Szabadpiac?
Barátom hívta fel a figyelmet erre az írásra!
Fontos cikk, alapkérdést boncolgat. Hozzájárult, hogy közzétegyem a Facebook-on. Robert Reich „The myth of the 'free market'” cikke a „The Guardian”-ben jelent meg. A rövid cikk is, Laci hozzá fűzött megjegyzései is kiválóan értékelik a szabadpiac elvének működésével kapcsolatos elvárásokat, lehetőségeket, és a mai működésének visszásságait.
Nem mindenben értek teljes mértékben egyet a leírtakkal. Egyrészt jóval károsabbnak érzem a szabadpiaci közgazdasági elméletek gyakorlati megvalósulása okozta károkat, másrészt szerintem sohasem valósult meg komolyan értékelhető szabadpiac, és remélem, nem is fog, mert minél szabadabb, annál károsabb az egyenlőtlenség generátoraként. Mióta kinyílt az agyam a gazdasági mechanizmusok tanulmányozására, azóta írom, mondom, hogy rendkívül fontos az állami beavatkozás, felügyelet, tervezés, irányítás szerepe a folyamatos fejlődés rugalmassága szempontjából. Joseph Stiglitz-szel és Tamás Gáspár Miklóssal értek egyet, akik szerint az oroszországi, illetve magyarországi privatizáció a II. világháborúban elszenvedett veszteségekhez mérhető katasztrofális károkat okozott. A rendszerváltásnak nevezett folyamatot téveszmék hívői, illetve tudatlanok igazgatták.
Valószínűsítem, hogy a Kína által határozottan alkalmazott vegyesgazdaság az egyetlen helyes út.
Kérem, olvassák figyelmesen Robert Reich és hozzászóló jóbarátom elmefuttatását:
"Robert Reich a Clinton-kormány idején munkaügyi miniszter volt. Gondolom, azt lehet mondani, hogy a laissez faire kapitalizmus baloldali kritikusává vált, mióta az első sorból látta, hogy működik a valóságban.
Ebben a rövid cikkben nem mond semmi földrengetőt, csak azt, hogy kormányzati útmutatás nélkül nincs szabadpiac, amelyre különösen szükség van a válságok idején. A baj az, hogy sokan úgy vélik, normális, ha egyre több embernek 2-3 munkahelyen kell dolgoznia az Egyesült Államokban csak a megélhetés érdekében, és úgy vélik, nincs más választás, ezt diktálja a piac. Az egyetlen probléma, hogy ezt a magyarázatot olyan emberek terjesztik elő, akik profitálnak ebből a rendszerből, miközben az egyenlőtlenség az ő javukra nő.
Az eredeti cikk itt érhető el.
És a barátom véleménye:
Véleményem szerint a szabadpiac ötlete az, amit Gandhi mondott a nyugati civilizációról -nagyszerű gondolat lenne. De bármilyen formában létezik is a valóságban, hasznos lehet.
Például Magyarország valószínűleg profitálhatna egy kicsit nagyobb piaci versenyből, szemben a jelenlegi nepotizmus-rendszerrel, amely informális kapcsolatok hálóján alapszik, amit nevezhetünk haveri kapitalizmusnak és az állam elfogásának. Úgy tűnik azonban, hogy
amit az USA-ban jelenleg szabadpiaci rendszernek neveznek, kinövi a hasznosságát, mivel annyi eltérés van attól, amit szabadpiacnak tartanak, beleértve a csődbemenetelhez túl nagy bankoktól a monopolizációs tendenciákig (a meglévő szabályozások ellenére), sok más mellett."
Blogban ismertettem további nagyon izgalmas, a témához elengedhetetlen könyveket!
Messze nem teljes lista, de szemelvénynél több.
Elolvastam hét izgalmas könyvet, egymás után. Legalábbis nekem izgalmasak, miután írtam egy könyvet Anti-kapitalizmus címen. Kár, hogy magyarul írtam. Elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Valamennyit kiemelkedő tudós írta, a történelem / gazdaság / szociológia neves művelői:
Naomi Klein a „The Shock Doctrine: The Rise of Disaster Capitalism” (Sokk-doktrina: a katasztrófa-kapitalizmus emelkedése) könyvével kezdtem. Díjnyertes, neves újságíró, publicista. Ez a könyve világsiker. Egyértelművé teszi, hogy a Milton Friedmantól származó libertáriánus szabadpiaci elméletek alkalmazása katasztrófához vezet, és hogy a természeti vagy gazdasági katasztrófákat megszorító intézkedések bevezetésére használják ki.
Howard Zinn-től két könyvet olvastam:
- A People’s History of the United States, 1492 – Present (Az Egyesült Államok népi története, 1492 – től máig) és
- Howard Zinn on Race (Howard Zinn a rasszokról) A szerző történész, író, drámaíró, és társadalmi aktivista, a politikai tudományok egyetemi tanára.
Zinn Amerika történelmét a köznép és nem a politikai és gazdasági elit szemével mutatja be, valamint leírja a feketék életét és szenvedését az USA-ban, akikkel szoros kapcsolatban állt.
Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdásztól ugyancsak két könyvet olvastam el:
- The Price of Inequality – How Today’s Divided Society Endangers our Future (Az egyenlőtlenség ára - miként veszélyezteti a mai megosztott társadalmunk a jövőnket) és - Reforming Taxation to Promote Growth and Equity (White paper – Roosevelt Institute) [Az adózás reformja a növekedés és egyenlőség érdekében (Fehér könyv - Roosevelt Institute)]
Stiglitz sarokkő a számomra, mióta a Szovjetunió összeomlását követő oroszországi privatizációt úgy értékelte, mint ami a II. világháborúval azonos veszteséget okozott az országnak. Jól tudom, mit jelent ez, miután négy évet töltöttem Moszkvában, mint fiatal diák (1953-57).
E két könyvében a kapitalista rendszer válságának fő okaival foglalkozik, rámutatva, hogy a növekvő egyenlőtlenség halálos betegség. Elég bátor, hogy gyógymódot is javasoljon: a társadalom felső néhány százalékának kőkemény megadóztatása, a költségvetés ebből eredő többlet bevételét fejlesztési célokra és az egyenlőtlenség csökkentésére fordítva.
Thomas Piketty Capital in the Twenty-First Century (A tőke a XXI. században) könyve az örökölt és a közelmúlt évtizedei alatt – a neoliberalizmusnak köszönhetően - rohamosan nyíló
egyenlőtlenséggel foglalkozik. Ez vált az emberiség egyik legrosszabb betegségévé. Azzal fenyeget, hogy extrém elégedetlenséget generál és aláássa a demokratikus értékeket. Piketty nyerte a kétévenként kiadásra kerülő Yrjö Jahnsson díjat (40 évnél fiatalabb kiemelkedő közgazdászok kapják). A könyv világsiker.
Muhammad Yunus „Creating World Without Poverty – Social Business and the Future of Capitalism” (Szegénység nélküli világot létrehozni – a szociális vállalkozás és a jövő kapitalizmusa) könyvében fantasztikus ötletet, és a végrehajtásának emberfeletti feladatát írja le: hitelt nyújtani a legszegényebbeknek és szociális vállalkozások sorát létrehozni. Alulról jövő gyógymód. És Yunus sikeres: a Grameen (az ő bankja) módszereit 58 országban, köztük az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban, Hollandiában és Norvégiában számtalan projektben alkalmazzák. Őt és a Grameen Bankot Nobel Békedíjjal (!) tűntették ki.
Noam Chomsky cikkgyűjteménye, a „Profit Over People – Neoliberalism and Global Order”
(Profit az emberek felett - neoliberalizmus és a globális világrend) az egyetlen, amelyben méltán durva névvel illeti a kapitalista társadalom felső rétegét, a különlegesen kapzsi kapitalistákat: héják. Több terület kiváló művelője: nyelvészet, filozófia, közgazdaságtan...
Szigorúan ellenzi a társadalmi tulajdon korlátozását és a magántőke túlzott támogatását.
Hangsúlyozza, hogy az olyan intézmények, mint az IMF, a WTO és a Világbank által a szegény országokkal szemben alkalmazott politikák és az előírt megszorító intézkedések mennyire károsak.
Amit a fenti sorokkal hangsúlyozni kívánok, meglehetősen bonyolult. Az egyik ok, hogy szeretném felhívni olvasóim figyelmét: a kapitalizmusban élő ragyogó elmék sora teljesen világosan látja, hogy a kapitalizmus az emberi faj felének elviselhetetlenül sok és mély szenvedést okoz, ami azt jelenti, hogy a rendszer hamarosan összeomlik vagy egyszerűen fel fog robbanni. Azt hiszem, nem szerencsés, hogy mindegyikük csak a kapitalizmus kritikusa,
"reformere" marad, ahelyett, hogy világosan bizonyítaná: a rendszer alkalmatlan, hogy emberi jövőt biztosítson fajunk számára.
A világnak új Marxra van szüksége, aki képes lenne megmutatni a modern kapitalizmus felszámolásához vezető utat. És szeretnék párhuzamot vonni a legfejlettebb (a legkapitalistább) országokban uralkodó egyenlőtlenség, és a neokapitalista / neoliberális világ, az európai volt szocialista blokk, beleértve hazám egyenlőtlensége között. A kapitalizmushoz visszatérés mindegyiküknél az abszolút embertelen egyenlőtlenség újratermelődéséhez vezetett. Falvaink többsége a kapitalizmus legrosszabb oldalának, szennyének (és a rasszizmusnak) bemutatótereként szolgálhat.
(blog, 2014.07.16: Izgalmas könyvek!)
És mindent igazol a valóság!
Ugyancsak blog, 2014.11.07: Ébredj fel, emberiség!
Három sokkoló írást böngésztem át az utóbbi napokban: (1) a Credit Suisse „Global Wealth Report” -ját (Jelentés a globális vagyonról), (2) Paul Buchheit ezzel foglalkozó cikkét,
„Infuriating Facts About Our Disappearing Middle-Class Wealth” (Dühítő tények a középosztályunk eltűnőben lévő vagyonáról) és (3) James S. Henry „The Price of Offshore
Revisited„ (Az offshore árának felülvizsgálata) című tanulmányát. Minden hajszálam égnek áll!
A Global Wealth Report néhány fontos megállapítása:
- A privát vagyon fantasztikusan növekedett az elmúlt évben – elsősorban nem termelésből, hanem értékpapírokból, ingatlanokból.
- A világ lakossága 70%-ának átlag-vagyona 10.000 USD-nál (cca. 2.400.000 forint) kevesebb (vigyázat, ebben benne vannak gazdag ingatlanok, betétek, vállalkozások is), míg a lakosság 1%-ánál kevesebbet kitevő dollármilliomosok tulajdonában van a világ összes
vagyonának 44%-a.
- Mindössze 4,300 fő rendelkezik 500 millió USD feletti vagyonnal.
- Számomra fontos megállapítás, hogy a „nagyon nagy egyenlőtlenség” országai között megtalálható Oroszország, valamint a „nagy egyenlőtlenség” országaiban Csehország, Lengyelország és Kína. Miért fontos? Ezeket az országokat alig több mint két évtized alatt emelte erre a szégyenteljes szintre a neokapitalizmus. (Magyarországgal másutt találkozunk.) Paul Buchheit cikkéből elég kiemelni az általa fontosnak tartott öt tényt:
- Amerika leggazdagabb 1%-a a recesszió óta minden évben többel gyarapodott, mint az U.S.
összes szociális programjának összege.
- Az 1% új vagyonának szinte egyik tétele se vezetett innovációhoz és munkahelyteremtéshez.
(Különlegesen fontos megállapítás! A neoliberalizmus és Orbán kormánya is azt kürtöli, hogy a gazdagok kezére jutó pénzt fejlesztésre fordítják. Vagy vakok vagy népszédítők!)
A három éve kezelhetetlennek tartott egyenlőtlenség sokkal rosszabb lett!
És most jön a csattanó!
James S. Henry offshore-tanulmányában rámutat számtalan hihetetlen tényre. A számokkal itt nem fogok dobálózni, de hangsúlyoznom kell, hogy
- A tanulmány kizárólag a financiális offshore-t tudja „megfogni” (az ugyancsak jogtalanul birtokolt ingatlanokat, jachtokat, versenylovakat, tömbaranyt nem), így is dollár-tízbilliókat ért el, amik 2010-ig offshore-paradicsomokban landoltak.
- A szerző 139 alacsony-közepes jövedelmű országra koncentrál. Itt találjuk meg kis hazánkat, éspedig az első 10 között, 212 md USD (cca. 53 000 md forint) offshore vagyonnal.
Nem hiszik el? Valóban hihetetlen, az ország teljes költségvetésének háromszorosa nem foglalkozom most árfolyamokkal, időtartammal. Mindenképpen sokkoló. Én elhiszem! Több írásomban „kacarásztam” az eleinte 30% körüli, majd 10% körülire „zsugorított” fekete gazdaságon, amikor tudtam, hogy lopnak, csalnak, hazudnak, kereskedelmi kirendeltségek állnak az offshore lovagok szolgálatában. És napjainkban mind világosabb, hogy „kiszolgáló háló” segíti a maffiákat, a „maffia-államot”. Ha ennek az összegnek a negyede itt maradt volna az országban, tisztességes kezelésben(!), nem nyomorogna az ország, és nem lennénk
eladósodva!
- A szerző szerint 2010 decemberében a világ vezető 50 bankja 12,06 billió USD vagyont kezelt offshore jelleggel. Ironikus ráadásul, hogy ugyanezen bankok többségét székhelyük kormánya túl nagynak ítélte ahhoz, hogy csődbe menjen, ezért 2008-2010-ben dollár-százmilliárdos injekciókban részesítette (készenléti hitelek, hitel-garanciák, olcsó hitelek…).
Mi, hétköznapi adózók támogatjuk szegényeket!
- Egyszerűen botrány, hogy a hivatalos intézmények, mint például a Nemzetközi Fizetések Bankja, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az OECD és a G20, valamint a vezető központi bankok ily kevés kutatást szenteltek a globális gazdaság "fekete lyukára".
Végső összegzésként megállapítja, hogy
- a financiális offshore összeg jóval nagyobb, mint azt eddig akárki meghatározta;
- erőteljes hatással legyen az egyenlőtlenségre, az adóteher elosztására, az államháztartásra és a politikai befolyásra az egész világon;
- ezt az ágazatot jól szervezett, befolyásos globális "kalóz banki" iparág alakította ki, működteti, és politikailag védi;
- ez az iparág - célját és szándékát megvalósítandó - könyveken, és az állami szabályozók és adóhatóságok tényleges hatókörén kívül működik.
Mit lehet még hozzátenni? Egyrészt, hogy az „Anti-kapitalizmus” könyvemben bársonyosabb véleményre jutottam. Másrészt, hogy nem lehet elég durva meghatározást alkotni a mai,
modern kapitalizmusról.
Mégis megpróbálom: A mai kapitalizmus néhány ezer sötét, aljas, könyörtelen, végtelenül kapzsi gazember játéka a Föld lakossága döntő többségének életével, életszínvonalával, biztonságával, örömével, boldogságával, jövőjével.
(blog, 2014.11.07: Ébredj fel, emberiség!
Több blogban foglalkoztam a hatásokkal, már a most vizsgált elmúlt 10 év előtt is:
20 év számokban
Ez a fejlődés megdöbbentő! 20 év számokban, avagy a magyar kapitalizmus diszkrét bája.
Magyarország népessége.
Létminimum alatt élők száma.
1989-ben: mintegy 900 ezer fő
2009-ben: mintegy 3 millió 300 ezer fő Hajléktalanok száma (becsült adat).
1989-ben: 5-10 ezer fő 2009-ben: 50-70 ezer fő Újépítésű lakások száma.
1989-ben: 51 ezer 500 db.
2009-ben: 28 ezer 400 db.
Házasságkötések száma.
1989-ben: mintegy 70 ezer 2009-ben: mintegy 42 ezer Válások száma.
1980-as évek: 1000 házasságkötésre 350 válás 2000-es évek: 1000 házasságkötésre 590 válás Élve születések száma.
1989-ben: mintegy 127 ezer 2009-ben: mintegy 96 ezer
Házasságon kívül született gyermekek száma.
1980-as évek: minden nyolcadik gyermek született házasságon kívül 2000-es évek: minden harmadik gyermek született házasságon kívül Összes bűncselekmények száma:
1989-ben: mintegy 225 ezer bűneset, 2009-ben: mintegy 410 ezer bűneset.
És még egy jelzésértékű számadat:
Bogár László közgazdász professzor szerint a jelenlegi átlagos 120-130 ezer forintos havi fizetés vásárlóértékét tekintve (folyó áron) annyit ér, mint az 1978-as átlagos munkabér, vagyis 3600 forint!
Hozzáteszem:
Míg 1978-ban egy egyedül élő az átlagos keresetéből a lakása rezsijére 20%-ot költött, addig ma ez 80%!
Küldték. Lehet, hogy ez így igaz?
(blog, 2012.08.30: Csak kérdezek II.)
Ha már a kapitalizmus bájaira terelődött a figyelem, pillantsunk rá két amerikai véleményre.
Rendkívül érdekes fejlemények egyik tagja ez a hír! Mind sűrűbben hangzik el, hogy valamilyen újtípusú szocializmus lehet a megoldás a kapitalizmus rendszerválságára. Van mesterséges intelligencia tudós, aki MI alapú luxus-szocializmusban látja a jövőt.
CommonDreams cikk! Tisztázzuk: Sanders nem a megbukott gyakorlati szocializmus akarja feltámasztani, csak gátat akar vetni az oligarchák korlátlan uralmának!
(blog, 2019.06.13: Watch Bernie Sanders deliver speech)
Az előző hír párja, és érdekesebb is talán, hogy friss közvéleménykutatás szerint az amerikai milliomosok 60%-a is támogatná a szupergazdagok magas mérvű adóztatását. Elismerik, hogy a jelenlegi egyenlőtlenség fenntarthatatlan. CommonDreams cikk!
(blog, 2019.06.13: Even the 1% Know They Aren't Paying Their Fair Share)
Sokadszor írom: az offshore világban landolt/tárolt magyar eredetű pénz/vagyon értéke 53 000 milliárd forint! Részletek már fentebb szerepelnek!
Remélem, fenn tudom tartani az érdeklődésüket, ha könyvekkel folytatom?!
(blog része, 2015.02.25: Figyelj, Világ!)
Olvasom a „The Enigma of Capital and the Crises of Capitalism” (A tőke rejtélye és a kapitalizmus válságai) című könyvet (Dr. David Harvey). Már az elején szembeszökő, mennyire élesen látja a szerző a (gazdasági) liberalizmus ősi dogmájának – „a magántőke jobb gazda, mint az állam” – tarthatatlanságát.
Példaként említi az óriási különbséget a francai kontra brit és US vasutak között, az állami francia javára. Sorolja, mi mindent dobtak oda békahátsó alatti áron a magántőkének a hetvenes-nyolcvanas évek privatizációs hulláma alatt a kapitalizmus centrumaiban:
egészségügy, közmű, oktatás. Valamennyi gyengébben muzsikál, vagy megfizethetetlen. Az új idők privatizációinak eredménye: óriási veszteségek és főként éveken belül oligarchák születése (Mexikó, Oroszország). Szerinte 7 oroszországi oligarcha kezében van az ország gazdaságának a fele.
[blog, 2015.02.20: Friss hírek – tarka-barka képek és képletek (részlet)]
Többé-kevésbé tájékozott embernek tartom magam a kapitalizmus szörnyűségeinek a világában. Van azonban még mindig írás, ami a döbbenet erejével hat rám!
Fontos könyvet olvastam, John Perkins „New Confessions of an Economic Hit Man”-jét (Gazdasági ütőember új vallomásai). Sokat tudok már a kapitalizmusról, az USA világcsendőr-világhódító szerepéről, de ez a könyv megrendített. A szerző ugyanis EHM volt:
gazdasági ütőember. Utánanéztem, nem mese ez, emberek, a szerzőről olvasható, hogy milyen szerepet játszott a nem nagyon ismert, de legfontosabb „intelligence agency”, a National Security Agency (NSA) magáncégbe, a MAIN-be elbújtatott embereként. A MAIN is létezett. Mint a könyvéből megtudjuk, a II. világháború óta, de különösen a hidegháborúban kivívott győzelme óta az USA lendületet adott három hullámban gyakorolt
hatalmi terjeszkedésének. Az első hullámot az ő-fajta
kémek/felderítők/puhítók/korrumpálók/megfélemlítők/zsarolók képezik, akik számtalan ország vezetőjét kenték meg, zsarolták meg, fenyegették meg, mire beadták a derekukat, IMF-World Bank adósságba engedték verni magukat, privatizáltak, leépítették a szociális hálójukat,
csapdába ejtették magukat, tönkretéve országukat, népüket. Akik nem hallgattak az intő szóra, azokat a második hullám, a sakálok nevelték meg, vagy ölték meg. A sakálok, különböző, változó fegyveres erők vagy magánbanditák aljas gyilkosai. Sorolja a közreműködésével vagy annak ellenére felrobbant választott vezetőket… Ha a sakálok se jártak teljes sikerrel, következtek a háborúk, a hamis vádakkal (tömegpusztító fegyverek, kémiai eszközök használata otthon, terroristák támogatása) indított háborúk: Afganisztán, Irak, Szíria, Líbia, Jemen és így tovább.
Új kifejezéseket, meghatározásokat is tanulhatunk tőle: death economy, life economy;
corporatocracy. Aki az utóbbit megmagyarítja, megköszönöm. (Korporációkrácia?) Death (halott, halálos) economy nemcsak az, amelyiket tönkretesz az USA, hanem magának az USA-nak a gazdasága is. A Life (élő) gazdaság, amelyik a társadalmakat élőképessé teszi, és nem rombolja. És minden mögött a korporációk állnak, szűk kör, akik/amik a corporatocracy-t alkocorporatocracy-tják.
Mi az első hullámnak adtuk meg magunkat, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Mentségünkre szolgáljon, hogy diktatórikus hatalom nyűgétől akartunk szabadulni. Ott vagyunk, ahová minden más, az USA corporatocracy-ja által megcélzott ország jutott.
(blog, 2016.06.24: Gazdasági ütőember!)
Csak hangosan gondolkodom tovább újabb blogban, új könyvet emésztve!
Richard D. Wolff: Capitalism's Crisis Deepens: Essays on the Global Economic Meltdown könyvét olvasom. (A kapitalizmus válsága mélyül: Esszék a globális gazdasági összeomlásról) Épp annál a gondolatsoránál tettem le a könyvet, amelyikben kifejti, hogy a kapitalizmus – hacsak azt nézzük, hogy tönkretette a természeti környezetünket, és végtelenné nyitotta az egyenlőtlenség ollóját – rég megérett arra, hogy túllépjen rajta a világ, éspedig azonnal.
Egyértelműen kiáll a már több esszéjében elhangzott elképzelése mellett, hogy a termelés társadalmasítása és a tervezés bevezetése mellett (nem marxista, még kevésbé kommunista) a termelő vállalatokat át kell alakítani szövetkezeti jellegű szervezetekké, ahol minden döntést a teljes tagság szavazatai döntik el. Nem telepítenék át a termelést országhatárokon túl, és nem osztanák el.
Itt állt meg az ütő bennem. Voltam ugyanis kisvállalkozó és nem éreztem jól magam a köztem és beosztottjaim közötti jövedelemkülönbség miatt. Nem az egyenlőség megteremtésével próbálkoztam, mert többszörös megterhelés alatt álltam, és ami eredmény született, azok gyökerének szélesítése csak tőlem eredt. Más módon próbáltam ösztönözni az alkalmazottakat: minden általuk szült kapcsolat, munka eredményéből számottevő részesedést biztosítottam (külkereskedelmi munka folyt). Egyetlen embernél vezetett ez, nagyon erőltetett módon a jövedelme növekedéshez. Hogy lenne ez megoldható óriásvállalatoknál, teljes egyenlőség biztosításával? Sehogy.
Sokkal fontosabbnak látnám a GDP-alapú verseny előtti gátak felállítását, a korporációk profitadójának drasztikus emelését, súlyos, lépcsőzetes vagyonadó bevezetését. Hogy mitől válna szocialista jellegűvé a rendszer, még nem tudom, a társadalmasítás és tervgazdálkodás,
meg a most leírt lépések még nem teremtenék meg a tömegek által elvárt egyenlőséghez és a sorsukba beleszóláshoz vezető rendszert.
(blog, 2017.02.04: Csak hangosan gondolkodom)
Mielőtt áttérnék Orbán hamis, több, mint téves, egyszerűen gonosz munkaalapú társadalom stratégiai tételére, vessünk még egy pillantást a neoliberalizmusra! Mit mond erről a CommonDreams cikkében a szakértő John Buell?
A neoliberális privatizáció és megszorítások válságot generálnak! CommonDreams cikk!
Az amerikai „iskolákban” nevelkedett neoliberálisok által Közép-Amerikában végrehajtott pusztításokból indul ki, majd átvált – a számunkra közelebbi – oroszországi tragédiára:
„És ugyanaz az amnézia, amely elősegíti a korporációk által szponzorált erőszakot Közép-Amerikában, elősegíti a néma haláleseteket Oroszországban. Putyin a nyugati médiában megtestesült ördög, de kevesen érdeklődnek azon ideológia és politika iránt, amely milliárdos oligarchák egész csapatát hozta létre, beleértve magát Putyint is. Haszonélvezői voltak a nagy gazdasági átalakulások egyikének, amelyről a szabályozástól idegenkedő chicagói iskola közgazdászai azt ígérték nekünk, hogy a szovjet emberek nagy többségének hasznára válnak.
Ehelyett a privatizáció a szovjet eszközöknek a Kreml haverjaihoz átperdüléséhez vezetett. A magánmonopóliumok felváltották az állami monopóliumokat, és az egyszerű polgárok élete katasztrofálisan romlott. Az orosz társadalom olyan eseményen ment keresztül, amelyre soha nem volt példa a békeidőben működő gazdaságban - az átlagos várható élettartam hat évvel esett vissza. Az oroszoknak saját tapasztalataik voltak a kétségbeesés halálával kapcsolatban, jóval az amerikai válság előtt, amelyet Anne Case és Angus Deaton felismert.”
(blog, 2019.06.07: From Guatemala to Moscow to Washington, Neoliberalism and Privatization Driving Our Crises)
A munka világa!
Valahol itt kezdődött a 21. században vagy csak vakságnak, vagy szédületes aljasságnak köszönhető stratégia elfogadtatása. Illetve, ki a csuda tudhatja, erre a baromságra (nemzeti konzultáció a munkahelyteremtésről) mennyien mondták a diktált igent és mennyien küldték
Valahol itt kezdődött a 21. században vagy csak vakságnak, vagy szédületes aljasságnak köszönhető stratégia elfogadtatása. Illetve, ki a csuda tudhatja, erre a baromságra (nemzeti konzultáció a munkahelyteremtésről) mennyien mondták a diktált igent és mennyien küldték