Mikor Magyarország perspektíváit a fentiek fényében megítéljük az első kérdés, amit fel kell tenni magunknak, hogy mennyire reális, vagy inkább, hogy nem túlzottan sötét-e a kép, amelyet a világról és Európáról festünk?
Megítélésem szerint nem. Egy nagyobb tanulmányban minden állítás mögé bizonyító erejű dokumentumokat és statisztikákat lehetne tenni, amelyek valószínűsítenék az elmondottakat, és, ha a XX. századra, vagy akár a korábbi
4 A NATO eredetileg védelmi célokat szolgált a szovjet terjeszkedéssel szemben. Első főtitkára Hasting Ismay szerint a NATO azért jött létre, hogy az oroszokat kinn, az amerikaiakat benn, a németeket pedig lenn tartsa.
(https://www.nytimes.com/2011/06/16/opinion/16iht-edwheatcroft16.html) (Hozzáférés: 2018.10.07)
5 Lásd: John Schindler: Who Really Won The Cold War? (http://thefederalist.com/2015/09/16/who-really-won-the-cold-war/) (Hozzáférés: 2018.10.07)
századokra visszatekintünk, mondhatjuk-e, hogy az akkor élőknek kevesebb problémával kellett szembe nézniük? Másrészt pedig mindig hasznosabb a kedvezőtlen feltételekre felkészülni, mert ha bekövetkeznek, nem állunk felkészületlenül, ha pedig nem, akkor sem vesztünk sokat. Ezért kötnek az emberek, mondjuk lakás- vagy egyéb biztosítást. Nemzetgazdasági szinten a biztosítás az, ha a reálisan előrelátható kedvezőtlen eseményekre felkészülünk.
Minden előre tekintésnél fel kell használnunk a múlt tapasztalatait. A XX.
században az ország két Trianont is megért. Az elsőben elvesztettük az ország kétharmadát, a másodikban, amit rendszerváltozásnak hívnak, a gazdasági potenciálunk felét, tudományos potenciálunk háromnegyedét. De míg az elsőt ránk kényszerítették, a másodikat saját akaratunkból hajtottuk végre.
A rendszerváltoztatás során négy év alatt 1,5 millió munkahely, a munkahelyek egyharmada szűnt meg, az ipari termelés 30%-kal esett vissza, és a belső gazdaság azóta sem tért magához, amit az jelez, hogy az ipar belföldi értékesítése 2017-ben is az 1989-es szint alatt volt (2. ábra).
Az ipar termelése, exportja és belföldi értékesítése volumenindex 1985=100
0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000
1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018 2019 2020 ipari termelés belföldi értékesítés export-értékesítés
2. ábra
Forrás: KSH adatbázis és saját számítások
A rendszerváltoztatás során azok a vállalatok, amelyek nem szűntek meg, nagyrészt külföldi kézbe kerültek. 2016-ban az értékesítés nettó árbevétele alapján számítva a termelő szféra közel fele külföldi kézben van. A külföldi tulajdonnak különösen magas az aránya a közúti járműgyártásban, de még az élelmiszeriparnak is több mint egyharmada, a kiskereskedelemnek fele külföldi tulajdonban van (1.
táblázat). A táblázatból az is látszik, hogy a termelő szféra beruházásainak 40 százaléka a külföldi vállalkozásokhoz kötődik. Ez a 40% az összes nemzetgazdasági beruházás egynegyedét teszi ki.
80
Az elmondottak azt bizonyítják, hogy az ország rendkívüli mértékben függ a külföldi vállalkozók tevékenységétől, különösen azok exportlehetőségeitől.
Külső gazdasági kapcsolataink, amelyek korábban igen egyoldalúan kapcsolódtak a Szovjetunió gazdaságához, most majdnem ugyanolyan egyoldalúsággal kapcsolódnak a német gazdasághoz (2. táblázat). A Németországgal lebonyolított forgalom egész külkereskedelmünk negyedét teszi ki, a többi ország erősen lemaradva követi Németországot. 2001 óta az összes export jelentősebben nőtt, mint az import, és ez azt jelentette, hogy a korábbi kereskedelmi és fizetési mérleg hiányunkat sikerült pozitívra átfordítani. És igaz ugyan, hogy ezt a fordulatot a multinacionális cégek exportjával értük el, mégis, a többlet stabilitást ad a gazdaságnak és nem vagyunk már annyira kitéve a külföldi spekulációknak, mint a rendszerváltoztatás kezdetétől egészen a 2010-es évekig.
1. táblázat Külföldi tulajdon részaránya a termelő szférában, 2016 (%)
A termelő szféra egésze 10 Élelmiszergyártás 21 Gyógyszergyártás 28 Gép, gépi berendezés gyártása 29 Közúti jármű gyártása 41 Épületek építése 42 Egyéb építmény építése 47 Kiskereskedelem (kivéve: gépjármű, motorkerékpár)
Vállalatok száma 6 9 22 9 32 4 2 4
Értékesítés nettó árbevétele 46 37 90 43 95 9 22 45
Exp. értékesítés nettó árbevétele 75 57 93 44 97 16 4 53
Mérleg szerinti eredmény 35 45 90 16 90 0 34 51
Tárgyi eszközök ért. záróállománya 39 40 91 56 96 29 6 55
Mérleg főösszeg (eszközök) 42 43 97 29 97 24 21 46
Jegyzett tőke összege 37 45 88 73 96 14 12 62
Átlagos stat. állományi létszám 27 22 85 49 86 4 10 29
Tárgyévi beruházási érték 40 30 87 50 95 20 5 29
Forrás: Saját számítások a KSH által adott adatok (TÁSA adatbázis) alapján
A Németországhoz való erős kötődés egyrészt stabilizál, mert a német gazdaság történelmileg stabil vonásokkal rendelkezik, másrészt viszont be is határol, legalábbis akkor, ha nem igyekszünk a saját, magyar tulajdonú gazdasági szektorainkat önállóan fejleszteni. Sajnos az Európai Unió jelenlegi gazdaságpolitikája ehhez nem nyújt segítséget, mert a szabályok a multinacionális (német) vállalatok igényeinek megfelelően kerültek kialakításra. Így egy-egy tagország nem védheti a piacát és nem támogathatja vállalatait, e nélkül pedig önálló gazdaságot fejleszteni és ennek révén felzárkózni gyakorlatilag lehetetlen. Megemlíthető, hogy a mai fejlett országok korábban, amíg felzárkózó periódusban voltak, erőteljesen védték piacaikat és támogatták vállalataikat. Talán elegendő megemlíteni az angol Hajózási Törvényt, amely mintegy 200 éven keresztül védte a brit ipar érdekeit, addig, míg Anglia
technológiai fejlettségben világelső nem lett, és csak akkor kezdte propagálni a szabadkereskedelmi elveket.
2. táblázat Külkereskedelmi termékforgalom 2017 Mrd Ft
Ország
Elképzelhető, hogy az unió vezetésének gondolkodása (a vezetőkkel együtt) változni fog és a gazdaságpolitika terén egy józanabb korszak következik be (gondolunk a neoliberális politika és a maastrichti kritériumok felülvizsgálatára), egy olyan korszak, amelyben központi uniós cél lesz a gyengébben fejlett országok felzárkóztatása, úgy, ahogy az, a már meghivatkozott MacDougall jelentésben is szerepel. Erre azonban a magyar gazdaságpolitikát építeni nem szabad. Azon kell gondolkodnunk, hogy a jelenlegi játékszabályok mellett hogyan lehetne az ország gazdasági biztonságát fokozni. Ennek egyik módja a termelői és fogyasztói szféra vertikális integrációjának elősegítése lehet. Például annak szorgalmazása, hogy a Magyarországon megtermelt mezőgazdasági termékek felvásárlása, feldolgozása és a
82
fogyasztókhoz való eljuttatása legyen hazai kézben. Hasonlóképpen a villamosenergia-ellátás, ami ma nagymértékben importra épül, kielégíthető legyen hazai forrásokból. Az ország önellátó képességét és egyben a környezet kímélését az is elősegítené, ha az ország minél több lakosát vidéken lehetne foglalkoztatni. E tekintetben igen nagy hiba volt a korábban jól működő TSZ-háztáji rendszert felszámolása.
Ma az iparcikkek túlnyomó többségét Kínából importáljuk, mert ott olcsóbb a munkaerő. Vannak azonban más szempontok is, mint az ár vagy a nyereség, például a társadalmi szempontok. A lakosság egy jelentős része most is és a jövőben is csak egyszerű munkákra lesz képes, olyanokra, amelyek tipikusan a könnyűiparban, például a textil- és ruhaiparban találhatók. E rétegek foglalkoztatása és ezzel társadalmi integrálása fontosabb, mint az, hogy mennyibe kerül az adott termék.
Különben is, Kína felzárkózásával a munkabérek is emelkedni fognak és nem lesz akkora különbség, sőt már ma sincs, mint volt mondjuk tíz évvel ezelőtt. A kínai munkabérek már elérték az unió szegényebb államaiban fizetett munkabéreket, vagyis – az említett társadalmi szempontokat is figyelembe véve – újra kellene gondolni a hazai iparpolitikát.
Az országnak kell rendelkeznie egy, a nemzetközi piacokon versenyképes gazdasági (ipari és szolgáltatások területén működő) szektorral is. Ennek egy megoldása az országon belül megtelepült multinacionális cégeknek való beszállítás. El kell érni ennek minél nagyobb arányát. Rendelkeznünk kell azonban hazai tulajdonú, önállóan versenyképes vállalatokkal is. Részben vannak ilyenek, de arányuk az ipari
Mint a 2. táblázat mutatja, a Visegrádi Négyekkel a kapcsolatunk az elmúlt másfél évtizedben sokkal gyorsabban nőtt, mint az átlag, ami egy fokozatos integrációra utal, ami fontos, még akkor is, ha tudjuk, hogy exportunk jelentős része a hazánkban megtelepedett multinacionális vállalatok tevékenységéhez kapcsolódik. Ha külpolitikai téren vannak is nézeteltérések, számos területen a V4-ek közös érdekekkel bírnak. Ilyen például az alapanyagokból, energiahordozókból való ellátásbiztonság, amelyet közösen – például a vezetékrendszerek, a közlekedési hálózatok összekapcsolásával – könnyebben el tudunk érni, mintha az egyes országok egyénileg törekednének erre. Ezen túlmenően az EU keretében számos kérdésben (például a bevándorlás vagy a költségvetés elosztási kérdései) a V4-eknek azonosak az érdekeik, ami ösztönzője lehet a gazdasági együttműködésnek is.
Németország, ahogy a második világháború előtt, úgy a szocialista korszak elmúltával is, fő kereskedelmi partnerünk marad, és bár fontos, hogy diverzifikáljuk külkereskedelmi kapcsolatainkat, Németország első helye minden bizonnyal megmarad. Németországba alapvetően a német cégek nálunk gyártott termékeit, főleg gépkocsikat és tartozékaikat exportáljuk, e mellett a hagyományos magyar export nagyon kis súlyt képvisel, bár elképzelhető, hogy növelni lehetne, hiszen
Németország számos olyan terméket importál az Európai Unió országaiból, amelyek a hagyományos magyar exporttermékek körébe tartoznak (például mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek).
A szocialista időszakban a Szovjetunióval bonyolítottuk kereskedelmünk mintegy kétharmadát, ma az orosz reláció súlya kevesebb, mint 2%, ami annak is köszönhető, hogy a rendszerváltás során hátat fordítottunk az orosz piacnak és a magyar export üresen hagyott helyét a nyugat-európai országok cégei foglalták el. Oroszország nagy és fizetőképes piac, mindenképpen hasznos lenne, ha az embargók ellenére tudnánk kivitelünket növelni ebben a relációban, legalább addig, hogy az energiaimportot magyar termékekkel tudjuk ellentételezni.
Lényegében ugyanezt lehet elmondani a kínai piacról is, amely az utóbbi időben jelentősen fejlődött (lásd 2. táblázat), de elmarad a lehetőségektől.
Számos relációt lehetne még figyelembe venni, de azt azért hangsúlyozni kell, hogy a magyar külkereskedelem döntő többsége az unión belül fog lezajlani, tehát eredményeket elérni elsősorban az uniós piacokon szükséges.
Az elmúlt években sikerült az ország gazdaságát stabilizálni, ami azt jelenti, hogy nincs túl nagy veszélye annak, hogy valamilyen spekulációs támadás éri az országot. A stabilizációra való törekvést továbbra is fenn kell tartani, de ezt ki kell egészíteni olyan ipar- és általában gazdaságpolitikával, amely a kívánt célokat kitűzi és hozzá rendeli a megvalósítás eszközeit. E nélkül, pusztán piaci hatásokra építve az unió átlagához való felzárkózás lehetetlen lesz. A gazdaságtörténetből ismert, hogy kevésbé fejlett országok gyorsabban tudnak fejlődni, mint a legfejlettebbek, mert átvehetik a már kifejlesztett, termelékenyebb technológiákat (lásd 3. és 4. ábra).
Magyarország az utóbbi évtizedekben messze elmaradt attól a fejlődési ütemtől, amelyet a hasonló fejlettségű országok befutottak, részben a volt szocialista rendszer problémái, részben a rendszerváltoztatásnál elkövetett súlyos hibák miatt. Ha ilyen hibákat a jövőben nem követünk el, a hosszabb időn keresztül fenntartott évi 4-5 százalékos növekedés nem elképzelhetetlen és ezzel belátható időhorizonton elérhető az egy főre jutó jövedelem uniós átlaga.
84
A gazdasági fejlettség és a növekedési ütem összefüggése (1980-2010)
Forrás: saját számítás a World Bank Database adatai alapján
A GDP/fő hosszú távú alakulása
1870 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1940 1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010 2020
USA
Forrás: saját számítás a World Bank Database adatai alapján
A hosszú távú előretekintésnél ki kell térnünk a klímaváltozás hatására is.
Meggyőződésünk szerint e kérdést, mint ahogy sok mást is, az unió vezetése nem megfelelően, mondhatnánk irracionálisan kezeli. A klímaváltozás antropogén (ember okozta) hatása ugyanis nem bizonyítható (számos más tényező befolyásolja a klímát, mint az emberi CO2 kibocsátás) és így a CO2 minimalizálására való erőfeszítés feltehetően hiábavaló. Hogy mennyire nem tudományos, hanem ideológiai kérdésről
van szó, látszik abból, hogy Németországban bezárták a CO2 mentes atomerőműveket és CO2-t kibocsátó szénerőműveket építenek helyette. Magyarországnak sem az alternatív (szél, nap) energiaforrásokra kell költenie a pénzét (kivéve faluhelyen, ahol ez esetleg gazdaságos lehet), hanem egyrészt az atomenergiára építeni, ahogy ez szerencsére történik is, másrészt megfelelő vízgazdálkodással felkészülni a szárazabb éghajlatra. Víztározókat kellene építeni, hogy az árvizek vizét tároljuk és meg kellene valósítani a Duna-Tisza csatorna évszázados tervét. Talán nem lenne ördögtől való annak végiggondolása is, hogy helyes döntés volt-e a Bős-Nagymarosi vízierőmű-rendszer felmondása és lehet, hogy napirendre kellene tűzni annak felülvizsgálatát (a leállítás annak idején nem szakmai, hanem politikai döntés volt).
Végül a vázolt bizonytalan nemzetközi helyzethez való alkalmazkodás akkor lehet sikeres, ha a belső gazdaság számára megfelelő stabilitást tudunk biztosítani, a kereslet, a felhalmozás és a külső egyensúly oldaláról. Erre kell törekednünk.