alkal-maztatott a” Temetéskor MDCCLI. Novembemek 14. Napján...
Kolozsvár, 1752.
Példány az Országos Széchényi Könyvtárban.
5. A nagy enyedi venerfabilisj tractus leg régibb Protocolumából 1752-ben
(L. kötetürıkben.)
6. Nagy Enyedi Eklesiának Papjai. 1752 novembere és 1760 februárja
között
(L. kötetünkben.)
7. Püspökök élete. 1752 novembere és 1759 júliusa között (L. kötetünkben.)
8. Olvasó Atyámfia! 1755. január 19.
Előszó Zágoni Aranka György Jó keresztyén c. fordításának az író által készített másolata előtt. Autográf. 2 1.
(Nagyenyedi Bethlen Dokumentációs Könyvtár Ms. 29.) 9. Con(.`io Passionalis ex Matth. I8. 1754-1755.
Az író Nagyenyeden készült húsvéti prédikációi. Autográf. 33 beszéd;
487 1.
(Kolozsvári Ev. Ref. Theológiai Fakultás Könyvtára Ms. 37.)
10. Az Evangyéliomi Szent Annának Szent-[rás szerint való le-irása és ezen példának Ketzeli Borbára, néhai Toroczkai Péter valóságos özve-gyére való alkalmazása. Kolozsvár 1757.
Példány az Országos Széchényi Könyvtárban.
11. Szent Kananea vagy Tsuda Hitü Siró Fenissa Aszszony. az az: Egy Ollyan Halotti Tanitás, mellyel Sz. Máté' XV-dik Részének 28-dik Ver-séböl készített, holmi részböl A' Méltoságos Néhai Grof Bethlen Klára, Grof Kis Rhédei Rhédei János Camerarius, és Vice-Colonellus Ur” Ked-ves Házas-Társa Felett Szebenben El-mondott... Kolozsvár 1758.
Példány az Országos Széchényi Könyvtárban.
12. Emlékirat. 1758.
(L. kötetünkben.)
13. Nagy Enyedi síró Heráklitus, és - Hól mosolygó 's hól kaczagó Demokritus. 1759-1762.
(L. kötetünkben.)
14. A Sidók Talmudja. 1760.
Hemrányi válogatása és fordítása talmud-történetekből. Eredetije: J _ A.
Eisemnenger: Entdecktes Jüdenthum. 1-2. Frankfurt a.M. 1700.
(Borosnyai Was Elek másolata 1762-ből, 296 1. OSZK Quart. Hung.
4161. és Bod Péter csonka másolata, 181 1. Országos Rabbiképző Intézet Kézirattára 219.).
Nem keltezhető művek:
1. E7 biographia Nicolai Bethlen. 1752 előtt (L. kötetünkben.)
2. Continuatio gyanánt holmi elegy-belegy, de igaz, historiai Observa-tiok
(L. kötetünkben.)
3. Marginales Notationes Reverendi Josephi D. Hennanyi ad primam, i.e. Keresdiensem editionem Historiae Magnif. Wolffgangi de Bethlen.
Latin nyelvű lapszéli jegyzetek.
(Marosvásárhelyi Teleki Dokumentációs Könyvtár Ms. 161. 3 1. és Benkő József másolata, Erdélyi Múzeum Levéltûa, Kolozsvár, Josephi Comitis Kemény Collectio minor Manuscriptorum historicorum T.
XXIII./12. Ms. A 17.31.)
4. Nagypénteki könyörgés; Piinkösdi könyörgés Hermányi két könyörgésének másolata. 17 1.
(Kolozsvári Ev. Ref. Theológiai Fakultás Könyvtára Ms. 55.)
Az itt fölsorolt műveken túl a két kolligátumban szereplő történeti föl-jegyzések egy része valószínűleg szintén Hermányi Dienes fogalmazása.
(A kolligátumokról 1. a tárgyi jegyzetek bevezetését.)
A tudomány a múlt század utolsó évtizedeiben kezdte fölfedezni Her-mányit a Nagy Enyedi Eklesiának Papjai, A nagyenyedi... tractus... Pro-tocolumából..., a Püspökök élete egyes részeinek, majd a Nagyenyedi De-mokritus néhány anekdotájának közlésével. Mint írót Kelemen Lajos ismertette: az Emlékirat kisebb kihagyásokkal kiadott szövege mellett ő tette közzé róla az első méltató, értékelő pályaképet, benne fennmaradt egyéb műveinek, ill. iratainak listáját (Cluj-Kolozsvár 1925.; az Emlék-iraton kívül tudott a Nagyenyedi Demokritus, a Püspökök élete, a Rövid Satyra, a Nagy Enyedi Eklesiának Papjai, a Continttatio. .. egy-egy példá-nyáról, valamint egyik prédikációgyűjteményéről és Miscellanea-köte-téről is). György Lajos elsősorban mint történeti-művelődéstörténeti for-rást méltatta, s jelentősen hozzájárult az életmű megismertetéséhez még a Nagyenyedi Demokritus rövidített, átírt formában való közlésével is (1-2. Kolozsvár 1943. Erdélyi Ritkaságok). Tolnai Gábor, aki az
Emlék-irat szövegének bővített kiadását is sajtó alá rendezte (Erdély változása.
1703-1750. Bp. [1942.] 215-252. Erdély öröksége VII.), A magyar felvi-lágosodás előzményei c. akadémiai felolvasásában (1952.) a magyar pol-gárosodásért vívott harc, az erdélyi haladó törekvések képviselőjeként helyezte el őt irodalmunk fejlődésének történetében. Az általa is sürgetett teljes Demokritus-kiadást Klaniczay Tibor valósította meg (Bp. 1960.);
utószavában az író pályájának, eszmerendszerének és fő művének, a Nagyenyedi Demokritusnak elemzését végezte el. Az általa adott értéke-lés lényegében azóta sem változott, s az eltelt évtizedek alatt az irodalmi köztudat része lett.
A romániai levéltárakban az 50-es és 60-as években Klaniczay Tibor és Gyenis Vilmos által végzett kutatások új művekkel, illetve új össze-függésekkel gazdagították a Hermányiról szóló szakirodalmat (Klaniczay Tibor: Hermányi Dienes József ismeretlen munkája. = ItK 19__54. 58-62.;
Gyenis Vilmos: Hermányi Dienes József és Kemény János Onéletírása.
= ItK 1962. 75-77., Emlékirat és anekdota. = ItK 1970. 305-321., Bod Péter és Het`mán_yi Dienes József. Ismeretlen vitájuk a valóságábrázolás-ról. = ItK 1970. 703-712.). Gyenis Vilmos egész munkássága során gyak-ran foglalkozott Hermányival, azokban a tanulmányaiban is, amelyeket nem egyenesen neki szentelt; róla írta kandidátusi disszertációját is (1969.). Ebben nagyszabású áttekintését és összegzését nyújtotta az író életének. pályájának és műveinek saját romániai kutatásaira is támasz-kodva olyan nagy anyag alapján, mint korábban senki. Tervezte Hermá-nyi Dienes műveinek kiadását is, terveit azonban semrnivé tette 1980-ban, váratlanul bekövetkezett halála. Hagyatékát átvéve azt tapasztaltam, hogy disszertációja szövegén ugyan dolgozott, talán egy majdani kiadásra gondolva (pa disszertáció egyes fejezeteit az Irodalomtörténeti Füzetek számára sajtó alá rendezve e javításokat érvényesítettem is, 1. Gyenis Vil-mos: Hermányi Dienes József. Bp. 1991.), a szövegkiadás előkészítésével azonban nem foglalkozott. A birtokában volt Hermányi-szövegek (a szépírói művek gépelt kéziratai) rnunkapéldányok lehettek, amelyeket feldolgozó munkájához használt, valószínűleg alapjai egy majdani kiadás előmunkálatainak, de híján minden kritikai javításnak, megjegyzésnek, a szövegkritikailag legjobb változatok kiválasztásának. A kiadás munkála-tait tehát elölről kellett kezdenem, ám olyan körülmények között, hogy a nem Magyarországon őrzött kéziratok egyikét sem vehettem kézbe. A kiadás az MTAK birtokában lévő rnikrofilrnek alapján történt, s ez né-Irány vonatkozásban feltételessé teszi a kiadást.
_ A kiadás rnunkálataiban sokan voltak segítségemre. Többüknek a Jcgyzetek megfelelő helyén fejeztem ki köszönetemet. Hálával és köszö-nettel tartozom Vörös Imrének figyelmes és türelmes lektori munkájáért;
Klaniczay Tibornak az általa tett javításokért és sokrétű segítségéért;
Vá-sárhelyi Judimak a Nagyenyedi Demokritus latin fordításainak javításáért és szövegkritikai megjegyzéseiért; Ballér Piroskának az Emlékirat, Ma-das Editnek a Continuatio... latin fordításainak javításáért; Szegfű ának a magyar nyelvi jegyzetekben nyújtott segítségéért; Kenessey Mári-ának a török nyelvi és történeti adatokért; Imreh István professzomak filológiai és történeti kérdésekben adott segítségéért; Tonk Sándornak a marosvásárhelyi kéziratok kiegészítéséért és ellenőrzéséért; a nernrég el-hunyt Simon Lászlónak Nagyenyed és Székelyudvarhely mai földrajzára vonatkozó adatokért; s még sokaknak, akiket föl sem sorolhatok, egyes kérdésekben nyújtott segítségükért és támogatásukért.
S. Sárdi Margit