Az együttműködő tanulás szerepe a fordító- és tolmácsképzésben
3. Együttműködő tanulás a fordító- és tolmácsképzésben
A folyamatos egyeztetés, a folyamatorientált tanterv és a pozitív interdependencia el-vei a modern fordító- és tolmácsképzés alapvető szervező elel-vei. Ennek értelmében szükség van arra, hogy a tanárok és a tanulók folyamatosan egyeztessék a tanulás és tanítás szervezését, a tananyagot, az értékelést. Előnyös, ha egyeztetés elemei a tan-menetbe is beépülnek, jóllehet elég, ha az egyeztetett, folyamatorientált tanmenet gyenge változata érvényesül. Ezek szerint a hallgatókat a tanulási folyamat egyes as-pektusainak, úgymint a tartalomnak, a munkamódszernek, az értékelésnek a meg-határozásába ugyan nem vonják be teljes mértékben, azonban lehetőségük van az egyes elemekkel kapcsolatban véleményüket folyamatosan kinyilvánítani.És jó, ha ezt a le-hetőséget a képzés során ki is használják. A tanárok pedig a véleményeket figyelembe is veszik. A hallgatók tehát nem vehetnek részt minden döntésben, de a tanév során a döntéshozatalnál meghallgatják, és általában figyelembe veszik a véleményüket. Ez a folyamatorientált tanmenet Clarke által megfogalmazott enyhébb változatának fe-lel meg (Clarke 1991).
Továbbá azt is láttuk, hogy az együttműködő tanulás Boekartes szerint célorien-tált és differenciált (Boekartes 2002: 600). Mindez azt jelenti, hogy a modern
fordító-és tolmácsképzfordító-és teret enged az egyes hallgatók megnyilvánulásának, fordító-és így céljaikat is képviselhetik a tanulás különböző szakaszaiban. Ez annál is inkább lehetséges, mi-vel a célok tekintetében a fordító- és tolmácsképzések csoportjai általában véve ho-mogénnek tekinthetők, hiszen a hallgatók egy adott szakma elsajátítását, tökéletesí-tését tűzték ki célul, valamint többnyire ugyanabba a korcsoportba tartoznak. A célok tekintetében az eltérést csupán az jelentheti, hogy egyes hallgatók inkább a nyelvi köz-vetítés írásbeli, mások pedig inkább a szóbeli változata iránt érdeklődnek.
Az együttműködő osztálytermi munka harmadik alapvető szervező elve, a pozi-tív interdependencia elve szintén szükséges, hogy érvényesüljön fordító- és tolmács-képzés során. A pozitív interdependencia értelmében a tanulók a tanulás során egy-mástól függnek.A fordító- és tolmácshallgatóknál ez az elv a tanórai munkában betöltött aktív szerepükrévén érvényesül. A tanulás sikere ugyanis jelentős mérték-ben függ attól, hogy a hallgatók az adott témába vágó, jól szerkesztett, a tolmácsolás gyakorlására nyelvileg és tartalmilag érdemes szöveget választanak-e, és azt gyakor-lásra alkalmas módon adják-e elő társaiknak. A tanulás sikere ugyanilyen mértékben függ továbbá attól is, hogy a hallgatók társaik értékelésétkomolyan veszik-e, és hasznos visszajelzést adnak-e nekik. Az modern fordító- és tolmácsképzésben tehát a feladatok során mindenkinek a munkájára szükség van és a hallgatók munkája sok-ban függ társaiktól. Ez Cohen forrásinterdependencia-fogalmának felel meg, hiszen a hallgatók a sikeres feladatmegoldáshoz rendszeresen használják fel egymást forrás-ként a tananyag és az értékelés szempontjából is. Az egyén tehát minden kontaktórán (és az egyéni gyakorlásnál is) aktívan hozzájárul társai tanulási sikeréhez. Ennek megfelelően a csoportcél elérése érdekében a hallgatók egymásra vannak utalva (Cohen 1994: 12–13). Mindez az egyén részéről fokozott felelősségvállalással jár sa-ját és társai tanulását illetően.
A fent jellemzett tanulási-tanítási gyakorlat egyik sajátossága tehát a megválto-zott tanulói szerep.Ezzel egy időben a tanárok is a hagyományostól eltérő szerepet töltenek be a tanulási folyamatban. Ideális esetben a fordítást és tolmácsolást oktatók magas fokú tanári autonómiávalrendelkező, rugalmas, felelősségteljes, önmagukat folyamatosan képző személyek. A tanteremben betöltött szerepükről pedig elmond-ható, hogy feladatuk készségfejlesztés, tehát nem a hagyományos értelemben vett aka-démiai tudás birtokosaként vannak jelen. Ezzel szemben elsősorban segítőként, in-formációforrásként, szervezőként irányítják a hallgatók munkáját. A tanteremben a hatalmat megosztják, anélkül, hogy autoritásukat feladnák. A fordító- és tolmács-tanárok továbbá maguk is gyakorló nyelvi közvetítők, és mint ilyenek, egyben sze-repmodellkéntis állnak a hallgatók előtt.
4. Összegzés
A modern fordító- és tolmácsképzésnek nemcsak lépést kell tartania a szakmai vál-tozásokkal, hanem arra is fel kell készítenie a hallgatókat, hogy nyelvi közvetítői pá-lyafutásuk során végig képesek legyenek a folyamatos önképzésre. Ehhez egyrészt ref-lektált szakemberekkészükséges válniuk, akik tisztában vannak a nyelvi közvetítés különböző aspektusaival: magával a nyelvi átváltás folyamatával, a célnyelvi produk-tum minőségének értékelési szempontjaival, kollégáik és önmaguk értékelésének szempontjaival, a nyelvi szolgáltatás különböző szakaszaival, szereplőivel. Ismerik to-vábbá a szakmai szervezeteket, tisztában vannak a szakma etikai elvárásaival, a kü-lönböző online és egyéb fórumokon pedig jelen vannak. Ezzel egy időben pedig ké-pesek alkalmazkodni ahhoz a piaci vagy intézményi környezethez, amelyben dolgoznak. Mindezt a képzés igen hatékonyan tudja támogatni a egyrészt a tanterv segítségével, amelybe a hagyományos fordítás- és tolmácsolástechnikát fejlesztő tan-egységeken kívül olyan új tanegységeket lehet beiktatni, mint például az irányított for-dítói projektmunka vagy az irányított tolmácsolási gyakorlat. Másrészt a képzés tar-talmais jelentősen elősegíti ezt a célt azáltal, hogy aktuális és autentikus tanagyagot használunk. Illetve az órai és az órán kívüli tanulás szervezésével:az együttműködő tanulás elveinek alkalmazása hatékonyan fejleszti az autonóm tanulási készséget, a tanulásért vállalt felelősség szükségességének kialakítását, az értékelés és önértéke-lés készségét, a célok kijelöönértéke-lésének gyakorlatát, az állandó önfejlesztés és tanulás igé-nyének kialakítását.
Irodalom
Benson, P. 2001. Teaching and Researching Autonomy in Language Learning.Harlow:
Longman.
Boekaerts, M. 2002. Bringing about change in the classroom: strengths and weaknesses of the self-regulated learning approach-EARLI Presidential Address, 2001. Learning and Instruction12(6): 589–604.
Bolhuis, S. 2003. Towards process-oriented teaching for self-directed lifelong learning:
a multidimensional perspective. Learning and Instruction13(3): 327–347.
Breen, M. P., Littlejohn, A. 2000. The significance of negotiation. In Breen, M. P., Littlejohn, A. (eds.) Classroom decision-making. Negotiation and process syllabuses in practice. Cambridge: Cambridge University Press.
Clarke, D. F. 1991. The Negotiated Syllabus: What is it and How is it Likely to Work?
Applied Linguistics12(1): 13–28.
Cohen, E. G. 1994. Restructuring the Classroom: Conditions for Productive Small Groups. Review of Educational Research64(1): 1–35.
Dam, L. 1995. Learner Autonomy: From Theory to Classroom Practice. Dublin:
Authentik.
Davidson, N. 1995. International perspectives on Cooperative and Collaborative Learning: An Overview. International Journal of Educational Research23(3): 197–
200.
Ewing, J. M., Kennedy, E. M. 1995. Co-operative Learning: Some Pupil Gains in Small Group and in Classroom Work. Education 3–1323(3): 50–56.
Holloway, S. 1992. A Potential Wolf in Sheep’s Clothing: the Ambiguity of
‘Cooperation’. Journal of Education174(2): 80–99.
Horváth I. 2004. Az autonóm tanulás kognitív összetevői: egy kutatás várt és nem várt eredményei.Modern Nyelvoktatás10. évfolyam 2–3. szám, 40–47.
Horváth I. 2005. A szabadpolcos rendszer szerepe a tolmácsképzésben.
Fordítástudomány4. évfolyam 2. szám, 78–90.
Horváth I. 2013. A fordító- és tolmácsképzés új kihívásai. In: Klaudy K. (szerk.) Fordítás és tolmácsolás a harmadik évezredben. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
149–157.
Nunan, D. 1988. The Learner-Centered Curriculum. Cambridge: Cambridge University Press
Ridley, J. 1997. Learner Autonomy 6: Developing Learners’ Thinking Skills. Dublin:
Authentik.
Sapon-Shevin, M., Schniedewind, N. 1992. If cooperative learning is the answer, what are the questions? Journal of Education174(2): 11–37.
Stevens, R. J., Slavin, R. E. 1995. The Cooperative Elementary School: Effects on Students’ Achievement, Attitudes, and Social Relations. American Educational Research Journal32(2): 321–351.
a m o d e r n
f o r d í t ó É S
t l m á c S
a modern fordító ÉS tolmác S
SzerkeSztette: HorvátH IldIkó kockázatos vállalkozás egyre jobban gyorsuló világunkbanA modern fordító és tolmács címet adni egy kötetnek, hiszen könnyen elképzelhető, hogy néhány év múlva mosolyogni fogunk a „modern” jelzőn. Mégis érdemes szót ejteni azok-ról az újdonságokazok-ról, elvárásokazok-ról és változásokazok-ról, amelyek jelenleg a nyelvi közvetítői szakmában megfigyelhetők, és amelyeknek a mai, modern fordítóknak és tolmácsoknak meg kell felelniük. Az új kommunikációs és információs techno-lógiák terjedése, a közösségi hálózatok megjelenése ugyanis igen nagy mértékben átalakították a nyelvi közvetítők felada-tát. Ma már a fordító és tolmács elsődleges feladata nem csak maga az írásbeli vagy szóbeli nyelvi közvetítés: a fordítók és tolmácsok ma már komplex szolgáltatást nyújtanak.
A modern fordító és tolmács főbb témái a fordítónak mint lektor-nak és terminológuslektor-nak a feladatai, a projektmenedzsment, a vendormenedzsment, a lokalizáció, a szabványok szerepe a fordítási minőségbiztosításban, az önkéntes fordítás, a gépi fordítás és tolmácsolás, fordítási környezetek.
A modern fordító és tolmács megvalósítását tekintve egyedülálló munka eredménye, hiszen a szerzőkben közös, hogy valami-lyen módon kötődnek az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző tanszékéhez: itt tanítanak, itt szerezték fordító- és/vagy tol-mácsképesítésüket, illetve doktori fokozatukat. Mégis a szak-ma különböző területéről érkeznek: tanszékünk főállású vagy megbízott oktatói, akik maguk is gyakorló nyelvi közvetítők, fordítóirodák munkatársai vagy fordítási környezet-szolgáltató cégnél dolgoznak.