Bulgária
6. A stabilitás (vagy a lét) oszlopai
Ismét visszatekintek a téma kezdeteihez: az első kötet első részében kereszteltem el az ország kormányzásának most következő négy területét – belügy, külügy, pénzügy és hadügy a stabilitás oszlopainak. A zárójelbe tett „lét” jelzi, hogy ezek rossz kezelése csődbe juttathatja az adott országot.
Idézem magamat:
Csupán pár mondatot szentelek a fejezet tárgyainak: a szűkre szabott keret egyszerűen nem tesz lehetővé részletes taglalást. 1. A belügy mindig is a kormányzás alapkérdései közé tartozott. Mint a belső rendfenntartást ellátó fegyveres testület ura, az önkormányzatok irányítója döntően meghatározza a belső stabilitást. Közvetve a külkapcsolatokra is lényeges hatással van: a belső nyugalom erősíti a bizalmat a környező országokban, a kisebbségek érdekeinek messzemenő figyelembevétele azonos módon erősíti a baráti viszonyt a szomszédokkal. (...)
A külügyet is a stabilitás oszlopai között tartom számon. Nem létezhet ugyanis szerintem belső stabilitás a szomszéd országokkal kötött tartós béke nélkül, amikor tartós békén nem a harci állapotok megszűnését, hanem a vitás kérdések tartós, ha lehetséges örökös rendezését értem. Ez egyike a legtragikusabb területeknek a garasi történelemben általában és az utóbbi évszázadban különösen. (...)
A pénzügy tárgyalása történhetett volna a gazdasági körben is, a jelen eseményei (1995.
július, az ellenzéki rohamok erősödése) is aláhúzzák azonban, milyen óriási a stabilizációt erősítő, vagy éppen romboló ereje a pénzügyeknek. Nincs mód részletesen kitérni arra, hány hatökör ült ebben a bársonyszékben az utóbbi évtizedben és közülük hány lehetett, vagy lehet korrupt, meg kell azonban jegyezni, hogy mind a mai napig adminisztratív-fiskális szemlélet uralkodik, behajthatatlan és rapszodikusan változó elvonási rend dívik, a nevek mellett egymás után jelennek meg a "túl szoros kapcsolatok" (...)
A hadügy (honvédelem?) vicc volt és maradt. (Hosszasan keltem ki a hadiipari költekezés prioritása ellen.)
Lássuk a mai képet!
6.1 Belügy
A Fidesz 2010-es győzelmét, és a kormányalapítást követően beszélgetek közeli ismerőssel, aki megjegyzi: hogy a francba lehet megint Pintért belügyminiszterré kinevezni, amikor az egész ország tudja, hogy sáros. Megemlítette, hogy őrző-védő szolgálatos korában is voltak gyanús (korrupciós) ügyei, meg bűntetőeljárás is folyt ellene. Nem ráztunk kezet rá, mert ki tudja?
Ez az ember, Pintér Sándor a következő szervezetek felett uralkodik a rendőrségen kívül (Wikipédia): 2010-zel kezdődő belügyminisztersége alatt irányítása alá tartozik az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, a Terrorelhárítási Központ és a 2011-ben létrehozott Nemzeti Védelmi Szolgálat is. 2013. július 3-án Áder János köztársasági elnök nyugállományú rendőr vezérezredessé léptette elő. A 2020-as Befolyás-barométer szerint ő Magyarország 5. legbefolyásosabb személye.
Közismert a rendőrség alulfinanszírozottsága. Ritkán fordulok meg rendőrségeken, de ordító elhanyagoltsággal találkoztam, ahányszor rendőrségi épületbe léptem. Kopott falak, rozoga bútorzat, ősi számítógép-monitorok. Két alkalommal is érintett a belső korrupció. Egyik alkalommal tanúként hallgatott meg alsó sorba tartozó rendőr. Szóba került a szervezet hatékonysága. Ó, nem lehet tudni, jegyezte meg szegény, szinte pironkodva: vagy elkaszálják az ügyet, ha komolyra fordul, vagy átemelik másik részleghez... A másik alkalommal autóbaleset kapcsán, a szabálysértő mellé megjelenő „befolyásos” ember hatására nyilvánvalóan fals helyszín-vázlatot készített az orrom előtt a két „kiszállt” rendőr. Nem mutatták meg, persze, csak később ámultam el a követhetetlen krix-kraxukon. Hogy a közlekedési rendőrök milyen arányban korruptak, arra jellemző, hogy fegyelmezett vezető létemre kétszer is felajánlották a kis, de általuk gyorsan felpumpált vétkem elsimítását. Az egyik alkalommal az eljárást irányították: nyissa ki a csomagtartó-tetőt, tegye be a pénzt a személyijébe, hagyja ott, és lépjen félre. Odalépett, kivette és nézegette... Társa is volt: a kocsijában egy, a szemközti járda mellett másik kocsi.
Az már csak napjaink furcsasága, hogy a katonasággal együtt, alkalmanként azzal párban parancsnoki szerepet töltenek be számos területen, amikhez fingjuk sincs (mondja népiesen a művelt magyar).
A TEK-kel pedig az a bajom, hogy nem értem, mi a fenének hozták létre? Kicsit fentebb Terrorelhárítási Központ név alatt megtalálható, kinyitható, akinek kedve van a hatalom-erősítés utcáit járni.
Nézegettem, milyen akciójukkal foglalkozzam a könyvben? A migránsokat verő vagy éheztető rendőröket, a déli határ mentén időnként felfedezett, a határ alatt átvezető alagútnál figyelmesen várakozó gyengeelméjűeket, akik nem veszik észre, hogy a lyukba ember bele nem fér! Vagy a Teve-utcai központjuk falánál dülöngélve pisilő főrendőrt?
Nem, nem idegesítem fel Önöket, kedves olvasók. Vagy mégis! Két példa:
Újabb migránsalagutat találtak a rendőrök a déli határnál – adja hírül a királyi TV. YouTube-on tudom prezentálni. Hallhassák végig ezt a baromságot! A rendőrök képesek el is hinni...
Próbálkoztam Kiss Ernő pisilésével, de már eltűnt a net-ről, meg egyébként is 2010 előtti történet.
Helyette itt az Euronews YouTube-ja a migránsok elleni röszkei fellépésről. Mindent lehet mondani, csak nem annak megértését, hogy súlyos fenyegetettség elől menekülő embereket vízágyúznak.
Egyértelmű: az Orbán-Pintér belpolitika a hatalom védelmére és nem az egész társadalom szolgálatára összpontosít.
Személyiségi jogok?
Pár éve még véletlenül bukott ki Pécsett, hogy a Fidesz pártigazgatója tudja, kinek milyen a kokárdája, pártlobogója.
Tavaly már nem nagyon rejtegették Egerben, hogy magukat S.á.r.l hívők listát készítenek
"mocskos, büdös zsidókról", nem Fidesz-himnuszt zengő művészekről, akiknek nem lehet helyük a Nagy Magyar deszkákon.
És most gazdasági főkorifeusunk megrendelte a telekommunikáció cégeinél, hogy jegyezzék fel rólunk telefon-szokásainkat.
Nincs messze az idő, amikor orvosokkal, génbiológusokkal fogják vizsgáltatni, melyikünk miként manipulálható.
Szebb jövőt adjon az isten! - lesz az „Isten áldját” kiszorító köszöntés.
(blog, 2012.05.10: Listázunk, listázgatunk... kemény léptekkel masírozunk vissza a Terror Országába)
Sajtószabadság
Rendszeres, módszeres háború folyik ellene.
A legjelentősebb áldozat a Népszabadság volt. A lap utolsó főszerkesztője könyvben írta le a történteket: Murányi András, A Népszabadság kivégzése.
Az egyik recenzió jól adja vissza a lényeget: „Ma már nyilvánvaló, hogy a legolvasottabb napilapot, az ellenzéki Népszabadságot előre megfontolt szándékkal, jogi trükkök, féligazságok és nettó hazugságok segítségével, hidegvérrel kivégezték. Murányi András, a lap utolsó főszerkesztője meséli el a drámai utolsó napok-hetek krónikáját, illetve a szintén nagyon fontos előzményeket. Hallatlanul izgalmas szociokrimi ez a memoár, és egyúttal sajtótörténeti jelentőségű visszaemlékezés, amely mindennél világosabban megmutatja, milyen cinikus és erkölcstelen napjaink Magyarországának politikai vezetése.
„Komoly, a kormány számára kínos hírek nyilvánosságra hozatala után néhány nappal bezárt a legnagyobb példányszámú magyar napilap. A Népszabadság a kormány egyik első számú ellensége volt.”
(The New York Times)
„A Népszabadság brutális tönkretétele nemcsak újabb lépés a sajtószabadság teljes felszámolása felé, hanem egy évek óta tartó folyamat jelképes lezárása is.” (Csaknem 500 kortárs magyar író közleménye)
„A lépés politikai csapásra utal, amelynek értelmi szerzőjeként Orbán Viktort tartják számon. A kormány minden lehetséges eszközzel igyekszik kiszorítani az ellenzéki médiumokat, és a Fidesz felé hajló médiaszerkezet felépítésén dolgozik.”
(Frankfurter Allgemeine Zeitung)
„Ha az események irányát követjük, elég világos a cél: ellenőrzés alatt tartani minden fontos csatornát, ami ebben a közéletinek vagy politikainak vagy minek nevezhető médiatérben létezik. Lassan minden tulajdonos zsebben van, pórázon vagy csövön; haver, fogható vagy direkt stróman.
Aztán majd lassan azok lesznek a szerkesztők is, aztán az újságírók, végül az olvasók is, és eljön végre a tökéletes világ, a NERvána.”
(Uj Péter, 444.hu)
Következett a legolvasottabb online újság, az index.hu. Rendkívüli történet! A lap főszerkesztőjét sarokba szorították, de gyakorlatilag a teljes szerkesztőség ellenállt. Határidőt adtak a főszerkesztő helyzetének helyreállítására, és, miután az nem történt meg, felmondtak.
A lap roncsai Fidesz-hű kezekbe kerülte, de a felmondottak új lapot indítottak. telex.hu néven, amely, egyelőre legalábbis sikeresen folytatja az Index hagyományait.
Ma, 2021. február 15-én zárult le az utolsó nem Fidesz-harsona rádió elnémítása: nem engedélyezték tovább az utolsó, budapesti frekvenciáján sugárzást. Átáll ugyan Internet-rádióvá, de nem kell mondanom – azt hiszem -, mennyivel kevesebben fogják/tudják mostantól hallgatni. Nagy vérveszteség!
Külön misét lehetne tartani arról az ellenállásról, amit a rendőrség az ellenzéki rendezvének, tüntetések, gyűlések engedélyezésével összefüggésben gyakorol. Sajnos, a Covid még hatékonyabb korlát, megszűnt a veszély nélküli gyülekezés lehetősége.
6.2. Külügy
Logikusan következik a Belügy vizsgálatánál alkalmazott módszer ismétlése. Nézzük meg, kik is vezetik ezt a rendkívül fontos területet?
Meglepetés, valószínűleg nem kevesek számára: komoly tudós, Martonyi János váltogatott pártokat, volt kétszer is külügyminiszter, majd a szerepe elég gyorsan elhalványult. Először a harmadik Orbán-kormányban Navracsics Tibor foglalta el az egyesített külgazdasági- és külügyminiszteri posztot, majd – Brüsszelbe készülése miatt Szijjártó Péter vette át a szerepét.
Meg is érkeztünk a korrupció-lovagság kérdéséhez. A róla szóló Wikipédia-lap írja a személye körüli viták rovatban: 2014-ben, külügyminiszterré történő kinevezése után nyilvánosságra került, hogy az év tavaszán – az eddigi 3 lakóingatlana mellé – Dunakeszin egy 167 millió forint értékű luxusingatlant vásárolt. A ház nem szerepel vagyonnyilatkozatában, és eddigi vagyonnyilatkozatai alapján nem követhető a vásárlásra fordított összeg eredete sem. Ezért az Együtt-PM vagyonnyilatkozati eljárást, valamint vagyonosodási vizsgálatot kezdeményezett ellene. Szijjártó 78 milliós saját megtakarításán kívül, a szüleitől kapott 45 milliós kölcsönnel és 44 milliós ajándékkal magyarázta a vásárlást.
2020 nyarán, a koronavírusjárvány második hulláma idején Szijjártó Fidesz-közeli vállalkozó, Magyarország 4. leggazdagabb embere luxusjachtján nyaralt az Adrián. Az ilyen értékes ajándék elfogadása (egy ilyen jacht bérleti díja napi 10 millió forint körül lehet), különösen a közbeszerzéseken nyertes vállalkozóktól a polgári demokráciákban súlyos korrupciónak számít és a magyar törvényeket is sérti.
Nyelünk egyet, mert mi mást tehetnénk, és figyelmünket az Orbán-maffia kül- és külgazdasági politikájára fordítjuk.
Teljesen hibás külpolitika – az általános gyűlöletkeltés vezérli őket. Csupán szavakkal kifejezve: anti-EU (anti-Brüsszel) hangulatkeltés, anti-Soros gyűlöletpropaganda, a leghalványabb baloldalisággal szembenállás. Teljes hódolat a világ legaljasabb gazembere, Trump előtt. Majd jönnek további hibás lépések: együttműködés Putyin-nal az EU-hoz..., keleti nyitás, déli nyitás...
Ismerkedjünk meg blogjaim sorozatával, majd gondoljuk át, hol tart ez a maffia?
Ezúttal több kérdésem van:
1. Mikor volt utoljára ennyire sötét kormányunk, amelyikkel megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat?
2. Vallási gyűlölködésen kívül mi vezethet két szomszédországot oda, hogy gyilkos miatt hágjon tetőfokra az egymással szembeni gyűlöletük?
3. Lesz-e ezek után képe nagy vezérünknek, hogy tényleg kibocsássa az államkötvényeket, aminek valószínű ára egy vadállat szabadlábra helyezésének elősegítése?
Örményország megszakítja diplomáciai kapcsolatait országunkkal: index.hu cikke!
Egy bekezdés:
„Pénteken magyar idő szerint kora délután minden nyilvános előzmény nélkül jelent meg a hír, hogy Azerbajdzsánba érkezett Ramil Sahib Safarov, aki mindeddig Magyarországon töltötte börtönbüntetését egy örmény katonatársa 2004-es, budapesti meggyilkolásáért.
Azerbajdzsánba érkezése után Ilham Alijev államfő kegyelemben részesítette a gyilkosságot elkövető férfit, akinek így nem kell letöltenie büntetése hátralévő részét.”
Csere: ember aranyért?
(blog, 2012.09.01: Csak kérdezek IV)
Ha netán valaki azt hinné, nagyra tartom Putyint, hallgassa meg ez a Putyint dicsőítő videót:
Davaj, előre, Vlagyimir Putyin!
Majd a megjegyzésem: Aki ért oroszul, figyelmesen hallgassa végig a képeket kísérő dicsőítő dalt.
A himnusz szerzője Vlagyimir Szlepak (szlepoj = vak). Ha a dicsőített rendelte meg nála, a megrendelőt azonnal elmegyógyintézetbe kell záratni. Ha önszántából alkotta, akkor az ő helye van ott. Hátborzongató!
(blog, 2014.07.03: Putyin az új Sztálin?)
Napok óta érzem, hogy két témához hozzá kell szólnom. Annyi elvakult véleményt tár a világ elé a Facebook, hogy mérsékelt és körültekintő hangra van szükség. Remélem, sikerül ilyet közreadnom.
Nagyon komolynak tekinthető források szerint közel egymillió arabot űztek el földjéről a zsidók (a „kivásároltuk” természetesen maszlag). Az új honfoglalók vezetőinek – nem vitatható a joguk a zsidóság helyzetének stabilizálására – egyik zárt ülésén az igen bölcs Ben Gurion figyelmeztetett: Egy pillanatra sem feledhetjük, hogy a földjükről elűzött arabok ezt nem fogják szótlanul tűrni. (Nincs velem a pontos idézet, de megtalálható a „Világok, népek,
emberek” könyvemben.)
Az időnként vad háborúkká lobbanó, időnként „csak” hullák ezreit (mindig asszonyokat, gyerekeket is) hátrahagyó konfliktusoknak addig nem lesz vége, amíg az Obama által is megfogalmazott feltételek (Izrael: két állam, az arab területek nagy részének visszaszolgáltatása, Jeruzsálem szabad várossá nyilvánítása, további lakótelepek építésének beszüntetése…; Palesztinok: Izrael állam elismerése…) mellett nem köt tartós békét a két testvérnép!
És hangsúlyozom: mindkét oldal használ terrorista eszközöket, mint a mostani konfliktusban az elevenen elégetett fiatalember esete is mutatja.
Sajnálatos, hogy Izrael népe olyan vezetőket is hatalomra segít, mint Netanjahu. Pedig hány béketeremtő vezetőjük volt, lenne!
Ukrajna:
Korábbi blogjaimban megfogalmaztam, hogy Ukrajna csupán a labda szerepét tölti be, amit két nagyhatalom, a hanyatló világcsendőr USA, és az ebbe a pozícióba vissza törekvő
Oroszország rugdos. Putyin az Eurázsiai Szövetségbe akarta bevonni Ukrajnát, az USA pedig – a NATO-val és az EU-val szövetségben - mindenáron le akarta szakítani az orosz befolyási övezetről. Azt sohasem fogjuk megtudni, ki rúgott először, de a rugdosódás folyamatos.
Számomra érdekes: úgy tűnik, az USA ismét alapos körültekintés nélkül nem a legjobb erők mellé állt (mint az Arab Tavasznak keresztelt folyamat alatt se válogat, sőt extrém iszlám csoportokat támogat).
Ilyenkor persze elképesztően aljas csoportok, embernek alig nevezhető valakik dobódnak a felszínre. Az utasszállító repülőgép is ennek lehet az eredménye. Talán fény derül arra, ki nyomta meg a gombot, kevésbé valószínű, hogy megnevezik a mögötte álló rémisztően aljas, mocskos erőt.
Talán, talán…
De a labdát zavartalanul fogják tovább rugdosni.
(blog, 2014.07.23: Két téma)
Egy sajtóhír margójára:
"... az amerikai szenátus csütörtökön elsöprő többséggel hagyta jóvá, hogy állami alapokból 500 millió dollárt fordítsanak a Szírián belül működő úgynevezett mérsékelt katonai erők felfegyverzésére, kiképzésére és támogatására.”
Egy kis ajándék a világcsendőr katonai-ipari komplexumának az amerikai polgárok zsebéből, és hatalmas mennyiségű fegyver az ismeretlen szíriai mérsékelt terroristáknak. Ez az entitás ugyanis nem létezik: Assad fegyveres ellenzéke nagyon különböző csoportok mocsarának bizonyult, legtöbbjük a szokásos terrorista hadviselést folytatja. Messze nem mérsékeltek, több tízezer ártatlan civilt, köztük nőket és gyermekeket öltek meg eddig. És (legalábbis a mocsár egyes csoportjai) kapcsolatban állnak az IS-el. A fegyvereket legjobb esetben Assad ellen fogják használni, valószínűbb azonban, hogy az IS ellenségei ellen.
Öngyilkosság?
Nem! Az USA vezetőinek ez a lépése sokkal több, mint egyszerű idiotizmus. Lehet bátran nevezni hallatlanul brutális lépésnek, a földig tiport két országban, Irakban és Líbiában,
Mind nyugtalanítóbbnak látom a világon kialakult helyzetet. Több problémát igyekszem ismét megvilágítani a saját világszemléletemből (is) eredő meglátásaimat hangsúlyozva.
IS (ISIS, ISIL)
Nem fárasztom az olvasót (és magam se) az információk forrásainak felsorolásával (pár kivételtől eltekintve), valamennyi komoly megfigyelő, elemző tollából származik. Most lényegesebbnek tartom, hogy sikerüljön összefűzni belőlük a megrendítő valóságot.
- Mintegy bevezetőként azt a megállapítást ismertetem, miszerint az USA kormányának katonapolitikáját, a háborúk indítására vonatkozó döntéseit illúziók, mítoszok és hazugságok, ferdítések határozzák meg.
Ilyen volt az iraki háborút megelőző hazugság a tömegpusztító fegyverekről, uránium-vásárlásról.
Most, az Irak Állam ellen megindított, és Szíriát is érintő bombázások, fegyverszállítások ismét súlyos (finoman kifejezve) tévedésen alapulnak. Nem megalapozott ugyanis a szíriai mérsékelt erők létezésére vonatkozó koncepció. Végleg ritka jelenség, hogy széles konszenzus szülessen arról, hogy ennek a háborúnak a sikere olyan "fantázián" nyugodjék, mint a "mérsékelt" szíriai lázadók agyréme. (Robert Parry) Az az állítás, hogy a mérsékelt szíriai ellenzék elég katonai potenciállal, és - ami még fontosabb -, Szírián belül a Assad kormány megdöntéséhez szükséges lakossági támogatással rendelkezik, mítosz. (Flynt Leverett és Hillary Mann Leverett - Consortium News) Obama bombázásai máris összehozták az ISIS-t az al-Kaidához csatlakozott, rivális Jabhat al-Nusra „miliciával”. Több, mint 6000 harcos csatlakozott az ISIS-hez a bombázások kezdete óta.
- A truthdig.com-ban Reese Erlich – 10 hamis mítosz elutasítása mellett - felhívja a figyelmet a tényre, miszerint a maszlag-okokként emlegetett emberi jogok és jogállamiság védelmével szemben az igazi ok az olaj. Az USA csak akkor kezdte bombázni a két országot, amikor az iraki kurd területeket fenyegette közvetlen veszély. Kurdisztán rendelkezik a világ kilencedik legnagyobb olajtartalékával, ami egymagában kiválthatja Oroszország Európába irányuló olaj- és gázszállításait.
Több mint 50 külföldi olajtársaság tart már fenn irodát Kurdisztánban.
Nem lehet véletlen az sem, hogy a bombatámadások fő célpontjai az IS által elfoglalt olaj- és gáz-létesítmények.
- Megjegyzem, ezúttal nem találtam utalást arra, hogy Szíria partjainál (Izraelhez és Libanonhoz hasonlóan) jelentős talpazati olajmezők találhatók, amelyeknek kutatása – a több éve zajló konfliktusok miatt – abbamaradt. Jómagam ezt is az okok közé sorolom.
- Ami pedig az emberi jogokat, emberiességi kérdéseket illeti, az USA erre a háborúra enyhítette az civil áldozatokra vonatkozó „szabályozását”. Szabadabban öldökölhetnek az amerikai katonák.
- Végszóként hangzik a következő megállapítás: - A Kongresszus 8,7 milliárddal csökkenti az élelmiszer-bélyegekre fordított összeget, de talál 22 milliárd dollárt az ISIS elleni küzdelemre.
A Harvard Kennedy School of Government-nél dolgozó Linda Bilmes - Joseph Stiglitz-el társszerzője az "A három billió dolláros háború"-nak, ami az iraki és afganisztáni háborúk átfogó költségszámítása - megjegyezte: "Úgy tűnik, hogy két sikertelen háború ellenére az ország nem vonta le a következtetéseket, milyen hatalmas költségekkel járnak a katonai kalandok, és hol vannak a határai, ha egyedül katonai beavatkozással akarunk megoldani összetett külpolitikai kihívásokat." - Ez több tíz vagy akár több száz milliárd új üzletet jelenthet a Pentagon vállalkozói számára a következő évtizedben.
Ennek a szerzőpárosnak hinni lehet, ez az amerikai hatalom tényleges célja.
- Amit megerősít Hillary Clinton Leon Panetta-val együtt tett nyilatkozata, miszerint 30 éves háborúval kell kalkulálni.
Jó összefoglalónak tartom a „Foreign Policy in Focus” szerkesztőjének a napokban megjelent írását is: „Minden rossz, amit a Fehér Ház az Iszlám Állam ellen lép.”
Azt hiszem nyugodtan ki lehet jelenteni: amíg az USA katonai-hadiipari komplexuma uralkodik a világ felett, és lesznek Hillary Clinton-ok, nem lesz béke a Nap alatt.
(blog, 2014.10.08: Még egyszer!)
Amint azt korábbi blogjaimban kifejtettem, az ukrajnai felfordulás azért kezdődött, mert az USA nem tartotta be az Oroszország és a NATO között létrejött megállapodásból eredő kötelezettségeit. - A NATO és az Orosz Föderáció közötti kölcsönös kapcsolatokról, együttműködésről és biztonságról szóló alapító okirat, amelyet Franciaországban, Párizsban írtak alá, Utolsó frissítés: 2009. október 12., 17:48.
http://www.nato.int/cps/en/natolive/official_texts_25468.htm Csoda, még működik! Tessék gyorsan elolvasni, el fogják tűntetni!
Mivel az ukrán hivatalos erők és az orosz szeparatisták közötti csendes háború az ígéretek, a szóban forgó három fél közötti szóbeli megállapodások ellenére folytatódik, megállapíthatjuk, hogy Oroszország felelős a felesleges, ostoba vérontásokért is.
Van egy második (vagy harmadik, ha az Izrael-Palesztina konfliktust is számoljuk) tűzfészkünk.
Nagyon sok hír jelenik meg az utóbbi időben arról, hogy Oroszország is a túlfegyverzés útján halad, ismét valódi háborús veszéllyé válva. Úgy gondolom, hogy Oroszország még mindig gyenge szembeszállni a világ csendőrével, fegyverzetét pedig egyrészt Kína viselkedése és másrészről az olaj világpiaci ára is befolyásolhatja (amelynek további csökkenése várható a szakértői előrejelzések szerint). És ez utóbbi lehet a legveszélyesebb fejlemény: Oroszország további gyengülése mindenképpen növeli „haragját”.
Nagyon sok hír jelenik meg az utóbbi időben arról, hogy Oroszország is a túlfegyverzés útján halad, ismét valódi háborús veszéllyé válva. Úgy gondolom, hogy Oroszország még mindig gyenge szembeszállni a világ csendőrével, fegyverzetét pedig egyrészt Kína viselkedése és másrészről az olaj világpiaci ára is befolyásolhatja (amelynek további csökkenése várható a szakértői előrejelzések szerint). És ez utóbbi lehet a legveszélyesebb fejlemény: Oroszország további gyengülése mindenképpen növeli „haragját”.