A Bázeli Banfelügyeleti Bizottság több tekintetben hasonlóan látja a jövőt, mint az Európai Központi Bank szakértői. Az utóbbiak által vizsgált első területen öt forgatókönyvet állítottak össze, melyek lényegét és összehasonlító elemzését az alábbiak szerint lehet összefoglalni (BIS, 2018):
A „jobb bank” szcenárió lényege: A digitális forradalom lefutott, és szinte minden ügyfél elkötelezetten, a saját bankján keresztül ismerkedett meg a változásokkal. Az inkumbens nagy bankok felismerték a lehetőséget és átformálták működésüket, hogy megfeleljenek az új digitális követelményeknek. Átszervezték informatikai platformjaikat és folyamataikat, új módszereket és eszközöket bocsátottak útjukra, belső folyamataikat illetően csakúgy, mint partnerkapcsolataikon keresztül. Így képesek voltak megtartani ügyfeleik nagy részét, újradefiniálták tevékenységüket, a hangsúlyt az új követelményeknek való megfelelésre helyezték át. Ügyfeleik érzékelték, hogy bankjuk a jövő bankja, napról-napra fejlődik. Jó példa lehet a lehetséges nyertesekre a Wells Fargo, a Société Générale, a Barclays, a Lloyds. Az inkumbens bankpiac képes volt megtartani az ügyfelek túlnyomó hányadát.
Az „új b ank”: Az inkumbensek nem tudták túlélni a digitális zavarokat. Nem tudtak megfelelni ügyfeleik igényeinek. Ezek átpártoltak az új, kihívó bankokhoz, amelyek új, teljes körű szolgáltatást nyújtó bankok, e szolgáltatások pedig már teljes mértékben a digitális korszakhoz méltó szolgáltatások. Bár a szolgáltatások lényegüket tekintve nem változtak sokat, de az új szereplők gyorsabban, olcsóbban és jobban szolgálják ki az ügyféligényeket. Az alapvető platformokat és a kapcsolódó folyamatokat úgy tervezték meg, hogy a lehető legjobban kihasználják az új technológiák nyújtotta előnyöket. A szabályozás megfelelő és az ügyfelek igényeit sokkal jobban védik a hagyományos piaci szereplőknél. Az új szereplők gyakorlatilag újjáépítették a bankszektort. A forgatókönyv egyik kulcsszereplője például a Fidor, az Atom, a Starling és sokan mások, akik eddig e területen működési, szabályozói kérelmekkel éltek európai hatóságoknál.
A „megosztott bank”: A FinTech forradalom előrehaladtával számos új vállalkozás jött létre, hogy jobb bankszolgáltatásokat nyújtson az ügyfeleknek. Nem igyekeztek univerzális lakossági bankokká válni, egyszerűen arra koncentráltak, hogy egyes specializált termékeket nyújtsanak, de azt rendkívül jó feltételekkel. Kezdetben a kifizetésekre, kölcsönökre, megtakarítási termékekre, forexre koncentráltak, de lassan jelzáloghitelekre, befektetésekre, nyugdíjakra és még sok egyéb szolgáltatásra ráirányult a figyelmük. Egy új típusú online vállalkozás jött létre ezeknek a szolgáltatóknak az aggregálásásra, összevonására, egy digitális platformon való tömörítésére. Így lehetővé válik az ügyfelek számára, hogy azonos felületen jelentkezzenek be e szolgáltatások igénybevételéhez. Ezek az új aggregátorok képesek teljes körű banki szolgáltatásokat nyújtani a banki szolgáltatások nélkül, bank nélkül. Jó példa erre a forgatókönyvre a Mondo és esetleg az OnTrees.
A „háttérbe szorult bank”: az inkumbens bankok szerepe korlátozottabbá válik, sztenderdizált árucikkekként kínálják a pénzügyi termékeket, a közvetlen
188
ügyfélkapcsolatok pedig új közvetítők tulajdonában vannak, A FinTech és BigTech cégek elsődleges ügyfélplatformokat kínálnak különböző pénzügyi szolgáltatóknak.
Különböző cégek egymással versenyző pénzügyi termékei közös platformokon kapnak helyet. Ez erősíti a versenyt és az árak transzparenciájából eredően csökkenti az árakat. Az inkumbens bankokat banki engedélyeikre alapozva olyan alapvető bankszolgáltatásokat nyújtanak, mint a hitelezés, betétgyűjtés és egyéb banki tevékenységek. A „relegált” bank az ilyen tevékenységek mérlegelési kockázatát esetleg megtarthatja, vagy nem tarthatja fenn, attól függően, hogy milyen szerződéses kapcsolat áll fenn a FinTech céggel.
A „disintermediált bank”: Mivel az ügyfelek egyre kevésbé voltak elégedettek a bankjukkal, egyre vonzóbbá vált, hogy a kedvenc közösségi hálózatukon keresztül vagy hardver szolgáltatójuktól vásároljanak pénzügyi szolgáltatásokat. A fizetésekkel kezdődött, majd termékfinanszírozást, árukölcsönt, később befektetési tanácsadást, szabad felhasználású kölcsönöket és megtakarítási termékeket igényeltek egyre növekvő mértékben, míg végül a bankok összes terméke elérhetővé vált ezeken a szolgáltatókon keresztül. Az ügyfelek jobban bíztak ezekben a szolgáltatókban, azt gondolták, hogy nem fogják őket úgy kihasználni, mint ahogy azt a bankokkal kapcsolatosan érezték. Ezek a kapcsolódási pontok személyre szabott kiegészítő szolgáltatásokat, naprakészséget, betekintést, napi ajánlatokat is jelentettek egyben, nemcsak olcsóbb, ügyfélbarátabb, de szórakoztatóbb, élményszerűbb felhasználást is nyújtottak. A háttérben azonban számos szolgáltatás mögött ugyanúgy, ugyanazok a hagyományos bankok állnak, mint korábban, csak az internetes szolgáltatók kiszolgálóiként, ügyfélkapcsolatok nélkül. Az előző forgatókönyvtől eltérően azonban annyira a háttérbe szorulnak, hogy az ügyfelek nem is feltétlenül tudnak róla, hogy ők állnak a szolgáltatás mögött. A forgatókönyv vezető példái a már ismert szolgáltatók.
A legfontosabbak közé tartozik az Apple Pay / Passbook, a Google Wallet, a Samsung Pay, a Facebook Payments és az Amazon.
E forgatókönyvekben csakúgy, mint az Európai Központi Bank kiadványaiban található forgatókönyvek esetében a szcenáriók sorrendje lényegében ugyanaz: az első variációkban az inkumbens bankok részben vagy egészben megőrzik vezető pozíciójukat, azonban a további szcenáriókban mindkét intézmény esetében olyan radikális változásokra is van kilátás, amelyek teljesen háttérbe szorítják vagy kiiktatják a pénzügyi piac korábban markáns szereplőit és teljesen átformálják folyamatait, infrastruktúráját.
KÖVETKEZTETÉSEK
A pénzügyi szektorban zajló változások jól érzékelhetőek és követhetőek, megítélésük azonban nagyon eltérő a szakértői vitákban és szakirodalmakban. A jövőre vonatkozó várakozások is eltérőek. Jó eséllyel várhatjuk, hogy a FinTech cégek és megoldások fontosabb szereplőkké, tényezőkké lépnek elő a digitális fejlesztések terén, akár a projektek finanszírozásában, illetve az egész pénzügyi infrastruktúrát illetően. De nem tudjuk ennek a nagyságrendjét és azt sem, hogy mi lesz a korábbi szereplőkkel, továbbá, hogy milyen következményei lesznek ennek a pénzügyi-gazdasági
biztonságra nézve? Az elkövetkező rövid időszakban, lényeges volna megteremteni a lehető legteljesebb átláthatóságot e területen. Elébe menve a lehetséges problémáknak, olyan optimális törvényi szabályozást kialakítani, amely biztonságos működés lehetőségét hozná létre, közben pedig természetesen tarthatnák ezeknek az új szolgáltatásoknak és üzleti modelleknek előnyös rugalmasságát.
FELHASZNÁLT IRODALOM
Alharby, M., Moorsel, A. (2017). Blockchain Based Smart Contracts: A Systematic Mapping Study.
125-140. DOI:10.5121/csit.2017.71011. Conference: 3rd International Conference on Artificial Intelligence and Soft Computing
Barnett, C. (2015). Trends Show Crowdfunding to Surpass VC in 2016. Forbes, June 9. Letölthető:
https://www.forbes.com/sites/chancebarnett/2015/06/09/trends-show-crowdfunding-to-surpass-vc-in-2016/#2e2f0dc45476 [Letöltve: 2018. aug. 14.]
Gábor T., Kiss G. D. (2018). Bevezetés a kriptovaluták világába, Gazdaság és Pénzügy, 2018/1. szám (5. évfolyam) 31-65.old.
Implications of fintech developments for banks and bank supervisors, Sound Practices, BIS, 2018. 8-20. old., Letölthető: https://www.bis.org/bcbs/publ/d431.pdf [Letöltve: 2018. aug. 14.]
Innováció és stabilitás, FinTech körkép Magyarországon, konzultációs dokumentum, Magyar Nemzeti Bank, 2017.december. Letölthető: https://www.mnb.hu/letoltes/konzultacios-dokumentum.pdf [Letöltve: 2018. jún. 11.]
Juhász, Z. (2017). Innovatív vállalatfinanszírozási megoldások, Ipar 4.0 konferencia, 2017. nov. 15., konferenciakötetben (megjelenés alatt)
Kadocsa, F. (2018). A blockchain technológia hatása a biztosítási piacra. Biztosítás és kockázat, 5 (2).
82-92. old.
Kerényi Ádám – Molnár Júlia (2017). A FinTech-jelenség hatása − Radikális változás zajlik a pénzügyi szektorban?, Hitelintézeti Szemle, 2017/3. 32-50. o.
Löber, K. M. (2016). Distributed ledger and blockchain technology: implications for posttrade. ECB, Meetings of the Operation Managers Contact Group. Letölthető:
https://www.ecb.europa.eu/paym/groups/pdf/omg/2016/20161012/DLT_implications.pdf?522 18c467c74b95f09463dbf32ffe36c [Letöltve: 2018. aug. 13.]
Pinna, A., Ruttenberg, W. (2016). Distributed ledger technologies in securities post-trading Revolution or evolution? ECB, Occasional Paper Series. Letölthető:
https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/scpops/ecbop172.en.pdf [Letöltve: 2018. aug. 14.]
Z. Karvalics L., Nagy G. D. (2017). „Prokrusztész nélküli világ? Blokklánc és társadalmi makroevolúció”, Információs Társadalom, XVII.évf. 3.szám, 7–38. old.
https://www.portfolio.hu/arfolyam-panel/TTWS-BTC=X/bitcoin-arfolyam.html [Letöltve: 2018. aug.
12.]
http://www.biztositasiszemle.hu/cikk/elemzesek/egyelore_csak_a_penz_elvesztesere_jok_az_okoss zerzodesek.7086.html [Letöltve: 2018. aug. 14.]