A vendormenedzsment körébe tartozó feladatok

Ahogy már utaltam rá, az alábbiakban részletezett feladatok többségét akkor is el kell látni egy fordítócégben, ha nincs külön vendormenedzser. Magyarországon jelenleg talán négy-öt olyan fordítócég van, ahol külön funkcióként jelenik meg a fordítói csa-pat menedzsmentje. A többi cégnél feltehetőleg a projektmenedzserek végzik el az alap-vető és feltétlenül szükséges feladatokat. A vendormenedzser feladatait a következő csoportokra oszthatjuk:

– a fordítók, lektorok és tolmácsok kiválasztása, szerződéskötés,

– az aktív fordítók, lektorok és tolmácsok teljesítményének nyomon követése, a mi-nőségbiztosítás szervezése, kritikus kommunikációs helyzetek kezelése.

Mivel a kezdő fordítók számára talán az első lépések a leginkább érdekesek, el-sősorban a kiválasztás során tekintetbe vett szempontokat részletezem, a másik pont-ban említett feladatokra csak röviden térek ki.

A részleteket illetően nagyrészt azt a gyakorlatot mutatom be, amely az én mun-kámra jellemző az espell fordítás és lokalizáció Zrt. vendormenedzsereként. Azt gon-dolom, hogy az azonos alapok mellett a részfeladatok tekintetében sok lehet az elté-rés, az egyedi megoldás, mert ezeket az elméleti elképzeléseken túl a cég többi alkalmazottjával való együttműködés gyakorlati alakulása is befolyásolja.

2.1 A fordítók kiválasztása, szerződéskötés 2.1.1 JELENTKEZÉSEK

Feltehetőleg minden valamennyire ismert fordítócéghez naponta legalább öt-tíz új for-dítói jelentkezés érkezik be. Ugyanakkor egy espell méretű cég évente nagyjából 15-20 olyan fordítót vesz fel a fordítókat nyilvántartó rendszerébe, akik középtávon többé-kevésbé stabil csapattaggá válnak a nyelvirányukban. A jelentkezések nagy többségével tehát semmi nem történik. Ez azért van így, mert a vendormenedzserek, illetve a fordítók kiválasztásával foglalkozó projektmenedzserek nem a kínálati, ha-nem a keresleti oldalról indulnak ki. Vagyis ha-nem azt vizsgálják, hogy egy jelentkező a képzettsége, gyakorlata, háttere alapján megfelel-e valamilyen hipotetikus feltéte-leknek, és adott esetben jó választás lenne-e egy olyan projektnél, amelynek az el-végzésére ő alkalmasnak tűnik. Ehelyett – az értékesítő és projektmenedzser kollégá-ikkal egyeztetve – abból indulnak ki, hogy milyen feladatok, milyen új nyelvirányok, témák várhatók a közeljövőben, illetve hogy mely területeken jelent folyamatosan ne-hézséget a megfelelő fordító vagy lektor megtalálása.

A beáramló, sokszor ismételten elküldött jelentkezések nagy többsége valamilyen automatikus beállítás eredménye, teljesen személytelen, sok címzettnek küldött szten-derd levél. A szakmában elterjedt vélemény szerint sok olyan is előfordul, amely mö-gött nem is az adott fordító áll, csak valaki visszaél az ő nevével, referenciáival. Ezek-nél érdekesebbek az olyan jelentkezések, amelyeket kifejezetten a cégünknek címeznek.

A folyamatos jelentkeződömping ellenére gyakran előfordul, hogy egy adott nyelvirányra és témára nehezen találjuk meg a megfelelő nyelvi szakembereket. A be-érkező levelek böngészése helyett inkább szakmai eseményeken,konferenciákon, il-letve ajánlások alapjánkeressük a fordítókat. A szakmai rendezvényeken való rész-vétel, a regisztrációs díj befizetése azt jelzi, hogy az ilyen eseményeken részt vevő fordítók komolyan foglalkoznak a fordítással, professzionális a hozzáállásuk. Ugyan-erre enged következtetni, ha egy fordító jelen van a legismertebb fordítói portálokon, profilja van a LinkedIn-en, jól szerkesztett, informatív saját weboldallal rendelkezik.

A nagyobb fordítócégek gyakran tudnak biztosítani licencet valamilyen

fordítástá-mogató szoftverhez a projektek idejére, de a saját szoftverlicencbirtoklása is azt mu-tatja, hogy a fordító befektetett a karrierjébe.

2.1.2 SZAKMAI ESEMÉNYEK, LÁTHATÓSÁG

Az espell és a fordit.hu 2011-ben készített egy felmérést a magyarországi szabadúszó for-dítók körében (Fordítópiaci körkép 2011), amely – a válaszadók ezer főt meghaladó száma alapján – ha nem is reprezentatívnak, de mindenképp mérvadónak tekinthető. A felmérés eredményei szerint a legnagyobb látogatottságú szakmai esemény a fordítók és tolmácsok őszi konferenciája, amelyen a válaszadók 22%-a vett részt a megelőző évben, ezt követi a Magyar Fordítók és Tolmácsok Napja, 20%-os részvételi aránnyal. Ebből arra lehet kö-vetkeztetni, hogy a válaszadók nagy többsége nem vesz részt szakmai eseményeken.

Az események rendszeres látogatójaként személyes tapasztalat alapján is el-mondhatom, hogy a megjelenő szabadúszók köre nagyjából állandó, vagy legalábbis sok az átfedés. Talán a Proford 2013-as konferenciája és workshopjai jelentettek át-törést, ezekkel sikerült addig inaktív fordítókat mozgósítani. Még nagyobb az érdek-telenség a szakmai szervezethez való csatlakozás tekintetében: 2011-ben mind-össze a válaszadók 3%-a volt a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesületének (MFTE) tagja, bár a nem tagok közel egyharmada azt állította, hogy tervezi a csatlakozást.

Figyelemre méltó adat még, hogy a válaszoló fordítók 57%-a egyáltalán nem köl-tött marketingrea felmérés évében. A szakmai rendezvényeken az utóbbi időben egyre gyakoribb téma a láthatóság, a vállalkozói szemlélet, az online megjelenés. Ez nem-csak Magyarországon, de nemzetközi szinten is jellemző. Ma Magyarországon tuda-tos marketingtevékenységgel, tervezett üzleti fellépéssel még viszonylag könnyű ki-tűnni a tömegből, de a témába vágó előadások, workshopok szép lassan elérik a hatásukat, és egyre több fordító lesz jó reklámszakember a saját üzletében.

2.1.3 SZAKFORDÍTÓI KÉPZETTSÉG

A fordítók kiválasztása során mérlegelt szempontok között érdekes helyet foglal el a szakfordítói képzettség megléte vagy hiánya. Az idősebb fordítói generációban jel-lemző, hogy valamilyen szakirányú végzettséggel, számottevő szakmai tapasztalattal és gyakorlati fordítási tapasztalattal rendelkező szakemberek a fordítóképzésen kívülről érkezve vetették meg a lábukat a fordítói szakmában. Ők általában csak kiegészítő te-vékenységként vagy átmenetileg űzik ezt a szakmát.

A fiatal generációviszont már jellemzően az új típusú, mesterképzésként működő fordítóképző intézményekből kerül ki, amelyek évente sok-sok képzett fordítót en-gednek útjukra. A szakfordítóképzés az utóbbi években fokozatosan közelebb került a piaci valósághoz: egyre több kurzus működik együtt fordítócégektől érkező óra adók-kal, akik a szakma gyakorlati oldaláról tudnak átadni hasznos ismereteket a hallga-tóknak. Az esetek többségében a képzőintézmények rendelkezésére állnak valamilyen

fordítástámogató eszközök, amelyeknek használata így már a képzés során elsajátít-ható. Ez a gyakorlati szemlélet egészíti ki a fordítástechnikai és -elméleti tudásanya-got, amely a nyelvi szakemberek alapvető szemléletmódját alakítja.

Ebben a helyzetben egy fordítók kiválasztásával foglalkozó szakember vélhetően előnyben fogja részesíteni azokat a fiatalokat, akik részt vettek a képzésben, egysze-rűen azért, mert ez is tudatosságot, szakmai elkötelezettséget tükröz.A szakfordí-tói képzésben részt nem vett, gyakorló fordítóknak is lehetőségük van arra, hogy szak-fordítói képesítést adó vizsgát tegyenek az ELTE-n, így a legtöbb esetben meg lehet felelni az amúgy elavult 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet azon előírásának, amely sze-rint „szakfordítást vagy tolmácsolást munkaviszonyban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban díjazás ellenében az végezhet, aki szakfordító- vagy tol-mácsképesítéssel rendelkezik” [24/1986. (VI. 26.) MT rendelet 2. §]. Így is vannak azonban olyan ritka nyelvek, amelyeknél nem találunk Magyarországon szakképzett fordítót vagy tolmácsot, de például idegenrendészeti vagy bírósági eljárásban mégis szükség van a nyelvi közvetítésre. Talán segíteni fog némileg ezen a helyzeten az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke bírósági és hatósági tolmácsképzése.

A már idézett felmérés vonatkozó adatai alapján 2011-ben a válaszadók 29,1%-a rendelkezett szakfordítói diplomával, és további 14,5% tette le az említett vizsgát.

A többiek közül 33,7% nem rendelkezik se szakképzettséggel, se vizsgával, 22,7% pe-dig nem adott választ a kérdésre.

2.1.4 SPECIALIZÁCIÓ

A fent vázolt folyamatok következtében remélhetőleg emelkedni fog a szakképzett for-dítók aránya a közeljövőben. Ugyanakkor problematikus, hogy a szakfordítói képzésbe kerülők többsége bölcsész háttérrel kerül a szakmába, és nehezen tudja megszerezni a szükséges szakmai ismereteket.

A piacon fordítandó szövegek között nagyon kevés az általános jellegűnek mond-ható. Az ügyfelek által támasztott minőségi követelmények egyre szigorúbbak, ami el-sősorban abban mutatkozik meg, hogy olyan szövegeket várnak, amelyek nemcsak nyelvileg, hanem – az ő adott szakmájukban – szakmailag is megállják a helyüket.

A gyógyszercégek gyógyszerészeti szaktudást, az ügyvédi irodák jogi ismereteket várnak el, vagyis leginkább azt, hogy a leadott szövegek jelentősebb átdolgozás nél-kül felhasználhatók legyenek az ő folyamataikban.

Mindez a specializáció fontosságát mutatja a szakfordítók számára. Nem elég, ha a fordító kiváló nyelvi alapokkal rendelkezik, szépen fogalmaz, precízen dolgozik.

Mindemellett kell egy-két olyan szakterület, amelyhez jobban ért, mint a többi fordító.

Ha nincs szakirányú végzettsége valamely területen, akkor szívós önképzésselkell megszereznie ezt a tudást. A specializáció egyébként a nemzetközi piacon is fontos kulcsszó lett: a csökkenő árak mellett ezzel – és a fordítástámogató eszközök

lehető-ségeinek kihasználásával – tudják a fordítók növelni a hatékonyságukat, ami a bevé-telük szintjének fenntartásához létfontosságú.

2.1.5 A KIVÁLASZTÁSI FOLYAMAT

A legtöbb szabadúszó fordító számára magától értetődő, hogy ha jelentkezik egy for-dítócéghez, akkor próbafordításkészítésével bizonyíthatja rátermettségét. A fordí-tásszolgáltatók szemszögéből azonban a próbafordítások készíttetése bonyolult kér-dés; az értékeléshez szenior kollégák költséges munkája szükséges. Emellett az is elmondható, hogy a fordításszolgáltatónak meg kell küzdeni a szakmai legitimáció-ért. Ha azt szeretné, hogy a próbafordításokról, vagy a későbbiekben az éles munkákról küldött visszajelzéseit a fordítók szakmailag elfogadják, akkor nagy hangsúlyt kell fek-tetnie az objektív, támadhatatlan értékelések készítésére.

A fordítóiroda nem képzőintézmény, ezért távolról sem egyértelmű, hogy minden esetben meg tud birkózni ezzel a feladattal. A próbafordításokkal a fentieken túl még az a probléma, hogy az eredmény ritkán fekete-fehér. Nehéz meghúzni a vonalat az egyértelműen elutasítandó és a fejleszthető teljesítmény között.

Mivel a próbafordítás önmagában nem igazán hatékony eszköze a fordítók kivá-lasztásának, a vendormenedzserek próbálják más eszközökkel is felmérni a jelentke-zők alkalmasságát. Ilyen eszköz lehet a mélyinterjú,amelynek segítségével a jelentkező szakmai hátteréről, munkamódszereiről, hozzáállásáról lehet tájékozódni, a fordítási riportíratása a próbafordításhoz, amelyben a fordítónak a felhasznált forrásokat és a fordítási dilemmákat kell ismertetnie, illetve az esszéfeladat,amely szintén attitűd -mérésre, illetve a szövegalkotási készség felmérésére szolgál. Ezeknek az eszközöknek a kombinációja megfelelően árnyalt képet ad a fordító képességeiről, erősségeiről, gyengeségeiről.

Fontos kiválasztási szempont még a rugalmasság.Mivel a projektmenedzsernek többszereplős, gyakran komplex folyamatot kell megterveznie, az ideális megoldástól való eltérések mind nehezítik a dolgát, és pluszmunkát okozhatnak a projekt többi részt-vevőjének. Ezért érdemes a megrendelő által preferált szoftverrel dolgozni, különösen, ha licencet is biztosít az iroda, és például a részszállításokat is úgy alakítani, hogy az a többi szereplő számára megfelelő legyen. A kifejezett megrendelői instrukciókat kö-vetni kell, és legfeljebb külön jelezhetjük, ha nem tartjuk a legszerencsésebbnek őket.

2.1.6 SZERZŐDÉSES FELTÉTELEK

Fontos tudni, hogy egy adott megbízás tekintetében akár a szóban történt egyezte-tésis szerződést keletkeztet, amennyiben a felek a jogviszony lényeges elemeiben (a munka tárgya, ár, határidő, a felek alapvető kötelezettségei) megegyeztek. Ennek el-lenére rendszeres munkakapcsolat esetén minden szempontból ajánlott, sőt a kifize-tett vállalkozói díj bizonyos összege felett adójogilag kötelező keretszerződéstkötni.

Az árazással kapcsolatban az alapvetések már máshol kifejtésre kerültek (MFTE-Proford Fordítópiaci Együttműködési Megállapodás 2013), ezért itt csak egy szempontot szeretnék hangsúlyozni. Amennyiben a fordító a fordításszolgáltató alvállalkozójaként vesz részt egy projektben, akkor a fordításszolgáltatónak a fordítói díj megállapítása során az ügyfélnél elért árszínvonal és a fordításszolgáltató költség-vetési tervezése korlátai között van csak mozgástere. Ugyan a szolgáltatóiparban alapvetően a szolgáltató határozza meg a vállalási árakat, ilyen közvetített jogviszo-nyokban a fordításszolgáltató a legtöbbször egyértelművé teszi a fordító felé, hogy milyen árszínvonal fér bele az elképzeléseibe.

A fent említett adójogi szemponton túl a szerződéskötés elsősorban a titoktartási és a konkurenciatilalmirendelkezések miatt lényeges. A fordításszolgáltató ebből a szempontból is közvetítő szerepet tölt be: általában szerződéses kötelezettsége van arra, hogy az ügyfelei felé vállalt kötelezettségeit az alvállalkozóira is áthárítsa. A szak-fordítás titokvédelmi szempontból érzékeny tevékenység: a fordítandó dokumentum tartalmán túl az ügyfélkapcsolat fennállása, illetve a fordításszolgáltató erőforrásai és legjobb gyakorlatai is védett információk lehetnek. Az alvállalkozóként a folyamatba kapcsolódó szakfordítónak az esetek többségében nincsen rálátása arra, hogy ponto-san mi a védendő információ, és az mennyire kritikus a fordításszolgáltatónak, illetve a fordítás megrendelőjének, ezért célszerű minden tekintetben diszkréten eljárnia. Ez a magánbeszélgetésekre, és az internetes közösségi oldalakon közzétett hozzászólá-sokra is vonatkozik.

3. Az aktív fordítók teljesítményének nyomon követése,