meg-olvas vala, maga tzéljára excerpálg vala, melly dolog éppen Aurifo-dina Scientiarum" Drexeliusgl Jesuita szavaként; némelly Könyvekböl
szeszes italokkal képzelt betegnek szent szertartásra angol módszert, fólfogást a szombatról
Krisztus színeváltozásáról óva intette a rendeket megkedvelvén kellõ ílelellel kivonatot
a tudományok aranybányája
D'Ü'Ü-'*f'ÜD..fiU'hJ'UOI
pedig egész Predikátziokat tsinál vala a' maga Eklesiájának épületére.
Elozot olvasa altal 's_ ira-l<i Hojtloggan Histonam ı>aoiatoliantm;'»92
Ligthfót' két foliántjátl 93 is ekkor olvasá által és sok nevezetes Observa-tioitk ki-irá; Joh[annes] Melchiorisnak két Tomusát ekkor által olvasá, és a” Parabolákra való Commentariusát' pennával egsészszen le-ira;94 mint Kűköllöváratt le-irta vala Vitringát in Parabolas: Coccejust is in XII.
Prophetas Minores'“ '96 le-irá: Coccejus szerint a” 'Sóltárokra is Prédikát-ziokat ira, 's vivé a' Munkát magyar nyelven a' LXXX-dik Sóltárig; de azt a” szép Munkájat a' Kurutz világ félben hagyatá, 's az után soha reá nem veheti magát, hogy continuálja.“ De azonban Nánási Mihály, mint kenyes, idöske, feleségének szépségében halálba gyönyörködö 's Espe-restséget viselö ember a maga Cathedráját° igen gyakran bizza vala az Atyámra, mind otthon mind kün létében. és vasárnap reggel mindenkor aquavitávall” ki- [33] nálja vala az Atyámat a” Sacra functio elött, azt azzal commendálvánf' hogy az emberben lévõ spiritusokat corroborál-ná;b de az Atyám soha tsak egyszer is nem iszik vala” a” féle bátorságra valót. Ez a” Nánási Mihály ajándékozta vala meg az Atyámat a' Tofeus
`Soltárokra való_Resolutiojának97 egy Exemplárjávakd de az Atyám azt a' Munkát igen nagyra nem betsülte, söt nem egyszer mondotta, hogy Tofeus a' Messiásrol szóló Sóltárokat Apafi Mihályra szokta vólt magya-rázni.
De ezen állapotjában az Atyám sokkal több hasznát vette a' M[aros]
Vásárhelyi Töke István Udvárhelyi Prófessorrale való erudita Conversa-tionakf 's Tekájának. Nem vala akkor az Udvarhelyi Traetusban olly hasznos ember tsak predikátzio írással is mint ez a' Töke; mert a” falusi Papok kozzül magátol Predikatziot egy sem ir vala” hanem irják vala a' Tőke István Munkáit mind Deákok, mind Papok; és valaki az en Atyám irásit is kaphatja vala, jó szivel irja vala, 's ki is adja vala93 rnind Kűköl-lövári, mind Patakfalvi Predikátzioit. Ez emlitett két Tudósokkal való hasznos társalkodását tartotta az Atyám ollykor Vasárnapokon, minden
'50 D-ÖU'Ü"UOD 5 '-77'-'-°
Heideggertől Az egyházatyák történetét ívrét kötetét
megfıgyeléseit
példabeszédekre való magyarázatát a tizenkét kisprófétáról szóló művet folytassa
szószékét pálinkával
szent szertartás előtt, azt azzal ajánlván a szellemet erősítené
való, th.
magyarázatának egy példányával jav. ebből: Prófessor
tudós társalgásnak
héten pedig Kedden, mert a' Városban azon napon szokott vala esni a' Vásár, és vékony konyhájára az.Atyám a' hust akkor vásárolja vala, a'
hives időkben egész hétre is.3[34] Tréfára ki-menö dolog esék azonban egy Kedden; mert midön az édes Atyám, a' Nánási Mihályal való
beszéll-getés miatt magát ott felej tette volrla, késöre véve észre, hogy hust kellett volna vétetni; ki-külde ugyan a' Pap Szolgálóját a' piatzra a' mészár-székbe; de az hirt hoza, hogy el-fogyott a' tehen hus, hanem tsak valarni hitván ketske hus vagyon; az Atyám azért kéntelerıiteték ketske hust vé-tetni; de meg-hagyá, hogy a' Szolgálo a' hust vagdaltassa a' Hentessel apro darabokra. melly hust mikor az Atyám haza vitt vólna, 'si kérdené az Anyám, hogy mitsoda hus az? monda az Atyám: Hát nem látodé, hogy bornyu hus? mert a tsontja igen vékony vala. 'S el-hivén az Anyárn, hogy valami gyenge borju hus, mind végig meg-fözé és sűte, jo izüen evé is az Atyámrnal; noha ha tudta volna hogy ketske, egy falatot sem ett volna benne, minthogy soha is nem szerete a' ketske hust, noha az Atyám igen azt szokta vala mondani, hogy Istemıek is áldoztak ketskével.De minthogy már az édes Anyámat egynehányszor emlitém, vétkez-ném ha Anyai ágon való Eleirnröl, Nagy Atyámrol 's Nagy Anyárnrol és az édes Anyárnrol is bövebben nem emlekezném. Az édes Anyám Vere-bélyi Otves Dávidnak, Petene Ferentztől <való> származott Petene Sárá-tol származott lég-kissebb leánya vólt. Vólt a' Nagy- [35] Anyámnak, valami kevés ideig, más férje is; de attól, kit igen szeretet 's halálig sem felejtett, igen idején maradván özvegységre, igen szép 's nagy joszág 's egy-nehány jobbágy is szállott a' Nagy Arıyámra Abásfalván. A' Nagy Atyám pedig, ki Deáki tudományt Debreczenben tanult vala; es azt félben hagyván, egy-nehány Mesterségeket el-probálván /:az édes Attya Mészá-ros lévén/ utolszor az ötves Mesterséget kedvellé-meg; mint Mester le-gény pedig bé-vándorolván az Erdélyi Városokat, Mivhelybe álla Udvar-hely Városában, 's idővel hirét hallván a' Nagy-Anyárnnak 's joszágának, meg-tekinte 's feleségül véve. Hozzá fogván pedig a' kissebb 's nagyobb barom-tartásoknak, nyájastol tart vala egész Esztenára valo juhokat, kets-kóket: tart vala lovakat 's ökröket, söt a' Nagy-Anyám Udvarában is ta-lála vala e' féleket: kezde üzni a' mezei majorkodást; plántala 's oltata sok gyümölts fákat; de nevezetesen az ötves Mesterséget két 's három legélmyel 's inasokkal űzeti vala; és hogy Contámak ne tartatnék, a' M[aros] Vásárhelyi Ötves Czéhba be-álla; inast ott szegödtet vala; 's azo-kat a' Czéh artikulusia szerint ott szabaditja vala fel. 's a' Czeh könyvé-ben most is nekie fel-van irva a' neve: Az Erdélyi [36] ötvesek között igen ritka mester ember lévén, 's ez a' Mesterség is divatjában folyván,
g őrs zó: Tréfás do-3 cikkelyei
igen járja vala a' Sokadalrnakat 's a' maga mivével ket-két asztalt tölt vala-bé. es nóha igaz Refonnatus ember volna 's a' bálványozástol ollyan idegen, hogy Csik Széknek Városában Szeredában, a' Sokadalom napján, az asztalai mellett, hangos torokkal énekelné a XCVI-dik Soltárnak arna' Versét változtatással: A' Pápistáknak /:a' Soltárban Pogányok vagynak/
sok Istenek Meró' bálványok ha meg-nézzük” s.a.t. /:a' mellyért most meg-ólnének minket/ és tsititanák 's kémék a' Pápisták hogy ne mondaná azt; még is a' Világi haszonért nékiek képeket önt vala 's egyéb baboná-hoz valo ezüst készületeket; mellyeket a' piatzokon ki-tészen vala, 's a Pápista aszszonyok nagy áhétozással tisztelnek 's tsokolnak vala; Ő pedig meg-riasztja vala azokat, hogy ne nyálaznák 's ne taknyoznák be. Jut is eszembe, hogy az Atyám 's Anyám együtt beszéllgetvén, az ö tizen-har-mad-fél esztendeig gutta-ütésben való sajlódásátl ezen tselekedetének tulajdonitották.
Sok dolgai voltak ennek az en Nagy-Atyárnnak, kit most is a' Hely-ségbeli nép Nagy Otvesnek hiv; en tsak egyet irok-fel: Unitariusok között lakván, 's maga Refonnatus lévén, Vasámapokra, 's Irmepekre Bágyba szokott vala jámi, gyermekeivel 's a' Nagy-Anyámmal együtt; de otthon léteben, minden Vasár-napon az Unitarius Papot ebédjére [37] szokta va-la hivni 's szereti vava-la vele Vallás dolgairol is beszéllgetni; a' tóbbi között pedig egykor kérdé a' Paptol, Ha a' Krisztus Isten volnaé? 'S felele a' Pap: Isten, Uram. Kérdé ismét a' Nagy Atyárn: Ugy; de mitsoda Isten?
Felele a' Pap: Mint a' Birák. Mellyre boszszonkodva monda a' Nagy Atyám: 'S hát Ollyan Istené mint az Abásfalvi Biro? mellyre mikor a' Pap helybe-hagyva nyakat fatsarı`tot 's vállat vonitott volna, ragadá som-fa botját a' Nagy Atyám 's az Unitárius Papot állatjára meg-űtögete. De esék azután, hogy a' Nagy-Anyám szülne, 's a' gyennek gyenge lévén késönek tarták Bágyba küldeni az ártatlant; hanem, hogy kereszteletlen meg-ne halna, hirtelen hivák az Unitárius Papot, a' ki midön keresztelne, monda: En keresztellek tégedet az Atya Istennek nevében. 's ott meg-álla, de a' Nagy-Atyám, mint vastag 's kemény beszédü ember meg-riaszkod-ván monda nékie: Mond-el, Uram! a' többit is! 'S ugy téve utárma a' Pap:
Fiunak és Szent Léleknek nevében. Tart 's olvas vala is az Nagy-Atyárn jo Magyar Könyveket, mellyek közzül kettö szállott énreám is; és a' Tu-dos emberekkel 's Urakkal is nagyon társalkodik vala; kik még Házánál is ötet látogatják vala, de egyetlen-egy fia lévén, az éppen nem kapa a' tanuláson 's nem is szoktathaták soha az Oskolákhoz. [38]
A' Nagy Anyárnnak többire leányai születvén, mikor végezetre fiat váma, de az en édes__Anyámat szülné 's értené hogy leány, monda a' Bábának haragjába: Usd a' falhoz. Söt mikor a' Nagy-Atyámnak is hirt vinne a' Bába, hogy meg-szabadult a' Nagy-Anyárn, de leányt szült, sem-mivel a' Bábát meg nem ajándékozá; holott mind addig, minden
gyer-mekeinek születésekkor ajándékat kapott ö töle a' Bába. De mitsoda az Isten dolga! Az Isten az édes Anyámat leg-áldottabbá tette vala az ö
szü-leinek minden gyermekei felett; a' mint alább meg-fogjuk érteni. Ugyanis: Elsö Leányokat Ersébetet adák az ö szűléik egy Lakatos legénynek, de éppen furiábola öntetett embemek, kitöl maradott Lakatos Sámuel
Csik-han telepedett irtóztato káronıkodó Pápista atyafiu, ki is már meg-hólt; de Sz[ent] Simorri Egyházfi volt akkor, mikor az oda való Plebanus egy Menyetskét, mintha obsessab volt vólrıa, addig exorcizáláf mig meg-fér-gesedék töle 's a' Páter utat veszte orırıan; de ez az Bátyárn még elöre is veszi vala eszre a' Plebanus és a' Menyetske gonosságát 's maga morgo-lodva attázodik vala ellenek. Ezen embert bé is vádolák Visitatiokorf' hogy szömyü káromkodó ember volna; mellyet nékie is bé-suga egy ba-rátja, hogy magára vigyázna; midön pedig hivatná a' Vicarius,° egy nagy kötö fejszét vete maga vállára 's be-mene az öreg Vikárius eleibe; [39]monda pedig nékie a' Vicarius: Káromkodással adtak bé tegedet fiam Samuel. De Sámuehiek állván feljebb, monda: Ki az, Atyám Uram! az ördög adta- - a' ki rólam azt mondja; mert Isten Szent Háromság ugy segéljen! mindjart meg-ölőm most az illyen attát! azonban pedig a' fej-szét kezde forgatni. Akkor a' Vicarius el-botsátá 's monda: Nem bánt fiam senki! Menj-el,“ <nyen> senki nem vádol. etc. Ennek a' Lakatos Samuelnek édes Attya /:kinek dolgait sok volna le-irni/ Udvárhelyt meg-óle egy embert, mellyért tömlötzre veték; de a' Nagy Atyárn addig járá dolgát a' Biráknál 's a' Keserveseknélfol mig ki-véve kezességen, 500 forintokon; és vive maga házához feleségével 's kis fiával együtt; de ott /:mellyet másszor is el-probált vala./ meg-támadá a' Nagy-Atyárnat 's földre vetvén üle a' hasára; már a' kést huzza vala-ki a' hivelyböl hogy meg ölje; hanem a' Nagy Anyám bé-érkezvén a' házba, hirtelen kötelet vete a' veje nyakába 's hátra rántá: akkor a' Nagy-Atyám is maga Mester legényeit 's béreseit elö lámıázván, erössen meg-kötöztete, ló-hátra teteti, a' ló hasa alatt is lábait által-köttete 's bé-vivén és késértetvén oda a' honnan ki-vette vala, le-téve a' kezességet; és törvényt kérvén reája, fejét vétete 's a' testét is estve [40] feléig el-temettetni nem engede, hanem az Udvarhelyi piatzon heverteté. Ennek a' furiosus,° noha nem részeges La-katosnak tzélja a' vala, hogy az Abásfalvi joszágba bé-űlhessen;
a haragból
|J megszállott; Hermányi szóhasználatában elfoglaltatott (1. Nagyenyedi Demokritus 37821.)
C ördögűzésnek vetette alá Cl egyházlátogatáskor
püspöki helynök (a megyéspüspök helyettese) jav. ebből:
men-kezességen, men-kezességen, th.
dühöngő
flU'hit'D
sokszor” szólott is igy fenekedve: Szekeret kenek az ötves Dávid hájával.
Őzvegységre illyen tragice° 's gyemıekesen maradván el a' Nénem; 's látvárı hogy a' Nagy-Atyárn is keményke ö hozzája, mene férjhez Kósa nevü Csiki Pápista, de jobbágyos Nemes emberhez; Copuláláf pedig Őket