A hullámmozgás az alábbi sémával írható le:
1. ábra A hullámmozgás
134
A természetben gyakori a hullámmozgás, mivel a természeti törvények a szimmetriára törekszenek. A fényhullámok (hullámhegy a hozzátartozó hullámvölggyel együtt) periódusa a legrövidebb, a vörösnél kb. 800, az ibolyánál kb.
350. milliomodrész mm. A kihalások 26 millió éves periodicitása a földön az amit a leghosszabbnak ismerünk. (250 és 65 millió éve volt a legnagyobb kihalás) A kihalási esemény vagy tömegkihalás nagyszámú faj rövid idő alatt bekövetkező kihalását jelenti.1 David Raup és John Sepkoski, két neves chicagói paleontológus szerint a számottevőbb kihalási események ciklusideje 26 millió év, bár eredményeiket többen vitatják.2
A gazdasági életben a legrövidebb hullámmozgás a szezonalitás, aminek magyarázata az évszakok változása. A szezonalitás periódusa 1 év, jellemzője a rendszeres ismétlődés és a szabályos amplitúdó. A konjunktúra ciklusok periódusa több mint 1 év és jellemzőjük a rendszertelen ismétlődés és a szabálytalan amplitúdó.
A gazdasági ciklusok esetében sajnos még nem tudjuk pontosan prognosztizálni a recessziók idejét és mélységét, vagy a fellendülések kezdetét és erősségét. A ciklusokat felfedezőiről nevezték el, a Kitchin ([KITCHIN, J. [1923]) vagy leltár [készlet]
ciklus, 3-5 éves, a Juglar ([JUGLAR, C. [1862]) közép, állóeszköz-beruházási ciklus, 6-10 éves, a Kuznets ([KUZNETS, S. [1930]) építési ciklus, 20-23 éves, a Kondratyev3 ([КОНДРАТЬЕВ Н. Д. [1922], КОНДРАТЬЕВ Н. Д. [1925], KONDRATYEV, N. D. [1980], KONDRATYEV, N. D.-OPARIN, D. I. [1989]) hosszú ciklus, 40-60 éves, alapvető tőkejavak ciklusa, Kondratyev a jelentős (bázis) technikai és technológiai innovációknak nagy jelentőséget tulajdonított. Az évszázados trendek változása 100-230 év közötti szabálytalan ciklus. (Ld. BRAUDEL, F. [2004])
A ciklusok időtartama [periódusa] tehát duplázódik. Ugyanakkor a különböző időtartamú ciklusok egyidejűek, keverednek, mozgásukkal csökkentik vagy növelik az egész hullámzás amplitúdóját. Ha például az évszázados trend felszálló ága találkozik a Kondratyev ciklus leszálló ágával, akkor ez a válságot mérsékeli, ellenkező esetben erősíti. Itt is érvényesül a fizikából ismert interferencia jelensége illetve törvénye.
Egyszerű technikai eljárásokkal a ciklusokat részmozgásokra oszthatjuk, egyiket-másikat kiszűrhetjük a vizsgálni kívánt mozgás kimutatása érdekében. Beszélhetünk egy ciklus csökkenő vagy visszaeső szakaszáról anélkül, hogy ez szükségszerűen magába foglalna olyan változók abszolút csökkenését, mint az ipari termelés vagy a nemzeti jövedelem. A növekvő vagy csökkenő ciklus szakasz a trendre vonatkozóan meghatározott, ami a hosszú távú tendencia alapjául szolgál a gazdasági tevékenységben. A trend a ciklus kiküszöbölésével felfedhető [pl. mozgó átlagolással, grafikus becsléssel, vagy a szokásos legkisebb négyzetek módszerének alkalmazásával], de figyelembe kell venni azt, hogy amit ekkor trendnek tekintünk az lehet, hogy a következő ciklus vagy annak része.
1 Ld. pl. http://mediapanda.blog.hu/2014/10/17/a_foldunk_ot_legnagyobb_tomegkihalasa https://hu.wikipedia.org/wiki/Perm%E2%80%93tri%C3%A1sz_kihal%C3%A1si_esem%C3%A9ny https://hu.wikipedia.org/wiki/Kihal%C3%A1sok_okai
2 Jordán Ferenc: A kihalások története. Természet Világa, 129. évf. 3. sz. 1998. március.
http://www.termeszetvilaga.hu/tv98/tv9803/kihal.html
3 Kondratyev teljes publikációs jegyzéke a következő internet címen elérhető. (2018. május 30.) http://www.prometeus.nsc.ru/biblio/lists/kondratev.ssi
2. ábra
A Kondratyev ciklusok és az évszázados trendek változása Európában Forrás: Saját szerkesztés
Az előzőekben megfogalmazott kérdésekre próbálok rövid válaszokat adni, megjegyezve, hogy mindegyik témakörnek könyvtárnyi irodalma van, csak néhány lényeges megjegyzést teszek:
A vevők és az eladók a piacon találkoznak, s a fogyasztási javak, és a termelési tényezők árai a keresletük és a kínálatuk kölcsönhatásának eredményeképpen alakulnak ki. Ez a kapcsolat a keresleti és kínálati görbék alapján követhető. A kereslet és a kínálat egyensúlyát jellemezve Heller Farkas a következőket írta le: „Egyensúly (gazdasági) Boninsegeni meghatározása szerint, a gazdaságnak illetve a közgazdaságnak az az állapota, amely változás nélkül fennmaradna, ha a gazdasági erők állandósulnának. Az egyensúly a közgazdaságban tehát azt jelenti, hogy az egymás ellen küzdő gazdasági erők nyugvópontra kerülnek.” ([Heller Farkas: 1937. p.
92.]) Ez az egyensúlyi állapot a gazdaságban ritkán alakul ki. A gazdasági életben a változásoknak, a ciklusoknak illetve ezek előrejelzésének a jelentősége nagy. A korábbi vállalati stratégia csak akkor folytatható, ha fordulópont nem várható. Az üzleti ciklusok működésének és a ciklikus folyamat okai a következőképen foglalható össze:
A növekedési periódus után az üzleti élet bizonyos részei szűk keresztmetszetekkel találkoznak, amikor megpróbálják tovább bővíteni a termelést, például mert hiány van a nyersanyagokból, specializált munkaerőből, a tartalék alkatrészekből vagy a tőkéből. Amikor ez bekövetkezik, az üzletemberek óvatosabbak lesznek és csökkentik keresletüket az olyan tőkejavak iránt, mint a gépek, a berendezések, és a felszerelések. Készleteiket is csökkenthetik, ami a termelés lelassulását okozza, és a nyereség bizonytalanabbá válik. A túlórák és a munkaidő
136
csökkenése szintén bekövetkezhet, valamint ugyanabban az időben megtörténik a nyereséget már nem, vagy csekély mértékben növelő tevékenységek megszüntetése.
A gazdaság bizonyos részei annak bizonyítékát mutatják, hogy vége az üzleti ciklus növekedési szakaszának, – ennek ellenére – más részeket még mindig magukkal ragadhatnak a gazdaság jelentős tényezői, mozzanatai, például ezért a jelenlegi foglalkoztatás és a termelés folyamatosan emelkedik, esetleg az egész időszakban magas. Mindazonáltal végső fokon a beruházások csökkentésére vonatkozó döntés befolyásolni kezdi a termelést és a foglalkoztatást, és a visszaesés általánosan tapasztalható lesz.
A bekövetkező depresszió folyamán megszűnik a termelési szűk keresztmetszet, a költségek csökkenhetnek, a profitkilátások javulnak, és az új fellendüléshez vezető erők fokozatosan egyre nagyobb fontosságot nyernek, néha a kormány olyan politikai döntései által segítve, amelyek befolyásolják a kormányzati kiadásokat és a kamatlábakat Így a gazdaság új növekedési szakaszba kezd, és a ciklus önmagát ismétli.
Az eddigi tapasztalatok szerint, amint bemutattam, többféle egyensúlyi pont is van, ami körül a gazdaság ingadozik. A ciklikus mozgást ugyanis az váltja ki, hogy a gazdasági tényezők alkalmazkodási képessége más és más, eltérő a reakciósebességük. Ha beindul egy folyamat, akkor ez a különböző tényezők egymásra hatásának eredőjeként egy önmagát erősítő mechanizmussá válik. A fordulópontot pedig az idézi elő, hogy minél távolabb kerül a gazdaság az egyensúlyi helyzethez képest, annál erősebb ellenerők is működni kezdenek, hatásuk egyre inkább érezhetővé válik és arra kényszerítik a gazdaságot, hogy újra egyensúlyi helyzetbe kerüljön, illetve azon túllendüljön. A konjunktúra ciklusok negatív hatását a legfejlettebb országok is próbálták mérsékelni, de megszüntetni nem tudták.
A ciklusok a gazdaságban azért nem szabályosak, mert az emberek tevékenysége bonyolultabb, mint a természeté, a modellezés akkor lenne pontosabb, ha az emberek mindig racionális döntéseket hoznának, de ez nincs így.
Lényeges szempont, hogy a ciklus milyen időközönként ismétlődik. A ciklusokat ezért időtartamuk szerint osztályozhatjuk. A különböző periódus létrejötte a gazdasági életben azt jelenti, hogy különböző egyensúlyi pontok vannak, aminek oka az, hogy az áruk és javak nagyon különböző időtartamon keresztül teljesítik a maguk gazdasági funkcióit, így létrehozásuk is igen eltérő időt és eszközöket igényel.
Kondratyev és Kuznets rövidebb és hosszabb távú egyensúly-típusokat különböztettek meg.
Az első szinten Kondratyev a piaci kínálatot tekinti változatlannak. Egyes áruk és javak ugyanis átalakítás nélkül rövid ideig funkcionálnak. Ide sorolható nagyon sok fogyasztási cikk, számos nyersanyagféleség és termelési eszköz. Ezen javak állományának cseréje és bővítése folyamatosan és rövid (1–4 év) időszak alatt megtörténhet. A második, már hosszabb periódusban az állótőke gépi állományát tekinti Kondratyev változatlannak. Ide tartozik a termelési eszközök (gépek, berendezések) nagy része. Utal Kondratyev arra, hogy Marx megállapította, hogy a tíz évenként visszatérő válságok vagy középciklusok anyagi alapja a tíz év élettartamú termelő-berendezések anyagi elhasználódása, cseréje és bővítése, mivel az
lökésszerűen történik. A szintén orosz származású, Nobel-díjas Kuznets megállapította, hogy a lakó- és termelő üzemi célokat szolgáló épületek előállítási ideje, cseréje, illetve élettartama lengéseket okoz, amit nem tekintett ciklusnak. Ez az időtartam véleménye szerint 21–23 évre tehető. Így harmadikként egy középtávú egyensúlyi-típus alakul ki. A negyedik egyensúlyi-típus a hosszú ciklus anyagi bázisát Kondratyev szerint az alapvető, évtizedekig funkcionáló tőkejavak állományának értékcsökkenése, pótlása és növekedése teremti meg. Ide olyan tőkejavak sorolhatók, mint a hatalmas építmények, a jelentős vasútvonalak, a csatornaépítés, a talajjavító berendezések, a kvalifikált munkaerő képzése stb. A szekuláris trend változás alakulását vizsgálva látható, hogy a periódusa jelentősen rövidül, ami magyarázható a duplázódási idők rövidülésével. Az évszázados trend leszálló ágában a középkorban demográfiai apály is volt és gyakoribbak voltak a háborúk. Utóbbinak ellentmond, hogy az 1896-1974 közötti [felszálló ágban] két világháború és számos helyi háború volt, a világ népesség duplázódási ideje viszont tovább rövidült. A felszálló ágakat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy először a feudális anarchiából a rendi képviseleti monarchiák jöttek létre [1250-1350], majd az abszolút monarchia [1510-1650]
Franciaországban [XIV. Lajos, a napkirály 1661-1715 között uralkodott], a következő felszálló ág [1740-1817] eredménye a nemzeti államok [az alkotmányos monarchiák]
kialakulása, a francia polgári forradalom győzelme, amit restaurációs szakasz követett. Az utolsó évszázados trend felszálló ágára [1896-1973] esik a kapitalista rendszerek fejlődése és a jóléti társadalmak kialakulása, a „szocializmus” győzelme a Szovjetunióban, Mongóliában, majd 1945 után katonai expanzió eredményeképpen Kelet-Európa országaiban és a fejlődő világban. [pl. Kuba, Vietnam, Kambodzsa, Etiópia, Angola stb.]. 1973 után viszont az ún. szocialista országok nem voltak képesek az évszázados trend és a Kondratyev ciklus süllyedése miatt bekövetkezett kihívásokra [pl. termelési struktúra átalakítása stb.] reagálni. Az évszázados trendek felszálló ágait új szellemi mozgalmak is jellemzik, így a 16. század első felében a reformáció [Luther 1517, Kálvin 1541], a felvilágosodás a 18. század végén és a 19.
század végétől kezdve a marxizmus.
Végül az állapítható meg, hogy a ciklusok, különösen a hosszú ciklusok és az évszázados trendek változása nem marad meg a gazdaság keretei között, hanem más területeken is kifejtik hatásukat.
Pusztai László [Pusztai László [1987]: p. 34-42.] 1987-ben a magyar szakirodalomban elsőként veti fel azt a problémát, hogy a bűnözésben is vannak ciklusok, sőt hosszú ciklusok, mint a gazdasági életben. Pusztai László hangsúlyozza, hogy a gazdasági fejlődés következtében fellépő válságok jellemzője a globalitás, mégpedig két értelemben is, 1. a válság az egész világra kihat, minden korábbi elképzeléssel szemben a szocialista világra is, 2. nem marad a gazdaság keretei között, hanem az egész társadalom életére kihat, így a globalitás a bűnözésben is jelentkezik. Ez utóbbi megállapítást a nemzetközi irodalom feldolgozásával is igazolja.
Alfred L. Kroeber és Jane Richardson ([DIVATSZOCIOLÓGIA [1982]: p. 28.]) kvantitatív elemzéssel mutatták ki, hogy a női ruhák formális jellemzői (hossz, bőség, dekoltázs, derékmagasság, stb.) a ciklikusság szigorú rendje szerint változtak az elmúlt négyszáz évben: a maximális és a minimális kiterjedések félévszázados ütemben
138
követték egymást. A divat formarendszerének nyilvánvaló és eléggé jól megfigyelhető ciklikussága fontos és további kutatásokat kívánó terület: valójában modellszerűen példázza azokat a ciklikus tendenciákat, amelyek a kultúra egészében is jelen vannak, formális rendezőelvként bizonyos időszakokban különös erővel érvényesülnek, akár korhangulattá válhatnak.
Az egyetemek integrációja illetve dezintegrációja az elmúlt 100 évben 50 éves ciklust mutatott, 1920 és 1945 között integrált egyetemek működtek Magyarországon (25 felsőoktatási intézmény működött 1920 után: pl. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Pécsi Tudományegyetem, Debreceni Tudományegyetem, stb.) 1945 és 1975 között dezintegrált egyetemek működtek, a korábbi egységes tudományegyemeket feldarabolták, pl. 1949–1950-ben a hittudományi karok kiváltak az állami egyetemek szervezetéből, s az orvosi fakultások is önálló egyetemekké (Budapesten, Pécsett, Debrecenben, Szegeden) váltak 1951. február 1-jétől.
Megszűntek a jogakadémiák. Ugyancsak 1949-ben önállósult – kiválva a Műszaki Egyetem szervezetéből – a Közgazdaság-tudományi Egyetem, stb. „A felsőoktatás irányítása az 1980-as években válságba került. A növekedés és differenciálódás következtében a központi irányítás szinte lehetetlenné vált. 1981-ben felsőoktatási intézményeinkben több mint ezer tanszék működött.”4 Az integráció 1975-ben kezdődött és 2000-ben fejeződött be.
A közgazdasági elméletek fő iránya is aszerint változik, hogy a Kondratyev ciklusok a felszálló vagy a leszálló ágban vannak-e. 1896-1932 és 1945 és 1973 között a felszálló ágakban a határhaszon elmélet, a laissez-faire-típusú gazdaság eszméje volt népszerű, 1933-1945 között és 1973-2000 között a leszálló ágakban az állami beavatkozást hangsúlyozták, ennek úttörője John Maynard Keynes brit közgazdász által a 20. században kidolgozott gazdasági elméletet volt. 1979 után a jövőkutatásban alkalmazták a káoszelméletet is, ld. pl.: [Nováky Erzébet - Orosz Miklós [2015]: 26-58.]