre. így lesz a szakköri m u n k a folyamatos: az egyik probléma hozza a másikat, s h a a szakikörvezető a szakköri tagsággal

•együtt valóban vonzó m u n k a t e r v e t tud összeállítani, az elmélet és gya-korlati m u n k a egységében megvalósuló művelődés és nevelés feltétle-n ü l meghozza a maga gyümölcsét.

Színjátszó csoport — Irodalmi színpad

A színjátszás m i n t kulturális tevékenység, szinte a legrégibb idők-től végigkíséri az emberiség történetét, a m a g y a r dráma fejlődéstörté-n e t e meg egyefejlődéstörté-nesefejlődéstörté-n az iskolai szífejlődéstörté-njátszásbafejlődéstörté-n gyökerezik. A szífejlődéstörté-njátszás egyik igen jellegzetes f o r m á j a m a az irodalmi színpad. Mint iskolai színjátszó csoport ,,az irodalmi színpadi együttes olyan önkéntes i f j ú -sági csoport, mely az irodalom, a művészet szeretetétől i n d í t t a t v a az iskolai órákon kívüli időben bizonyos többletmunkára vállalkozik: az irodalmi nevelés és önnevelés szolgálatára." (Kövesi József né: Az isko-lai irodalmi színpadok m u n k á j á r ó l . 11. 1.)

M u n k á j a és jelentősége részben befelé hat, a tagság felé, részben kifelé irányul. Egyik feladata a műélvezet képességének a fejlesztése.

Elirányítást ad a színházi élmények aktív, eleven értékesítésére, fel-dolgozására, elmélyítésére. Egv-egy közösen meglátogatott színházi elő-a d á s közös megvitelő-atáselő-a során nemcselő-ak melő-agávelő-al elő-az írói elő-alkotásselő-al is-m e r k e d n e k is-meg a kör tagjai, de is-megisis-merik a színház tartozékait, a színrevitel körülményeit, a d r á m a elemzésének módszereit; érdeklődé-s ü k megnő a d r á m á k olvaérdeklődé-sáérdeklődé-sa iránt, éérdeklődé-s többet járnak érdeklődé-színházba iérdeklődé-s.

A belső nevelési munka a vezető pedagógus legsajátosabb területe;

neki kell az együttest átfognia, eszmeileg irányítania.

Nevelőmunkája kettős: elméleti: eszmei-világnézeti és esztétikai nevelés, az általános műveltség fejlesztése, a hallgatók irodalmi isme-r e t e i n e k bővítése, ízlésük foisme-rmálása, a fogékonyság felkeltése az eszté-tikum, a valóságnak a művészi szépben való megjelenési f o r m á j a iránt, és

gyakorlati: a versmondás alapvető készségeinek: a helyes kiejtés-nek, szép m a g y a r beszédkiejtés-nek, az előadói magatartásnak a kialakítása, a m i egyaránt jelent beszédkultúrát és mozgáskultúrát.

A művészi előadásra való felkészülés szükségessé teszi az irodalmi m ű megértését és átérzését. ,,Az előadó, a szavaló, miközben a m ű tartalmi és formai értékeit tolmácsolja, s a j á t viszonyát is kifejezi a m ű -höz, ugyanakkor a művészi előadás fejleszti s a j á t nyelvi k u l t ú r á j á t is:

természetesebbé, kifejezőbbé, elevenebbé és meggyőzőbbé teszi beszé-d é t . " (Ágoston: A pebeszé-dagógia elmélete. 217. 1.)

A kellő szabadság, de ugyanakkor a szükséges irányítás megfelelő a r á n y a , a komoly és derűs t é m á j ú foglalkozások váltogatása, a módszer változatossága, az ú j n a k szüntelen, de nem öncélú keresése, a tervsze-rűség a m u n k á b a n , — mindez vonzóvá teszi a foglalkozásokat, ébren t a r t j a az érdeklődést, és arra nevel, hogy m á s vonatkozásban is m e r -j e n e k a kör tag-jai többletmunkára vállalkozni.

Az előadásra való előkészület során sok lehetősége van annak, hogy 121

hallgatóinkban erősítsük a munkához való helyes viszonyt. J ó előadás csak lelkiismeretes felkészüléssel lehetséges. Ne engedjük kialakulni a felületes felkészüléssel olcsó tapsokra vadászó szellemet. Azt is meg kell é r t e t n ü n k hallgatóinkkal, hogy a művészethez még n e m elég a tehetség: rengeteg m u n k a is kell hozzá!

Különösen kezdeti időszakban n e a „fellépés" legyen a cél, hanem a belső, elmélyedő munka. A tagok önbizalmára egy elhamarkodott sikertelen szereplés igen káros hatású lehet. Az a helyes, ha előbb szű-k e b b baráti szű-k ö r n y e z e t b e n szerepelnészű-k, és bírálatot is szű-kapnaszű-k a hallga-tók. A kritikát m a g á t is vitassák meg, zárt körben, csak tagok jelenlété-ben és mindig őszintén. Az irodalmi színpad foglalkozásain hallgatóink ú t m u t a t á s t k a p n a k színjátszó csoportok szervezésére, a velük való f o g -lalkozás módjaira is. A színpadi dráma ma is a legkedveltebb és legköz-vetlenebb hatású irodalmi m ű f a j o k közé tartozik, viszont az igények is egyre nőnek vele szemben. Ma m á r a legkisebb faluban sem l e h e t a k á r -mivel kiállni.

A színpad e g y a r á n t eszköze az ismeretterjesztésnek és a szórakoz-tatásnak, a népművelésnek pedig ma is leghatásosabb fóruma. Ez utóbbi vonatkozásban az irodalmi színpad főként azért érdemel figyelmet, m e r t az értelmi és érzelmi nevelést egységben oldja meg, szórakoztatva közöl tudnivalókat, hatásosan, szuggesztíven. Másik nagyon f i g y e l e m r e -méltó jelentősége, hogy mint szín játszási megoldás rendkívül mozgé-kony, kevés költséggel jár, ezért e l j u t h a t a legtávolabbi v i d é k e k r e is, munkásszállásokra, tanyákra, községekbe vagy üzemi kultúrotthonokba, anélkül, hogy ez a „leegyszerűsített f o r m a " a t a r t a l m i és művészi m o n -danivaló rovására menne. Ma, a televízió korában, s amikor a hivatásos színészek „tájoló" előadásai a legeldugottabb faluba is eljutnak, a m ű -kedvelő színjátszás valóban nehezen kelhet v e r s e n y r e a „hivatásosak-kal", viszont sokszorosan megnő az irodalmi színpadok jelentősége, s a pedagógusdknak népművelő m u n k á j u k b a n éppen erre a j á r h a t ó ú t r a kell ráállniok.

Sokszor tapasztaljuk, hogy a pedagógusokban megvan a hajlam, sőt a lelkesedés is a legkülönfélébb tárgyú műsorok rendezésére, csak é p p e n a műsortervezés, az összeállítás készsége hiányzik belőlük. Gya-kori hiba, hogy a műsorok összeállítói csupán a tartalmi elemek válo-gatásával törődnek, s megfeledkeznek arról, hogy a jól válogatott téma sem j u t el a m a g a teljességében a közönséghez bizonyos formai elemek hiánya esetén. A művészi műsorok előkészítésének mindig kettős fel-adat megoldására kell ráépülnie: meg kell oldani a tárgyi a n y a g egy-ségét, de u g y a n a k k o r a tárgyi anyaggal összhangban tudatosan élni kell bizonyos formai elemek alkalmazásával, elsősorban pedig n e m lehet figyelmen kívül hagyni a nevelői és lélektani hatások előfeltételeit. Rendkívül fontos h a t á s szempontjából a műsor felépítése, szerkezeti a r á -nyossága, gondolati egysége, az értelmi és érzelmi hatások ügyes elren-dezése, a figyelem- és érdeklődéskeltésben megnyilvánuló fokozatosság, a vizuális ós a u d i t í v hatások összhangja. A színjátszó tevékenység érze-l e m f e j érze-leisztő, nemesítő hatása egyébként is megszívérze-leérze-lendő, hiszen a

művészet a világ megismerésének olvan eszköze, mely különösen az emberek érzelmi, íhangulati befolyásolásával érd el a h a t á s legmaga-sabb fokát.

A legszükségesebb alapismeretek elsajátításához is sok gyakorlat kell, s főképpen szakember tervszerű irányítása. Hallgatóinknak mind-ebben nagy segítségükre lehet az irodalmi színpadokban folyó munka.

A nyelvi igényességről

Itt szeretnénk szóvá tenni egy nagyon fontos kérdést: a nyelvi igé-nyesség kérdését. ,,A műveltség egyik értékes ós fontos megnyilatkozási formája, illetőleg velejárója a nyelvi igényesség. . . Ugyanakkor a nyelvi igénytelenség melegágya az ízléstelenségnek, m i n d k e t t ő pedig velejárója a műveletlenségnek, a szellemi pallérozatlanságnak." (Dr.

Bakos J . : A nyelvi műveltség fejlesztése a kulturális nevelőmunka te-rületén. Felsőoktatási Szemle, 1956. 7—8. sz.)

Ha hallgatóink írásbeli beszámolóit, vizsgadolgozatait nézegetjük, vagy szóbeli feleleteiket, gyűléseken való felszólalásaikat figyeljük, bizony megállapíthatjuk, hogy a k á r h á n y n a k nyelvi megnyilatkozása valósággal tárháza a kifejezésbeli rendellenességeknek. (Nem is szólva a hallgatók egymás közti beszédmódját nagyon is jellemző zsargonról!) Sok a frázisszerűség, az üres szólamok hangoztatása hallgatóink beszédében és írásaiban. Nem t u d j á k azt, hogy a „frázis általában f á -rasztó, de tartalmatlan is, m e r t éppen a lényegről tereli el a figyelmet."

(Dr. Bakos: i. m. 403. 1.)

Mindenkinek szüksége van szép magyar beszédre, de kétszeresen kívánatos ez a pedagógus esetében. Színjátszó csoportjaink megfelelő irányítás esetén még adhatnak lehetőséget bizonyos beszédpedagógiai és beszédtechnikai gyakorlatok alkalmazására, a színjátszók beszéd- és előadókultúrájának mélyítésére. De ez a csoport csak kisszámú hall-gatót foglalkoztat. . . Meg kell találnunk az alkalmakat, hogy minden leendő pedagógushoz szólhassunk a szép magyar beszéd kellékeiről, a szóbeli előadás művészetéről és gyakorlatáról. Ezért szélesítenünk kell főiskolánkon a jó m a g y a r kiejtés, a szép magyar beszéd gyakorlá-sának versenyszerű alkalmait, m i n t amilyenek a szavalóversenyek, vagy a szónoki beszéd előadó versenyek; mindent el kell követnünk, hogy eze-ken n e csak magyar-szakosok vegyenek r é s z t . . . Tehetséges hallgatóink házi „szerzői e s t j e i n " a tartalmi mondanivaló értéke mellett legyen be-csülete és elismerése a szerző, az előadó vagy éppen a bírálók beszéd-m ó d j a szép nyelvi beszéd-megforbeszéd-málásának, a szép beszédre való törekvésének is . . . Többet kell törődnünk n y e l v ü n k zenei, akusztikai elemeivel. Jó szakemberek bevonásával, modern technikai eszközök (hanglemez, mag-netofon) felhasználásával bővítenünk kell hallgatóink fonetikai ismere-teit . . . É n e k k a r u n k tagjait az eddiginél is több fonetikai, nyelvi, be-szédpedagógiai ismerettel kell ellátnunk, m e r t „hiábavaló a kellemes, szép hang, ha egyszer annak hatását l e r o n t j a a hibás kiejtés vagy az érthetetlen prozódia." (Dr. Bakos J.: i. m. 405. 1.)

123^

Sok hallgatónk a z é r t nem beszél szépen, kifejezően, felhasználva a szóárnyalatokat és a szavak h a n g u l a t i tényezőit is, mert szegényes a szókincse. Ennek f ő oka a legtöbb esetben az, hogy keveset olvasnak.

Értessük meg velük: h a sokat olvasnak — elsősorban szépirodalmi m ű -veket — az írói szóhasználat, kifejezésmód — legalábbis a n n a k egy része, észrevétlenül átvándorol a s a j á t nyelvkészletükbe, s föltétlenül gazdagítani fogja szókincsüket. H a s s u n k oda, hogy élve a legkülönbözőbb kulturális rendezvények adta lehetőségekkel, szerepeljenek m e n -nél t ö b b e t nagyközönség előtt, m e r t a nyilvános szereplés, a közönség jelenléte és ellenőrzése a legjobb ösztönző és fegyelmező erő ahhoz, hogy mondanivalóik nyelvi megformálásával, s magával a szép előadás-sal is többet törődjenek.

Klubok

Kluboknak általában a társas időtöltéshez alkalmat n y ú j t ó intéz-m é n y e k e t szokás nevezni. Főiskolánkon legfeljebb klubszerű foglalko-zásokról beszélhetünk, pl. szakesteken, szakköri foglalkozások keretein belül, d e rendszeres klubélet t u l a j d o n k é p p e n nincs. Ez idő szerint még hiányzik ehhez mindenekelőtt a megfelelő helyiség.

A tapasztalat azt m u t a t j a , h o g y még ott is, ahol a szükséges tárgyi feltételek megvannak, nevelő-, m ű v e l ő hatások n é l k ü l a k l u b n e m tel-jesíthet komolyabb funkciót, s határozott p r o g r a m nélkül élete elsor-vad. Főiskoláinkon is meg kell t e r e m t e n ü n k — m é g ha szerényebb for-mában is — a klubéletet, de b e n n e föltétlenül ki kell m a j d alakítanunk az irányítottság és az öntevékenység összhangját, s ki kell alakítanunk azt a k u l t u r á l t környezetet, m e l y b e n hallgatóink jól érzik magukat.

Az ily módon megszervezett klubnak kettős feladata lehet m a j d : 1. közösség formálás; 2. érdeklődéskeltés, illetve látókör tágítás. Az első-nek az a l a p j á t a közös programok a d h a t j á k meg, míg a látókörtágítás t u l a j d o n k é p p e n ismeretterjesztés, de klubszerű megoldásokkal: élmény-beszámolók, közös zenehallgatás, ankétek, fejtörő-játékok, vetélkedők,

aktuális problémáikkal való foglalkozás, időszerű társadalmi vagy poli-tikai t é m á k megvitatása, ú j k ö n y v e k ismertetése stb. Mindez egyszerre ismeretgyarapítás, v é l e m é n y f o r m á l á s ós ízlés csiszolás is.

Kollégiumi estek, szobaestek

A kollégiumok sokszínű életéből két olyan r e n d e z v é n y - f o r m á t sze-r e t n é n k bemutatni, amelyet különösen sok nevelő-tasze-rtalommal lehet megtölteni.

A kollégiumi estek a kollégiumi lakók összességének közös rendez-vényei. Kívánatos, h o g y e rendezvények p r o g r a m j á t m á r t a n é v elején a kollégium vezetősége és a hallgatók közösen összeállítsák. A közös tervezés biztosítja, hogy a hallgatók ezeket a rendezvényeket a maguk

ügyének tekintsék. Ez biztosítja a m u n k a tervszerűségét is, s teszi lehe-tővé, hogy műsoraik változatosak legyenek, s a különböző nevelési,

po-litikai, társadalmi problémák, s a diákélet problémái arányos elosztás-ban k e r ü l j e n e k műsorra. Ezeknek a kollégiumi esteknek nemcsak tematikája, de kivitelezési, megrendezési f o r m á j a is igen sokféle lehet: t a -nári előadásoktól kezdve meghívott vendégek élménybeszámolóin foly-tatva, a vidám, tarka műsorok összeállításáig a kulturális nevelésnek sokféle változatával találkozhatunk itt. Ezek az esték — akárcsak az iskolai szakesték — egyúttal a közösségi nevelésnek, az udvariasságra szoktatásnak, a f e h é r asztal melletti k u l t u r á l t viselkedésnek, a nemes szórakozásnak is kitűnő alkalmai. Azzal, hogy a kollégiumi lakók a v á -rosban kint lakó társaikat is m e g h í v h a t j á k estjükre, e rendezvények a barátkozás egészséges formáinak kialakulására is jó hatással vannak, s elejét veszik annak, hogy a kollégisták és kintlakók között valami

po-litikai, társadalmi problémák, s a diákélet problémái arányos elosztás-ban k e r ü l j e n e k műsorra. Ezeknek a kollégiumi esteknek nemcsak tematikája, de kivitelezési, megrendezési f o r m á j a is igen sokféle lehet: t a -nári előadásoktól kezdve meghívott vendégek élménybeszámolóin foly-tatva, a vidám, tarka műsorok összeállításáig a kulturális nevelésnek sokféle változatával találkozhatunk itt. Ezek az esték — akárcsak az iskolai szakesték — egyúttal a közösségi nevelésnek, az udvariasságra szoktatásnak, a f e h é r asztal melletti k u l t u r á l t viselkedésnek, a nemes szórakozásnak is kitűnő alkalmai. Azzal, hogy a kollégiumi lakók a v á -rosban kint lakó társaikat is m e g h í v h a t j á k estjükre, e rendezvények a barátkozás egészséges formáinak kialakulására is jó hatással vannak, s elejét veszik annak, hogy a kollégisták és kintlakók között valami

In document Az Egri Tanárképző Főiskola tudományos közleményei (Új sorozat, 3. köt.) = Acta Academiae Paedagogicae Agriensis (Nova series, Tom. 3.). Series methodica (Pldal 119-141)