A BIOETIKÁVAL ÖSSZEFÜGGŐ FŐBB NÉZETEK

A bioetika az Észak-Amerikai egyetemeken jött létre, annak vizsgálatára, hogy a molekuláris biológia fejlődése milyen hatással lesz az emberiség jövőjére. A bioetika nem csupán a tudomány és a társadalom kapcsolatának a vizsgálatára korlátozódik, hanem az ember és a természet kapcsolatát is górcső alá helyezi, nagy hangsúlyt fektetve a biológiai sokféleségre és az embernek ebben betöltött szerepére.¹⁴³ 1969-ben a bioetika tárgykörének tanulmányozására hozta létre Hastings-on-Hudson városában a Társadalom, Etika és Élettudományok Intézetét Daniel Callahan filozófus és Willard Gayling pszichiáter.¹⁴⁴

1970-ben Van Rensselaer Potter onkológus használta először a bioetika kifejezést a The Science of Survival című közleményében. Potter egy olyan széleskörű bioetika fogalmat használt, amibe a környezettudatosság is beletartozott, már csak azért is, mert felismerte, hogy az etika és a technikai fejlődés egymástól kettévált, ami akár a teljes élővilág kipusztulásához is vezethet.¹⁴⁵ Éppen ezért, Potter szerint a bioetika „hidat épít a humán és reáltudományok közé és segít az emberiségnek túlélni, fennmaradni és jobbá tenni a civilizált világot.”¹⁴⁶ Potter 1988-ban ismételten megfogalmazta saját bioetika definícióját, és a globális bioetika gondolatával helyettesítette azt, előtérbe helyezve azt, hogy az emberiség túlélése lehetetlen, ha a tudomány, a vallás és a közgazdaságtan nem születik újjá és egyesül egy nézőpontban.¹⁴⁷

143 https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/pf0000095428 (Letöltés ideje: 2020. szeptember 4.) 2. o.

144 Charles SUSANNE (szerk.): Bioetikai olvasókönyv: Multidiszciplináris megközelítés, Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, 1999. 45. o.

145 GAIZLER Gyula: A bioetika alapkérdései, Budapest, 1997. 34. o.

146 LŐW Péter: Bevezetés a bioetikába, Budapest, ELTE, 2014.

http://ttomc.elte.hu/sites/default/files/kiadvany/low_peter_2014_0.pdf (Letöltés ideje: 2018.

február 1.)

147 SUSANNE i.m. 49. o.

André E. Hellegers holland szülész, magzatpszichológus és demográfus használta először az orvostudományi bioetikát, aki nemcsak mint akadémiai tárgyat, de egyfajta mozgalmat is értett alatta, oly annyira, hogy hatása mai napig érzékelhető a klinikai bioetikában, mint a bioetika egy ágában. Továbbá, ő volt az, aki 1971. október 1-jén létrehozta a későbbi nevén Kennedy Etikai Intézetet a washingtoni Georgetown Egyetemen.¹⁴⁸ Warren T.

Reich szerint a bioetika kifejezés kétszer született meg: egyszer amikor Potter kitalálta és még egyszer, amikor Hellegers az Intézete elnevezésébe is beleillesztette a bioetika szót, hiszen ezt követően került a médiába, a tudományos életbe és a közigazgatásba ez a kifejezés.¹⁴⁹

Potter és Hellegers fogalma között a fő különbség az, hogy míg Potter a bioetikára, mint egy új etikai irányvonal kidolgozására tekint, ami az emberiség globális életben maradásának az elősegítésére szolgál, addig Hellegers konkrét orvosi dilemmákat kíván feloldani, és az alkalmazott etika egy ágaként tekint a bioetikára, miközben „hangsúlyozza a tudomány és az etika összeegyeztethetetlenségét.”¹⁵⁰

H. Tristram Engelhardt szerint „a bioetika kérdéseinek hátterében erkölcsi válság áll, amely szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy a nyugati társadalmakból kiveszett egy sor etikai és ontológiai meggyőződés, ami egy olyan erkölcsi nézőpont kialakítását és igazolását teszi szükségessé, amely kívül áll a különféle vallási vagy egyéb kulturális hagyományokban gyökerező premisszákon.”¹⁵¹

John Harris Bioethics című könyvében két áramlatát különbözteti meg a bioetikának, az egyik a tradicionális irány, ami orvosetikai, illetve foglalkozásetikai szabályokból áll, míg a másik irány a morálfilozófiát veszi alapul.

Edmund D. Pellegrino amerikai bioetikus nyomán a bioetika fogalmát az UNESCO Bioetikai és emberi jogok egyetemes nyilatkozatának egyik tervezetében a következőképpen határozták meg: „A bioetika szisztematikus, pluralista, interdiszciplináris tudományterület, amely magában foglalja az orvostudomány és az élettudományok által felvetett elméleti és gyakorlati morális kérdéseket, amelyek érintik az embereket, illetve az ember kapcsolatát a bioszférával.”¹⁵²

148 SUSANNE i.m. 46. o.

149 SUSANNE i.m. 46. o.

150 SUSANNE i.m. 48. o.

151 SUSANNE i.m. 50. o.

152 SÁNDOR Judit: Az én molekulám – Bioetika és emberi jogok a XXI. század elején, L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2016. 25.

Hans Jonas szerint az ember által jön létre az erkölcs, éppen ezért felelősséget kell vállalni és meg kell őrizni az emberi élethez illő világot.¹⁵³ Véleménye szerint a felelősségvállalás leginkább a nyilvános szférára vonatkozik, például az eugenikai célú emberkísérletek teljes betiltására, ugyanakkor nagyfokú szabadságot hagyna az egyénnek a döntései meghozatalában, így például az eutanázia kérdésében.¹⁵⁴

Gilbert Hottois francia bioetikus egy megjelent tanulmányában górcső alá veszi Potter és saját maga bioetika fogalmát a bioetika jellemvonásai, illetve a bioetikusok háttere alapján.¹⁵⁵ Így míg szerinte Potter olyan tudós, aki nem kételkedik a tudomány egységes, egyetemes és objektív mivoltában, addig Hottois maga azt a filozófiát vallja, hogy a végső kérdések a főkérdések, melyek megválaszolatlanul maradnak. Amíg azonban Potter minden kérdést megoldhatónak vél, és nem is feltételezi az ellenkezőjét, addig Hottois elbizonytalanodik abban, hogy a pluralista nézőpont és ezen érdekek valóban kifejezésre jutnak a megoldásban. A két gondolkodó nézőpontja abban is különbözik egymástól, hogy míg Hottois szerint Potter a nem olyan távoli jövőt veszi alapul, azt a jövőt, ami a jelen trendjeiből érzékelhető, addig maga Hottois arra a jövőre tekint ki, ami egyelőre még csak nem is sejthető.

Mint tudósok nem az isteni jelenlétből indulnak ki, hanem a darwini evolúcióból, amíg Potter a természet egyensúlyának helyreállítására helyezné a hangsúlyt és ennek megoldására állítaná csatasorba a technológia vívmányait, addig Hottois szerint az emberiségnek egyetlen útja maradt a túlélésre, még pedig az evolúcióba történő beavatkozás. Míg Potter egy békés utópiát vizionál, addig Hottois az emberi faj kreatív önátalakulását. Potter földhöz ragadva képzeli el a távoli jövőben az emberi életet, Hottois azonban a technokozmoszban, vagyis az emberi faj kreatív átalakulását kifejezetten úgy látja, mint aminek az űr sem fog határt szabni és átalakulva képes lehet az emberi faj az űrbéli világban is létezni.

Potter a bioetika szó megalkotását követően két évtizeddel később publikálta a globális bioetikáról szóló könyvét, melyben megjelenik az előbbiekben említett nézőpontja. Potter a bioetikát mindig is többnek tartotta puszta orvosetikánál, Hottois azonban éppen, hogy orvosetikaként tekint a bioetikára azzal a nyitottsággal, hogy figyelembe veszi a társadalmi, gazdasági, politikai és jogi vitákat, vagyis a biopolitikát, illetve az ő kifejezésével élve a

’biodroit’-t (- biotörvényt). Éppen emiatt lehet az Hottois szerint, hogy amíg ő az autonómia

153 SUSANNE i.m. 51. o.

154 SUSANNE i.m. 51. o.

155 Gilbert HOTTOIS: Definir la bioethique: retour aux sources, Revista Colombiana de Bioética, vol. 6, núm. 2, julio-diciembre, 2011.

https://www.redalyc.org/pdf/1892/189222558006.pdf (Letöltés ideje: 2020. október 2.)

elvét hirdeti az egyén, a közösség és a kutatás-fejlesztés szintjén, addig Potter inkább a környezetre, illetve az egyenlőségre, a szolidaritásra és az igazságosságra gyakorolt negatív hatásait véli látni az autonómia elvének. Hottois abban a főszempontban ragadja meg a két bioetikai világkép közötti különbséget, hogy amíg Potter szerint a bioetika választ ad a sürgető és a jövőt érintő kérdésekre, addig Hottois a bioetikát a felmerülő kérdések területének tekinti, egy olyan tudománynak, amely a globalizáció folyamatában a multikulturális civilizációban adhat válaszokat. Hottois azonban vagy többféle válasz is ad, vagy a kérdésre ideiglenes megoldással felel, de az is előfordulhat, hogy egész egyszerűen nem tud választ adni minden felmerülő problémára. Amíg Potter gyakran összehasonlítja a bioetikát a bölcsességgel, addig Hottois szerint éppen a filozófia az, ami emlékezteti az embert arra, hogy a bölcsesség Istennek van fenntartva. Hottois összekapcsolja a bölcsességet a paternalizmussal, éppen ezért ő inkább a kalandokat, az ellentmondásokat, a kihágásokat, az új határok felfedezését és megőrzését vallja magáénak, azt a területet a bioetikában, ahol a szellem megújulhat és ez az újítás megőrizhető.

Míg Pottert a modern ideológia mellé állítja, addig Hottois magát a posztmodernhez sorolja, azzal a szigorú kikötéssel, hogy bár nyitott rá, de érzékeli annak túlzásait is. Potter pozitív szemléletével ellentétben Hottois inkább látja a bioetikát egymás mellett futó események szálának, melyek több esetben fognak zsákutcába vezetni, mint élhető megoldást találni, éppen ezért óva int attól, hogy túlzó keretek közé szorítsuk a technológiai fejlődést és a tudomány szabadságát, mert a kockázatok a fejlődés útjában állnak.¹⁵⁶ Kérdés azonban, hogy meg tudjuk-e időben különböztetni az emberiséget szolgáló fejlődést a zsákutcába vezető tévutaktól? És vajon létezhet-e mindenkire kiterjedő emberiséget szolgáló fejlődés, vagy szükségképp az emberiség további társadalmi csoportokba történő osztódásához vezet vagy egyes társadalmi osztályok még rosszabb helyzetéhez? Szükségszerű-e az egyenlőtlenség a világban vagy élhetnénk mi emberek egymás mellett valódi egyenlőségben, ahol nincs se úr, se szolga, csak mi emberek?

Gaizler Gyula orvos-teológus szerint a bioetika nem más, mint „az élővilág etikai kérdéseivel foglalkozó tudomány”,¹⁵⁷ melynek két fő ága van: az egyik az orvosi-egészségügyi etikából alakult ki, míg a másik a környezetvédelem etikai kérdéseivel foglalkozik.

Oberfrank Ferenc kutatóorvos a bioetikát olyan pluridiszciplináris tudománynak tekinti, amely az orvosbiológiai tudományok fejlődése során felvetődő kérdésekre igyekszik

156 HOTTOIS i.m.

157 GAIZLER (1999) i.m. 15. o.

olyan erkölcsös választ adni, amely figyelembe veszi mind a tudományos, a kulturális, a vallási, a szociális, a politikai, a gazdasági és a jogi dimenzióit is a problémának.¹⁵⁸