Amint azt a korábbiakban láttuk, nemzetközi színtéren az üzleti prognosztika iránti igény jelent meg elsőként (a múlt század elején), s ezt követte a nagy távlatú, komplex jövőkutatás (futurológia, világmodellek) megjelenése. Magyarországon a folyamat másként alakult, elsőként a nagy távlatú, komplex jövőkutatás (futurológia)
60
bázisa jött létre s ezt követte, ennek talajából nőtt ki a gazdasági, üzleti előrejelzés, a gazdasági prognosztika megjelenése.
1968-ban, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (MKKE) Népgazdaság Tervezés Tanszékének vezetője, Kovács Géza professzor jövőkutatással foglalkozó szemináriumot hirdetett meg, ez volt az első nyilvánosan megjelenő jövőkutatási program. A Tanszék keretein belül Kovács Géza professzor vezetésével megalakult a Futurológia Csoport, amely az elkövetkezendő évtizedekben a hazai jövőkutatás bázisa volt, élesztője és támogatója a különböző területeken kibontakozó jövőkutatási tevékenységeknek. (A Futurológiai Csoport tagjai voltak: Korompai Attila, Nováky Erzsébet, Hideg Éva, majd Némethi Gábor.)
A gazdasági prognosztika gyökerei a fenti tudományos talajban találhatók, nem véletlenül az MKKE Statisztikai Tanszékének keretein belül. Az üzleti prognózisok készítésének módszerei között ugyanis alapvető, meghatározó szerepet játszottak a kvantitatív, statisztikai megközelítések, az üzleti döntések megalapozásához szükséges prognózisoktól konkrét, számszerű eredményeket vártak. Az üzleti folyamatok idősorainak statisztikai elemzése és extrapolációja közvetlen prognosztikai értékkel bír. Általános szabály, hogy a jövő statisztikai vizsgálatának legelső lépéseként el kell készíteni a trend extrapolációt, becsülni kell a ciklikus és szezonális ingadozások jövőben várható hatásait, vizsgálni kell az adott jelenség alakulására hatással (befolyással) bíró tényezőket – korreláció és regresszió analízist, s erre épülő előrejelzést kell végezni. Általánosan elfogadott megállapítás volt, hogy az üzleti prognosztika módszereinek 70-80%-a más tudományterületről átvett eljárásokból tevődik össze, s mindössze 20-30%-ot tesz ki a speciálisan előrejelzési célra módszerek aránya. Tekintettel arra, hogy az üzleti döntési igények alapvetően kvantitatív információkat igényelnek, statisztikai adatok feldolgozása és elemzése képezi a vizsgálatok alapját, túlsúlyban voltak a statisztikai, matematikai-statisztikai és a természettudományokból átvett módszerek. Az üzleti előrejelzések módszertanának kidolgozói elsődlegesen statisztikusok voltak, ebből következően az egyetemek statisztikai tanszékei nagyon sok országban egyben előrejelzési módszertani műhelyek is voltak.
A Kovács Géza vezette Futurológiai Csoport megalakulása után 3 évvel, 1971-ben megalakult a Statisztikai Tanszéken belül az Üzleti prognosztikai kutató csoport (Besenyei Lajos, Szarvas Beatrix, Róth Józsefné, Kovács Károly). Megindultak a kutatások, bekerültek az oktatásba a prognosztika alapkérdései és módszerei, 1975-ben elkészült a „Gazdasági folyamatok előrejelzésének (prognosztizálásának) statisztikai módszertana” című egyetemi jegyzet (Besenyei Lajos, 1975).
Az üzleti prognosztika hazai kialakulásának fontos tényezője volt a MKKE Külkereskedelmi Tanszékén, Korán Imre professzor által folytatott kutatás, amely – analógiát keresve az üzleti és műszaki-természettudományos jelenségek és folyamatok természete és viselkedésmódja között – megkísérelt egy rendszerelméleti metodikára épülő előrejelzési metodikát kidolgozni (Korán Imre, 1978). A közel 300 oldalas mű értékes hozzájárulás volt kialakuló prognosztikai módszertanhoz. (Korán Imre munkássága a maga nemében egyedül álló módon segítette a kezdeti törekvéseket. Műszaki végzettséggel, több évtizedes magas szintű gyakorlati vezetői
tapasztalattal, az ezekre épülő akadémiai tudományos fokozattal teljesen egyedi, komplex, multidiszciplináris megközelítési mód jellemezte, bátran vállalkozott a piaci folyamatok egzakt, matematikai megfogalmazására és elemzésére. Korán Imre feledhetetlen érdeme, hogy a gazdasági prognosztika mellett maradandó értéket alkotott azzal, hogy Magyarországon elsőként dolgozta fel és tette közzé a világmodellek metodikáit, eredményeit (Korán Imre, 1980).
A jövőkutatás hazai elfogadtatásának fontos mérföldköve volt az 1972-ben megrendezett I. Jövőkutatási Konferencia, amelynek több mint 450 résztvevője volt és az adott kor által definiált feltételrendszer között a jövőkutatás tervgazdálkodás feltételei közötti szerepét és jelentőségét vizsgálta. Az elméleti és módszertani kérdések mellett itt már szóba került a gazdasági előrejelzés kérdésköre. Fő célkitűzés az volt, hogy megvilágítsák a tervezés – előrejelzés kapcsolatrendszerét, bebizonyítsák, hogy az adott gazdaságirányítás rendszeren belül is nélkülözhetetlen szerepe van az üzleti előrelátásnak.
A II. Jövőkutatási Konferencia megrendezésére 6 évvel később, 1978-ban került sor Székesfehérváron, ahol a Komplex jövőképek és Módszertani kérdések szekciók mellett önállóan, a Prognózisok és tervek szekcióban a gazdasági prognosztika gyakorlati kérdéseiről volt szó. A Konferencia megrendezésében jelentős szerepe volt a Magyar Természettudományi Egyesület (MTESZ) keretében működő Szervezési és Vezetési Tudományos Társaságnak (SZVT). Az SZVT-n belül 1975-ben megalakult a Vállalati Prognosztikai Szakosztály, amelynek elnöke Besenyei Lajos lett.
A székesfehérvári jövőkutatási konferencia tapasztalatai alapján, a vállalati prognosztizálás iránti egyre nagyobb érdeklődésnek eleget téve, 1981. október 16-17-én Budapesten, az MTESZ Székházban megrendezésre került az I. Vállalati Prognosztikai Konferencia, amely első seregszemléje volt az előrejelzések gyakorlati (vállalati) alkalmazási területeinek. Megjelentek azok a nagy vállalatok, amelyek már bontogatták „piaci szárnyukat”, amelyek jelen voltak a nemzetközi piacokon és érezték az előrelátás szerepét és jelentőségét az üzleti döntések előkészítésében és meghozatalában (TAURUS Gumiipari Vállalat, Chinoin Gyógyszergyár, VIDEOTON, Hajdúsági Iparművek, 26. sz. Építőipari Vállalat, Tisza Bútoripari Vállalat stb.).
A Konferencia 3 szekcióban (I. Termelési és munkaügyi prognózisok, II. Értékesítési és árprognózisok, kereslet előrejelzések, III. Műszaki fejlődés, innovációs prognózisok) tanácskozott, s jelentős szerepet játszott a hazai vállalati szektor vezetőinek prognosztikai szemléletmódja alakításában.
A vállalati prognosztika kérdéseivel foglalkozó II. konferencia helyett – célszerűségi és egyéb szempontok alapján – az SZVT Prognosztikai Szakosztálya úgy döntött, hogy az 1985. február 12-14. között megrendezésre kerülő III. Jövőkutatási Konferencia keretében, önálló szekcióban vitatja meg az aktuális kérdéseket. A Konferencia két szekciója mellett (Magyarország 2020, a 80-as 90-es évek társadalmi-gazdasági fejlődése kritikus elágazási pontjainak prognosztizálása) „A vállalati stratégiák prognosztikai alapozása” szekcióban kerültek megvitatásra a gazdasági előrejelzés kérdései.
Az elkövetkezendő években rendezett országos és regionális jövőkutatási konferenciák keretében önálló szekciókban jelentek meg az üzleti előrejelzés
62
elméleti, módszertani és gyakorlati kérdései, számos cikk és tanulmány jelent meg e témakörben. Az egyetemi oktatásban is helyet kaptak a jövőkutatással és gazdasági prognosztizálással kapcsolatos kérdések, kialakult egyfajta sajátos munkamegosztás.
1992-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen Nováky Erzsébet vezetésével megalakult a Jövőkutatás Tanszék, amely a korábbi utat folytatva komplex társadalmi és gazdasági jelenségek vizsgálatával és előrejelzésével foglalkozott, jelentős szerepet és helyet kaptak módszertani kérdések is.
Ugyanebben az évben a Miskolci Egyetemen Besenyei Lajos vezetésével létrejött az Üzleti Statisztikai és Előrejelzési Tanszék, amelynek fő jövőkutatási profilja a gazdasági és üzleti prognózisok készítése, gyakorlati alkalmazások, módszertani kutatás és oktatás.
Ugyancsak a Miskolci Egyetemen, Tóth László és Tóthné Szita Klára vezetésével regionális prognosztikai és módszertani kutatások folytak, amelyek több szálon kapcsolódtak az egyetemen folyó előrejelzési tevékenységhez, több közös konferencia megszervezésében is együttesen vettek részt. (Tóth László a JKB alelnöke, majd egy évtizeddel később, Szita Klára a Jövőkutatási Tudományos Albizottság elnöke volt.)
Megemlítendő még az egyetem Vállalatgazdálkodási Tanszékén Czabán János szervezetprognosztika terén végzett tevékenysége.
A Pécsi Tudományegyetemen önálló tanszéki formáció nem jött létre, számottevő és jelentős azonban Sipos Béla e területen végzett munkássága, amelynek eredményeként 1999-ben megszületett a Vállalati Prognosztika című egyetemi jegyzet.
A Nyugat-Magyarországi Egyetemen Gidai Erzsébet és Tóth Attiláné megteremtették a jövőkutatás egyetemi bázisát, oktatási és kutatási feltételeit, elméleti és módszertani munkásságuk mellett jelentősen hozzájárultak az üzleti prognosztika kutatásához is a marketing prognózisok vizsgálata és készítése révén.
HOGYAN TOVÁBB…..
A gazdasági jövőkutatás, s ezen belül a gazdasági prognosztika jövőjével kapcsolatos kérdés kapcsán két problémakört említhetünk. Az egyik általános jellegű, a másik speciális, helyi (magyarországi) érvényességű.
A jövőkutatók kedvenc idézete, a „Tekintsd a múltat – meglátod a jövőt” szlogen.
(Hasonló tartalmú idézetek tömegét lehetne megemlíteni, mint „A jövőbe vezető út a múlt köveivel van kirakva”, „A múlt a jövő éléskamrája”, „Sosem tudhatjuk, mit hoz a múlt” – és hosszan sorolhatnánk a népszerű bölcsességeket, közmondásokat.)
Kétségtelen tény, hogy a múlt elemzése, megismerése s az erre épülő jövőkép a legősibb időszaktól kezdődően a jövővizsgálat alapkövetelménye, axiómája.
Napjainkban, a XXI. század fordulóján az emberiség történelmében eddig nem ismert dolog történt, amelyet egyszerű megközelítésben a változások kritikus mértéket meghaladó gyorsulása, az exponenciálisan gyorsuló idő sebessége elért és meghaladott egy kritikus pontot. A mai informatikai forradalom, biológiai forradalom, űrkutatás, robotizáció, tudományos és technikai fejlődés, társadalmi és gazdasági
folyamatok alakulásának olyan szakaszába léptünk, amelyben teljesen újszerű, váratlan, a múlt és jelen folyamataiból nem valószínűsíthető változások történnek, amelyet röviden a múlt és jelen, valamint a jövő közötti szakadásként lehet értékelni.
A jelen és a jövő közötti egyensúlyi állapot megbomlott, a jelen és jövő között a teljes konfliktus helyzete állt elő. Ebben a helyzetben a múlt és jelen folyamatainak bármilyen metodika szerinti kvantitatív és/vagy kvalitatív vizsgálata és elemzése nem ad döntési alapul szolgáló jövőre vonatkozó információt, nincs olyan „jövő csíra”, amely feltárható lenne. A hagyományos előrejelzési módszerek érvényességi köre ijesztően leszűkül, teljesen új megoldásokat kell keresni.
Látható és érezhető, hogy a jövőkutatás módszertana paradigmaváltás időszakába ért, az eddig soha nem tapasztalt dinamikájú gyorsuló változások előrejelzése hagyományos megközelítésben – sem mikro-, sem makroszinten – nem lehetséges.
Az üzleti előrejelzések speciális, magyarországi problematikáját az ország sajátos gazdasági szerkezetéből, a gazdasági fejlődés és struktúra sajátos magyar modelljéből lehet levezetni. Rendkívül kevés az olyan hazai multinacionális vállalkozás, amely meghatározó piaci szereplő, önálló döntés előkészítési apparátussal és lehetőséggel rendelkezik. Ezzel szemben a hazai gazdaságot uralják a külföldi multinacionális cégek, amelyek prognózisaikat, terveiket, döntéseiket saját anyaországukban, az ott lévő saját központi apparátusukkal készítik elő. A magyar jövőkutatással, üzleti prognóziskészítéssel foglalkozó szakemberekre valójában nem támaszkodnak, nem igénylik munkájukat, így fokozatos térvesztésbe kerülnek. (Nincs megoldandó feladat, nincs gyakorlati tapasztalat, nincs anyagi háttér, nincs szakmai-tudományos és gyakorlati értékkel bíró eredmény.)
A megoldást az jelentheti, ha tudatos erőfeszítéseket teszünk – akadémiai, egyetemi, egyéni és más szervezeti szinten – abba az irányba, hogy megbízásokat, konkrét feladatokat kapjunk nagy nemzetközi színterű cégek döntés-előkészítési munkálatainak elvégzésében, minél több nemzetközi tanácskozás és konferencia előadói legyünk az üzleti prognosztika különböző vonatkozású témaköreiben, elméleti és módszertani felkészültségünket minél szélesebb körű gyakorlati ismerettel és tapasztalattal gazdagítsuk. Az exponenciális sebességű változások megkövetelik az intenzív szakmai fejlődést, módszertani, elméleti és gyakorlati vonatkozásban egyaránt.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Andreich, J. (1937). A konjunktúrakutatás módszerei. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Besenyei, L. (1975). A gazdasági folyamatok előrejelzésének (prognosztizálásának) statisztikai
módszerei. Budapest, Tankönyvkiadó
Flechtheim, O. (1952). Ideologie und utopie. Frankfurt
Garfield, V. C. (1929). An Appraisel of Americal Business Forecasts. Chicago, The University of Chicago Press
Kádas, K. (1940). Az árkülönbözetek jelzőszámai. Budapest
Korán, I. (1978). Gazdasági prognosztika. Budapest, Tankönyvkiadó
64
Korán, I. (1980). Világmodellek (A Római Klub jelentéseitől az ENSZ kezdeményezéséig). Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
Morgenstern, O. (1928). Wirtschaftprognose, eine Untersuchung ihrer Voraus Setzungen und Möglichhkelten. Wien, Springer
Ray, V. (1922). Business and Investment Forecasting. New York, The Brookmire Economic Service Sipos, S. (1938). A konjunktúrakutatás. Budapest
Theisz, E. (1943). Konjunktúrakutatás. Budapest