Mikor érdemes fordítási környezetet használni?

Ha a szakmát kérdezzük, a válasz bizonyára az lenne, hogy: mindig. A fordítási környezet ma már szerves része a fordítási folyamatnak, használata gyakorlatilag elkerülhetetlen.

Érdemes azonban részletesebben is belemenni a kérdésbe, ugyanis gyakran hallhatjuk, hogy vannak a fordítási környezethez „ajánlott” és „nem ajánlott” szövegtípusok.

Alapvetően minél több ismétlődést tartalmaznak a fordítandó szövegek, minél egyszerűbb és konzisztensebb a mondatszerkesztés, valamint terminológiai, frazeo-lógiai (szóválasztás) és grammatikai szempontból a stílus, és minél gyakrabban dol-gozunk egy adott szakterületen, annál „kifizetődőbb” a fordítási környezet használata (Feder 2002). Egyrészről felgyorsul a fordítási folyamat, hiszen elkerülhető a már ko-rábban lefordított részek és kikeresett terminusok roppant időigényes visszakere-sése, másrészről pedig jobb minőség és konzisztensebb fordítás érhető el. Meg kell azonban említeni azt is, hogy nemcsak kifizetődő, hanem gyakorlatilag kötelező ilyen esetben a fordítási környezet használata, ugyanis általában idő sincs arra, hogy a fordító ezeket a feladatokat manuálisan végezze el.

Jellemzően olyan szövegekről van itt szó, amelyeknek (1) tartalma a fordítás fo-lyamata közben változik, például a fordító a vázlaton dolgozik, a végleges változat még készül (update); (2) korábbi szöveg új verzióját fordítják, azaz a régit aktualizálják (re-vision).Idetartozhatnak például a kézikönyvek, használati útmutatók, termékismer-tetők, dokumentációk (Feder 2002), de megfelelők lehetnek a jogi vagy az üzleti te-vékenységgel kapcsolatos szövegek is (Webb 2000). Nem ajánlott ezzel szemben például irodalmi szövegeket, újságcikkeket, marketinganyagokat vagy reklámokat fordítási környezetben fordítani (Bowker és Fischer 2010).

Az említett kritériumokból arra is következtethetünk, hogy ha a fordító több kü-lönböző témakörben és szövegtípussal dolgozik, vagy főként „nem ajánlott” szövegeket fordít, nem érdemes fordítási környezetet használnia. A helyzet azonban véleményem szerint nem ennyire egyértelmű. Ahogy Feder (2002) is felhívja rá a figyelmet, a szö-vegtípus vagy a témakör önmagában nem elég ahhoz, hogy kizárjuk a fordítási kör-nyezetek használatát, ugyanis a szöveg felszíne, szerkezete nagyobb súllyal esik latba (lásd kritériumok). Emellett, ha megfigyeljük a kritériumokat, a legtöbb a fordító-memóriába mentett szegmensek újrahasznosítására helyezi a hangsúlyt, ám a fordí-tási környezeteknek számos más esetben is lehet haszna. Terjedelmi korlátok miatt az alábbiakban három komponenst emelek ki, és ezeken keresztül mutatok rá, hogyan lehet hasznos egy fordítási környezet az „ideálistól” eltérő esetekben.

4.1 Terminológia

A legtöbb fordítási feladat esetében szükség van terminológiai munkára, sokszor még általános szövegek fordításakor is. Bár a terminológiai adatbázisok általában az adott szakterülethez kapcsolódó terminusokat, azaz szakkifejezéseket hivatottak tá-rolni, lehetőségünk van természetesen „köznyelvi” adatbázisokat is összeállítani, amelyek például a munkánk során gyakran előforduló kifejezéseket tartalmazzák. Nem szükséges azonban mindent egyetlen „ömlesztett” terminológiai adatbázisba menteni, ez esetben is csoportosíthatjuk a bejegyzéseinket témakörönként.A legtöbb fordítási környezetben ma már egy projekthez több terminológiát is hozzárendelhetünk, így ha például egy földrajzzal foglalkozó szövegben történelmi kifejezések fordulnak elő, nem kell újra kikeresgélni az utóbbiakat, ha azok egy másik adatbázisban már szere-pelnek. Mindemellett az egyes bejegyzésekhez definíciót, forrást, példát, kontextust vagy képet is megadhatunk, így a fordító könnyedén eldöntheti, hogy az adott kife-jezés megfelel-e az adott szövegkörnyezetben. Mindez felgyorsítja a munkát, hiszen nem kell ugyanazt a kifejezést kétszer megkeresnünk, a szavak szintjén konziszten-sebb fordítást tesz lehetővé frazeológiai és terminológiai szempontból is. Emellett a mi-nőséget is javíthatja, hiszen nagyobb eséllyel használjuk a helyes kifejezéseket.

Nézzünk egy szélsőséges példát is, az irodalmi szövegek fordítását. Alapvetően a szakirodalom és a szakma is azt mondja, hogy irodalmi szövegeket felesleges fordí-tási környezetben fordítani, ugyanis semmilyen újrahasznosítható elemmel nem fo-gunk találkozni. Véleményem szerint azonban bizonyos esetben itt is hasznosak le-hetnek ezek az eszközök: tegyük fel, hogy a fordítandó könyv hemzseg a beszélő nevektől, amelyeket a fordító a célnyelvre is hasonló módszerrel ültet át. Főleg hosszabb vagy nagyon sok megjegyzendő nevet tartalmazó könyvek esetén összeál-líthatunk egy „lexikonszerű” terminológiai adatbázist, így elkerülhető az állandó visszakeresés.

4.2 Szövegszinkronizálás

A szövegszinkronizálás – mint láthattuk – alapvetően akkor hasznos, ha elektronikus formában meglévő, de nem fordítási környezetben készült fordításokatszeretnénk egy fordítási környezetben felhasználni. Bár erre a funkcióra leggyakrabban akkor le-het szükségünk, ha sok az ismétlődés, a mai eszközök ennél többet is nyújthatnak.

Tegyük fel, hogy az általunk fordított, általános jellegű szöveghez olyan referen-ciát találunk/kapunk, amelynek a fordítása is rendelkezésre áll. Ebben az esetben szink-ronizálhatjuk és elmenthetjük egy fordítómemóriába a szövegpárt, majd többféle módon felhasználhatjuk azt. Némelyik programban felvehetünk például kifejezéseket közvetlenül a szinkronizált anyagból a terminológiai adatbázisba, emellett a konkor-danciakereséssel rá is kereshetünk adott szavakra, kifejezésekre, tagmondatokra, sőt – bár csekély rá az esély – az is előfordulhat, hogy egy teljes mondatot megtalálunk a referenciánkban.

Az egyik elterjedt fordítási környezetben mindemellett már nemcsak szövegpárokat, hanem akár egynyelvű szövegeket is menthetünk és használhatunk referencia -ként. Az előzőekhez hasonlóan felvehetünk belőlük kifejezéseket a terminológiai adatbázisba, vagy kereshetünk megadott részletekre is konkordanciakereséssel. Így minden anyagot, amely a fordításhoz kapcsolódik, egyetlen helyen, egyazon progra-mon belül tárolhatunk.

A terminológiához hasonlóan a fenti megoldások is gyorsítják a fordítási folya-matot, hozzájárulnak a konzisztenciához (főként a stílus szempontjából), és ameny-nyiben autentikus célnyelvi szövegeket adunk a gyűjteményünkhöz, esetlegesen köny-nyebben tudunk eltávolodni az eredeti szöveg megfogalmazásától, így elkerülhető, hogy szövegünk fordításízű legyen. Ez különösen fontos szempont akkor, amikor a for-dító idegen nyelvre fordít, hiszen ebben az esetben jóval nehezebb autentikusnak tűnő fordítást alkotni.

4.3 Szegmens alatti illesztés

További hasznos funkció az úgynevezett „szegmens alatti illesztés”, amely lényegében azt jelenti, hogy a fordítási környezet monitorozzaaz általunk kiválasztott erőforrá-sokat (pl. fordítómemória, terminológiai adatbázis, korpusz/szótár), és javaslatokat ada fordítónak, miközben gépeli be a fordítást. A javaslatok lehetnek szavak, kifeje-zések vagy akár félmondatok is.

Ezzel a megoldással a kisebb egységek is újrahasznosíthatók, amelyek egyébként nem jelennének meg a találatok között, mivel a terminusoknál nagyobbak, de szeg-mensként százalékuk túl alacsony. Ez megint csak gyorsítja a fordítási folyamatot, mi-vel (1) a fordítónak nem kell minden egyes karaktert begépelni, illetve (2) olyan ele-mek is előjönnek így, amelyek a másik két esetben „elvesznének”, tehát vissza kellene keresni őket. Az előzőekhez hasonlóan itt is megemlíthetjük a nagyobb fokú

kon-zisztenciát, hiszen a javaslatok a korábbi munkáink alapján érkeznek, így stílusunk egy-ségesebb lesz.

A fentiekből láthatjuk, hogy leginkább akkor érdemes (sőt kötelező) fordítási kör-nyezetet használni, ha egyazon területen fordítunk, szakszövegekkel van dolgunk, és a szövegek jellegükből adódóan sok ismétlődést tartalmaznak. Fontos szempont, hogy a szövegek viszonylag „korlátozott” nyelvezetet használjanak, azaz egyszerű és konzisztens legyen a stílus, a grammatika és a mondatszerkesztés, valamint egységes a terminológia. Mindemellett azt is láthattuk, hogy ha nem a fordítómemóriára és az újrahasznosításra helyezzük a hangsúlyt, számos érvet felsorolhatunk a fordítási kör-nyezetek használata mellett olyan esetekben is, amikor a fordító több különböző te-rületen is tevékenykedik, vagy pedig főként fordítási környezethez „nem ajánlott” szö-vegeket fordít.