Atyáink és gatyáink

A legtöbbön gatya van, nemcsak a seggükön, hanem a szívükön is. Nő alig van köztük, de az is a szívén hordja a bugyiját.

Akihez nem fűzök semmit, az ennyit is ér, a többi annyival kevesebbet, amennyit írok róla.

Mert csak a saját javukkal foglalkoznak, a közét csak lopják, vagy tiporják!

Orbán, a fővezér 2019-ben találkozott Bernard-Henri Lévy francia filozófussal, aki jegyzetelt.

A közzétett részletek egyikéből kiderül, hogy istennek képzeli magát: „Ezek egyike volt az, amikor Orbán kijelentette magáról: “Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.” Az a tény, hogy Orbán még csak nem is keresztény, kiolvasható abból, hogy a kereszténységben nincsenek keresztényebbek és legkeresztényebbek. A keresztények egyformán igazak kegyelemből, minden keresztény ugyanazt kapja. De Orbán az európaiságot a kereszténységgel azonosítja, ezért magát a kereszténység “DNS”-ének, magjának, az Isten Igéjének, a megtestesült Krisztusnak vallja.”

FB bejegyzést olvastam január 13-án:

Gondolom egyszer, valamikor megírja valaki/ megírják sokan a NER természetrajzát. Ennek a képződménynek sok szintje rétege van. Az én szubjektív tablóm a mai napon így nézne ki: Az intellektuálisan első sorba toltak Bayer Zsolti, Kósa Lali, Németh Szilárd ugranak be először.

Persze attól, hogy ők az intellektuális megszólalásukban valahol azonos mélységeket szántanak, közöttük is van lényeges különbség. Bayer az előretolt trágárság és minden valóságtól elrugaszkodó hazugságok bemondója. Vele kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miként sikerül a fizikai, emberi létét függetleníteni a belé programozott brutális trágárságtól és programozott hazugságoktól. Németh Szilárd ennél egyszerűbb alkat, valaha, valamikor jó helyen, jókor volt, éppen egy ilyen alacsony komforttal bebútorozott intellektusra volt szüksége kenyéradó gazdájának és ezen a farvizen egészen magas hullámokra repült. Kósa Lali a sajátos figura. Megnyilatkozásaiban néha rácsavarodik saját mondatfüzéreire, de ő a szolid intellektusával igen ügyesen tette saját édesanyját sertéstelep tulajdonossá, és egyéb vagyonelemek sajátjává. Amennyiben tehát pár év múlva meg kell írni a NER történetét, ők mindenképpen a tablón lesznek.

Van egy másik szint, akik megszólalásaikkal, vagy éppen hallgatásaikkal igyekeznek felül emelkedni a bayeri trágárság, a némethi sötétség szintjén, de képtelenek önállóan gondolkozni. Ez a derékhad, a főnök tenyeréből evő, lelküket eladó széles had. Megalkudtak.

Jól tudják, hogy hazudnak, jól tudják, hogy egy diktatórikus rendszer csinovnyikjai, de ettől a szisztémától függ a saját egzisztenciájuk. Ennek megóvása érdekében képesek minden megalkuvásra, minden hazugság bemondására.

És van egy egészen sajátos szint, nagy bajusza alatt iszonyatosan nagy gyűlölettel beszél azokról a párttársairól, akiket valamikor szolgált és akikkel most egy csapatban focizik.

És van egy szint, egy ember, akiről a történelem mond ítéletet. Ma még csak Európa nagy része.

Ülök és töröm a fejem: hogy képes valaki ennyi ostobaságot kiötölni, kürtölni, elhinni magának, elhitetni próbálni másokkal.

Két témakör foglalkoztat:

Hogy beszélhet valaki az ország csúcsán trónolva lendületes gazdasági előrehaladásról, arról, hogy ömlik a pénz az EU-tól, amikor minden komoly elemző folyamatosan hanyatlást jósol, majd lát, végül a statisztikai adatok is a beruházói és vásárlói szándék lenullázódását igazolják, a magyar piac teljes lefagyásáról, második negyedéve folyó recesszióról adnak számot.

Ha pedig ömlik a pénz, az csak kérdések sorát kelti az odafigyelőben: miért csak most kezd ömleni, amikor az előző kormány alatt megindult a kidolgozott projectek finanszírozása, majd leállították azokat, nem értettek a kezelésükhöz (EU szakértők mondták) újrastruktúrálták a terveket (nyilván holdudvaruk érdekének megfelelően), tehát bűn, hogy csak most ömlik, ha ömlik. Ha pedig ömlik, az csak a felelősségét növeli: az ömlő pénz csak akkor hozhat vagy erősíthet negatív folyamatokat, ha nem oda ömlik, ahol szükség lenne rá.

Két fontos, támogatandó rendszert akar önmagába fullasztani: a szociálisan rászorulók és a közoktatás támogatását akarja megszüntetni.

A szociális rendszer erőteljes rombolása folyik, mióta csak hatalomra került, ezt tetőzné be azzal a hihetetlenül embertelen lépéssel, hogy ne kapjon a jövőben szociális támogatást, aki munkaképes. Fel se tudom fogni a tervezett lépés következményeit, hiszen a hátralévő nem egészen két év alatt nem tud munkát adni a munkanélkülieknek, csak növelni tudja a számukat, mi lesz velük?

A közoktatás támogatásának felszámolása pedig az eddigi sötét, ortodox közoktatásügyi politika betetőzése volna. A szegényebb néprétegek tehetséges gyermekeinek sokasága kallódna el, el se tudnának jutni a hitelből tanulás gondolatáig. Aki ellenkezőt állít, fogalma sincs a gátakról, ami a szegény gyermekek előrehaladását gátolja, tenné lehetetlenné tehetségük

kibontakoztatását.

Hosszú távú jövőrombolás a javából! Lehet, hogy az államkassza kiürülésére készül?

(blog, 2012.08.14: Utánozhatatlan ostobaság? Vagy tán valami egészen más?)

Pár hete olvastam először. Ma ismét megküldték. Időszerű, közzéteszem:

"Takács Feri besokallt

Takács Feri, az alábbi írás szerzője a Zalkán végzett 1973-ban, kiváló eredménnyel.

A tisztavatáson főhadnagyként ő mondta az eskü szövegét végzős társai előtt.

Mostanság a XIII. kerületben képviselő. Életrajza a honlapján olvasható.

És önkormányzati képviselőként most besokallt.

Írása kemény hangú, (még ha fésületlen is), és egy nem is irreális jóslatot is tartalmaz.

Egy 13. kerületi önkormányzati képviselő nyílt levele Orbán Viktornak

Orbán, ez nem játék. Ez nem a rezsiharc. Ha ezt a határt átléped, minden megengedett veled szemben.

Budapest - Orbán és rendszere átlépett egy határt.

Lehet hazudni a rezsiről, szét lehet lopni az államot, lehet elosztani a trafikokat, budi helyett stadiont építeni a kert aljába. Egyet nem lehet: ipari méretekben elpusztított gyerekek,

csecsemők, asszonyok és öregek, nők és férfiak, gázkamrába hurcolt és tömegsírba dobált emberek emlékét meggyalázni, az őket brutálisan bevagonírozó csendőröket tisztára mosni, Adolf Hitler szövetségesét rehabilitálni, a felelősséget elhárítani, és az egész magyar történelmet meghamisítani.

Orbán a náci emlékművel ezt megteszi.

Olyan erőszakot hajt végre a nép lelkén, amelyet nem lehet eltűrni, ez lázadáshoz vezet.

Orbán Viktor nem isten, hanem egy felcsúti politikus, akit négy évre megválasztottak miniszterelnöknek. Ez az ember ezt nem vette tudomásul, hanem az elmúlt négy évben kisajátította az országot, megváltoztatta a társadalmi rendet, elvette a polgárok jogait, a sötét középkorba lökte vissza szellemileg az országot. Egymagában eldöntötte, hogy átalakítja a Kossuth teret, szobrokat állít és dönt, átírja az Alkotmányt. Kisajátított mindent, lerombolta a végrehajtó hatalom minden kontrollját.

Magánosította az állam vagyonát, a Magyarország nevű vállalkozás neki termel.

Jobbágysorsba döntötte a "munkaalapú társadalom" kezdetű primitív szöveggel az országot, miközben egy kiváltságos réteg dőzsöl, a legpofátlanabb módon nyúlja le a köz vagyonát, amelyhez a köz jó képet vág. Urizál, vadászatra jár egy mihaszna kontraszelektált talpnyaló réteg, Lázár János nevű senkik százmilliárdok fölött rendelkeznek. Mindezt tétlenül nézte a nép és az értelmiség. Mindenki türelmesen várta, mi lesz ebből. Amíg van mit enni, van hol dolgozni, amíg nem muszáj konfrontálni, nem kell erőszakhoz folyamodni, addig mindenki kerülte a gondolatát is annak, hogy ellene álljon ennek a bűnszervezetnek. Elnézték, hogy megdöntötte az alkotmányos rendet, pedig az egy államellenes bűncselekmény, eltűrték, hogy elvegyék a nyugdíj-megtakarításukat, hajlandóságot mutattak arra, hogy tudomásul vegyék az új rendszert, és egy választási csaláshoz asszisztáljanak, illegitim önkényuralmat legitimáljanak. Orbánnak szerencséje volt, mert sehol a világon még egy ilyen türelmes népet nem talált volna. A világ bármely pontján ennek a negyedéért felakasztották volna az első fára.

Most egy olyan határhoz érkezett, amikor ez a türelmes - és sok tekintetben bamba - nép nem tűrhet tovább. Hazudozhatnak a rezsiről, de népirtásról nem hazudozhatnak. Nem tagadhatják le, hogy kik hajtották a család felét marhavagonba, kik keresték a szeretett szülők valamennyi testnyílásában az aranyat és a pénzt, kik küldték a rámpára az öt-hatéves kislányokat és kisfiúkat, hogy utána tömegsírban végezzék. Nem írhatja át Orbán Viktor a magyar történelmet, nem gyalázhatja meg a tömeggyilkosságok áldozatait, a hozzátartozóikat és az egész magyar népet sem, amely ennek a bűncselekmény-sorozatnak nagyobb áldozata, mint azok a zsidók, akiknek a vágóhídra hajtását ők tétlenül és közömbösen végignézték. Ott van vége, amikor a gyermeket kitépték az anyja kezéből, és hazudni akarnak arról, hogy ezt ki tette. Orbán, itt van vége! Elég volt!

Ezt már nem! Lehet gyurcsányozni, lehet felfújt pulyka módjára ostoba baromságokat beszélni a hanyatló Nyugatról, Móricka mondhat nagy jövendöléseket a korszakváltásokról.

Kicserélheti az utcanév-táblákat, elüldözheti az ország ifjúságának színe-javát. De azt, hogy Adolf Hitler cimborájából, egy korlátolt, politikai analfabétából, egy tömeggyilkos idiótából hőst csináljon, átírja a magyar történelmet, egy hazug világba kényszerítse az Európai Unióba tartozó ország lakosságát, és egy sunyi antiszemita, fasiszta rendszert vezessen be, ahol feltépi a legfájóbb sebeket, azt már nem. Elég volt a nácikból, a menetelő rasszista csőcselékből, a magukat történésznek nevező agyalágyult hülyékből, a képmutatásból, a kettős beszédből, a

Mein Kampf felmondásából. Nem fogjuk elnézni, eltűrni, megengedni, hogy tovább hülyének nézz bennünket, mi pedig eljátsszuk a hülyét. Orbán átlépett egy határt, és ha most nem áll meg, akkor neki vége.

Öcsi, ha nem vigyázol, te lógni fogsz. Elérkeztél a falhoz. Nem sok idő kell, és az emberek befejezik az értelmetlen aláírás-gyűjtögetéseket, felhívásokat és tiltakozásokat, pótcselekvéseket, kiszállnak a fotelból, és kimennek az utcára, hogy megkeressenek téged.

Ennek nagyon rossz vége lesz. Ha fel mersz építeni egy német megszálló emlékművet, és azt mered mondani, hogy a magyarokat a nácik kényszerítették a deportálásokra, és a magyarok nem tehettek semmiről, ha meghamisítod a közelmúlt történelmét, ha felszabadítod a náci gyűlölet démonait, az antiszemitizmusban rejlő pokoli erőket, akkor neked véged van. Lehet, hogy nem most mennek ki az utcára megtekerni a nyakadat, de biztos lehetsz benne, hogy ha ezt meg mered csinálni, itt fordulóponthoz érkeztél. Amint leleplezitek ezt a mocskot, elszakad egy szál, és attól kezdve, kisfiam, a te perceid meg vannak számlálva. Ellenség vagy, gyilkosok barátja, potenciális gyilkos és gonosztevő, egy megszálló, akivel szemben fel kell lépni, akit el kell zavarni, akivel szemben minden eszköz megengedett.

Jól vigyázz, mit szabadítasz magadra és az országra. Lehet, hogy a felszínen semmi nem látszik. De a szívek megváltoznak, akik eddig elhúzódtak, belső emigrációba vonultak, tanácskozni kezdenek. Nem lesz egyetlen nyugodt perced és éjszakád, soha nem tudhatod, melyik percben tör ki a vulkán, amely elsöpör. Olyan rétegét sérted az emberi léleknek, amely mindennél fontosabbá teszi, hogy eltakarodj. A leggyűlöltebb és legutáltabb ember leszel a földön és a magyar történelemben azért, amit az országra szabadítottál. Egy olyan országra, amely békében élhetett volna a szabad és demokratikus világ részeként, békében a szomszédaival és belül egymással. De te a pokol száját nyitod meg, minden ok nélkül. Nem tudod, hogy a náci sassal és a Gábriel arkangyallal milyen erőket szabadítasz az országra. És nem tudod, hogy azzal szemben milyen elementáris erő fog feltörni.

Megcsinálhatod, lehetséges, hogy csend fog körülvenni, de az a vihar előtti csend lesz. Attól a perctől kezdve neked véged. Olyan dologba avatkozol, amely fölött nincs hatalmad. Attól kezdve nem számít, hány évig uralkodsz még. Neked véged. Életveszélyessé váltál, akit el kell takarítani. Mostantól ellenség vagy. Te vagy az a sas.

Üdvözlettel: országának vezetője néhány mondatban foglalta össze a lényeget: Európa egyik (akárhogy) megválasztott miniszterelnökét üdvözölnie kell, ha reménykedik még az EU-ban. És a német nép örökké hálás lesz a vasfüggönyt leromboló – és a német nép egyesülését lehetővé tevő -(horni) Magyarországnak. Orbán pedig dölyfös vigyorral büszkélkedett. Meg vallott, hogy mennyire szüksége van a német támogatásra.

- Aki kicsit is odafigyelt, annak fel kellett tűnjön, Barroso milyen táncot járt, hogy szorította sarokba Orbánt. Asztaltól asztalig szinte üldözte két zászlócskával, a magyarral és az Unióéval. A kormány által jó kapcsolat tükrének beállított esemény néma előadásban került bemutatásra. Addig tartott, amíg Barroso el nem érte, hogy Orbán megfogja az EU zászlócskáját, amitől úgy félt, mintha kénköves poklot jelentett volna.

- Az EU Parlamentben angolul mondott beszédet. Merkelt nem érdekelte, helyéről felállva csevegett. Nem értem, miért fárasztotta magát Orbán a rossz kiejtésével, a magyart is köteles az Unió minden szerve lefordítani az összes tagállam nyelvére. Nem rontotta volna ezzel is az ország presztízsét.

Külön, a diadalmenettel csak napi hírként összefüggő adásban foglalkozott az egyik osztrák TV Orbánnal: „Ungarns ’Mini-Diktator’ schockt Europa” hirdette az egész adás alatt fennmaradó cím. Mások jobban látják, mint a magyar választók.

(blog, 2014.05.11: Orbán diadalmenete!)

Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Miskolc!

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék…

Csupa ilyen csodálatos verssor jutott eszembe, amikor befejeztem a Miskolctapolcán töltött másfél napomat. Elmenten Lillafüredre. Töltöttem pár órát a tapolcai barlangfürdőben, ami csodálatos. Megnéztem a közelmúltban felújított diósgyőri várat, ami előtt kalapot emeltem.

Mármint a rekonstrukciót megtervező, az építkezést végző szakemberek előtt: rendkívülit alkottak. Négyszer mentem át kocsival Diósgyőrön, majd búcsúzóul Miskolc központján is.

Elszorult a szívem!

És ez az elszorult, megdermedt szív juttatta eszembe a címsort és az indító verssort.

Mert a két kiemelt látványosság mellett szívfacsaró elmaradottság, kopottság, rendetlenség, szegénység uralja a környezetet.

Kezdődött a lillafüredi palota mögötti parkolótól a palotáig vezető bódésornál, ami nem Európába illő kopottas, taszító büfé-falatozó-boltocska-ajándék-„pavilon” sor. Alig olvasható feliratok, átható kolbászszag, rozoga faépítmények. Feledhetetlen elmaradottság.

Következett vörös Diósgyőr. Nem, a szín nem munkásmozgalmi emlékek miatt jutott az eszembe, azt üvölti számtalan vörös tábla: „Ipari emlékhely”. A valamikor Lenin nevét viselő Kohászati Művekre, papírgyárra, mifenére mutat. Bűnök halmaza: az Átkos kor korszerűtlen fejlesztése, rossz privatizáció, elképesztő labdázás rosszabbnál rosszabb tulajdonosok között.

Legalább rombolnák le ezt a szégyent, ne állítsák őket emlékül. Diósgyőr egyik ipari központunk volt, hol van most, mit csinál az a több ezer dolgozó, aki itt kereste kenyerét? És hol vannak az Átkos rossz tervezői, a felelőtlen (vagy nagyonis felelős) magánosítók, a neolibertánizmus apostolai?

A csodálatosan kicsinosított vár mellett „Lovagi torna tér és vásártér” épül. A mellé a vár mellé már most - az építkezés kezdetén - tornyosuló szörnyűséget, amelyik mellett, a rossz kitáblázás miatt is először elmentünk, mert alig látszik ki a házak közül. Aki ezt oda megálmodta, nem akart emelni a műemlék értékén. Valami egészen más vezérelte.

Kontraszt: lerombolt ipar, turizmus-fejlesztés.

Végül Miskolc: sütött a nap, zajlott a hétköznapi élet. Kerestem a szépet, az építészeti harmóniát, a nyugalmat sugárzó kerteket, parkokat. Nem láttam mást – néhány tisztességes állapotban lévő középületen kívül – mint katyvaszt, azt is lerobbant állapotban.

Nemzeti nagylétről évszázadok óta nem beszélhetünk, de azért ilyen dicstelen vidéket látni?!

Szomorú világ vagy, Magyarország!

(blog, 2015.01.08: Nemzeti nagylétünk)

A király meztelen – kezdtem a blogom. Itt a két oldal nagy példaképéről:

Leendő királyunk, Orbán Viktor meztelen. Példaképévé fogadta az USA egyik elnökjelöltjét, Donald Trumpot, magára öltve ezzel annak ruházatát, ami lemeztelenítette! Láthatóvá tette, ki is, mi is ő.

Részletesen ír Trumpról Henry A. Giroux „America at War with Itself” (Amerika háborúban önmagával) című könyvében, annak „Donald Trump's America” (Donald Trump Amerikája) fejezetében. Elég két oldalából olvasni (az eredeti – bővebb - szöveg képekben mellékelve):

„A jobboldali fasizmus elfogadható formáinak megjelenése ma az USA-ban demonstrálja, hogy milyen mértékben gyengítette meg az amerikai társadalmat a demokrácia korporációk általi kizsigerelése és a terror-háborúk hosszú távú hatása, és gondos figyelmet kellene fordítanunk a több háborúra és falra, tömeges kiűzésre, cenzúrára, és a tiltakozások, eltérő vélemények agresszív elnyomásának ígéretére. Trump brutális fajgyűlölete, kegyetlensége és náci-típusú politikai javaslatai több mint sokkolók; jelképei a totalitarizmus multikulturalizmussal szembeni gyűlöletének, a fajtisztaság követelményének, a nacionalizmus mitikus erejű ünneplésének, az erőszak felölelésének, a gyengeség megvetésének és anti-intellektualizmusának. Ez a terror diskurzusa.”

Másutt ír arról is, hogy Trump a Bush-Obama éra alatt jól bevezetett kínzási technikákat nem tartja kielégítőnek, kegyetlenebb módszereket vezetne be. Hogy iszlamofób, hogy 11 millió mexikóit űzne ki az országból… Nem teljes a kép, el kell olvasni a könyvet, vagy annak legalább az előszavát és első két fejezetét.

Itt ennyi is elég, hogy képet kapjunk Orbán Viktor valójáról.

(blog, 2016.09.06: A király meztelen)

Fajankó (mint minimum) miniszterünk, SzijjÁrtó olyan országnak (Hollandia!) rontott neki, amelyik csodát csodára halmoz mezőgazdasági területen: az USA mögött értékben mérve a második legnagyobb élelmiszer-exportőr; a vezető kutatási központjuk, a Wageningen University & Research (WUR) 140 országban működtet projekteket, valamennyi kontinensen országokkal és egyetemekkel kötött szerződésekkel nyújt fejlesztési támogatást; azt a célt tűzte ki, hogy részese legyen az elkerülhetetlen feladat megvalósításának, miszerint a következő négy évtizedben földgolyóbisunknak több élelmiszert kell előállítania, mint amennyit az elmúlt 8000 év alatt az emberiség termelt, hogy el tudja látni a növekvő népességet, ha nem, egymilliárd ember fog éhezni.

(blog, 2017.09.12: Két megjegyzés)

Jason Brennan félbehagyott, Against Democracy (Demokrácia ellen) című könyvéről szól a következő recenzióm:

Már tettem említést a könyvről a Facebook-on, ígérve, hogy visszatérek rá. Szentségtörést követek el, mert a könyvet alkalmatlannak tartom a demokrácia reformjáról benne megfogalmazottak miatt, mégis közhírré teszem a véleményem.

A szerző már a bevezetésben tömören megfogalmazza a tárgyalásban kifejtettek lényeges elemét. Durva fordításban így szól:

„A felmérések 65 évvel ezelőtt és ma is elkeserítők: a választók (közép, modell egyaránt) hamis információkkal rendelkeznek vagy teljesen tájékozatlanok alapvető politikai kérdések tekintetében; még kevesebbet tudnak magasabb színtű szociális tudományos ismeretekről. Ez oda vezet, hogy a szavazók részben olyan politikai áramlatra szavaznak, amire nem szavaznának, ha jó információkkal rendelkeznének.” Példaként említi Trump megválasztását és a Brexit megszavazását. mindkettő hamis információk miatt következett be. A Brexit esetében pl. a hívei úgy tudták, hogy az EU-tagállamokból bevándoroltak a munkahelyek 20%-át, az ellenzők pedig, hogy 10%-át foglalják el, pedig a valós adat 5% körüli.

Ezzel foglalkoztam a Brexit-tel foglalkozó blogomban, majd elolvastam a 41%-ig (e-könyv, nincs oldalszám), ez kb. a fele, mert a jegyzetek 12%-ot foglalnak el. Meglepő írás. Annyira az, hogy itt abbahagytam az olvasását, úgy döntöttem, eleget tudok ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsak. A szerző a legnagyobb stratégák, politikai gazdaságtan, meg szociális tudományok szakértői közé sorolja magát, de eddig kizárólag a szavazati joggal foglalkozott, pedig én – a laikus gondolkodó – nem látom be, hogy demokráciáról közgazdasági vetületek ráfűzése nélkül egyáltalán lehet-e tárgyalni? Mert a demokrácia nem az, ha csak a politikai jogosultságok kérdését vizsgáljuk, a megtermelt javak elosztásának jellegét, éppen működő elveit és gyakorlatát nem vesézzük ki. Hiába él valaki a szavazati jogával, ha másnap a cégvezető havi „apanázsának” százezredik részével csapják pofon. OK, meglátjuk, nem tér-e ki erre a gondolatmenetre?

Addig lássuk a tisztán politikai jogosultság kérdéskört. A szerző kétségbe vonja, éspedig nagyon határozottan, hogy a ma több országban megvalósult egyenlő szavazati jog – minden felnőtt egy szavazattal élhet – demokratikus rendet biztosít-e? Szerinte be kellene vezetni az episztokráciát. Megállva egy pillanatra megnéztem, mit tud Magyarország az episztokráciáról? A könyv két méltatása is azonnal előjött. A Metazin kritikai folyóirat

véleménye itt olvasható. És itt a paradigma blog értékelése. Úgy tűnik, ő vezette be a fogalmat.

A szerző nagyon fura nevekkel három csoportra osztja a szavazókat: A Tolkien regényének kényelemszerető népe után hobbitnak nevezettekre, a huligánokra és a római mitológia

A szerző nagyon fura nevekkel három csoportra osztja a szavazókat: A Tolkien regényének kényelemszerető népe után hobbitnak nevezettekre, a huligánokra és a római mitológia

In document MITŐL DÖGLIK MEG EZ AZ ORSZÁG? (Pldal 72-86)