„Ujjaim közt érzem és alakítom a szöveget”:
interjú Géher Istvánnal
Nem voltam tanítványa, de irigykedve hallgattam azokat, akik hozzá jártak, sze-minaristái lehettek. Legendákat meséltek óráiról, hatalmas tudásáról, humoráról.
Shakespeare-előadásait lenyűgözve hallgattam. Műsorainkban sokszor beszélt kedves szerzőiről, fordításairól. Hol az egyetemre mentem be hozzá, olykor Attila úti lakásán jártam. Olyankor könyvek sorakoztak előtte, gondosan bejelölve a fontos részeknél, jegyzetbe szedve, miről szeretne beszélni. Ezek az alkalmak voltak az én egyszemélyes szemináriumaim.
Néhány hete ő nyitotta meg a műfordítók harmadik szakmai hétvég-éjét Dobogókőn. Előadást tartott fordításról, annak nehézségeiről és szépségéről, a fordító magányáról, a szakmához való hűségről.
Fáradtnak látszott, másnap korán reggel hazaindult. Az előző este megbeszélt interjú ekkor készült. Utolsó interjúját adta.
Sokadszor hallgatom végig a beszélgetést, felelevenedik mosolya, gesztusai, a csendek. Mindig precízen fogalmazott. Hallgatom, nem tudom, nem akarom elfogadni… Búcsúzáskor megbeszéltük, átküldöm az elkészült szöveget, hogy elolvassa, széljegyzetével lássa el. Magányos lett a szöveg.
− Egyetemistaként fordítottam először, Gerard Manley Hopkins angol köl-tő Arany visszhang ezüst visszhang versét, mely akkor a Vigíliában jelent meg.
A bonyolult rímeket, formákat, gyakori szójátékot használó Hopkins erőmérés volt, megbirkózom-e a nehéz szöveggel. Egyik piarista csoporttársamra hallgat-va nem saját, hanem Deák Lőrinc álnéven írtam alá a versfordítást. Évtizedekkel később az Európa Kiadó a Hopkins-kötet összeállításakor hosszan kutatott Deák Lőrinc után, mikor kiderült, én vagyok a fordító.
− Kutatása egyik fő területe Shakespeare. Shakespeare-olvasókönyve rámuta-tott arra is, milyen problémákkal kell megküzdenie a fordítónak munkája során.
Mitől nehéz Shakespeare-t fordítani?
− Nem csak a fordítónak, a mai angol olvasónak is kihívás eredeti nyelve-zetében olvasni Shakespeare-t. Sokszor felvetődik az angoloknál, kell-e mo-dernizálni az akkori nyelvet, melyből mára szavak vesztek ki, alakultak át.
111
„Ujjaim közt érzem és alakítom a szöveget”: interjú Géher Istvánnal
Nehéz az olvasása, de érthető. A modernizálás során elvész a nyelv íze-zamata.
A fordítás azért más, mert kapcsolódik ahhoz a korhoz, melyben lefordítják, de nem vagyok híve a saját korhoz igazított teljes modernizálásnak. Akkor jó a fordítás, ha a két korszak nyelvezete harmonikusan fér meg egymás mellett.
A shakespeare-i metaforikus nyelv nagyon gazdag, sugallatos, akcióban van.
Metaforái nem puszta díszítőelemek, funkciójuk van. Ezt a ma színháza nem szereti, ezért könnyít a szövegen. A Shakespeare-drámák erőssége a szöveg-ben lakozik, a korabeli néző a fülével látott. Számomra is kérdés, hogy vissza lehet-e hozni korunk színházába ezt a nézőt.
− A műfordító szakmai napokat megnyitó előadásában a fordítás nehézsé-geiről beszélt. A pálya elején álló fiatal műfordítóként lehet, hogy megijednék, mi vár rám, hisz hangsúlyozta, a műfordítás „macerás ügy”, melynek minden eleme bizonytalan. Tanítványaitól tudom, sokakkal szerettette meg a szakmát.
Miben áll a titok?
− A nehézség mellett mindig ott van egy másik érzés: a kihívás. A csaka-zértis lefordítani vágya. Tanítványaimnak mindig azt ajánlottam, próbálják meg újra és újra. Ne adják fel, mert megoldani egy nehéz fordítást nagyon jó érzés, siker.
− Fordításai között volt-e olyan szöveg, amely nem hagyta nyugodni, nem eresztette, többször újrafordította?
− William Faulkner megdolgoztatott. Néhány éve újrafordítottam a Megszületik augusztusban című művét Augusztus fénye címen. Faulkner egy előadásában hosszan magyarázta, milyen az augusztusi furcsa, áttetsző fény Mississippiben. Nem volt kérdéses, hogy ezt vissza kell adni a címben is.
Ez a fordítás rengeteg munkát adott.
Az eredeti szöveg bonyolult mondataival sokat küszködtem, hogy jól ért-hetően, élvezetesen adjam vissza a magyarban. Nagy ereje van a szövegnek, meg kellett oldanom, hogy ezt az erőt a magyar fordításban végig megtartsam.
Sokat gyötört, rengeteg türelem kellett hozzá.
− Sokat változott a nyelv, amióta fordít. Megváltoztatta fordítási munkamódsze-rét, ma máshogy dolgozik, máshogy tanítja a műfordítást, mint pályája elején?
− Az egyik legnagyobb változást a számítógép megjelenése hozta. Könnyebbé vált az adatok megkeresése, a változtatás, ugyanakkor nem tartom egyértel-műnek a hatását. A mai napig kézzel írok és fordítok, sőt, ceruzát használok.
Ujjaim közt érzem és alakítom a szöveget, mint fazekas az agyagot. Ezt az érzést a számítógép nem teszi lehetővé.
Érzékelem, hogy a korábbi időszakhoz képest megsűrűsödtek az adaptációk.
A korábbi hagyományos, nagy gondú műfordítást sok esetben ezzel pótolják,
112 Marton Éva
mely Shakespeare esetében különösen érzékelhető. Hosszú évtizedekig dol-goztam szerkesztőként. Abban az időben a szépirodalmi mű nem tűrte meg a lábjegyzetet, ma egyre általánosabb, hogy a szöveg mellett ott a magyarázata is a fordítónak. Megváltoztak a műfordítói konvenciók pályám kezdete óta, ami nem baj, de látom a különbségeket.
− Ha ennyit változott a fordítás, ma másképpen fordítaná-e le korábbi munkáit?
− A fordítást sosem lehet befejezni, csak egy ponton abba lehet hagyni.
− Ha soha sincs vége, mikor lehet lezárni, befejezni, késznek nyilvánítani?
− Ebben nagy segítség a jó szerkesztő, az ő megerősítése kell ahhoz, hogy a fordító megnyugodjon, s eleressze a szöveget. A fordítás ötven évre hitele-sített, ennyi szavatossága van, ennek leteltével érdemes elővenni a szöveget, s újrafordítani.
Vannak hozzánk nőtt fordítások: nem szívesen dobjuk el Aranyt, Mészölyt és még sok más klasszikussá vált fordítást. Fontos, hogy az új szöveg erősebb és jobb legyen az előzőnél, különben kár lecserélni.
Kevés örök és maradandó fordítás létezik, nekem ilyen a Károli-biblia.
A vallási közösségek vitatkoznak ezzel, de számomra Károlyi szövege iroda-lom, gyönyörű szöveg, örök. A másik életre szóló mű Arany János Hamlet-fordítása. Bár született azóta négy új fordítása a műnek, számomra az örök Hamlet az övé.
− A szöveg iránti tisztelet nem engedte, hogy sosem kezdett hozzá a Hamlet for-dításához?
− Nagyon szívesen megjavítanám Arany szövegét. Néhány olyan részlete van a fordításnak, ami rászorulna erre, hisz az akkori kutatás annyi mindent nem tudott még a szöveg környezetéről. A mai napig nem avult Arany szövege, nagyon modern ma is. Ezt a néhány kérdéses részt újrafordítanám.
− A műfordítás mellett verseket ír, hogy hat egymásra versfordítás és vers- írás?
− A jó fordítás beépül a magyar irodalomba úgy, hogy az eredeti mű szel-lemét, megoldásait megtartja. Sok magyar költőnél kimutatható a műfordítás visszahatása saját költészetére. Ezra Pound mindig izgatott és hatott rám.
Seamus Heaney ír költőt nagyon közelállónak éreztem, ez a közeliség érződik fordításaimban. A korai és kései Ted Hughes is hatással volt költészetemre.
Sokszor szólal meg a vers az ő hangjukon.
− Min dolgozik most?
− Faulker Szentélyét fordítom újra. Nehezebb a versfordításnál. A lírai kö-töttségek megkönnyítik a fordító munkáját. Kijelölik a teret, támaszkodni
113
„Ujjaim közt érzem és alakítom a szöveget”: interjú Géher Istvánnal
lehet rájuk. A regény a „nagy formátlan”, nehezebb megtalálni, megtartani ezt a formát a fordítás során. Vannak művek, melyek csábítanak, de még nem jött el az ideje a fordításuknak Tervezem, félre vannak téve, várnak rám. Ha már fáraszt a fordítás, vagy befejeztem egy nagy munkát, verset írok. Kiegészíti egymást írás és fordítás, hatnak egymásra, de párhuzamosan nem működik a kettő. A tanítás mindig nagyon fontos volt az életemben. Bár kevesebb órá-ban, de még tanítok. Élvezem a közös munkát. A fordítószemináriumi órákon lehetőség van arra, hogy soronként megállva, a fordítási nehézségeket meg-beszélve olvassuk végig, értelmezzük a szöveget. Egy jó megoldás a diákoktól nagy öröm számomra is. Szeretem a közös munkát, élvezem a tanítást.