Nemzetközi nyilatkozat a humángenetikai adatokról

2003-ban fogadta el az UNESCO az emberből kinyert genetikai adatok védelméről szóló nyilatkozatát (a továbbiakban ezen részben: Nyilatkozat), felismerve a humángenetikai adatok érzékeny voltát. Továbbá, azt a tényt, hogy egy személyből kinyert genetikai adatból nemcsak az érintett személy, hanem az ő közeli hozzátartozói egészségi állapotáról, lehetséges és várható betegségeiről, rendellenességeiről is információkat lehet szerezni.

Jelen Nyilatkozat az Általános rendelkezésekben akként határozza meg a dokumentum célját, ami egy olyan jogalkotási keret az államok számára, amely összhangban áll az egyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás követelményével, figyelembe véve a gondolat-, a szólás- és a kutatás szabadságát, tiszteletben tartva az emberi méltóságot, az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat. Valamint, mindezt szem előtt tartva ad iránymutatást a humángenetikai adatokkal történő eljárások folyamataihoz, melynek minden esetben összhangban kell állnia a nemzetközi emberi jogokkal (1. cikk (a) – (b)). A nemzetközi emberi jogokkal való összhang hangsúlyozására annak érdekében kellett sort keríteni, hogy az államok tudják, hogy nincs lehetőségük nemzeti szinten másfajta emberi jogi katalógust figyelembe venni, mint ahogyan azt a nemzetközi jog meghatározza. A Nyilatkozat a szabályozási hatáskörébe rendel minden olyan humángenetikai adaton¹⁸⁴, humán proteomikus adaton¹⁸⁵ és biológiai mintán¹⁸⁶ történő eljárást, mint a gyűjtés, feldolgozás, használat és tárolás, kivéve a bűnügyi esetek felderítésekori mintavételeket és a szülőség megállapítására vonatkozó eljárásokat (1. cikk (c)).

Még mindig az Általános rendelkezések részben a dokumentum akként határozza meg a személyi identitást, mint egy olyan komplex nevelési, környezeti és személyes tényezőkből álló folyamatot, amelyet nem szabad csupán a genetikai jellemzőkre determinálni és amely magában foglalja a másokhoz való társadalmi, érzelmi, szellemi és kulturális köteléket (3.

cikk). Kimondja jelen nyilatkozat a humángenetikai adatok különleges helyzetét, mivel abból előre jelezhető egy egyén genetikai hajlama. Valamint, az az adat és az a tudás, amit hordoz nemcsak az egyénre, de a családjára is kihatással van, ezzel összefüggésben a mintavételkor még nem sejthető információt is hordozhat magában az adat, amely mind az egyének, mind a csoportok számára kulturális jelentőséggel bírhat (4. cikk). A humángenetikai adatok ennyire szenzitív volta miatt határozza meg a dokumentum azt, hogy a mintákat milyen célokra szabad gyűjteni. A célok között található a diagnosztizálási és egészségügyi cél, az orvosi és tudományos kutatás, az igazságügyi orvostani és jogi eljárások, valamint a szokásos egyéb

184 Humángenetikai adat: az egyén örökletes tulajdonságaira vonatkozó olyan információ, amely a nukleinsavak elemzése által vagy más tudományos eljárás segítségével nyerhető.

(Nemzetközi nyilatkozat a humángenetikai adatokról (2. cikk (i))

185 Humán proteomikus adat: az egyén proteinjeire vonatkozó információ, ideértve ezek megnyilvánulását, módosulását és interakcióját. (Nemzetközi nyilatkozat a humángenetikai adatokról 2. cikk (ii))

186 Biológiai minta: minden olyan biológiai anyagot tartalmazó minta (például vér, bőr, csontsejt vagy vérplazma), amelyben nukleinsavak találhatók és amely hordozza az emberre jellemző genetikai sajátosságokat. (Nemzetközi nyilatkozat a humángenetikai adatokról 2. cikk (iv))

kategória, ami még összhangban áll a nemzetközi emberi jogi katalógussal (5. cikk). Fontos, hogy a humángenetikai adatokra vonatkozó eljárások etikusan történjenek, és önálló multidiszciplináris etikai bizottságok keretén belül kerüljön sor a döntések meghozatalára (6.

cikk). A stigmatizáció és a diszkrimináció tilalmára hívja fel a Nyilatkozat a figyelmet akként, hogy kijelenti, hogy mind a kutatásokra, mind pedig a kutatások eredményeinek értelmezésére különös gondot kell fordítani, és nem lehet hagyni, hogy az így nyert információkat bárki az egyén vagy a csoport ellen genetikai adottságokon alapuló megkülönböztetés vagy megbélyegzés céljára használja fel (7. cikk).

A Nyilatkozat külön részben tárgyalja a minták gyűjtését, a feldolgozást, az adattárolást, valamint a felhasználást. A minták gyűjtésével kapcsolatban kiemeli a dokumentum a beleegyezés fontosságát. Az érintett személy beleegyezésének előzetes, szabad, tájékozott és kifejezett akaratnyilvánításnak kell lennie, mely nyomós okból ugyan, de korlátozható jogszabályi keretek között (8. cikk (a)). Beleegyezésre képtelen személy esetében mindenkor a beleegyezésre képtelen legfőbb érdeke szerint szükséges eljárni (8. cikk (b)). Méghozzá úgy, hogy a beleegyezésre képtelen személyt a lehető legtovább be kell vonni az őt érintő döntési folyamatba (8. cikk (c)). Utóbbi személyeken, legyen szó kiskorúról vagy felnőtt beleegyezésre képtelen személyről, csak abban az esetben hajtható végre genetikai szűrővizsgálat, ha a szűrés a személy legfőbb érdeke okán történne és mind a vizsgálat eredményének, mind pedig a vizsgálat elmaradásának egészségügyi következményei lennének (8.cikk (d)). Az adatgyűjtéshez adott beleegyezését a személy visszavonhatja mindaddig, amíg a kinyert adatok összekapcsolhatók a személlyel, a beleegyezés visszavonása esetén semmilyen hátrány vagy büntetés nem érheti az érintett személyt (9. cikk (a)). A beleegyezés visszavonása esetén továbbra is megengedi a Nyilatkozat a biológiai minták használatát abban az esetben, amennyiben azok helyrehozható módon nem kapcsolhatók össze a beleegyezését visszavont személlyel (9. cikk (b)).

A mintát szolgáltató személy a tájékoztatását követően dönthet úgy, hogy szeretné megismerni a mintáiból nyert információkat, de dönthet úgy is, hogy nem kívánja tudni a feltárt adatokat, ezen jog kiterjeszthető az érintett hozzátartozóira is a dokumentum értelmében (10.

cikk). A genetikai szűrés elvégzése előtt az érintett személyt genetikai tanácsadásban kell részesíteni, amely nem lehet irányított, továbbá az érintett személy legfőbb érdekeivel összhangban szükséges állnia, valamint kulturálisan is megfelelőnek kell lennie (11. cikk). A minták in-vivo és post-mortem gyűjtésére lehetőség van, de csak és kizárólag jogszabályi keretek között meghatározott esetekben úgy, mint apasági teszt vagy bűnügyi igazságügyi-szakértői vizsgálat vagy peres eljárás (12. cikk).

Az adatfeldolgozás kapcsán biztosítani szükséges, hogy a saját adataihoz mindenki hozzáférhessen. Két esetben lehet ettől a főszabálytól eltekinteni: az első, amikor az adat helyrehozhatatlanul elveszítette a kapcsolódását az érintett személlyel, a másik eset amikor az adott ország közbiztonsági, közegészségügyi, illetve nemzetbiztonsági érdekei miatt korlátozott a hozzáférés (13. cikk). Az adatok feldolgozása kapcsán az államoknak a szabályozásuk meghozatalkor különös figyelmet kell fordítaniuk a magánélet védelmére, valamint a genetikai adatoknak a személyhez kapcsoltság titkosságára (14. cikk (a)). Utóbbiakat nem lehet felfedni harmadik személyek részére, vagyis munkaadók, biztosító társaságok, oktatási intézmények és a család részére, kivéve közérdekből, illetve, ha ahhoz az egyén kifejezetten hozzájárul (14.

cikk (b)). Éppen ezért, a humángenetikai kutatás céljából gyűjtött adatokat főszabály szerint nem szabad az érintett személyekhez kapcsolni és ehhez a szükséges óvintézkedéseket is meg kell tenni (14. cikk (c)). Ez alól kivételt képez az az eset amikor a kutatás szükségessé teszi és minden biztosított ahhoz, hogy az adatok titkosak maradjanak és azok illetéktelenek kezébe ne kerüljenek (14. cikk (d)). A célhoz kötöttséget oly módon határozza meg a Nyilatkozat, hogy nemcsak az adatgyűjtést rendeli célhoz kötni, hanem az adatnak az érintett személyhez kapcsoltságát is, azonban ez az állapot csak is az adat gyűjtéséhez meghatározott cél bekövetkeztéig maradhat fenn (14. cikk (e)). A begyűjtött minták feldolgozásáért felelős személyeknek és szerveknek meg kell tenniük mindent az adatok és minták pontosságának, megbízhatóságának, minőségének és biztonságának érdekében (15. cikk).

Az adatok felhasználása csak és kizárólag azokra az előre meghatározott célokra lehetséges, amelyekbe az érintett személyek előzetesen tájékozott beleegyezésüket adták.

Abban az esetben használhatóak fel az adatok eltérő célokra, ha ahhoz az érintett személytől megkapják a beleegyezését, vagy ha arra fontos közérdekből szükséges sort keríteni (16. cikk).

Abban az esetben kerülhet sor a fent tárgyalt 5. cikktől eltérő célokra gyűjtött és tárolt biológiai minták humángenetikai adatokká történő konvertálására, ha ezekbe a személy előzetes, szabad, tájékozott és kifejezett beleegyezését adta (17. cikk). Az államok egymás között biztosítani hivatottak a biológiai minták és a humángenetikai adatok szabad áramlását a megfelelő védelem mellett (18. cikk (a)). Az államoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket az ezen témával összefüggésben keletkező tudományos ismeretek nemzetközi szintű terjesztéséhez (18.

(b) cikk), valamint a tudományos életben résztvevő kutatóknak törekedniük kell az egymás tiszteletén alapuló együttműködésre és a kutatási eredményeik időben történő közzétételére (18.

cikk (c)). Az orvosi és tudományos kutatás céljából összegyűjtött adatokból származó előnyöket az országoknak meg kellene egymás között osztaniuk, orvosi ellátás, egészségügyi ellátás vagy akár gyógyszerekhez juttatás formájában (19. cikk).

Az adattárolással összefüggésben a Nyilatkozat ajánlást fogalmaz meg az államok számára. Az államok létrehozhatnak egy olyan független szervezetet, amely az összegyűjtött minták és a feldolgozott adatok ellenőrzésére és az eljárások keretrendszerének igazgatására szolgál (20. cikk). Az adatok védelme érdekében meg kell semmisíteni azokat a mintákat és a hozzájuk tartozó adatokat, amelyek büntetőeljárás keretében lettek begyűjtve, azonban azokra a továbbiakban már nincs szükség, ugyanígy az egyéb igazságügyi és polgári jogi eljárások esetében keletkezett adatokat is (21. cikk). A Nyilatkozat ismét kimondja azt, hogy a begyűjtött minták az abból levont következtetések, valamint az adatok összekapcsolásához az érintett kifejezett beleegyezésére van szükség (22. cikk).

A Nyilatkozat elveinek megvalósulásával kapcsolatban kimondja a dokumentum, hogy az államoknak törekedniük kell a jogi intézkedések elfogadására, valamint az oktatás és a képzés támogatására, illetőleg a nemzetközi együttműködésre ezen a területen (23. cikk). Az államok feladatává teszi az oktatás minden szinten történő támogatását, a tájékoztatást és az ismeretterjesztő programok szervezését a dokumentum témájával kapcsolatban (24. cikk).

Mind a Nemzetközi Bioetikai Bizottságnak, mind pedig a Kormányközi Bioetikai Bizottságnak kiemelt szerepet szán a Nyilatkozat végrehajtásában (25. cikk). Az UNESCO feladatává teszi, hogy megtegyen minden szükséges lépést az élettudományok előre haladásával kapcsolatban (26. cikk). Ahogyan az előző UNESCO Nyilatkozat, úgy jelen dokumentum zárómondata is az, hogy a Nyilatkozat egyetlen egy része sem értelmezhető úgy, hogy az bárki számára is az emberi jogokkal, az alapvető szabadságjogokkal vagy az emberi méltósággal ellentétes cselekedetekhez vezessen (27. cikk).